Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Van-e zsidókérdés Magyarország
  2010-11-24 20:08:03, szerda
 
   
  Van-e zsidókérdés Magyarországon?

A Huszadik Század ma is aktuális körkérdése 1917-ből
(Lipusz Zsolt kiváló tanulmányának I. része)




"A zsidóknak nem marad más hátra, mint Európa uraivá válni, vagy elhagyni Európát".

(Friedrich Nietzsche)

I. rész: A zsidóság Kárpát-medencei térhódítása a dualizmus koráig

Az első világháborús harcok tetőpontján, a hazai anarchia és az oroszországi bolsevik forradalom érlelődésének előestéjén fogalmazta meg a polgári radikálisok lapja, a Huszadik Század a magyarországi zsidókérdéssel kapcsolatban a következő kérdéseket:

1. Van-e Magyarországon zsidókérdés és ha igen, miben látja annak lényegét?

2. Mik az okai a magyarországi zsidókérdésnek?

3. Miben látja ön a magyarországi zsidókérdés megoldását, minő társadalmi vagy törvényhozási reformokat tart szükségesnek?

A polgári radikális és szabadkőműves körök által - a naplóbejegyzéseiben kétségkívül tetten érhető antiszemita vagy annak minősíthető kifejezések okán - "öngyűlölő" zsidónak tekintett kérdésfeltevő, Jászi Oszkár igyekezett tárgyilagosan összefoglalni a vita eredményét. A válaszadók túlnyomó többsége (37 fő) egyetértett abban, hogy Magyarországon komolyan megtárgyalandó és megoldandó problémaként jelen van a zsidókérdés, csupán egy elenyésző kisebbség (13 fő) nyilatkozott úgy, miszerint ez a társadalmi jelenség nem létezik.

A magyarországi zsidókérdés problémája, valamint a Huszadik Század erre vonatkozó körkérdése, s az arra adott korabeli válaszok egy rövid történelmi visszatekintés nélkül aligha érthetők meg teljes mélységükben és összefüggéseikben.

A reformkort (1830-1848) megelőző időszakban a hazai zsidóság éppúgy idegen etnikumnak számított, mint a tót, oláh, rác, német, görög, örmény és más nemzetiségek. A zsidó bevándorlás - az Árpád-kori jövevényeket nem számítva - három fő irányból történt. Nyugatról az ausztriai, illetve a cseh-morvaországi, ún. askenázi zsidóság érkezett a középkorban, és főként a felvidéki városainkban telepedett meg. A török hódoltság időszakában déli irányból indult újabb migráció, a jövevények eredetileg az Ibériai-félszigeten megtelepedett ún. szefárd zsidók voltak, akiket azonban a rekonkviszta győzedelmes befejezése után, az 1492. évi Alhambra-ediktummal I. Katolikus Ferdinánd (1479-1516) spanyol király kiűzött országából, s azok keleten, a Török Birodalom területén leltek új hazára. Az ottomán hódítók a zsidókkal szemben toleráns politikát folytattak, sőt, a városokban a keresztények hátrányára jelentős privilégiumokban részesítették őket, így azok monopolhelyzetbe kerültek a gazdasági életben, a kereskedelmi, pénz- és hitelügyletek lebonyolításában. (Újabb, nem jelentéktelen, most nem részletezendő érdekes epizód és adalék a hírportálunkon nemrégiben lezajlott ún. török vitához - L. Zs.). Azonban ezek a 16-17. századi hódoltsági országrészbeli héber kolóniák a nagy felszabadító háború idején (1683-1699) a törökséggel együtt elenyésztek, illetve visszahúzódtak a balkáni területekre, viszont az északnyugati, askenázi zsidó közösségek továbbra is fennmaradtak.

