Siklósi András: Év végi számve - Siklósi András,Isten Fiának,Jézus Krisztusnak,Szűz Mária,Kérjük Őt,Egyesült Államok,Regnum Marianum,Szent Korona,Boldogasszony Anyánk,Magyarok Istenének,Kérlek Uram Magyarok Istene,Istenem Uram,Ahová Isten,Bölcs Napkirály,Könyörgés Babba Máriához,Márton Áron,Nagy Isten,Petőfi Sándornak,Petőfi Sándor,Zúzmarásodom Elnyűtt,Magyar Messiás,Nemzeti InternetFigyelő, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Siklósi András: Év végi számve

2010-12-16 17:33:20, csütörtök

	Siklósi András: Év végi számvetés + a jövő körvonalai Posted on 2010/12/15 by Nifadmin A karácsonyi ünnepkör Őseink ünnepei gyakran a természeti jelenségekhez, a csillagászati (zodiákus) évkörhöz kapcsolódtak. Rendszeresen megülték - szertüzek mellé telepedve - például a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget, valamint a nyári és téli napfordulót is. Utóbbinak épp most jön el az ideje. Ilyenkor a leghosszabbak az éjszakák, s a legrövidebbek a nappalok. A sötétség korszaka ez, a gonoszságé, a lélektelenségé, amikor nagyon kevés a fény, mikor az egész teremtett világ a megújulásra, újjászületésre vár. A téli napfordulókon tartották a rituális sólyomröptetéseket, hiszen a magyarok közismert szent madara a Turul (a Szentlélek földi megtestesítője - lásd Emese álma!), vagy másképpen kerecseny, amely a legszebb légi vadász. Minden bizonnyal a karácsony is tőle kapta a nevét, nem pedig a keresztény kultúrkörből nyerte, mint az európai nyelvek többsége. Őseink virrasztással, dobolással, énekléssel, különböző szertartásokkal búcsúztatták az óévet, s egyben reménykedve, a jövőbe vetett hittel köszöntötték az új esztendőt, melytől azt várták, hogy a világosság növekedésével népünk is mindig visszanyerheti régi erejét, mely által megvalósíthatja kitűzött céljait. A keresztény világ adventje is szentséges, kegyelmi idő: készülődés, várakozás Isten Fiának (a Fény gyermekének), az üdvözítő Jézus Krisztusnak eljövetelére, ill. tisztelgés édesanyja, Szűz Mária előtt. Az egyházi, liturgikus év nem a naptárhoz igazodik, hanem adventtel kezdődik, és a következő adventig tart. Az advent igazi meghitt hangulatát, szakrális ízét a hajnali vagy angyali mise (roráté) adja meg, amit még böjtöléssel, bűnbánattal (gyónással), elcsendesedéssel, családi imádkozással is megszentelnek. A többnyire fenyőágakból font adventi koszorú három lila (hit, remény, szeretet) és egy rózsaszínű (öröm) gyertyát tartalmaz, melyekből minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A karácsonyi ünnepkör nagyjából András napjától vízkeresztig (a mulatós farsang kezdetéig) tart; kiemelkedő eseménye a szentestén celebrált éjféli mise s a szilveszteri hálaadás. De különböző mágikus varázslások (pl. Luca székének készítése), népszokások (regölések, betlehemezések) is kapcsolódnak hozzá, sőt a disznótorok a vidámságot, a jó kedélyt is képviselik. Az egészséges félelem (nem azonos a rettegéssel!) a bölcsesség talpköve; térjünk meg mi is mielőbb (azaz fogadjuk magunkba az Urat), és bízzunk a Megváltóban, aki megszabadít bűneinktől, és megtart bennünket az erények útján, hogy később ne kelljen remegnünk az örök Bírótól. Átvitt értelemben adventkor nemcsak Jézus születését várjuk, hanem második eljövetelét is, vagyis igyekszünk fölkészülni az utolsó ítéletre. Karácsony egy különleges, misztikus alkalom arra, hogy a megtisztult lelkek találkozzanak Istennel, és megtapasztalják végtelen jóságát, kimeríthetetlen szeretetét. Forduljunk bizalommal hozzá személyes problémáinkkal, és könyörögjünk a bajba jutottakért, a szenvedőkért, a csalódottakért s a csüggedőkért. Fohászkodjunk családunkért, szeretteinkért s árva népünk emberibb jövőjéért, közös sorsunk jobbra fordulásáért. Kérjük Őt, hogy legyen velünk irgalmas, vétkeink, mulasztásaink, hitetlenségünk ellenére is. ,,Küldj minket, Urunk, hogy tudjunk örömet szerezni, könnyeket törölni, nyomorúságot enyhíteni. Hadd szolgálja így az egész életünk a Te dicsőségedet és mások üdvösségét." A világ jelenlegi helyzete Nem feledve, hogy a Teremtő egyben a történelem mindenható ura is (,,ember tervez, Isten végez"), ebből az ,,éteri magasságból" térjünk vissza immár a szürke valóságba. Próbáljunk meg egy kis összegzést készíteni a világhelyzetről s a hazai állapotokról, majd tekintsünk előre, s fürkésszük ki (mellőzve a fals, céltalan ,,jóslásokat", összeesküvés-elméleteket!), vajon mit hozhat számunkra a jövő. Az euroatlanti civilizáció túlélte önmagát, évei meg vannak