|
|
|
2008-03-06 20:11:37, csütörtök
|
| |
| |
Fidesz: a hatalom mindenekelőtt, de mire? Politikai megújulás (megtisztulás) és program nélkül. Nagykoalíció: egy újabb átverés
2008-03-05. 20:23:14
A jobboldalt (már és ma még) jelentő Fidesz 2002 óta kormányváltásra készül, de már kétszer elbukott az országgyűlési képviselőválasztásokon.
Ennek fő oka a kisgazda szövetséges, a Kisgazdapárt kiiktatása volt. Szerény személyem eleinte főleg akaratlanul, de mégis bumerángként játszott szerepet bukásukban. Sikerült a kisgazda szimpatizánsokat megalázni és (nem csak őket) megfélemlíteni az ellenem végrehajtott brutális fellépéssel, bilincses bemutatókkal, gyűlölködő és hazug nyilatkozatokkal, éveken át napirenden tartott "sajtóhírekkel". Gyűlöletkeltéssel. Mondhatnánk: túl jól sikerült a lejáratási-félelemkeltési akció, a "mester" is belerokkant, még akkor is, ha erről nyilvánosan ma sem akar tudomást venni. Elbizonytalanodott, karizmája eltűnt. Lett volna különben elég ideje arra, hogy önvizsgálatot tartson és megújuljon, de nem élt a lehetőséggel és ellenállt a korrekció kényszerének.
A fellépés módja és jellege nemcsak a hatalomból ütötte ki a hatalom iránt elkötelezett pártot, ez a kisebbik baj lett volna, hanem a közállapotok szétzüllését indította el, az élet szinte minden területén. Az, ami elképzelhetetlen volt, mindennapossá vált: túlzás nélkül állíthatjuk és tapasztalhatjuk, ma bármi megtörténhet, függetlenül bármitől. De lépjünk tovább, hiszen erről bővebben olvashatnak tanulmányomban, amit az ún. Szabadi-ügyről és annak következményeiről 2006 őszén írtam.
Még mindig hiányzik a szembenézés a súlyos politikai "hibával": a kisgazda szövetséges felszámolásával és ezzel a jobboldali szavazóbázis meggyöngítésével. Azzal pedig még inkább, hogy mi mindent indított el a Fidesz 2001-ben. Enélkül programot a kiút felvázolására, a helyzet normalizálására nem is lehet(ne) összeállítani. Még azt sem tudhatjuk hivatalosan, legfeljebb sejthetjük: személy szerint kinek köszönhetjük azt, ami végül is mindannyiunk nyakába zúdult? A Fidesz vezetői mindenesetre kezdenek elhatárolódni a Szabadi elleni akciótól, ahogy ezt Orbán Viktor volt miniszterelnöknek írott második levelemben megírtam.
Szembenézés helyett a vereségeket eredményező politikának a folytatását lehet kiolvasni/kihallani pl. Orbán Viktor deklarációiból. Nem is kell nagyon figyelni és értelmezni: fenyegetésekről és félelemkeltésről van szó. Ami pedig a kisgazdák megszégyenítését illeti, megint azokat kínálgatják nekik, akik a Fidesz "fiókjából" kurjongatnak kifelé: Itt vagyunk! Mi vagyunk a kisgazdák! Ahogy hallani lehet a 74. életévében levő, több pártot megjárt Turi-Kovács Bélán kérik számon miért nem újul meg és ér el csodákat a vidéki választók mozgósításában? Eszükbe sem jut, hogy egy történelmi párt szimpatizánsai nem szeretik, ha egy másik pártból (Fidesz) szervezik és "gyámolítják" őket. Különösen, ha ez utóbbiak az ismert módon jártak el velük szemben, mozdították elő mozgalmuk szétbomlását. A népszavazás küszöbén pedig azt lehet hallani, hogy a Fideszből igyekeznek elérni, hogy bizonyos fideszes országgyűlési képviselőkhöz kerüljön a Független Kisgazdapárt neve, logója és ezzel múltja. Lehet, hogy onnan "fentről" nem érzik irritálónak, de "lent" ez nagyon is az, ha exportálni akarják a kisgazdavezetőket, ahogy annak idején ezt már Antall József miniszterelnök megkísérelte.
Az el nem ismert hibák és bűnök ellenére, amiért nemhogy az érintettek megkövetése nem történt meg, hanem azokat továbbra is - és nem szégyenkezve - folytatják, az ellenfél ügyetlensége és óriási hibái miatt a választók mégis előbb-utóbb hatalomra juttathatják a Fideszt. Ha változást egyedül onnan, a Fideszből remélhetnek, mégha tudják is, hogy ebben egyáltalán nem lehetnek biztosak. És mégha tudják azt is, hogy az "adminisztratív módszerek" alkalmazásában rosszabbodásra számíthatnak. De hát a kenyér, a megélhetés, a munka stb. nagy úr. Az is lehet, hogy még ezelőtt - átmeneti megoldásként - a Fidesz nagykoalícióban lelhet rá újra a megízlelt hatalom "édes ízére". És gyűjthet erőt, hogy két év múlva a partnerére fogva eredménytelenségét, a választásokon kizárólagos felhatalmazást kérjen a néptől. - Láthatják, így nem megy, pedig az ország érdekében erre az áldozatra is (értsd: nagykoalíció) hajlandó voltam. Egyedül kell megmutatnom, mire vagyok képes, ne tagadják meg felhatalmazásukat!
