|
|
|
2009-02-28 16:37:52, szombat
|
| |
| |
A pénzügyi nagytőke falnak ütközött - Az oligarchák menekülési terve az államkincstár költségén
2009, február 25 - 17:58 MSZ Külföldi hírek
A pénzügyi "jólét teremtő" játéknak vége. A Második Világháborút a gazdaságok viszonylag adósság nélkül átvészelték, de a 60 éves globális felfutás a végéhez ért. A kapitalizmus az összeomlás állapotában van, és a tüneti kezelések nem használnak.
Az amerikai gazdaság nem képes "inflálódni az adósságaiból", mert ez a dollár összeomlását és a globális birodalom köré szőtt álmok végét jelentené, mivel az egyes országok a saját útjukat kezdenék járni. Túl alacsony a termelési szint a "versenyképessé g" javításához, a bérleti díjak, szállítási költségek, hitel díjak és adók szintje pedig túl magas. Az amerikai ingatlanok egynegyede-egyharma da már nem jelent elegendő fedezetet a fennálló hiteltartozásokra, így egyetlen bank sem ad további hitelt. A gazdaság egy adósságfalba ütközött és fedezethiányossá vált, és marad is, egész addig, amíg az adósságokat le nem írják.
2009 Február 18 "Globális Kutatás" - Obama mentőcsomagja az infrastruktúrá lis fejlesztés az új útvonalak mellett álló ingatlanok értéknövelő hatására alapoz, de semmi nem utal arra, hogy a városok váratlan ingatlan adókat vetnének ki, hogy megmentsék a pénzügyi helyzetüket. A polgármesterek inkább nem tesznek semmit, minthogy megadóztassák az ingatlanokat és a finanszírozást. A cél sajnos az, hogy az ingatlanpiac fellendítésével a tulajdonosok ki tudják fizetni a bankokat, nem pedig az, hogy a közszféra elkerülje a veszteséget. Így az állami és a helyi nyugdíj pénztárak alulfinanszírozottak maradnak, a vállalati pénztárak pedig tönkre mennek.
Azt gondolhatnánk, hogy a politikusok hajlandók lesznek kiszámolni és megérteni, hogy azok az adósságok, amiket nem lehet visszafizetni, nem lesznek visszafizetve. Ennek ellenére az adósságokat továbbra sem írják le, tovább növelve a hitelezőnek fizetendő kamatot, aki a rossz hitelezési gyakorlatot folytatta. Az okozott adósság defláció azzal fenyeget, hogy a válság elhúzódik egészen addig, míg nem lesz egy radikális szemléletváltás - szemléletváltás, hogy a "valós" gazdaság megmeneküljön, ne csak a pénzügyi szektor és az amerikai családok legmódosabb 10%-a.
Nincs jele annak, hogy Obama gazdasági tanácsadói, a Pénzügyminiszté rium hivatalnokai és a megfelelő kongresszusi bizottságok vezetői felismernék a veszteségek leírásának szükségességét. Hiszen ők pontosan azért lettek ezekbe a székekbe ültetve, mert nem értik, hogy az adósságfinanszí rozás egyfajta gazdasági költség, nem igazi "jólét teremtés". De a csőlátásuk az, ami megbízhatóvá teszi őket a Wall Street számára, ahol nem szeretik a meglepetéseket. És a mostani válságot ezért minduntalan "meglepetésszerű " és "váratlan" jelzőkkel illetik a sajtóban minden egyes újonnan megjelenő meglepő pesszimista elemzésben. Legjobb meglepettnek lenni; az gyanús, ha rossz híreket vár valaki és elhamarkodottan vészjósol. A rendszerben hinni kell mindenek felett. És a rendszer a Greenspan Buborék volt. Ez az oka, hogy "Ayn Rand Alan" -t nevezték ki elsőre.
