|
|
|
2010-10-10 09:24:22, vasárnap
|
| |
| |
Antiszemiták vagy nemzeti radikálisok?
Publicisztika
Bevezetés: az 1990-es évek első felében kezdett a rendszerváltásban csalódott magyarság közt meghallgatásra találni egy régi-új eszme, a nemzeti radikalizmus. Az aczéli korszakban előtörténete és eszmevilága gyakorlatilag megismerhetetlen volt, megfelelő háttér-információk hiányában céljait a közbeszédben napjainkig rendszeresen félreértelmezik.
A kommunista diktatúra bukása után /a kiadványok szűkös volta miatt/ csak egy nagyon szűk értelmiségi réteghez jutott el ezt az eszmét megalapozó irodalom, miközben az is kétséges, hogy olvasóinak többsége egyáltalán felismerte jelentőségét és időszerűségét. Ezt kihasználva a kollaboráns sajtó segítségével az újraértelmezett baloldali és liberális pártok- politikusok rövid és hosszabb távú politikai érdekeik szerint tudatosan meghamisították eszmeiségét, félremagyarázták a nemzeti radikális gondolatokat. Fokozva a zavarkeltést, nacionalistának, kirekesztőnek, antiszemitának, rasszistának, de még fasisztának, nácinak (1) is bélyegezve azt. Állításaik korrekt vizsgálatára még a nagyobb példányszámú jobboldali sajtóban sem került sokáig sor, elsősorban a volt kommunisták újgazdag utódai és a túlnyomórészt zsidó-bolsevik felmenőjű liberálisokkal részben összefonódott, hazánk NATO és uniós csatlakozását minden áron előtérbe helyező jobboldali politikai elit nyomására. Ezek az elfogult és hazug írások sikeresen a nemzeti radikálisok ellen hangolták a német megszállás alatt elhurcolt izraelita vallású vagy zsidó gyökerű emberek hozzátartozóit és túlélőit, akik egy, a zsidóságot belülről és jobbról szemlélő bennfentes szerint ma is rettegnek a jövőtől.(2) Ráadásul sajnálatos módon a keresztény-nemzeti oldal meghatározó értelmisége sem vett tudomást róla, hogy megfelelő háttértudás hiányában a tűzzel játszanak. Egyesek /nem kizárhatóan fizetett provokátorként/ ugyanúgy politikai haszonszerzésre használták fel a nemzeti radikális eszméket, akárcsak a liberálkommunisták. Ezért a rendszerváltozás vesztesei, a politikailag naivabb és tájékozatlanabb és az eleve szegényebb, egyszerűbb, tanulatlanabb néprétegek számára a nemzeti radikális eszmék mára egyet jelentenek a protest gondolkodásmóddal, az eszme forradalmát az anarchiával felcserélni akarók lázadásával, a zsigeri politikaellenességgel, a cigánygyűlölettel és az antiszemitizmussal. Ezt az általános elégedetlenséget szavazatmaximálásra használó szélsőjobboldali politikai erők szekértáborához egyre nagyobb számban csatlakoznak a nemzetközi korporációk által megvett baloldali politikai elit volt szavazói, elsősorban a baloldaliságban, a szociáldemokráciában csalódott fizikai dolgozók és alkalmazottak munkanélküli, folyamatosan romló életszínvonalú, napjainkra proletárrá váló rétegei. Az XIX. század közepe és a XX: század eleje közt egyszer már lezajlott, a profit és a tőkés társaságok érdekében kierőszakolt nemkívánatos események, a vadkapitalizmus és a tőkés társadalom születése. Még kíméletlenebbül játszódott le újra - a gulyásszocializmusban szellemileg eltunyult lakosság becsapásával - 1990 és 2010 között, ugyanazokat a folyamatok görgetve maga előtt a többség kárára, a demokrácia jelszavával és a társadalom védelmében megválasztott parlamenti képviselők statisztálásával.
A nemzeti radikális gondolatok születésének és elterjedésének előzményei: A társadalmi fejlődés és berendezkedés Európaszerte változatosan alakult. A nagy európai monarchiákban a felfedezések, majd azok kiaknázása - a gyarmatosítás - után az uralmat átveszi a kapitalizmus, a mesterségesen szított és szítható étvágy korszaka. ,,A kapitalizmust a megszerzett kincsek birtokában az igények juttatták uralomra. Az államnak fel kellett adnia a hűbériséget; szabad ipar, szabad kereskedelem, szabad fogyasztó lesznek az új demokrácia jelszavai. Az államnak a kapitalizmus századában egy feladata van: visszavonulni."(3) A kapitalizmus 1860 és 1900 között érte el a virágkorát, azután hanyatlani kezdett, miközben túlélése érdekében titkon támogatott két akkortájt születő ideát: a demokráciát és a liberalizmust. Eközben, hogy irracionális hatalma hanyatlását ellensúlyozza, profitját növelje, mesterségesen támasztott konjunktúrákba és tőzsdekrachokba, majd hadieszközöket és újjáépítést igénylő háborúkba menekül. Prohászka Ottokár püspök már 1896-ban megírta: ,,A liberalizmus egy utópia, ideológiai szabadság - valóságos szolgaság"! Így, eltekintve a faji kérdésektől, mára vitathatatlan igazság, a liberalizmus és a demokrácia puszta mítoszok. Rajtuk keresztül ment át a hatalom a régi arisztokrácia kezéből a kapitalista oligarchia, az ipar és a pénzügyi körök kezébe. Hogyan került képbe a zsidóság a kapitalizmus kialakuláskor? A zsidókérdés mindenütt előáll, ahova a zsidók eljutnak - állítja a cionizmus eszmei atyja, Herzl Tivadar - mert a zsidók magukkal viszik. Nem tagadható, a kapitalizmus virágkorában a zsidóság Európa szerte megragadta a hatalmat. Ezen nincs is mit csodálkoznunk. Karl