számlálva. Világuralmi törekvései - ez már nyilvánvaló - elbuktak, lélektelen centralizációjából, barbár gyarmatosításából, ultraliberális democsokráciájából nem kér az emberiség. A kulisszák mögött máris egy kíméletlen háború folyik a hatalmi átrendeződésért s a világ egyre szűkösebb természeti javaiért, egyelőre még komolyabb fegyverek bevetése nélkül, vagy csak korlátozott, lokális szinten. A helyi csatározások azonban bármikor összeérhetnek, s ellenőrizhetetlen kiterjedésük lángba boríthatja egész bolygónkat. Ázsiában, Afrika és Dél-Amerika jelentős részén túlnépesedés van, míg Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában fogy a lakosság. Az etnikai eltolódás egyre nő a színesek javára, a fehér faj pedig az elöregedés, a végső kipusztulás örvényébe került. Az egyformán közös gyökerű, szabadkőműves-zsidó érdekeltségű cionbolsevizmus kimúlása után a judeokapitalizmus is elvirágzott, és a tönk szélére jutott. A fejlett Nyugatnak egyre inkább bealkonyul, míg a Kelet rohamléptekkel tör előre, s úgy hagyja faképnél vetélytársát, mint versenyautó a csacsifogatot. Az USA és az EU (s a mindkettőt kézben tartó Izrael) gazdasági és kulturális fölénye már a múlté; míg Kína, India, Oroszország és Brazília (BRIK) mind magasabbra emelkedik, de a mohamedán országok is tartják megszokott színvonalukat. A jövő a központosított, hierarchikus felépítésű, tekintélyuralmi rendszereken alapuló nemzetállamoké; a világvallások közül pedig egyedül az iszlám életképes, mert elég militánsan és politikusan átszövi az élet valamennyi területét. A kereszténység - noha még jelentős tömegbázisa van mindenütt - ezzel szemben sorvadásnak indult, visszahúzódott a lelki szférába, nem nyújt eligazítást a gyakorlati problémákban, ráadásul teljesen átitatja a rothasztó héber szellemiség. A mostani globális méreteket öltő ,,pénzügyi és gazdasági világválság" sem más, mint a profitjába kapaszkodó, ravaszul spekuláló bankárkaszt egyik utolsó népámító blöffje, hogy a ,,bankkonszolidációkkal" elnyelt további milliárdokkal megmentse zátonyra futott hajóját. De a Kelet és az arabok könnyedén kivonják magukat alóla, s valutáik nem igazán rendülnek meg ezektől az ócska monetáris trükköktől. A dollár és az euro már csak névleges értéket képvisel, semmilyen nemesfém és munkafedezete nincs; ugyanakkor a világ anyagi eszközeinek kb. 60 %-át 100-nál alig több zsidó felségjelű rablóbanda bitorolja, miközben az emberiség zöme elképesztő nyomorban (éhség, szomjúság, járványok, analfabetizmus, hiányos közművek, mérgező környezet stb.) tengődik. Ez a sátáni igazságtalanság azonnali jogorvoslatért kiált, s érthető okokból rövidesen elsöpri a mindent behálózó és kiszipolyozó, haszontalan talmudista rovarokat. A mélyben már készülődik a leigázott és kisemmizett népek általános, ,,ügydöntő" fölkelése, amit ideig-óráig a NATO technikai-katonai fölényével késleltethetnek ugyan, ám a vulkanikus robbanást elfojtani hosszú távon aligha bírják. Bármennyire is szeretnénk, békés úton ez a ,,paradigmaváltás" nem mehet végbe, mert a zsidó élősködők önszántukból képtelenek mérsékelni féktelen harácsolásukat, s fondorlatosan megszerzett vagyonukról, pozícióikról sem hajlandók lemondani. Ám az eltiport százmilliók már nem tűrnek tovább; lassan fölébrednek a rájuk bocsátott kómából, s bármi áron kivívják szabadságukat, függetlenségüket és önrendelkezésüket. Ebben az irgalmatlan véráldozatokkal járó, öldöklő küzdelemben akár egész népek, kontinensek is megsemmisülhetnek - köztük sajnos a magyarság is -, ezért alaposan föl kell készülnünk a túlélésre, hiszen valamennyi nemzet számára a legfőbb parancsolat a saját megmaradása és értékeinek, kultúrkincseinek, ősi hagyományainak átmentése az élhetőbb jövőbe. Felelőtlen, pofátlan politizálásával - a tényleges holokauszt előtt álló - Izrael ma a világbéke első számú közellensége, s minden idők leggyűlöltebb országa, amely ráadásul farokként csóválja (s várhatóan magával rántja végzetébe) az USA-t is. Az Egyesült Államok pedig korábbi koreai és vietnami veresége után immár az afganisztáni és iraki kalandjában is kudarcot vallott, s noha étvágya még Iránra is kiterjed, aligha meri megtámadni, ha maradt még egy csöppnyi józansága. A hedonista, elkényelmesedett, dekadens Nyugat gazdasági vonalon is fokozatosan lemarad az erőtől duzzadó, óriási tartalékokkal rendelkező Kelettől. Ezért ha utóbbi ügyesen taktikázik, és elegendő türelmet tanúsít, akkor vetélytársa előbb-utóbb túlérett gyümölcsként simán az ölébe