A kormány próbálja visszaállítani a boldog Buborék Gazdaság éveit az adósságok növelésével, abban a reményben, hogy az ingatlanpiaci és tőzsdei árfolyamokat növelni tudja. Végül is ez volt a pénzügyi tőke Aranykora, amiben az adósságfinanszí rozással felverte fiktív vagyoni értékek jegyzett árát. Mindenki imádta addig, amíg tartott. A szavazók azt gondolták, hogy milliomosok lehetnek, és belementek. És legalább a Wall Street olyan gazdag lett, mint még soha - miközben az amerikai családok legmódosabb 1%-ka majdnem megduplázta vagyoni részét a társadalomban. A washingtoni politikusok számára ők a "gazdasággal" egyenlők - legalább is az a gazdaság, melynek érdekében a nemzeti gazdasági politika alakul mostanában.
Az Obama-Geithner terv, miszerint a Buborék Gazdaság adósságállomány növelésével fel lehet áraztatni az ingatlanpiacot, hogy az új "tőkenyereségek" -re fedezetként nem szolgáló hiteleket ki lehessen fizetni, nem tud működni. De ez az egyetlen trükk, amit ezek a szamarak tudnak. Egy olyan korba értünk, ahol az árak lefele mennek, nem felfele. A világ összes adatgörbéje falnak ütközött, és a trendek meredeken zuhannak múlt ősz óta. Az amerikai fogyasztói árak a leggyorsabban esnek a 30-as válság óta, a fogyasztói "bizalommal" , tengeri hajózás, ingatlanpiaci és tőzsdei árfolyamokkal, olajárral és a font árfolyammal együtt. A globális gazdaság válságba süllyed és nem áll helyre, amíg az adósságokat le nem írják.
Ehelyett a kormány pont az ellenkezőjét teszi. Azt javasolja, hogy rossz adósságokat át kell venni a közszféra állományába, új Államkötvények bankoknak történő átadásával, mely kötvények kamatait a munkavállalók és az ipar adóiból kell majd megfizetni.
Az oligarchia tervei a csőd elkerülésére
(a saját pénzügyi helyzetére)
A válságok begyűrűzésekor a jómódú elit úgy védi a vagyonát, mint ahogy a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról. Régebben az árfolyamok gyengülésekor aranyat vettek. (A hazafiasság soha nem volt jellemző a kozmopolita tőkére.) Az 1950-es évek óta az IMF hitelt adott a Harmadik Világ-beli árfolyamok támogatására elegendő időre, hogy a tőkét ki lehessen vonni. Az elmúlt fél év során az USA-ban a bankárok és a Wall Street-i befektetők a Kincstárt és a FED-et csapolták meg támogatásért a rossz hitelezéseikhez és pénzügyi hazárdjátékaikhoz, kivásároltatva vagy bebiztosítva 12 trillió dollárnyi rossz hitelt. Az amerikai pénzügyi elit védelme így hazai köztartozás formájában jelent meg, nem külföldi devizaként.
Ha a valós gazdaságot vesszük figyelembe, mindez hiábavaló. Amikor a Kincstár újonnan nyomott államkötvényeket ad a bankoknak a bebukott adósságokért, akkor a magánszektor kifizethetetlenü l magas adósságát vállalja be. Mivel innentől az adósság a kormányt terheli, az adókat emelni kell, hogy a kamatterheket ki lehessen fizetni.
Az új csavar az IMF stabilizációs programjának egy változata, ami a jegybankoknak biztosít kölcsönöket a saját valutájuk támogatásához - elég hosszú ideig ahhoz, hogy a helyi oligarchák és a külföldi befektetők ki tudják vinni a betétjeiket és a befektetéseiket külföldre számukra nagyon jó árfolyamon. Aztán a helyi fizetőeszköz árfolyama bedől lehetővé téve a spekulánsoknak, hogy eleget kaszáljanak ahhoz, hogy a jegybank tartalékai elfogyjanak. A spekulánsoknak a központi bank tartalékai a célpont - minél nagyobb, annál jobb. Az IMF kölcsönt nyújt a jegybanknak, mondjuk 10 milliárd dollárt, hogy meg tudja védeni valutáját. A helyi valutabirtokosok magas árfolyamon kiszállnak. Akkor, mikor a hitelfelvétel megtörtént, az árfolyam már bezuhanhat. A béreket lenyomják a szokásos IMF takarékossági program keretében, és a gazdaságot arra kényszerítik, hogy külföldi valutában teremtse elő az IMF hitel visszafizetésé hez szükséges összeget.