Marx mondta: ,,Mi a zsidóság gyakorlati alapelve? A gyakorlati tendencia, a saját haszon. Mi a földi istene? A pénz." Sokan nem tudják, de ez a pénz, az extraprofit, amivel megalapozták későbbi banki és ipari befektetéseiket elsősorban az európai - így a magyar - nemességtől származott. Előbb a selymek, bársonyok, drágakövek és egyéb luxuscikkek kereskedelmének ellenértékéből, majd később az arisztokráciának az árura nyújtott uzsorakölcsönökből vagy zálogul a zsidó kereskedőknek átadott só és egyéb vámjogokból, adókból állt. Az uzsorát és a pénzváltás lassan kiterjesztették a polgárvárosokra és a parasztságra. Magyarországon sokáig földet nem vásárolhattak, ezért egyre nagyobb összegek koncentrálódtak az izraelita kereskedőknél. Így lett a tőke tulajdonosi köreiben, a nemzetközivé vált korporációk és a bankok hatalmi pozícióiban, valamint később a szociáldemokrata /szak/szervezetekben a zsidóság nagymértékben képviselve. Egyes vélekedések szerint az I. világháború, amely végével a régi arisztokratikus birodalmak összeomlottak, nagymértékben zsidó cselszövés eredménye. ,,A cári Oroszországnak, a monarchista Németországnak és a katolikus Ausztria-Magyarországnak az összeomlása a zsidó célok elérésének lényeges megkönnyebbítését jelentette".(4) A kapitalizmus és a tőke a jólét és a nyomor hullámain táncoltatta a szereplőket, ezért egyre fokozottabb igény alakult ki ezeknek a hatásoknak az ellensúlyozására. Újra előtérbe kerül az állam szerepének fontossága. A társadalmi szolidaritás eszméjét legtöbben a baloldali munkásszakszervezeteknek tulajdonítják, miközben a szociáldemokrácia a kapitalizmus testvéri ölelője és kiegészítője. (5) Ezt felismerve tette közzé XIII. Leo pápa 1890. május 15-én »Rerum Novarum« című, a keresztény munkásság védelmébe írt körlevelét. (6) Magyarországon az 1848-as forradalom és szabadságharc után a nemesség alól kifutott a föld, a felszabadult jobbágy nehezen polgárosult, a városok közt alig volt magyar, az abszolutizmus még népesedésünket is megállította, a kezdődő tőkésvilág ezerféleképpen őrölte az erkölcsöket - írta Németh László (7). Ezért nálunk sem volt jobb a helyzet, mint Európában, hiszen Budapest a kiegyezést követően egyre csak nőtt, ahogy a tőkés rend és az új központosított állam parancsolta. A város bennszülöttjei németek és zsidók /a jórészt zsidó kereskedőrétegben van a legtöbb pesti bennszülött/, s akikhez hozzásodródtak egy húszmilliós vegyes nyelvű birodalom szerencsekeresői, tót és sváb, több mint az arányszám kívánná, a magyar középen.
Az első világháborús vereséget követő, a szabadkőműves Galilei kör által szított Károlyi-féle szociáldemokrata forradalom a főleg zsidók által vezetett bolsevista anarchiába ment át, amely csak a szegedi ellenforradalom, a Héjjas Iván, Prónay Pál, Ostenburg Gyula és mások vezette különítményesek segítségével volt megállítható. A pesti magyarságnak, a konzervatív és keresztény-hazafias értelmiségnek 1919 novemberére már végleg elege van a szenvedésekből, a kommün felelőseinek megbüntetését követeli.(8) Ezek az okok, az ezt követő román megszállás és a trianoni diktátum miatt az ország sokkos állapotban volt gazdasági és erkölcsi téren egyaránt. Ebből a mély szakadékból való kilábaláshoz konkrét irányelvekre, cselekvési tervekre volt szükség. Az egyik lehetőséget a jezsuita szerzetes, páter Bangha Béla, a kor kiemelkedő irodalmár-papi személyisége fogalmazta meg.(9) Az értekezés fő irányvonala, hogy visszaterelje a nemzetet a Szent István óta tartó jézusi útra, amelynek elhagyása vezetett 1920-hoz. A már említett pápai körlevél szellemiségével bizonyítja, hogy a magyarság számára csak a nemzeti- keresztényszociális út az egyetlen járható ösvény. A Bethlen-kormány nem ezt az utat választotta. Majd az ezt követő években Horthy Miklós fővezér ellenforradalmának egyik legfőbb irodalmár támogatója, Szabó Dezső,(10) a parlamentben tapasztaltak, valamint a kormányzó és a vezérkar német és gyáriparos- zsidó- kapitalistabarát magatartása miatt eszmeileg lassan eltávolodik, új utakat és ehhez társakat keres. Új szellemű, az eddigi gyakorlatot támadó írásokat - pamfleteket - tesz közzé. Hogy a zsidókérdéshez kapcsolódva mi oka volt erre? Ismételten Németh László írja: ,,A zsidóságot 1919-i önleleplezése után megrémítették s amolyan félgettóba nyomták, de meg nem törték. Ezt az akkori Európa sem engedte volna, de a magyar uralkodóréteg sem volt bolond, hogy a legalkalmatosabb dajkát / pénzforrását/, a megfélemlített zsidót, megsemmisítse. A magyar zsidóság számára az 1925-35 közé eső időszak lett volna az önbírálat ideje. Kívülről épp úgy érkeztek jóhiszemű bíráló hangok, mint ahogy a zsidóságból is." Ők azonban nem éltek vele. Többen, így Szabó Dezső, Németh László és a nemzeti radikális gondolatok prominens képviselői, a Nemzeti Radikális Párt két vezetője, Féja Géza és Bajcsy- Zsilinszky Endre úgy érezték: a parlamenti politikacsinálók, de Horthy maga is elárulta a tőke érdekében a magyar feltámadás ügyét, ezért a német, pángermán vonal mellett a kapitalista-zsidó vonalat tekintették a magyarság legnagyobb veszélyének. Szintén Németh László írta: ,,Magyarországon a háború táján már épp elég művelt, sértett és győzelemszomjas zsidó élt, hogy az általános elvek alól ez a faji magatartás kiütközzék. Szabó Dezső örök érdeme, hogy a porondon magukra maradt zsidóknak ezt a kommunizmus első napjaiban vágta a szemükbe". Mint látható, a nemzeti radikális eszmeiséget egyáltalán nem az izraelita vallás elleni gyűlölet vezérli, bár tagadhatatlan, hogy a fenti előzmények miatt - a korszellemnek megfelelően - ők sem tudják kivonni magukat az általánosítások alól.