pottyan. A globalista világrend tehát biztosan összeomlik, s alighanem a legyengült, fogyasztóvá degradált, elhülyített fehér fajt is maga alá temeti, ami számunkra sem lehet vonzó perspektíva. Le kell szögeznem persze, hogy a Kelet túlbuzgó, elképesztő munkatempója, valamint puritán igénytelensége sem szimpatikus számunkra, hiszen eredendően az ember nem azért él, hogy dolgozhasson, hanem azért dolgozik, hogy megfelelően élhessen; vagyis semmit se vigyen túlzásba, de élvezze, használja föl szorgalma eredményeit, s általuk alapozza meg minőségi életvitelét. Ne higgyük azt, hogy egy keleti (pl. kínai, orosz vagy muszlim) gyarmatbirodalomban sokkal különb sorunk lehet, mint a mostani judaista rémuralom alatt; ezt a véleményemet cáfolhatatlanul igazolják a kivénhedt Európa ,,multietnikus, multikulturális" realitásai, vagy éppenséggel Tibet és Ujguria, ill. Csecsenföld könyörtelen letiprása. Nekünk, magyaroknak, nem tanácsos semmilyen ,,elsüllyeszthetetlen" óceánjáróhoz (lásd Titanic!) odaláncolni kis hajónkat, jobb, ha mindenkitől kellő távolságot tartunk, és saját érdekeinknek megfelelően manőverezünk a hullámzó világtengereken. Ha sártekénk sorsa csak az elfajzott, elállatiasodott, istent játszó embereken múlna, akkor nem valószínű, hogy elkerülhetnénk a totális tragédiát. Szerencsére a Fönnvaló nem hagyta magukra teremtményeit, hanem törődik velük, gondoskodik róluk, s minden bizonnyal most is megmenti az arra érdemeseket a pokol bugyraitól. Úgy vélem, ebben inkább reménykedhetünk, mint ellenségeink jóindulatában, vagy akár szövetségeseink (??) és önmagunk ,,kozmikus erejében". Mindent összevetve: a közeli (néhány éven, évtizeden belüli) apokaliptikus változás szükségszerű, és sokáig már nem odázható el (ám a ,,világvége" még kissé messzebb van!); azonban nincs okunk a bénító gyávaságra, hiszen bármilyen katasztrófa sújt ránk, Isten segítségével meglelhetjük a kivezető ösvényt, persze csak ha mi is akarjuk, és megtesszük érte a tőlünk telhető legtöbbet. A magyar sorskérdések és tennivalók Hazánk egyben Európa földrajzi-közlekedési-szellemi centruma is; Magyarország őshonos nemzete kontinensünk legelső államának megalapítója volt. A magyarság itt, helyben fejlődött ki, s nem jött ide sehonnan! Tehát egy olyan entitás, amely nem tartozik szorosan sem Kelethez (bár rokonaink, potenciális bajtársaink jobbára itt élnek), sem Nyugathoz; ezért se lehetünk afféle komp vagy híd a két szembenálló tömb között, ugyanakkor nem vállalhatjuk a nekünk semmi garanciát nem nyújtó Európa további áldozatos védelmezését sem. A Kárpát-medence a világ talán legegységesebb, legszervesebb, önellátásra legalkalmasabb térsége, melynek fennmaradását, ,,paradicsomi állapotát" csak a magyarság vezető szerepe biztosíthatja. Célunk tehát az évszázadok során ide költözött különböző népek, etnikumok ,,tejtestvéri közösséggé" formálása; ami azonban nem történhet meg a saját önfeladásunk árán, hanem kizárólag történelmi sérelmeink igazságos jóvátételével. A földünket szétdaraboló és elprédáló ordasoknak be kell látnia, hogy vagy visszaadják a ,,rablott holmit", s velünk együtt boldogulnak, vagy mindnyájan elmerülünk a közeljövő tomboló hurrikánjaiban. Szakrális megbízatásunkat csupán akkor hajthatjuk végre, ha magunk is visszatérünk őseink útjára, s példákat nem másoktól merítünk, hanem önmagunkból. Először föl kell támadnunk, meg kell erősödnünk, és össze kell forrnunk ahhoz, hogy Isten igazi választott népeként másokon is segíthessünk, ill. betölthessük tanító, gyógyító, fényhordozó küldetésünket. (Sokan talán sajnálkozva mosolyognak ezen, s kigúnyolnak bennünket ,,délibábos" szemléletünkért; de ez nem szegheti kedvét azoknak, akik tisztában vannak a Regnum Marianum, a Szent Korona országa és a Szentkorona-értékrend fogalmainak pontos jelentésével.) 2010 virtuális valóságának látszólag legfontosabb hazai eseményei a parlamenti s az önkormányzati (helyhatósági) választások voltak. Rendkívüli, 2/3-os többséggel sikerült leváltani az MSZP-SZDSZ posztkommunista-neoliberális hatalombitorlóit, s helyükbe juttatni a Fideszt. Elvileg ez a támogatottság bármire elég, noha nem a jelenlegi félgyarmati, cionista rendszerben. Akik az orruknál tovább is látnak, nem csalódhatnak bennük, hiszen az az eredménytől függetlenül is világos volt, hogy ettől a bagázstól sem várhatók érdemi változások, mert eleve olyan pályán kényszerülnek mozogni, ahol minden szabályt ellenségeink és árulóink sóztak a nyakunkba. Valameddig el lehet még