Az 1956-os forradalom – hivatalból elfelejtett - 7 nap - Nagy Imre,Maléter Pál,Pesti Srácok,Óbudai Schmidt,Szent László,Szabó János Széna,Kőrösi Sándor,Buri Sándor,Major Ernő,Andi Józsefet,Somogyi Tibor,Kőrösi Sándorral,Mecseki Láthatatlanok,Mecseki Szabadságharcos,Szabó János,Statisztikai Hivatal,Frankel Leó,Király Béla,Ekrem Kemál,Ekrem Kemál György,Építőipari Műszaki Egyetem,Szabad Nép,Kovács András,Blaha Lujza,Thaly Kálmán,Dózsa György,Landler Jenő,Forradalmi Katonatanács,Postaügyi Minisztérium,Sipőcz József Vajdahunyad,Klauber István,Palotás József,Palotás Józsefet,Pesterzsébeti Felkelők,Török Flóris,Móricz Zsigmond,Oláh Jenő,Kispesten Koroly,Bojtor Béla,Kőbányai Felkelők,Zalka Máté,Óbudai Felkelők,Újpesti Felkelők,Újpesti Forradalmi Bizottság,Könyves Kálmán,Somlyói Nagy Sándor,Északi Összekötő Vasúti Hídnál,Angyalföldi Felkelők,Újpesti Forradalmi Bizottságtól,Csizmadi Ferenc,Ládagyárnál Nagy Ferenc,Eörsi Lászlónak,Pesti Srácoknak,Tatár József,Rendszerváltó Fórum, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az 1956-os forradalom – hivatalból elfelejtett - 7 nap

2012-11-06 08:08:25, kedd

	Az 1956-os forradalom - hivatalból elfelejtett - 7 napja. 2012. november 6. 03:43:12 Azt tanítják az iskolákban, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és megtörve a szórványos ellenállást leverték a szabadságharcot, és ezzel vége. Ezen megfontolásból a forradalom leverésének gyásznapját november 4-én tartják, ami azt sugallja, hogy a szovjet bevonulást követő napokról, hetekről kár is beszélni, hiszen Nagy Imre drámai beszédével, és Jugoszláv nagykövetségre való elmenekülésével lezáródott a forradalom és szabadságharc. Ez természetesen nem igaz, viszont minden bizonnyal jelenlegi politikai berendezkedés által mesterségesen alakított Nagy Imre kultusz része. Mint sokan, én sem érthetek egyet a hivatalos szemlélettel, hiszen a szovjet bevonulásig tartó dicsőséges tizenkét nap után, még több mint egy hétig folytatódtak a harcok szerte az országban, aminek következtében a szovjet csapatok veszteségük felét ebben az időszakban, (november 4-e után) szenvedték el. Nem lezárult tehát a küzdelem 4-ét követően, hanem éppen ellenkezőleg. Fellángolt. A hivatalos szemlélet szerinti állásfoglalás ezért hamis, ilyen alapon akár átírhatnánk, az 1848-as szabadságharcot is, tekintettel arra, hogy a cári csapatok 1849. júniusi intervenciója döntő jelentőségű volt, ezért felesleges szót vesztegetni az azt követő eseményekre, csatákra. Persze ellenvetésként sokan mondhatják: Igen ám, de a 1956. november 4-e után felszámolták a szervezett ellenállást, megszűnt a legitim kormányzat! Nos, éppen ellenkezőleg, akkor léptek színre csak igazán azok a valóban legitim szervezetek - a munkástanácsok - akik igazán szembefordultak politikailag a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel. Az igaz, hogy november 4-e előtt formálisan a Nagy Imre vezette kormány kezében volt a hatalom, de 1956-ban nem a kormányzati politika, hanem a felkelők írták a történelmet. Hogyan is kell tekinthetnünk vajon Nagy Imre statáriumot kihirdető parancsára, amelynek alapján október 23-a és 25-e között felkelőket végeztek ki, és Maléter Pál tevékenységére, aki a Killián laktanya parancsnokaként lövette a Corvin-közt, majd pár nappal később hadügyminiszter lett? Úgy hogy a kommunista elkötelezettségű kormány