De bár a hatalom eszköz a program megvalósításához, ha van, a Fidesznél program híján a hatalom a végcél. Különben nem a "programok" mennyiségével (megjelenésük gyakoriságával) van gond, hiszen minden évben-félévben a legelszántabbak keresztülrághatják magukat valamilyen brosúrán, aminek címlapján az virít, hogy program. A valódi program hiánya okozza a gondot, ahogy erre az Orbán Viktorhoz írott harmadik levelemben is felhívtam a pártelnök-exminiszterelnök figyelmét.
Levelemre tőle ezúttal sem jött közvetlen válasz, mégis a sajtó útján válaszolt valamit. A közszolgálati televízióban kérdésre elmondta, hogy kiváló programjai vannak, amiből ha az egyik korábbit megvalósították volna, ma más helyzetben lenne az ország. Ez lehet, hogy így lenne, ha meg tudta volna valaki (bárki) valósítani. A "programot" olvasva sem gondoltam úgy, hogy a feladatokat ráolvasások oldanák meg, nem is szólva arról, hogy rendkívül fontos feladatok eszébe sem jutottak a szerzőnek.
Másutt sem a mennyiség okoz gondot. Egyetértek Orbán Viktorral, hogy biztosan meg tudna nevezni akár három kormányra való miniszterjelöltet. Sőt szerintem akár ezer kormányra valót is nevesíthetne (ma már vannak annyian a pártjában), ha akarna. Ehhez csak a Fidesz tagjainak neveit kellene közölnie. A kérdés számomra nem ez, hanem hogy milyen lenne az a kormány? Az is elhiszem, hogy sok alkalmasnak érzett miniszterelnök-jelöltje van. Hiszen Varga Mihály, Kósa Lajos, a mostani "programalkotó" Navrasics Tibor, sőt Pokorni Zoltán is szóba jöhet, akiket ő mind alkalmasnak tart. Egyiküknek ez az előnye, a másikuknak az. Önmagát, az első számú miniszterelnök-jelöltet fel sem hozta, pedig szerinte is bizonyára ő lenne a legalkalmasabb. Orbán e választékkal azt akarhatta érzékeltetni: mindegy ki lesz, hiszen a programot sokan képesek megvalósítani.
De tényleg: mi lenne a programja? Az ugyanis sehol nem látszik. De bennem mindezekről az urakról az is eszembe jut, hogy van-e bármelyiküknek fantáziája? (Nem álma, mert az engem nem érdekel.)
Mert fantázia is kellene, a programhoz is, meg a kormányzáshoz is. Hol vagyunk már attól, amikor Horn Gyula és Orbán Viktor arról vitatkozott, mit és hogyan kellene megoldani? Ma legfeljebb arról vitatkoznak az illetékesek és akkor is közvetve: átvett-e a másik egy bekezdést valamelyik brosúrából?
Az idő telik, az emlékezet - ha hagyják - megkopik. Új sérelmek jönnek és nagyon rossz a gazdasági helyzet. Az embereket az érdekelné: a mainál jobbat tudnak-e garantálni a számára? Nem ígérgetni, hanem valóban kézzelfogható közelségébe hozni. A Fidesz mindent kritizál, ami a másik térfélről jön. De nem látszik vagy nem hiszik el az emberek, mit tenne helyette.
A kettős mérce, ami minden mai parlamenti pártra annyira jellemző, minden fellépést bármilyen jogtalanság ellen eleve hiteltelenné tesz. Annál is inkább, mert másoknál sarkítják, kiszínezik a dolgot, a "gyengébbek igényeinek megfelelően" kriminalizálják a cselekményeket. Az elfogultság annyira látható, hogy nemcsak kettős mérce van, hanem az emberek tudatában kettős értékelés is. Ahogy 1956-ról mást mondtak a családtagok munkahelyükön és mást vasárnap, ebédnél. De van ennél rosszabb is: amikor az emberek azt látják, hogy megállapodnak a két oldal "vállalkozói" egymás között. Nem bántják egymást. Nem lesz következménye ennek-annak.
Az ország gazdasági és egyéb problémai miatt, az ország periferizálódása miatt különösen érthetetlen, hogy miért nem foglalkoznak a parlamenti pártok egy alternatíva megalkotásával.
Olyan országokban, ahol működő piacgazdaság van, a gazdaság nagyjából arányosan fejlődik, a gazdasági szabályozás kiforrott és kipróbált rendszer, a műszaki eszközök és az infrastruktúra állapota megfelelő stb., ott is szükség van stratégiára, hiszen folyamatosan újabb kihívások érik a gazdaságot, az államot, az állami intézményeket. Magyarországon viszont vitatéma, hogy volt-e rendszerváltás. Nem mintha lett volna, hanem mert ideológiai okokból egyesek mégis azt bizonygatják, sulykolják, hogy volt. De mindenkinek észre kell vennie, hogy a piac alig működik, monopóliumok és állami beavatkozások deformálják a piacot és korlátozzák/megszüntetik a versenyt.
Ahogy a Magyarország zsákutcában című írásomban rámutattam, az állam ráterpeszkedik a gazdaságra. Hiába került magántulajdonba az anyagi javak zöme, államkapitalizmus van. Állami megrendelések, belterjes állami információ és állami támogatások nélkül nem lehet a magántulajdont jövedelmezően működtetni. A jogszabályok gyakran értelmezhetetlenek, ami jogbizonytalanságot szül, és kiszolgáltatottá teszi különösen azokat a vállalkozókat, akik nincsenek éppen jó kapcsolatban az állam és a politika vezetőivel. A média ugyancsak az állam anyagi és adminisztratív fogságában vergődik. Az állami beavatkozások és támogatások deformálták a sajtópiacot, túlméretezetté és tendenciózussá vált. Stb.
