Az ünnepi beszéd amit nem taps - Pordány László,Elhangzott Kiskunhalason,Nagy Imre-beszédeiről,Pongrátz Gergelyről,Vörös Hadsereg,Egyedül Salgótarjánban,Bethlen Gábor,Nagy Szeder István,Nagy József,Pajor Kálmánnak,Magyarok Világszövetség,Kádár János,Nagy Imre,Nagy Imrével,Grósz Károly,Kommunista Ifjúsági Szövetség,Nemzeti Fórum, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az ünnepi beszéd amit nem taps

2007-11-02 19:33:37, péntek

	Az ünnepi beszéd amit nem tapsolt meg Kiskunhalas polgármestere Pordány László volt nagykövet ünnepi beszéde. Elhangzott Kiskunhalason 2007. október 23-án Polgármester úr, Hölgyeim és Uraim! A mögöttünk hagyott esztendő során - Petőfivel is szólva - elzúgtak nagy évfordulóink. Vagy inkább gyorsan elillantak, vagy mintha soha nem is lettek volna. Mert elszabotálták őket, ahelyett, hogy - mint bárhol máshol a világon - fölmutatták volna velük és általuk a nemzet értékeit. Pár hónappal ezelőtt volt az 1100-ik évfordulója annak a pozsonyi csatának, mellyel a magyar sereg többszörös túlerőn fényes győzelmet aratva megteremtette kárpát-medencei létünk és a majdani 1000 éves magyar államiság föltételeit. A kormányzat és a média egyként mélységesen elhallgatta. Véletlen, tudatlanság, tájékozatlanság? Dehogy. Mint ezer más eszközzel, ezzel is meg akarják akadályozni a porba döntött nemzeti tudat és az egészséges nemzeti büszkeség újraéledését. Ezért nem tanítják az iskolában sem, miközben vereségeinket a tatárdúlástól Mohácsig minden iskolás gyerek kívülről fújja, és még a sosemvolt nagy októberi szocialista forradalomról is több szó esik, mint Pozsonyról. Vagy mondjuk Nándorfehérvárról. Mintegy felezve a pozsonyi időt, tavaly újabb nagy évfordulóhoz érkeztünk: akkor volt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója. Világraszóló ünnepet lehetett és kellett volna tartani. Annál inkább, mert Hunyadi nemzetközi sereg élén védte meg Európát, és vetette vissza a törököt közel 70 évre és azóta szólnak minden délben világszerte a harangok. Nagy keresztény nemzetközi siker született tehát, melynek kerek évfordulóját kitűnően föl lehetett volna használni nemcsak a magyar történelmi tudat erősítésére, hanem arra is, hogy fölmutassuk magunkat a világban, oszlatva a félreértéseket és a tájékozatlanságot. És ez nemcsak azonosságtudat kérdése, hanem például gazdasági érdekünk is volna. Mindehelyett közömbösség és hallgatás övezte az évfordulót a kormányzat, valamint a médiumok túlnyomó többsége részéről. Ahhoz viszont volt bőr a képükön, hogy ugyanakkor hisztériát keltsenek nemzeti jelképeink, a turul-madár és az Árpád-sávos lobogó ellen. Mit, hogy a nyilasok is használták? Hát a piros-fehér-zöld zászlót nem használták? De igen, használták. Akkor tehát el kellene attól is határolódni? Ne-tán be kellene tiltani? Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját már nem merték elbagatellizálni, bár történtek erre is kísérletek. Számos esetben meghamisították a tényeket, például nemegyszer megpróbálva összemosni az áldozatokat a bűnösökkel. Amit pedig tavaly az évforduló napján műveltek Budapesten, majd utána heteken-hónapokon keresztül ártatlan emberekkel, az fölül- azaz alulmúlta minden elképzelésünket. Igazságtevés pedig azóta sem történt. A bűnösöket kitüntették vagy futni hagyták, az áldozatokat pedig nem kárpótolta senki. Magam 23-án késő este, gyertyafényben tartottam beszédet egy dunántúli városban, amikor jött a hír: Pesten, ugyanúgy mint 50 évvel azelőtt, ismét vér folyik az utcán. Tegnap este leckét kaptunk abból, hogyan lehet nemzeti ünnepet tartani nemzet nélkül. Akinek ez nem tetszett és oda akart volna menni, mármint az Operaház közelébe, azt könnygáz és vízágyú várta. Ezt már ismerjük. Meglátjuk, tartogatnak-e még valami újat ma estére. Nem a Molotov-koktélt