A Kárpát-medencei zsidó térfoglalás meghatározó, történelmi léptékkel mérve legjelentősebb korszaka 1772-től kezdődött, amikor Lengyelország első felosztásakor Galíciát a Habsburg Birodalom területéhez csatolták. Az oroszországi pogromoknak eredményeként, illetve II. József (1780-1790) türelmi rendeletének (1781) következtében megindult az újkori zsidó exodus, amelyet az 1791. évi pozsonyi országgyűlés legalizált is, tudniillik törvényileg engedélyezte, hogy az izraelita vallású jövevények azokon a lakóhelyeiken maradhassanak, ahová legutoljára megérkeztek és ott letelepedtek. Ezen időtől fogva a zsidóság számaránya - a permanens és korlátozás nélküli bevándorlásnak köszönhetően - messze felülmúlva az összes többi Magyarországon élő etnikum szaporodási rátáját, folyamatosan növekedett a dualizmus korának végéig. 1785-ben 75.089 zsidó élt hazánkban, 1805-ben 127.816, bő három évtizeddel később, 1840-ben már 241.632 fő, vagyis fél évszázad leforgása alatt a zsidóság száma nálunk megháromszorozódott. A kiváló statisztikus, Fényes Elek "Magyarország statisztikája" (1842) című alapművében közölt sommás véleménye szerint "iszonyú nagy szaporaság s nagyobb, mint amilyennel Egyiptomban dicsekedhettek". Fényes úgy látja, hogy ennek a példátlan demográfiai sikertörténetnek az oka a "jókori házasság, a súlyos kézimunkák szorgalmas kerülése, a mértékletesség", ám a legfőbb ösztönző az állandó, szabályozatlan és - a migrációs kvóta hiányában - szüntelenül zajló bevándorlás, amely különösen az északkeleti vármegyékben érezteti hatását, lévén ezek közvetlenül határosak Galíciával. A galíciai zsidók elsősorban a főbb kereskedelmi utak csomópontjaiban, valamint az úri nagybirtokok központjaiban telepedtek meg. Fényes Elek hivatkozott művében arra is kitér, hogy a francia és Egyesült Államokbeli törvényeket a magyarországi viszonyokra nem lehet adaptálni, minthogy az emancipáció azokban nem szülhet károkat, a zsidóság ottani, csekély lélekszáma miatt. Tudniillik Franciaországban a 34 millió fős össznépességre jut 80 ezer zsidó (kb. 0,25%), ugyanakkor Magyarország 11 millió főnyi lakosságából háromszor annyit, mintegy negyedmillió főt (kb. 2,5%) tesz ki a zsidóság.

Szekfű Gyula, a Horthy-korszak jeles történésze (sajnálatos emberi gyarlóságára vall, hogy 1945 után a moszkovita kommunisták szolgálatába állva Rákosi moszkvai nagykövete lett, s egyetlen szót sem ejtett az ÁVH által fogva tartott és halálra kínzott korábbi barát és történészkolléga, Hóman Bálint megmentése és szabadon bocsátása érdekében) "Három nemzedék" (1920) című, korszakalkotó művében egy nagyon fontos körülményre hívja fel a figyelmet, teljes joggal fogalmazva meg kritikát a magyar arisztokráciával szemben. Szekfű megállapítása szerint tévedés volna azt hinni, mintha a zsidó térfoglalás energiáját egyedül a zsidóság maga szolgáltatta volna, minden külső segítség nélkül. Kétségtelen, hogy nagybirtokos osztályunk, amely a 18. század végén még nevében is alig volt magyar, anyagi és pénzügyeinek gondtalan irányítása és lebonyolítása végett az idegen elemet előnyben részesítette a magyarral szemben. A földbirtokosok tehát a nyerstermények, főként a gabona értékesítésének gondját átengedték a hajlékony, minden bajt könnyen eligazító zsidó kereskedőknek, s ezzel megakadályozták azt, hogy a 16-17. században még Európa-szerte híres tősgyökeres magyar etnikumú kereskedő osztályunk, a tőzsérek gazdaságilag feléledjenek és megerősödjenek. A reformkorban tehát megjelent egy új társadalmi képződmény, az ún. "házi zsidó" mint tőkés vállalkozó, aki az úri birtok teljes kereskedelmi tevékenységének, valamint pénzforgalmának lebonyolítását a kezében tartotta. Ily módon az agrártermények felvásárlása és értékesítése, a Magyarországon egyedül űzhető kereskedelmi ágazat, az első lépéstől, a termelőtől való átvételtől kezdve egész a bécsi piacon, illetve árubörzén történő értékesítésig, a zsidóság kezébe került. Ezen kívül a földesúri haszonvételekből is ezek a vállalkozók gyarapodtak, hiszen a nemesek a pálinkafőzdéket, urasági kocsmákat és mészárszékeket előszeretettel adták nekik bérbe, rájuk hagyva, hogy a bérleti összeget a szerencsétlen jobbágyokkal akár többszörösen is megfizettessék. (Nincs új a nap alatt: ma ugyanezt művelik a parazitizmus, a társadalmi improduktivitás és kártékonyság fő szimbólumai, a behajtó hiéna-kompániák is.)