A kizsákmányolás új, visszataszító formája jött létre, ami a termelés hatékonyságát is végletesen rontja: az állam önkényes és szubjektív újraelosztó szerepén keresztül. Az informális kapcsolatok, protekció és kirekesztés behálózzák az országot. Hiába vannak kiválóan képzett szakembereink, kiváló ismeretekkel, egy részük munkanélküliségre van ítélve. Eközben egy bizonyos (liberális?) párt "szakértői", ezek cégei óriási összegekért tanácsadást folytatnak. És hol is tennék szívesen: az államnál és az államnak. Ellentmondva államellenes szólamaiknak. Még a minisztériumok szervezetére is ők tesznek javaslatot. Hiába kerül már 600 milliárd forintba a metró 4. vonala, a beruházási költségbe ezek a szakértések már nem fértek bele, a BKV-tól szívják el a pénzt. E "szakértők" döntik el, hol épüljön autópálya, persze óriási összegekért, az apparátus pedig azt sem tudja, mi van az elvileg általa gondozandó területen.
Az ország (súlyos) válság előtti állapotát azzal a képlettel írhatjuk le, amit fiatal korunkban filozófiából és politikai gazdaságtanból tanultunk, de azon vállrándítással - akkor ilyen irányú élmény híján - tovasiklottunk. Szinte tapintható az ellentmondás, a rendkívüli feszültség a termelőerők és a termelési viszonyok között. Ezek közé tartoznak az irányítási viszonyok is. Akkora az ellentmondás, hogy közel állunk ahhoz, amikor a termelőerők már nem tudnak fejlődni, a viszonyok megakadályozzák ezt. Az ún. rendszerváltás vagy inkább -módosítás tartalékai teljesen kimerültek.
Ilyen körülmények között illendő, sőt kötelező lenne áttekinteni: milyen állapotban van az ország, milyen lehetőségei vannak, milyen olyan célokat kell kijelölnünk, amelyekre összpontosítva a legnagyobb fejlődést tudjuk elérni és a lehető legtöbb területen - mindannyiunk hasznára. Ebben a munkában ágazati konkrétságú megállapításokig kell eljutni. Nem elég tehát közhelyeket mondani a gazdasági növekedésről, azt is meg kell jelölni, melyek legyenek a kulcságazatok.
De nincs stratégiája sem a kormánynak, sem az ellenzéknek. A kormánynak azért lenne ez az érdeke, hogy ne legyen vesszőfutás az az idő, amit kormányon tölt, de azért is, hogy elkerülje tevékenysége tervbe vett büntetőjogi megítélését. Zuschlag János letartóztatása után mondta Orbán Viktor, a volt miniszterelnök (örömét alig leplezve), hogy eljön az az idő, amikor a mai kormány tagjait behívják a rendőrségre és nem engedik onnan őket haza. Ihajla! Orbán Viktornak megírtam, hogy ez a gyakorlat már eljött, vele és velem, akivel ezt megtették. Utána pedig bilincsben és pórázon vezetgettek a meghívott újságírók előtt. Ahogy a Népszabadság ügyvédje ezt írásba adta: a hatóság előre értesítette őket, ha bilincsben akarnak lefényképezni, mikor és hova menjenek. A Fidesz legújabb programja, az Erős Magyarország (2007. december) újabb bizonyítékát adta arra, hogy a rendőrállam létrehozásában valóban és még mindig következetesek.
Az ellenzéknek pedig azért lenne elemi érdeke egy cselekvési program megalkotása, mert ezzel lehetne igazán érvelni egy esetleges kormányváltás mellett. Ehhez lehetne megnyerni az ország polgárait, akik szenvednek a helyzettől és annak nyugtalanító tendenciájától. És ezzel lehetne csattanós választ adni azoknak a "sajtósoknak", propagandistáknak, akik szerint más sem tudna mást csinálni. - Maradhat-e így az egészségügy? - teszi fel a kérdést rendszeresen egy "kereskedelmi rádió" nyájas hangú beszélgetője. - Nem maradhat! - válaszolja meg. Valamit kellett csinálni.
Véleményére az is hatással lehet, hogy hatalmas állami cégek hirdetik náluk magukat. Nekem a legjobban az tetszik, ami különben a szokásos módon vezetődik be: "A rádió kereskedelmi rádió, ezért most reklám következik." Majd jön a reklám: "A műsort támogatja a Magyar Posta. Magyar Posta a közös ismerős!" Nekik csak az volt a baj, hogy a Fradinál hirdettek állami cégek. A postánál ez azért sem okozhatott problémát, mert nekik biztosan maguktól jutott eszükbe, hogy éppen e rádiónál ezt a sületlenséget adassák le. És fizessenek érte sok pénzt. És az is, hogy a Népszavánál még mellékletet is kiadjanak: Mecénások klubja. Merthogy a posta mecénás. Jó tudni!
A politikai elit egyik legfőbb mulasztása, hogy a kormányzati politikának nincs kidolgozott alternatívája. Pedig ez a kormányzati politika igen távol áll az ideálistól: technikájában, összehangoltságában, megalapozottságában, céljaiban és eszközeiben, a következmények felmérésben stb. De az ellenzék még a helyzetfeltárásban is alig jutott valahova. Jelenségekkel küszködik, és nem ismeri fel az ezek mögött rejlő lényeget. Összefüggéseiben még a múltat sem sikerült anyagaikban bemutatniuk.