dobálókat védem, de az igazi kérdés az, hogyan jutottunk idáig, hogy le kell zárni a városrészt, ahol a miniszterelnök beszél. Hölgyeim és Uraim! Ahogy 1848 március 15-e méltatására kialakult a szinte kötelezően említendő helyek, események és nevek sora, így lesz ez lassan október 23-a kapcsán is, amikor illik megemlékezni a rádió ostromáról, a műegyetemi nagygyűlésről, a Sztálin-szobor ledöntéséről, a véres csütörtökről, Nagy Imre-beszédeiről, a Corvin-közről és Pongrátz Gergelyről, a Széna-téri csatáról, és így tovább. Mindezt magam is fontosnak tartom és csak annyit tennék hozzá, hogy ideje volna a Budapesten kívül történteket is részletesebben számba vennünk, és emlékeznünk rájuk. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy 56 lényege a részletek nélkül is megérthető, vagy legalábbis annak, aki akarja: megérezhető, mert 56 lényege egyetlen mondatban is megfogalmazható, és ez a mondat valahogy így hangzik: 1956 októberében a kommunisták által megnyomorított, megalázott, rabságba és nyomorba taszított magyar nép letörte láncait, fölegyenesedett, majd rövid két hétig, míg a sokszoros túlerővel el nem taposták, egyenes derékkal és fölemelt fejjel járt. Ez a néhány nap jelentette a 20. századi magyar történelem egyik magasztos pillanatát, melyben sűrítve tapasztaltuk meg a szabadság és a nemzeti összetartozás mámorító érzését. Ezekben a napokban ismeretlenek ölelkeztek össze az utcán, az emberek nyílt utcai ládákba dobálták a pénzt a sebesülteknek, és magyar zászlót tűztek a szovjet tankokra. Szegények voltak és sokan éheztek, mégis a forradalmakra jellemző fosztogatás helyett a betört kirakatokba odatették a pénzt a kivett áru helyébe. Ez csak néhány napig tartott, mégis elsöprő erővel példázza a magyar forradalom tisztaságát, melyhez fogható azt hiszem nem volt a történelemben. De aztán gyorsan elborult az ég, képletesen szólva, és megcsikordultak a Vörös Hadsereg tankjainak lánctalpai. Az ellenállás sok helyütt hősies volt; két héten belül másodszor születtek hősök a pesti utcán és másutt. A Mecsek felől, melynek aljában akkor szüleimmel éltem, még hetek múlva is fegyverropogás hangját hozta a szél. Ez a küzdelem azonban már reménytelen volt. A Nyugat által magunkra hagyatva, az elsöprő túlerővel szemben nem lehetett kétséges a bukás. Már december elején sortüzeket vezényeltek a bosszúért lihegő győztesek. Egyedül Salgótarjánban több mint 100 embert lőttek agyon december 7-én. Kiskunhalason, mint sokan tudják, két halálos áldozata volt egy sortűznek már az első napokban, itt látható ikerkopjafájuk a Bethlen Gábor téren. Sírjuk a református újtemetőben. A kitűnő kisgazda-politikus, Nagy Szeder István későbbi elítélt többek között azt mutatta meg 56-ban, hogy békés eszközökkel is lehet eredményt elérni és győzni. Gyakorlatilag demokratikus rendszerváltozást hozott létre Kiskunhalason. Ma kint nyugszik a római katolikus temetőben. De hála Istennek, néhányan az 56-osok közül ma is velünk vannak. Nem utolsó sorban a város díszpolgára, F. Nagy József tanár. És itt szeretnék emlékeztetni Pajor Kálmánnak, az 56-os Emlékbizottság elnökének áldozatos munkájára is. Országosan a forradalom leverése után hamarosan megkezdődtek a kivégzések; a következő év eseményeinek dicstelen állomásait akasztófák jelzik Magyarországon. És ez 56-nak, valamint a mai alkalmunknak is az egyik súlyos árnyéka. Mert az idei és a jövő évi is 50 éves évforduló, hölgyeim és uraim, csakhogy ez a megtorlás, az árulások és az akasztások évfordulója. Olyannyira, hogy az 56-os Magyarok Világszövetség és más szervezetek 2007-8-at a megtorlás és a gyász emlékezetévé nyilvánították. Többszörösen több embert öltek meg, mint a Rákóczi-majd a 48/49-es szabadságharc leverése után együttvéve. Az egyéni árulások szégyenletesek, ha néha