lavírozgatni ebben a számukra kellemes (nekünk viszont halálos!) fertőben, ám ha hajszálnyit eltérnének a ,,kóser iránytól", azonnal megfojtanák őket ,,kenyéradó gazdáik". Itt már évtizedekkel ezelőtt megírták a forgatókönyveket, ezért a mozgástér roppant szűkre szabott, s úgyszólván lehetetlen kitörni a nemzetünk életterét behatároló rideg karámból. Tudnunk kell azt is, hogy egész Európában a magyarság tengődik a legsiralmasabb körülmények közt, hiszen az egyre kevésbé titkolt cél legjobbjaink gyors likvidálása, majd a rátermett, becsületes vezetők nélkül maradó néptömegek tönkretétele és fokozatos bedarálása vagy elkergetése szülőföldjéről azért, hogy egy mohó, körülmetélt siserahad megszerezhesse Istentől kapott őshazánkat. Tehát eleve hibás hozzáállás az, amikor egyesek azon vitatkoznak, hogy beengedjük-e Törökországot vagy Izraelt az EU-ba (persze, hogy nem!), ahelyett, hogy azon töprengenének, miképpen tudnánk mielőbb faképnél hagyni az egész alvilági színtársulatot. Ugyanilyen melléfogás az is, amikor arra törekszünk (egyik jó magyar a másik hasonszőrűt gyalázva!), hogy elfecsérelt szavazatainkkal minél nagyobb szeletet hasítsunk ki bármelyik ,,honmentő" párt javára a balliberális ,,demokratúra" penészes tortájából. Ennél fogva a Jobbik - mely kétségtelenül a legradikálisabb és legmagyarabb érzelmű frakciót képezi a rendkívül silány mezőnyben - a maga 17 %-ával jóformán semmit sem tehet tátongó sebeink gyógyítása végett, hiszen valamennyi pozitív törekvését könnyedén lenullázza a helytartó, vazallus többség. A kondícióink immár oly rémesek, anyagi, erkölcsi és szellemi-lelki tartalékainkat annyira kimerítették, hogy nincs más lehetőségünk, mint fölrúgni mindent, lerázni bilincseinket és visszaszerezni elorzott javainkat, satuba szorított hazánkat, ill. megalkuvás nélkül végrehajtani a gyökeres rendszer- és államformaváltást. Az alapvetően önző, részérdekeket képviselő, sokfelől lekötelezett pártok erre teljességgel alkalmatlanok, tehát nem lepődnék meg, ha az Orbán-kormányt - ígéreteinek megszegése miatt - mandátumának lejárta előtt elűzné a népharag. Nehéz néhány jellemző mintát kiragadni, mégis soroljunk fel párat legégetőbb gondjaink közül. Nem zajlott le az elmúlt 65 év gazembereinek elszámoltatása és felelősségre vonása, ugyanakkor az üldözöttek, kifosztottak, derékba tört egzisztenciájúak kártérítése, rehabilitációja sem. Elmaradt a zsidókérdés (ezt még fölvetni sem merik sehol, mintha nem is létezne!) és a cigánykérdés rendezése, valamint az idegenek (főként az Izraelből érkező ,,honfoglalók"!) betelepítésének megakadályozása és a vészesen gyorsuló magyar népességfogyás megfordítása (pl. az abortusz betiltása, a főállású anyaság elismerése, a gyes és a gyed emelése, a nagycsaládosok kedvezményezése stb.) is. Nincs az országban közbiztonság, vagyonvédelem, jogállami és alkotmányos rend; sőt virágzik a ,,megélhetési bűnözés", a hivatali korrupció, a fenyegető és brutális etnikai erőszak, az állami (rendőr)terrorizmus, a törvény előtti egyenlőtlenség, a szabadság és emberi méltóság agyagba döngölése. Kísérlet sem történt a tervszerűen megszüntetett munkahelyek pótlására, a foglalkoztatottság növelésére, a gazdaság, a piac és a pénzügyek nemzeti kézbe vételére, a falánk bankszektor szigorú ellenőrzésére, a haszonleső multicégek megadóztatására, euroatlanti (euro-antanti?) és ,,jószomszédi" kapcsolataink újragondolására, a tudatromboló, kultúrmoslékot okádó, hazug média ,,kifilézésére", a (finnugor és egyéb) történelemhamisítások beszüntetésére, a tudományos és művészeti elferdülések helyrebillentésére, a lezüllesztett oktatás színvonalának visszaállítására, a honi tehetségek és feltalálók felkarolására, az elégtelen és beteg egészségügy (+ a megfizethetetlen gyógyszerárak) rendbetételére, a (lakásmaffiás) kilakoltatások azonnali blokkolására, a nyugdíjak távlatos értékőrzésére, a mérgező, silány ételek (pl. ismeretlen eredetű adalékok, vegyszerek, nátrium-hiányos, káliumban gazdag ,,étkezési sók" forgalmazása) és italok kiszűrésére stb. stb. Nem kétséges, hogy békés pótcselekvésekkel (pl. parlamenti felszólalásokkal, aláírásgyűjtésekkel, kilúgozott népszavazásokkal, zászlólengető tüntetésekkel-felvonulásokkal, sajtópolémiákkal), ráolvasó kuruzslásokkal ez a szörnyű, sok évtizede halmozódó gigantikus ganéhegy nem tüntethető el. A nemzet többségének fel kell lázadnia a rabtartó és pusztító ,,elit" ellen, ha élni akar, mert különben kivérzik, fölmorzsolódik az örökös meddő