Több reformkori klasszikusunk is mélyrehatóan foglalkozik e valós társadalmi problémával írásaiban, vármegyei, illetve országgyűlési felszólalásaiban. Nemzeti himnuszunk szerzője, a kiváló hazafi, Kölcsey Ferenc, aki a politikát a moráltól elválaszthatatlannak tartotta, s egész, modellértékű életpályájával ezt az összefonódást példázta, "A szatmári adózó nép állapotáról" (1830) írott munkájában rámutat, hogy a Szatmár vármegyei jobbágyság elszegényedését a Galíciából beözönlött izraelita vallású jövevények túlságos elszaporodása okozta. E jelenséghez történeti párhuzamként a szomszédos egykori lengyelországi tartomány esetét társítja, amelynek tragédiája világosan mutatja, hogy "amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll". A franciaországi tapasztalatok pedig azt szemléltetik, miszerint "nem kicsiny és szegény státusba ( ti. államba - L. Zs.) való a zsidó, hanem nagyba és gazdagba; itt segíti az indusztriát, ott megöli". Hasonló kritikát fogalmaz meg Berzsenyi "A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul" (1833) című röpiratában, melynek a szerző által írott jegyzetében szó szerint ez olvasható:

Tisztelet, becsület a becsületes zsidóknak; de meg kell vallani, hogy a szegény falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem; mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni, hogy így azok naprul napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal, azokat még oly rablásra is vezetik, milyenekrül azok gondolkodni sem tudtak volna, melyre pedig nálunk már vagynak is példák.

Ennek ellenére a reformkori országgyűlések nem alkottak olyan bevándorlási törvényt, amely migrációs kvótát vagy bármi néven nevezendő korlátozást állított volna a Galíciából beköltöző zsidók elé. Mi több, már az 1839-1840. évi országgyűlésen felvetődött mind az "izraelita relígiónak" a bevett vallásfelekezetek közé iktatása, mind a zsidóság politikai emancipációjának törvénybe foglalása. Végül is a reformkorban az 1840. évi XXIX. tc. biztosította letelepülésüket a városokban, továbbá ott szabadon folytathattak bármilyen gazdasági tevékenységet, gyárakat, cégeket alapíthattak, kereskedelmi tevékenységet és mesterségeket űzhettek. Az 1843-1844-es diétán ismét napirendre került a zsidó emancipáció kérdése. A törvényjavaslat vitája során mondta el 1844. október 1-jén Pozsonyban Széchenyi István a felsőtábla ülésén a kérdéssel kapcsolatban híres - általában az életpályájáról szóló monográfiákból rendre kimaradó vagy elbagatellizált - szónoklatát:

Ha az ember azt tekinti, hogy Magyarországban ez a szerencsétlen népfaj egy idő óta annyi iparkodást fejt ki, lehetetlen, hogy valami szimpátiát ne érezzen iránta, és fel tudom fogni, hogy érette felszólalások történnek, és egyesek minden joggal felruházni kívánják. De ha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni az e tekintetben való nagy engedékenységet.

Nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül, nekem megvallom, minden más progressio nem kell. Erre állítok mindent. Enélkül - mondhatom - zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el stb., de ez engem nem mozdít. Minden előtt áll előttem: a hűség fajtámhoz. Ha a magyar új bizonyságát adja tágkeblűségének, éppen olyan helyzetbe kerül, mint az, aki maga alatt vágja az ágat; anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik. S később megbánja a dolgát. (...) Egyik túlságból a másikba esünk. Most az egész emberiséget, az embereket a zsidókkal együtt szívünkhöz szorítjuk. S most a legnagyobb liberalisták vagyunk. Ámde a mi helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice (szükségképpen - L. Zs.) áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De biz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És ez nem vélekedés, mert apodictice számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve.

