2010. március 15. az a nap, amikor lehajtott fővel, szégyenkezve tekintek az országra, amikor röstelkedem, ha a nagyszerű ősökre, a bátor márciusi ifjakra, a forradalmárokra, a szabadságharcosokra merek gondolni. Több okból teszem ezt. Elsősorban önkritikám miatt, másodsorban a nép miatt.
Szégyellem magam, hogy 2006. óta nem volt képességem világossá tenni a rendszerváltás megkerülhetetlenségét, és annak miben létét. Nem juttattam el mindenkihez a kulcsot, amellyel kinyithatja a globalizmus tömlöcének ajtaját, azon túl megtekintheti a felemelkedés lehetőségét és annak eredményét. Cinikus lennék, ha ezt a tényt megpróbálnám a szőnyeg alá söpörni, mondván néhány fecske nem csinál nyarat. Szégyellem magam előttetek bajtársaim, mert folyton optimista gondolkodásommal hozzájárultam téves álmaitokhoz, hogy megéri küzdeni, elviselni a csapásokat, meg lesz az eredménye. Bármennyire is helytelenítem magam azonban, ha látnám az akaratot, ha érezném az erőt és az elszántságot, ha eljönne a pillanat újra, ezredszer is elkezdeném!
Nemzetünk néppé silányulása, folytonos megalkuvási kényszere miatt szégyellem magam. Deák hazaárulósága sajnos ma is követendő eszme maradt a többségnek e hazában. Ma sem értik meg, nem alkudozhatunk Haynau hasonmásaival, nem fogadhatjuk el az idegen hatalom és a hazaáruló hűbéresek által ránk erőltetett törvényeket, nem esküdhetünk fel a 49/XX-as tovább korcsosított változatára. Nem hazafi, aki Árpád-háziba öltözik, de elnyomóink játékszabályát érzi magára kötelező érvényűnek.
Hazaáruló, aki a megtörténtek ellenére is MSZP-re szavaz, nem megértve, hogy az már régen nem a baloldal. Naiv, aki a Fideszre szavaz, nem látva annak hátországát, nem elolvasva figyelmesen a programjukat, mire is készülnek valójában. Beáll a sorba a Jobbikos szavazó is, mert nem értette meg, hogy a jelenlegi rendszer karámokat jelöl ki, amelybe kategorizálhatja és kezelhetővé teszi a leigázandókat.
Szomorú jövő előtt állunk. Kicsit engednek majd a gyeplőn, és ez sokakban reményt ébreszt, de sose feledjük, amíg megtűrjük a szíjat a nyakunkon, addig kutyák maradunk. A kutyáknak pedig kincs a lerágott csont, mert fogalmuk sincs, milyen az szép kövér, gőzölgő és puha rántott csirkecomb formájában.
Ki képes még itt álmodni, és egy álmot valóra váltani? Ki maradt elég tiszta, hogy a szava és a tettei egy kicsit se tűnjön piszkosnak? Kiben maradt elég erő, és akarat, hogy rendszert váltson, a szó szoros értelmében, nem csak igéket hörögve egy kocsmai asztal mellett? Hová tűntetek 48-49 hősei, és miért adtátok áldott életetek?
Szégyenteljes március 15-ét élünk egy területileg és gondolkodásában is csonka Magyarországon, amikor hazaárulók vonják fel nemzeti zászlónkat az országzászló rúdjára, amikor aljas bűnözők röfögik szabadtéri rendezvényeiken hazugságaikat a tavaszi kikeletbe, amikor eltűnt a tűz az emberek szívéből, és a tunyaság zsibbadtságával birkamód lengetik kis papírzászlaikat...
Magyarország, amely ma nem ugyanazon határokkal rendelkezik, mint a te idődben, megint megünnepli a ti márciusotokat. Megint, mint minden évben, idén is hangzatos beszédek szállnak el az ünneplők feje fölött, s aki a beszédet mondja, idén csak azt látja szeme előtt, hogy miként kerülhet be a Parlamentbe, s az milyen javadalmazással jár. Sándor, te nem is tudod elképzelni, mi folyik ma itt, a te szeretett hazádban, amelyért oly sokat vállaltál, s amelyért verseid fohászkodnak.