Az ilyen IMF "támogatás" feltételeként a kormányokat arra utasítják, hogy költségvetési többlettel működjenek, csökkentsék a szociális kiadásokat, csökkentsék a béreket és emeljék a munka adóterheit, hogy elegendő exportot ki lehessen préselni a hitel visszafizetésé hez. De amilyen mértékben az ilyen "stabilizálási terv" megnyomorítja a helyi gazdaságot, annyira kötelezetté válik, hogy a közvagyonát kiárusítsa nyomott árakon - pontosan azoknak a külföldi vevőknek, akik a kölcsönt nyújtják.
Lettország az ilyen katasztrófák "posztergyereke" . Az Európával kötött legutóbbi megállapodása egy ilyen eset. A svéd bankok segítségére, hogy ki tudják vonni forrásaikat a süllyedő hajóról, az EU-s támogatás feltétele a bérek csökkentése a vállalati szektorban és az ingatlanadók szintjének megtartása (jelenleg majdnem 0).
A probléma Lettországgal, mint más szovjet utód gazdasággal, hogy nagyon csekély a kivitele. Az ipar az egész volt Szovjetunió területén darabokra hullott a 90-es években. (Köszönhetően a finánctőke győzelmének, Nyugati módszerek.) Ami Lettországban rendelkezésre állt, az az ingatlanok és a közellátás infrastruktúrá ja adósságmentesen - és ennélfogva alkalmas az elzálogosításra az importot finanszírozandó kölcsönök biztosítékaként. Az Oroszországtól való 1991 évi függetlenségének kezdetétől Lettország az import fogyasztói termékeket és más beszerzéseket a skandináv és más bankoktól felvett idegen devizahitelekkel finanszírozta. Ennek hatása a világ egyik legnagyobb tulajdonjog buboréka lett - egy olyan gazdaságban, ahol a hiány elkerülése csak úgy érhető el, hogy az ingatlanokat egyre jobban megterhelik adóssággal. Gyakorlatban a kölcsönök jelzáloghitelek külföldi bankoktól, amik az ingatlanpiac felfutást hivatottak finanszírozni - és a külföldi szállítóktól való importfüggőséget.
És ahelyett, hogy segítene, és a más szovjet-utód országok önálló gazdasággá fejlődését is, a Nyugat úgy néz rájuk, mint gazdasági osztrigákra, melyek kamatszedés és tőkenyereség céljából történő felnyitása és eladósítása után az üres héját otthagyja. Ez a politikai döntés akkor csúcsosodott ki, amikor 2009. január 26-án Joaquin Almunia az Európai Bizottság nevében levelet írt a lett miniszterelnö knek, melyben kifejtette az európai segítségnyújtás feltételit, melynek célja a Lettországban működő svéd és más külföldi bankok megmentése - Lettország saját költségére:
További segítség a fizetési mérleg hiányának elkerülése céljából vehető igénybe, ami megköveteli ... a bizalom helyreállítását a bankszektorban [mostanra teljesen külföldi tulajdon], és a lett jegybank idegen tartalékainak megerősítését. Ez magába foglalja, a ... fennálló államadósság (helyi és külföldi) visszafizetésé nek finanszírozását. És amennyiben a bankszektort kedvezőtlen események érnék, akkor a segítséget részben célzott tőke injekciókra vagy megfelelő rövidtávú likviditás támogatásra kell használni. Bár a pénzügyi támogatást nem vállalkozásoknak és háztartásoknak történő hitelezésre szánjuk...
