|
2018-04-06 23:17:52, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Judy N. G.
Vízesés
Magány
Csak állt a lány a vízesést nézve,
kezében vörös esernyője.
Dübörgő hang elnyomta
lelke égbekiáltó szavát,
szemében könnyét
nem látja senki más,
csak a reá néző kőoszlopok.
Fejében kavarogtak a gondolatok,
talán elmúlt...
talán vége...
talán van még lehetőségem...
megtalálni az igaz szerelmet.
Nem tudni, a jövő mit rejteget.
Zuhogó víz, ti bazaltoszlopok,
mondjátok meg, mit tegyek!
S a víz hangja lecsendesedett...
szófoszlányok törtek át a párarétegen:
Ne sírj!
Könnyeket helyetted én ejtek!
Nézz fel! Dobd el ernyődet!
Nézz szét! De úgy, hogy láss!
Lehet, csak te nem veszed észre,
de már ragyog rád a napsugár!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
Címkék: bazaltoszlopok, lecsendesedett, szófoszlányok, párarétegen, lehetőségem, gondolatok, megtalálni, égbekiáltó, kőoszlopok, kavarogtak, mondjátok, szerelmet, esernyője, könnyeket, helyetted, szemében, napsugár, rejteget, vízesést, ernyődet, elnyomta, vízesés, dübörgő, könnyét, kezében, fejében, elmúlt, veszed, ragyog, törtek, magány, hangja, szavát, zuhogó, tegyek, ejtek, vízesést nézve, igaz szerelmet, Judy,
|
|
Offline