Ha ti, akkori, függetlenséget akaró és azért harcolni is bátor fiatalok ma élnétek, elképednétek azon, amit ma a magyarral saját "független" kormánya, és Európa, valamint a Magyarország kétharmadát most uraló népek tesznek büntetlenül. Ha ti élnétek, akkor ma a lámpavasakon lógna a bűnösök hada. Azok, akik ellopták a nemzeti vagyont, akik hatalmas pénzeket vettek föl cégektől, állami vállalatoktól, akik százmilliárdokat loptak ki messzi államokba úgy, mintha államaink közötti szerződést kötöttek volna. Ti nem kímélnétek azokat sem, akik a nemzeti függetlenséget akarókat bebörtönzik, hiszen kiszabadítottátok Táncsicsot is. Mit tennétek azokkal, akik a "nemzet" és a "haza" szó hallatán tenyerükkel verték parlamenti asztalkájukat, vagy kivonultak az ülésteremből, amikor az ország feldarabolásának, és idegen kézre adásának évfordulóján, egy percig némán állva kellett volna emlékezni azokra, akik megszenvedték ezt a tragikus nemzetközi döntést. Sándor! Nem élmény ma magyarnak lenni, mert mindennap harcot kell vívni azért, hogy magyarnak vallhasd magad. Idegen nemzetek támadnak ránk, mai határainkon belül, és ama határokon belül is, amelyet te ismertél hazádnak. Rabolnak, ölnek minket Sándor, mert az államhatalom bűnözőket uszított reánk, akik büntetlenül gyilkolhatnak, lophatják el javainkat, s verhetnek agyon kilencven esztendős öregasszonyokat... Mi ebben az országban, ilyen körülmények között ünnepelünk titeket, akiket minden bizonnyal a mai hatalom terroristának, nacionalistának, szeparatistának, fasisztának, antiszemitának, és rasszistának kiáltanának ki, s néhol "bozgornak" is.
De tudod-e Sándor, hogy hogyan ünnepelünk titeket, a szabadság hőseit? Elmondom neked. A Parlament, amely a demokráciát jelképezné, vaskerítéssel vétetik körbe, nehogy a magyar odaférjen saját nemzeti ünnepén az ország vezető mellé. S tudod-e miért van ez így Sándor? Mert félnek ezek a gazemberek, hiszen tudják, hogy a magyar nemzet ellen dolgoztak nyolc éven keresztül, a magyar családokat taszították nyomorba, miközben ők milliárdokat loptak. Tudják, hogy a magyarság ellen lázítottak sokféle ostoba eszme követelményrendszere szerint, s azt is tudják ezek a gazemberek, hogy bűneikért lakolniuk kell. Hát ettől félnek, s azt gondolják, hogy a vaskerítés megoldja a problémát.
Kolozsvárott az oláhok tüntetnek ellenünk, mert Kolozsvár ma az övék, a Felvidéken a tótok fosztogatnak, mert ma a felvidék az ő kezük alatt porlad el, s népdalunkból, az "Azt mondják, nem adnak engem galambomnak"-ból, amelyet te is sokszor énekeltél az alföldi kocsmák lámpásainak fényénél, tót himnuszt faragtak. Délen a rác az úr, s ott is verik a magyart... Munkács, Huszt és Beregszász büszke várait, városait az ukrán bitorolja. Németújvárott már nem beszélik a magyar nyelvet, hiszen a labancok sem engedték 1990-ig a templomokban sem énekelni a magyar himnuszt, s a Boldogasszony Anyánkat.
Ebben a csonka országban, amely ma Soprontól Biharkeresztesig, s Esztergomtól csak Szegedig tart, ezernyi párt ezernyiképpen ígérget március 15-én. Mind szabad és csodás Magyarországot hazudnak, s most, amikor választások előtt állunk, még őrültebb és indulatosabb minden és mindenki. A gyűlölet korbácsolja a lelkeket, s így méginkább távolinak látszik a rend és a nyugalom, a szabadság és az egyenlőség. Egymást gyalázzák a pártok, s a nemzet, a haza senkinek sem számít. A rablók tudják, hogy leáldozott a napjuk, a győztesek ígérik az elszámoltatást, amiből - mint eddig - ismét semmi sem lesz, az ország elnöke (mert ma ez a legnagyobb rang) pedig, folyamatosan enged az őt zsarolóknak, a nemzet ellenében.
Sándor! Milliókat öltek meg azóta, amióta te és barátaid forradalomra serkentettétek a népet -csak azért, mert magyarok voltak. Százezreket vittek idegen haláltáborokba elpusztulni - mert magyarok és keresztények voltak, s százezrek kényszerültek a szabadságvágy, vagy saját életük mentése okán külhonba menekülni. Ez nem számít a magyar vezetőknek, az állam elnökének... mint az sem, hogy hatmillió magzatot ölt meg saját anyja, mert a törvény ezt ma már nem tiltja, mint a te idődben, amikor efféle cselekedetre csak nagy titokban, az alföldi bábaasszonyok, és a primitív cselédlányok voltak együtt képesek. Ma az anya dönti el, élhet-e a gyermek, akit szíve alatt hord. Igaz, ha megszülte, már nem fojthatja meg, mert azt már büntetik. Már? Még!
Hát idejutottunk Sándor! Álünnepek, álünneplések, álmagyarok, rablók, magyargyűlölők... de mind titeket méltatnak, dícsérnek március idusán. S el sem hiszed, ha mondom: - iskolai ünnepre felettese kirendeli a falusi rendőrt... gyermekek közé felfegyverkezve egy Fejér megyei faluházba, ahonnan az ünnepség alatt jelent a rendőr egy olyan eszközön, amit rádiónak hívunk manapság! Nos, ez az ünnep Sándor - ma, Magyarországon és a Kárpát-medencében.