(11) A radikalizmus eszmeiségének fő irányvonala, a faji gondolatok azonban - a vádak ellenére - nem embertani fogalom, hanem erkölcsi. A magyarság új életre lobbanását kívánja egy sorsához méltó magatartású ,,új nemességben". (12) Ez az eszme szellemi párhuzamot mutat az Egyesült Államokban máig tanított és követett Monroe elvvel: Amerika az amerikaiaké. Ha a nemzeti radikalizmus ,,harmadik utas" modellje rasszista alapon állna, nem emelkedne ki a kapitalizmust követő új, Európa szellemi békéjét máig megfertőző eszmei irányvonalak, így a nemzeti szocializmus, a bolsevizmus és a cionizmus sokszor zavaros, megvalósíthatatlan, már megbukott ideológiái közül. Ezek a tanok nyilvánvalóan a német ,,übermensch" nézet alapján nyugodnak, hiszen minden esetben az adott uralkodó rassz árjaságát, felsőbbrendűségét bizonyítanák, a nemzetiszocializmusban a germánok, a kommunizmusban a munkásosztály, a cionizmusban a zsidók felsőbbrendűségét hirdetve. A történelem elmúlt száz éve megmutatta, hogy ezek a magukat felsőbbrendű, árja nemzeteknek valló pángermán vagy akár a kommunizmus leple alatt pánszláv eszméket hirdető, kirekesztő rendszerek sorra megsemmisülnek, ahogy belátható időn belül megsemmisül majd belső ellentmondásai miatt az ultraortodox bilincsű, rasszista, szeparatista szellemiségű, cionista Izrael is.
Miért vádolják a magyarokat és a nemzeti radikálisokat antiszemitizmussal?
A ,,magyar antiszemitizmussal" vádaskodók kitervelten homályosan fogalmaznak. Füst Milán zsidó gyökerű költő állítása ennek tipikus példája: ,,az antiszemitizmus nagyon bonyolult dolog, a magyar antiszemitizmus pedig legalább kétszer olyan bonyolult dolog"...Pedig a magyarázat egyszerű, írta Németh László: ,,A zsidó érzékenység, mint végtelen háló futja be az országot, ha egy helyen megütik, az egész hálózat csörög, reszket, vonaglik. Ma különösen. Aki ennek a hálónak az ura, annak hatalmas eszköz van a kezében, hogy sérelmeit megbosszulja. Ezek az urak részben személyes bosszúból, részben hatalmi okokból rázták meg a hálót, azzal a jól bevált kétszínűséggel, amellyel az »üldözöttek« szokták nálunk az »üldözőket« nyilvánosan ellehetetleníteni."! Vannak azonban más okok is. Mint előzőleg bizonyítottam, a nemzeti radikális mozgalom nem rasszista ideológiai alapon áll, a zsidókérdést - akár a magyar társadalom nagy része - nem vallási indíttatásúnak tekinti: ,,Magyarországon mindig hiba volt, hogy valami rosszul értelmezett udvariasság visszatartotta az embereket attól, hogy kényes kérdésekről beszéljenek. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy kényes kérdésekről rendszeresen indulattal, gyűlölettel és szeretetlenül szoktak beszélni az emberek, és amikor a közvetlen szembeállás az indulatosságot már a jó modor parancsára kirekesztette, maga a kényes kérdés is kényes, meg nem illethető, ki nem mondott kérdéssé vált. Állapítsuk meg azt, hogy a zsidókérdést az egész felvilágosodás korszakában, amely a barokk vége fele kezdődött és a liberalizmus érájában, a háború előtt végződött, vallási kérdésnek tartották. Ideje volna már a magyar köztudatnak kiábrándulnia ebből a gondolatból, hogy most a vallási közömbösség korszakában a zsidókérdés vallási kérdés."(13) Én azonban ezeket a dolgokat részben másként látom. A zsidóság egy jelentős része Magyarországon máig lebegteti vallási és faji hovatartozást - mondjuk ki - pillanatnyi érdeke szerint. Ez a viselkedésmód a holokauszt árnyékában részben érthető, de a magyarság többségének, /Almásy László Afrika kutatótól - a névteleneken keresztül - Páter Varga Béláig, a Kisgazda Párt és a Nemzetgyűlés egykori elnökéig,/ abban a nehéz időben tanúsított magatartása miatt ezzel nem magyarázható. Napjainkban Magyarországon - minden vád ellenére - a rasszista alapú fajgyűlölet elenyésző, ennek folyamatos hangoztatása a becsületes zsidó kisebbségnek sem érdeke. Az állam törvényben biztosította az izraelita vallás szabad gyakorlását, múzeum épült a német megszállás zsidó áldozatainak emlékére közpénzből, Debrecenben és Budapesten külföldről jött rabbik tölthetik be a vezető zsinagógai posztokat. Szeptember elején zsinagógát avattak Óbudán kormánytagok és Erdő Péter katolikus püspök, bíboros-prímás részvételével, ahol büszkén olvasták fel Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök üdvözlő levelét, amelyben egyenesen a ,,magyar zsidó élet újjáéledésének szimbólumaként" méltatja az eseményt. Ugyancsak