... fontos, hogy ne legyenek megalapozatlan elvárások a lakosság és az érdekképviseletek körében, és ennek megfelelően a felmerülő félreértések is tisztázva legyenek. Nyugtalanító, hogy nemrég láthattuk, a lett lakosság vitatja a pénzügyi támogatás részeinek lehívását, melyeknek többek között az export ágak ösztönzése és a gazdaság nagybeszerzéseken keresztül történő stimulálása a célja. Fontos, hogy hathatósan gátat szabjunk ezeknek a félreértelmezéseknek.
Zavargások törtek ki a múlt héten, és a tüntetők lerohanták a lett Államkincstárat. Alig meglepő! Nincs arra irányuló próbálkozás, hogy Lettország támogatást kapjon, hogy az export kapacitás fejlesztésével fedezni tudja importját. Miután a kleptokrata kormány, a külföldi bankok és befektetők kimentették a forrásaikat a gazdaságból, a lett lat leértékelhető. Ekkor a külföldi vevők ismét jöhetnek olcsón felvásárolni a helyi vagyont.
A gyakorlat, melyet az európai bankok a szovjet utódok ingatlan buborék taraján nyargalva folytatnak, visszacsap azokra az európai gazdaságokra, akik részt vettek ebben a lerabló hitelnyújtásban a szomszédos gazdaságoknak. Ahogy egy riporter összefoglalta:
Lengyelországban a jelzálog hitelek 60%-a svájci frankban van. A zloty befeleződött a frankkal szemben. Magyarország, a Balkán, a balti államok és Ukrajna mind ettől szenved. És mint egy közös ostobaság - a hitelezők és az adósok részéről - az amerikai másodlagos jelzálogpiaci összeomlást mintázza. Bár van egy kritikus különbség. Az európai bankok minkét oldalról szorult helyzetben vannak. Az USA-ban nem. Majdnem minden keleti blokk Nyugat-Európának tartozik, különösen osztrák, svéd, görög, olasz és belga bankoknak.
Ez volt a Nyugat alternatívája a Sztálinizmusra. Nem segített ezeknek az országoknak utánozni azt, ahogy Britannia és Amerika meggazdagodott a protekcionista politikán és a központilag táplált iparosításon és infrastruktúrá lis költéseken keresztül. Inkább, a szovjet utód gazdaságok pénzügyi megerőszakolása és ipari lezüllesztése volt a Nyugati gyarmatosítás legújabb keletű gyakorlata. Legalább az amerikai befektetőknek volt annyi eszük, hogy félreálltak, tisztán meglovagolták a tőzsdei felfutást mielőtt kiszálltak.
De most, hogy a kormány terve, hogy "megmentse" a gazdaságot az, hogy "megmenti a bankokat", hasonló irányok mentén próbálja a Nyugat is megmenteni a bankjait a szovjet utód gazdaságokbeli kalandjaikból. Ez az alapvető neoliberális gazdasági terv tulajdonképpen. Az amerikai gazdaságból most válik szovjet utód.
Az amerikai ajándék bankoknak, "bajba jutott háztulajdonosok segítségének" álcázva
Az Obama banki csődmentése úgy néz ki, mint egy IMF hitel a valutaárfolyam támogatására, de az Államkincstár amerikai bankok és más pénzügyi intézmények pénzügyi eszközeinek támogatásával. Ahelyett, hogy a bankok és oligarchák kiszállnának a dollárból, az a cél, hogy leadják a rossz jelzálogaikat és biztosított adósság követeléseiket államkötvények fejében. A privát-szféra adósságállománya felkerül az amerikai kormány főkönyvére, ami után az "adófizetők" veszteséget fognak elkönyvelni - többnyire a munkavállalók, nem a Wall Street, már amennyire a pénzügyi szektor mentesítve lett a jövedelemadó fizetés alól a múlt ősszel kiadott Paulson-Bush mentőcsomag apró betűs részében. De legalább az USA kormánya helyi valutában kezeli a helyzetet.