talán érthetőek is. A kollektív árulások kevésbé. Amikor 1957 május elsején ezrek mentek ki Budapesten a Hősök terére, hogy az áruló Kádár János mellett tüntessenek, sötét lapot írtak a magyar történelembe, még ha úgy vezényelték is oda talán legtöbbjüket. Erről nem szoktunk beszélni, pedig sajnos ez is része az örökségünknek és a tanulságoknak. De volt olyan is, aki bátran szembenézett a halállal, mint nem utolsó sorban maga Nagy Imre miniszterelnök. (az alábbi a második, un. aktuálpolitikai rész) ...A másik árnyék, ami ránk vetül ezen az 50. és 51. évfordulón pedig nem más, mint az ország mai helyzete. Ez is a megtorlásban és az azt követő években-évtizedekben gyökerezik. A kártevés és a lassú szellemi rombolás ugyanis ebben az időben, a Kádár-rendszerben kezdődött. Ennek első, kemény diktatórikus éveiben megfélemlítették az embereket, hogy azután könnyűszerrel belevigyék őket egy dicstelen alkuba. Tudom, hogy vannak, akik még mindig - vagy már megint? - rokonszenvet vagy nosztalgiát éreznek a Kádár-rendszer iránt. Ez egyrészt érthető, mert sokan jobban éltek, és mindannyian fiatalok voltak, mára pedig idős, gyakran betegséggel küszködő és nélkülöző emberekké váltak. De másrészt tudnunk kell, hogy Kádár, aki október utolsó napjaiban még dicsőséges forradalomról szónokolt a felkelők mellett, november 4-e után már szovjet tankok árnyékában alakított ellenkormányt Nagy Imrével szemben, akit később ígéretei ellenére kivégeztetett, nos ez a Kádár később sem tagadta meg önmagát, és hosszú távon is elárult bennünket, más módszerekkel. Lényegében azt üzente a népnek: te nem politizálsz, tudomásul veszel engem, nem jár a szád, meggyőződéses marxista leszel, vagy legalábbis hallgatsz, minden április 4-én megünnepled úgymond a fölszabadulásodat és a szovjet dicsőséget, majd az utóbbit a biztonság kedvéért még egyszer november 7-én. Elfogadod azt a rendszert, melyben minden fordítva van, a rabság szabadság, a szovjet megszállás nemzeti függetlenség, a hazugság igazság, a hallgatás szólásszabadság. Még gondolatban sem kérdőjelezed meg, hogy az MSZMP vezetősége, és mögötte persze Moszkva a hatalom föltétlen birtokosa. De mindezt nem kívánom ingyen. Cserébe hagylak élni, nem úgy, mint Rákosi, sőt, ha képes vagy és hajlandó vagy kizsákmányolni magadat és éjt-nappallá téve dolgozol, akkor még tollasodhatsz is. Lehet lakótelepi lakásod, vagy kiskerted, akár mindkettő, és ha jó előre befizeted, röpke néhány évnyi várakozás után lehet trabantod, még zsigulid is. Nyugatra is elmehetsz három évente egyszer kék útlevéllel, ha meghúzod magadat és jól viselkedsz. És mindez működni látszott. Kezdesz egy kicsit valóban jobban élni, legalábbis közvetlen anyagi értelemben. A lelkiismereted viszont közben lassan elalszik. Elfelejted 56-ot, elfelejted, hogy egyszer szabad is voltál, ez a rendszer pedig hazugságra épül, és jó vége nem lehet. Közben azért ott lapul benned tovább a félelem, és nem mered elmondani a gyermekeidnek: fiam, nem igaz, amit az iskolában hazudoznak neked munkás-paraszt hatalomról a szocializmus győzelméről, ellenforradalomról. Éppen fordítva: ötvenhat októberében győzött a forradalom, és ha múló pillanatig is, győzött az igazság! Először nem mered elmondani, aztán már nem is akarod. Igy nőnek föl gyermekeid tudatlanul. Jobban élsz, mint szomszédaid (persze az osztrákokat kivéve), de eladtad magadat, az utódaidat és a jövőt egy tál lencséért. Már nem is akarsz fölemelt fejjel járni, mint 56-ban, csak az olcsó kenyér és a sör meglegyen. Igy csapták be nagyrészt a népet, és roppantották meg máig ható érvénnyel a magyarság gerincét és önbecsülését. Tisztelet a bátor és kitartó kivételeknek, akik nem adták el a lelküket a gulyás- és fridzsider-szocializmusnak, megőrizték 56 szellemét, és 1987-88-89-ben ott