Persze az "elitről" sokan már azt sem tételezik fel, hogy egyáltalán képes felismerni a problémákat, hát még, hogy azokra választ tudna adni. De akkor legalább támaszkodnának kompetens személyek ismereteire. Ma már a szakértői megbízatások is a holdudvar pénzellátását hivatottak biztosítani. Ahogy írtam, pártkatonák és cégeik szerveznek át minisztériumokat stb.
Az ország siralmas gazdasági állapota miatt a legfontosabb terület a gazdaság lenne, de nincs igazán rangja a közgazdasági diplomának, hát még a speciális, pl. makrogazdasági ismereteknek. A jogászok ellepték a közgazdász szakmát is, ami nagy gond, hiszen matematikai-statisztikai felkészültségük eleve nem teszi őket alkalmassá megfelelő elemzési módszereknek akár csak a kiválasztására is. A közgazdasági egyetemen éveken át keményen tanulnak a hallgatók, hogy korszerű ismeretekhez és főleg, hogy ismeretekhez jussanak. De minek? Egy közgazdász viszont nem tölthet be jogászi munkakört, amit szerintem saját témáiban sokkal jobban el tudna látni. Legalább felfogná, miről is van szó.
Ahogy honlapom bevezetőjében megírtam, a lakosság egyre nagyobb hányada sem az egyik, sem a másik oldalból nem kér. A jelenlegi választék a széna és a szalma, kevés különbség látható közöttük. Hiába nevezi ki - mondjuk a szalma - magát akár nemzeti oldalnak is, ha nemcsak az ideológiája hiányzik, hanem a programja is. A választóktól azt várnák, hogy az oldalak színére, ami különben is állítólagos és általánosságban vitatott szín, szavazzak. Pedig választaniuk kellene, amit csak aszerint lehet, hogy a két csoportosulás mit akar, és milyen módon tud megvalósítani. Annál többre illene és kellene becsülni a magyar népet, hogy érzelmi alapon döntsön: mi jók vagyunk, ők viszont gonoszak.
A kétpólusú politikai rendszer szükségképpen magával hozta az ország kettéosztottságát, a gyűlölködést, az indulatok felhasználását a hatalmi döntésekben és az egyre gyengébb politikusi teljesítményeket. A lényeg - az "elit" anyagi javakért való marakodásának - elleplezését, a lényegtelen jelenségeken való rágódást. A figyelemelterelést a fontos kérdésekről, főleg a sorskérdésekről. Az erőforrások elpazarlását, többek között felesleges tevékenységekre. Számomra megdöbbentő példa, hogy Budapesten nem az dönt a főpolgármester jelöltek között, mire lenne képes az egyik vagy a másik, hanem a már megismert és nem kielégítő (gyatra) munka ellenére a jelölt politikai hovatartozása. Mintha a fővárosiak nem elsősorban jobb közlekedést, tisztább utcákat, karbantartott épületeket, parkokat stb. várnának el a főpolgármestertől. Hanem balliberális nyilatkozatokat.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a rengeteg probléma nem maradhat hatás és következmények nélkül a politikára. Az önjáró és szükségképpen károkkal járó politikától kezdenek elfordulni az emberek: egyre több lesz a pártot nem választók és a szavazásoktól távol maradók aránya. Ha a politika nem figyel fel ezekre a jelzésekre és nem változtat magatartásán és munkáján, a feszültségek tovább halmozódnak és elemi erejű megrázkódtatásokhoz vezethetnek. Ha a gondok a rendszerváltás értelmét jelentő jólétet teszik elérhetetlenné, akkor is nagy a baj. De sajnos a válság a demokráciát és a szabadságot is fenyegeti: totális elégedetlenség lehet mindennek e vége.
A Fidesznek, amely az egész nemzeti oldalt képviselni akarja, nincs valóságos alternatívája a jelenlegi helyzetre és kormánypolitikára. Nem azért, mert Horn Gyula korábbi meggyőződése, miszerint az ő intézkedéseinek nem lehet alternatívája, mára igazzá vált volna, hanem, mert a Fidesz ezt nem dolgozta ki. Valószínűleg azért, mert nem tudta, vagy talán addig sem jutott el, hogy felismerje ennek a jelentőségét. Ezért inkább elfogadja a politológusok ideológiáját: a közemberek, a magyarok nem szeretnek programot olvasni.
Kétségkívül frázisokat, jókívánságokat nem szeretnek az értelmesebb emberek olvasni és elvileg akár ilyen anyagokra is rá lehet írni azt, hogy programok. Így gondolta ezt Horn Gyula is, aki annak idején mindent, amit fontosnak nyilvánított, célnak is tartott. Kijelentette, hogy a munkahely fontos, aztán a munkabér is fontos, az építés is fontos, a takarékosság is fontos, meg a növekedés is fontos. Ha sok ideje volt a "programismertetésre", kondíciójától függött a felsorolás hossza: mi minden fontos. Feltételezem, nem ilyen felsorolásokra vár a lakosság, hanem meggyőző alternatívára, ami alapos helyzetértékelésre épül.