Mint ahogy a Harmadik Világ megszorító csomagjai, a reálgazdaság költségén az adósság helyben tartásának hatása az amerikai belső piac szűkülését eredményezi - miközben lehetőséget biztosít a kockázati alapoknak a leértékelt vagyontárgyak alacsony árú megszerzésére, mivel a szövetségi kormány, államok és városok kiárusítják ezeket. Ezt úgy nevezik, hogy "hagyjuk a bankokat profitot termelni az adósságból". Ez megfojtja a reálgazdaságot, mert a kormány válaszaként egy dollárt sem áldoztak a teljes adósságállomány csökkentésére.
Vegyük a sokat dicsért 50 milliárdos "bajbajutott háztulajdonosoknak" tervezett jelzáloghitel újraértékelő programot. Hathatósabb vizsgálat után kiderül, hogy az igazi kedvezményezettjei a nagy vezető bankok, úgymint Citi, Bank of America, akik a rossz hitelekre szerződtek. Az Államkincstár átveszi a rossz adósságokat, amikkel a bankok beszorultak, és a jelzálog kötelezetteknek megengedi, hogy a havi bevételük 38%-ban fizessék a havi részletet. De ahelyett, hogy a bankok viselnék a veszteségét az általuk végzett túlhitelezésnek, az Államkincstár saját maga állja a különbözetet - és fizeti ki a bankoknak, így a bankok megkapják, amit vártak. A szerencsétlen, jelzáloggal terhelt, túlhitelezett otthonaikba beragadt családok az Államkincstár számára is nagy gondot jelentenek, mert az adósság-elengedé s után sem tudja a fennmaradó tartozást átadni a kereskedelmi bankoknak.
Néhány történet világosabbá teszi ezt, de a Financial Times eldugta a részleteket az apró betűs részbe. Hozzátette, hogy az Államkincstár még nem döntött, hogy leírja-e a hitelezett tőkét a 15 millió túlhitelezett család esetében (bizonyára már 30 millió lesz jövő ilyenkorra az ingatlanárak további esése következtében) . Nincs kétség, hogy a következő üzlet köttetik: minden 100.000$ veszteség leírás túlhitelezett ingatlantulajdonos miatt a bank 100.000$-t kap az Államkincstártó l. Az államadósság 100.000$-al nő, és a folyamat addig folytatódik, míg a kincstár átutalja az 50 millió $-t a rosszul hitelező bankoknak.
Ez csak 500 ilyen adósság 100.000$-os rendezéséhez elegendő. Alig fog bármin is változtatni, de az elvet már alkalmazzák több további csőd megelőzéséhez. Majdnem végtelen számú van belőlük, egészen addig, amíg a Kincstár megpróbálja életben tartani azt a fikciót, hogy a "kamatos kamat csodája" hosszú távon fenntartható. A veszély az, hogy a gazdaság már rég halott lesz, mire az épelméjű gazdasági felfogás átjárja a köztudatot. Időközben a privát szféra behajthatatlan adósságai a kormány főkönyvére kerülnek. A kamat és értékcsökkenés, ami jelenleg a bankot terheli, a kincstárral szembeni követelésként fog megjelenni. Adókat azért fognak kivetni, hogy a kormányon ragadt rossz adósságokat fedezzék. A reálgazdaság kifizeti a Wall Streetnek - és évtizedekig fog fizetni!
A 12 trillió dollárt bankároknak juttatott ajándéknak nevezve a "másodlagos jelzálog válság teszi láthatóvá, hogy a vérző szívű liberálisok juttatták bajba a Fannie Mae-t és Freddie Mac-t azzal, hogy állandóan hangoztatták, hogy ezek a köz-magán intézmények felelőtlen hitelezést folytatnak a szegény emberek számára. A hivatalos irányzat az, hogy "Az áldozat a hibás". De mi tudjuk, hogy ez nem igaz. A rosszhitelek java a nagy bankoknál koncentrálódik. A Countrywide és más bankok vezették a felelőtlen hitelkihelyezé st és helyeztek erős nyomást a Fannie Mae-re. Az ország kisebb, helyi bankjai nem vitték a rossz hitelezési gyakorlatot. A nagy jelzálog hitelezők nem foglalkoztak a hitel minőségével, mert értékesítők vitték a cégeket. A Kincstár most kifizeti a hazárdőröket és milliárdosokat azáltal, hogy a bankhitelek értékét fenntartja, a befektetéseket és a derivatív ügyleteket támogatja, és adósságba taszítva önmagát.
