2018-02-17 13:13:26, szombat
|
|
|
|
|
|
Aranyosi Ervin: Majdnem hó...
Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett...
Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.
A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.
A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?
Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!
Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.
Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.
Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.
Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.
Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!
Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!
Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.
Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.
Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
Címkék: felöltöztette, elterítette, képzeletere, kihasználva, találkozhat, varázsolsz, ablakunkon, hóemberek, betakarta, elvetette, gyerekkel, varázslat, visszatér, hóvirágot, vívhatnak, készülnek, pirosítsz, hiányzik, felébred, kérdezte, aranyosi, jégvirág, létezett, érkezett, gyerekek, csendben, bárcsak, leesett, lehetne, rábízod, szülnek, majdnem, látvány, világra, kezével, maradna, január szórta, hátára vette, földön elterítette, jégbe zárt, Aranyosi Ervin,
|
|