A közvélemény bizalmatlan is. Azért is, mert azokat a "programokat", amelyeket kiadtak, többnyire és eleve komolytalan, be nem tartandó anyagként, "mézesmadzagként" adták ki: ha ránk szavazol, majd ezt kaphatod. Amikor hatalomra kerültek, nem szégyenkeztek a más irányú és jellegű kormányzáson. Ilyeneket mondtak: koalíciós a kormány, alkalmazkodni kell a partnerhez. Változott a világpiaci helyzet! Nem ismerhettük meg az ország valós állapotát. Miért nem tetszettek az abszolút többséget megadni nekünk, akkor nem kellett volna feladni egyes elképzeléseinket! Nehéz ezt állítani persze akkor, ha a nagy párt kéri fel a szavazóit, hogy az első fordulóban listán a partnerre, egyéniben pedig a "mieinkre" szavazzanak. Így cipelték be az SZDSZ-t a parlamentbe. De a mondat másik fele sem helytálló: a kis partner "programjának" ilyen mértékű átvétele akkor sem lenne érthető, ha lett volna neki. De ezek a "reformlépések" még mindig alakulnak. Még mindig nem ismerhetjük az egészségügyi reformot, csak a kezdeti lépéseit.
A vizitdíjról, a tandíjról, a kórházi napidíjról azért kezdeményezett a Fidesz népszavazást, mert ezek nem voltak bent a kormánypártok választási elképzeléseiben. A népszavazás azért folyik, mert ezekre az intézkedésekre a választók, pontosabban azok valamivel több mint a fele nem adott felhatalmazást. A másik "csaknem fele" eleve nem is adhatott. Nem a néhány száz forintról folyik a népszavazás a vizitdíj esetében sem, hanem egy olyan eszközről, amire nem kaptak felhatalmazást. Ráadásul, az eszköz létrejött, de az összeg nincs limitálva.
A Fidesz ezt joggal szóvá teszi, de hallgat arról, mit valósított meg 1998-ban a saját céljaiból, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a kisgazda alternatív gazdasági politikára. A Fidesz komoly adócsökkentéseket vállalt, ami nem teljesült. Járai Zsigmond az egyik televízióban nemrég azon kesergett, hogy adóreformját a kisgazdák megakadályozták. Hiába olvastam a fejére írásban és szóban, hogy amit megakadályoztam az éppenhogy az adóemelés volt és az, amit ma a fideszesek szidnak a szocialistáknál, azt akarta megvalósítani, a kormánypártok hallgatnak. Bár nem rajtuk akartam segíteni, hanem az igazságon, de azért meg kell állapítanom: rajtuk sem könnyű.
Mindebből nem az következik, hogy a közvélemény bizalmatlanságát azzal lehetne mérsékelni, ha nem közlik a kormányzati elképzeléseket. Hanem azzal, ha következménye lesz a tudatos megtévesztésnek. Legalább odáig eljutunk, hogy az állam által megtámogatott "kereskedelmi rádió" nyájas beszélgetője ne szavaljon arról: - Miért mondta volna ki a mai kormánypárt, hogy másként lesz, hiszen akkor nem választották volna meg őket!
Az országnak, de a hatalomra jutó pártnak is érdeke, hogy legyen összehangolt és összefüggő cselekvési programja. Különösen most, amikor a gondok rendkívüliek és minden késlekedés nélkül munkába kellene állnia egy kormánynak, amely hasznára akar válni az országnak.
Orbán Viktor volt miniszterelnöknek írott harmadik levelemben is rámutattam arra, hogy a népszavazás egyetlen lényeges hatalmi fejleménye a nagykoalíció lehet. Persze ez is csak esetlegesen következhet be. Foglalkozni azonban mégis kell vele, mégpedig több okból, tragikus következményei miatt.
A nagykoalíció nem egy működőképes alternatívát tenne megvalósíthatóvá, adna ahhoz parlamenti többséget, hanem az alternatíva hiányát és a kiúttalanságot fedné el, miközben még korlátozottabbá válna ("eltűnne") a kormány ellenőrizhetősége. Ami ennél is rosszabb: kizárná egy alternatíva megjelenését a "körön kívülről", tehát a parlamenti pártokon kívülről.
Még inkább megmerevedne a politikai szerkezet Magyarországon, újabb lakossági csoportok és rétegek érdekei nem tudnának megjelenni a politikában. (Emlékezzünk vissza a Kisgazdapárt kiszorítására a hatalomból és a politikai életből és ennek hatására a vidék érdekképviseletére.)
Az anyagi források jelentős részének elosztása az államon/kormányon keresztül történik. Bár a Fidesz-klientúra számára a nagykoalíció előnyös lenne, hiszen a minisztériumok felét megkaphatnák és az sokkal több a semminél, mi lesz a több állampolgárral, aki nem tartozik közéjük? E veszélyekre a folyamatos politikai nyomásra való tekintettel is fel kell hívni a figyelmet. E nyomás ugyanis nem ér véget a 2008. márciusi népszavazás túlélésével, hanem folytatódik egy újabb népszavazás kikényszerítésével. Majd 2009-ben az európai parlamenti választásokkal, ahol előrevetítődik a Fidesz térhódítása és a belpolitikai nyomás fokozódása. A nagykoalíció tehát 2008-ban aligha kerülhet le a napirendről.
Új választásokat 2010 előtt nem fognak kiírni, mert az a parlamenti pártok többsége számára egyértelműen kedvezőtlen lenne. (Feltehetőleg mindegyikük számára az lenne.) Megint felmerül a nagykoalíció elképzelése, ami 1990 óta folyamatosan visszatérő gondolata néhány, konkrétan meghatározható pártállású értelmiséginek. Új jelenség, hogy a Fidesz irányából érkezik a kezdeményezés. Emlékezzünk 2005 őszére, amikor a Fidesz visszahőkölt egy esetleges kormányváltás esélyétől és politikusai hirtelen az MSZP-vel akartak együtt kormányozni. Persze szigorúan szakértői alapon: szakértői (!?) kormányt akartak. Ezeket a fejleményeket és az okokat részletesen elemeztem 2006 októberében írott tanulmányomban, a honlapon ez is elolvasható. Most megint megerősödtek a hangok, amelyek nem stratégiát követelnek a párttól, hanem a nagykoalíció mellett kampányolnak. Volt politikusok és jelenlegi üzletemberek.
