Regisztráció  Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Olivér 25. :)
  2018-09-18 08:43:05, kedd
 
  1993..szeptember 18. szombat. A harmadik legcsodásabb nap a mai napig az életemben.
Hogy miért? Mert ismét Édesanya lettem és a világ legszerencsésebb, legokosabb, legjobb, legszebb Gyermekét, Tóth Olivért kaptam ajándékba.
Legyen minden perced, napod, éveid boldogsággal teli!!!
Nagyon szeretlek Fiam!!!


"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van,
s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"





NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT GYEREKEM!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Tanuld meg ezt a versemet
  2018-09-05 11:48:42, szerda
 
  Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég -
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
és mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó -
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, s gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld, s megegyed -
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam neked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?

Hogyan nyújtsak néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

/Toronto, 1980./
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
Szeptemberi virágzás
  2018-09-01 20:05:28, szombat
 
  Őszül, sárgul a kertem,
sápadunk mind a ketten.
A rozsdás, holt avarban,
fel-fel sóhajtunk halkan.
- Szederjes, nézd az ég már,
eső hull, kósza szél jár,
ó, de mi ring amottan,
bolondos, friss csokorban,
azon a csitri, vásott,
táncoló almafán ott?
Virágok, Istenemre!
Három csöpp újszülöttke?
Három tavaszi álom,
szeptember végi ágon!
Ülnek zöld lombkosárban,
a fán, mit tűzre szántam!
Szegényke alig élt már,
elszállt fölötte hét nyár,
s csak búsult egymagában,
meddőn a kert zugában:
nem leltem benne kedvet,
almát még sose termett,
ej! - végül eltökéltem:
elfűtöm még e télen!
Mért álljon itt oly árván,
termő társai árnyán?!
S Íme, mit tesz a kedves?
Fohászkodik szívemhez.
Néz, néz rám mosolyogva,
anyácska, aranyoska,
mutatja gyenge ágát,
három piros virágát,
mutatja fel az égnek:
"Ne vágj ki! Élek! Élek!"
s én fejszémet ledobva,
csak állok fellobogva,
csak állok, értő ember,
szemben a zord egekkel,
nézve a győztes fácskát,
küszködő szívem társát,
s dünnyögés kél a számon:

- No, jó, jó, élj, nem bánom,
vesztedet nem kívánom,
élj és álmodozz csendben,
a nyárról önfeledten,
s túl e sápadó kerten,
élj örökké e versben,
bolond, nyár végi álom!
Bár győznénk
a halálon...

Életszomj I.-II. kötetből (1999)

www.csepeliszabo.hu
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 302 db bejegyzés
Összes: 8090 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1271
  • e Hét: 4722
  • e Hónap: 63944
  • e Év: 576062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.