Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Kerecseny János: A vörös 140 millió
  2013-03-23 18:03:25, szombat
 
   
 

2013. márc. 20.
Kerecseny János: A vörös 140 millió


A bécsi nagy kaland
Az őszirózsás forradalom után...

1919. március 20-ikán Károlyi Mihály gróf megtagadva magyarságát és ősi családi hagyományait, elárulta a magyar alkotmányt s az ezen nyugvó politikai hatalmat Kun Béla és társai kezébe adta. 1919. március 21-ikén a budapesti gyűjtőfogházban letartóztatásban levő Kun Bélával és az ugyancsak fogságban ülő párthíveivel tudatták, hogy az ország vezetését a lemondott Károlyi Mihály miniszterelnök rájuk, illetve a magyarországi kommunista pártra ruházta.

A magyar alkotmány meggyaláztatott és a magyar haza sorsa megpecsételtetett...

Börtönviselt zsidó írógépügynökök, álhírlapírók, zsarolók és egyéb más szélhámosok kezébe került az ezeréves szentistváni haza sorsának irányítása.

A sorsnak micsoda iróniája! Börtönből kikerült söpredéknép uralkodott e pillanattól kezdve az ezeréves hősi múltjára büszke katonanemzet felett. Szinte hihetetlen, hogyan kaparinthatta meg a hatalmat a pusztán csak pár száz lelket számláló kommunista párt, a tudatlanok és félrevezetettek eme sajnálatos kis csoportja, amelyet üresfejű demagógok, lelketlen népbolondítók és a börtönök lakói mozgattak és irányítottak.

A rejtély megoldását abban kell keresnünk, hogy a magyar középosztály a múltban közömbösen fogadott minden politikai ,,újítást", nem érdekelte az események rohanása és a demagógiától talán meg is félemlítve, bekötött szemmel és süket füllel, teljesen tehetetlenül nézett a jövőbe. Csak így érthető meg az, hogy a csatornák piszkából felszivárgott maroknyi csőcselék máról-holnapra a nyakára ülhetett...

Egyetlen szakasz jó magyar katona, egy tiszt vezetésével megakadályozhatta volna azt, hogy a magyar nemzetet a legnagyobb szégyen érje, ami ezeréves történelmének dicsőségekben gazdag sorozatában érhette...

A szervezetlen magyar társadalom sok ezer részre szétbomlott. Kábult politikusok, megijedt polgárok és tehetetlen középosztálybeliek félősen bújtak meg otthonukban, mit sem törődve a haza sorsával.

És 1919. március 21-ikén elindult útjára a terror. Pontosan úgy, ahogy azt a moszkvai recept szerint a guruló rubelek segítségével lemásolta. Csakhamar kifosztották a templomokat, meggyalázták a papokat és apácákat, kolostorokat raboltak ki, akasztottak és gyilkoltak, megfosztották a polgárt személyi szabadságától, és elrabolták egy életen át gyűjtött kis vagyonkáját — és mindezt a ,,felséges népjog" nevében. Egyszerű munkásokat és földmíveseket lőttek halomra és az akasztófák csaknem minden községben ismertek lettek.

Ebben a jajszavaktól és halálsikolytól hangos, borzalmas világban legelőször a föld fiai, a parasztság és a hazáját féltő magyar ifjúság döbbent öntudatra. És felocsúdva terhes álmából, szervezetlenül és parancs nélkül, pusztán csak a vére és lelke sugallatára hallgatva, fegyvert ragadott, hogy lemossa a szégyent...

A történelmi igazság kedvéért meg kell állapítanunk: egyetlen esetben sem az úgynevezett ,,burzsoázia" lépett fel és fogott fegyvert a kommunista hordák ellen, — hanem az igaz és őszinte magyarok, sokszor a csaknem teljesen nincstelen, de szívben és vérben százszázalékos hazafiak keltek fel az istentagadó hazaárulók ellen!

Tehát nem a gazdagok indították el az ellenforradalmat, hanem tekintet nélkül vagyon és társadalmi helyzetükre azok az aggódó lelkű igaz magyarok, akik a haza legnagyobb szerencsétlenségében is érezték, hogy örök hűséggel tartoznak a földnek, ahol születtek, a nemzetnek, amelyből származtak — és véren és vason, tűzön és halálon keresztül is kitartottak a nemzeti gondolat mellett és megőrizték magyarságukat. Ezek a férfiak ragadták meg a fegyvert és ezek feszültek a hazáttagadók ezrei elé, hogy sok esetben feláldozzák egyetlen értéküket is: az ifjú életet...

* * *

Most, amikor az európai civilizációt fenyegető bolsevizmus ellen véres áldozattal mi is fegyverben állunk, eszünkbe jutnak az 1919-es magyar ellenforradalmi megmozdulások s eszünkbe jut a legérdekesebb és legértékesebb vállalkozás: a bécsi magyar követség megszállása és elfoglalása, amit a bankgassei puccs néven könyvelt el a történetírás.

A bankgassei puccsot azért nevezzük a legértékesebb ellenforradalmi megmozdulásnak, mert a magyarországi szovjet uraira ez mérte a legérzékenyebb csapást, hiszen Kun Béláékat egyszerre fosztotta meg legnagyobb tőkéjüktől: az általuk Bécsbe csempészett száznegyven milliótól, amiáltal sikerült megakadályozni Ausztria és Wien kommunizálását és megmenteni az európai keresztény kultúrát is.

Nem ok nélkül nevezte el a bankgassei puccsot Gömbös Gyula ,,az ellenforradalom legnagyobb egyéni cselekményének, amelyben az ész a férfiúi bátorsággal párosult".
A dráma színhelye és szereplői

A bécsi világszenzáció, amely 1919. május 2-án Európát és vele együtt majdnem az egész művelt világot felkavarta: a magyar követség palotájában zajlott le. De mielőtt az olvasó megismerné a puccs részleteit, tekintsük meg magát a színhelyet: a bécsi Magyar Házat.

Régi, hatalmas palotatömbök, nagyobbrészt gazdag magánosok lakóházai sorakoznak Bécs ama negyedében, amely a Burgszínház és a Kohlmarkt között fekszik. Szürke, az időkkel dacoló, kopott, ódon palotasorok szegélyezik a sokszor egészen halotti csendbe borult, előkelő utcákat. Itt nem lehet hallani a villamos csengését, autók tülkölését. Mindössze olykor egy-egy magánfogat gördül végig halkan az utcákon. Nagyon kevés ember jár ezen a tájon, csak éppen az, akinek feltétlen dolga van, vagy ott lakik. Az ünnepélyes csendet ritkán szakítja félbe a Volksgartenből néha-néha idehangzó üde gyermekkacagás. Ebben a negyedben fekszik a Bank-utca is, amely a Burgszínháznál kezdődik és hossza alig pár száz méter. Csupán csak öt vagy hat bérház húzódik meg a Bank-utcában, a többi mind patinás magánpalota, kivéve az utca végén emelkedő szürke, méltóságos középületet: a régi Osztrák-Magyar Bank dísztelen, kolostorszerű épületét.

A Bank-utcának a Belváros felőli oldalán — az utca mindkét végétől körülbelül egyenlő távolságra — van a Magyar Ház. Egészen a régi Bécs stílusában épült. Mária Terézia korabeli épület, széles, hatalmas falakkal; nehézkes ódon pompájával igen jól illeszkedik be az utca légkörébe. Két óriási homlokzata közül az első a Bank-utcára néz, két nehéz tölgyfakapuval, a hátsó egy kapuval a Schencken-Strassere. Az egész épület egyébként roppant nagy téglaalakot képez, amelyet a középső traktus két részre oszt, miáltal két udvara van. Olyan komor méltóság ül a szürke és hideg falakon, mint valami megmagyarázhatatlan fájdalom...

Az épület belseje teljesen megfelel külsejének. Hosszú, méltóságteljes, kongó folyosók, ahová sohasem szűrődik be a nap éltető sugara. Ezekből nyílnak az egyes termek, magyar pompával berendezve. Itt nem sajnálták a szőnyeget, a falkárpitot, a ragyogó empire csillárokat és a klasszikus ízléssel készített bútorokat! Mintha egy hatalmas uralkodó fogadótermeibe lépnénk. A többi szobák ellenben kolostori egyszerűséget árulnak el. Mintha csak köznapi munkának lennének szentelve. Mindenütt öles-vastag falak, nehéz régi veretű, méteres kapuk, hosszú nyílegyenes, hallgatag folyosók, ahol állandóan alkonyati hűvösség húzódik meg szinte riasztóan: ez a bécsi Magyar Ház levegője.

A forradalmak előtt a király személye körüli minisztériumot helyezték el a Magyar Házban, 1918 novemberében pedig a magyar népköztársaság bécsi követsége költözött ide. Ausztriától váló elszakadásunk óta ez volt az első önálló külképviseletünk.

A háznak a Bank-utca felé három emelete, de a Schencken-Strasse felől négy emelete van; úgy látszik, hogy utólag ragasztották a meglévők fölé. Erre vall egyrészt újabb formája, jobb vakolása, másrészt a homlokzatot talán nem is akarták elcsúfítani egy újabb keletű emelettel, ezért inkább a hátsóra tették; mert hely kellett az irodáknak és a lakószobáknak egyaránt.

A bank-utcai front földszintjén — a két kapu között — a követség konzuli osztálya foglalt helyet. Tisztviselői részint a régiek, részint újonnan kinevezettek, de az időszerű események folyamán különösebb szerepet nem játszanak. A két kaputól jobbra és balra a két portás lakása van. Az első emeletet a pompás dísztermek foglalják el és az a lakosztály, ahol a miniszterelnök szokott megszállni, ha Bécsben tartózkodott. A harmadik emeleten egészen egyszerű kispolgári, egy-két szobás lakásokat találunk, a tisztviselők számára. Körülbelül a homlokzat közepén fekszik az elkövetkező napok főhősének, Hajós Jenő követségi titkárnak lakószobája.

A puccsban a Magyar Ház hátsó, Schencken-strassei frontja szerepel helyszínként, de különösen ennek első emelete. Itt van ugyanis a követség politikai osztálya és a Követek magánlakása, melyek nagyfontosságú szerepet játszottak a puccsban és a bank-utcai milliók történetében.

A 6-os számot viselő kaputól — ez az, ami a Burgszínházhoz van közelebb — széles lépcső vezet fel a politikai osztály termeibe. A látogató először egy folyosószerű előszobába nyit be, innen jut ezután tovább a voltaképpeni hivatalos szobákba. A legelsőben két egymással szembenéző íróasztalnál Parcher követségi tanácsos és Hauer alkonzul ülnek. Az ő dolguk a tulajdonképpeni politika, Hauer egyébként a titkos írást kezeli. Mindketten kifogástalanok az emberekkel való érintkezésben, keveset beszélnek, hivatásos diplomaták.

A következő nagyobb szobában Bálint követségi tanácsos ül, mint gazdasági szakelőadó. Azelőtt a Kereskedelmi Múzeum konstantinápolyi levelezője volt és csak a forradalom kitörése után vették át a külügyi státusba. Bálint egészen egyszerű zsidó szülőktől származik, roppant ambiciózus, dolgozó, sőt mondhatni törtető ember, akinek főhibája a határtalan nagyravágyás. A követek távollétében örömmel megragadia az alkalmat, hogy interjúkat adhasson a lapoknak, ahol saját maga által nagyrabecsült politikai nézeteit szabadon nyilvánítja. Szerepe fontosságának kidomborítása céljából ügyvivőnek szereti magát nevezni.

A következő szobában ismét ketten ülnek. Hajós Jenő követségi titkár és Bérczy konzuli attasé. Bérczy dolga a diplomáciai útlevelek intézése, míg Hajós azokat az ügyeket kezeli, amelyekben a követek személyesen intézkednek.

Kettőjük közül Bérczy attaséról kevés szó esik majd, ellenben Hajós Jenő titkárral, aki a milliókkal összefüggő eseményeknek egyik legfőbb szereplője, a továbbiakban bőven foglalkozunk.

Hajós szobája után egy nagy terem következik, a követek tulajdonképpeni dolgozószobája, melyekből kisebb méretű ajtón át a követek magánlakásába jut a belépő.

Ezekben a helyiségekben képviselték az önálló Magyarországot előbb Harrer Ferenc és utána Charmant Oszkár követek, akik a bolsevizmus kitörése után természetesen Bolgár Elek és Fenyő Andor bolsevista megbízottaknak kényszerültek átadni helyüket.

A helyiségek a Schencken-strassei egész frontot elfoglalják, olyanformán, hogy a hivatalos helyiségekbe a feljárat a bal főlépcsőn, míg a követek lakóhelyiségeibe a jobb főlépcsőn vezet. A nagy Mária Terézia-szalon pedig mintegy az összekötő kapcsot képezi a két traktus között.

Közvetlenül a követek magánlakása fölött fekszik Magurányi Sándor követségi irodafő-igazgató magánlakása.

Magurányi eredetileg tényleges tiszt volt, de évekkel a világháború előtt otthagyva a hadsereget, a Bécsben székelő király személye körüli minisztériumban kapott alkalmazást. Itt találta őt a forradalom kitörése, amikor a minisztérium követséggé alakult és Magurányit irodafőigazgatói minőségben a követségi státusba vették át.

Az itt ismertetett tisztviselők már a kommün kitörése előtt is a követség szolgálatában állottak. A magyar követség egyik szerve, mely a későbbiekben is szerepel, a bécsi közös hadügyminisztérium felszámolását végző katonai csoport, a magyar királyi testőrség palotájában kapott elhelyezést. A csoport erősen ellenforradalmi érzelmű.
Az ellenforradalmárok és egyéb magyarok élete Bécsben a kommün alatt

Négy főcsoportba osztható a Bécsbe szorult magyarság. Az elsőbe tartoznak azok, akik szívvel, lélekkel a Haza sorsán csüggenek. Ha kell, az életüket is érte adják. Sajnos, ezek vannak a legkevesebben: de ezek az igazi ellenforradalmárok. Ezek a vérük és a szívük sugallatára jöttek ide, hogy a veszélyben lévő hazán segítsenek. A másik kategóriába tartoznak a kalandorok, akik a lelkes hazafit mímelik, színészkednek, de titokban éles szemük zsákmány után kutat; mindegy, hogy honnan jön, jobbról, vagy balról, a fő, hogy legyen: ezek a legveszedelmesebbek. Az ellenforradalom szent ügyéhez pedig éppenséggel semmi közük. Gyenge jellemű, gerinctelen gyászmagyarok. A harmadik csoportba tartoznak a monoklis urak, a dőzsölők, akik előkelő szállókban laknak, kifogástalan eleganciával járnak, a bárokban forgolódnak és mindig többet isznak a kelleténél. Vannak, akik autót tartanak, mitsem törődve azzal, hogy honfitársaik örvendenének, ha a Deutsches Haus-hoz címzett étteremben üres főzelékhez jutnának. Viselkedésükkel felhívják a rendőrség és a magyar kommunisták figyelmét, mint ahogy a lakosság ellenszenvét is kiváltják. Pedig a bécsi nép igen szívélyes a magyar hazafival szemben. Megérti nélkülözésüket, szívesen áll rendelkezésükre, csak azt nem szereti, hogy beleavatkozzanak dolgaiba. A negyedik csoportba tartoznak azok, akiknek jóformán semmi keresni valójuk itt. Csak azért jöttek Bécsbe, mert megunták otthon az éhezést és itt egyéb dolguk nem akadt, mint segélyért ostromolni a Komitét. Pedig a Komité igen rosszul állott anyagilag. A legszükségesebbeket sem tudta biztosítani emberei részére. És sok kellett az ellenforradalmároknak. Drága volt a szállodai lakás, drága a vendéglői étkezés, úgyhogy a legszükségesebb ruházati cikkekre a legtöbbnek már sehogyan sem tellett. Kopott, lerongyolt, megviselt volt a becsületes ellenforradalmár, korgott a gyomra az ürességtől, — de bezzeg sok lézengőnek még pezsgőre is tellett.

Óriási baj volt az is, hogy a vezetők és szervezők között csak igen kevesen ismerték az embert. Nem voltak mélyrepillantóak, a dolgok fölött töprengők, s egyik-másiknak a képzettsége legfeljebb csak a nyelvek tudásában jutott kifejezésre. Hirtelen határoztak dolgok fölött. Gyanakvóak voltak — és ami a legfőbb: igazságtalanok! Bizalmatlanságukban megfigyeltették egymást, nem hittek senkinek. Politikai és emberi felfogásuk legjellemzőbb sajátsága az volt, hogy mindent a maguk nézőpontjából ítéltek meg. Ennek az elvnek szigorú szem előtt tartása igen káros következményekhez vezetett.
Akik mindent kockáztattak...

1919. március 21-én kitört a proletárdiktatúra. A budapesti polgár elvesztette a fejét. Sem vezető, sem parancsnok, sem közkatona nem volt többé a polgárság számára. Mindenki a maga pillanatnyi érdekeinek megóvását kereste, ha ugyan erre egyáltalán módja és ideje volt. A polgárság széthúzása és bizalmatlansága miatt kezdetben Magyarországon nem lehetett komoly ellenforradalmi szervezkedéshez fogni. Bécset választotta hát néhány magyar ember, hogy onnan — többé-kevésbbé nyugodt helyzetből — indítsa meg az ellenforradalom előkészítő munkálatait.