Pedig milyen jó lenne, ha kéz a kézben együtt ünnepelne gyermek és aggastyán, nő és férfi, katolikus és protestáns magyar. És együtt ünnepelnének téged és barátaidat a velünk együtt élő nemzetek fiai is. Ha együtt az egész Kárpát-medence ünnepelné a szabadságot. De ez ma lehetetlen Sándor, mert egy "ismeretlen" sátáni erő uszít egymás ellen családokat, népeket, pártokat, és nemzeteket, egyházakat és kormányokat. "Testvér testvért, apát fiú elad"... Ma ismét egy birodalom nyomása alatt élünk, ahol megszűnik lassan a nemzeti önállóság, a nemzeti kultúra, katonáink idegenben állomásoznak, a bíróságok megrendelésre ítélkeznek, s akinek pénze van csak azé a törvény. Nincs jogegyenlőség, a jobbágyság modern változata lépett érvénybe. Az idegen nem adózik, míg a magyarnak az utolsó csepp vérét is kiszívja a magyarellenes hatalom. Az ország vezetői külföldön rejtegetik azt a pénzt, amelyet a nemzettől loptak el. És nem születnek magyar gyermekek, mert éhség és nyomor, gyűlölet és jövőnélküliség várna rájuk.
Keserű emlékezés ez megint Sándor, mint minden esztendőben. Ti még tudtatok önzetlenül a hazáért cselekedni, de ma már mindenki a pénztért, a megélhetésért küzd, nem a hazáért. Eltűnőben az a nemzet Sándor, amelyért ti önzetlenül voltatok képesek harcolni. Európa pedig csendes, újra csendes...
Reménykedem azonban Sándor, hogy hamarosan eljöttök ti mind, és békét akarva, szabadságot követleve, új forradalomra feltüzelitek a népet, s megtisztítjátok a hazát, megvédve ismét a "Hidat" a túlerővel szemben. Mert ha csoda nem történik Sándor, hamarosan a nevedet sem fogják tudni Magyarországon. Gyere hát, és mond el újra a Pilvaxban a Nemzeti dalt, a Feltámadott a tengert, az "Akasszátok föl a királyokat" versedet. S add tudtára a mai gyarmatosítóknak, hogy mit foglaljanak el a mi hazánk helyett... Mert az ünnep akkor lesz igazán ünnep március 15-én, ha a Kárpátok gyűrűjében minden magyar közösen ünnepel majd a velünk együtt élő nemzetekkel... élősködők és megszállók, birodalmi helytartók és helytartótanácsok, Haynauk nélkül.
Várunk Sándor, siess! "Nehogy ki távol sír e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen!"
Kárpát-medence, 2010. március 14.
Stoffán György - Sepsiszentgyörgy
A szélsőségek felerősödését, növekvő nacionalizmust és hitelvesztést jósol az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója a Fidesz-kormány idejére, ha kiszivárgott tervei szerint cselekszik a legnagyobb ellenzéki párt. Arra is figyelmeztet: ezzel a politikával aligha fogunk tudni kilépni a késői feudalizmusból. KRUG EMÍLIA interjúja.
Kezdjük az alapoktól. A 2010-re prognosztizált 3,8 százalékos hiánycél tartható?
- Ne maradjunk a számok bűvöletében. Nem az az érdekes, hogy a deficit négy és fél vagy három és fél lesz-e, hanem az, hogy melyek a gazdasági stabilitás feltételei a nemzetközi környezetben. Ezzel nyilvánvalóan szembemegy egy hétszázalékos deficit vagy az, hogy a következő kormány tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt, miközben a hogyanról nem beszél.
De beszél. A kis- és közepes vállalatok támogatása, adócsökkentés révén teremtene munkahelyet.
- Ezeknek a hazai vállalatoknak a kétharmada adóelkerülő, és már csak a munkaerő színvonala miatt is alkalmatlan a nemzetközi versenyre.
Nem inkább kényszervállalkozások ezek?
- E vállalkozások nagy része nem fizet adót, és ha van pénzük, azt nem beruházásra fordítják, inkább vesznek egy Mercedest. Az ország GDP-jének 75 százaléka exportból származik. Ennek 80 százalékát multinacionális vállalatok bonyolítják le, amibe beszállítóként be tud kapcsolódni a magyar kis- és középvállalati kör versenyképes része - de nem a regisztrált vállalkozók többsége. Erősíteni kell őket, de csakis a versenyképesség alapján. Visszatérve a fideszes ígéretekre: azt is mondják, hogy húsz éven belül Magyarországot függetlenné teszik az energiaimporttól. Ha Nyugat-Európában egy ilyen
Kovalovszky Dániel felvétele
ígéret elhangzana, az a párt aligha kerülne be a parlamentbe. De a magyar társadalom csápol a vezéreinek, mert azt hiszi, majd egy csapásra minden megváltozik. Pedig most nem nagyokat kell álmodnunk, hanem a megalapozott, stabil helyzetből kellene újabb előnyöket kovácsolnunk.
A Fidesz politikusai mostanában próbálják csillapítani a felfokozott várakozást. Egyre gyakrabban mondják: sok munka áll előttünk, lesznek nehéz időszakok.