Demján Sándor az A szólás szabadságában szólalt meg, ahova a Figyelőnek adott interjúja után érkezett. Most a Figyelő közgazdasági szaklapként szerepelt. Máskor a "legjobb bulvárhíreket" lehet itt olvasni. (Mint egyébként most is.)
Megindító vagy inkább megrázó volt, hogy Demján is milyen könnyedén formált véleményt a makrogazdaságról. Írországot hozta fel példaként, ahol a pártok konszenzusra jutottak. Javasolta: Magyarországon is meg kellene állapodniuk. Szerintem egészen más volt az ír helyzet, ahol volt miben megállapodniuk. Ez bizonyára az Ír Köztársasági Hadsereg lefegyverzése volt, ami minden tőkebeáramlás és segítség feltétele lehetett. Nagy-Britanniából, az EU-ból és az USA-ból. A makrogazdaság azonban mégis csak makrogazdaság. Nem egy bank, vagy egy áruház. Ahogy a labdarúgó profi ligabeli elnöksége is felhívta a figyelmét: a siker nincs garantálva. A bocsássunk el 300 ezer állami alkalmazottat, majd osszuk szét a bérüket a versenyszférában: elég merész ötlet. Technikailag megvalósíthatatlan, hála istennek. Mert mi lenne ezzel a sok emberrel? Munkanélküliség lenne a sorsuk. Furcsa különben ilyeneket hallani és olvasni magyar vállalkozóktól, akik közül sokan attól lettek gazdagok, hogy az állammal köthettek előnyös üzletet. Erre vállalkoztak.
Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter, mai kórházigazgató Orbán Viktor társaságában lépked Veszprémben. Ilyen még nem volt: három volt egészségügyi miniszter együtt. És láthatólag együtt haladnak.
Orbán Viktor viszont nem vállal kötelezettséget, hogy nem köt nagykoalíciót. Igaz, arra sem, hogy stratégiát dolgoztat ki.
A Fidesz Erős Magyarországa: jókívánságok a gazdaságban, fenyegetés és megfélemlítés az igazságszolgáltatásban. Navrasics Tibor frakcióvezető, egy jogászember fogalmazta a Fidesz legújabb programját. A gazdasági rész szegényességét, szürkeségét, fantáziátlanságát és semmitmondását ez akár meg is magyarázhatná. De félreértésről a joggal kapcsolatos részekben aligha lehet szó. Amit aránytévesztésnek érzünk, azt a szerző aligha gondolhatta annak: szerinte ezek a valóságos arányok. Mert miközben a demokráciáról, az igazságosságról, az emberi jogokról, az alkotmányosságról, a jogrendről és annak megerősítéséről gyakorlatilag semmit nem olvashatunk (csak felsorolásokban jelennek meg), a börtönnel való fenyegetés, a máskor független hatalmi ágként kezelt igazságszolgáltatás ügyeibe való beavatkozás gyakorlatának meghirdetése egy rendőrállam vízióját tárja elénk. Nem érzem ellentmondásnak, hogy a gyűlöletkeltés és a gyűlölet elleni fellépés is megjelenik az anyagban: mindenütt úgy, ahogy a szerző a Fidesz szempontjából "aktuálisan" előnyösnek gondolta.
A gazdasági részben látszólag jelentős állítás, hogy tartós egyensúlyt csak növekedésorientált gazdaságpolitikával lehet elérni. A Fidesz szerint a növekedés és az egyensúly egyaránt fontosak. Ebben ma már semmi újdonság nincs, először a Kisgazdapárt szögezte le ezt az igazságot az alternatív gazdaságpolitikában. És azóta már voltak olyan évek Magyarországon, amikor ezt az elvet a gyakorlat visszaigazolta. Ma már az előbbi állítás inkább közhely, különösen azért, mert nem látjuk a növekedés olyan szerkezetét, ami nem rontja/javítja az egyensúlyt. Az is közhely, hogy adót kell csökkenteni, mert a magas adók termékeink versenyképességét rontják. Az általános megállapításon túl azonban nem mennek, pedig legalább el kellene gondolkodni azon, milyen adórendszer legyen, ami a növekedést is elősegíti, de főleg olyan területeken, amelyek bővülése/fejlődése más céljaink szempontjából is kiemelkedő fontosságúak.
Van, ahol a célok csak közhelyek, másutt még azok sem, legfeljebb annak látszanak. Ezek inkább frázisok. Ilyen az exportvezérelt gazdaságpolitika, elfelejtkezve a belföldi piac igényeinek kielégítéséről. Ld. mezőgazdasági termékek, élelmiszerek stb. És hol van az összhang azzal a céllal, hogy a kis- és középvállalkozásokat helyzetbe kell hozni? Ők elsősorban belföldre termelnek. A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés fejezete izzadtságszagú: erőlködve sikerült néhány semmitmondó oldalt összeírni. Ezt különösen elszomorítónak tarthatjuk, de Turi-Kovács Béla az egyik újságban lelkendezik, valahogy így: hála istennek a Fidesz sok helyet hagyott nekünk, amit kitölthetünk programunkkal! Nem kell viszont kitölteniük a borról írottakkal, mivel azt - talán az exminiszterelnök különleges érdeklődésére való tekintettel, de számomra is érthetetlen logikából - kiemelték a termékek közül és dagályosan tárgyalják.