Gömbös Gyula és Bethlen István voltak az elsők, akik sietve itthagytak Budapestet, hogy Bécsben ellenforradalmat szervező komitét alakítsanak. Teleki Pál, Szmrecsányi György, Sigray Antal gróf és Pallavicini őrgróf, valamint Ráday gróf segédkeztek a szervezés munkájában és mellettük dolgozott Crouy Péter főhadnagy is. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Heffty Richárd, kivel még nem sokkal azelőtt, a Károlyi-forradalom idején, a ,,Helikon" című ellenforradalmi lapot szerkesztettem. Egy nappal később szökött át a határon lovastul, teljes felszerelésével a Grüneberg-különítmény, amely Grüneberg Frigyes főhadnagyon kívül tizenhárom lelkes és vakmerő tisztből állott.

A Josefgassei ,,Pension Félicitas" volt akkor Bécsben a magyar ellenforradalom központja. Itt lakott még néhány lelkes, vállalkozó szellemű magyar katonatiszt, akik egyszerű közkatonaként szolgálták az ellenforradalom ügyét.

Sajnos, ez a csoport kicsiny, de fáradságot sohasem kímél és életét bármikor kész kockára tenni. Csak annyit adjanak neki, amiből a szűkös mindennapi kitelik — majd lesz több otthon — gondolja. Ezek sohasem kérdeznek semmit, a legkevesebbet tudnak a politikai boszorkánykonyhák titkaiból, csendesek, ügyszeretetnek élők és csak a parancsot várják az indulásra!

Ezek az igazi ellenforradalmárok, akik mindent kockáztattak, amikor ide jöttek Bécsbe. Mindent, — még a puszta életüket is. De a szent cél megéri ezt a ,,mindent" és ezzel a jeligével hajtják le naponta gondterhelt fejüket: a haza midenek előtt!
Nincs pénz a mozgalomhoz - várjuk a csodát

Súlyosbította az ellenforradalmárok helyzetét Kun Béla megerősödése. A bécsi lapok annakidején hírül adták, hogy a vörös csapatok mindenütt megverték ellenségeiket. Diadalmas előnyomulást jelentettek a csehek ellen. Talán Pozsonyig meg sem áll Pogány fővezér, — újságolja az egyik bécsi hírlap.

Bécsben is kezdett égni a föld a talpak alatt. Fenyő és Bolgár, a két követ mindenképpen azon fáradozott, hogy Bécsben is kiáltsák ki a proletárdiktatúrát. Ebből a célból érintkezésbe léptek a bécsi szociáldemokrata és kommunista pártokkal és azoknak legbaloldalibb csoportját igyekeztek megnyerni céljuknak. Ezután már sorozatosan ütötték fel fejüket a zavargások, utcai felvonulások és tüntetések Bécs utcáin. Átlagosan hetenkint egy puccskísérlet történt. Még attól sem riadt vissza a bécsi csőcselék, hogy megostromolja a parlamentet; az épület már tüzet fogott és a puskaropogást a harmadik kerületben is hallani lehetett. Csak a rendőrség erélyes fellépése mentette meg az építészetnek ezt a remekművét a pusztulástól. A parlamenti támadásnál igen sok ember esett el és még több sebesült meg. Közeledett lassan május elseje, és ez volt az az időpont, amikor az osztrák kommunistapárt — a magyar bolsevikiek segítségével — ki akarta kiáltani a proletárdiktatúrát. Az ellenforradalom részéről ugyanekkor semmi komolyabb lépés, vagy érdemleges cselekedet nem történt. Csupa próbálkozásokkal telt el az idő.

Végre az újságokban valaki hirdetéseket tett közzé, hogy megbízható tiszteket keres egy ,,akcióra"! Kis külvárosi szálloda volt a jelentkezés helye. Rengeteg jelentkező akadt! A legtöbbje állásnélküli, volt osztrák tiszt, akiben még élt a régi szellem és mindig kész volt a vörös felforgatók ellen harcolni. Legtöbbje beszélt a régi Monarchia több nyelvén és mindenáron újra katona akart lenni, mindegy hogy hol. De az idegen jelentkezők nagyrésze nem is azért jött toborzó-irodánkba, hogy tényleg katona legyen. A fontos az az 1000 korona volt, amit foglalónak kaptak. Ezt az összeget zsebrevágták, azután 90%-uk elszéledt, Isten tudja, merre. A jelentkezőknek alá kellett írni valami kötelezvényt, amely szerint bizonyos ideig kötelesek szolgálni a magyar hadseregben. A bécsi rendőrség hamarosan tudomást szerzett a toborzásról, a jelentkezőket szélnek eresztette, a toborzó-iroda tisztjeit pedig letartóztatta.

A pénztelenség napról napra nőtt és vele az elégedetlenség is. A magyar mágnások egy tekintélyes csoportja tárgyalásokat folytatott bécsi és más külföldi bankcsoportokkal, legfőképpen pedig a Rotschild-bankkal, többmilliós kölcsön felvétele tárgyában. Az összeg visszafizetését együttesen, egész vagyonukkal, hajlandók lettek volna garantálni. Dacára minden fáradozásnak, összeköttetésnek, a bank, amely köztudomás szerint a liberális-zsidó nagytőke első számú kapacitása volt s ennek következtében nem állott érdekében a nemzeti mozgalomnak támogatása, az összes mágnásokat együttvéve nem tartotta jónak egy millió koronára! Elképzelhető az a lehangoltság, amikor minden titkolódzó hallgatás ellenére kiszivárgott a Komitéből ez a lesújtó hír.

Gömbös Gyula könyvének fedőlapja

A tisztek elégedetlensége is tetőfokra hágott már és gyakran izgalmas jelenetek játszódtak le az ellenforradalmárok között. A kifizetetlen szálloda-számlák egyre nőttek, a ruhák lekoptak, újat venni nem volt miből. Nem egy finnyás, elkényeztetett pesti fiút láttam harisnya és alsóruha nélkül, mert leszakadt róla, vagy eladta, hogy kiéhezettségében betevő falatja legyen. Amit a Komité hébe-hóba nyújtani tudott, az olyan csekély volt, hogy csak éppen az éhenhalástól mentette meg az embert. És kilátás nem volt a javulásra!

Voltak, akik visszaszöktek vörös-Magyarországba, mások Jugoszláviába igyekeztek, a Grüneberg-különítmény pedig Argentínába való kivándorlás tervével foglalkozott, többen állás után néztek Bécsben.

Ilyen kétségbeejtő gazdasági állapotok között érkezett el május elseje. Mindenki valami nagy dolgot remélt. Valami új forradalmat a volt császárvárosban, valami csodát, csakhogy a szabadulás útja megnyíljék számára.

És a csoda tényleg megtörtént. Szabadulást hozott, új életet a csüggedő szívekbe, reményt az ellenforradalom diadalához: a sors 140 millió koronát dobott a teljesen elfásult emberek elé, egy vadászkapitány kezével!

Mialatt Bécsben fordult a kocka, idehaza Stromfeld már április 28-án jelenti, hogy: ,,csapatai visszavonulásra kényszerültek Tokajnál a Tisza nyugati partjára." Április 29-én Szolnok előtt állottak az oláhok. Május 1-én pedig, amikor egész Budapest vörös lázban égett s a nagy vörös ünnepen való megjelenés úgy a magán-, mint az állami hivatalokból egyaránt kötelező volt és melyen a lapok jelentése szerint körülbelül félmillió (de valójában csak nyolcvanezer) ember vett részt: künn a harctéren, az oláh hadsereg az egész vonalon elérte a Tiszát.

A kommunisták fekete péntekjén, május 2-án az oláhok a szolnoki hídfőt is elfoglalták és átkeltek a Tiszán. Ugyanakkor Miskolcot már kiürítették a vörösök.

Részlet a könyv belsejéből
A puccs közvetlen előzményei

A magyarországi kommunista uralom alatt ekkor már égett a föld. Európa nagyhatalmai szóba sem állottak velük, az országban pedig ellenforradalmi mozgalmak voltak készülőben. Az oláhok komoly szándékairól nem lehetett kétség. A vörös Budapest urai egyetlen kivezető utat láttak a fenyegető pusztulásból és ez az lett volna, ha a szomszédos államok valamelyikében sikerülne a proletárdiktatúrát kikiáltani. Ennek sikere esetében — úgy érezték, hogy nemcsak meg lennének mentve, de hatalmuk is lényegesen erősbödnék.

A legalkalmasabb áldozatnak erre Ausztria kínálkozott, annál is inkább, mert már amúgy is félig-meddig kommunista volt, és ahol egy sikeres, erőteljes puccs a teljes eredményt biztosíthatta volna. Mindössze két Volkswehr zászlóalj és a régi bécsi rendőrség minden puccskísérletnek ellenálló magatartása volt az egyetlen akadály. Itt esetleg a pénz segíthetett volna!

A kommunista agitáció tehát a pénz segítségéhez folyamodott. Izgalmas és sürgős tárgyalások folytak Budapest kommunistái és a bécsiek között Ausztria, de elsősorban főleg Bécs kommunizálása céljából.

A magyarországi kommunista uraknak segítségére siet ebben a pillanatban — ha csak rövid időre is — maga a történelem: a világ minden részéből bolsevista felkelés hírét közli a távíró. Budjeny orosz generális erőltetett menetben halad háromszázezer vörösével Varsó felé. Csapataiban halálos fegyelem uralkodik. A legkisebb függelemsértésért halállal büntet éjjel-nappal működő hadbírósága. Ha Varsó elesik, csak egy kis kapocs kell még és egybeolvad a magyar vörösuralom földje Oroszországgal...

Budjeny a legkiválóbb orosz generálisok egyike volt. Az ő nevéhez fűződik az orosz hadsereg átszervezése és a muszka harcmodor érdekes újítása: az úgynevezett ,,repülő lovas századok" alkalmazása. A Wrangel generálistól szított és vezetett orosz ellenforradalom leverése szintén az ő munkája. Komoly ellenfél volt tehát, akit komolyan kellett venni.

Erre számított Kun Béla és ettől féltek a Bécsbe menekült ellenforradalmárok. Természetesen akkor még egyikük sem tudhatta azt, hogy az orosz szovjetnek legkisebb gondja Kunékat támogatni és hogy az orosz-szovjet egészen más összetételű társadalmi forradalomból nőtt ki, mint magyarországi kópiája. Az orosz szovjetnek más gondja volt; a folytonosan fellángoló nemzeti felkelések, valamint a lengyel háború teljesen lekötötték a figyelmét és igénybevették katonai erejét is.

Berlinben szintén óriási harcok dúltak. A nacionalista fegyver azonban szembeszállt a Spartaccusokkal és Vilmos császár volt rezidenciájából kiverték a kommunistákat. Berlin utcáin ömlik a vér. Berlin kommunistái érintkeznek a bécsi vörös vezérekkel. Berlin segítséget kér. A bécsi vörös munkásszázadokat ígéri be Pariser osztrák kommunista vezér a berlini elvtársaknak, csak előbb pénzt vár Magyarországból!

Münchenben kommunista kormány dirigál, minden a Spartaccusok kezében van.

Hiába dobja magát a nemzeti halál karjaiba sok-sokezer német hazafi, a piros zászló mégis felszökik a müncheni városház tornyára. München akkor egész Németország kulcsa! Vasúti, kereskedelmi és katonai gócpont! Úgy látszott, hogy ennek az elvesztével fellángol egész Németországban a kommunizmus és kikiáltják a tanácsköztársaságot.

Stuttgartban szintén felüti fejét a kommunizmus. De három napi véres harc után — nem ugyan a fegyverek erejétől — visszamenekül anyja emlőjére. A polgárság ugyanis kimondja a polgári sztrájkot. Egyszerre minden megáll. Az összes hivatalokban leteszik a tollat, a tanár otthagyja a katedrát, a patikus nem ad gyógyszert, az orvos nem kezeli a beteget, az ügyvéd nem megy el a tárgyalásra, a pék nem ad kenyeret, a mészáros húst: és megszűnik egyszerre minden szerves élet! Ez volt az első szervezett polgári sztrájk a világon.

Ám Moszkva — az előbbi feltevés ellenére is — azért folyton biztatja, izgatja Budapestet. Nem mintha az általa is lemosolygott pesti kommunistáknak komolyan segélyt kívánna nyújtani. Erre semmi szüksége nem volt. Mert ha komolyan akarta volna, meg is tehette volna. Messzebb néző célok vezették. Igen bölcsen úgy gondolta, hogyha Európa különböző pontjain kigyullad a kommunizmus tüze, akkor a forradalommal járó természetes zavarok elterelik a figyelmet az oroszországi helyzetről, ahol akkor még a kialakulóban lévő államrendszer viszontagságos élete igen bizonytalan volt — és így könnyebben meggátolhatja azt, hogy a fiatal tanácsköztársaságnak ködös és vértől csepegő belső viszonyaiba idegen szem bepillanthasson.

Ezért biztatják az orosz szovjet urai Kun Béla kormányát és küldik olvasatlanul az aranyat.

És Budapest elfogadja azt, sőt mindig többet és többet követel ebből. De nemcsak pénzt sürget már, hanem eszmét is, tervet is kunyerál, mert — mint jelentette — veszélyben van a ,,proletariátus"...
Kun Béla sürgeti Bécs bolsevizálását

S Moszkva megadja az utasítást Pestnek: érintkezésbe kell lépni Béccsel, leverni a rendőrséget, kikiáltani a tanácsköztársaságot!

Ha másképpen nem, pénzzel, pénzzel és megint csak pénzzel!

Ha Bécs elesik, utána zuhan egész Ausztria. És akkor egyetlen vörös területté olvad Németország, Magyarország és Ausztria. De az áradat valószínűleg tovább megy s bizonyára nem áll meg a német határoknál. Jön Svájc, Franciaország és a többi nyugati állam. És vörös lesz egész Európa!

Sietve érintkezésbe léptek hát Kun Béláék Béccsel, azaz a bécsi vörösök vezéreivel; minden pillanat drága volt: mozgott talpuk alatt a föld.

Koritschoner és Pariser elvtársak, a bécsi vörösök vezérei útján értésére adták Kun Bélának, hogy mintegy százötven millió korona kellene ahhoz, hogy ők a rendelkezésükre álló katonai erőket megsokszorozva — egy hét alatt hatalmukba kerítsék Bécset és kikiáltsák a proletárdiktatúrát.

A pesti szovjetnek sürgős volt a szomszéd segítsége. Kun Béla intézkedésére még április közepén csempészúton Bécsbe került a száznegyven millió és az összeget szigorú titoktartás mellett a kommunista követek lakószobáiban rejtették el. (Állítólag nem 140, hanem 150 millió koronát küldött Kun Béla Wienbe Ausztria bolsevizálásának céljából; a hiányzó tíz millió korona elsikkadt a kommunista követek kezén...) A követ­ségen kevesen tudtak a dologról, mert félő volt, hogy fecse­gés folytán a bécsi rendőrség tudomást szerez róla és ezzel a pénznek és tervnek egyszerre vége!

A magyar pénz megérkezése után pár napra már fellángolt Bécsben a kommunista agitáció. Osztrák bolsevikiek jártak ki és be a Magyar Házba. Bent a követségen csak két ember nézte ugrásra készen az eseményeket: Magurányi iroda­főigazgató és Hajós titkár. Érezték, hogy a kommün hatalmát csak belső robbanással lehet megtörni.
Közeledik a sorsdöntő perc

A 140 millió megérkezése jelezte, hogy az egyetlen és soha vissza nem térő alkalom, a nagy sorsdöntő perc kihasználása elkövetkezett!

Eljött az ideje annak, hogy őrhelyeiket elhagyva, mun­kába lépjenek, megmentsék a követségen elhelyezett milliókat, hogy ezzel átvágják a bécsi kommunista agitáció életerét.

A vállalkozás kimenetele egyáltalán nem volt kecsegtető. Az osztrák politikára általában nem lehetett támaszkodniuk. Renner és Seitz a béketárgyalásokon képviselték Ausztriát és távollétükben a kommunistabarát Bauer vezette az állam ügyeit, Deutsch hadügyminiszter pedig a bizalmi-rendszer alapján állott. Volkswehrje államot alkotott az államban, fütyült a kormány utasításaira és csak akkor engedelmeskedett, ha Deutsch hadügyminiszter is ezt kívánta.

A magyar ellenforradalmi Komitéra még csak gondolni sem lehetett. Hiszen a kommunista kémek minden lépésükről tájékozva voltak. A vörösök nem is tartottak tőlük, oly jól ismerték erőviszonyaikat. A követségnek jelentettek minden mozdulatot, terveiket ismerték és nem egyszer szóról szóra mondták el kihallgatott beszélgetésüket.

Hajós és Magurányi tehát csakis a követség személyze­tének egy részére és Bécsben élő személyes régi barátaikra voltak utalva.

A követség tisztviselői karát szintén ki kellett hagyni a számításból. Nagyrésze irodákban, kényelmes frontmögötti beosztásban szolgálta végig a világháborút. Négyszemközt szidták ugyan a vörös uralmat, veszedelmes kockázatokat azonban nem voltak hajlandók vállalni. Egyesek családjukra, korukra, mások meg a vállalkozás kilátástalan voltára hivat­kozva tagadták meg a részvételt és segítséget. Akadtak olyanok is, akik egyenesen megmondták, hogy ők bizony nem akasz­tatják fel magukat.

