Emberek, mégiscsak közpénzből költött több tízmilliárdot ház - Magyar Nemzeti Bank,Matolcsy György,Heti Válasznak,Varga Mihály,Töröcskei István,Államadósság Kezelő Központ,Heti Válasz, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Emberek, mégiscsak közpénzből költött több tízmilliárdot ház

2014-12-18 11:01:38, csütörtök

	Emberek, mégiscsak közpénzből költött több tízmilliárdot házakra az MNB gazdaság ma 9:14 Mégiscsak közpénz az, amit a Magyar Nemzeti Bank ingatlanvásárlásokra fordít! Matolcsy György, szakítva korábbi álláspontjával, a Heti Válasznak azt mondta az ingatlanvásárlásokról, hogy a jegybank közpénzből épít közvagyont. Korábban, ugye, az volt az állítás, hogy a jegybank árfolyamnyeresége a jegybank saját pénze, nem közpénz. Matolcsy álláspontja az MNB felügyelőbizottságának ügyében is változott. A jegybank jelenleg - a legalitás szempontjából eléggé megkérdőjelezhetően - felügyelőbizottság nélkül működik. Matolcsy most azt mondta, hogy kérte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert a felügyelő bizottság mielőbbi felállítására. Azt is megtudtuk, hogy Matolcsy gonolkodás nélkül elfogadta volna Töröcskei István lemondását az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatói posztjáról. Megtudhatjuk még, hogy Matolcsy “egyéni keretek közt" megkezdte a doktori képzést; disszertációjának témája szerényen a 2010 utáni magyar költségvetési politika “példátlan sikere". Magyarország elleni spekulációs támadásra számít 2015-ben; erről persze majd a többi EU-ország gyengélkedése tehet. (Via Heti Válasz) http://444.hu/2014/12/18/emberek-megiscsak-kozpenzbol-koltott-tobb-tizmilliardot- hazakra-az-mnb/ ******************** György megköszörülte a torkát és az emelvényre lépett... Izgulós típus volt. Izgult, mint minden más -ezt megelőző- alkalommal, amikor ilyen sok múlott a szavain. Némi önbizalommal csupán az töltötte el, hogy hónapokig gyakorolta azokat a speciális mondatfüzéreket, szófordulatokat, gesztusokat és eszmefuttatásokat, amelyek csupán rá voltak jellemzőek. Amelyek egyfajta védjegyévé váltak. Amelyeknek köszönhető, hogy itt volt. Amelyek ide juttatták őt. Ide, ahol mindenki lélegzetvisszafojtva tekintett rá. Ami csak keveseknek adatik meg. Csak a kiváltságosoknak. Egykor valaki "unortodoxiának" nevezte el tanait. Ő nem szerette ezt a kifejezést. Túl üres volt. Megközelítőleg sem adta vissza, az ő géniuszát. Ekkor jólesően elmosolyodott. Kár tagadni, büszkeségében gyarló ember volt ő is. Legyezte hiúságát a sok érdeklődő tekintet. Nárcisztikusan feminim, hiú alkat volt, amit el is ismert. Bár volt még némi lámpaláza, de kezdte élvezni a szituációt. Ő volt és voltak a vele szemben lévők. Akik nem olyanok, mint ő. Másabbak. Sokkal-sokkal másabbak. És ezt ők is tudják. Soha nem érhetnek fel hozzá... Kezdett ismét önmaga lenni. Ez volt az ő igazi terepe. Otthon érezte magát. Vadász volt a dzsungelben. A veszélyben. A káoszban. A sötétségben, amit csak ő ismert. Amiben csak ő mozgott otthonosan. Hisz az otthona volt... ... Még egy dologra várt. Egy jelre. Egy biztatásra régi harcostárstól, akinek -saját tehetségén és a vele született átlagosnak semmiképp nem mondható, szinte látnoki képességein kívül- köszönhette azt, hogy itt lehet. Egy apró jelre várt mentorától. Barátjától. Sorstársától... Tekintete türelmetlenül nézett a hallgatóság soraiban, de ott hasztalanul kereste szellemi lélektársát, segítőjét és örökös támaszát. Aki mindig is bízott benne. Akiben ő is megbízott. Feltételek nélkül. Akivel együtt alkottak egy egészt. Együtt tették egymást azzá, ami miatt a jelenlévőknek zavartan keresgélniük kellett a szavakat, amikor vették a bátorságot, hogy megszólítsák őket. Ritka alkalmak voltak ezek. Kivételes pillanatok. Ünnepek... Oldalra nézett, ahol végre megpillantotta őt. Viktor egy függöny árnyékába húzódva nézte pártfogoltját. Összekapcsolódott tekintetük. Barátja cinkosan biztató kis mosollyal az ajkán, alig észrevehetően bólintott. Megadta a jelet. Szinte hallotta szavait, amelyeket az elmúlt hetekben -a felkészülés időszakában- annyiszor mondott neki, mélyen a szemébe nézve: "-Minden rendben lesz. Nyugodj meg! Veled vagyok. Melletted maradok. Mindig..." György hálásan biccentve mély levegőt vett és elkezdte monológját. ... Jól rajtolt. Meggyőzően, hitelesen, dinamikusan. Kezdeti lendülete hatással volt hallgatóságára is. Bizakodó érdeklődéssel tekintettek rá. Sodró eszmefuttatásait -látta rajtuk- hasztalanul próbálták követni. Látta ezt. Mindig lemaradnak. Nem tudják beérni... E felismeréstől még magabiztosabb lett. Fölényesen pillantott körbe, amikor új fejezetet nyitott meg. Az újabb és újabb gondolatmenetek gyorsvonat sebességével száguldoztak. Megelőzték egymást, kereszteződtek, egymásba fonódtak, villóztak. Lélegzetelállító volt. Követhetetlen... A vele szemben ülők döbbent hallgatásba merültek. Egyetlen kérdés sem hangzott el, pedig máskor folyton félbeszakították. Rengeteg kínos, kellemetlen kérdést szoktak feltenni neki. Amitől ő mindig idegessé vált. Most ez is elmaradt. Látták, hogy nem tudnák kizökkenteni. Látták, hogy felesleges minden próbálkozásuk. Felesleges és hiábavaló. Minden... Megállíthatatlan volt. Önmaga volt. Szárnyalt. ... A Főorvos szakította félbe. Szomorúan, kimerülten, halkan, de ellentmondást nem tűrően. Suttogva néhány szót váltott a mellette ülő meghívott pszichiáterrel, majd megköszörülte torkát és megszólalt. Mondatai szinte szóról-szóra megegyeztek a múltkoriakkal: -Köszönöm György, ennyi elég lesz! Sajnos semmi jóval nem tudjuk biztatni. Bár látunk előremutató jeleket, de az Ön állapotában az elmúlt fél évben az intenzív terápia ellenére sem állt be olyan mértékű változás, amely lehetővé tenné kényszer-gyógykezelésének akár időszakos felfüggesztését is. Kérem, ne csüggedjen el és soha ne adja fel a reményt! Mi bízunk Önben! ... György szájzugából hosszú nyálcsepp kezdett lecsordulni. Hagyta, hogy letöröljék. Hallotta a fehér köpenyes férfi szavait, de nem fogta fel értelmüket. Szerette ezt a csendes szavú embert, mert mindig kedvesen beszélt hozzá. Rámosolygott. Szívből, őszintén... Béke volt lelkében. ... A Főorvos kisvártatva ismét megszólalt: -Nővérke, legyen kedves kísérje be a következőt! ... Viktor megköszörülte a torkát és az emelvényre lépett...