USA/Szovjet- utód hasonlóság
Itt az ideje, hogy ismét megnézzük, mit művelt Larry Summers és az ő Rubinomics bandája Oroszországban a 90-es évek közepén és a Harmadik Világ országaival mialatt a Világbank gazdasági embere volt, hogy lássuk, milyen jövőt terveznek az amerikai gazdaságnak az elkövetkező pár évben. Mindenhol a Szovjetunióban a neoliberális modell "egyensúlyt" teremtett oly módon, hogy demográfiai összeomlást váltott ki: élethossz rövidülés, alacsonyabb születési ráta, alkoholizmus és drogfogyasztá s, depresszió, öngyilkosságok, egészségromlás, munkanélküliség és hajléktalanná válás az idősebbek számára (ez a Társadalombiztosí tási reform neolib megközelítése).
Az 1970-es években az emberek azon törték a fejüket, hogy vajon az amerikai és a szovjet gazdaság hasonló-e. Az egész XX. században, természetesen mindenki központi szabályozást, infrastrukturá lis beruházást és növekedés tervezést várt. Úgy nézett ki, hogy a nagy számban demokratikusan megválasztott kormányok kéz a kézben mennek a szavazókkal, akik az életszínvonaluk emelését saját gazdasági érdeküknek tekintik, ezért az egyenlőtlenségek megszűnnek.
Ez nem az a hasonlóság, ami 1991 óta feltűnt. A kormány ereje szétzilálódott, az életszínvonal stagnálni kezdett, és a jólét a gazdasági piramis csúcsán koncentrálódik. A gazdasági tervezés és az erőforrás elosztás a Wall Street kezébe került, aminek a Hayek-féle "út a szolgasághoz" alternatívája az adósságrabszolgasá g a gazdaság egészére. Erős kormányzásnak kell lennie, hogy biztosított legyen a pénzügyi és ingatlan nyereségélvezés hatalma. De a Nyugat alternatívája a volt szovjet bürokráciára a pénzügyi tervezés. A politika költség helyett nekünk pénzügyi és ingatlan költségeink vannak.
A sztálinista Oroszország és a maoista Kína magas technológiai fejlettséget ért el bérleti, ingatlan és kamatköltségek nélkül. A járadékszedők bevételeinek kiiktatása a klasszikus politikai elit történelmi feladata volt, és ebből lett a szocializmus. A cél a pénzügyi Tiszta Lap elérése volt, hogy az árakat a termelés technológiailag szükséges költségszintjéhez igazítsák. A cél, hogy mindenkit hozzájusson a munkája gyümölcséhez ahelyett, hogy a bankok és bérbeadók kiszivattyúzzá k a gazdasági többletet.
A gazdasági hatékonyság és "jólét teremtés" eszméi ma már egy teljesen másfajta liberalizmus és "szabad piacról" szólnak. Kereskedelmi bankok nem azzal a céllal kölcsönöznek, hogy a termelést növeljék, hanem hogy az árakat növeljék. Majdnem 70%-a a banki hiteleknek ingatlanfedezetű jelzáloghitel, és maradék nagy része vállalat felvásárlásokat, részvény visszavásárlásokat vagy egyszerűen csak osztalékfizeté seket finanszíroz. Az árfolyamok emelkedése rákényszeríti az embereket, hogy jobban eladósodjanak annak érdekében, hogy megtartsák otthonaikat, hozzájussanak a szociális szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz. A gazdaság iparosodás helyett "elpénzügyesedik" . Ez lenne a terv, már ami a volt szovjet államokat illeti, és Észak-Amerika, Nyugat-Európa és a Harmadik Világ számára is.