Egyetlen kivétel Bérczy konzuli attasé volt, aki azonnal hajlandó volt csatlakozni az akcióhoz és már a Károlyi kor­mányzat utolsó heteiben is a rendőrség kezére juttatott néhány kommunista agitátort.

Bálint tanácsos előtt viszont, aki a követek távollétében mint ügyvivő a követséget vezette, mindent gondosan el kellett titkolni, mert a követség személyzetének meggyőződése szerint ő volt az egyetlen, aki szívében is a kommunistákhoz húzott. Amin nem is lehetett csodálkozni. A vidéki zsidó táncmester fia számára fantasztikus karriert jelentett, hogy ő most magas­rangú diplomata és a követség helyettes vezetője. Mindenkit hajlandó volt szolgálni és kiszolgálni azért a pozícióért.

Miután Hajós és Magurányi előtt nyilvánvaló volt, hogy Bérczy attasé és Prokesch követségi altiszt kivételével a követ­ségi belső emberekben segítőtársat nem kapnak, külső segítség után kellett nézniök, valahol másutt kellett kapcsolatot keresni.

Mivel Magurányi családjával a követségen lakott, kevésbbé mozoghatott szabadon és inkább a követségen belül történő dolgok megfizetését vállalta — a tulajdonképpeni akció megszervezése és vezetése Hajós feladata lett.

Hajós régi tiszttársaiból és bécsi barátaiból alakította meg azt a kis létszámú, de vakmerő, fegyelmezett és titkot tartani tudó ellenforradalmi csoportot, amelynek nevéhez a bankutcai milliók megszerzésének legendásan nagyszerű vég­rehajtása fűződik. Tervébe beavatta Magurányi két barátját is: Torday István alezredest és Győry Bertalant.

A Hajós-csoport heteken át tartó megbeszélésen sorba­vett minden adódható eshetőséget, és minden eshetőségre óramű pontossággal, másodpercre kidolgozott tervet beszél­tek meg, amelyben minden résztvevőnek pontosan megszabott szerepe volt. Adott jelre mindenkinek, semmi mással nem törődve, teljesíteni kellett a reá kiszabott feladatot — és biztos lehetett, hogy az előírt pillanatban, az előírt helyen ott fogja találni a gépezet következő kerekét: azt a bajtársat, aki az akció fonalát átveszi és továbbviszi.
A titokzatos levélíró

Arról szó sem lehetett persze, hogy a budapesti vörösök a követségen kényszerűségből egyelőre megtartott régi tiszt­viselőkben teljesen megbíztak volna. Ezért állandó megfigye­lés alatt tartották őket és Hajósnak minden ügyességét össze kellett szednie, hogy ennek ellenére megtehesse előkészületeit.

A veszedelmes munkában váratlan segítsége akadt Hajósnak: egy rejtélyes ismeretlen (akinek kiléte sohasem derült ki) állandóan kék ceruzával írt papírszeleteket csem­pészett Hajós íróasztalfiókjába, figyelmeztetésekkel, melyek csak egy, a szovjetvezérkarhoz egészen közelálló valakitől származhattak. Hajós eleinte csapdának tekintette ezeket az írásokat, de később amikor látta, hogy mindig bekövetkezik az, amit előre jeleznek neki, kellő óvatossággal figyelembe vette tartalmukat.

Április 21-én a követség utasítást kapott a külügyi nép­biztosságtól, hogy Hajós követségi titkár fontos rendelkezé­sek átvételére jöjjön azonnal Budapestre. Miután az intézke­dés semmi rendkívülit nem jelentett, Hajós már csomagolni kezdett, mikor véletlenül kinyitva íróasztalfiókját, ott találta a következő tartalmú cédulát:

,,Semmi szín alatt ne menjen Pestre, le akarják tartóz­tatni."

Hajós megfogadta a tanácsot: orvosi bizonyítványt nyúj­tott be, hogy beteg és egyelőre nem tud utazni.

Erre két nap múlva sürgöny érkezett, de most már Kun Béla aláírásával:

,,Hajós titkár, vagy azonnal Budapestre jön, vagy viseli a következményeket."

Hajósnak esze-ágában sem volt, hogy engedelmeskedjék a sürgönyparancsnak. A távirat ugyanis éppen akkor érke­zett, mikor már minden készen állott a bank-utcai milliók kézrekerítésére!

Kun Béla sürgönye elkésett. A következményeket a szov­jet viselte.
Magyar férfiak megmentik Európát a kommunizmustól

Április utolsó napjaiban az ,,elvtársak" minden előkészü­letet megtettek arra, hogy a budapesti szovjet kívánsága tel­jesüljön: Ausztriában a legrövidebb idő alatt a bolsevista rendszer jusson uralomra. A pénz a követségen rendelkezésre állott; a haditerv, mint hosszú éjszakák lázas munkája, szin­tén elkészült. Bolgár és Fenyő, a két megbízott Budapestre utazott, hogy Kun Bélától az utasításokat átvegye és Bettelheimet, a Bécs számára kiszemelt kommunista diktátort Budapestről Bécsbe hozza.

Hajós tisztában volt azzal, hogy a szent cél, a történelmi felelősség és a soha vissza nem térő alkalom nemcsak a leg­nagyobb vakmerőséget kívánja meg, hanem ugyanakkor a legnagyobb gondosságot és körültekintést is. Tudta, hogy nem elég a pénzt megszerezni; azt a teljes erővel meginduló nyomozás és üldözés elől biztonságba is kell helyezni.

Hogy az akció eredményét biztosítsa és esetleges bal­esetek és kisiklások következményeit előre elhárítsa, Perl kormánytanácsos, az osztrák sajtófőnök útján összeköttetést keresett és talált az akkori, erősen ,,rózsaszínű" osztrák kor­mányzatnak ahhoz a két tagjához, akik kimondottan kommunistaellenes érzelműek voltak: Schumpeter pénzügyminiszter­hez és Schober rendőrfőnökhöz.

A Schumpeter lakásán lefolytatott megbeszélésen a két államférfi helyeselte és kivihetőnek tartotta Hajós tervét. Teljes támogatásukat ígérték meg, — természetesen bizonyos keretek között és bizonyos kikötésekkel. Schober rendőrfőnök kifejtette, hogy bár ő személyileg támogatja Hajóst, de ha az osztrák kormánynál akkreditált szovjetkövetség hivatalos feljelentést tenne, természetesen el kell rendelnie Hajós hiva­talos üldöztetését. Azonban, — folytatta — a szóbanforgó pénzeket a vörösök nem hivatalos úton hozták be, hanem be­csempészték Ausztriába. Annak eltűnéséért tehát annál nehe­zebben tehetnek feljelentést, mert akkor felmerülhetne a hor­ribilis pénzösszeggel követett célok kérdése is. Schober tehát csak arra kérte Hajóst, hogy a pénz megszerzését ne kössék össze semmi olyan erőszakos, vagy feltűnést keltő akcióval, mely automatikusan maga után vonná a rendőrség beavat­kozását.

Schumpeter pénzügyminiszter két dolgot vállalt. Először még a megbeszélések alatt telefonutasítást adott, hogy a ha­táron — tekintet nélkül a diplomáciai szokásokra, — ezután minden utast és minden csomagot a legszigorúbban át kell vizsgálni. Ez az intézkedés megakadályozta azt, hogy a bank­utcai milliók eltűnése esetén a vörösök újabb pénzeket hozhassanak Ausztria területére. Másodszor azt is vállalta a pénzügyminiszter, hogy amennyiben, valamely véletlen bal­eset folytán a megszerzett pénz a követség épületén kivül veszélybe kerülne: az osztrák pénzügyminisztérium azonnal igényt jelent be, lefoglalja a pénzt és addig húzza a hivatalos eljárást, míg Budapesten a vörös rémuralom megbukik. (Amint a későbbiekben látni fogjuk, Schumpeternek ez az ígérete het­ven millió koronát mentett meg a magyar állam számára!)

Volt azután a két osztrák államférfiúnak még egy ki­kötése. Azt kérték Hajóstól, hogy a pénz megőrzését egy olyan magyar bizottságra bízza, amelyben az összes jobboldali ma­gyar pártok képviselve vannak és kérték, hogy ebben a bizott­ságban okvetlenül benne legyen a bécsi emigrációban tartóz­kodó Batthyány Tivadar gróf is, akit az összes bécsi politi­kai tényezők jól ismertek még abból az időből, mikor Bécsben a király személye körüli miniszter volt és akinek kora és ko­moly, visszavonult élete Schoberék szerint garancia volt arra, hogy a pénz megőrzői nem fogják elhamarkodott akciókkal veszélyeztetni Ausztria nyugalmát és biztonságát.
Batthyány Tivadar szerepe

Hajós, aki tisztában volt az osztrák hivatalos tényezők támogatásának döntő fontosságával, azonnal felvette az érintkezést Batthyány Tivadar gróffal és felkérte, hogy a többi ellenforradalmi csoportokkal érintkezést keresve, tegye meg a lépéseket a bizottság megalakítására.

Batthyány Tivadar gróf szereplésének teljes megértésé­hez tudnunk kell, hogy ő a bécsi emigrációban nagyon előkelő helyet foglalt el. Személyét az összes magyar politikai pártok képviselői, valamint az antant megbízottai is tiszteletben tar­tották.

Röviddel a bankutcai puccs előtt Bethlen István gróf Borovicsini alkonzul útján tudatta Batthyány Tivadar gróffal, hogy igen fontos ügyben, nyugodt helyen találkozni kíván vele. Báró Nopcsa Ferenc főhadnagy Singer-strassei lakását e célból készségesen a két politikus rendelkezésére bocsátotta.

Itt Bethlen gróf közölte Batthyányval, hogy az entente irányadó körei ismerni óhajtják Batthyány véleményét a kommün utáni magyar politikai helyzet kialakulásáról. Bethlen a tapogatódzásra való megbízást Allisé francia főmegbízottól kapta. Batthyány e megbeszélésen kifejtette Bethlen előtt, helyesebben tollba mondotta javaslatait, amelyek azt célozzák, hogy alakuljon koalíciós kabinet, melyben az összes magyar pártok képviselve vannak, kivéve természetesen a kommu­nistákat és a szélsőséges kunfista szociáldemokratákat. A mér­sékelt szocialistákat Batthyány szarint Garaminak kellett volna a kabinetben képviselnie. A jobboldalon pedig be akarta venni a munkapártiakig az összes pártokat, úgyhogy annak csakis a legszélsőbb reakcionárius csoportja maradt volna ki a kabinetből. Az álláspontot Bethlen gróf teljesen helyeselte és magáévá tette.

A kibontakozás mikéntjére nézve Batthyány azt javasolta, hívják össze a volt képviselőház és főrendiház tagjait ülésre, az országos határozat alakjában válasszák meg a kormányt és adják meg neki a kellő felhatalmazást az ország ügyeinek vite­lére, a béketárgyalások folytatására és arra, hogy az általá­nos, egyenlő, titkos és közságenkénti választójogot megállapít­sák, kiírják és ennek alapján a választásokat megejtsék.

A békét azonban csak az új parlamentnek szabad ratifi­kálnia. A négy főtárcát: a miniszterelnökségit, a belügyet, a külügyet és a honvédelmi tárcát az entente előtt míg nem kompromittált politikusokkal javasolta betölteni. Bethlen gróf a tervet helyeselte, azt szószerint közölte Allisé francia főmeghatalmazottal, aki azután azt a Párizsban székelő entente leg­főbb tanácsához juttatta el. Rövid idő múltán Batthyány Tiva­dar gróf hivatalos meghívást kapott az entente bécsi küldött­ségének doyenjéhez, Segré olasz tábornokhoz, aki vele hivata­losan tudatta, hogy az összes beérkezett javaslatok közül Pá­rizsban az ő javaslata nyerte el a legfőbb tanács helyeslését. Ezért párizsi megbízásból felkérte, hogy vállalja majd a kom­mün bukása után egy ilyen összetételű kormány alakítását, mint miniszterelnök. Ezt az eseményt közölték az összes európai lapok, a bécsi sajtó is erről cikkezett.

Batthyány nem csekély aggodalommal jelentette ki Ha­jósnak, hogy vállalkozásukat veszélyesnek tartja, de ha végre­hajtják, akkor vállalja az erkölcsi felelősséget, mert rendkívüli jelentőségű, hazafias cselekedetet lát benne. Batthyány hatá­rozott feltételként kikötötte, ami egyébként Hajós alapvető kiindulási pontja is volt, hogy a pénz megmentéséhez feltétle­nül szükséges összeg kivételével az egész megmentendő pénz érintetlenül megőriztessek és a kommün bukása után a jogos tulajdonos, a magyar állam tulajdonába visszabocsájtassék.
Kész a pontosan kidolgozott terv

Végül is abban állapodtak meg, hogy siker esetén a meg­mentett pénzt egy vegyes bizottság veszi át, amelyben az összes nem kommunista érzelmű magyar pártok és csoportok képviselve vannak. Batthyány közölte Hajóssal, hogy a Komité összeállítása végett rögtön érintkezésbe lép Szmrecsányiékkal.

Hajós abban a tudatban, hogy a pénzt átvevő komitét Batthyány már alakítja, hozzálátott tehát a pénz megszerzésé­nek előkészítő munkájához.

A munkának első és talán legfurcsább fejezete az, hogy a volt katonatiszt és követségi titkár nem tudván, hogy a követek lakásán milyen zárak őrzik a megszerzendő pénzösszeget, — annak rendje és módja szerint megtanulta a betörés mesterségét. Tanára egy híres és ellenforradalmi érzelmeiről közismert bécsi lakatosmester volt, akit Hajósnak bécsi fegyvertársai mutattak be.

Hét napi szorgalmas ,,tanulás" után a követségi titkár, táskájában Európa legkitűnőbb betörőszerszámaival, elbúcsúzott mesterétől. Május elsején, mikor a bécsi utcákon tombolt a vörös őrület, röviden közölte Batthyány gróffal, hogy az éjszaka folyamán megkezdi terveinek végrehajtását és kérte, hogy a bizottság álljon készen a pénz átvételére.

Este tizenegy órakor a követség személyzete nagyrészt aludni tért, csak a követek lakosztálya felől hallatszott pezsgődurrogás és vidám női kacaj: a követség őrizetére kirendelt terroristák szórakoztak a ,,titkárnőkkel". De tizenegy után itt is minden elcsendesedett.

A követség épületét kettős kordon vette körül. Közvetlen az épület körül a falak mentén a követséget őrző vörös terroristák cirkáltak, míg távolabb, a szemközt levő járdán a bécsi rendőrség őrszemei néztek velük farkasszemet.

Egyik csoport sem sejtette, hogy mi történik a sötéten ásító ablakok mögött.,.
Betörőbravúr. Eltűnik a 140 millió

Ez történt:

Hajós a derék Prokesch altiszttel, az ellenforradalom hű közkatonájával felment Magurányi igazgató lakásába, amely, amint már említettük, közvetlenül a követek lakása fölött feküdt. Magurányi és felesége, ez a hősies lelkű asszony, aki a bécsi tragikus események folyamán sok férfit megszégyenítő bátorságról és hidegvérűségről tett tanúbizonyságot, — ébren várták őket.

Hajós és Prokesch először úgy próbáltak a követ lakásába jutni, hogy Magurányiék fürdőszobájából kötéllel leereszkedve, bemásztak a követlakás fürdőszobájának nyitva hagyott ablakán. Itt azonban, — az ajtó belülről lévén eltorlaszolva — nem lehetett továbbhaladniuk, ugyanakkor pedig az udvarról felhangzó lépések jelezték, hogy az őrség nem alszik, zajt ütni nemcsak életveszéllyel jár, hanem az egész vállalkozás kimenetelét meghiúsítja.

Nem maradt tehát más hátra, mint visszakúszni a kötélen Magurányiék lakásába, a Mária Terézia-terem és a követek dolgozószobáin keresztülhatolva, betörni a követek lakószobáiba, ahol a pénzt elrejtve sejtették...

Ennél a megoldásnál ugyan több ajtón kellett keresztüljutniuk, de viszont nem kellett attól tartani, hogy az udvaron felállított őrszemek bármit észrevennének.

Magurányiné megcsókolta az urát, kezet fogott Hajóssal és Prokesch-sel — a játék életre-halálra ment! — és a három férfi elindult a Mária Terézia-szalon felé. Magurányiné az ablakból figyelte, hogy az udvaron, vagy az utcán nem történik-e valami gyanús dolog.

Az ajtó, mely a Mária Terézia-szalonból a követek lakosztályába vezetett, nemcsak zárva volt, hanem belülről acél-lemezekkel és acélpántokkal is biztosították. Ugyanilyen akadályt jelentett a következő három ajtó is. Hajós azonban nem hiába vett órákat Bécs legjobb betörési szakértőjétől. Mire a hajnal derengett, az ajtók nyitva voltak és Fenyő hálószobájában, két hatalmas utazótáskában megtalálták, amit kerestek. A nagyobbik kofferben százharminc millió korona volt kék pénzben. A másik bőrönd finom angol zárával nem is vesződtek: súlyából érezték, hogy pénz van benne.