skizofrén állapotban vergődött a történések örvényében, ezért óránként változtatta véleményét az eseményekről, de leginkább csak kommentálta azokat. Egyetlen állhatatos, tiszta szándékú, áldozatkész nemzeti erő volt október 23-át követően Magyarországon: A Pesti Srácok és az őket mindvégig támogató lakosság. Ők szálltak szembe első pillanattól az önkénnyel, Őket gyilkolta az első napokban Gerő, majd a Nagy Imre kormány, a szovjet hadsereg, később Kádár a pufajkásai. Ők fogtak először a fegyvert szabad akaratukból a függetlenségért, és Ők tették le azt, amikor az utolsó töltényük, utolsó benzines palackjuk is elfogyott. De volt még elég elszánt hazafi november 4-én, volt még elég fegyver és lőszer is. November 4-én csak a forradalom és szabadságharc egy szakasza zárult le, az első 12 nap küzdelmeit követte még 7 hősies nap. Bár a legendás felkelő bázisok többségéből november 4-én kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak egy jelentős része november 4-e után sebesült meg, hunyt el. Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitart, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartják magukat, gerillacsoportok szerveződnek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapok, újságok készülnek. Legtovább (november 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Élessaroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok. Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt. A fegyveres ellenállás azzal zárult lezárult le, hogy november 19-én a hatóságok - besúgó segítségével- elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás gépezetét. Fegyveres ellenállás november 4-étől A csepeli felkelők A szovjetek november 4-én azonnal elfoglalták a Csepelen tartózkodó tüzérezred egyes tüzelőállásait. A magyar honvédség 93-18-as számú légvédelmi ezredének egyik ütegét a szovjetek november 4-én hajnalban megtámadták és szétverték. A katonák vezetője Kőrösi Sándor főhadnagy volt, aki védelmi harcot tervezett, Buri Sándor a civilek vezetője viszont a szovjet páncélosok megtámadása mellett érvelt. A civilek kezdték meg a harcot, komoly veszteségeket okozva az intervenciós csapatoknak, ennek hatására csatlakoztak a katonák is. A mintegy 350 főnyi felkelő kilőtt 7-8 páncélost, és lelőtt egy repülőgépet is. A gyalogsági támadást megelőzendő, felrobbantották a városrészbe vezető utakat, s ezzel késleltették a szovjet behatolást. És sorozatvetővel lőtték a Tököli repteret is. A szovjetek mindinkább megerősödő támadása miatt a katonatisztek nem látták értelmét a további harcnak, így megfelelő vezetés hiányában 9-én reggel a szovjetek végleg felszámolták a fegyveres ellenállást. A harcokban sokan meghaltak, a csepeli áldozatok kétharmada november 4-e után esett el. ( a 73 áldozatból 50 fő) A megtorlások során a csepeli katonák közül kivégezték Major Ernő nemzetőrparancsnokot, a Kőrösi Sándor tüzérparancsnokot, Andi Józsefet, a nemzetőrség szervezőjét, és Somogyi Tibor szakaszvezetőt, aki Kőrösi Sándorral együtt lelőttek egy IL-28-as repülőgépet, valamint a harcok során két harckocsit lőtt ki. A Mecseki Láthatatlanok 1956. november 4-ére virradóra a bevonuló szovjet csapatok elfoglalták Pécset, ám egyes felkelőcsoportoknak sikerült szervezetten vissza húzódniuk a Mecsekbe, estére már parancsnokság is alakult. A szálingózó csoportok november 6-án délután