0 komment , kategória: Általános

Címkék: eszmefuttatásait, gyógykezelésének, lélegzetelállító, kiváltságosoknak, megállíthatatlan, félbeszakították, gondolatmenetek, szófordulatokat, nemzetgazdasági, mondatfüzéreket, felfüggesztését, megközelítőleg, vezérigazgatói, hallgatóságára, megpillantotta, álláspontjával, nárcisztikusan, kereszteződtek, unortodoxiának, pszichiáterrel, megköszörülte, elmosolyodott, büszkeségében, múltkoriakkal, észrevehetően, gyengélkedése, jelenlévőknek, magabiztosabb, felállítására, felismeréstől, szempontjából, tizmilliardot, pártfogoltját, költségvetési, harcostárstól, próbálkozásuk, jegybank árfolyamnyeresége, jegybank saját, jegybank jelenleg, legalitás szempontjából, felügyelő bizottság, doktori képzést, 2010 utáni, többi EU-ország, emelvényre lépett, speciális mondatfüzéreket, vele szemben, otthona volt, dologra várt, biztatásra régi, vele született, apró jelre, Magyar Nemzeti Bank, Matolcsy György, Heti Válasznak, Varga Mihály, Töröcskei István, Államadósság Kezelő Központ, Heti Válasz,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]