Miután arról nem lehetett szó, hogy Hajósék a bőröndöket előkészületek nélkül elszállítsák, visszatették azokat a szekrénybe, az ajtókat pedig újra gondosan bezárták. Előbb azonban Hajós, a helyszín alapos áttanulmányozása után berendezéseket létesített arra, hogy a követek szobájába napközben bármikor észrevétlenül bejuthasson.

Ezzel Magurányi főigazgató szerepe a bankutcai milliók körül végetért. Az ő felesége és fia a vörös várban laktak, szülei és nővére Magyarországon voltak a vörösök hatalmában: ő többet nem kockáztathatott. Hajós Jenőnek azonban, aki a 24-es vadászoknál tényleges kapitányként négy évig úgyszólván szakadatlanul a harctéren volt és alig pár hónapja tette le a pisztolyt és a kézigránátot, és akinek egyetlen közeli hozzátartozója: édesanyja Erdélyben lakott: nyugodtan vállalhatta és vállalta is a továbbiakat.

Hajós a kora reggeli órákban Batthyány Tivadar grófhoz sietett és közölte vele a felderítés eredményét, valamint azt is, hogy a pénz délutánig a követségen kívül biztos helyen lesz és most már sürgetve kérte Batthyányt, hogy az átvevő bizottság összeállításáról haladéktalanul gondoskodjék.

Hajós ezután hozzálátott a pénz elszállításának megszervezéséhez. Felhívott tizenegy telefonszámot és mindegyiknek bemondta: ,,tizennegyedik számú eset, előadás kezdete déli 12-kor", ami azt jelentette, hogy az előre megbeszélt esetek közül a 14-ik következik be (ez azt jelenti, hogy ,,középnagyságú tárgyat nappal kell a követségről eltávolítani"), és az akció déli 12-kor kezdődik.

Hajós ezután egy bőröndöst keresett fel és két teljesen hasonló barna bőröndöt vásárolt, mint amilyet a követek szobájában talált és mindegyikhez vett még egy külön zöld huzatot is.

Délben 12 órakor egy fekete Fiat-kocsi állott meg a követség előtt. A sofőr egy darabig beszélgetett a portással, azután elment ,,ebédelni", és többé nem tért vissza.

Tizenkét óra öt perckor Hajós bement a követek szobájába és az előkészített zöld huzatokat ráhúzta a pénzt tartalmazó két barna kofferra. Ugyanekkor a követség hátsó, Schencken-strassei kapuján két erősen ittas ember akart bejönni a követségre. A ,,véletlenül" ott tartózkodó Prokesch azonban nem akarta őket beereszteni és ebből egy perc alatt oly parázs veszekedés támadt, hogy a ház körül ácsorgó összes vörös detektívek és osztrák rendőrök összeszaladtak. A Schencken-strasse csendjét durva lárma verte fel. A két ,,részeg" férfi ölre ment a kapussal. Vörös detektívek és osztrák rendőrök csak nagy üggyel-bajjal tudták megfékezni a bénítottakat, akiket aztán erős fedezet mellett a legközelebbi őrszobára szállítottak.

Ki gondolt volna most a bankutcai kapura? Az életet jelentő kapura, amelyet pár percre könnyelműen őrizetlenül hagytak a vörös kopók s az osztrák rendőrök egyaránt...

Az óramutató akkor pont 1 óra 15 percet mutatott. Hajós a két zöld kofferrel lesétált a követség bankutcai lépcsőjén és anélkül, hogy őt ebben bárki is akadályozta volna, a legkisebb feltűnés nélkül beült az autóba a kormánykerék mellé, és elhajtatott.

A fekete autó a két zöld huzatű kofferrel őrült iramban a Práter egyik félreeső fasorába robogott, ahol várta már egy vörös autó a reggel vett két barna bőrönddel. A várakozó autóban a sofőr mellett Hajósnak egy bécsi barátja foglalt helyet, aki arcban és alakban is erősen hasonlított Hajóshoz. A két barát autót cserélt: Hajós a vörös autóval vitte a zöld huzattal felismerhetetlenné tett két igazi bőröndöt Déry Frigyesnek, az azóta elhunyt híres műgyűjtőnek, a debreceni Déry-múzeum alapítójának lakására, ahol a koffereket a Déry gyűjteményeit tartalmazó acéllal páncélozott szobában helyezték el.

A fekete autó ezalatt Hajós hasonmásával és a két feltűnő, — de hamis és csupán a hasonmás podgyászát tartalmazó — barna bőrönddel Gráz felé robogott.

(A képen: Egykorú okmány másolata Hajós történelmi szerepéről.)

A fekete autó

Talán ugyanazokban a percekben, amikor a fekete autó elhagyta a Práter sötét fasorait, egy villogó szemű magyar tiszt kopogtatott a bécsi rendőrigazgatóság panaszfelvételi irodájának ajtaján. A futástól lihegő és teljesen kimerült férfi előadta, hogy saját szemével látta Hajóst, a magyar kommunista követság titkárát, amint egy fekete autó mellett forgolódott a Gráz felé vezető műúton, nyilván az autót valami baleset érte. Elmondotta a továbbiak során, hogy Hajóst a 24-es vadászoktól ismeri, akivel együtt szolgált az Isonzón. A fekete autóban két nagy barna bőröndöt pillantott meg... Hajós viselkedése furcsa és megmagyarázhatatlan volt. Ugyanis amikor megszólította, Hajós idegesen elkapta a fejét, nem válaszolt és határozottan megfigyelte, hogy önműködő pisztolyt tartott a kezében. Mivel valami bűncselekményt sejt a dolog mögött, kötelességének tartja jelenteni az esetet.

A rendőrségen kitörő örömmel fogadták a bejelentést és a derék tisztnek jutalmat helyeztek kilátásba, ha a szökevényt a jelzett nyomon sikerül elcsípni.

Félórán belül négy motorkerékpáros rendőr száguldott a Graz felé ívelő országúton...

Az elmondottakkal ugyancsak egyidőben egy sunyiképű ember rohant be az Arbeiter Zeitung szerkesztőségébe. Az árulók kaján aljassága ült arcvonásain. Széles vigyorgással nagy csomó bankjegyet mutcgatott a szolgálatos szerkesztő elvtárs előtt és folyt belőle a szó:

— Állás nálküii sofőr vagyok. Ma reggel felfogadott egy magyar ember és délelőtt 12 órára a Herrenhofhoz címzett kávéház elé rendelt. A magyar férfi hatalmas fekete autóval érkezett. Amikor engem megpillantott, átadta a volánt és megparancsolta, hogy hajtsak a Karntner-Strasse nyolcas számú ház elé. Itt a férfi eltűnt a kapualjban, de csakhamar egy másik férfivel tért vissza: mindketten egy-egy hatalmas barna bőröndöt cipeltek. A kofferek nehezek lehettek, mert alig tudták a kocsira feltenni. Megrendelőm most utasított, hogy hajtsak ki a grazi országútra. Az egyik határkőnél megállította a kocsit és pisztolyt szegezve rám, leparancsolt a volán mellől a következőket mondotta:

— Ha kedves az életed, betapasztod a szádat, ha kotyogsz, a Donau-kanálba kerülsz. Nesze, fogd ezt a kis pénzt, jutalmul adom, mert olyan jól hajtottál. Ha visszajövök, kétszer ennyit kapsz, ha hallgatsz.

A férfi minden ízében remegett, amikor folytatta:

— A titokzatos ismeretlen most a volán mellé ült és őrült iramban elvágtatott. Az a feltevésem, hogy valami gyilkos lehetett az illető...

Nosza, nem kellett több a derék Arbeiter Zeitungnak. Nemsokára külön kiadásban, öles betűk hirdették:

,,A tolvaj követségi titkár a 140 millióval Graz felé vette útját."

,,Fekete autón szökött meg a zseniális tolvaj."

,,A világ legnagyobb rablása."

S amíg a rikkancsok Bécs minden utcasarkán tele torokkal bömbölték az épületes címeket, a rendőrség motorkerékpárosai teljes sebességre kapcsolva, robogtak a fekete autó nyomában. Távbeszélők csilingeltek, távírógépek berregtek és a Schoten-ringi rendőrigazgatóság rádió-leadó készüléke utasítást utasításra küldött a grazi rendőrfőnökségnek: a fekete autó utasát, vagy utasait minden körülmények között el kell fogni! A két bőröndöt biztonságba kell helyezni!

A fekete autó ezalatt teljes sebességgel száguldott a grazi országúton.

A Grazba vezető műút melletti vámház fináncai nem sokkal később kétségbeesetten látták, amint óriási porfelhőt kavarva maga mögött, a titokzatos fekete autó elsuhant előttük — és veszett iramban a város felé tartott.

Minden öt percben csilingelt a grazi rendőrigazgatóság telefonja: az ügyeletes rendőrök hol itt, hol ott látták felbukkanni a fekete autót; most egy téren robogott át, majd megint egy mellékutcába kanyarodott be, vad sebességgel neki vágva a főútvonalnak...

... Feketére lakkozott Fiat-autó torpant meg a grazi Hotel Elefant előtt. A kocsi alvázát és csukott karosszériáját borító ujjnyi vastagságú por bizonyította, hogy nagy utat tett meg egyhuzamban. A volán mellett ülő férfi lepattant az ülésről és katonás mozdulattal feltépve az autó ajtaját, udvariasan meghajolt és magyar nyelven hangosan így szólott:

— Megérkeztünk titkár úr, ez az ,,Elefant" szálloda.

A kocsi utasa kilépett és mosolyogva megveregette a sofőr vállát.

— No, itt már biztonságban vagyunk. Fogja gyorsan a másik bőröndöt. — Azzal az egyik táskát megragadva, nehézkesen felbotorkált a lépcsőkön.

— Egy kétágyas szobát kérek... Nem, hagyja csak kérem, köszönöm, magunk is fel tudjuk vinni a bőröndöket.

A portás arcán gúnyos mosoly suhant át, amikor a kitűnő vendégek részére az első emeleten a 7-es számú szobát kinyitotta...

Félóra sem telt el s már is kopogtak a 7-es szoba ajtaján.

— Rendőrség! Tessék kinyitni!

A szobából izgatott suttogás, nehéz tárgyak húzogatása, majd ablaknyitás zavaros hangjai szüremlettek ki, — de az ajtó csak nem nyílt fel.

Rendőrvállak feszültek az ajtónak, roppant a fa és újból, de most már erélyesebben csattant a felszólítás:

— Rendőrség! Tessék azonnal kinyitni!

No végre! Az ajtó nagy nehezen kitárult. Egyszerre hat rendőr is ugrott a szobába, hat pisztoly csöve feszült barátságtalanul a vendégekre.

— Meg ne mozduljanak!

A sofőr vigyorogva állt az ablak előtt, gazdája pedig édes nyugalommal méltatlankodva fordult a rendőrök felé:

— Mit jelent ez? Mi bajuk önöknek velünk? Kikérem magamnak!

— Jó, jó, — válaszolt a derék rendőrőrmester — ismerjük mi már ezt a tréfát. A fő, hogy itt vannak a milliók...

A magyar úr összerázkódott — és lehajtotta a fejét...

A fekete autó utasai, detektívek fedezete mellett egy órán belül a vizsgálóbíró előtt állottak. A két nehéz kofferre négy marcona rendőr vigyázott — mellettük.

A vizsgálóbíró nagyot nyújtózott karosszékében, feltolta pápaszemét s nyomozózsenijének teljes megnyilvánulásaképpen a következőket mondotta:

— Hajós, követségi titkár, mesélje el, hogyan hajtotta végre a bankutcai rablást?

A megszólított magyar úr előbb nagyot nyelt —, aztán a világ legtermészetesebb hangján így felelt:

— Uram, nem tudom mit beszél! Én nem vagyok ,,hajós" és nem vagyok titkár. Én magyar királyi főhadnagy vagyok és a kommunisták elől szöktem át Ausztriába. Ez a jámbor ember itt a sofőröm.

A vizsgálóbíró arcát elöntötte a méreg.

— Ne komédiázzék velem! Ismerem én már a magukfajta mákvirágokat. Hajós követségi titkár: elrendelem a bőröndök felnyitását!

— Tessék, ha kedve telik benne...

A kopók a bőröndökre vetették magukat. Az emberek arcán feszült kíváncsiság, a szemekben ideges, mohó vágy; a vizsgálóbíró zsíros homlokán dicsőség.

S a kofferek zárai halk recsegéssel felszakadtak ...

A két magyar halkan, finoman kacagott. A vizsgálóbíró földhöztapadt lábakkal állott és bambán tekintett a megrökönyödött arcú rendőrök szemébe. Hitetlenkedő tekintettel ostromolták a feltépett bőröndök tartalmát és remegő ujjak kotorásztak a — könyvek és fehérneműek összehányt halmazaiban: a 140 milliót keresték.

A bőröndökben azonban egyetlen rézkrajcárt sem találtak a kitűnő osztrák nyomozók...

* * *

Mondanom sem kell, hogy az érdemes vizsgálóbíró, sűrű bocsánatkérések közben, azonnal szabadlábra helyezte az ártatlanul meghurcolt magyarokat.

A sok gonddal előkészített vakmerő terv fényesen sikerült! A rendőrség felsüléséről meg mit sem tudva, már diadallal közölték az összes osztrák lapok a nagy szenzációt, hogy: ,,A megszökött követségi titkár letartóztatása már csak órák kérdése. Minden kétséget kizáróan megállapíttatott, hogy a szökevény egy fekete autón hagyta el Bécset és Graz felé haladt." Persze, napok múlva jöttek rá az üldözők, hogy a nyom hamis; Hajós azonban három egész napot nyert.

Amint Hajós a pénzesbőröndöket elhelyezte, azonnal Batthyányhoz sietett és közölte vele a pénz megmentésének történetét, majd visszatért a követségre, hogy Magurányitól megtudja az időközben történteket.
A magyar követség megszállása és egy álhír

Az előző fejezetből már tudjuk, hogy a 140 milliót tartalmazó két bőrönddel 1919. évi május hó 2-án délután egy órakor Hajós Jenő elhagyta a követség palotáját. Azután a Práterben megcsinálta az autócserét és meg egynéhány biztonsági intézkedést foganatosítva, délután 5 óra 30 perckor Déry Frigyes híres műgyűjtő lakásán biztonságba helyezte a pénzes bőröndöket. Hat órakor pedig már közölte Batthyányval, hogy a pénzt megmentette.

A nagy gordiusi csomó tehát ketté volt vágva!

Magurányi egyedül maradt a követségen, hogy pontosan megfigyelhesse a történteket. Délután sürgöny jelezte, hogy Fenyő és Bolgár bolseviki követek Bécs kiszemelt diktátorával az éj folyamán megérkeznek.

Öt órakor váratlan dolog történt. Megjelentek Magurányinál gróf Sigray Antal és Heffty Richárd, akik azt a hírt hozták, hogy éppen most értesültek Kun Béla kormányának bukásáról és a szovjet vezetői már menekülnek is. Természetesen jóhiszeműen téves hírt közöltek, informátoraik tudatosan félrevezették őket.

Még mielőtt Sigray és Heffty a követségre mentek volna, intézkedtek, hogy az ellenforradalmárok a Felicitas-penzióban összegyűljenek.

Egy szűk szállodai szoba a gyülekezés helye. Már tizenöten vannak együtt az ellenforradalmárok. Egyszerre megérkezik Heffty, aki elmondja a tervet, hogy még az éjjel elfoglalják a kommunista követséget és természetesen elfogják a Pestről érkező követeket is. Hallgatás, a fiúk szeme megcsillan és önkéntelenül megmarkolják a pisztolyuk agyát: megvan-e? Mert esetleg szükség lesz rá! Aztán indulás. Lassan odaszivárogni a Bank-utcába és megszállani a követségi palota épületét, Hajós intézkedései szerint.

Délután hatot ütött az óra a Burg ódon templomának tornyán, amikor a beavatott tisztek átlépték a követség ajtajának küszöbét. Egynegyed hét volt, mikor magam is két tiszttársammal szintén bejutottam az épület kapuján. Az utasítás a második emelet megszállása volt. A parancs szerint óvatosan felmentünk a második emeletre. Háromnegyed nyolcig vártunk a cselekvésre. Ezen idő alatt a többiek is elfoglalták helyeiket — és vártak.

Háromnegyed nyolc volt, amikor Hajós Jenő utasítására letartóztattam Bálint követségi tanácsost, aki persze rögtön Hajóshoz fordult és méltatlankodva kérdezte, hogy miért tartóztatják le, hiszen ő nem kommunista érzelmű.

Közben megszólalt a követség telefonja. Brucki őrszemünk jelentette, hogy Bolgár Elek és Fenyő Andor bolseviki magyar követek átlépték Királyhidánál a magyar határt, de a követeket a vámnál feltartóztatták és az osztrák határrendőrség — híven az előre megbeszélt tervhez — a ,,salvus conductus"-t is félretéve, átvizsgálta a követek málháit. A követek azonban két teherautót nem voltak hajlandók alávetni a vizsgálatnak: inkább visszairányították Magyarországra. (Schumpeter telefonrendelkezése tehát megtette a hatását.)