voltak a rendszerváltoztatók első soraiban. Kádár azonban nem ostoba. Érzi, hogy egyébként sem fönntartható gazdasági rendszerével egy idő után nem fogja tudni fönntartani a jólétet, de még a jólét látszatát sem, és akkor megint baj lesz. Elkezdi hát fölvenni a nyugati kölcsönöket - fedezetlenül. Majd amit Kádár a 70-es években elkezdett, később Grósz Károly és mások gyorsabb ütemben folytatták. Néhányan a rendszerváltozás után megpróbálták megállítani, több-kevesebb sikerrel. Később azután előbújt valahonnan a Kommunista Ifjúsági Szövetség, igen, a KISZ egykori vezetőségéből egy ifjú kommunista, persze demokrata mezben. Ő már nem garasoskodott. Rövid politikai életű elődjére rálicitálva sok ezer milliárdnyi kölcsönnel az ő kormánya hajtotta bele Magyarországot véglegesen abba az adósságcsapdába, amiben most vagyunk. Ezzel tette tönkre elsősorban az országot, bár elismerem, hogy hazudozásai is példátlanok. De hol van a fölvett sok ezer milliárd, ha közben a helyzetünk nemhogy javulna, hanem egyre romlik, olyannnyira, hogy elsőkből néhány év alatt sereghajtók lettünk Kelet-Európában? Szóval, hol van a pénz? Hát hol lenne, nagyrésze elmegy a törlesztésekre és a kamatok fizetésére, mondják a közgazdászok, és bármilyen elképesztő, ez bizony igaz. De azért van itt más is. Egyet mondok: miközben fizetésünk értéke csökken, a gazdaság stagnál, a multik hosszú évek óta átlagban évi 20% nyereséget - adózatlan, vagy alig adózott nyereséget - visznek ki az országból! Akik pedig ezt lehetővé teszik, sőt, a multikat mindannyiunkkal szemben - persze nem önzetlenül - kiszolgálják, nos, nekik is csurran-cseppen innen-onnan, mint például az európai uniós pénzekből. Még akkor is, vagy talán különösen akkor, ha valaki mondjuk z-vel írja a nevét, de c-vel ejti, mintha nem is Magyarországon élne. Egyébként mi az a 80 millió? Még a jéghegy tetejét sem teszi ki. Sokszorosan többet lopnak a privatizáció vagy többek között a nagy sztrádaépítkezések környékén. Hogyan kerülhetett például a sík homokra épült szegedi sztráda lényegesen többe, mint a hatalmas hegyek között kanyargó horvát autópályák, ahol alagút viaduktot, viadukt alagutat követ? És ki épít a mi pénzünkből 70 milliárdért hatalmas, gyönyörű, de lényegében értelmetlen völgyhidat egy szelíd, dimbes-dombos, majdnem alföldi balatoni tájon? Mennyi került ebből zsebbe vagy pártkasszába? És még messze nincs vége. Az egészségügyi pénztárak 1600 milliárdjára, melyet verejtékes munkával hosszú évek során mi adtunk össze, hogy öreg korunkra biztosítva érezhessük az egészségünket, nos, erre a pénzre most teszik rá a kezüket egészségügyi reform címén. Az új vagyontörvénnyel pedig, mely ellen hiába tiltakoztunk sok ezren a Hősök terén, néhány illetéktelen kezébe helyezik a még megmaradt nemzeti vagyont. Amit már eddig is sokkal nagyobb mértékben adtak el, beleértve szinte az összes gazdasági szektort, mint bármelyik európai országban. A gépipar például közel 80, a bankok több mint 80, a biztosítók több mint 90 %-a külföldi tulajdonban van. És lehetne folytatni a sort, például a stratégiai ágazatokkal, melyeket nemzeti érdekből minden tisztességes kormány természetszerűleg többségi állami tulajdonban tart. A magyar kormányok eladták. A föld java pedig ezután következik. Ilyen nincs sehol a világon. Ezzel eleve lemondanak és már lemondtak a magyar érdekek képviseletének nemcsak a szándékáról, hanem jórészt sajnos a lehetőségéről is. Hiszen mivel a külföldi tőke a fő tulajdonos, az diktál. A béreket például leszorítja és alacsonyan tartja a saját érdekeinek megfelelően. Igy, bár a magyar ember nem dolgozik rosszabbul, vagy kisebb teljesítménnyel, mint a legtöbben Európában, mégis többszörösen alacsonyabb bérekből élünk. Ne essék félreértés, nem tőkeellenességről van szó. Elvégre mi, a