várakozásban. Ebben a leendő önvédelmi harcban csak magunkra számíthatunk, mert helyettünk senki sem oldhatja meg közös dolgainkat. Persze felelőtlenül, fölkészületlenül és idő előtt nincs értelme rohamra indulni (ne hagyjuk, hogy hitvány megrontóink ,,forradalomba" vagy polgárháborúba csaljanak bennünket!), mert oktalan lemészárlásunkkal semmit sem érhetünk el, s a helyzetünk csak tovább rosszabbodna. Abban biztos vagyok, hogy hamarosan eljön a kedvező alkalom, de addig sem ülhetünk tétlenül a babérjainkon. Próbáljuk meg mind teljesebben kivonni magunkat az idegenszívű hatalom befolyása alól, törekedjünk önellátásra és nemzeti összefogásra; szervezkedjünk minél szélesebb körben (ne lapos ideológiák, üres jelszavak, ,,izmusok", pártprogramok mentén!), s bármilyen ,,sajtótörvénnyel", zsarnoki cenzúrával kívánnak elnémítani, mindenkor bátran mondjuk ki az igazságot. A tisztességes, nemzethű értelmiségnek kutya kötelessége szót emelni a visszásságok, jogsértések ellen, s azokat is fölvilágosítani, akik egyedül képtelenek a tájékozódásra. Vegyük észre azt is, hogy honfitársaink rovására nem boldogulhatunk, nem köthetünk paktumot az ördöggel, mert ma ártatlan felebarátunkat lökik szemétre a pribékek, holnap pedig minket. Legyünk elszántak, önzetlenek, megértőek, tanítsuk, segítsük egymást; leplezzük le gyarmatosítóink álcázott arcát, tárjuk föl rágalmaikat és gaztetteiket, készítsünk listákat a főkolomposok nevéről, elérhetőségéről és harácsolt vagyonáról, hogy ne csúszhassanak ki a számonkérőszék ítélete alól. Minden idegszálunkkal és képességünkkel készüljünk föl a sorsdöntő ütközet(ek)re, mert ennek sikeres megvívásától függ jövőnk és megmaradásunk. S még valami. Soha ne engedjünk az óvatlanokat tőrbe csaló, konzum-idiótává gyaluló, amorális materializmus kísértéseinek. Fogadjuk el a kihívásokat, vigyük végbe, amit belátásunk, lelkiismeretünk szerint meg kell tennünk, de mindenkor tekintsünk az égre is, s rendületlenül kérjük Boldogasszony Anyánk és a Magyarok Istenének pártfogó támogatását. Dicső őseink sosem tértek ki a hódító banditák elől, de fohászkodni se szégyelltek, ha túlerővel kellett megmérkőzniük; így aztán saját seregük mellé rendszerint elnyerték a mennyei ,,hadosztályok" szövetségét is, akikkel együtt legyőzhetetlennek bizonyultak. Mi is tőlük vegyünk példát, mert ezúttal sok évezredes, viharvert históriánk legborzalmasabb harcai előtt állunk. A Kárpát-medence stratégiai pontjain gyűjtsünk halomba rengeteg tűzifát, s gyújtsunk a csillagokig lobogó máglyákat, hogy ,,minden idegen rongy bennük égjen"! Végezetül valamennyi tisztességes, jóakaratú harcostársamnak és nemzettestvéremnek - éljenek akár a Csonkaországban, a Kárpát-medence megszállt vidékein, vagy a világ bármely pontjára száműzve - áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és eredményekben gazdag, boldog(abb) új esztendőt kívánok! Isten, az áldás már kevés; védd meg és segítsd a magyart! Siklósi András Misztikus téli hangulatok (13 vers) Adventi énekek 1.) Fohász a nemzetért (Magyar szeresd a magyart) Kérlek Uram Magyarok Istene Oldd fel az átkot mi lelkünk rágja s végre a gonosz gyűlölet tere Édenkert legyen - béke oltára ahol barátként öltünk karba kart s hirdetjük: testvér szeresd a magyart Ne hagyd a gyilkos haramiáknak hogy hatalmuk soká tobzódjon még Hisz' kárt tesznek falunak országnak pusztulás jön és egy kegyetlen vég Hallgasd a kínt a bánatot a jajt Istenem Uram gyógyítsd a magyart Dúsgazdag rablók sertepertélnek hogy melyik ,,törvényt" tárgyalják előbb s igás baromként hajtják a népet ráuszítva sok mohó vámszedőt Barbárság vad tengerén hol a part ahol nem bántja senki a magyart? Uram kérlek ezt ne tűrd el tovább: bölcsek helyett hogy tuskók döntsenek s tönkretegyék értékeink sorát Majd hont árulva alkut kössenek és ránk hozzák az elsöprő vihart Uram védelmezd tőlük a magyart Hogy kivesszünk - ne engedd Istenem Sok hasznost szépet s jót adunk mi még A szeretet átsegít mindenen boldogabbá válik a Föld s az Ég Most tombol fölöttünk - űzd el a bajt könyörgök Uram: áldd meg a Magyart 2.) Ne hagyd el őrhelyed Ahová Isten szólított nyilván az kijelölt helyed ott értheted meg a titkot Lelke csak ott szárnyal veled Mikor áldást oszt hirtelen e föld tájain nem keres csupán a saját helyeden s jaj neked akkor ha üres Védd tehát vitézül helyed akármily' súlyos a kereszt s bár tűz és víz emésztenek sose akard feledni ezt Ne nézz rémülten százfelé ha kunyhód egy farkasverem dicsérd az Urat épp ezért