Ezalatt a követségi palotát megszállva tartó ellenforradalmárok között heves vita folyt a követendő eljárásról. Hajós, Schobernek tett ígéretére, ellenezte a követek letartóztatását, mert ezzel a színpadias, de egészében teljesen céltalan ,,tüntetéssel" a megmentett pénz sorsát látta veszélyeztetve.

Ekkor következett be a nagy meglepetés. Egyszerre előlépett az egyik jóhiszemű, de félrevezetett tisztünk és harsány hangon a következőket jelentette be:

— A Batthyány—Szmrecsányi-féle magyar kormány megalakult és az antant elismerte. Az új magyar kormány elrendeli, hogy a követek letartóztathassanak és a követségről megmentett pénz a minisztériumnak még az éjjel átadassék. Ebben a két mondatban sűrűsödik össze voltaképpen az egész 140 millió és Hajós, valamint társainak további sorsa.

Ez a mondat egy pillanat alatt megoldotta a gordiusi csomót. A pénz sorsa nem volt többé kérdés. Hiszen van felelős magyar kormány, természetes, hogy gondolkodás nélkül annak kell kiadni a megmentett nemzeti vagyont!

Említett tisztünk később jegyzőkönyvileg kijelentette, hogy őt félrevezették, jóhiszemű eszköz volt csupán, akit céljaik elérésére használtak ki felbujtói, ő ugyanis mit sem tudott arról, hogy a felelős magyar kormány megalakulása durva valótlanság és arra irányuló fondorlat csupán, hogy a 140 millió az álhírt portáló felbujtók kezébe jusson.
Hajós pisztolyt ránt és átveszi az irányítást. A követeket elfogják

Hajós katona volt és nem ismerte az akkori magyar politika útvesztőit. Ha az parancsolt, akinek parancsolni joga volt, ő nem gondolkozott, hanem engedelmeskedett.

Kivette pisztolyát és átvette az akció irányítását.

Hogy azonban egészen biztosra menjünk: elhatároztuk, hogy valakit elküldünk és határozott utasításokat kérünk a ,,kormánytól". Két idősebb tisztünk erre rögtön önként ajánlkozott is és nyomban eltávozott a követségről.

Hajós ekkor parancsot adott tisztjeinek, hogy az első emeletet szállják meg és előre kijelölt helyüket foglalják el.

Féltizenkettőre járt az idő éjjel, mikor a tisztek elfoglalták az összes bejáratokat, ajtókat, lépcsőházakat és mindazon helyeket, melyeket biztosítani szükségesnek látszott. A követek már minden percben megérkezhettek.

Az előcsarnok pompázó fényben ragyogott, mlg a többi termekre halálos sötétség borult. Mindenki ott volt a maga helyén. Senki nem kérdezett semmit, mindenki tudta a kötelességét. A nagy, nehéz drapériák mögött igazi férfiak álltak, pisztollyal a kezükben.

Pont tizenkettő volt, amikor szivdobogva rohant fel hozzánk a kapunál őrt álló tiszt és jelentette, hogy megérkeztek az autók...

Tisztünk jelentése után pár perccel bevonultak a követek is és semmit nem véve észre a történtekből, — a legnagyobb nyugalommal lakosztályaik felé tartottak. Az éberen figyelő tisztek jelenlétét még csak nem is sejtették!

Ugyanekkor — talán egy perccel később — végre megérkezett a kormány megalakulásának hírét ellenőrizni kiküldött két tisztünk és egy angol újságíró, névszerint Elliás Ashmead Bartlett, aki magát angol királyi századosnak, Cunningham ezredes megbízottjának mutatta be. A két tiszt és az angol királyi százados-újságíró is tanúsították, hogy a kormány megalakult, azt az antant is elismerte — és hogy az antant elrendeli a követek letartóztatását és egyidejűen a lefoglalt pénznek azonnali kiadását. A tisztek a kijelentést élénk tetszéssel fogadták, és most már a követek letartóztatását a leghatározottabban kívánták. Kísérőikkel egyetemben nyomban letartóztattuk őket és a követség nagytermébe kísértük.

Természetesen a politikához nem értő tisztek nem sejthették, hogy az angol királyi százados közönséges szélhámos és kijelentése pusztán arra irányuló galád hazugság, hogy ezért pénzt kapjon a Komitétől. Hajóssal közben átvizsgáltam a követek bőröndjeit, hogy nem tartalmaznak-e valami fontos iratot, amit az ellenforradalom felhasználhatna. De semmire sem akadtunk.

Ezek után a követeket tisztek fedezete mellett, katonai autón a Ferencrendiek kolostorába szállítottuk, ahol szintén tiszteket bíztunk meg az őrizetükkel.

Hajós, Borovicsini, az angol és Grünberg még az éjszaka kettőkor elmentek Déry Frigyes műgyűjtő lakására, ahol a pénz rejtekhelye volt. Hajós az egész összeget Déry tanácsos közbenjöttével nyugta és ellennyugta ellenében kiszolgáltatta.

Hajós átadott a bizottságnak 135 millió koronát, osztrák-magyar tízezres bankjegyekben, azonkívül 233 ezer francia és 98 ezer svájci frankot.

Így fejeződött be tehát az ellenforradalom legnagyobb egyéni cselekménye, azon az éjjelen, amelyről a bolsevikiek, mint fekete péntekről emlékeztek meg, mert olyan súlyos volt a csapás, amit a hatalmas összeg megszerzésével az ellenforradalom rájuk mért!
Hajós másodszor is megmenti a 140 milliót

Leviharzott hát a bankutcai ,,merénylet" és végrehajtói már fáradtan aludtak külvárosi szállodák szegényes szobáiban.

A Magyar Ház előtt a kora reggeli órákban tiszti csoportok verődtek össze, kik a magyar hadsereg egyenruháját viselték és rangfokozatuk ott díszlett a gallérjukon, a sapkarózsán pedig nemzetiszínű pántlika.

Az egész környezet a rendkívüli eseményeket figyelte. Hatalmas tömeg nézegette a régi egyenruhában, nemzetiszínű rozettával a követség körül sétáló tiszteket. De csakhamar rendőrök és detektívek gyűrűje vette körül a bankgassei palotát.

Hajós kétségbeesve látta a fejleményeket. Nyilvánvaló volt, hogy a követség elfoglalását ezek után már nem lehet titokban tartani. De azt remélte, hogy a milliók ügye nem fog kipattanni, amíg nem sikerül azokat teljes biztonságba helyezni.

Ez annál is inkább fontos volt, mert Hajós reggel azt is megtudta, hogy szó sincs Kun Béla uralmának bukásáról vagy egy ántánt által elismert magyar kormány megalakulásáról.

Erre Hajós halálfáradtan, a napokon át való virrasztástól égő szemekkel rohant a Bristol-szállóba.

Itt fölényesen derűs hangulatban fogadták és egyáltalán nem osztották aggályait.

A pénz? Ja, igen, a pénz nálunk van. Kitűnő helyen, azért nem kell aggódni. A kormányalakításról szóló hír hamis? Nekik semmi közük hozzá. Ha a tisztek ilyen kijelentést tettek, azt a saját felelősségükre tették. Valaki talán félrevezette őket. Ami pedig a milliók további kezelését illeti: hát arról majd később fognak dönteni. Lehet, hogy bizottságot alakítanak, — de az is lehet, hogy nem. Hajós mindenesetre ne aggódjék: nem fognak róla megfeledkezni.

Hajós azonban nem érte be ezekkel a fölényes kézlegyintésekkel, hanem erélyesen követelte, hogy a bizottságot azonnal hívják össze. Végül abban állapodtak meg, hogy Hajós egy óra múlva visszatér, addig összehívják a bizottságot.

Mire azonban Hajós a Kartnerstrasse sarkára ért, a bécsi utcákon már ezer rikkancs üvöltötte száguldva a bankgassei szenzációt. A közönség egymást tiporva tépte ki az árusok kezéből a lapokat, melyek óriási címfeliratokkal és a legnagyobb részletességgel közölték nemcsak az éjjeli eseményeket, hanem a milliók eltűnését is. Olyan részletességgel, amely csak az eseményekben résztvevő személytől származhatott. Árulás vagy következményeiben ki sem számítható bűnös fecsegés történt?

Hajósnak azonban nem volt ideje a rejtély megoldásán gondolkozni. Ő csak egyre gondolt: bekövetkezett az, amitől rettegett, amitől Schober óva intette: a szovjetkövetség heroikus, de politikailag céltalan és értelmetlen lerohanása, melyet ő körömszakadtáig ellenzett, s melybe végül is csupán abban a hiszemben, hogy ,,nemzeti kormány" alakult, egyezett bele. A rendőrség minden pillanatban a nyakukon lehet, még mielőtt a milliók véglegesen biztonságba lennének helyezve.

Rohant vissza a Bristolba. A milliók boldog birtokosai most már nem voltak sem nyugodtak, sem fölényesek. Sápadtan meredtek egymásra, és most már beismerték, hogy a pénz nagy része még a szállodában van — az egyik ágy alatt. Ez volt a ,,kitűnő hely", ahová ők az oly nagyfontosságú állami vagyont ,,elrejtették".

De a bizottság csakhamar megtalálta az új megoldást. Hajós, aki eddig is oly nagy szolgálatot tett a hazának a pénz megmentésével, most mentse meg még egyszer a milliókat. Szökjék meg, azt a látszatot keltve, mintha a pénz még nála lenne, és mindenütt nyomot hagyva maga után, ne engedje magát elfogni, míg Magyarországon a vörös rémuralom garázdálkodik, így a pénz valódi őrzői megmenekednek az üldözéstől és biztonságba helyezhetik a milliókat a jövendő alkotmányos magyar kormány számára.

És Hajós elfelejtette a jelenetet, mely ugyanebben a szállóban alig félórája lezajlott. Ő csak a pénz biztonságára gondolt. Elvállalta a feladatot.

— Nehéz dolog lesz — mondotta aggódva Batthyány.

— Mindegy — felelte Hajós — legalább is meg kell próbálni.

Abban állapodtak meg, hogy a meneküléshez szükséges pénzt — mert hiszen nem tudták, hogy hetekről, hónapokról vagy évekről van-e szó — Szmrecsányi még aznap délután elviszi Hajósnak bécsi rejtekhelyére, Gessler Pál mérnök lakására.

Hajós, miután a tárgyalások folyamán meggyőződött arról, hogy Batthyány becsületesen és lelkiismeretesen kezelte a pénz sorsát, távozása előtt egyenesen hozzá fordult és kijelentette: őt teszi a történelem előtt felelőssé, ha a bizottság kezébe jutott fantasztikus pénzösszeg nem jutna el hiány nélkül az első alkotmányos magyar kormány kezébe.

Így történt ezután, hogy délután Gessler Pál lakásán, Gessler Pál jelenlétében Szmrecsányi átadott Hajósnak ötszázezer koronát és negyvenkilencezer frankot, hogy azt a menekülésre fordítsa. Hajós ugyan csak a felét kérte annak az összegnek, de Szmrecsányi kijelentette, hogy a 140 milliónak megmaradása attól függ, vajon sikerül-e neki elmenekülnie, vagy sem. Tehát nem szabad krajcároskodni! Biztosítani kell a 140 milliót!

Hajós tartott attól (és ez az aggodalom az akkori túlfűtött politikai világban indokolt volt), hogy olyanok, akiknek érdekükben állhat, magatartását esetleg ferde megvilágításba fogják állítani, ezért arra kérte Szmrecsányit, hogy burkolt formában bár, de Igazolja eljárásának teljes korrektségét; jelentse ki neki, hogy eljárása hazafias, önzetlen és kifogástalan volt.

(A képen: A külügyminisztérium 1920. évi igazolása Hajós Jenő részére)

Szmrecsányi erre készségesen vállalkozott is és a következő nyilatkozatot adta számára:

Wien, 1919. május 5.

Igen tisztelt Barátom!

Arra érzem magamat indíttatva, hogy a legutóbbi napok alatt történtek alatt tanúsított viselkedésedért a legnagyobb elismerésemet nyilvánítsam. Engedd meg, hogy ezt ne csak a magam, de barátaim nevében is tehessem. Egyúttal biztosítalak arról, hogy eljárásod abszolút korrektségét, amint annak ideje eljött a legnagyobb nyilvánosság előtt is igazolni fogjuk.

Maradok kiváló nagyrabecsülésem kifejezése mellett tisztelő híved: Szmrecsányi György.
Hajós talpa alatt ég a föld

Közben Kun Béla, május 4-én felhatalmazta a bécsi rendőrséget, hogy hatoljon be az ellenforradalmárok által megszállott Magyar Követség palotájába. Kun Béla ilyképpen saját maga mondott le a területenkívüliség jogáról és a követség palotáját az osztrák rendőrök védelme alá helyezte.

A bécsi rendőrség behatolt a követség épületébe és Magurányit, valamint egypár tisztet, akiket éppen ott talált, letartóztatott és valamennyit a fogházba szállította. Az eljárás során csakhamar felfedezték a kommunista követek rejtekhelyeit is. A bécsi rendőrség természetesen kiszabadította őket.

Hajós talpa alatt égett a föld: mozgósították ellene Bécs egész rendőrségét, menekülnie kellett.

A sajtókórus üvöltött, csaholt, hatalmas cikkekben pertraktálta, hogy Hajós magával vitte az elrabolt pénzt külföldre. A bécsi rendőrség lázas izgalommal vetette magát a nyomába. Társait egymásután tartóztatták le. Éjnek éjszakáján hurcolták el őket szállodai lebujaikból, hogy kivallassák őket afelől, részt vettek-e a puccsban, ismerték-e a ,,tettest" és tudnak-e hollétéről. De hiába volt minden erőfeszítésük, nyomozás, besúgás, fenyegetés: Hajóst senki sem árulta el.

Senki sem vállalt vele közösséget: és éppen ezzel voltak irányában a legjobban szolidárisak.

A fantasztikus feladat, melyet Hajós vállalt, nem volt egyszerű. Az összes határokat szigorúan ellenőrizte az osztrák rendőrség, minden határállomáson vörös hordák és pénzéhes magánnyomozók lestek a bankutcai milliókat.

Az összes határokon, — a magyar határ kivételével.

Mert arra senki sem gondolt, hogy Hajós a történtek után Magyarországra mer szökni.

És így történt, hogy négy nappal a bankgassei puccs után Budapestre érkezett, ,,Schwarz kommunista matróz", aki az ántánthatóságok üldözése elől menekült Magyarországra, ,,Schwarz" kommunista matróz nem volt más, mint — Hajós, akit a kommunisták maguk rejtettek el a Ferenc József-laktanyában...

Mikor aztán Ausztriában elcsendesedett az üldözés: Hajós visszautazott Ausztriába, ahol egy darabig egyik háborús bajtársának, Kloymüller vezérkari alezredesnek eldugott birtokán rejtőzött. Innen a régi Kaiserjáger-bajtársak, — tizenhárompróbás alpesi vadászok — átkísérték Svájcba. Olyan utakon, melyekről a rendőrség és a vörös üldöző falka nem is álmodott.

A világháború alatt Genf volt a nemzetközi kémhálózat központja. A bisztrók és zugkávéházak Európa nemzetközi söpredékétől hemzsegtek. Hajós 1915 tavaszán Dankl vezérezredes tiroli hadseregének hírszerző tisztje volt, jól ismerte hát ezt az ,,üzemet". Egyszer, egy ilyen kávéházban olyanféle kijelentést tett, hogy brilliánsokat szeretne átcsempészni Franciaországba. Azonnal akadtak vállalkozók, hogy ehhez hozzásegítsék. Csak azt ajánlották, hogy jobb lesz a brilliánsokat más, biztosabb úton vinni és Franciaországban találkozni. Hajós belement az alkuba, öt át is vitték sértetlenül a határon. De a brilliánsokat szállító emberre hiába várt a kijelölt helyen. Hajóst ez nem bántotta különösebben. A brilliánsok ugyanis üvegből voltak. Tíz frankért vette Zürichben az egész kollekciót.

A francia Riviérán frakkos banditákkal ismerkedett meg, akik nappal nagyúri életet folytattak, éjszaka azonban zajtalanul sikló motorcsónakon csempészárut vittek Olaszországba. Hajós egy ilyen kirándulásra velük ment és többé nem tért vissza Franciaországba.

Olaszországban már könnyű dolga volt. A határvadász úgy ismerte az időközben Olaszországhoz csatolt Dolomitok átjáróit, mint a tenyerét. Gyerekjáték volt átjutni jugoszláv területre — innen már csak egy ugrás volt Szeged, a magyar ellenforradalmi kormány székhelye.

De mit érezhetett Hajós, amikor éjjel-nappal bujkálva, mindennap szállást változtatva, minden héten más névvel és más útlevéllel (mert a régin esetleg már keresték) százezer veszély között a szó legszorosabb értelmében kötéllel a nyakában szökött egész Európán át, csak azért, hogy a bankutcai milliókat megmenthesse hazájának.

Három hónapig üldözte Hajóst egész Európa rendőrsége anélkül, hogy el tudta volna fogni. Mikor Hajós Ausztrián, Svájcon, Franciaországon, Olaszországon és Jugoszlávián át pár héttel a kommün bukása előtt megérkezett Szegedre, a magyar ellenkormány székhelyére, a két magával vitt bőrkofferen érintetlenül rajta volt a Bécsben rátett zárópecsét...