bántatlanul működhetnek az ezeréves magyar kereszténység alapelveivel ellentétes eszmeiségű, Talmudot követendő szent könyvnek tartó, Magyarországra települt szélsőséges ultraortodox zsidó irányzatok vagy a palesztinai Deir Jászinban Menachem Begin későbbi izraeli miniszterelnök által elkövetett vérengzést jogos önvédelemnek tekintő Cionista Szövetség. Miért van akkor a többséget vádoló, állandó antiszemita vádakat hangoztató hisztéria? Hivatkoznék egyrészt Raffay Sándor evangélikus lelkész, teológia tanár 1917-ben írt gondolataira (14): ,,Mi az oka a magyarországi zsidókérdésnek? Nézetem szerint az, hogy a magyarországi zsidóság, tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, a vele szemben nyilvánuló előzékenység és kedvezés dacára sem képes beleilleszkedni a magyar nemzet sajátos és hagyományos szellemébe. Történeti életéből folyólag oly korláttalanul szabados, világpolgárságot propagáló irányt követ, amely a kis és rokontalanul álló nemzetek életét szükségszerűen gyökereiben megtámadja, s amely a magyar nemzetnek se múltjával, se jövendő értékeivel meg nem egyeztethető. Ezenkívül a zsidóság egy része vallási szokásaival (15) is merőben ellentétbe helyezkedik az általános társadalmi szokásokkal és felfogással és igazában önmaga zárja el a megértésre vezető asszimilálódás útját, ő maga zárja el magától a hozzá testvériesen közeledni hajlandó embertársakat is. Végül a zsidó fajban az évezredeken át mindenütt mutatkozó elkülönültség különben is sok olyan egyéni és faji tulajdonságot teremtett meg és fejlesztett ki, amelyek sokakat a társadalomban nem rokonszenves magatartásra visznek s így önkéntelenül is az ellenérzést váltják ki e különben sok tehetséggel felruházott faj ellen." Érvei máig helytállók, láthattuk1990. után elárasztották a sajtót a magyarországi faji alapon történt, elsősorban zsidók kirekesztésről szóló könyvek, filmek és tudósítások.(16) Szerzőik elsősorban olyan vallástalan, zsidó gyökerű írók vagy újságírók gyerekei, unokái, akiknek a szülei azon a marxi Tőkén szocializálódtak, amelyet most utódaik legfeljebb a kitörött szekrényláb pótlására használnak. Ezek az értelmiségiek, akik egyetemista korukban még buzgón jegyzeteltek Gerő Ernőt, Lukács Györgyöt esetleg Bibó Istvánt, mára írásaikkal kizárólag a kapitalizmus, de elsősorban az általuk kifizetett pénz szolgálatába szegődtek. Ezek a szennyiratok megjelenése napjainkig egy eltervezett folyamat része. Ezt a tobzódást csak szította a zsidó holokausztban érintettek szerint anyagilag elégtelen, újabb kárpótlást követelő folyamatos jajgatás, amelyet elsősorban - a háttérből - a Mazsihisz, pénzéhes, kommunista múlttal és pártállami kollaborációval terhelt vezetői szítanak. Ebben segítségükre vannak a nagy nemzetközi zsidószervezetek, miközben ez ügyben folyamatos a holokauszt áldozatainak számával (17) való bűvészkedés. A kárpótlás kizsarolásáért újra és újra előhozakodtak a magyar nép kollektív felelősségével a német megszállás alatti II. világháborús események kapcsán, külföldi bíróságokon (18) lépnek fel csaló, tisztességtelen követelésekkel. Ez a folyamatos szemita vérváddal szemben a húsz éve alázatos kormányzati reagálások miatt a zsidóság egyes hangadói (19) még jobban elszemtelenedtek. Ezek az események és a gazdasági életben befektető izraeli és külföldi zsidók viselt dolgai azonban lassan felszítják a magyarság körében az izraelita vallású és a zsidó rasszal szembeni antiszemita gondolatokat. A zsidóság ebben nem érintett, még a jobboldali érzelmű rétege is ennek ellenére hallgat, kimondatlanul szolidaritást vállal fajtársaival. Ez az összetartás mindig is jellemző volt. A ,,kikeresztelkedés", (20) az izraelita felekezet elhagyása csekély arányban jellemezte a magyarországi zsidóságot. Az 1930-as évek elejétől azonban tapasztalható volt az izraelita vallástól való elfordulás jelensége, amelytől /az asszimiláció sajátos formájaként/ az érintettek társadalmi kezelésük módosulását várták, hátterében a zsidó léttel járó hátrányok elkerülésének a szándéka rejlett. Sokakat azonban nem is az asszimilációba vetett hit indított erre, hanem külső kényszerítő körülmények vittek rá. A ,,kitért" zsidóság mindenesetre igen kényes helyzetben találta magát, (21) az átkeresztelkedés az elhagyott zsidó közösség szemében az ősök és a sorstársak cserbenhagyását jelentette. Ez a lépés szinte árulással, az ellenség táborához való átállással volt egyenértékű, minden eszközzel próbálták erről lebeszélni a kitérni szándékozókat hitsorsosaik. Fontos megemlíteni azt is, hogy a zsidóság ,,hite" a többség esetében inkább közösségtudat volt, mint mély vallásos meggyőződés.