|
|
|
2008-01-06 15:28:55, vasárnap
|
| |
| |
Tanuljuk a demokráciát! - még mindig. Még meddig? - avagy Talán a diktatúrát?
2008.01.06.
Úgy tűnik Bushmannak, az ámerikai majomembernek, akit in United States, a valaha élt legbutább amerikai elnöknek (Mr. President) tartanak, bejött a dolog. A 2008-as esztendővel csúcsosodik ki, tetőződik be az emberiség semmibevétele.
Az év mindjárt egy negatív szenzációval, a Dakar Rally elmaradásával indult. A hivatkozási ok rendkívül egyszerű, s a korrektség kedvéért tegyük mindjárt hozzá, egyben rendkívül kényelmes is, a terrorizmus.
Ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy minden józan megfontolásunk ellenére, hiszen nem tudhatjuk, nem ismerhetjük a tényleges ottani helyzetet, csak arról hallhattunk, hogy négy francia turistát megöltek, és természetesen nem nekünk kell vállalni a versenyzők testi épségéért a felelősséget, mégis mindezek ellenére az újságolvasó ember, éljen bárhol is ebben a globális faluvá terebélyesedett, s egyszersmind multi-kulturális katyvasszá zsugorodott glóbuszon, már nem tud feltétel nélkül hinni a médiában elhangzó ilyen és ehhez hasonló híradásoknak.
De miért is tudna? Hiszen az ikertornyok leomlása, és Bushmannak, az ámerikai majomembernek a demokratikus szabadságjogokat pillanatok alatt a terrorizmus fenyegetettségére való hivatkozással történő csorbítása óta, az ember, még ha akarná, sem tud hinni önzetlenül és feltétlenül a mainstream (fősodratú) médiának. Egyszerű és kényelmes hivatkozási alap a terrorizmus és az általa jelentett fenyegetés. Egyszersmind univerzális fogózkodó a hatalom számára, hiszen mindenre ráhúzható, különösebb magyarázkodás nélkül.
Úgy tűnik a 2008-as esztendővel csúcsosodik ki, tetőződik be az emberiség semmibevétele.
Sajnos itthon is.
Ki hitte volna, hogy targoncavezetők a Ctrl+C, Ctrl+V (a Windowsban a másolás és beillesztés billentyűkombinációi) egyszerű használatával gyakorlatilag pillanatok alatt milliókat kaszálhatnak? A lassacskán Sváby magasságaiba emelkedő Azurák gyerek pedig a reggeli beszélgetős műsorban nem azon esik gondolkodóba, hogy akkor most hogy fordulhatott ilyen elő, hogyan kerülhetett a targoncavezető képbe tanulmányírás ürügyén, hanem laza könnyedséggel és hanyag eleganciával nyögi bele a mikroportba, hogy hát a komplett ORTT-jelentésnek az előbbiekben említett Ctrl+C, Ctrl+V tematikával történő átmásolása még simán belefér a ,,speciális szakirányú témasegítség" vagy valami hasonló nevű kategória keretei közé. Ja és hát afelett is átsiklana kényelmesen, ha a meghívott Cser-Palkovics vissza nem rángatná a realitások talajára, hogy ez bizony már nem az első eset. Mit ad isten, a szóvivő hölgy pedig, ki tudja miért, nem vállalta az együttes szereplést.
Talán felesleges e helyt megemlítenem, hogy erre az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatók köreiben is azonmód rávágnák, hogy hát ez azé' gáz.
De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévednek!
Nem! Nem a havazás miatt megbénuló elővárosi vasutakra gondolok! Az csak apró intermezzó volt az ,,utánunk az özönvíz" típusú vircsaftot prezentáló 1%-os törpeminoritás újonnan bemutatkozó miniszterének belépőjéből.
Van annak valamiféle diszkrét bája, amikor a posztkommunista utódpárt soraiban képviselőként tevékenykedő, civilben evangélikus lelkész (istenem! Micsoda egyedülálló kombináció!) a lakossági fórumon aszongya a gyülekezetnek, ó pardon, az őt a törvényhozás házába juttató választópolgárainak, megígéri, hogy hát el fogja olvasni az eü-törvény szövegét (miért, eddig nem olvasta el? Úgy nyomta meg a gombot, hogy nem tudta, miről fog szavazni?), s majd aztán a képviselői esküjéhez híven fog szavazni.