Ez a bankgassei milliók izgalmas legendája. Hősei: Hajós és háborús bajtársai, Magurányiné, Magurányi, Prokesch. Más senki!

* * *

Gömbös Gyula, e század egyik legnagyobb politikai lángelméje ígv jellemezte a bankutcai puccsot:

,,A Bank-utcai puccs az ellenforradalom legnagyobb egyéni cselekedete. A férfiúi vakmerőség pompás megnyilatkozása, a lángész taktikájával párosulva."

* * *

... De a bécsi magyar ellenforradalmárokat nem vakította el a bankgassei puccs világraszóló sikere. Megfeszített munkával dolgoztak tovább önzetlenül és szinte naponta mérték csapásaikat a bolsevizmusra. Bár a könyörtelen élettel iszonyú küzdelmet kellett folytatniok, de összeszorított ajakkal tűrtek és villogó szemmel tekintettek szerencsétlen hazájuk felé, ahol a föld gyermekei és a polgárság az éhhalál szélén állott ugyanakkor, amidőn a terror urai, Kun Béla és társai dőzsöltek és elprédálták a nemzet vagyonát.

Mikor azután a sötét magyar égboltozaton megcsillant az első reménysugár és Szeged felett kettéhasadt a történelem gyászdrapériája — új tűz gyulladt fel a bécsi magyar ellenforra-dalmárok lelkében is. És szívüknek és vérüknek sugallatára, önként és önzetlenül, talán ősapáik szellemének vezényszavára, egy napon felkapták batyuikat, megragadták a rozsdás revolvereket s mint nagy csapatban szálló bosszuló turulmadarak özönlöttek Szeged felé.

Szeged felé, — ahol akkor már az éjszakából kibukott a hajnal rózsa arca és a földből kinőtt ,,csodálatos ifjú sereg" élén minden magyarok bálványképe. az otrantói győző, nagybányai Horthy Miklós készítette elő hadait az új honfoglalásra...

Vér, terror, ellenforradalom

Amíg Szegeden ,,a magyar Géniusz bontogatta ki szárnyait egy második honfoglaláshoz", addig Vörösmagyarországon teljes erejével tombolt a terror és megveszett dühvel rohanta meg a polgárságot.

A frontmögötti katonai ellenőrzésnek és az ellenforradalmi tünetek elfojtásának legfőbb és kérlelhetetlen parancsnoka, Szamuely Tibor igen jól tudta, hogy csak a legkegyetlenebb eszközökkel tartható fenn ideig-óráig Kun Béláék rémuralma. Ebből a célból valósággal kitenyésztette azt a söpredéket, amelyet ,,terror-fiúk" néven ismert meg hamarosan az ország. Ezek az emberbőrbe bújt fenevadak a szó értelmében sportnak tekintették a gyilkosságot, és legfőbb szórakozásuk a polgárság testi és lelki megkínzásában csúcsosodott ki.

E vadállatok ,,munkáját" a politikai megbízottak készítették elő, akik a legkisebb faluban is megvetették a lábukat. Ezeknek feladata volt élénk figyelemmel kisérni a lakosság hangulatát, és a legkisebb kommunistaellenes sugdolódzást is azonnal jelenteni tartoztak.

Ez a nemtelen rendszer csakhamar kitermelte azt a kegyetlen kém-mentalitást, amelyből a Bach-korszak szomorú világa éledt fel és kísérteties borzalommal töltötte el az embereket. A kedves zöld zsaluk mögött már csak suttogni mertek a férfiak, a bizalmas megbeszélések és poharazások kora letűnt és a bizalmatlanságtól dermedt lelkekben a legsötétebb tömegpszichózis ütött tanyát: a halálfélelem. Senki sem tudta, hogy feketelistára került-e már, vagy még gyanús elem-e csupán, esetleg csak ,,megbízhatatlan", aki soros van, hogy a legelső szíre-szóra gyanús elemmé váljék. Az örökös bizonytalanság, a sugdosva közölt vészesebbnél vészesebb hírek, a haláltól való folytonos rettegés csakhamar megbénították a nemzet cselekvőképességét, és ennek következtében a nén a télies nemtörődömség és magamegadottság fásult állapotába süllyedt.

Közben a vörös uralom irányítóinak úgynevezett ..beugratói" szimatolva jártak a városokat, de főképpen a falvakat, minden bokrot megzörgettek, minden kulcslyukon belestek és gyakran valótlanságokkal teletűzdelt vagy legalább is felnagyított jelentéseket adtak át megbízóiknak.

A jelentések nyomán rögtön munkába álltak a terrorfiúk és vér és megint csak vér jelezte bűnös útjukat.
A falu ökle

Ezekben a borongó és vérzivataros iszonyú napokban legelőször az egészséges ösztönű falusi nép ébredt öntudatra. Amikor észrevette, hogy kik ültek a nemzet nyakára, nemes önérzettel elhárított magától mindent, ami a zsidó hintáslegényektől származott —. de nem is adott semmit nekik. A falusi népnek ez az elzárkózottsága csakhamar oda vezetett, hogy a töld büszke fia inkább elásta vagy megsemmisítette, de nem adta oda élelmiszerét a mindinkább gyűlöletes színben feltűnő fővárosnak, ahol a hazáját és a vallását meggyalázták.

E passzív támadásával olyan eredményes ellenforradalmi hadműveletet fejtett ki, hogy csakhamar megásta a kommunizmus sírját.

A gazdatársadalmat ezenfelül valami sokkal nagyobb és mélyebb gyökerű hajtóerő is lázította a kommunista rendszer ellen. Voltaképpen a kis- és törpebirtokoknak ,,szocializálása" volt ez a melegágy, amelyben a legnagyobb és legértékesebb társadalmi osztálynak, a parasztnak kommunizmus elleni gyűlölete megfogant és félelmes erejű fává terebélyesedett.

Amikor ez a földjéért élő-haló magyar paraszt azt látta, hogy az ő legnagyobb szakramentumához, a véráztatta és verejtékkel szerzett, termővé tett földjéhez idegen eszmék zsoldosai hozzá mernek nyúlni, és a jogos magántulajdont az ,,államosítás" hamis cégére és jelszava alatt egyszerűen elkobozzák, felemelte napon keményedett, széltől szíjasodott öklét. És ez az ököl lesújtott.

Az egyes vármegyék élén álló kommunista biztosok a föld fiával szemben hiába alkalmazták a legkeményebb erőszakot, hiába vitték túsznak a jómódú, tekintélyes gazdákat: a földből sarjadt nemzeti érzés legyőzött minden szenvedést.

Megállapítható, hogy az 1919-es Csonkaország területén alig van olyan falu, ahol nem robbant volna ki a kommunizmus elleni gyűlölet, vagy ahol valami ellenforradalmi megmozdulás ne lett volna észlelhető.

A falu népét a jogos felháborodás indulata késztette cselekvésre. Hazáját-földjét féltő lelke sohasem számolt azzal, hogy Szamuely bosszúja megtorlást hoz a fejére és nyomon fogja követni nemes fellángolását a kérlelhetetlen vég...

Önfeláldozása mégis meghozta az eredményt. Mert amikor a nyári hajnalnak sugárkévéjében megvillant az első magyar parasztnak élesre kifent és kiegyenesített kaszája, — a magyarországi kommunizmusnak sorsa ebben a lendületben megpecsételtetett.
Száguld a terror

Köteteket lehetne megtölteni azokkal az írásokkal, amelyek a kommunizmus rémuralmait részletesen tárgyalnák.

Itten csak nagy vonásaiban ismertetjük a vörös diktatúra borzalmait és a hazájához hű maradt magyarság heroikus küzdelmét.

Mindenekelőtt megemlítjük, hogy a számtalan magyarországi ellenforradalmi fellángolásokat, amelyek csaknem minden közságben észlelhetők voltak, helyszűke miatt nem tárgyalhatjuk.

Így csak a négy fő ellenforradalmi megmozdulással, nevezetesen a szolnoki, a sopronmegyei, a duna—tiszaközi és a budapesti nemzeti felkelésekkel fogunk röviden foglalkozni.

A felsoroltak éppen eléggé tanúsítják a józan és hazátszerető magyar polgárság erélyes tiltakozását a nemzetközi kommunizmus rémuralma ellen.
A szolnoki mészárlás

Május másodikán, a magyarországi kommunizmus ,,fekete péntekén" — ezen az éjszakán zajlott le a bécsi bankutcai puccs is — a román csapatok elérték a Tisza egész vonalát. Erre a hírre a szolnok—hatvani vonal mentén fekvő községekből megszöktek a vörös katonák és a kommunista direktórium tagjai. A törvényes rend mindenütt pillanat alatt helyre állt, és a polgárság tagjaiból őrségeket szerveztek, hogy a közrendet biztosítsák.

Amikor nyilvánvaló lett, hogy a román haderő megállt a Tiszánál, a megszökött kommunisták visszalopakodtak állomáshelyeikre, — így Szolnokra is — és mindenütt véres bosszút álltak a polgárságon.

Szolnokon időközben ellenforradalmi megmozdulás pattant ki és a szolnoki nemzeti csapategységek fegyverrel kezükben nyomultak a visszaözönlő vörös hordák ellen. Szolnok utcáin valóságos ütközet folyt le a kommunisták és az ellenforradalmárok között, amely végül is — a kommunisták győzelmével fejeződött be.

A szolnoki utcákat — mindkét részről — rengeteg halott és sebesült borította, miközben berobogott félelmes hírű halálvonatán, terrorlegényeinek élén Szamuely Tibor, a hibbant agyú véreb. Szamuely nyomban vészbíróságot tartott és minden tárgyalás, illetve kihallgatás nélkül akasztatta és lövette az elébe hurcolt polgárokat.

Negyvenkilenc derék, becsületes magyar embert gyilkoltak halomba Szolnokon e napon a terroristák.

A város jobbmódú polgárait összefogdosták, és rettenetes kínzások, ütlegelések közepette börtönbe hurcolták.

Jellemző, hogy a vörös katonaság soraiban is akadtak hazafiasan gondolkodó elemek, akik már az első kínálkozó alkalomkor a kommunizmus ellen fordultak. Ez történt Szolnokon is. Szamuely Tibor kilenc vörös katonát, egyszerű munkásokat, a helyszínen agyonlövetett.

Ezen a napon este Budapesten ülést tartott a munkás- és katonatanács, hogy a szolnoki futás, Miskolc kiürítése és a sikerült bécsi puccs következtében beállott helyzetet megtárgyalja.

Minden gondolkozó ember Kun Béla és ,,kormánya" lemondását várta, — ehelyett azonban egészen más dolog történt Ugyanis Kun Béla véres ízű beszédet intézett hallgatóságához és valótlanságokkal, meg ígéretektől hemzsegő beszédében a többek között ezeket mondotta: ,,Babonás hitem, hogyha a diktatúra elpusztulhat, ez csak azért történhetik meg, mert kevés vérébe került a proletariátusnak."

Kun Béla e kijelentésével elindította az embervér-folyamot Magyarországon...
A sopronmegyei ellenforradalom

Június első napjaiban a szombathelyi vasutasok megüzenték a kommunistáknak, hogy nem óhajtják tovább szolgálni a bolseviki rendszert és azonnal sztrájkba léptek. Ez a sztrájk robbantotta ki voltaképpen az egész Nyugat-Magyarországra kiterjedő ellenforradalmi megmozdulást amelyek közül a sopronmegyei volt a legerősebb és a legjobban megszervezett.

Csorna, Füles, Kapuvár, Nagycenk, Sopron és Sopronkövesd polgársága fegyvert ragadott, hogy a hazát és istentagadók zsarnokságát lerázza.

Nagycenk és környékének földművesei tisztek parancsnoksága alatt, fegyveres csoportokban közelegtek Sopron felé, hogy az ottani direktóriumot elűzzék és visszaállítsák a régi rendet.

A soproni direktórium két jól felszerelt vörös századot két géppuskás osztagot és egy repülőgépet küldött a felkelők ellen. A sokkal erősebb kommunista csapatoknak csak erős küzdelem árán sikerült leverni a szent rögért harcoló ellenforradalmárokat. Hét hős parasztgazda holtteste maradt a csatatéren és több mint ötven sebesült meg az ütközet során. Az ellenforradalom katonai vezetői a vörösök fogságába kerültek.

Ismét csak Szamuely Tibor, ez a 28 éves, zsidó hírlapíró, népbiztos robogott Sopron megyébe halálvonatával, hogy bosszút álljon a Istenét és hazáját imádó magyarságon.

Kun Béla következő utasítását vitte a tarsolyában: ,,Használjon föl minden eszközt, hogy az ellenforradalom elfojtassék. Járjon el minden kímélet nélkül, ingadozás csak árt az ügynek".

És Szamuely Tibor vakon teljesítette a moszkvai hóhér parancsait.

A politikai megbízottak az egyes helységekben már Szamuely érkezése előtt összefogdostatták a hazafiasság gyanújába keveredett polgárokat, és őket a véreb elé állították.

Csornán, összesen tízperces ,,tárgyalás" után Szamuely Tibor hét embert ítélt halálra, öt gazdát, egy malomtulajdonost és egy kereskedőt. Az áldozatok nyakára Szamuely saját kezűleg igazította rá a kötelet, akiket azután a Főtér fáira felakasztatott.

Kapuvárott hat igazhitű magyart akasztatott föl a hóhér, míg Sopronban felköttette Schmidt Mátyást, a sopronkövesdi állomás pénztárosát és fiát.

Minden idők bestiáit megszégyeníti ez az állati kegyetlenség, ami ezt a féktelen vérszomjtól lihegő tigris-embert eltöltötte. Egyik legjellemzőbb gonosztette a fentjelzett soproni gyilkosság. Ifjú Schmidt Mátyás amikor hallotta, hogy atyját halálra ítélték, Szamuely elé lépett, és nemes elhatározással a saját maga életét kínálta fel atyja helyett. Szamuely eltorzult röhögéssel adta ki a parancsot, hogy az öreg embert akasszák fel. Félórán keresztül vergődött a kötélen idősebb Schmidt Mátyás, — amit fiának végig kellett néznie. Ekkor Szamuely intésére megragadták a félájult fiatalembert és iszonyú ütlegelések közepette, atyja mellé akasztották...

Feljegyzésre érdemes, hogy a gyilkosok úgy Csornán, mint Kapuvárott, valamint Sopronban is lehúzták áldozataikról a ruhát és a cipőt, s a mezítelen hullákat temetetlenül hagyták az utca porában...

Szamuely Tibor és hordája a gyilkosságok után irgalmatlanul kifosztották a gazdák éléskamráit. Tekintélyes zsákmányáról a következő, Kun Bélához intézett távirata tesz tanúságot:

,,Kun Béla népbiztos elvtársnak Budapest

A sopronmegyei ellenforradalmároktól szerzett zsákmány első részleteként a következőket indítottam útnak a közélelmezési népbiztosság címére:

Nagycenk állomásról a 351. vonattal, 16 vagonban: 4 tehén, 15 ökör, 45 növendékmarha, 4 bika, 15 disznó, 35 süldő, 20 malac, 150 darab baromfi.

Németvölgy állomásról 24 vagonban: 25 tehén, 14 bika és 96 tinó, 5 ökör, 39 borjú, 160 darab sertés, 3 birka, 3 vagon baromfi, (körülbelül 4000 darab).

Fertőszentmiklós állomáson a mai nap folyamán feladva 100 darab marha.

Iván községből holnap indul útba Sopronon át 100 marha, 60 malac, 3 métermázsa zsír, 1 métermázsa füstölt hús, 400 szárnyas.

A szállítmányt saját kísérőkkel látjuk el; úgyszintén saját kisérőt adtunk egy 25 vagonos cukor szállítmányhoz, amelyik ma indult el Budapestre.

Szamuely Tibor".

Sopron és környéke halálos félelembe dermedt a kommunisták pusztításai láttán. Április első napjaitól kezdve látogatta ezt a szegény népet a végzet. Már április 3-án négy becsületes soproni gazdálkodó életébe került, hogy ellenszegültek Kun Béla martalócainak. A júniusi meggyilkoltak vére még fel sem száradott talán, még ott égett a könny a hozzátartozók szemében, — amikor új veszedelem közelgett az agyonsanyargatott Sopron felé.

Szamuely László, e 22 éves zsidó magánhivatalnok ,,magánszorgalomból" ellátogatott Sopronba, hogy amit ,,nagynevű" bátyja nem egészen dicsőségesen megkezdett, azt még becstelenebbül befejezze.

A nagycenki nemzeti felkelés letartóztatásban lévő két vezető tisztjét kihurcoltatta a börtönből és minden indokolás vagy tárgyalás nélkül főbe lövette...
A Duna-Tisza-közi ellenforradalom

Az összes ellenforradalmi megmozdulások között a Duna—Tisza-közi volt a legerősebb, leghatásosabb és sajnos, a legtöbb áldozatot követelő nemzeti fellángolás.

A Duna—Tisza-közén 1919. június hó 19-én tört ki az ellenforradalom. A megmozlulás első jelei Dunapatajon mutatkoztak, de csakhamar átcsaptak az összes környező községekre. Napokon belül negyven helység gazdatársadalma és polgársága állt fegyverben.