(22) A jelenben a zsidóságukkal szemben magyarságukat előtérbe helyező és ezt nyíltan is vállaló, a múltat reálisan felmérő zsidó gyökerűek száma ugyanakkor igen csekély. Annál többen vannak a magyarság értékeit lenézők és megvetők, a hivatásos vádaskodók, hemzsegünk a nagyvilágban szándékosan rossz hírünket keltő, ,,magyar" zsidóktól, a Kertész Imréktől, a Konrád Györgyöktől kezdve a legutóbbi napokban össze-vissza hazudozó Heller Ágnesig, a marxista felforgató Lukács György tanítványáig. Ez a módszer, hogy az irodalomba és közéletbe beférkőzött zsidó gyökerűek főleg rombolnak, nem a rendszerváltás hozománya. Nem kétséges, hogy a zsidó származású írók felpezsdítették a múlt század fordulóján a szellemi életet, a gazdaságot is felhúzó zsidóság a kultúrában is ott volt erős, ahol a tőke, a vállalkozói kedv és anyagi érzék kellett. ,,Mindeközben, amit a magyar akár politikai, akár tudományos téren ezer év alatt alkotott, kicsinylése, gúnyolása lett az ifjú Magyarország, a Nyugatosok alaphangja s azok, akik e zászló alatt sorakoztak, túlnyomórészt a zsidóságból kerültek ki," volt olvasható (23) e jogos panasz már 1917-ben. Ez a negatív tendencia eltartott napjainkig. Pedig a magyar zsidóságnak nem kellene idegenként viselkednie, hiszen az immár több mint száz éve kiabáló - napjainkig hallható - gátlástalan, hazug rombolók polgártársainkból, társadalmunk tagjaiból kerülnek ki, akik írók, tudósok, művészek vagy politikusok. Csoda hát, hogy a magyar irodalom, történelem, tudomány a magyar állami és társadalmi rend eddigi eredményeit és alkotásait folyamatosan becsmérlő és kicsinylő, múltunkat történelmi ócskaságnak tekintő zsidókat - akik külföldről hozott avítt utánzatokkal kiszorítani igyekeznek az ezernél több éves magyar, nemzeti, vallási és erkölcsi szokásokat - folyamatos ellenszenv kíséri? Ráadásul ebben a dologban az a legfelháborítóbb, hogy ezek az emberek, bár magyarul írnak és beszélnek, a magyar nemzet ellenségének tekintik magukat. Ebben a feszült helyzetben az izraelita vallású magyaroknak és a zsidó gyökerű magyaroknak nagy szüksége lenne egy önvizsgálatot magába foglaló párbeszédre és megegyezésre a saját érdekükben. Az elmúlt száz év, különösen az elmúlt húsz év káros gyakorlatát kell megváltoztatniuk. Minden hamis vád ellenére ma még a nemzet jelentős része, köztük e sorok írója Szent István ezeréves, az idegenekre vonatkozó elveit vallja, amelyet a zsidók esetében így magyarázott a nagy katolikus püspök, Prohászka Ottokár: ,,Én nem gyűlölöm a zsidókat, de amikor a zsidó boldogul, nekem fáj, ha azt látom, hogy az én testvérem rovására boldogul. A magyar nem gyűlöl senkit, én sem gyűlölök senkit, én szeretek mindenkit, szeretem a zsidónak a lelkét is, de ha ezen szereteten az én népem megy tönkre és én megyek tönkre, az már nem szeretet, ez már öngyűlölet. Magyar, ne gyűlöld önmagadat, és ne ölj testvért, senkit se, ne öld a zsidót se, de még kevésbé öld meg önmagadat!"
Ha valaki végigolvassa ennek a dolgozatnak az érveléseit, netán jártas a nemzeti radikális irodalomban, már egyáltalán nem csodálkozik, hogy a mozgalmat antiszemitának és rasszistának nevezi a tőke tulajdonába lévő és a velük kollaboráns sajtó Az előzményekből bizonyítottnak tekintendő a tőke és a zsidóság hangadóinak összefonódása. Rendszeresen bevetik az emberi érzelmeket, a sajnálatot és együttérzést mindig kiváltó kirekesztés kártyát, amelyet pillanatnyi érdekeik szerint fokoznak a holokauszt és az antiszemita gyűlöletre utaló felhangokkal. A felelősség vállalást még a történelmi tények bizonyítása ellenére is nacionalista gőggel, kioktatóan elutasítják, még agresszívabb magatartásra buzdítják a cionista Izraelt.(24) Tipikus fegyvere tehát a kapitalizmusnak és az őt éltető, belőle megélő zsidóságnak, a tőke ,,agent provocateur"-einek ez a kettős mérce, amelyet - a ,,harmadik út", a nemzeti radikalizmus ellen is - gyakran alkalmaznak. Épp ezért nem szabad a nemzeti radikális eszméket vallóknak abba a hibába esniük, hogy általánosítva, bajaink minden forrásának csak a zsidóságot tartják. Lelkiismereti kötelességünk és elemi érdekünk, hogy csak a tények alapján mondjunk ítéletet, az igazság bemutatása és kimondása a nemzetért felelősséget érző magyar irodalmárok, a radikális értelmiség egyik legfőbb feladata.
Mit akar a nemzeti radikalizmus?
Mit akart adni a nemzetnek a mozgalom alapideológiája, mit takar a nemzeti radikális eszmeiség? A Magyarországot felemelni akaró nemzeti radikalizmus azok az eszméket, érvrendszereket, áramlatokat és gyakorlatokat tekinti ellenségének, amely a globalista kapitalizmus legfőbb játékszere hatalma fenntartásához. Szabó Dezső négy pontban foglalta össze. Először: olyan politikai rendszert, amely minden tényében növeli a nemzeti munkaegyetem (25) tömegét önsorsa irányítására, azaz arra, hogy a nemzet egész tömegében állammá fejlődjék, és amely megszüntet minden szabad zsákmányolási lehetőséget, a politikai, a gazdasági, a kulturális életben egyaránt. Másodszor: új demokrácia megvalósítása, ami annyit jelent, hogy eddig korlátlan szabad versenyek demokráciája helyébe az intézményesen biztosított szabadságok demokráciáját valósítja meg. Harmadszor: a mai beteg középosztály helyébe a munkás és parasztosztályból kell nevelni új egészséges középosztályt. Negyedszer: teljesen elszakadni a német érdekkörből, kelet felé orientálódni, felvenni a kapcsolatokat a velünk szomszédos országokkal s a Balkán felé közeledni.