De még nem értünk a végére. Ünnepelnünk azt, hogy az elfinánciasodott gazdaságunk a "történelem végét" jelentené, nevetségesen korai. A mai irányok inkább zsákutcát jelentenek. De ez nem jelenti az, hogy mint a Római Birodalom esetében, egy Sötét Korszakba vezetne. Az akkor lehetséges, ha az oligarchia végzi el a tervezést.
Amerika egy bukott gazdaság?
Lehet, hogy itt az ideje feltenni a kérdést, hogy a neoliberális kamatszedő gazdaság Amerikát és a Nyugatot romlásba döntötte. Nincs más alternatíva? A neoliberálisok már visszafordíthatatlan ul átvették a kormánytól a tervezés feletti irányítást?
Lépjünk túl az USA-t és Európát még mindig irányító "teremtési mítoszon". A szabad piaci közgazdászok úgy tesznek, mintha az árakat eredményesen szintre lehetne hozni a termelés technológiailag indokolt költségeivel a kapitalizmusban, és mi több, a pénzügyi kapitalizmusban. A bankoknak és tőzsdéknek kellene az erőforrások elosztását a legeredményesebben végezni. Ez legalábbis az álma az önmagát szabályzó piacoknak. De már ez csupán mítosznak tűnik, és a propaganda azért hablatyol, hogy kialakítsa a szavazók egy olyan generációját, akik egyre jobban eladósodnak és nem akarnak tenni a saját érdekükben.
Ma már könnyen észrevehető, hogy a Nyugat gazdaságai nem mehetnek tovább az eddigi úton. Elérték az a pontot, ahol az adósságok magasabbak a fizetőképességné l. Ahelyett, hogy ezt tudomásul vennék, és visszaállítanák az arányt, az Obama-Geithner terv arra vonatkozik, hogyan tudják megmenteni a nagy bankokat és alapokat a csődtől, úgy, hogy az adósságok volumenét megtartják, és a "kamatos kamat varázslatával" újra növekedni kezdjenek. Az eredmény nem lehet más, mint egy növekvő kifosztáson alapuló gazdaság, amíg a háztartások, ingatlan és ipari vállalatok, államok és városok, és a nemzeti kormány maga is adósság-rabszolgasá gba süllyed.
Az alternatíva másfél évszázada létezik, és a klasszikus gazdasági doktrinák Adam Smith, David Ricardo, John Stuart Mill, és az utolsó nagy klasszikus közgazdász, Marx eszméiből alakult ki. A közös nevezőjük az volt, hogy a kamatot és a bérleti díjat kifosztónak, és nem produktívnak tekintették. A klasszikus politikai gazdaság és utóda, a Haladó Kori szocializmus a föld államosítását akarta (vagy legalább annyi adót beszedni a bérleti díj után, mint az alapkamat). A kormányok azon voltak, hogy a saját hitelezésüket hozzák létre, nem meghagyva ezt a funkciót a bank monopóliumokon keresztül a jómódú elit számára. Így a mai neoliberalizmus hamis képet fest arról, hogy a klasszikusok mit álmodtak meg, mint szabad piacok. Azok bérleti díj és kamat nélküli piacok (és arisztokráciát és oligarchiát támogató adók nélkül). A szocializmus megszabadítja a gazdaságot ezektől a járulékos költségektől. A mostani Obama-Geithner mentőcsomag pont az ellenkezője.
A szerző Ph.D, New York University, az ISLET elnöke (Hosszútávú Gazdasági Trendek Kutátását végző Intézet), előtte kutatási igazgató a Henry George School-nál, és több fontos tanácsadói pozíciót betöltött több ágazatban.
