|
2018-05-15 23:46:55, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Kaszás Zoltán - Szerelem a végtelenben
Szeretlek, de ezt már nem mondom,
Arcom elfordítom, ha könnyem ontom.
Nem mutatom se a vért, se a kínokat,
Hagy higgyék az emberek: "Ő is mulat!"
De közben szívemben a vér megdermed,
S lelkemben a világ hullik a porba le.
És eközben a szívem csak ketté hasad,
De küzd tovább törve, míg valami akad.
Legyőzte a szerelem, nem volt elég erős,
Azt hittem felejthetek, de rájöttem késő.
Megfertőzte már az agyamat az érzés,
S láncok fogja lett a boldogság érzés.
De néha, mikor pillanatra érintem arcodat,
A boldogság, a börtöne ajtaján kopogtat,
Nem akar mást, csak talán átkarolni engem,
Hogy tényleg érezzem, mit jelent, mit tettem.
De a láncok vissz*rántják a sötétbe,
Ahogy kezem már nem érint meg téged.
S újra rám tör az éjszaka komor álma,
De szívem nem adja fel... Nincs akadálya. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: megfertőzte, végtelenben, felejthetek, pillanatra, elfordítom, lelkemben, boldogság, megdermed, szívemben, szeretlek, átkarolni, legyőzte, rájöttem, szerelem, akadálya, kopogtat, higgyék, sötétbe, emberek, rántják, agyamat, éjszaka, mutatom, börtöne, ajtaján, tényleg, érezzem, kínokat, könnyem, eközben, érintem, arcodat, szívem, valami, láncok, jelent, világ hullik, szívem csak, boldogság érzés, börtöne ajtaján, láncok vissz*rántják, éjszaka komor, Kaszás Zoltán,
|
|
Offline