Tetszik érteni?
Ott állnak vele szemtől-szemben a választói és aszongyák neki, hogy papa, ezt most jobb lenne, ha nem szavaznád meg, mert mink nem akarjuk, hogy megszavazd! A képviselőnek meg ugye - legalábbis elvileg - mégiscsak a választóit kellene képviselnie, akik most egyértelműen tudtára adták, hogy mit szeretnének, erre a képviselő úr, aszongya, hogy hát majd akkor az esküje szerint. No, de hát az esküje a választói képviseletére kötelezi őtet! Miért nem mondta azt, miért nem tudta azt mondani szemtől-szemben a saját választóival, hogy hát akkor rendben van gyerekek, ha ti nem akarjátok, akkor én, aki (elvileg ugye) azért vagyok ott, hogy azt képviseljem, amit ti szeretnétek, nos hát én akkor nem fogom megszavazni ezt a törvényt? Mi történik majd akkor, ha teszem azt a képviselő úr, esküjéhez híven, vagyis a választói akaratát képviselve (vagy nem képviselve) mégis megszavazza a törvényt? Ennyit ér akkor a képviselői eskü? Ennyit ér akkor a választópolgár és az ő akarata? Mer' ha mindez megképződik, akkor ezt az egész közvetett, azaz a parlamenti képviselők útján történő hatalomgyakorlást gyakorlatilag lehúzhatjuk a fajanszon.
Az összevissza hazudozó műminiszterelnök, ha érdekei éppen úgy kívánják, a kamerák kereszttüzében teátrális mozdulatokkal kísérve, holmi langaléta ripacs módjára arról harsog, hogy hát akkor majd mink az istenadta néphez fogunk fordulni, döntsön az istenadta nép! Hölgyeim és uraim, ez itten kérem szépen, a tipikus szájmagyar megtestesülése. Mert hát érdekes módon, amikor tényleg arra kerülhetne a sor, hogy az istenadta nép döntsön, akkor az istenadta nép valahogy mégsem dönthet. Ha már olyan tökös legény ez a mi Fancisco gyerekünk, ennyi erőből előállhatott volna azzal is, amikor még jóval nagyobb népszerűségnek örvendett a szegfűmintás utódpárt, hogy állítsuk vissza a képviselők visszahívhatóságát. No, az lenne a legkorrektebb eljárás. Hiszen az eü-törvényre való voksolás után szemernyi kétség sem maradna, sem Donát lelkész-képviselő úrban, sem pedig a választóiban, ki hogyan értelmezte a képviselői esküt és az aszerint történő szavazást. Ha a képviselő nem a választói igénye szerint szavazott, a polgárok kezdeményezik a visszahívását, 'oszt jó napot!
(Csak úgy zárójelesen, ahogy szoktam. Valahányszor a médiában szóba kerül a képviselők visszahívhatóságának visszaállítása, a legelső érv, amit felhoznak ellene, hogy hát ez az állampárt idején, a diktatúrában volt szokás. És tessék mondani, ez a téma szempontjából teljesen indifferens kijelentés, ki a rossebet érdekel? Van ennek bármi jelentősége abból a szempontból, amilyen előnyöket a visszahívhatóság intézménye kínál a választópolgárok számára? Az égadta világon semmi. Érdekes módon a szolgalelkületű ölebmédia képviselőitől, vagy az ott megforduló kormánypárti politikusoktól - de gyanítom, ha ellenzékieket kérdeznének meg, onnan is hasonló válaszokat kapnának -, egy árva szó nem sok, de annyit nem hallanak arról, amit más esetekben egyébként oly előszeretettel szoktak hangsúlyozni, miszerint az előző rendszerben is voltak jó dolgok, azokat meg kell őrizni, át kell venni, és tovább kell vinni. Érdekes módon a képviselők visszahívhatósága nem tartozik ezek közé. Mint tudjuk, a szabadság egyik első momentuma az volt - emlékeznek, a stabilitásra való hivatkozással! - hogy megszüntették.)