Azért annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, amelynek (...) több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson. (...) Zay Károly gróf azt mondta: nem tart attól, hogy egy pár nyomorult zsidó a magyar nemzetiséget veszélyeztetni tudná. Megvallom, hogy én egy egész osztályról, amely annyi birtokkal dicsekszik, nem mernék így szólani, én a zsidókat általánosan nyomorult embereknek nem merném nevezni... Habár a méltóságos úrnak az a mondása, hogy egy pár nyomorult zsidó nem fogja megrontani a magyar nemzetiséget, itt helyeslésre talált... Mégis bátor vagyok a méltóságos főrendet figyelmeztetni; Berzsenyinek a "Magyarokhoz" írt szavaira, melyben az mondatik: "Lásd, a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiállotta, most belsejében rágódó férgek által enyészik el". (...) Nincs arról szó, hogy az Istennek akármi teremtését jogokból kirekesszük. Mert felfogásom és vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy a hazában minden ember, ki az Isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal bírjon, és egyenlő terheket viseljen. Bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: nekem is van itt hazám! Ez a végső célom: ez a kikötőm, mely felé vitorlázok. De mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlságos liberalizmus által, túlzó indulat által vezettetve másokért soha nem fogom megtenni, hogy a magam gyermekét dobjam ki a bárkából.

És én ezt a hűséget minden más nemzetben tudom becsülni. Minthogy azonban magyaroknak teremtett bennünket az Alkotó, legyünk is azok, és legyünk tisztára magyarok. Ez a vélekedésem.

Széchenyi fentebb idézett álláspontjával korántsem állott egyedül a reformkori politikusok, gondolkodók és költők sorában. Romantikus költőfejedelmünk - nemzeti létünket a pánszláv expanziótól is aggódva féltő -, Vörösmarty Mihály, akárcsak később a fentebb már említett Szekfű, szintén a magyarságot illeti váddal a zsidókérdés problémáját és rendezetlenségét illetően, egyebek között az 1848. május 13-ai "Zsidóügy" című cikkében:

Mi a zsidó élet-és keresetmód káros befolyását illeti a többi lakosság erkölcseire, e részben magunk is vétkesek vagyunk, őrizetlen hagyván az ország határait s a városokat a mindenünnen betolakodó zsidók ellen s befogadván őket kocsmárosokul s boltosokul, mert jobban fizetnek, a nép közé, melyet megrontottak.

1848 áprilisának történelmi sorsfordító napjaiban - miközben tiltakozott a jórészt városokban kirobbant antiszemita pogromok ellen - határozottan követelte, hogy a "törvény és rendeletek ellenére betolakodott" zsidókat toloncolják ki, s küldjék vissza hazájukba, sőt azt is szükségesnek látta, "törvény vagy ideiglenes rendeletek által meghatározni, hogy jövőre minél kevesebben s a legszigorúbb feltételek alatt bocsáttassanak be, mert az ország annyi henye s idegen szellemű népet saját megromlása nélkül továbbra be nem fogadhat. Általában nekünk a honosítást igen szigorúan kell vennünk, ha elboríttatni nem akarunk".

A magyar romantikus zeneművészet legnagyobb klasszisa, Wagner barátja, Liszt Ferenc azonban még ennél is tovább megy az európai keresztény nemzetek és a zsidóság együttélésének, egymásra gyakorolt kulturális impulzusainak a vizsgálata során. Meggyőződése szerint a "Tan" sötét eltévelyedése még az ún. kultúrzsidóságot is megakadályozza az értékhordozó szellemi alkotások létrehozásában: A kiváló zongoraművész és zeneszerző úgy látja, hogy elérkezik majd az idő, amikor "minden keresztény nemzet, amely a zsidókkal együtt él, felismeri, a kérdés lényegét: hogy őket megtűrje, vagy kiutasítsa, számára az élet és halál problémájává válik. A kérdés: egészség vagy folyamatos betegség, szociális béke vagy örökké tartó sínylődés és láz".

Az 1848-1849-es szabadságharc vérbefojtását követő, durva nemzeti elnyomást hozó Bach-rendszer (1850-1859) és a provizórium kora (1861-1865) időszakában a szabadversenyes, államilag korlátozatlan kapitalizmus körülményei között a gazdaság kulcspozíciói zsidó nagyvállalkozók és a bécsi Rotschildok üzletpolitikájának érdekeltségi körébe tartozó cégek kezébe kerültek. Az 1867. évi kiegyezés által teremtett közjogi és belpolitikai konszolidáció aztán szélesre tárta a kapukat a liberális gazdaságpolitika első számú parancsolatának tekinthető szabadpiaci viszonyok uralma előtt.