- Nem akarom mosdatni sem az MSZP-t, sem a liberálisokat, mert durva hibákat követtek el, de az államháztartási deficit a Fidesz-kormány idején indult növekedésnek. Aztán jöttek a reformok, amelyek szükségességére a 2002 és 2010 közötti kormányok nagyon későn, csak a válság hatására ébredtek rá. Elindultak reformtörekvések, amelyeknek a Fidesz sorozatosan keresztbe tett. Pedig nekik is muszáj kellemetlen átalakításokba fogniuk. És akkor óriási lesz a kiábrándulás. Orbán mégis megpróbálja majd a támogatottságot fönntartani. Ezt két eszközzel tudja megtenni. Egyrészt felelősségre fogja vonni az úgynevezett bűnösöket. A másik lehetőség a nacionalizmus felszítása. Mindezek ellenére a támogatók nem kis hányada a Jobbikhoz fog vándorolni. Ez az egyik legnagyobb belpolitikai, egyúttal gazdasági veszély. Ráadásul a gazdaság konszolidálása nagymértékben a nemzetközi környezet alakulásának s az ahhoz való rugalmas alkalmazkodásunk függvénye.
Elemzők szerint kezdünk a recesszióból kilábalni.
- Úgy legyen. De ahhoz, hogy ebben a kockázatokkal teli időszakban Magyarország megtalálja a legjobb megoldásokat, az ország mozgásterével számoló, következetes, milliméterről milliméterre haladó gazdaságpolitika kell. Ezzel szembemegy a nagy álmok, a ,,csak akarni kell" és a változatlan belpolitikai konfrontáció forgatókönyve.
Kétszólamú a Fidesz-beszéd. Az egyik szólam a választóknak szól, a másik pedig a gazdasági élet szereplőinek. Kiszivárgott, hogy az IMF öt és fél százalékos hiányt talán még elfogadna, jelentős átalakításokért cserébe.
- Taktikai szempontból esetenként megéri kétkulacsos politikát folytatni.
A következménye azonban, hogy itthon és külföldön egyaránt hiteltelenné válik az adott párt. A hitelességhez világos, transzparens politika kell. Nyugat-Európában elképzelhetetlen, hogy a szavazók biankó csekkre adják voksukat.
Az, hogy idehaza mégis megteszik, jelzi, hogy a jelenlegi garnitúra milyen teljesítményt nyújtott, s mennyire kiábrándultak a választók.
- A kiábrándultság jogos. De ebben az egész társadalom, politikai kultúra hibás. Ám ettől még világosan látnunk kellene a váltás lehetséges, sőt, részben kódolható veszélyeit is. A magyar gazdaság regionális versenyképességét mutatja, hogy Ausztria kivételével hazánk valamennyi közvetlen szomszédjával évek óta jelentős kereskedelmi többletet ér el. Emellett jóval több magyar beruházás van náluk, mint amennyit ők hoznak hazánkba. A regionális stabilitás megőrzése gazdasági okok miatt is alapvető érdekünk. Még fontosabb azonban az európai stabilitás kérdése. 2002 és 2010 között Magyarországnak mint EU-tagnak a legnagyobb teljesítménye az volt, hogy minden irritáció ellenére megbízható horgonyául szolgált egy törékeny régiónak. Félő, hogy a Fidesz hatalomra kerülésével ez veszélybe kerül.
Ellenzékben kötelező a kemény hangnem. Kormányon még visszavehetnek belőle.
- Emlékezzen az 1998-2002 közötti időszakra! 2002-re sikerült mélypontra süllyeszteni a viszonyunkat nemcsak a románokkal, a szlovákokkal, a szerbekkel, az oroszokkal, az ukránokkal, hanem még az osztrákokkal is. Gondolja, hogy változtak?
Miért, nem változhattak?
- Attól tartok, keserű lesz az ébredés. Ráadásul az a gazdasági, társadalmi környezet, amely a válság után létrejön, nem a krízis előttinek a folytatása, s ezzel kapcsolatban sem fideszes, sem szocialista elképzelést nem láttam. Például arról, hogy miképp fogunk szembenézni egy bizonytalanabb világgal, amelyben Európa súlya jelentősen csökken, miközben migrációs sebezhetősége és energetikai függősége gyorsan nő. És megmarad a magas munkanélküliség, hiszen kétszázalékos gazdasági növekedéssel nem lehet új munkahelyeket teremteni.
Erre mondja a Fidesz, hogy vissza kell adni a munka becsületét. Egyébként valamennyi párt részmunkaidős, távmunkás és egyéb megoldásokkal növelné a foglalkoztatottságot.
- A kérdés az, hogy hajlandóak-e visszaállni a munkaerőpiacra azok, akik hosszú ideje inaktívak, és megszokták ezt az életstílust. És hogy ehhez milyen kényszerek, ösztönzők, szociális, jóléti, oktatáspolitikai változtatások kellenek. Olyan átalakításokról van szó, amelyek nem férnek bele egy négyéves politikai ciklusba. Ezek, ha úgy tetszik, nemzeti konszenzust igényelnek.
Az IMF, az EU és a piacok sem szoríthatják rá a Fideszt arra, hogy belevágjon reformokba?
- De. Csakhogy minden ilyen rendszer rendbetétele többletköltségekkel és társadalmi feszültségekkel jár. Egy-egy ilyen reform első szakasza bármely kormány népszerűségét aláássa. A csalódottak pedig a szélsőségeseknél keresnek és találnak menedéket.