Németh László ugyanakkor ezt írja: ,,A mozgalom elsősorban ezé az országé, s ennek az országnak nélkülözhetetlen és hasznos osztályait akarja e történelmi és földrajzi hely jellegét figyelembe vevő »nemzet«-ben egyesíteni s levegőhöz juttatni. A mozgalom tehát ,,nemzeti", de azon túl, hogy nemzeti, nemzetközi is. Nemcsak Csonka-Magyarországhoz, hanem az egész »kis népek zónájához« szól; a szomszéd országok számára mozgalmi példát teremt, átalakulásukat téve egy Közép-európai szövetség előfeltételévé. Bár egyelőre a saját nemzeti talpra állásunkért küzd, már most jelzi, hogy ez a nemzeti állam egy nemzetfölötti »birodalom«-ban is el tud helyezkedni: a nemzeti és nemzetfölötti állam eszméje összeegyeztethető. De a Közép-európai, közelebbi nemzetköziségen kívül ez a mozgalom európai is; ez európai műveltség sugallatára hallgat, s miközben nemzeti feladatait betölti, a szocializmus új, magasabb válfaját akarja megteremteni, mely Európa hagyományaival, a század eszméivel és hajlamaival szervesebb kapcsolatban van, mint a szocializmus másik két szerephez jutott faja: a bolsevizmus és fasizmus. Ez a szocializmus elődeitől rend és valóság, állami és emberi változatok magasabb rendű egyensúlyozásában különbözik." Szinte ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg Bajcsy- Zsilinszky Endre is ,,Nemzeti Radikalizmus" című művében, amelyből külön kiemelendő a tőke ellenes kifakadásai és a ,,tudomány, irodalom és művészet"-ről szóló fejezete. Fenyő Miksa(26) írta a könyv megjelenése után: ,,Bajcsy-Zsilinszky Endre a mának parancsára kíván hallgatni és a magyar problémát sub hic et nunc,(27) a mának szemszögletéből kívánja vizsgálni: minden egyetemessége mellett, ha úgy tetszik, pártprogramról van benne szó, nemcsak eszmékről, hanem a párton keresztül az eszmék megvalósításáról is, institúciók teremtéséről, melyek a lehetőséget az eszmék megvalósítására megadják".
Ha figyelmesen elolvassuk a nemzeti radikális gondolatokról szóló műveket, láthatjuk, ennek a mozgalomnak megálmodói nem jobboldaliak vagy baloldaliak, de még a középúthoz sem tartoznak; egy gyökereiben megváltoztatott gondolkodásmód, a ,,harmadik út" képviselői. A globalizált, kozmopolita nagyvárosok erőszakos és durva, csak kereskedő, hasznos értéket nem termelő spekuláns, bróker- és bankvilágának leáldozott. Vissza kell fordítani az embereket a természet, a falvak és föld, a teremtő munka íze felé. Sokadszorra Németh László 1930-as években írt tanulmányaiból idézek: ,,Föld és ember valahányszor és valahol találkoznak, eredetit akarnak létrehozni. Ember és táj: vőlegény és menyasszony. A mai államrend és a mai műveltség óvszert dug a vőlegény zsebébe s megtanítja úgy érintkezni, hogy szerelmükre hasonlító magzat ne szülessék. Azt követelik tőlünk, hogy szeressük a hazát? De mi lett ez a haza? Elvontság, mint az emberiség. Adjátok vissza az embereknek a tájhazát; tudatosítsátok a körülmények és munka, lélek és láthatárral kiölelt világ kapcsolatait; a haza tapinthatóbb és szerethetőbb lesz. A nemzet életének melegedő-tüzeit a tájhazák közepén kell kigyújtani. A kis egység, melyet még ismerünk s melyben mindet is ismernek, több embert enged be a nemzeti életbe, s a milliókhoz közelebb fekvő kultúrköröket teremt. A görög polisz közösség-teremtő piacaira van szükség. A belső közösségek súrlódásai nem szakíthatják szét a mai államot, a csoportok kulturális és közgazdasági önkormányzata legföljebb túlsúlyát mérsékli, míg hadsereg, gazdaságterv, hitel az ő kezében van. Egy ilyen országban háromféle »hatalom« alakulna ki. Az államfőé és kormányé a nemzet egységét biztosító hatalom. Övé a hadsereg, tömegipar, hitel; vasút, posta s a külkereskedelem; ő képviseli kifelé az országot s ő rendelkezik a nemzet tartalékaival a szükség esetén. A tájhazák önkormányzatai a polgári élet fészkei, övék a közigazgatás, népoktatás, törvénykezés. Az ő kiküldötteik alkotják a helyi gyökerű népképviseletet. A termelők szindikátusaiból szövődik össze a harmadik hatalmi tényező, a gazdasági életet kiegyensúlyozó s megszervező érdekképviselet. Az állam szervei és üzemei nem politizálnak és kinevezett tisztviselőik vannak; az önkormányzatokból és szindikátusokból a tisztviselői elem, amennyire lehet, kiszorítandó, maguk a dolgozók viselik a tiszteletbeli tisztségeket, a tisztviselés kis csoportok bizalmának a kifejezője. A kormány az államátalakulás korában a párté; a párt alakítja ki a tájautonómiák és szindikátusok kereteit is. Ahogy kormány, népképviselet és szindikátusok összműködése tökéletesebbé válik, a párt szétporlad e három szervben, úgyhogy az állam sorsát a minőségi munkát végzők politikai akarata irányítja, a tömegmunkát végző apolitikus állam-szerveken át."
Németh László és a nemzeti radikális eszméket megfogalmazó többi író érvrendszere döntően befolyásolták az 1943-ban megrendezett, szárszói konferencia (28) megállapításait. A Magyarország világháború utáni jövőjéről szóló Erdei Ferenc és Németh László vitában Erdei az esélyek alakulásából már kirajzolódni látszó szocializmus, utóbbi a kapitalizmus és a szocializmus közötti ,,harmadik út" mellett érvelt. A résztvevők döntő többsége az utóbbival rokonszenvezett.(29) A német vereséget követő időszak ,,harmadik út"-as megvalósítását megakadályozta a győztes hatalmak vezetőink megállapodása, (30) amelyben Magyarországot a szovjet érdekszféra, Sztálin és a kommunizmus rabságába vetette 1989-ig.