Voltaképpen a zsidókérdés a dualizmus korában vált hazánkban parlamenti és közéleti vitákat, indulatokat, konfliktusokat gerjesztő politikai, nemzeti, vallási, gazdasági és kulturális kérdéskomplexummá. Ennek alapvető oka pedig az volt, hogy Magyarországon nem lévén - a németalföldihez vagy az angolhoz hasonló - tőkeerős, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező magyar etnikumú polgárság, illetve a zsidó piaci szereplők konkurenciájának köszönhetően a meglévő magyar, görög és örmény nemzetiségű vállalkozások tönkremenvén; a modern kapitalizmust nálunk a zsidóság teremtette meg. A kereskedelem, ipar, a bank- és hitelszféra, majd az irodalom, sajtó, színházi élet és a művészetek területén elfoglaltak minden kulcspozíciót, s a magyarság - miként a tárgyilagos francia szemlélő nézőpontjából Jean és Jerome Tharaud írja - "leigáztatott pénzügyi, kereskedelmi és intellektuális vonalon" egyaránt ősei földjén.

A kiegyezés utáni budapesti parlament egyik első teendőjeként, az 1867. évi XVII. törvény megalkotásával emancipálta a választott nép fiait, vagyis kimondta a teljes polgári és politikai jogegyenlőségüket. Ezzel új korszak kezdődött a Kárpát-medencei magyar-zsidó együttélés történetében.