Június 20-án a kalocsai gazdák elkergették a direktórium tagjait és felvették a harcot a vörös hordák ellen. Az ellenforradalmárok rövid tűzharc után elfoglalták a pályaudvar épületét, megszállták a városházát, a postát és az összes utcákat. Az összecsapásnál a vörös őrség parancsnoka, egy másik vörös ,,vezér" és hét kommunista elesett.

Ezután a kalocsai és környékbeli gazdák, tisztek vezetésével hozzáláttak az ellenforradalom szakszerű megszervezéséhez. Szinte órákon belül tekintélyes számú, lelkes csapat állt ütésre készen, a bolsevizmus ellen.

A diktatúra budapesti urai szívszorongva vették kézbe a csaknem óránként érkező, kétségbeesett, segélytkérő táviratokat. A kalocsai járás politikai megbízottja már június hó 20-án a következő könyörgéssel fordult gazdáihoz: ,,Legsürgősebb segítséget! Kalocsa környékén támadás az ellenforradalom részéről megindult". A Duna-menti községekben tényleg teljes erővel tört föl a nemzeti ellentállás.

De a vörös csapatok is teljes erővel léptek fel az ellenforradalmárokkal szemben; a támadás főiránya Kalocsa és Dunapataj volt.

A Kalocsán székelő ellenforradalmi gócpont a rendelkezésére álló erőket minden irányba azonnal szétküldte és a vörösöket megtámadta.

Az első összecsapás Foktő határában történt, ahol a nemzeti csapategységek két századból álló vörös csőcseléket szétszórtak és Foktőt megszállták. A következő napon Kiskőrös, Kecel, az összes Szállások, Akasztó, Csengőd és Solt is elűzték a vörösöket s helyreállították a rendet.

A Hajós-i pincék környékén lévő erős vörös csapatokat két napi szívós küzdelem után sikerült kivetni állásaikból. A vörösök egy része megfutamodott, a többi elesett vagy fogságba került.

De az ellenforradalmárok lelkesedése és hősiessége hiába volt a csodával határos: lőszerük óráról órára fogyott és a pótlására alig volt remény.

A kalocsai nemzeti csapatok parancsnoka éppen parlamentereket indított útba a megszálló szerb seregek vezérségéhez, lőszert és fegyvert kérvén, amikor hírül hozták, hogy egy egész vörös ezred, egy rohamszázad s egy terrorkülönítmény közeleg Kunszentmiklóson keresztül a Duna mellett és Dunapataj—Kalocsa irányában nyomul előre. Ezzel egyidőben Szabadszállás, Fülöpszállás és Kiskőrösön át egyéb fegyveres kommunista hordák özönlenek Kalocsa felé.

Az óriási túlerőben lévő bolseviki csapatok június 23-án, rövid küzdelem után elfoglalták Dunavecsét és Lacházát, és erős ostrom után Harta községet is hatalmukba kerítették.

Az ellenforradalmárok helyzete óráról-órára rosszabbodott és kilátástalanná vált.

Június 24-én a vörös ezred Dunapataj ellen vonult és a hősiesen küzdő ellenforradalmárokat, akiknek lőszere csaknem egészen elfogyott, kemény harcok során kiszorította állásaikból. Rengeteg halott és sebesült borította mindkét részen a csatateret.

A többi dunamenti községek is egymás után sorra elestek és az ellenforradalmi csapatok Baja irányába vonultak vissza.

Az egyes községek előtti ütközetekben igen sok hőslelkű magyar paraszt ontotta ki a vérét a hazai rögért, amelyet idegen eszmék zsoldosai akartak elrabolni tőlük. Egyedül Dunapatajon negyvennyolc magyar ember halt hősi halált a harcok során.

A Duna—Tisza-közi ellenforradalmi felkelés leveretése után ismét előállott Szamuely Tibor halálvonata, és gyászt, pusztulást és halált hozott a vérbeborult Duna—Tisza-közre. Egyedül Dunapatajon tizenhat jó magyar embert akasztatott föl vagy levetett agyon ez a vértigris, akinek bosszúszomját sohasem elégítette ki a drága magyar vérnek csobogása...

Kalocsán, Hartán, Kecskeméten, Solton, Soltvadkerten, Tetétlen községben, Hajóson, Dömsödön, Kecelen, Tass községben, Ráckevén, Szentendrén és még sok más helységben dühöngött az elszabadult terror és gyilkolta, pusztította a magyarságot.
A budapesti ellenforradalom

Június 24-én Budapesten is kirobbant az ellenforradalom. Mintha csak szerves része lett volna a Duna—Tisza-közi felkelésnek.

Többheti előkészítés után, június hó 24-ének délután 3 órájára volt kitűzve a budapesti ellenforradalom kitörésének időpontja. Az ellenforradalom három főtényezőre számított. Ezek a budapesti tüzér- és egyéb tisztek, továbbá a tüzérlegénység javarésze, azután, a Ludovika Akadémia növendékei és tanári kara, valamint az óbudai kikötőben horgonyzó három monitor voltak. Megállapodás szerint a tüzérségi laktanyából leadandó ágyúlövések adják meg a jelet a támadásra.

Délután 3 óra helyett azonban csak négy órakor szólalt meg az ,,Engels" laktanya ütege, amely jelre a három monitor nemzeti zászlót bontott s megindulva a Dunán a Hungária szállót, az úgynevezett ,,Szovjet-házat", ahol a népbiztosok székeltek, tűz alá fogta. A nyomban ellentámadásra indult kommunista csapatok géppuskával válaszoltak a tüzelésre, sőt a két Duna-partot is kíméletlenül végigpásztázták és a járókelők közül több ártatlan embert agyonlőttek.

A Ludovika Akadémia növendékeinek egy tekintélyes része ekkor már megszállva tartotta a ,,József"-telefonközpontot, amelyet a vörös katonaság nyomban ostrom alá fogott. Délután hat órától éjjel tizenegy óráig tartott a harc a két fél között, amely azzal végződött, hogy a Ludovika Akadémia növendékei — a céltalan vérontást elkerülendők — letették a fegyvert.

A monitorok időközben dél felé távoztak és így a Ludovika épületében lévő ellenforradalmárok egyedül maradtak. Másnap reggel hat óráig keményen állták ugyan a harcot, de azután ők is kénytelenek voltak a túlerő előtt letenni a fegyvert.

A tüzérségi laktanya politikai megbízottjainak már előzetesen sikerült az ellenforradalmár legénységet a vezető tisztek ellen fordítaniok, aminek következtében a tiszteket lefegyverezték és elfogták.

A június 24-iki budapesti ellenforradalmi kísérlet ezzel a szomorú ténnyel befejezést is nyert.

Az ellenforradalom egyik főszervezőjét, Lemberkovics Jenő századost, több tiszttársát és a Ludovika Akadémia növendékeit letartóztatták és fogságba vetették.

Lemberkovics Jenőt a főkapitányság épületében agyonlőtték. A tiszteket és a Ludovika növendékeit a nemesen gondolkozó Romanelli olasz alezredes erélyes fellépése mentette meg a biztos haláltól...

Amint láthatjuk, a magyarság csaknem mindenütt fegyvert ragadott, hogy a zsarnokság igáját lerázza.

Kísérletei, ha nem is vezettek egyszerre döntő eredményre, a végén mégis meghozták a sikert, és már csak azért is tisztelettel kell megemlékezni róluk, mert minden idők magyarjainak örök példaképül szolgálnak arra, hogy az igazi magyarság a legnagyobb elnyomatásban sem tagadja meg vitéz őseit, és a hazájáért, vallásáért puszta kézzel, akár oroszlánokkal is szembeszáll.

A kommunizmus története
Történeti visszapillantás a kommunizmusra

A kereszténységet és az egész emberi kultúrát veszélyeztető kommunizmust csak akkor tudjuk teljesen megbírálni, ha e tant, legalább nagyvonásaiban ismerjük. Tisztában kell lennünk a kommunizmus alapfogalmaival, mert csakis ezek megismerése győz meg bennünket arról, hogy a kommunizmus természetellenes gondolatokra épített elmélet, amelynek gyakorlati alkalmazása az egészséges társadalmi rendnek felforgatását, a vallás és erkölcs pusztulását és ezzel kapcsolatban a nemzeti érzésnek teljes megsemmisülését eredményezné. Már az iskolában tanítani kellene, hogy milyen nemzetpusztító veszedelem a kommunizmus, hogy a fiatal lélek is védekezhessék a szörnyű ragály ellen, amely a földkerekség minden emberi és szellemi alkotását létében veszélyezteti. Eszembe jutnak a Biblia szavai: A gonoszt is kell ismerni ahhoz, hogy a jót és igazat felismerhessük.

A mai értelemben használt kommunizmus a latin communio = közösség és az ugyancsak latin communitas = közösség, közszellem szavakból ered.

Politikai vonatkozásban először az 1358-ik évben honosodott meg Párizsban; Marcel Etienne Párizsban kitört forradalmát nevezték ,,Commune de Paris"-nak.

Ez a szó ,,commune": a francia nyelvben, szorosabb értelemben véve, több, mint amit mond: a Párizsban kitört forradalmakat jelenti.

Ilyen commune 1411-ben Caboche párizsi felkelése, majd az 1792. évi nagy francia forradalom is, melynek jogosultságát, tételekbe foglalva, Babeuf és Saint-Simon iskolája szabta meg és tanította.

Kommunista törekvéseket észlelhetünk a huszita mozgalmakban, továbbá az 1534. évi münsteri újrakeresztelkedők szervezkedéseiben.

Az 1830. évi július 1. párizsi forradalomban Fourier határozta meg a kommunizmus tantételeit. Az 1848-iki francia forradalomban is fellelhetők ezek a tanítások. Ezeket Louis Blanc foglalta össze. Az 1870—71. párizsi Commune-ban résztvett társadalmi forradalmárokat Communards-nak nevezték.

Spanyolországban is találkozunk e szó testvérével, mégpedig 1820-ban, a ,,Communeros" társasággal kapcsolatban.

,,Communeros fiai" annak a titkos politikai társaságnak voltak a tagjai, akik a spanyol szabadkőmívesek táborából kiváltak, és a népfenség elve és a jogegyenlőség alapján társadalmi forradalmat szítottak.

A világháború előtt és azzal párhuzamosan is jelentkeztek különféle forradalmi mozgalmak, melyeknek csíráját a kommunizmus eszmevilágában kell keresnünk. Törökországban, Portugáliában, Poroszországban, Bajorországban és Magyarországon komoly forradalmi megmozdulások történtek, Hollandiában, Dániában, Svájcban és Franciaországban pedig jelentős összeesküvésekről tudnak. E megmozdulásokkal kapcsolatban majdnem minden államban idegen befolyásokat észlelhetünk.

* * *

Amikor Abdul Hamidot, Törökország császárát, elűzték, és Konstantinápoly a forradalmárok kezébe jutott, közvetlenül utóbb két újság jelent meg Konstatinápolyban: a német ,,Osmanisekev Lloyd", melynek kiadója: dr. Moritz Grünwald és a ,,Jeun Turc", melynek szerkesztő tulajdonosa Sami Hochberg, egy askenázi szabadkőmíves volt. A törökországi forradalmi mozgalmat az akkori még török fennhatóság alatt álló Szalonikiből irányították, német pénzzel támogatták. A forradalom előkészítésében oroszlánrésze volt két németországi zsidónak, Biebersteinnek és Nangeinheimnek.

Az ,,ifjú törökök" győzelme után Németország vette kezébe a törökországi közigazgatást...

Amikor az 1919. évi április 13-án kitört ellenforradalmat elfojtották, megindult a terror és megfélemlítés munkája, és a kivégzések napirenden voltak. A rendőrminisztériumot feloszlatták és francia forradalmi recept szerint egy közbiztonsági osztályt létesítettek, amely a rendőrség helyébe lépett.

A francia mintát még abban is utánozták, hogy az ,,alattvaló" kifejezést törölték és a francia forradalmi ,,citoyen" szavával helyettesítették. Az ,,ifjú török" új pénzegységekre ugyancsak a franciából kölcsönvett ,,Liberté", ,,Egálité" és ,,Fraternité" szókat vésették.

Midőn e tényekből kétségtelenül megállapítható, hogy a törökországi forradalmat német szabadkőmíves érdekek készítették elő, az alábbiakban viszont kiderül, hogy Kemál Musztafa pasa fellépését az orosz szovjetnek kellett támogatnia, és Kemal pasa a kommunizmusnak nyílt szövetségese volt. Musztafa Kemal pasa 1920. július 20-án Angorából a következő proklamációt intézte a néphez:

,,Kommunista elvtársak!

Bűncselekmény van készülőben. A nagyhatalmak elhatározták, hogy egy új áldozatot végeznek ki, melynek vérét Európa kapitalistái fogják kiszívni. Parasztjaink fegyverrel kezükben mennek a halálba. Biztosíthatjuk őket, hogy közeledik a nap, melyben az iszlám, a kommunizmus szövetségese, meg fogja őket bosszulni!"

E proklamációt nemsokára egy másik követte:

,,Seregeink készek, hogy Perzsiából Anatóliába menjenek. A bolsevikiek, lengyel győzelmeik után, Romániába fognak hatolni. A románok a mozgósítási parancsra általános sztrájkkal válaszolnak. A bolgárok is készek a bolsevikiekhez csatlakozni. Hadseregeink feladata függetlenségünk megóvása és fővárosunknak az angoloktól való megszabadítása."

Portugáliában 1910-ben tör ki a forradalom. Jellege és színezete vallásellenes, de különösen a keresztények ellen irányult. Bizonyos jelenségeiben megtalálhatók az egyes kommunista tantételek is.

A forradalom mozgatói között a szabadkőmíves németek vezető szerepet játszanak. A liberális német sajtó a forradalom oldalára áll. Támadja Angliát, melyet hűtlen szövetségesnek minősít, hogy nem tudta megmenteni barátját, a portugál királyt. És Senhor Machado Bernardino német pénzzel és a német szabadkőművesek politikai segítségével Portugália köztársasági elnöke lesz!

1910. október 3-án napvilágot lát egy röpirat, melynek szerzője, Magelhaes Lima, a következőket mondja: ,,Ez a forradalom gyümölcsöket fog teremni, mert a köztársaság kikiáltása Portugáliában nem marad elszigetelt esemény. Hatása szét fog terjedni az egész világra, elsősorban Spanyolországra!"

Amint tudjuk, jóslata, sajnos, bevált, a spanyolországi események szemünk előtt játszódtak le.

* * *

Jellemző és feljegyzésre érdemes, hogy az osztrák kamarilla a nemesveretű 1848—49. magyar szabadságharcnak vallásos és hazafias forradalmait is a társadalmi rend felforgatá-sának akarta feltüntetni. Erről tanúskodik többek között a Wiener Zeitung 1849. május 1-iki számában megjelent alábbi kitétel: ,,A felkelés annyira magán viseli az európai forradalmi pártok szövetkezésének jellegét, hogy valamennyi államhatalom közös érdeke megkívánja, miszerint a császári kormány gyámolíttassék abban a harcban, melyet a társadalmi rend felforgatói ellen visel!"

Schwarzenberg herceg ,,Magyarország népeihez" című kiáltványában a következőket mondja:

,,Az országháborítók és kalandorok ezrei, erkölcstelen és vagyontalan emberek, akiket csak a bűnös cél törekvése tart közösségben, állnak a forradalom zsoldjában!"

Így, természetesen, csak ellenség beszélhet a magyar nemzet szabadságharcáról.

Az 1820-as években a magyar kommunard gondolat már erősen tért hódított. Ennek a hódításnak a következménye volt Budapesten a Citadella felépítése is. De az 1848-iki szabadságharc kitörését megelőzőleg a kommunárdok már nyílt lázadásba fogtak. Székesfehérvár, Győr és Pápa a felkelő kommunárdok kezébe került, akik a nemzeti lobogó mellé a piros zászlót is kitűzték, és e városokat 1848 márciusának végéig meg is tartották. S bár a kommunárdok felkelése osztályharcos jellegű bérmozgalom volt, amint a szabadságharc tüze fellángolt, mozgalmuk nyomban megszűnt és az egységes magyarsággal karöltve, azzal egybeolvadva mentek a harcba a nagy és örök nemzeti ideálokért. Az akkori dolgozó tömegek bérmozgalma sohasem irányult a magyarság felsőbbsége, hanem egyedül a tőke ridegsége ellen; Ausztria tehát tévesen fogta fel a magyar munkásság 1848-at megelőző bérmozgalmát.
A kommunizmus igazi arca. Mit tanít Marx

Tekintsünk csak egy pillanatra ezek után ama lepel alá, amely a kommunizmus igazi arculatát eltakarja.

1761-ben Wallace Róbert angol teológus ,,Various Prospectus" című művében, a társadalmi nyomor enyhítésére, a szocialista elméletek végcéljaként: a kommunizmus megvalósítását tűzi ki feladatul. Wallace Róbert ezzel a művel megalapítja a kommunista tant.

A kommunizmus, mint tudomány, tőle ered.

Az utána következő szociológusok csak fejlesztették, vagy kibővítették, esetleg tudományosabb formákba öntötték, de a kommunizmus tanának lefektetője ez a szelíd lelkű, lelkes angol theológus volt...