a legfélelmesebb helyen Amit mulasztasz - hát mered tagadni léted lényegét? - tán kegyelmektől fosztja meg Isten egy méltóbb gyermekét Gondold át jól: a helyedet nem töltheti be senki más az Úr rád bízta s Ővele kötelező a számadás Fogadd szívesen sorsodat mint Vezérlőd ajándokát ne szőj fellengzős álmokat nyújtsd őket mind az Úrnak át Győzelmet csupán akkor ad imád csak úgy hallgatja meg ha mint kipróbált harcosa nem hagyod el az őrhelyed Holtig szeress légy bölcs s igaz így nyerhetsz égi koronát benned az Úr ha hű maradsz megdicsőíti önmagát Örvendve vállald tisztedet s fénylő reménnyel hívd Urad hadd higgyék-tudják mindenek hogy Ő békét és üdvöt ad S ha majd Királyod megjelen' a földön sehol sem keres csak ott saját kis helyeden s ujjongva látja: nem üres Az lesz legboldogabb perced ha rendelt helyeden talál fölvisz magával a mennybe hol örök Élet trónja vár Fehér világ fut az élet fut a szán kis harang cseng oldalán prüszkölő lovak viszik hókirálynő álmait fehér álom fehér szél meseszép tündéri tél ezer pihe kavarog örvénylik száll és forog az útszélen hóember elindulna de nem mer fél hogy elmúlik a tél s elolvad míg visszaér fehér az erdő a rét fehér minden szerteszét jegesek az ablakok körül minden megfagyott kis házakban tűz lobog köd burkolja a napot a dombháton sok gyerek zsibong játszik hempereg a mezőn a hó alatt alszik a vetés a mag másutt disznót perzselnek esküvő van nagy ünnep mulat öreg fiatal szalad a gond és a baj vidám a tél gyönyörű tündöklő és egyszerű fehér imát mond a szél nincs szebb mint a fehér tél fehér álom és csoda hókirálynő otthona Hazatérés előtt (Őseink a sztyeppén) Tombol a fagy bömböl a szél torlódva dermed a hullám Mint néma holt hideg a hold hóvihar söpör a pusztán Reszket a fény a sztyepp jegén bomlik hasad a jurta Dőlnek a fák mint a bakák hörögve buknak a hóba A tűz sápad farkas támad csillagok hullnak a tóba Üvölt a tél vijjog a szél havat szór szemünkbe szánkba Égszakadás vad nyihogás megfagynak lovaink állva Mi lesz velünk mind elveszünk hófalba jégtömbbe zárva Bölcs Napkirály segíts nekünk ne érjünk ilyen véget Hős eleink isteneink szűnjön a szörnyű végzet Pereg a dob dübög a dob eszünk veszejtve verjük Sok névtelen halottunkat megszámolni se merjük Kegyetlen szél zord gyilkos tél hogy gyűlölünk és félünk Hordd el magad s minden hadad ne pusztítsd el a népünk Ha alábbhagysz útra kelünk szilaj vezérünk Álmos Dús földeket jobb legelőt ígért a legfőbb táltos Jön még tavasz s nem lesz panasz erősek vagyunk bátrak Olvad a jég serken a fű illata kél a fáknak Elfut a tél ífjul a vén új haza vár ránk gazdag Éled a kedv nő a remény föl magyarok nyugatnak Könyörgés Babba Máriához (Márton Áron emlékének) Anyánk édes Boldogasszony áldó kezed oltalmazzon szemed fölöttünk virrasszon szíved szívünkhöz hajoljon Erősíts meg minket kérünk ne folyjon ki drága vérünk Bízunk benned csak rád nézünk vigasztald könnyező népünk Ne hagyd hogy a gonosz sorba' elragadjon a pokolba Testünk-lelkünk így is csonka szétmarta a héber rozsda Mindenünket elorozták nem miénk már Magyarország Semmik vagyunk gyáva szolgák otthonunk rablók tiporják Idegenek nyúznak tépnek mi haldoklunk csak ők élnek Micsoda kegyetlen végzet: elpusztítanak a férgek Se hitünk se egészségünk már nincs miért mégis félünk Csöppnyi jóban sincsen részünk porba fulladt a reményünk Mivé leszünk hova menjünk talán új földet keressünk? Kihunyt a szeretet bennünk rideg koporsóban fekszünk Fájdalmunk az eget veri a fél világ vesztünk lesi jövőnk keresztre szegezi maradékunk szétkergeti Hű Patrónánk jöjj el hozzánk irgalmazz és tekints reánk mentsd meg szegény beteg hazánk szabadíts föl szép Szűzanyánk Lángod érettünk lobogjon imád üdvösséget hozzon Szent balzsamod gyógyítgasson csíksomlyói Boldogasszony Ablakaim derékig meztelenül Ablakaim derékig meztelenül állnak a végtelen téli pusztán A metsző szél barázdákat szánt rideg színtelen húsukba Bandzsítva néznek a megkövült tájra üveges szemekkel lélektelenül Megszokták már az egyedüllétet az évszakok változását a disznóröfögés-szagú éjjeleket s az izzó fényben pompázó nappalokat Megszoktak engem is hogy beszélek hozzájuk ütöm és ölelem őket Megszokták ha néha vendéget várok s nyikorog alattunk korhadt ágyam Megszokták a harsány kacajokat apró sikolyokat a baráti csevegést s lompos kutyám bűnbánó vonyítását Megszokták a fűzfák bólogatását a ménes nyerítését a csikósok kurjantásait s az ostorok sistergő pattogását Megszokták sajátos formájukat a rájuk dermedt