|
2018-11-07 17:31:10, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Vajda János: Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VAJDA JÁNOS |
|
|
|
Címkék: nádligeteknek, fegyveremmel, fényözönében, mondhatatlan, hangulatban, észrevétlen, megjelennek, pillanatban, mozdulatlan, víztükörben, sejtelemben, semmiségnek, csöndessége, fönségében, tünedeznek, önfeledten, ringatózom, gondolatom, csalódás, szelíden, felhőben, talányok, csillanó, fölöttem, berekben, szerelme, andalító, jelennek, dicsőség, körültem, ragyogó, alattam, világot, csókját, jövendő, lehellő, égen ragyogó, szép világot, fénylő víztükörben, lenge déli, forgó jelennek, méla sejtelemben, Vajda János,
|
|
Offline