A termőföld eladási tilalma a külföldieknek az egyik fő célja a Fidesznek. Kár, hogy nem ennek megfelelően vezette a tárgyalásokat Martonyi János külügyminiszter és nem így állapodott meg az EU-val. Az A HÁLÓ című könyvemben olvashatnak arról, hogy a kisgazdák leütésében nagy szerepet játszott, hogy ragaszkodtak "merev álláspontjukhoz": hosszú ideig nem juthatnak a külföldiek termőföldhöz. 2000 novemberében e merev álláspont volt az egyik kiemelt témája a kétnapos informális kormányülésnek. Ottani kiállásom e politika mellett eldönthette későbbi meghurcolásomat.
Álláspontom azért is lehetett irritáló, mert megtörésünkre szerveződött az az akció, amit a holland gazdák betelepítésére vonatkozó összeesküvésünkként állítottak be. Évekkel később derült ki, hogy a tervet taglaló kiadványt az FVM egyik volt főosztályvezetőjével, a Magyar Államkincstár akkori főosztályvezetőjével, valamint a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettesével íratták meg. (Nevek a cikkekben!) Ez utóbbi, aki a termőföld-tárgyalásokon Martonyi helyettese volt, még Hágába is kiutazott, ahol tervét az illetékes minisztériumban kitörő örömmel fogadták. Még kitüntetését is kilátásba helyezték. Erről készült írásomat honlapomon szintén elolvashatják.
Sok máshoz hasonlóan butuska az a megfogalmazás, hogy a cél az euró mielőbbi bevezetése. Legalább ilyen fontos, hogy ez számunkra előnyös árfolyam történjen, tehát, amikor erős a forint.
Az energiapolitikából sem hiányoznak a frázisok, de kimarad az energiatakarékosság: még frázisok formájában is. Navrasics Tibor, aki "programalkotói" megbízását személyesen Orbán Viktortól kapta, az önkormányzatokat erősíteni akarja. Eközben a BKV-nál járatritkításokról és óriási összegű reklámokról, szakértői díjakról stb. olvashatunk. Mit tesznek annak érdekében, hogy racionálisan működjenek az önkormányzatok? - rejtély marad a számunkra. És szerintem ez rejtély a Fidesz számára is.
Az igazságszolgáltatási rész demagóg, álságos és félelemkeltő.
Kezdjük az álságossággal. A fejezet bevezetőjében hangsúlyozza, hogy az ártatlanokat hagyni kell élni. (Szép megfogalmazás!) Magamra gondolok elsősorban: már hét éve nem hagynak, pedig ártatlan vagyok. És eszembe jut, mi a szerepe ebben a Fideszben, ahogy azt Orbán Viktornak írott második és harmadik levelemben leírtam.
De rögtön félelemkeltéssel és demagógiával folytatódik, miközben az álságosság folytatódik:
"Minden esetben érvényt fogunk szerezni a törvénynek, nem lesz különbség törvénysértés és törvénysértés között." Hát Deutsch Tamás, őt miért nem adta ki a Fidesz, amikor kérték a mentelmi jogát?
Majd így folytatódik: "Véget kell vetni annak az embereket joggal irritáló gyakorlatnak, hogy egyesek kivételes eljárást kapnak a törvény részéről, hogy sztárügyvédek járják ki az enyhe büntetéseket, amelyeket jó magaviselet alapján még rövidíteni is lehet." Eszembe jut, hogy hányszor sértették meg a mentelmi jogomat, de az is, hogy megkínoztak, hogyan szedték össze a vallomásokat stb. És kikről írják a sztárügyvédekkel kapcsolatos "gondolatokat". Bártfai Bélát ugyanis sztárügyvéd védte, tényleg igen aktívan, és bűncselekmény hiányában (!) felmentették. Nekem nincsenek ilyen, esetleges kijárásra utaló tapasztalataim. A törvény előtti egyenlőségről nem juthat eszébe senkinek a diszkrimináció, a más irányú megkülönböztetés, amiben nekem állandóan részem volt. És (ügyvédi) támaszra nem számíthattam. Ld. pl. bilincses-pórázos vezetgetés az oda meghívott sajtó képviselői előtt, döbbenetes egyéb megaláztatások stb. De ha ilyen könnyű az eljárás alá vontak helyzete és jó magaviseletükért könnyítéseket is kaphatnak, Deutsch Tamás miért nem akart ebben részt venni és tisztázni magát?
Azt olvasom a továbbiakban: "A bűnözőknek a börtönben van a helyük!" Ki a bűnöző Tisztelt Navrasics Tibor/Orbán Viktor? Hiszen a Fidesz engem, volt kormánytagjukat azonnal bűnözőnek kiáltott ki, mintha Magyarországon nem lenne érvényes az ártatlanság vélelme! És ha közületek valakit elítélnek, az bűnöző-e? Vagy csak az ellenfél (valójában ellenség) az? Aztán, amikor azt olvasom, hogy vissza kell adni a rendőrség becsületét (ki vette el?), ami nyilván azt jelenti, hogy legyen több rendőr és kapjanak több fizetést, végképp nem értem a gondolatvilágot. Gazdaságilag sem, hiszen miből telne erre is? Amikor adót is akarnak állítólag csökkenteni. És miből fedeznék a bíróságok további anyagi megerősítését? Tudnak-e arról, hogy 2002 óta hatszorosára növelték a bíróságok anyagi ellátmányát, természetesen a költségvetés terhére. És bevallottan semmi nem javult, tehát nem a pénz, hanem talán a szervezés, a jobb munka lehet a megoldás.