hókristályokat a csillagok záporát a tisztaságot és a mocskot a ruhát és a meztelenséget sosem volt békémet ordító kínomat borospoharam néma koccintását verseim nyomasztó hangulatát Megszokták életritmusomat velem kelnek és alszanak elkísérnek távoli útjaimra elém futnak ha visszatérek Agyuk élesebb mint a számítógép mindent tudnak észlelnek amit az ember képtelen Figyelték betyáros ifjúságom elmúlását pandúrként követték sikereimet és kudarcaimat százakat ezreket láttak születni-meghalni Sápadt arcomat beléjük fúrom kezemmel kitapogatom hideg szívük dobbanásait vérereik monoton lüktetését Elszánt mozdulatokkal letépem kopott gönceimet s órákig állok csupasz testükre forrva Kikapcsolom gondolataimat érzéseimet Betöltik lényem A világ kincsét jelentik számomra Imádom őket karmolni csókolni s fülükbe súgni legvadabb vágyaimat Szeretnék bimbózó jégvirágként örökre ablakaimra fagyni Egyszerű dal a télről szél fúj drót ring hold néz ág int köd száll hó hull fagy csíp tél dúl kürt szól szán cseng fény szín s árny leng dal zeng csönd véd friss hó szűz még gyöngy lép szép lány ágy hív csók vár szem csal társ nincs füst lett a kincs nincs csók nincs lány se múlt se nyár csak harc és gond szív ver vér dong fő fáj láz gyújt sors mér vész sújt kint fagy és tél bent tűz és én éj van és hó vers lesz a szó Isten oltalmában Magyar sorsot adtál kemény életet súlyos gondokkal kudarcokkal terhelsz naponta megpróbálsz gyakran porba sújtasz Keserűségemben mégis megvigasztalsz küzdelmeimhez erőt és reményt adsz fölsegítesz ha összeroskadok Harcostársam meghitt barátom vagy szelíden átölelsz ha mindenki elhagy Feléd fordítom könnyes arcom begyógyítod vérző sebeimet Megvédesz ellenségeimtől nem hagyod hogy irigyeim eltapossanak s nem tűröd hogy sikereim elvakítsanak Se pénz se hírnév nem pótolhat gazdagságoddal senki se versenyezhet hatalmaddal semmi sem ér föl Jó vagy és igazságos bölcs és egyszerű csodálatos és legyőzhetetlen Lelked friss forrásánál megtisztulok s föloldódom fenséges csöndedben Nem félek többé a szenvedéstől a halállal is bátran szembenézek Végigjárom utam elszánt bizakodással s föltámadok újjászületek gyötrő bánatomat ragyogó örömre váltom Légy velem örökké fürössz meg szikrázó fényedben és szüntelenül szeress Bocsáss meg ha megsértelek óvj meg a gonosz rontásától űzd el a lidérces éjszakákat szabadíts meg a Sátán csapdáiból Hiszek benned belőled táplálkozom nélküled nem is létezem Nem én beszélek te szólsz általam te dalolsz helyettem te írod verseim Azért jöttem a világra hogy egész életemben titkaid kutassam s ezernyi poklon át eljussak hozzád és minden tehetségemmel dicsőségedet zengjem Vidéki pályaudvar karácsony éjjel Éles fütty hasít az éjszakába - tehervonat kattog Itt ragadtam Személy csak reggel hétkor Végtelen sínek közt botorkál egy talpfa A bakter felhúzza a vekkert és rádől asztalára a kinti lámpát elfújja a szél Néhány hószemcse arcomba vág - az első téli kések A váróban bűz és füst van de az öreg kályha melegen duruzsol Éberen őrzöm az utasok álmát - szívükben karácsonyi vágyak zsebükben félig telt pálinkásüveg Kőtömbként nehezedik rám a csönd a fáradtság lassan erőt vesz rajtam fejem hátrabillen s hazaröpít a képzelet Hívekkel zsúfolt fenyőillatú templomunkban éjféli szentmisét mond a pap s a fényes jászolban az újszülött Jézus gőgicsél Halk égi zenére ébredek: az ablakon át tisztán földereng a friss hóba öltözött örömöt sugárzó hajnal Kiáltás szilveszter éjszakáján Csodát remélve ebsorsunk ketrecében igyunk egy kortyot a bátorság borából Őrködj ne aludj elárult beteg népem és ne rettegj soha a halál csókjától Otthonunk hazánk maholnap összeroskad s bitangmód éhbérért robotolunk magunk Vérünk és jövőnk áldozzuk gyilkosoknak s míg ők tobzódnak mi bénultan hallgatunk Millió szív dobol riadót testvérek Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra Daliás lelkünkben szülessen új ének: váltson meg a világ legszebb forradalma Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre Győzzünk le űzzünk el minden ellenséget s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre Jöjj el szabadság lázadók üdvössége Petőfi Sándornak A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról Rád emlékezem rád gondolok Petőfi Sándor Zúzmarásodom Elnyűtt kabátom nem melegít Borzongok és fázom Őrzöm a múlt gyökereit Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor életem keresztjét s rád gondolok Petőfi Sándor Bőröm alá nyúl a tél Velőm belerémül Lilára zöldre dermedek s