A jövő útja. Láthatjuk, a nemzeti-radikális eszme több gyökérből nőtt ki, bár egységes ideológiai alapon nyugszik, de sohasem öntötték végső formába, képlékeny és változó. A megújult nemzeti radikalizmus azonban csak akkor tud megfelelni legújabb kori kihívásainak, ha az egységes új program kidolgozói elolvassák és magukévá teszik a múlt, a magyarság számára leghasznosabb bölcselőinek, közgazdászainak, filozófusainak, történészeinek és irodalmárainak legfontosabb műveit, levonják a tanulságokat, értelemszerűen felismerik és kijavítják hibáikat. Szabó Dezső, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bangha Béla, Prohászka Ottokár, Mindszenty József, Bibó István elképzelései alapot adhatnak ehhez, nem hagyhatják figyelmen kívül az olyan helyzetértékelések tanulságait, mint Németh László második szárszói beszéde. Irodalom és történelem, írta maga Szabó Dezső is. A múltban a ,,népi" írók felelősségére hívta fel a figyelmet a Németh László, ,,Nemzet és író"című esszéjében, napjainkban Döbrentei Kornél költő (31): ,,Óriási tévedés azt hinni, hogy mindig egy többség rekeszt ki egy kisebbséget, olykor bizony ez fordítva van. Egy kisebbség akarja hozott, meg nem élt, akár kultúráját, akár anyagi, politikai szándékait, törekvéseit ráerőszakolni egy népre, amely talán éppen tehetetlenségi ereje, vagy éppen a saját magában való hite, ezer éves kultúrája révén, nyilvánvalóan védekezik és elutasítja. Ezt a fajta erkölcsi védekezést kik jelenítsék meg, ha nem az írók".
Századunk legfőbb szellemi kihívása, hogy a hazáért aggódó magyar radikális értelmiség méltó választ adjon a mindent gyarmatosítani és leigázni akaró globális kapitalizmusnak. David C. Korten(32) így fogalmaz: ,,A gazdaság van az emberekért s nem az ember a gazdaságért". Ezért tartja az általa kidolgozott alábbi modellt a jövő három legfőbb értéknek a PDC Forum.(33)
Igazságosság: Az igazságos társadalom a Föld ökorendszere fenntartható és megújítható erőforrásainak felhasználása során elsőbbséget ad annak, hogy minden ember számára biztosítsa az anyagi szükségleteinek, szellemi és lelki igényeinek megfelelő szintű kielégítését. Eme alapvető célokon túli fejlődést a társadalmi, szellemi és lelki életnek az életminőséget tükröző mutatóival méri és nem a fogyasztás mennyiségével.
Részvétel: Minden embernek joga van arra, hogy részt vegyen az életét alakító döntésekben, továbbá arra, hogy elismert és méltányolt módon hozzájárulhasson a család, a közösség és a társadalom javának fejlődéséhez. Az egyes embereknek és helyi közösségeknek elsőbbségük van a magasabb szintű állami vagy gazdasági szervezetekkel, intézményekkel szemben.
Fenntarthatóság: A fenntartható társadalom tiszteletben tartja az élővilág sokféleségét, állandóan és tudatosan munkálkodik azon, hogy az emberi fogyasztást egyensúlyban tartsa a többi élő igényeivel és az ökoszisztémák regeneratív képességével, megőrzi a természeti tőkét.
Ha ezeket kiegészítjük a fentebb olvasható magyar szerzők műveinek alapigazságaival, készen is áll kis híján az új nemzeti radikális mozgalom alapprogramja, már csak formába kell önteni. Még egy, a magyarság számára létfontosságú témával kell kiegészíteni: ez pedig Trianon. Nem mondhat le egyetlen nemzeti radikális eszméket valló magyar sem a revízióról. ,,A magyarság megszállta a Duna-medencét egész a gyepűkig, de ha meg akarja tartani, újra meg kell szállnia, szállásonként, vidékenként: ez a célja a tudományos tájkutatásnak, s még inkább a laikus tájismeretnek".(34) Ez nemcsak fontos gazdasági és természetvédelmi kérdés, hanem erkölcsi is. Utat mutat, visszaadja a nemzet önbecsülését egy újonnan megalakítandó Kárpát-medencei Kárpát-haza konföderáció keretében. Minden magyar felelős minden magyarért, mondta Szabó Dezső. Ezért nem lehet a revízió kérdésében megalkudni, okulva a múltból, pontos útját és módját közakarattal kell megtervezni. Még külön felhívnám a figyelmet a keresztény iránytűre, Prohászka Ottokár püspök 1899-es tanításának máig időszerű fontosságára. ,,A keresztény világnézet hódító előnyomulását tagadni nem lehet; agyon volt ütve egy ideig, ignorálták, elnyomták; de az öntudatlanság éje immár foszlik s a feledés árnyai szétfolynak a keresztény reneszánsz emelkedő napjától. Az új idők a törtető áramok erőszakosságával s az öntelt fiatalság öntudatosságával szakítottak a keresztény gondolattal; valamiképp elhalványodott szemükben igéző szépsége; vénnek, kiéltnek, tehetetlennek látszott, s gondolták, hogy leszerelhetik". Azóta eltelt száztíz év, és mára láthatjuk: az ,,új idők", a New Age végre összeomlott, Isten segítsége nélkül nem működik semmi. Ideje hát, hogy a javított keresztény-keresztyén új ,,harmadik út" végre megvalósuljon.