Bajnai épp ezért tett gesztust a Fidesznek, hiszen a Jobbik fellépése és ereje indokolhat ilyen összefogást.
- Minden normális európai országban a válság összehozta a politikusokat és a társadalmat. Magyarországon ennek épp az ellenkezője folyik. Milyen alapon feltételezzem, hogy kormányon megváltoznak? Még azt sem zárom ki, hogy bizonyos esetekben összefognak a Jobbikkal. Gondoljon 1998-ra!
Vona nem Torgyán.
- A hatalom erősítése a kulcskérdés, az eszközök másodlagosak. Ezzel a politikával aligha fogunk tudni kilépni az urambátyámos, a versenyre alkalmatlan gazdasági szereplőket közpénzen támogató rendszerből, más szóval a magyar történelem utolsó századait végigkísérő késői feudalizmusból. Persze van élet itt is. Csak akkor az egy főre jutó magyar jövedelem tizennyolcezer helyett először tízezer, aztán ötezer, végül pedig kétezer euró lesz. Meg kellene kérdezni a társadalmat, ezt akarja-e.
Inotai András
LINK:http://www.168ora.hu/itthon/inotai-andras-bajnai-vona-hianycel-adocsokkentes-orban-52223.html
Néha mikor elgondolkodol
Kire számíthatsz az életed során,
Egy név az csak, mely benned érlelődik:
Isten, a Mi Atyánk!
Ha bánatod van, bármilyen fájdalmas
Ő az, kihez igaz szívvel elvonulhatsz.
Nem nevet ki, nem űz gúnyt belőled,
Hatalmas szeretete, megsegít és átölel.
Félelmed úgy érzed, nehéz elviselned,
A mi Urunk az, ki ebben segít neked.
Úgy érzed, néha az élet unalmas,
Sok-sok gond nehezedik rajtad.
Fordulj csak bizalommal az Atyához,
Oltalmat adó keze, minden gondot megold.
Megcsaltak, becsaptak, átgázoltak rajtad,
Nem kívánsz tovább élni, célodat feladtad.
Egyet tegyél meg, menj az Úr házába,
Bánatos szíved valami boldogság átjárja.
Rádöbbensz: bánatodra a választ rögtön megtaláltad.
Előtte nincs titok, őt be nem csaphatod,
Őszinte legyen minden pillanatod.
Minden időben, minden korban,
Esőben, hóban, zivatarban
Az egyetlen akire mindenben számíthatsz.
S mikor közeleg a vég, közeleg az elmúlás
Ő az egyetlen, aki mindig melletted áll-
Nem hagy ott egy pillanatra sem,
Megölel... megsegít... fájdalmadon enyhít.
Utolsó pillanatban is Ő fogja a kezed,
Ő lesz az, aki fogad majd a nagy mindenségben.
Most már tudod, az életed véges,
Mindig és mindenért az Istent szólítod meg.
Tehát még nem késő, alakítsd így
az életed,
Meglátod az Úr majd megsegít tégedet.
Köszönd meg számtalanszor az életet Néki,
Meglátod, Hited mindig, mindenben
átsegít.
Ma még Tiéd körülötted minden.
Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szerető szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy ősz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.
De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér.
Bemutatták a Jobbik Külügyi és külgazdasági miniszterjelöltjét, Gyöngyösi Mártont.
Vona Gábor a Jobbik elnöke, egyben miniszterelnök-jelöltje mutatta be a Nemzeti Kávézóban Külügyi és külgazdasági miniszterjelöltjüket, Gyöngyösi Mártont.
Bevezetőjében röviden és tömören összegezte az elmúlt 20 év külpolitikáját, melynek 3 fő prioritása: - az euró-atlanti integráció, - a visegrádi együttműködés - a határon túli magyarsággal való kapcsolatok. Napjainkra a külpolitikai mérleg eredménye is negatív, sőt tragikusnak mondható. Külügyminisztereink aláírtak mindent, amit eléjük tettek, több esetben hazaárulással is felérő szerződéseket. Érdemi tevékenységet nem lelhető fel, Magyarország külpolitikája súlytalanná vált. Merőben új szemléletet tükröz:
- A külpolitikát és a külgazdaságot összekapcsolják, és együtt, egy minisztériumon belül kívánják kezelni. A határon túli magyarok kérdéskörét a Jobbik nem külpolitikának, hanem nemzetpolitikának tekintik. Ezért külön tárca nélküli minisztert jelölnek ki erre a feladatra.
A Lisszaboni Szerződés és Magyarország kapcsolatának radikális újragondolását is tervezi parlamentbe kerülése esetén a Jobbik, mivel az európai dokumentum magyarországi aláírása teljes mértékben antidemokratikus volt - közölte Vona Gábor, a párt miniszterelnök-jelöltje. Ehhez szakjogászok segítségét kéri.