Ha engem kérdeznek, számomra már az érthetetlen, hogy kerül egy lelkész az állampárti diktatúrát minden tekintetben tovább éltető posztkommunista utódpárt soraiba. Nem kisebb dilemmát okoz ez számomra, mint az egykori '56-os Mécs önkéntes átigazolása a MASZOP-hoz. Egyszerűen nem életszerű. Átülni az ellenséghez csak úgy, se szó, se beszéd. Persze nagy úr a megélhetés. Sok mindent hajlandó be- és feláldozni érte az ember. Úgy tűnik szélsőséges esetekben még a hitelességet is hajlandó odahagyni.
Rólunk, magyarokról, főként külföldiek, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országok politikusai és egyéb mérvadó tényezői, sokszor mondják, hogy mi még tanuljuk ezt, meg azt. Mostanság úgy bő másfél évtizede, az előre lezsírozott, lepaktumozott gengszterváltás szárba szökkenése óta sok egyéb más mellett általában a demokráciát szokás nekünk (rebellis) magyaroknak tanulnunk. Mégis, ha jobban az események mögé nézünk, megdöbbentő felismerésre juthatunk. Mi ugyanis, drága szeretett felebarátim, nem a demokráciát tanuljuk immáron bő másfél évtizede, hanem azt a sajátosan magyar utat, mely életszerűtlenségéből adódóan, sehol másutt nem kerülhetett volna bevezetésre, vagyis a diktatúra továbbélését, fenntartását demokratikus körülmények között. (Valljuk meg őszintén, másutt nem is kerülhetett volna bevezetésre, vagy legfeljebb csak ideig-óráig, hiszen a többi volt szocialista országban még az ottani kommunisták is elsősorban nemzeti elkötelezettségűek voltak, s csak aztán a párthoz hűek).
Persze most Ön, tisztelt Olvasó, bizonyára aszongya, hogy hát ez a fából vaskarika tipikus esete. Most vagy van demokrácia, vagy nincs? Avagy diktatúra van! Egyszerre a kettő nem megy. De bizony, hogy megy. Adva van egy a Patyomkin-falura erőteljesen hajazó látszat demokrácia, amely kimerül abban, hogy megteremtették - legalábbis papíron - a demokratikus keretrendszert, melyet azonban az államhatalom erőteljes presszionálásának hatására - és ezen a ponton szükséges megemlítenünk a szolgalelkületű ölebmédia hathatós támogatását, valamint az ún. írástudókként aposztrofált mérvadó értelmiség árulását - nem hagynak tartalommal megtölteni. Ezáltal nem is tölti be maradéktalanul az állam és a társadalom működésében betöltendő praktikus szerepét.
Aprócska széljegyzetként e helyütt emlékezzünk meg arról a momentumról, amely a diktatúra egyenes vonalú továbbélését szemlélteti még a Horn Gyula idejéből származó: ,,Lehet, hogy nem erkölcsös, amit csinálunk, de jogszerű!" kijelentéssel. Lendvai Sipánka - azé ez is több mint jelzésértékű, egykori állampárti cenzor! - a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjeként a múltkorában olyan kijelentésre ragadtatta magát, miszerint ,,a politikában nincs helye az erkölcsnek!"
No, mármost asszem ebből mindenki számára kiviláglik, hogy ettől a bagázstól demokráciaértelmezést, legalábbis a valósággal köszönőviszonyban állót, nemigen várhatunk. De hát mit is várhatnánk, egy állampárti diktatúrában szocializálódott népelnyomó, a társadalmat kiszipolyozó, a gazdasághoz hozzá nem értő gyülevész bandától? Ők, az internacionalisták, akik ellenségeik mindenféle nemzeti hagyomány megőrzésének, elmaradhatatlan oldalnehezékükkel, a társadalom végletekig történő atomizálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett másik gyökértelen kaszt, a kozmopoliták társaságában, úgy tűnik, nem tudják, de talán korrektebb, ha azt mondjuk, nem is akarják levetkőzni régi rossz szokásaikat. Ha nagy gáz van, azonnal lövetnek. Kisebb afféroknál elég az össznépi ellehetetlenítés.
