VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDe - VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDe,VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDE,MAGYAR SZELLEMI ÉLET MEGTISZTÍTÁSÁRÓL,Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály,Világnézeti Akadémia,Magyar Tudományos Akadémia,Bosnyák Zoltán,Imrédy Béla,Prohászka Ottokár,Bródy Sándor,Erdős René,Földi Mihály,Gellért Oszkár,Kóbor Tamás,Molnár Ferenc,Révész Béla,Szomory Dezső,Várnai Zseni,Zsolt Béla,Gömbös Gyula,Wolff Károly,Méhely Lajos,Széchenyi István, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDe

2016-07-24 22:11:22, vasárnap

	VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDE A MAGYAR SZELLEMI ÉLET MEGTISZTÍTÁSÁRÓL 1944. május 21. (MTI) Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár-kormánybiztos május 21-én a Világnézeti Akadémia sorozatában a magyar rádióban előadást tartott ,,A magyar szellemi élet megtisztításáról" címmel. - Hosszú harc végkifejléséről kell ma beszámolót mondanom a magyar közösségnek - mondotta az államtitkár-kormánybiztos -, amikor azokról az intézkedésekről beszélek, amelyek egyszer s mindenkorra kiküszöbölik a zsidóságnak a magyar közszellem kialakítására gyakorolt végzetes befolyását. - Mit jelent ez az ezer arccal jelentkező behatás, felesleges visszatekintenünk arra a fél századra, amely számunkra a magyar lélek megfertőzését, a magyar társadalom bomlását, a magyar állam széthullását hozta - elég, ha csak a tegnapot, a szegedi ellenforradalom óta eltelt huszonötödik évet, a zsidótörvények ötödik esztendejét idézzük. - A betűt mindig tisztelő magyar közösséget ezen az oly hirtelen örökre elmerült tegnapon elárasztották a napisajtó termékei, amelyek arra tanították, hogy a körülöttünk kavargó lángtengerben érinthetetlen sziget vagyunk, különösképpen akkor, ha szövetségeseinkkel, oltalmazóinkkal szemben az ellenfél felé fordulunk hódoló áhítattal és becstelen árulásra készen. Egységes irányításra elöntötte folyóiratainkat, rádiónkat, propagandánkat valami sziruposan ragacsos, erőtlen és tartalmatlan magyarkodás, az új Európának mintegy tagadásaképpen. A gombamód szaporodó könyvkiadó-vállalatok, élükön egy-egy délceg Aladárral, a háborús papírhiány hivatalos hangoztatása közben megtöltötték a könyvkereskedések kirakatait, ernyedt humanizmussal telített tetszetős kötetekkel, amelyek magyar, angolszász vagy akár kínai cégér alatt egyazon világszemléletet népszerűsítették. Magyar lányok, magyar feleségek, a magyar ifjúság csalogató csomagolásban kapták szellemi táplálékul a léha életfelfogást, az éjjeli mulatók stílusát a színházi sajtóban, amely ideállá magasztosította a feslett életű, lokálokban, prémek és ékszerek között freudi ingereket keltő félvilági női típust. - Így élte, mintegy boldog szigeten, második virágkorát az elbizakodott zsidó szellemiség, akárcsak a szegedi ellenforradalmi lendület ellanyhulásának konszolidációs esztendeiben. - Ezekben a napokban, pontosan egy évvel ezelőtt, tettem közzé könyvemet a zsidókérdés magyarországi irodalmáról, és összegyűjtve szörnyű csoportba a problémával foglalkozó irodalom bibliográfiai anyagát, és a magyarországi zsidó írók névsorát, bevezető tanulmányomban felállítottam a következő követeléseket: ,,Haladéktalanul felállítandó a zsidókérdést kutató tudományos intézet a zsidókérdés lehetőség határáig teljes könyvtárának megteremtésével. A zsidókérdésről megfelelő kiadványok útján a magyar nép legszélesebb rétegei felvilágosítandók, különös tekintettel az ószövetségi zsidó történetírás objektív megvilágítására, és a zsidóknak a magyar történelem, társadalmi és gazdasági élet utolsó évtizedeiben betöltött végzetes szerepére. A közkönyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzők művei eltávolítandók. Zsidó művek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhető módon őrzendők meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusi forgalomban meghagyott zsidó munkák már külső címlapjukon feltűnő módon, hatóságilag megjelölendők: 'Zsidó könyv!' A könyvkiadás és a nyomdaipar százszázalékosan megtisztítandó a zsidóságtól. Zsidó