Gyöngyösi Márton miniszterjelölt bemutatkozással kezdte sajtótájékoztatóját. 33 éves. Ifjúságát külföldön töltötte, mivel édesapja külkereskedelmi vonalon dolgozott. Számos - főleg - ázsiai országban megfordult. A gimnáziumot itthon végezte el, felsőfokú közgazdaság- és politikatudományi diplomáját Írországban védte meg, ahol további 4 évig adótanácsadóként dolgozott egy nagy cégnél. 2004. decemberében jött haza, és a kinti cég itteni kirendeltségén dolgozott. Szakterületén publikált, és a Civil Akadémián külpolitikáról tartott előadást. A Jobbik külpolitikája tabukat döntöget, és radikális paradigmaváltást hirdet. Külpolitikájuk radikalizmusát a következők jellemzik:
- A Jobbik nemzetérdekű külpolitikát akar. ,,Angliának nincsenek barátai, csak érdekei" a külpolitikában Churchill álláspont, meghatározó lett szinte minden országban. Kivéve Magyarországot, akinek az elmúlt 20 évben nem voltak érdekei, csak vélt barátai, azok is ideológiai és dogmatikus alapon. - Több centrumú külpolitikát tartanak fontosnak az egyensúly érdekében, mert az egypólusú világ mára megváltozott. Az USA és az EU mellett, keleti erőcentrumok fejlődtek ki.
- A magyar érdekeket határozottan kell képviselni, a Nato csatlakozás, az európai integráció intézményeinek elvárásaival kapcsolatban is. A magyar nemzeti érdek prioritása az, ami irányítani fogja a Jobbik külpolitikáját. A nemzeti érdekképviseletet fontosabbnak tartják az EU-tagságnál. Pl. A magyar föld védelme, az számukra sokkal fontosabb, minthogy az EU tagságát megőrizve elveszítsük azt. Kovács László például ,,Nagyon büszke arra, hogy Brüsszelben nagyon szeretik a magyar diplomatákat." A külügyminiszter-jelölt azt szeretné, ha nem Brüsszelben szeretnék a magyar diplomatákat, akik stréberségből mindig jeleskedtek, hanem Magyarországon szeretnék őket, és hazájukban várnák a ,,vállveregetést". Diplomáciai fegyvertényként kellett volna élni Románia csatlakozásánál, és feltételeket szabni, az ott élő több millió magyar érdekében, kulturális vagy a területi autonómia kérdésében.
A Lisszaboni Szerződés olvasatlan aláírása helyett, más országokhoz hasonlóan saját, nemzeti érdekeinket kellett volna képviselni. Többek között a Benes dekrétumok esetében is. De megdöbbentő a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos brüsszeli és itthoni hozzá állás is. A jelenlegi külpolitikai irányt szégyellni valónak értékelik, mely a Jobbik megítélése szerint teljesen alkalmatlan a magyar nemzeti érdekek képviseletére. A külpolitika 3 súlyponti kérdését felül vizsgálják.
- Nemzetpolitikai rész. Mivel a nemzet és a határ nem esik egybe, a külpolitikának aktív szerepet kell vállalni a nemzetpolitikában. A más országokban élő magyarság érdekképviseletét is fel kell vállalnia. A schengeni határok nem oldották meg a kérdést. A magyar-verések napirenden vannak. A jelenlegi magyar külpolitika pedig mindent eltűr. A Jobbik elképzelése szerint a Külügyminisztériumnak és a Nemzetpolitikainak együtt kell működnie és fellépnie a nemzeti és a nemzetközi porondon is. Terveik közt szerepel: - Állampolgárság megadása ,
- Nemzeti Jogvédő Hálózat létrehozása - Magyarok Világszövetségével az együttműködés. - Regionális térben (Visegrádi országok, Balkán) is szükséges egy koherens, egyértelmű külpolitika kialakítása. Kulturális és gazdasági érdekképviseletet kell megvalósítani. A korábbi piacokat újra kell éleszteni a magyar vállalatok és vállalkozók érdekében.
- Globális térben is radikális paradigmaváltásra van szükség. Az egyirányú, doktriner, rövidlátó, atlantista külpolitikát Kelet felé nyitással kell egyensúlyba hozni, mert a jelenlegi világban egyértelmű, hogy a hangsúlyok radikálisan eltolódtak a nyugati atlantista erőcentrumokból Keletre. Magyarországnak létkérdés a kiegyensúlyozott külpolitika megteremtése. Azokat az országokat részesítik előnyben, méretüknél gazdasági és demográfiai súlyuknál fogva, melyek világpolitikai tényezőkké váltak (Kína, Oroszország, Kazahsztán, Törökország,), és az új keleti külpolitikának az irányát megadják. Az arab világ felé történő nyitást fontos és súlyponti kérdésként kezelnék. Szeretnék, ha Magyarországon érzelmi forradalom menne végbe, amely a nemzettudatot, és a magyar nemzeti gyökereknek újra megtalálásához vezetne.
Magyarország kettős identitással rendelkezik. Földrajzi helyzetéből adódóan európai nemzet, de tudni kell, hogy a gyökerei mélyen keleten találhatóak, keleti nép vagyunk. A Jobbik részéről a keletre nyitás nem egy opportunista külpolitikának a része, hanem a nemzeti gyökereinknek a megtalálása. A világpolitikai helyzet reális felmérésén túl - az EU düledezik, az USA elveszítette egyeduralkodói szerepét a nemzetközi porondon - nemcsak arról van szó, hogy keleti, új meghatározó erők felé is nyitnának, de olyan nemzetek felé nyitnának, akik a magyarokra testvérként tekintenek.