Írta Michael Hudson professzor
(Fordította: M. A. MSZ-Hírfigyelé s)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: függetlenségének, elfinánciasodott, ingatlanfedezetű, kifizethetetlenü, fedezethiányossá, devizahitelekkel, lengyelországban, egyenlőtlenségek, vállalkozásoknak, importfüggőséget, fizetőképességné, államkötvényeket, adósságállománya, valutabirtokosok, kötelezetteknek, államkincstárat, adósságmentesen, kapitalizmusban, visszaállítanák, hitelezéseikhez, technológiailag, túlhitelezésnek, jelzáloghitelek, elhamarkodottan, adósságállomány, fellendítésével, nyereségélvezés, neoliberalizmus, adósságfinanszí, meglepetésszerű, államkincstártó, elpénzügyesedik, hitelnyújtásban, felvásárlásokat, finanszírozandó, pénzügyminiszté, pénzügyi nagytőke, oligarchák menekülési, államkincstár költségén, gazdaságok viszonylag, összeomlás állapotában, tüneti kezelések, amerikai gazdaság, dollár összeomlását, globális birodalom, egyes országok, saját útjukat, termelési szint, bérleti díjak, amerikai ingatlanok, fennálló hiteltartozásokra, adósságfalba ütközött, Második Világháborút, Globális Kutatás, Wall Street, Greenspan Buborék, Rand Alan, Buborék Gazdaság, Harmadik Világ-beli, Wall Street-i, Joaquin Almunia, Európai Bizottság, Harmadik Világ, Financial Times, Wall Streetnek, Fannie Mae-t, Freddie Mac-t, Fannie Mae-re, Larry Summers, Tiszta Lap, Római Birodalom, Sötét Korszakba, Adam Smith, David Ricardo, John Stuart Mill, Haladó Kori, York University, Hosszútávú Gazdasági Trendek Kutátását, Henry George School-nál, Írta Michael Hudson,
|
|
|
|
|
|
| pénzügyi nagytőke, oligarchák menekülési, államkincstár költségén, gazdaságok viszonylag, összeomlás állapotában, tüneti kezelések, amerikai gazdaság, dollár összeomlását, globális birodalom, egyes országok, saját útjukat, termelési szint, bérleti díjak, amerikai ingatlanok, fennálló hiteltartozásokra, adósságfalba ütközött, városok váratlan, pénzügyi helyzetüket, polgármesterek inkább, ingatlanpiac fellendítésével, közszféra elkerülje, helyi nyugdíj, vállalati pénztárak, politikusok hajlandók, adósságokat továbbra, hitelezőnek fizetendő, rossz hitelezési, okozott adósság, válság elhúzódik, radikális szemléletváltás, pénzügyi szektor, amerikai családok, megfelelő kongresszusi, veszteségek leírásának, székekbe ültetve, adósságfinanszí rozás, mostani válságot, sajtóban minden, rendszerben hinni, kormány próbálja, boldog Buborék, adósságok növelésével, pénzügyi tőke, adósságfinanszí rozással, washingtoni politikusok, nemzeti gazdasági, egyetlen trükk, szamarak tudnak, olyan korba, árak lefele, világ összes, trendek meredeken, amerikai fogyasztói, leggyorsabban esnek, 30-as válság, font árfolyammal, globális gazdaság, kormány pont, ellenkezőjét teszi, közszféra állományába, ipar adóiból, oligarchia tervei, csőd elkerülésére, saját pénzügyi, válságok begyűrűzésekor, jómódú elit, patkányok menekülnek, süllyedő hajóról, árfolyamok gyengülésekor, hazafiasság soha, kozmopolita tőkére, 1950-es évek, rossz hitelezéseikhez, amerikai pénzügyi, valós gazdaságot, bebukott adósságokért, magánszektor kifizethetetlenü, kormányt terheli, adókat emelni, jegybankoknak biztosít, saját valutájuk, helyi oligarchák, külföldi befektetők, befektetéseiket külföldre, helyi fizetőeszköz, jegybank tartalékai, központi bank, helyi valutabirtokosok, hitelfelvétel megtörtént, béreket lenyomják, gazdaságot arra, kormányokat arra, szociális kiadásokat, munka adóterheit, hitel visszafizetésé, helyi gazdaságot, közvagyonát kiárusítsa, külföldi vevőknek, kölcsönt nyújtják, ilyen katasztrófák, ilyen eset, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1117
- e Hét: 6849
- e Hónap: 17960
- e Év: 171456
|
|
|
Offline