Ma politológusainak többségének véleménye szerint már nincs szüksége szilárd, kidolgozott ideológiára a politikának, a politikai pártoknak, a jó politikus pragmatikusan gondolkozik. Ez a érvelés azonban bizonyíthatóan tévedés, kidolgozott, a gyakorlatban hosszútávon felhasználható, új eszmék nélkül csak a már bejárt zsákutcák kora folytatódik. Magyarország politikai elitje ilyen vagy olyan okok miatt negyvenöt év kommunista-szovjet megszállás tanulságait félresöpörve húsz éve ismét tévúton jár. Hazánkat egy általunk vezetett, ezer éven át bevált Kárpát-medencei egység helyett a hálátlan, oly sokszor becsapó, kihasználó és kirabló Európa kénye-kedvére bízzák. Elsősorban saját politikai túlélésük érdekében feláldoznák a minket megillető igazságtételt, nemzetünk gyarapodását és megmaradását az európai szövetség délibábja kedvéért a brüsszeli bürokraták és az őket irányító kapitalista korporációk tulajdonosainak oltárán. Minden józan gondolkodó látja, az új ezredév elejére az egyre életképtelenebb globalizáció, a kapitalizmus és az általa kitalált demokráciamodell végleg megbukott, tovább már nem foltozható, ahogy a működésképtelen Európai Unió sem. Ezek azok az okok, amelyek miatt már nem halasztható egy megújított, a kor kihívásaihoz igazított, ugyanakkor keresztény-szociális és konzervatív jegyeket is magába foglaló, nemzeti-radikális eszme megfogalmazása majd végrehajtása, a XXI. századi ,,harmadik út", amely egyetlen lehetőség Magyarország általános szellemi és gazdasági kitörésére, a szabad, magyarként való túléléséhez.
Cságoly Péterfia Béla
Szózat.org
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=68074 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szocializálódtak, megváltoztatniuk, politológusainak, tiszteletreméltó, hozzájárulhasson, elégedetlenséget, természetvédelmi, ellensúlyozására, legfelháborítóbb, zsidószervezetek, szélsőjobboldali, nélkülözhetetlen, legalkalmatosabb, félremagyarázták, elszemtelenedtek, átkeresztelkedés, erőszakosságával, szindikátusaiból, öntudatosságával, kapitalistabarát, statisztálásával, politikacsinálók, rendszerváltozás, szociáldemokrata, szindikátusokból, demokráciamodell, szerencsekeresői, alapigazságaival, világpolgárságot, arisztokráciának, kikeresztelkedés, megismerhetetlen, megvalósításáról, tájékozatlanabb, kiterjesztették, polgárvárosokra, 1990-es évek, rendszerváltásban csalódott, régi-új eszme, nemzeti radikalizmus, aczéli korszakban, közbeszédben napjainkig, kommunista diktatúra, kiadványok szűkös, nagyon szűk, eszmét megalapozó, kollaboráns sajtó, újraértelmezett baloldali, nemzeti radikális, nagyobb példányszámú, volt kommunisták, túlnyomórészt zsidó-bolsevik, Prohászka Ottokár, Herzl Tivadar, Karl Marx, Rerum Novarum«, Németh László, Héjjas Iván, Prónay Pál, Ostenburg Gyula, Bangha Béla, Szent István, Horthy Miklós, Szabó Dezső, Ismételten Németh László, Nemzeti Radikális Párt, Féja Géza, Bajcsy- Zsilinszky Endre, Szintén Németh László, Egyesült Államokban, Füst Milán, Almásy László Afrika, Páter Varga Béláig, Kisgazda Párt, Napjainkban Magyarországon, Erdő Péter, Benjamin Netanjahu, Deir Jászinban Menachem Begin, Cionista Szövetség, Raffay Sándor, Gerő Ernőt, Lukács Györgyöt, Bibó Istvánt, Kertész Imréktől, Konrád Györgyöktől, Heller Ágnesig, Lukács György, Nemcsak Csonka-Magyarországhoz, Nemzeti Radikalizmus”, Fenyő Miksa, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Sokadszorra Németh László, Erdei Ferenc, Mindszenty József, Bibó István, Döbrentei Kornél, David, Kárpát-medencei Kárpát-haza, Európai Unió, Cságoly Péterfia Béla,
|
|
|
|
|
|
| 1990-es évek, rendszerváltásban csalódott, régi-új eszme, nemzeti radikalizmus, aczéli korszakban, közbeszédben napjainkig, kommunista diktatúra, kiadványok szűkös, nagyon szűk, eszmét megalapozó, kollaboráns sajtó, újraértelmezett baloldali, nemzeti radikális, nagyobb példányszámú, volt kommunisták, túlnyomórészt zsidó-bolsevik, nemzeti radikálisok, német megszállás, zsidóságot belülről, tűzzel játszanak, rendszerváltozás vesztesei, politikailag naivabb, eleve szegényebb, protest gondolkodásmóddal, eszme forradalmát, anarchiával felcserélni, általános elégedetlenséget, nemzetközi korporációk, tőkés társaságok, tőkés társadalom, folyamatok görgetve, többség kárára, demokrácia jelszavával, társadalom védelmében, társadalmi fejlődés, nagy európai, gyarmatosítás –, uralmat átveszi, mesterségesen szított, megszerzett kincsek, igények juttatták, kapitalizmus századában, kapitalizmus 1860, faji kérdésektől, demokrácia puszta, régi arisztokrácia, kapitalista oligarchia, pénzügyi körök, kapitalizmus kialakuláskor, zsidókérdés mindenütt, zsidók eljutnak, cionizmus eszmei, zsidók magukkal, kapitalizmus virágkorában, zsidóság Európa, zsidóság gyakorlati, gyakorlati tendencia, saját haszon, földi istene, európai –, magyar –, árura nyújtott, zsidó kereskedőknek, pénzváltás lassan, izraelita kereskedőknél, tőke tulajdonosi, nemzetközivé vált, bankok hatalmi, zsidóság nagymértékben, régi arisztokratikus, cári Oroszországnak, monarchista Németországnak, zsidó célok, nyomor hullámain, állam szerepének, társadalmi szolidaritás, kapitalizmus testvéri, keresztény munkásság, 1848-as forradalom, nemesség alól, felszabadult jobbágy, városok közt, kezdődő tőkésvilág, erkölcsöket –, kiegyezést követően, tőkés rend, város bennszülöttjei, jórészt zsidó, legtöbb pesti, húszmilliós vegyes, arányszám kívánná, magyar középen, első világháborús, szabadkőműves Galilei, főleg zsidók, szegedi ellenforradalom, pesti magyarságnak, kommün felelőseinek, trianoni diktátum, ország sokkos, mély szakadékból, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 650
- e Hét: 2137
- e Hónap: 13248
- e Év: 166744
|
|
|
Offline