A külpolitika akkor a legsikeresebb, ha nem pillanatnyi taktika, határozza meg az irányát, hanem a testvéri kötelékek. Ezt bizonyítják a mediterrán, valamint a germán-skandináv országok együttműködései is.
Dr. Bene Gábor S.: Bayer Zsoca, egy ideig kedveltelek!
2010/03/07
Nyílt levél Bayer Zsoltnak
Bayer Zsoca, egy ideig kedveltelek!
,,Tévedni emberi dolog" mondja a sün, amikor lemászik a súrolókeféről.
Mert ÉN IS FIDESZES szimpatizáns VOLTAM, hevesen védtem őket, hiszen a naivitás engem sem került el. Sokáig azt hittem csak arról van szó: ők képviselik a valódi realizmust. Ám azóta, hogy a Libajnai kijelentette az alsóházban, hogy: Demokrata és hazafi Orbán Viktor is, demokrata és hazafi Mesterházy Attila is, a Jobbik viszont tönkre akarja tenni a hazánkat, ezért - s mert hasonló a hasonlónak örül - együtt kell tőlük megvédenünk a demokráciát és Magyarországot. Azóta nincsenek kétségeim. Elismerem, 2000-ben felnéztem Viktorékra, hogy nem álmodoznak egy független, erősödő magyarságról, hanem kihozzák a legtöbbet a helyzetből. Aztán megtapasztaltam, hogy vannak országok - amelyek vezetői bátran szembe szállnak a pénzháttérhatalommal, de legalábbis alkudoznak velük és sokkal jobb érdekérvényesítők mint például Martonyi.
Később megtudtam, hogy a külügyminiszter szinte a legfőbb részvényes a Tesco áruházakat működtető hazai cégben és éppen olyan gátlástalanul besöpri a profitot, mint ahogy belépett egykor az MSZMP-be. Most éppen kisöpörte a Tesco az összes magyar árut és meghirdették, hogy Szlovákiából rendelnek, mert ott alacsonyabb az adó, s így a beszerzési ár is az. Hű de ravasz! Csak kerüljön kormányra, s minden megváltozik. Ez lesz az első ,,bizonyíték" a nemzeti érdek szolgálatára. Igaz? No persze nem Martonyi az egyetlen érdekes egyéniség a Fideszben, de ő készítette elő a megújuló erőforrás, tehát a termőföld tőkévé degradálását, a megalázóan alacsony földalapú támogatások elfogadását és még számtalan komoly árulást a nemzet ellen. Ne csodálkozzunk, hogy a Bildenberg Csoport is meghívta, hiszen valahogy meg kell hálálniuk a jó munkáját, s még most is szükségük lehet rá, hiszen biztos számára a külügyminiszteri tárca az eddigi komoly ,,teljesítménye" alapján.
(nem kedves) Zsoca!
Neked van - ha jól tudom - az 5. sorszámú Fidesz tagkönyved, így ezekről nem is kellene írnom neked. Azt kérdezném inkább, hogy a Fidesznek mi a véleménye a jogfolytonosságról? Mert a mostani állapotban a Rákosi-Kádár diktatúrával vagyunk jogfolytonosak, ez fel sem tűnik a pártodnak? Persze ez nem közismert, mert a kollégáid elhallgatják. Ám amit te írtál anno Horthy Miklós újratemetése kapcsán, az persze érthetővé teszi, hogy neked miért fontos a Rákosi féle ál-alkotmányhoz való kötődés, mert a te számodra az a modernizáció. Ugye?
Az viszont közismert, hogy a Fideszes képviselők ELOLVASÁS NÉLKÜL MEGSZAVAZTÁK A LISSZABONI SZERZŐDÉST, amely valójában meg is szünteti a magyar államot és az EU-nak egy súlytalan államává (vagy inkább csak megyéjévé) teszi. Erről miért nem írtál? Régebbi dolgokat nem is hánytorgatok fel, hiszen azok már ,,elévültek" mint Gyurcsány csalásai.
Viszont két érdekességet még megemlítenék. Az egyik az a 2006 májusi szavazás az alsóházban, amikor megszavazták a Fideszes elvbarátaid a rendeleti kormányzást amihez két harmad kellett. Mindez csupán azt eredményezte, hogy nem voltak problémái Furcsán Nyerencnek a nemzeti vagyon elprédálása kapcsán. Majd mostanában - hasonló helyzetben - megszavazták a titkosítások feloldásának szigorítását. (Ez ugyancsak jól jön majd az MSZP-nek, ha mégis jó az Isten, s kormányra segíti a Jobbikot) Bölcs előrelátás? Vagy csak nemtörődöm hanyagság a Fideszes képviselőktől?