Úgy tűnik a 2008-as esztendővel csúcsosodik ki, tetőződik be az emberiség semmibevétele. Az utóbbi évek történéseit, valamint a nagy közös gyarmatbirodalom, a pénzimpérium által kamatrabszolgaságban tartott Európai Unió, valamint az egyelőre még mindig a Majomember által dirigált, és újabban sajátos demokráciaértelmezésének köszönhetően világszerte közutálatot kiváltó Amerikai Egyesült Államok tevékenységét szemlélve pedig nem nehéz megjósolni, hogy ez az érzés, ahogyan Virág elvtárs prezentálásában a nemzetközi helyzet a Tanú című filmben, évről-évre fokozódni fog.
Én ezért aszondom: Jó Ha Figyelünk!
Isten áldja Magyarországot!
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ
http://fusz.hu/node/7662 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: műminiszterelnök, visszahívhatóság, ellehetetlenítés, szocializálódott, szabadságjogokat, választópolgárok, gyarmatbirodalom, szolgalelkületű, posztkommunista, gengszterváltás, targoncavezetők, terebélyesedett, széljegyzetként, prezentálásában, elmaradhatatlan, elévülhetetlen, megtestesülése, törpeminoritás, politikusoktól, atomizálásában, választópolgár, kereszttüzében, előszeretettel, megfontolásunk, keretrendszert, magyarországot, visszaállítása, targoncavezető, maradéktalanul, népszerűségnek, megteremtették, képviselőként, lepaktumozott, ellenzékieket, hivatkozással, gyakorlatilag, ámerikai majomembernek, 2008-as esztendővel, emberiség semmibevétele, negatív szenzációval, korrektség kedvéért, tényleges ottani, versenyzők testi, újságolvasó ember, globális faluvá, médiában elhangzó, ikertornyok leomlása, demokratikus szabadságjogokat, terrorizmus fenyegetettségére, általa jelentett, hatalom számára, lassacskán Sváby, United States, Dakar Rally, Horn Gyula, Lendvai Sipánka, Európai Unió, Amerikai Egyesült Államok,
|
|
|
|
|
|
| ámerikai majomembernek, 2008-as esztendővel, emberiség semmibevétele, negatív szenzációval, korrektség kedvéért, tényleges ottani, versenyzők testi, újságolvasó ember, globális faluvá, médiában elhangzó, ikertornyok leomlása, demokratikus szabadságjogokat, terrorizmus fenyegetettségére, általa jelentett, hatalom számára, lassacskán Sváby, reggeli beszélgetős, targoncavezető képbe, komplett ORTT-jelentésnek, előbbiekben említett, meghívott Cser-Palkovics, realitások talajára, első eset, szóvivő hölgy, együttes szereplést, urbánus szubkultúra, havazás miatt, csak apró, posztkommunista utódpárt, lakossági fórumon, törvényhozás házába, eü-törvény szövegét, képviselői esküjéhez, választóit kellene, esküje szerint, választói képviseletére, saját választóival, választói akaratát, képviselői eskü, egész közvetett, parlamenti képviselők, összevissza hazudozó, kamerák kereszttüzében, istenadta néphez, tipikus szájmagyar, szegfűmintás utódpárt, legkorrektebb eljárás, eü-törvényre való, képviselői esküt, aszerint történő, választói igénye, polgárok kezdeményezik, médiában szóba, állampárt idején, diktatúrában volt, téma szempontjából, rossebet érdekel, visszahívhatóság intézménye, választópolgárok számára, égadta világon, szolgalelkületű ölebmédia, előző rendszerben, képviselők visszahívhatósága, szabadság egyik, volt –, stabilitásra való, állampárti diktatúrát, egykori ’, ellenséghez csak, előre lezsírozott, demokráciát szokás, események mögé, demokráciát tanuljuk, sajátosan magyar, diktatúra továbbélését, többi volt, ottani kommunisták, párthoz hűek, fából vaskarika, demokratikus keretrendszert, államhatalom erőteljes, ponton szükséges, társadalom működésében, diktatúra egyenes, legnagyobb kormánypárt, múltkorában olyan, politikában nincs, valósággal köszönőviszonyban, állampárti diktatúrában, társadalmat kiszipolyozó, gazdasághoz hozzá, társadalom végletekig, kozmopoliták társaságában, össznépi ellehetetlenítés, utóbbi évek, nagy közös, pénzimpérium által, nemzetközi helyzet, műminiszterelnök, visszahívhatóság, ellehetetlenítés, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1583
- e Hét: 3505
- e Hónap: 7250
- e Év: 160746
|
|
|
Offline