érkeztek Vágotpusztára, a kijelölt főhadiszállásra. Itt történt az összegyűlt szabadságharcosok csapatbeosztása, kiképzése, és az eskütétel. A "Mecseki Szabadságharcos csapat" amely kb. 300 főt számlált, részben az ellenség összeköttetési, és utánpótlási vonalai ellen szervezett támadásokat, részben a felderítést végezett. November 10-én miután a szovjetek bemérték a csoport tartózkodási helyét áttelepültek Kisújbányára, Pécsváradra, és Mecseknádasra is eljutottak, sőt a pécsváradi rendőrség ellen is támadást indítottak, amely az utolsó katonai akció volt a részükről. November 15-én visszatértek Vágotpusztára, majd November 16-án elhatározták, hogy a reménytelen bel- és külpolitikai helyzet miatt a csoportot feloszlatják. Néhányan tovább folytatva a harcot, rajtaütéseikkel még hónapokig(!) támadták a megszálló csapatokat. A Széna téri felkelők November 4-én hajnalban a parancsnokság riadóztatta a nemzetőröket: a szovjet páncélosok közelednek Kelenföld felől. A Széna térre öt menetben beérkező szovjet erők csak a délutáni órákban ütköztek nagyobb ellenállásba, a páncélosokban a felkelők ezúttal még a benzines palackokkal sem tudták feltartóztatni őket. A szovjetek megadásra szólították fel a védőket, a nemzetőrök általános válasza az volt, hogy nem. Ezt követően a szovjetek a Gellérthegyről aknavetőkkel kezdték lőni őket, amelynek hatására az ellenállók nagy része más védelmi állást keresett. Szabó János fegyveresei a Statisztikai Hivatal és a Frankel Leó utcai tanács épületébe gyülekeztek. Szabó bácsi összegyűjtötte azokat, akik a végsőkig folytatni akarták az ellenállást, és 7-én este csoportjával elindult a hegyekbe. másnap értek a pesthidegkúti SZOT-üdülőbe, ahol berendezkedtek. Király Béla a nagykovácsi kastélyban fogadta Szabót bácsit, és kérte, hogy a Széna tériek maradjanak Pesthidegkúton, kerüljék az összecsapásokat de tájékoztassa őt a szovjetek mozgásáról. Ekkor indult felderítésre, és sebesült meg súlyosan Ekrem Kemál parancsnokhelyettes, Ekrem Kemál György édesapja. Nagykovácsiban ekkorra 200-300 főnyi erő gyűlt össze felkelőkből, diákokból, katonákból. Másnap, 9-én reggel miután egy nagyobb szovjet egység közeledett, Szabó bácsi elrendelte az elvonulást. A csoport egy része Nagykovácsi felé haladva összecsapott a szovjetekkel, de az angol temető környékén kelepcébe kerültek. A bekerített felkelők közül heten vagy nyolcan elestek, hárman a szovjetek fogságába kerültek. Másnap, Szabó bácsi úgy értékelte, hogy céltalan a további ellenállás, feloszlatta a csoportot, és november 19-i letartóztatásáig az Építőipari Műszaki Egyetem bölcsődéjében (felesége munkahelyén) húzódott meg. Letartóztatása után egy hónappal a statáriális bíróság kivégezte. A VIII. kerületi felkelők A november 4-ei szovjet támadás meglepte a 1500-2000 corvinistát. A Corvin-köziek 1-2 napos ellenállás után, szervezetten (a névsorokat, igazolványokat megsemmisítve, parancsnokaik vezetésével) kiürítették bázisaikat, ám a Kisfaludy utcai Kasza-csoport, valamint a Práter utcaiak és a Vajdahunyad utcaiak folytatták a harcot, egészen november 7-8-áig, és ezekben a harcokban fél tucat páncélost lőttek ki. A Szabad Nép székházában lévő felkelők is a fegyveres ellenállás mellett döntöttek, a csoport, Kovács András egyetemi hallgató parancsnoksága alatt a Blaha Lujza téren november 8-áig küzdött a szovjet erőkkel. A