Ezekre a történésekre MÁR NEM LEHET IDEOLÓGIÁT GYÁRTANI, nem lehet őket megmagyarázni, hiszen magukért beszélnek. Ha véletlenül nem tudtál volna róluk (hiszen nagy volt a hallgatás), akkor nyugodtan nézz utána. Nekem nincs okom blöffölni, hiszen nem vagyok Jobbikos, sőt nem is látok pártos megoldást a globalista előretörés problémáira. Én megvetem a pártpolitikát és csak nemzetpolitikában tudok gondolkodni.
Nem is említettem volna mindezt, ha te nem mocskolod le ilyen alpári módon azt a pártot, amelyik nem akart pofonnal hazazavarni benneteket. Amelyik egyértelműen támadta és leleplezte a bosevik utódpártot és kiállt a magyarság mellett. Valószínű, hogy ott sem csak erkölcsbajnokok vannak, de legalább nem langyosak és nem kétszínűek. Nem szerettem soha a bélsár szinonímiát olvasni, mert aki ilyet leír annak nincs magyar lelkülete. Pedig én, egy idő óta azért imádkoztam, hogy csak két párti legyen a magyar alsóház. Jobbik és Fidesz. Ebbe rondítottál bele.
Ám eszembe jut még valami. Tavaly megkapta az esélyt a Fidesz az abszolút többségre, s mégsem élt vele. Tudod-e miről beszélek? Arról, hogy nem érdemes támogatni olyan népszavazásokat, aminek nincs hozadéka. Azt viszont fel kell karolni, amelyik 176 főre csökkenti az alsóházi naplopó képviselők számát, s a Fidesznek ebből jutott volna kb.150 egyéni képviselő. Ezt az óriási lehetőséget nem a Jobbik rontotta el, hanem a Fidesz. Ez öngól volt. Szerintem erről írj egy cikket, és szigorúan kérdezd meg Fidesz főokosait, hogy miért nem támogatták a pártlisták megszüntetéséről szóló népszavazási kezdeményezést? Az erről szóló infókat a néphatalom.hu honlapon szépen elolvashatod. Ezek után csak arra kérlek, hogy ne tégy úgy, mint Csintalan. Ne jelentkezz azoknál, akiket folyamatosan mocskolsz!
A másik szemében a szálkát is látod, magadéban a gerendát sem! ,,Így múlik el a világ dicsősége"
Egy farmer vesz egy pár disznót, annak reményében, hogy malacai
lesznek, és majd ha megnonek, levágja oket, lesz sonkája,
szalonnája. Pár hét múlva észreveszi, egyik kocája sem vemhes,
így hát elhívja a helyi állatorvost, nézze meg oket. Az
állatorvos azt tanácsolja, esetleg mesterséges
megtermékenyítéssel kellene próbálkoznia. A farmernek goze sincs
arról, mit is jelenthet ez. Mivel nem akarta, hogy kiderüljön
tudatlansága, csak azt kérdezte meg, honnét fogja megtudni,
terhesek-e a disznói? Az állatorvos azt mondta, feküdni fognak a
sárban, nem pedig álldogálni. A farmer ezen elgondolkodott, és -
tudatlan lévén - arra a megállapításra jutott, neki kell
megtermékenyítenie a malacokat.
Fogta a disznókat, felrakta oket a teherautójára, és elhajtott
velük az erdobe. Ott mindegyiket megrakta, aztán visszaterelte
oket a teherautóra, hazament, majd elment aludni. Másnap reggel
felkelt, és látja ám, az összes disznó ott álldogál az ólban.
Arra a következtetésre jutott, nem volt eredményes a tegnapi
tevékenysége. Ismét felrakta a disznókat a teherautóra, kiment
velük az erdobe, de most kétszer csinálta mindegyik disznóval a
biztonság kedvéért. Hazavitte oket és elment aludni.
Másnap reggel arra sem volt ereje, hogy felkeljen az ágyból.
Megkérte a feleségét, nézze meg a disznókat, hogy még mindig
állnak-e az ólban.
- Nem - válaszolta a felesége. - Mindegyik a teherautón van, és
az egyik iszonyatosan nyomja a dudát.
Poénnak is hatalmas , ráadásul meg is történt..állítólag!
Hatalmas sor a benzinkútnál. Merci érkezik a sor mellett, és beáll a
kúthoz. Kiszáll belőle pár napbarnított golyófejű ruhásszekrény. A
legelső Ladából kiugrik az ürge, és mutatja nekik, hogy hol a sor vége.
Végigmérik őt és a kocsiját, majd pökhendi hangon "öcsi, ha neked is
ilyen kocsid lesz, akkor te is soron kívül tankolhatsz".
Ürge szó nélkül megfordul, és beül a Ladába. A kopaszok arcáról csak
akkor tűnt el a vigyor, amikor indítózott, majd padlógázzal, csikorgó
kerekekkel beleállt a merci oldalába. Ezután tolatás, majd ismét
padlógáz vagy ötször. Azután kiszállt a kocsiból, forgalmit, kulcsot a
lábuk elé vágta "öcsi, majd akkor tankolsz soron kívül, ha olyan gyakran
cseréled a kocsidat, mint én", és elsétált, mielőtt köpni-nyelni tudtak
volna. A két óra múlva kiérkező rendőr megállapította, hogy a Zsiguli
lopott volt.
Offline