sajtótermeket, könyvet (műfordítást), röpiratot csak a cégjelzésében is feltüntetett zsidó könyvkiadó és nyomda adhat ki. A magyar főiskolák, nem utolsósorban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kötelezendők a zsidókérdés széleskörű és magyar szellemű tudományos feltárására és feldolgozására." - Ezeknek a pontoknak valóra váltása sohasem látszott annyira reménytelennek, mint éppen a könyvem megjelenésének idején. Mindannyiunkra, akik a magyar fajvédelem szolgálatára szántuk életünket, súlyos nyomás nehezedett, amely napról napra leküzdhetetlenebb, rafináltabb akadályokat állított a zsidókérdésnek még a sajtó útján való őszinte és objektív taglalása elé is. Volt idő, amikor a probléma mindig tárgyilagos munkálója, Bosnyák Zoltán, aki ekkoriban valósággal a föld alatt vetette meg baráti körünkkel a zsidókérdést kutató magyar intézet alapjait, már csak álnévvel vagy sehogy sem írhatott lapjainkban. A zsidókérdés felszínen tartása mindennap új birkózást jelentett a sajtópolitika cenzúra útján érvényesülő irányzatával... - A világnézeti és politikai kétértelműség e nyomasztó korszakának vetett véget az új magyar kormány megalakulása. A sajtóügyi kormánybiztosságnak széleskörű felhatalmazásával megadatott a mód annak a programnak teljes megvalósítására, amelynek organikus kezdete volt még az Imrédy Béla kormánya által 1938 végén a 410, közötte 230 zsidó sajtótermék betiltásával megindított laprevízió. - A közelmúltban kiadott kormányrendeletek - minekutána a zsidókérdést kutató magyar intézet most már megfelelő keretek között létrejött - a következő alapelgondolásokat valósította meg: Új laprevízió útján a napi- és folyóiratsajtó olymódon való újjárendezését, hogy az hiánytalanul be tudja tölteni a háborús helyzet által megkövetelt nemzeti hivatását. Gondoskodás történik arról, hogy a zsidóságnak irodalmi művein át érvényesülő befolyás végleg megszűnjék, a zsidó szerzők művei eltűnjenek a magyar közönség kezéből, és ne legyen mód újabb zsidó könyvek kiadására. Végül a könyvkiadás és általában a sajtótermékek magyarságának biztosítására a sokszorosítás és terjesztés eszközeit vonjuk el a zsidóságtól. - Az új laprevízió során megszűntek a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapok a fővárosban és a vidéken egyaránt. Osztották sorsukat azok a szépirodalmi és társadalmi jellegű folyóiratok, amelyek óvatosabb vagy átlátszóbb módon befelé osztályharcot, ellenségeink irányában pacifizmust hirdettek, s az Európa pótolhatatlan kultúrkincseit pusztító barbarizmus képviselőit valami torz szemlélettel a humánum keresztesvitézeinek igyekeztek feltüntetni. És megszűntek mindenekelőtt a magyar közerkölcsiség megrontói, a színházi újságok. Ennek a műfajnak a maga hányaveti jampec hangjával s a művésznők és álművésznők intim ügyeiben vájkáló modorával soha többé nem szabad feltámadnia. Betiltásra ítéltettek végül a felesleges, közszükségletet nem jelentő, elburjánzott sajtótermékek is. Így megszűnt összesen nyolc budapesti és hét vidéki napilap, egy fővárosi hétfői lap, valamint 146 egyéb időszaki lap. A további átrendezés, a megmaradt lapok megfelelő vezetésének és irányításának biztosítása folyamatban van. - Talán még a sajtó újjáformálásánál is jelentősebb kérdés volt a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Ezen a téren az ellenforradalom óta eltelt negyedszázad alatt a szó szoros értelmében nem történt semmi. Zsidó és baloldali szellemű könyvkiadó-vállalkozások - a magas százalékban elzsidósodott könyvkereskedelem odaadó támogatásával - olyan egyeduralmat biztosítottak a magyarországi és külföldi zsidó írók szellemi termékei számára, hogy kíméletlen és türelmetlen elnyomatásuk alatt reménytelenül fuldoklott a magyar irodalom. - Mintha tegnap írta volna Székesfehérvár halhatatlan emlékű főpapja, Prohászka Ottokár: ,,A zsidó írókat, művészeket, tudósokat az égig magasztalták, a zsidókat zsenikként csodálták, míg a keresztényeket, a magyarokat agyonhallgatták, megrágalmazták, kigúnyolták. A zsidó szellem főképpen Budapest felett uralkodott, ahol a zsidóság biztonságban érezvén magát, leplezetlenül megmutatta a maga igazi, nemzetietlen, idegen, kihívó énjét..." - Most itt is tiszta helyzetet teremtett a magyar kormány. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, s zsidó könyvkiadó-vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak, a nyilvános- és közkönyvtárak elkülönítve a nagyközönség részére hozzáférhetően kezelik a zsidó szerzők műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet e zárt gyűjteményekbe. A zsidó könyvek forgalomból való kivonása a befejezés felé közeledik, és a sok tízezernyi kötet komoly nemzetgazdasági feladatot fog betölteni: papírzúzómalomba kerül. Mennyire szükséges volt ez a radikális intézkedés, bizonyítják a sajtóügyek kormánybiztosságához beérkezett kötelező jelentések elrettentő adatai; iskolák, egyházi vezetés alatt álló egyesületek, hazafias célú testületek, könyvtárak telítve voltak a nemzetköziséget fülledt érzékiséget, gátlástalan erkölcsi szabadosságot, lázadó szellemet árasztó zsidó művekkel: a Bródy Sándor, Békefi, Bus-Fekete, Erdős René, Földi Mihály, Gellért Oszkár, Ignotus, Kis József, Kóbor Tamás, Molnár Ferenc, Révész Béla, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és társaik, valamint az idegen nyelvekből fordított silány és amorális zsidó szerzők, főként németországi emigránsok könyveivel. A kormánybiztos beindítja a papírzúzómalmot - Érthető, hogy az így megtisztított kölcsönkönyvtárakat is szorosabb felügyelet alá kellett vonni, s az iparengedélyek kiadása, mint a könyvkiadó-vállalatoknál csak megbízható, kipróbált szellemű, magyar vállalkozóknak fog módot adni a magyar közönség olvasmányokkal való ellátására. - A megsemmisítésre ítélt könyvek szerzőinek mintegy százhúsz magyarországi és harmincöt külföldi zsidó szerzőt felölelő első névsora természetesen nem az utolsó lista. A papírmalom felé vezető úton követni fogják a most még nem szereplő többi zsidó írók is az első csoportot, amellyel az idegen szellemiségnek csak az utolsó évtizedekben közismertté lett legkiválóbb képviselői tűnnek el. - Tökéletes munkát azonban így sem végezünk, ha nem siet segítségünkre a magyar társadalom. Ezért itt, a rádió nyilvánossága útján kérek minden öntudatos magyar embert, gondoljon családjára, gyermekeire, hozzátartozóira, és semmisítse meg a tulajdonában levő zsidó könyveket, vagy szolgáltassa be a zsidókérdést kutató magyar intézetnek. - A magyar szellemi élet hadállásait végül a sokszorosító ipar teljes zsidótlanításával tesszük megingathatatlanná. Nyomda, sem más sokszorosító üzem, sem lapterjesztő, sem hirdetést szerző vállalat nem marad zsidó kézen. Az iparengedélyek kiadásánál a kormányrendelet intenciói szerint gondoskodás fog történni új munkás magyar egzisztenciák teremtéséről, főként egészséges középnyomdák létesítése révén. - Ennyi az, rövid és száraz összefoglalásában, amit ma a magyar szellemi élet megtisztítására a betű frontján cselekedtünk. - Könyvégetők! - rikoltják a vádat az ellenséges rádióban, s papírmalomba induló irodalom szerzőinek világnézeti és vérségi hozzátartozói. Igen! Könyvégetők vagyunk. Megvalósítjuk azt, amit az utolsó évtizedek nemzetünk sorsáért mártír hittel és meggyőződéssel küzdő magyar szellemei: Gömbös Gyula, Prohászka Ottokár, Wolff Károly, Méhely Lajos és névtelenül sírba szállott többi bajtársaink követeltek. Jogunk van az ítélkezésre, mert ahhoz a férfinemzedékhez tartozunk, amely a zsidó szellemiség hatása alatt maga is kicserélt lélekkel botorkált ifjú esztendeiben, s egy világháború tüzes fürdőjében kellett lemosnia magáról a rontást, hogy még így is elkésve és tanácstalanul legyen szemlélője az ebből a szellemiségből fakadó októberi és bolsevista lázadásnak. Ennek a generációnak a valóra döbbenése volt az az élmény, ami megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát. Mérhetetlen szenvedés és megaláztatások árán jutott a trianoni nemzedék megingathatatlan tudatára annak: vagy mi, vagy ők! - Sokat hallottuk a közelmúlt esztendőkben: magyarok vagyunk, legyünk hát magyarok, és: merjünk magyarok lenni! Ám a szép felhívásokat soha nem követték tettek. Mert a cselekvés kockázatos, felelősséggel