magyar nép akartunk visszatérni Európához. Az pedig piacgazdaságot kíván. A piacgazdaság pedig nem megy tőke nélkül. De tudnunk kell, hogy a tőke profitéhsége korlátlan, vagy legalábbis nagyon ritkán fordul önkorlátozáshoz. A kormány dolga, azaz volna és lett volna, hogy a tőke terjeszkedését az ország érdekeinek megfelelően szabályozza. Ha kell, támogassa, de ha kell, korlátozza. Csakhogy ehhez politikai szándék, akarat és erő kell. Mindenekelőtt pedig az embereket, valamint a nemzeti érdeket képviselő kormány. De a gyurcsányisták a nemzeti érdek helyett a tőke érdekeit képviselve oda is nemzetközi tőkét engednek, vagy éppen csalogatnak, ahol annak semmi keresnivalója nincsen. És eladták a piacainkat is, méghozzá többnyire nem másoknak, mint saját korábbi konkurenseinknek. Azóta eszünk mondjuk Makón - hogy köznapi példával éljek - kinai hagymát, vagy éppen spanyol paprikát Kalocsán. Miközben a magyar gazdák tönkremennek. Még szerencse, hogy a híres halasi csipke megmaradásáról és fejlődéséről legalább jókat hallani. Úgy tudom, éppen 10 éve lesz például, hogy fölújitva ismét megnyitották a Csipkeházat, és ez valóban örvendetes. Vannak viszont, akik vérszemet kapnak. Most már megint nemcsak a pénzünk, hanem, mint a Kádár korban, a lelkünk és a becsületünk is kell. Nemrégiben egy parlamenti képviselő nyilatkozott 56-ról, szó szerint idézem: ,,Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva". Nos, ennél súlyosabb elvakultságot elég nehéz elképzelni, de ezt a személyt mégsem vágta ki pártja a soraiból, hogy a lába ne érte volna a földet. Sőt a miniszterelnök még mentegette is az egyik múlt heti beszédében, és az illető továbbra is ott ül a magyar parlamentben. Ő és társai hozzák a magyar törvényeket. Hölgyeim és Uraim! Közel két évtizede, amióta nagykövetként, vagy mint ma is, a Nemzeti Fórum tagjaként ünnepi emlékezésekre kapok meghívást, minden egyes alkalommal optimista felhanggal zárom a gondolataimat. Ezt most először nem tehetem meg őszintén és jó szívvel, legalábbis közvetlen jövőnket illetően semmiképpen. Most attól tartok, még sötétebb lesz körülöttünk, mielőtt kigyúl az alagút végén a fény. De hát tőlünk is függ. Fiatal korom kedvencei, Illésék, Szörényi és Bródy azt kérdezték: ,,Miért hagytuk, hogy így legyen?" Az ő kérdésük ma is pontosan olyan időszerű, mint akkor, én pedig eggyel tovább kérdezek: Meddig hagyjuk, hogy így legyen? http://halas.net/modules.php?name=News&file=article&sid=3844

0 komment , kategória: Általános

Címkék: megfélemlítették, vagyontörvénnyel, rendszerváltozás, géppisztolyokkal, forradalmároknak, konkurenseinknek, elbagatellizálni, önkorlátozáshoz, megcsikordultak, mindannyiunkkal, nándorfehérvári, megfogalmazható, elképzelésünket, fölegyenesedett, aktuálpolitikai, meghamisították, tájékozatlanság, szocializmusnak, teljesítménnyel, adósságcsapdába, szólásszabadság, ikerkopjafájuk, világszövetség, képviseletének, megnyomorított, emlékbizottság, magyarországon, gyurcsányisták, terjeszkedését, szégyenletesek, miniszterelnök, nyilvánították, fegyverropogás, piacgazdaságot, salgótarjánban, részletesebben, ünnepi beszéd, mögöttünk hagyott, nemzet értékeit, 1100-ik évfordulója, pozsonyi csatának, magyar sereg, majdani 1000, média egyként, porba döntött, egészséges nemzeti, tatárdúlástól Mohácsig, sosemvolt nagy, pozsonyi időt, nándorfehérvári diadal, törököt közel, magyar történelmi, Pordány László, Elhangzott Kiskunhalason, Nagy Imre-beszédeiről, Pongrátz Gergelyről, Vörös Hadsereg, Egyedül Salgótarjánban, Bethlen Gábor, Nagy Szeder István, Nagy József, Pajor Kálmánnak, Magyarok Világszövetség, Kádár János, Nagy Imre, Nagy Imrével, Grósz Károly, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Nemzeti Fórum,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]