IX. kerületi felkelők A november 4-ei támadás álmukban érte a IX. kerületi nemzetőrcsoportokat. A Tűzoltó utcaiak a Nagyvárad tér, Üllői út, Mester és a Viola utca vonalában csaptak össze a megszállókkal, "Göndörék" a Ferenc téren, a Mester, a Thaly Kálmán és végül a Tűzoltó utcaiakkal közösen a Viola utcában vívtak kemény harcot a szovjet katonákkal. A Tompa és Ráday utcaiak leginkább a Ferenc körút két oldalán bocsátkoztak tűzharcba a bevonuló páncélosokkal. A IX. kerületi forradalmárok 4 napig védekeztek az óriási túlerővel szemben, és a novemberi harcok alatt mintegy 7-8 páncélost semmisítettek meg. A VII. kerületi felkelők November 3-án délután, a Baross téri kerületi nemzetőrparancsnokok és katonai tanácsadóik megállapodtak abban, hogy milyen rendszerbe szervezik meg a védelmet, ennek ellenére a Baross téri ellenállás viszonylag hamar összeomlott. A bázishelyet és a környező épületet a páncélosok szétlőtték, de a felkelők legelszántabb csoportjai szétszóródva, a szovjeteknek súlyos veszteségeket okozva folytatták a harcot a Rákóczi úton, a Bethlen mozinál, a Városligetben és a Dózsa György úton. (Bázishelyeik a Landler Jenő utcában, a Garai téren és a Divatcsarnokban voltak.) Kisebb egységeik 9-éig harcoltak. A Lenin körúti szakaszon napokon keresztül eredményes harcot folytattak a felkelők. November 6-ától a. Forradalmi Katonatanács irányította az ellenállást, összehangolva a csoportok tevékenységségét. Központjuk a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium épületében, illetőleg a Royal szállóban volt. A szomszédos kerületekből csatlakoztak hozzájuk Sipőcz József Vajdahunyad utcai harcosai, valamint az Eötvös utcai csoport egyik részlege. Az 500-600 főnyi ellenálló 9-10-éig tartotta magát. Egy, a zuglói nemzetőrséghez tartozó 40-50 főnyi csoport Klauber István vezetésével november 4-7 között a Thököly úti 44. sz. bázisukról eredményes harcot vívtak a szovjetek ellen, akik 30-40 katonát, 7-8 páncélost vesztettek. Azok a felkelők, akik Palotás József parancsnok vezetésével székhelyüket áttették a Landler Jenő utcába, november 6-án harcokat folytattak a Divatcsarnoknál, ahol a szovjetek később a fogságba esett védőket kivégezték. Másnap a Bethlen mozit megszállva tartó ÁVH-s egységet támadták meg, majd egy kisebb szovjet egységgel is felvették a harcot a Hernád utcában. (Palotás Józsefet 1958 márciusában kivégezték) A Pesterzsébeti Felkelők November 1-jén és 2-án a pesterzsébeti nemzetőrökhöz csatlakozott az esztergomi légvédelmi tüzéregység hat löveggel, és a kiskunmajsai lövészezred VII. százada, akik a Jutadombon valamint a Soroksári úton tüzelőállást foglaltak el. 4-én, a felkelők és a katonai erők összecsaptak a szovjet csapatokkal. Főleg a Jutadombnál, a Hangyadombnál, a Török Flóris utcában és a Határ úton folytattak eredményes harcot. Amikor a tüzérezred egyik egysége, egy nagyobb szovjet csapat közeledésének hírére, levonult a Jutadombról, a soroksári felkelők rekvirálták a lövegeiket, és küzdöttek tovább. A fővárosban itt tartott legtovább a fegyveres ellenállás. November 10-11-én a nemzetőrség feloszlott, és befejeződtek a harcok. Harcok a Móricz Zsigmond körtéren November 4-étől a spontán módon összeállt civil fegyveresek Oláh Jenő volt hadnagy vezetésével felvették a harcot, és a kb. 