jár, hit kell hozzá és akarat. Ma azonban cselekedni, gyorsan, melléktekinteteket nem ismerő, kérlelhetetlen cselekvéssel, el nem hárítható kötelesség. - És ismét a szomorú közelmúlt felé fordulva, szavunk van a magyar irodalomhoz is, amelynek megtisztulásában rendületlenül hiszünk. ,,Nem hallgathatjuk el a korforduló egyik aggodalomkeltő tünetét - írtuk a tavaly az előbb idézett könyvben -, a beérkezett magyar írók nagy többségének célszerűen óvatos, vagy értetlenül semleges magatartását a világhistóriai változás s ennek egyik legfontosabb jelensége, a zsidókérdés irányában. Az egész emberiség sorsa dől el abban a szörnyű erőpróbában, amely a régi világ romjai fölött tombol, és Pesten házassági háromszögekről, individuális lelki differenciákról cseveg, vagy humánum elefántcsonttornyában borong éteri személytelenséggel a magyar író. Valljuk be őszintén, igen sok prózai eleme is van ennek a tartózkodásnak: a zsidó könyvkiadó cégek, a színházak zsidó közönsége, zsidó kapcsolatok, az állásfoglalással járó kockázat - idősebb írónemzedékünknél a liberális beidegzettség. Sem az állami, sem az arizált magánszínházakban nem került színre darab, amelynek szerzője a zsidókérdéssel merészelt volna foglalkozni. Prózairodalmunk kevés kivétellel szerves folytatása a forradalmak előtti problémakerülő, szórakoztató iránynak. A költő, ha a nagy népi kollektívumok mérkőzése közben nem a maga kis énjének szubjektív rezdüléseivel bíbelődik, hanem forradalmi pózt ölt, a tartalmi elemeket száz év előtt korszerű eszmék lomtárából kölcsönzi. Vannak népi íróink, akik jobbra hívatott tehetségükkel ma is a marxizmus csapdájában vergődnek. Akik pedig gyötrődve keresik az új magyar utat, a társtalanság, meg nem értés, elnyomottság keserű terhével hordozzák hivatásukat..." - Most utat nyitottunk a magyar sajtónak és a magyar könyvkiadásnak, hogy magyar nyomdász ízlésével és szaktudásával, magyar könyvkereskedő szorgalmával mindenekelőtt magyar gondolatok, magyar célok, a magyar literatúra istápolója legyen. - A magyar író, a magyar újságíró sorsa sem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás kálváriája, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben. Ismét szabadon vallhatja írásaiban az egyetlen, szent irányelvet, amit Széchenyi István hirdetett meg száz évvel ezek előtte: Mindenekelőtt áll előttem a hűség fajtámhoz! - A magyar szellemi élet megtisztítása ezért ebben a jelben történt. https://www.facebook.com/historicus52/photos/pb.1452605148388411.-2207520000.1469 390914./1636131710035753/?type=3&theater

0 komment , kategória: Általános

Címkék: állásfoglalással, népszerűsítették, újjáformálásánál, megingathatatlan, megtisztításáról, megtisztulásában, világszemléletet, papírzúzómalomba, közkönyvtárakból, százszázalékosan, férfinemzedékhez, agyonhallgatták, megvilágítására, ellenforradalom, prózairodalmunk, nemzetgazdasági, papírzúzómalmot, magasztosította, ellanyhulásának, ellenforradalmi, megsemmisítésre, nemzetköziséget, megvalósítására, oltalmazóinkkal, folyóiratainkat, intézkedésekről, differenciákról, megteremtésével, hozzátartozóira, kormányrendelet, végkifejléséről, megtisztítására, közszükségletet, hozzáférhetően, szellemiségből, megaláztatások, magyar rádióban, magyar szellemi, magyar közösségnek, intézkedésekről beszélek, magyar közszellem, ezer arccal, magyar lélek, magyar társadalom, magyar állam, szegedi ellenforradalom, zsidótörvények ötödik, betűt mindig, napisajtó termékei, körülöttünk kavargó, ellenfél felé, gombamód szaporodó, VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDe, VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDE, MAGYAR SZELLEMI ÉLET MEGTISZTÍTÁSÁRÓL, Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, Világnézeti Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia, Bosnyák Zoltán, Imrédy Béla, Prohászka Ottokár, Bródy Sándor, Erdős René, Földi Mihály, Gellért Oszkár, Kóbor Tamás, Molnár Ferenc, Révész Béla, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla, Gömbös Gyula, Wolff Károly, Méhely Lajos, Széchenyi István,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]