Az viszont egyenesen szórakoztató, hogy elő akarják írni, hogy a tárgyalásokat vegyék magnóra és ezért szerezzenek be készülékeket. Mert így elejét lehetne venni annak, hogy esetleg hibás jegyzőkönyv készüljön. Tudja-e Orbán és Navrasics, hogy ahol van ilyen felvétel, mert készülék is volt és be is kapcsolták, ott sem akarják biztosítani annak meghallgatását? Hiába kértem ügyvédemmel nem is egy esetre vonatkozólag. Hogy el lehessen dönteni vitatott kérdéseket.
Szerintem ennyi példa elég, ajánlom mindenki figyelmébe a programnak e fejezetét is, hogy meggyőződjön arról, valóban az várja (fenyegeti), amitől tart, de éppen onnan nyugtatják meg, ahonnan nem kellene. Ébresztő! - mondanám sokaknak, ha meg akarnák hallani hangomat.
Budapest, 2008. március 2.
Dr. Szabadi Béla
[Forrás: NH]
http://nemenyi.net/reszletes.asp?MainID=1&HirID=31156 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: önkormányzatokat, kiszolgáltatottá, magaviseletükért, nyilatkozatokkal, exminiszterelnök, félelemkeltéssel, makrogazdaságról, versenyszférában, minisztériumokat, félelemkeltésről, megszégyenítését, összefüggéseiben, gazdaságpolitika, bizalmatlanságát, elképzelhetetlen, megvalósításához, teljesítményeket, meggyöngítésével, periferizálódása, megvalósíthatóvá, sztárügyvédekkel, szimpatizánsokat, elképzeléseinket, megkülönböztetés, megállapításokig, gondolatvilágot, külügyminiszter, tapasztalhatjuk, felkészültségük, megvalósították, főosztályvezető, meghurcolásomat, megtévesztésnek, nyilatkozatokat, kriminalizálják, álláspontjukhoz, hatalom mindenekelőtt, újabb átverés, kisgazda szövetséges, kisgazda szimpatizánsokat, ellenem végrehajtott, korrekció kényszerének, fellépés módja, hatalomból ütötte, hatalom iránt, közállapotok szétzüllését, élet szinte, súlyos politikai, jobboldali szavazóbázis, kiút felvázolására, helyzet normalizálására, vereségeket eredményező, Orbán Viktor, Turi-Kovács Bélán, Független Kisgazdapárt, Antall József, Orbán Viktorhoz, Egyetértek Orbán Viktorral, Hiszen Varga Mihály, Kósa Lajos, Navrasics Tibor, Pokorni Zoltán, Horn Gyula, Zuschlag János, Orbán Viktornak, Erős Magyarország, Magyar Posta, Járai Zsigmond, Demján Sándor, Köztársasági Hadsereg, Rácz Jenő, Fidesz Erős Magyarországa, Turi-Kovács Béla, Martonyi János, Magyar Államkincstár, Orbán Viktortól, Deutsch Tamás, Bártfai Bélát, Tisztelt Navrasics Tibor, Tudja-e Orbán, Szabadi Béla,
|
|
|
|
|
|
| hatalom mindenekelőtt, újabb átverés, kisgazda szövetséges, kisgazda szimpatizánsokat, ellenem végrehajtott, korrekció kényszerének, fellépés módja, hatalomból ütötte, hatalom iránt, közállapotok szétzüllését, élet szinte, súlyos politikai, jobboldali szavazóbázis, kiút felvázolására, helyzet normalizálására, vereségeket eredményező, folytatását lehet, kisgazdák megszégyenítését, vidéki választók, történelmi párt, másik pártból, ismert módon, népszavazás küszöbén, érintettek megkövetése, ellenfél ügyetlensége, választók mégis, megízlelt hatalom, partnerére fogva, választásokon kizárólagos, ország érdekében, hatalom eszköz, program megvalósításához, valódi program, sajtó útján, közszolgálati televízióban, egyik korábbit, feladatokat ráolvasások, mennyiség okoz, kérdés számomra, első számú, programot sokan, ugyanis sehol, bekezdést valamelyik, gazdasági helyzet, mainál jobbat, másik térfélről, kettős mérce, elfogultság annyira, emberek tudatában, családtagok munkahelyükön, ország gazdasági, ország periferizálódása, parlamenti pártok, alternatíva megalkotásával, gazdaság nagyjából, gazdasági szabályozás, műszaki eszközök, infrastruktúra állapota, állami intézményeket, piac alig, állam ráterpeszkedik, anyagi javak, magántulajdont jövedelmezően, jogszabályok gyakran, politika vezetőivel, média ugyancsak, állam anyagi, állami beavatkozások, termelés hatékonyságát, állam önkényes, informális kapcsolatok, részük munkanélküliségre, minisztériumok szervezetére, beruházási költségbe, apparátus pedig, elvileg általa, képlettel írhatjuk, rendkívüli feszültség, termelési viszonyok, irányítási viszonyok, viszonyok megakadályozzák, legnagyobb fejlődést, lehető legtöbb, munkában ágazati, gazdasági növekedésről, kormánynak azért, volt miniszterelnök, meghívott újságírók, hatóság előre, rendőrállam létrehozásában, ellenzéknek pedig, cselekvési program, esetleges kormányváltás, ország polgárait, kérdést rendszeresen, szokásos módon, rádió kereskedelmi, műsort támogatja, közös ismerős, sületlenséget adassák, posta mecénás, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1304
- e Hét: 2791
- e Hónap: 13902
- e Év: 167398
|
|
|
Offline