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai rohamlöveg zászlóalj egyik egysége. A november 5-ei 6-7 órás harcban egy szovjet légidesszant alakulat morzsolódott fel, és három harckocsi megsemmisült. Végül a szovjetek körbezárták a körteret, mire a szabadságharcosok beszüntették az ellenállást. A kispesti felkelők Kispesten Koroly T. György hadnagy vezetésével November 4-én a rendőrkapitányság épületében elhelyezkedő felkelők mértek csapást a behatoló szovjet erőkre, de az ellencsapás során súlyos belövések érte az épületet, mire a fegyveresek szétoszlottak. November 6-án Koroly ismét összehívta a felkelőket (kb. 250 fő jelentkezett), kialakította a harci álláspontokat megszervezte az összeköttetést is. Utasításba adta, hogy amennyiben szovjet túlerővel kerülnek szembe, a felmorzsolódás helyett inkább vonuljanak vissza a lovasrendőrségi laktanyába, további intézkedésig. A csoportok közül a Bojtor Béla vezette alakulat még november 9-én is megtámadta a szovjet csapatokat. A túlerő azonban a kispestieket a fegyver letételére kényszerítette. A Kőbányai Felkelők A Csajkovszij parkba vezényelt honvédségi erők a felkelőknek átadtak légvédelmi ütegeket. A hat lövegből hármat a Zalka Máté térre, kettőt a Jászberényi útra vittek, egyet a Csajkovszkij parkba. Ezekkel a lövegekkel már november 4-én több harckocsit megsemmisítettek, főleg az Élessaroknál. 6-án ismét rekviráltak fegyvereket a katonáktól, amelyeket a légi erők ellen is felhasználtak. A szovjetek 8-án megtámadták a felkelők leharcolt ütegállását, és megsemmisítették a fegyvereiket. Ezután szétszóródtak szét a kőbányai szabadságharcosok. Az Óbudai Felkelők November 4-én, a szovjet intervenció hírére, az óbudai felkelők a Schmidt kastélyban gyűltek össze. Miután kialakították a harcálláspontokat (két aknavetőjük és egy tarackjuk is volt), Szentendréről újabb ágyúkat hoztak, és megtámadták a Bécsi úton vonuló páncélosokat. A szovjetek túlereje azonban itt is hamarosan érvényesült. November 7-én a tisztek, 8-án a civilek is beszüntették az ellenállást. Az Újpesti Felkelők November 4-én az Újpesti Forradalmi Bizottság bázisán, felkészültek az intervencióra, és a Könyves Kálmán gimnáziumban kialakították a főparancsnokságukat. A felkelők egységes vezetésére 6-ától Somlyói Nagy Sándor 54 éves volt huszár ezredes kapott megbízást, aki a Szent László úti sorompónál és a Ládagyárnál helyezte el fegyvereseit. A felkelők a közeli Csirizgyárból hozott anyaggal felkenték az utat, hogy akadályozzák a páncélosok mozgását. A vezetők a Chinoin gyárból robbanóanyagot, az egyik Váci úti gyárból oxigénpalackokat hozattak. Harcba bocsátkoztak a Remiznél, az Északi Összekötő Vasúti Hídnál, a Víztoronynál és a Könyves Kálmán gimnáziumnál. November 8-án az Árpád út felől bevonuló szovjetek körülvették a főparancsnokság bázisául szolgáló gimnáziumot, és befejeződött az ellenállás a IV. kerületben. Az Angyalföldi Felkelők A november 4-ei szovjet támadás hatására a forradalmárok kezükbe vették az irányítást. Megalakult a XIII. kerületi parancsnokság is, amely az Újpesti Forradalmi Bizottságtól és az ottani Nemzetőrségtől kapott támogatást. A legerősebb csoport, Csizmadi Ferenc szállítómunkás parancsnoksága alatt a Váci út-Rákospatak kereszteződésénél alakított ki harcálláspontot, többször harcba bocsátkoztak a szovjet páncélosokkal, végül a felkelők szétszóródtak a szovjet erőfölény következtében. Csizmadi