Lipusz Zsolt
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: emancipációjának, privilégiumokban, rendezetlenségét, lebonyolításában, arisztokráciával, sikertörténetnek, monopolhelyzetbe, gazdaságpolitika, haszonvételekből, történészkolléga, konkurenciájának, franciaországban, költőfejedelmünk, felszólalásaiban, kultúrzsidóságot, pénzforgalmának, értékesítésének, franciaországra, tevékenységének, csomópontjaiban, törvényjavaslat, engedékenységet, nagyvállalkozók, megakadályozták, parancsolatának, elszegényedését, szabadversenyes, elbagatellizált, magyarországban, németalföldihez, improduktivitás, valláskülönbség, tágkeblűségének, letelepülésüket, pálinkafőzdéket, előszeretettel, zsidóság Kárpát-medencei, dualizmus koráig, első világháborús, hazai anarchia, oroszországi bolsevik, polgári radikálisok, magyarországi zsidókérdéssel, következő kérdéseket, magyarországi zsidókérdésnek, magyarországi zsidókérdés, polgári radikális, vita eredményét, válaszadók túlnyomó, elenyésző kisebbség, társadalmi jelenség, arra adott, Huszadik Század, Lipusz Zsolt, Friedrich Nietzsche, Van-e Magyarországon, Jászi Oszkár, Alhambra-ediktummal, Katolikus Ferdinánd, Török Birodalom, Habsburg Birodalom, Fényes Elek, Egyesült Államokbeli, Tudniillik Franciaországban, Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Kölcsey Ferenc, Pozsonyban Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Liszt Ferenc, Jerome Tharaud,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.23. 20:12 Az amerikai kormányzat megszigorítja várandós külföldi állampolgárok beutaz...
01.23. 20:02 Jégkorong Erste Liga - Hosszabbításban győzött Brassóban a Ferencváros
01.23. 19:51 Labdarúgó NB I - Minél előbb biztosítani szeretné a bennmaradást a Paksi FC
01.23. 19:41 Brexit - Az alkotmányügyi bizottság javasolja az EP-nek a brit kilépési meg...
01.23. 19:21 Rali ob - Herczig Norbert fia is rajthoz áll az idei szezonban
01.23. 19:12 Debreceni polgármester: örömmel fogadjuk az új természettudományi múzeumot
01.23. 19:11 Impeachment - Demokrata párti frakcióvezető: Adam Schiff beszéde elbizonyta...
01.23. 19:01 Felmérés: a csehek leginkább a terrorizmustól félnek
01.23. 18:52 IM: Varga Judit uniós szinten is szorgalmazza az áldozatok jogainak megerős...
01.23. 18:52 Karácsony: a győriek olyan polgármestert válasszanak, aki új alapokra akarj...
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Köszönöm  Facebookon kaptam  A szemet szemért elv csak oda ...  Téli kép  Mai harmónia kártyám  Új imaház  Szent Margit búcsú Veszprémben...  Facebookon kaptam  Örök törvény  Tízpontos  Minden nap annyit jelent  Örök törvény  Ellenfél  Fehér rózsák  Png virág  Megbocsátás  Posertube  Vízcseppes rózsa  Isten a mi erősségünk  Facebookon kaptam  Mókus magához ölel egy virágot  Facebookon kaptam  Étel és ital  Étel és ital  Placido Domingo  Orchidea  Mai harmónia kártyám  Png rózsa  Facebookon kaptam  Kellemes teázást  Remete Szent Antalt a háziáll...  Január 22. – A magyar ku...  Étel és ital  Szèp estét kedves látogat...  Százlábú  Hatalom  Könyvek, mondjátok el nekem  Keringő  Téli kép  Test  Missa de Angelis - Gloria (wit...  Engedd , hogy önmagam legyek ....  Minden nap annyit jelent  Sárga rózsák  Szeretet és hit  Hálátlanul aratol  Fázós cica  Facebookon kaptam  Kutyus masnival  Facebookon kaptam  A bölcsesség kezdete  Szèp estét kedves látogat...  Hóember  Facebookon kaptam Krisztina...  A nő mitől nő? Igen,mint sok n...  Facebookon kaptam  Szèp álmokat  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Balga  Szèp estét  Levendula csokor  Vízcseppes rózsa  Vajon tényleg a férfiak csak a...  Facebookon kaptam  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Balga  Png rózsa  Goethe szokása  Téli kép  Erényes cselekedetek  Lelkiismeret  Mókus magához ölel egy virágot  Keringő  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Köszönöm  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Rudnyánszky Gyula versei  Az önkéntesek  Téli kép  Útravaló – 2020. január ...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Önvádolás  Kellemes napot kívánok!  Kreatív virágos torta  Facebookon kaptam  Kreatív virágos torta  Facebookon kaptam  Kellemes napot kívánok!  Facebookon kaptam  Hóember  Mókus magához ölel egy virágot  Png nő  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Téli kép 
Bejegyzés Címkék
zsidóság Kárpát-medencei, dualizmus koráig, első világháborús, hazai anarchia, oroszországi bolsevik, polgári radikálisok, magyarországi zsidókérdéssel, következő kérdéseket, magyarországi zsidókérdésnek, magyarországi zsidókérdés, polgári radikális, vita eredményét, válaszadók túlnyomó, elenyésző kisebbség, társadalmi jelenség, arra adott, rövid történelmi, hazai zsidóság, zsidó bevándorlás, felvidéki városainkban, török hódoltság, jövevények eredetileg, rekonkviszta győzedelmes, ottomán hódítók, zsidókkal szemben, keresztények hátrányára, gazdasági életben, hírportálunkon nemrégiben, nagy felszabadító, törökséggel együtt, balkáni területekre, oroszországi pogromoknak, újkori zsidó, izraelita vallású, lakóhelyeiken maradhassanak, zsidóság számaránya, összes többi, dualizmus korának, zsidóság száma, kiváló statisztikus, példátlan demográfiai, súlyos kézimunkák, legfőbb ösztönző, migrációs kvóta, északkeleti vármegyékben, galíciai zsidók, főbb kereskedelmi, magyarországi viszonyokra, emancipáció azokban, zsidóság ottani, moszkovita kommunisták, nagyon fontos, magyar arisztokráciával, zsidó térfoglalás, zsidóság maga, idegen elemet, magyarral szemben, földbirtokosok tehát, gabona értékesítésének, tőzsérek gazdaságilag, reformkorban tehát, kezében tartotta, agrártermények felvásárlása, első lépéstől, termelőtől való, bécsi piacon, zsidóság kezébe, földesúri haszonvételekből, vállalkozók gyarapodtak, bérleti összeget, szerencsétlen jobbágyokkal, társadalmi improduktivitás, behajtó hiéna-kompániák, kiváló hazafi, összefonódást példázta, szatmári adózó, szomszédos egykori, zsidók megszaporodnak, vagyoni végromlás, franciaországi tapasztalatok, magyarországi mezei, szerző által, becsületes zsidóknak, szegény falusi, reformkori országgyűlések, bevett vallásfelekezetek, zsidóság politikai, 1843-1844-es diétán, zsidó emancipáció, törvényjavaslat vitája, felsőtábla ülésén, kérdéssel kapcsolatban, életpályájáról szóló, szerencsétlen népfaj, nemzetiség dolgát, dögbőröket talán, hűség fajtámhoz, másikba esünk, egész emberiséget, zsidókkal együtt, legnagyobb liberalisták, , ,
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 64001 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3938
  • e Hét: 20968
  • e Hónap: 80076
  • e Év: 80076
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.