elérem végül hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem Olyan lett a világ mint egy Petőfi versben Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petőfi Sándor Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged Fénylő lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás Esküvői köszöntő Szálltam szárnyas lovam hátán Isten hozott nem a Sátán Versben szólok most hozzátok férfinépek és ti lányok Nem mint vőfély csak mint barát jöttem hogy köztetek tanyát verjek Igyuk meg a gazda borát és az új párt alva ne hagyjuk nászéjszakáján se elnyúlni puha párnán Nyughatnak még rengeteget átalhatják az életet Kényes virág a menyasszony majd betörik a sok harcon Lapos hasa hízzon nagyra urát pihenni ne hagyja Százhúsz gyereket neveljen becsületben s békésségben Soha szükséget ne lásson lehetetlent se kívánjon Karmait jól lereszelje ne az urán köszörülje nyelvét inkább kihasítsa hogysem nyakra-főre szidja A férjnek meg azt ajánlom asszonyt csináljon a lányból Nevelje és bátorítsa uralkodjon szépen rajta Meg se csalja meg se verje csak igyon rá úgy szeresse rá se nézzen másra soha vagy vásson el minden foga Legyen példás házasságuk találják meg hivatásuk Vége már az intelmeknek abbahagyom még megvernek Szólok vidámabb dolgokról azaz immár csak a jóról Boldogságban ússzon a ház s mindenki ki itt bent tanyáz jókedvében lubickoljon bele azért mégse fúljon A vidámság csapjon égre meg a szép lány fenekére mindenki szeretőt leljen a bosszúság borba vesszen a bánatot tűzre vessék farkasverembe temessék Aki mégis búskomor ma ördög vigye a pokolba hulljon ki a haja szála nőjön hordónyi tokája görnyedjen meg heted-hétrét orra csiklandozza seggét De félre az átkokkal is ugasson az aki hamis Nekem más a feladatom végül is ez lakodalom Nem leszek hát ünneprontó hanem inkább áldást osztó Áldásom az ifjú párra bőséget az egész házra Együnk igyunk mulatozzunk semmit pusztulni ne hagyjunk Fel mindenki dalra táncra ha falt-vedelt ki ne hányja mert orvosság van a borba' s a gyógyszertár neve kocsma Koccintsunk hát egynéhányat és ne lásson senki ágyat míg a hajnal kiviláglik Igyunk igyunk mindhalálig Zakopane Fehér óriások voltak a fák és véres tányérból evett a nap a hörgő szelek fejüket rázták s felkorbácsolták az alvó havat Másnap mosolygó meleg fűtött belül mégis megfagyott a kedvem mostoha sorsom messze űzött világgá bujdosott árva lettem Megtört a fény a hegyek csúcsán fojtogattak a csendes kövek sírva sírtam a lét határán ahol az őrök halott szívek Kövéren izzott szikrázott minden gyémántos álmok futottak elém Szaladt az idő röpült felettem és tüzes nyilakat dobált felém Hívott hogy én is suhanjak szálljak legyek a társa végtelen útjain de a semmiből nem nőnek szárnyak zene se csendül tört hangszer húrjain Illan az élet mint az árnyék a vad sziklák közt torz halál nevet Fennkölt kopár rémes a tájék Valahol harang szól Engem temet Siklósi András Nemzeti InternetFigyelő http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/12/15/siklosi-andras-ev-vegi-szamvetes- a-jovo-korvonalai/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: egzisztenciájúak, elkényelmesedett, visszaállítására, népszavazásokkal, fölkészületlenül, forgatókönyveket, sajtópolémiákkal, függetlenségüket, felszólalásokkal, hatalombitorlóit, kultúrkincseinek, megfizethetetlen, elcsendesedéssel, cáfolhatatlanul, multikulturális, elállatiasodott, világtengereken, tekintélyuralmi, kimeríthetetlen, megtapasztalják, harcostársamnak, csonkaországban, legborzalmasabb, megakadályozása, újragondolására, megadóztatására, sajtótörvénnyel, kedvezményezése, késleltethetnek, politizálásával, véráldozatokkal, felvonulásokkal, paradigmaváltás, igazságtalanság, reménykedhetünk, elérhetőségéről, jövő körvonalai, karácsonyi ünnepkör, természeti jelenségekhez, sötétség korszaka, egész teremtett, téli napfordulókon, magyarok közismert, legszebb légi, keresztény kultúrkörből, európai nyelvek, jövőbe vetett, világosság növekedésével, keresztény világ, üdvözítő Jézus, naptárhoz igazodik, következő adventig, Siklósi András, Isten Fiának, Jézus Krisztusnak, Szűz Mária, Kérjük Őt, Egyesült Államok, Regnum Marianum, Szent Korona, Boldogasszony Anyánk, Magyarok Istenének, Kérlek Uram Magyarok Istene, Istenem Uram, Ahová Isten, Bölcs Napkirály, Könyörgés Babba Máriához, Márton Áron, Nagy Isten, Petőfi Sándornak, Petőfi Sándor, Zúzmarásodom Elnyűtt, Magyar Messiás, Nemzeti InternetFigyelő,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]