|
2018-02-13 17:56:42, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Arany János:TÉLI VERS
Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?
Hogy bámul a vén vaksi hold
Hópelyheken át, mint szitán!
Pedig milyen jó szeme volt
Nyáron, szerelmesek után!
Mily villogó szemmel lesett
Minden sovárgót, csintalant;
Tudta nélkül alig esett
Szerelmi légyott és kaland.
De most bezzeg bámulhat ám,
Míg, amivel lát, kiapad, -
Mégsem jön ifju és leány:
Nagyon szabad künn a szabad.
Sőt a fakó poéta sem
Motollál a négy végivel,
Hanem bent ül kedélyesen
S tollmardosó dolgot mivel:
"Óh, természet halála, tél!
Emígy kapaszkodik bele -
"S te hófehér hó, mint Adél
Fehér, hideg hókebele..."
Pedig jól tudja, a kötél,
Hogy a lány keble nem hideg:
Csak, persze, tiltja szép Adél
Körmét annál hevitni meg.
De én kemencém oldalán
Csak fumigálom a telet;
Megfér kivül szobám falán!
Ne bántsa ezt a kis helyet.
Most fázok, mert van benne mód
Mig el nem ég félölnyi fám:
Akkor... ha elrontom a szót
És fázom, - nem az én hibám.
(1850 nov.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - TÉL |
|
|
|
Címkék: tollmardosó, hópelyheken, szerelmesek, kapaszkodik, kedélyesen, csintalant, természet, fumigálom, mártonnap, bámulhat, kemencém, szerelmi, sovárgót, telkemet, félölnyi, elrontom, kelmedet, motollál, hókebele, végivel, garázda, borítja, hófehér, oldalán, szemmel, villogó, légyott, hevitni, dolgot, halála, szabad, kaland, persze, kiapad, minden, mégsem, fakó poéta, négy végivel, lány keble, Arany János, TÉLI VERS,
|
|
Offline