és felkelőtársai az Újpest közelében lévő Ládagyárnál Nagy Ferenc főhadnagy egységéhez csatlakoztak, majd 8-án 13 óra körül a csoport tűzharcba kerültek egy szovjet alakulattal, amely szétszórta a felkelőket, és ezzel Angyalföldön megszűnt a fegyveres ellenállás. Ezek a történések természetesen csak a nagyobb csoportok önfeláldozó hazaszeretetéről szólnak, ezen túl számos kisebb egység is kivette a részét a küzdelemből, és kitartott a végsőkig. Örök dicsőség azoknak, vállalták a legnagyobb áldozatot is a hazájukért, Köszönöm azoknak, akik ezeket a tetteket lejegyezték, köszönöm azoknak - mint Eörsi Lászlónak is kinek dolgozatait ezen összefoglaló egy részének forrásaként használtam - akik kronologikusan rendezték és feldolgozták azokat az írásokat, amelyek bizonyítják, hogy hogyan lehet egy forradalom közel felét hivatalosan szinte feledésre ítélni. Tartozunk azzal a Pesti Srácoknak, hogy emlékezünk, és emlékezésre serkentsük azokat, akik ilyen-olyan megfontolásból inkább felejtenének. A Fegyveres felkelés befejezése, egyben a hivatalos megtorlás kezdete véleményem szerint Szabó János, Szabó bácsi, Széna téri parancsnok letartóztatása, vagyis 1956. november 19. Tatár József Rendszerváltó Fórum Forrás: refor.szerverland.com http://www.nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt= 106237&offsetlo=0

0 komment , kategória: Általános

Címkék: letartóztatásáig, gerillacsoportok, hazaszeretetéről, erzsébetvárosban, oxigénpalackokat, megsemmisítettek, tevékenységségét, elkötelezettségű, megsemmisítették, divatcsarnokban, felrobbantották, divatcsarnoknál, összecsapásokat, lovasrendőrségi, függetlenségért, hadügyminiszter, harcálláspontot, szabadságharcos, csapatbeosztása, főhadiszállásra, szabadságharcot, szembefordultak, elmenekülésével, parancsnokaként, rajtaütéseikkel, főparancsnokság, sorozatvetővel, letartóztatták, igazolványokat, parancsnoksága, tüzelőállásait, összegyűjtötte, feltartóztatni, szakaszvezetőt, letartóztatása, összeköttetési, 1956-os forradalom, szovjet csapatok, szórványos ellenállást, forradalom leverésének, szovjet bevonulást, hivatalos szemlélettel, szovjet bevonulásig, hétig folytatódtak, harcok szerte, küzdelem 4-ét, hivatalos szemlélet, 1848-as szabadságharcot, cári csapatok, szervezett ellenállást, legitim kormányzat, valóban legitim, Nagy Imre, Maléter Pál, Pesti Srácok, Óbudai Schmidt, Szent László, Szabó János Széna, Kőrösi Sándor, Buri Sándor, Major Ernő, Andi Józsefet, Somogyi Tibor, Kőrösi Sándorral, Mecseki Láthatatlanok, Mecseki Szabadságharcos, Szabó János, Statisztikai Hivatal, Frankel Leó, Király Béla, Ekrem Kemál, Ekrem Kemál György, Építőipari Műszaki Egyetem, Szabad Nép, Kovács András, Blaha Lujza, Thaly Kálmán, Dózsa György, Landler Jenő, Forradalmi Katonatanács, Postaügyi Minisztérium, Sipőcz József Vajdahunyad, Klauber István, Palotás József, Palotás Józsefet, Pesterzsébeti Felkelők, Török Flóris, Móricz Zsigmond, Oláh Jenő, Kispesten Koroly, Bojtor Béla, Kőbányai Felkelők, Zalka Máté, Óbudai Felkelők, Újpesti Felkelők, Újpesti Forradalmi Bizottság, Könyves Kálmán, Somlyói Nagy Sándor, Északi Összekötő Vasúti Hídnál, Angyalföldi Felkelők, Újpesti Forradalmi Bizottságtól, Csizmadi Ferenc, Ládagyárnál Nagy Ferenc, Eörsi Lászlónak, Pesti Srácoknak, Tatár József, Rendszerváltó Fórum,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]