A XX. század modern szociáldemokráciájának tudományos tételeit Marx Károly foglalta rendszerbe. A szociáldemokrácia voltaképpeni megalapítója is ő volt. Hegel és Feuerbach német bölcselők hallgatása során érlelődött meg lelkében az elméleti és világnézeti szociáldemokrácia dogmáinak tudományos formákban való kifejezése.

Hegel azt tanította, hogy a világon semmi sem állandó, minden változik. A világ élete és felépítése kölcsönhatások és összefüggések láncolata, melyben semmi sem marad meg annak, ami, ahol és ahogyan volt, hanem minden mozog, változik, lesz és eltűnik. E túlzóan idealista tanokon kívül Hegeltől sajátította el az úgynevezett dialektikai tételt is. Amikor azonban megismerkedett Feuerbach materialista tanaival, egyszerűen elvetette a Hegel-féle elméletet, és Feuerbach hűséges követője lett. Feuerbach azt vallotta, hogy a vallás és az erkölcs csak illúzió. Amikor tehát Marx Feuerbach materialista tanításait minden bírálat és gondolkozás nélkül átvette, ezzel egyszersmind magáévá tette a vallás és az erkölcs iránti ellenszenvét is. Ez az álláspont kiérzik minden könyvéből, de végigvonul az általa alapított szociáldemokrácián is.

Feuerbach tanításainak lehetett eredménye az a világnézet, mely Marx agyában kialakult. Meggyőződése szerint: ,,A nemzetek életében legelső és legfőbb helyen áll a gazdasági berendezkedés; a kultúra többi alkotásai: a vallás, erkölcs, jog, bölcselet, művészet mind csak a gazdasági alaptényező körül forog, teljesen ettől függ. Ami az anyaggal szemben áll, az csak ideológia."

Ha e beteg elméletet sikerülne a gyakorlatban megvalósítani, ez azt eredményezné, hogy az emberi élet és a szellem az anyag körül forogna, illetve annak lenne alárendelve, aminek következtében a legszentebb emberi célok egyszerűen megsemmisülnének, a lélek eldurvulna, a lelkiismeret kialudna, az erkölcsi pillérek összeomlanának, és az emberiség az állat életének színvonalára süllyedne.

A Marx által felállított szociáldemokrácia négy alaptételből áll. Ezek az alaptételek nemcsak elméleti és tudományos irányt írnak elő, hanem a gyakorlati keresztülvitelt is. E tételek a következők:

1. Történelmi materializmus.

2. Dialektikai törvényszerűség.

3. Értéktöbblet elmélet.

4. Kommunizmus.

A három első alaptétel voltaképpen csak bizonyítása a kommunizmusnak, és az a céljuk, hogy úgy elméletileg, mint gyakorlatban előkészítsék a kommunizmus útját. Ezért a három első tételt csak nagy vonalakban ismertetjük.
A történelmi materializmus

A történelmi materializmus csak anyagot ismer. Azt állítja, hogy anyagon kívül nincs semmi a világon. Ebből következik, hogy nincs a földön örök igazság sem. Minden szünet nélkül változik körülöttünk. Változó: a vallás, a jog, az erkölcs, a politika, a művészet és a társadalom. Az egyes történelmi korszakok rendje és e rendet irányító vallása, erkölcse, társadalma, politikája, joga, művészete, sőt még a bölcselete is az illető kornak termelési és gazdasági viszonyaitól függött. Ez azt jelenti, hogy az ember életében a legszükségesebb anyagi feltételek képezik azt az alapot, melyből az állam berendezettsége kifejlődik. Ebből alakul ki az ember jogi véleménye, művészete, erkölcse és vallása is. A történeti fejlődés minden előbbrevivő lépését gazdasági osztályharc eredményezi; az eddig tanult és ismert történelem tehát osztályharcok történelme volt.

,,A történelmi materializmus a szociáldemokráciának hite, szeme és világnézete!"

Hite: azért, mert az Istent és a vallást örökké változó fogalmaknak tartja (!), és ha létezésüket el is ösmeri, minden kornak gazdasági berendezettségén keresztül szemlélve, éppen annak veti alá, amit az Isten meg a vallás fogalma a priori kizár; tehát végeredményben egyikben sem hisz. Ellenben hiszi az osztályharcoknak mérhetetlen hosszú láncolatát, ami szerinte a történelmet alkotja. Szeme: azért mert mindent a történelmi materializmuson keresztül lát, illetőleg minden öntudatos szociáldemokratának kötelezőleg előírja, hogy e tanítás szemüvegén keresztül nézze a dolgokat. Világnézete: azért, mert a világnézet hit és szem kérdése...

Marx ,,történelmi materializmusa" torz agyképek logikátlan sorozata. Ma már megdönthetetlen tények igazolják, hogy az állam berendezésénél nem az anyagi feltételek képezik a legfőbb alapot. Ellenben az állam berendezésének ősalapja a három láthatatlan lelki pilléren nvugszik. Ezek: az Isten, a haza és a család fogalma. Csak Istent tisztelő, nemzetvédelmi készséggel átitatott és családi közösségben élő népek voltak képesek honfoglalásra és honalapításra. Egvebek csak ideig-óráig tudták bitorolni az erőszakkal és jogtalanul megszerzett földet.

A ,,történelmi materializmus" tarthatatlanságát fényesen igazolja a természeti kincsekben gazdag és minden anyagi előfeltétellel rendelkező Szovjetoroszország szomorú példája. Hiába a szovjetnek roppant gazdagsága és az anyagnak összes előfeltétele, mégis csak a diktatúra kíméletlen terrorjával tudja harcba kergetni a kommunistává züllesztett orosz népet, mert a nép szívéből kiölte az Istent, lelkében elfojtotta a haza és a család megvédésére irányuló ősi ösztönt: a honvédelmi közösséget. Ennek hiányában lelketlen bábokat mozgat csak a harctereken, akikből a katona legnagyobb erénye hiányzik.
A dialektikai törvényszerűség

Ez a tétel száraz bölcseleti fejtegetések sorozata. A kommunizmus tudományos elméletének lefektetésénél ez adta az alapot. Kiinduló pontja és ősalapja pedig maga a természet. Egyszerű megvilágítása a búzamag teóriája. Ha elvetjük a búzaszemet, búza nő ki belőle. A búza érik, megtermékenyül és sok-sok százezer szemnek ad újból életet.

A görög dialektika szó, eredeti értelmében, a beszélgetés mesterségét jelenti. Szókratész azonban ezzel a szóval filozófiai fogalmat fejezett ki. Szókratész ugyanis beszélgetései során tudományosan vizsgálta az egyes fogalmakat, amiből az következett, hogy a fogalmakkal való logikus bánásmódot idővel dialektikának is nevezték. Voltaképpen tehát annyit fejez ki, mint a logika.
Az értéktöbblet elmélet

Az értéktöbblet elmélet. Ez kimondottan gyakorlati tétel. Marx szerint a mai társadalmi berendezkedés azért helytelen, mert a legnagyobb hibája, hogy sok embernek magánvagyona vagy tőkéje van. Akinek ez nincs, az függő viszonyba kerül a tőkével. Marx azt bizonyítja e tételben, hogy a mai világ kapitalista berendezéseinek meg kell semmisülniök, és az összedűlt romokon a vagyonközösség, azaz a kommunizmus új világa épül majd fel.

Ez a tétel volt az indító rugója minden sztrájknak, bérmozgalomnak és bérharcnak: ezért joggal nevezhetjük gyakorlati tételnek. És ez a tétel csapta be, a legtökéletesebben, a tömegeket. Hirdeti ugyanis a magánvagyon megsemmisülésének szükségességét. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell venni a kisgazda, a kisiparos, a kistőkés vagyonát is, mert végeredményben ez is tőke.
A kommunizmus

A kommunizmus. A vagyonközösség elmélete. A kommunista társadalom a megszűnt állam romjain épül fel. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az állam, egész mai berendezésével együtt, megsemmisül, és helyét a kommunista világrend foglalja el. Az állam nem más, mint a tőke és hatalom érdekszövetsége a proletariátus ellen. Az állam, mint olyan, fölöslegessé válik az új társadalomban, mert ott nem lesz már elnyomó és elnyomott osztály. A tőkések és hatalmasok eltűnésével megszűnik az elnyomók rendje is, a politikai hatalmat a proletárság veszi át, és a proletariátus alkotja az új társadalmat.

Marx teóriája itt sántít a legjobban. Azt állítja, hogy eltűnik az elnyomók osztálya, ha a tőkések és hatalmasok eltűnnek, és helyettük a proletárság veszi át a politikai hatalmat. Ez az állítás: fából vaskarika. Világos: ha ez sikerülne, új hatalmasok és új tőkések lépnének fel és kezdődnék minden elölről... Tétele e szerint nem is más, mint osztályharcelmélet, amely a gyakorlatban örök osztályharcot eredményezne!

Marx elismeri, hogy a kommunista társadalom megalapozása és a mai világrendnek kommunistává való átalakulása igen sok nehézségbe, vérbe és szenvedésbe kerülne. A hatalom és tőke nem adja át olcsón a helyét, és megmozgatja a zsoldjába tartott és elvakított, leginkább proletárokból álló karhatalmat, hogy érdekeit megvédelmezze. A tőkének azonban — fejtegeti — ez jelenti a végét. A proletármilliók kisajátítják a tőkéseknek aránylag kis csoportját, megszerzik a termelési eszközöket, a gyárakat, a nyersanyagkészleteket, szóval az egész gazdasági vagyont, és a proletárság nevében azokat birtokba veszik. Ez a folyamat azonban csak társadalmi felfordulás árán, polgárharcok során jöhet létre, amiért is egy bizonyos ideig a proletárdiktatúra lép életbe. Erre azért van szükség, hogy a rendet helyreállítsa és megvédelmezze a kommunista államforma alkotásait. A proletárdiktatúra hivatása még az is, hogy a kommunizmus összes ellenségeit eltüntesse a föld színéről. A rend helyreálltával megszűnik a munkásság diktatúrája és ebben a pillanatban — mondja Marx — megkezdődik a népek életének fénykora. (Ha Marx most, 1941-ben, feltámadna és közelebbről megvizsgálná Sztálin Szovjet-Oroszországát, menten öngyilkos lenne, nehogy alkalma legyen további hiú álmodozásokra.)

Az új kommunista társadalomban — fejtegeti Marx — mindenkinek dolgoznia kell, most már nem azért, hogy a munkás a kizsákmányoló tőkést gazdagítsa, hanem csak a saját maga számára, helyesebben annak a közületnek a részére, melynek maga is egyenrangú tagja.

Minden a köz tulajdonát képezi, kivéve a szorosan vett élvezeti és használati cikkeket, a bútorokat, a ruhákat, az élelmiszert, a piperecikkeket, a hangszereket és ezeknek minden ágazatát.

Osztályharcra többet nem lesz ok, tehát osztályharc nem is fenyeget majd. A vallás és az erkölcs, a jog és a törvények: ledőlnek, tehát nem lehetnek többet a hatalomnak eszközei és támaszai. A szellemről lehullanak a bilincsek, az ideális szellemi élet szabadon törhet utat és erősödhetik. A hatalom nem tudja többet kalodába zárni az alkotó erőket.

A Marx szerinti ,,ideális szellemi élet"-nek ,,erősödését" az orosz szovjet példája csúfosan megcáfolja. Tudott dolog, hogy Szovjetoroszországban a szellemi életet tökéletesen elfojtották, kiirtották, s az orosz népet állati sorba nyomorították. A szellem harcosait, írókat és művészeket a GPU kínzókamráiban ostorozták halálra, a szólásszabadságot egyszerűen eltörölték, s aki a legkisebb ellenhangot megkockáztatta, ezért az életével fizetett. Ez a szovjet paradicsom!

A kommunista társadalom berendezésének alapelveit tehát Marx Károly fektette le — de tanai a gyakorlatban nyomort, elnyomatást, vért, jajt, szellemi és testi rabszolgaságot jelentenek. Így jutott el a kommunizmus Leninig.
Néhány szó Lenin ,,utasításairól"

A Lenin által kiagyalt ,,kommunista harci utasítás" titkait lebbentette fel a ,,Gazetta de Hollandia" 1919. március 27-i száma, érdekes olvasmány keretében mutatva be a külföldön rejtőzködő kommunista ügynököknek szóló részletes utasításokat, amelyeket először az 1918 novemberében Lenin elnöklete alatt, Csicserin, Radek és Trockij kommunista vezérek közbenjöttével megtartott tanács bocsátott közzé. Az okmány egy példánya árulás folytán az ukrajnai katonai parancsnokság kezébe került, s a művelt világ ezen az úton szerzett róla tudomást.

Lenin utasítása négy főpontra tagozódik: az Internacionálé politikájára, a belpolitikára, gazdasági térre és a hadseregre.

Az internacionálé politikája terén: a) soviniszta mozgalmak, és a nemzetiségi összeütközések támogatása; b) belső nyugtalanságok előidézése, hogy ebből nemzeti összeütközések származzanak; c) idegen hatalmak képviselői ellen elkövetett merényletek.

A belpolitika terén: a) minden eszközzel való kompromittálása az ország befolyásos embereinek; b) merényletek elkövetése a hatalmon lévő személyiségek ellen; c) bizalmatlanság szítása a kormányokkal szemben; d) általános és részleges sztrájkok előidézése, gépek és gőzkazánok megrongálása, propaganda irodalom terjesztése; e) a felsorolt eszközökkel való megkönnyítése a puccsoknak, amelyek a legfelsőbb hatalom kézberagadásához vezetnek.

Gazdasági téren: a) a vasúti sztrájkok előidézése, vasúti hidak és vonalak felrobbantása, a forgalomnak minden eszközzel való megállítása; b) a városok élelmiszerrel való ellátásának megakadályozása, pénzügyi bonyodalmak előidézése és a piacnak hamis pénzzel való elárasztása; c) teljes gazdasági felfordulás előidézése, amely maga után vonja az elkerülhetetlen összeomlást és így a puccs a tömegek rokonszenvével fog találkozni.

A hadsereg terén: a) a régi hadsereg megsemmisülése; b) az új hadsereg katonáival a szociáldemokrata program elfogadtatása.

A harci utasítással kapcsolatban említésre méltó a szovjetorosz büntető törvénykönyvnek annyiszor alkalmazott, hírhedt 56-ik szakasza, mely kizárólag az ellenforradalmi cselekedetek megtorlásával foglalkozik. E paragrafus egyetlen büntetést ismer, és azt minden esetben kérlelhetetlenül alkalmazza is: a halált.

Amint láthatjuk, Lenin utasításai egyenesen a művelt világ rendjének megdöntésére, a civilizáció és a kultúra alkotásainak elpusztítására és a közönséges bűncselekmények elkövetésére szóló felhívások. Rombolást, halált és szenvedést sürgetnek ezek az őrült parancsok, melyeknek kiagyalója az egész emberiség elpusztítására törekedett. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy még nem volt az emberiségnek félelmetesebb és gonoszabb ellensége, mint a kétségtelenül meghibbant agyú Lenin. Utasításainak pedig mindig akadt végrehajtója.
Kommunizmus Németországban

1919. január első napjaiban megjelenik Németországban a Lenin által kiküldött Radek, mint Szovjet-Oroszország követe és a német kommunisták vezérével, a fogságból nemrég szabadult Liebknechttel és Károlyi Mihály, illetve Kun Béla megbízottjával, Luxemburg Rózával megállapodást létesít a moszkvai és berlini elvtársak együttműködésére vonatkozólag. E szerződés főbb pontjai a következők:

1. Lenin elismeri Liebknechtet, mint a német szovjetkövetség elnökét.

2. Az orosz szovjet korlátlan összegeket ad a spartakisták propagandaalapja javára.

3. Képzett ügynököket ad a spartakistáknak.

4. Lenin elrendeli, hogy a szovjet hadsereg a spartakisták berlini lázadásával egyidőben lépje át a német határt és menjen át támadásba a német spartakusok oldalán.

5. Liebknecht viszont kötelezi magát, hogy uralomrajutásakor azonnal kikiáltja a német-szovjet köztársaságot.

6. Híven követi és alkalmazza Lenin összes tanait.

7. Ötszázezer emberből álló hadsereget állít fel és azt nyomban a moszkvai hadügyi népbiztosnak rendeli alá.

Lenin pokoli terve, mint ismeretes, kudarcot vallott. Az Eichhorn által vezetett spartakuszok kommunista forradalmát Noske nemzethű hadai vérbefojtják. Liebknechtet és Luxemburg Rózát a felizgatott hazafias tömeg meggyilkolja, Radek pedig a nemzeti csapatok fogságába kerül. De ekkor már Berlin határain túl is elnyújtotta mérgező csápjait az orosz kommunizmus. Hamburgban és a Rajna-melléki körzetekben kommunista zavargások törtek ki, Bajorországban pedig komoly és erős forradalom lobbant föl. A moszkvai rubel és Lenin keze mindenütt ott volt. Kurt Eisnert, a német-zsidó miniszterelnököt meggyilkolják és kikiáltják a bajor szovjetköztársaságot. Ám a soviniszta német csapatok és nemzethű bajorok villámgyorsan akcióba lépnek: a bajor kommunista felkelőket fegyveres erővel elnyomják és kegyetlen megtorlásokat léptetnek életbe.

Az egymással szervesen összefüggő forradalmak figyelésekor szükségesnek mutatkozik, hogy megindokolásukra magának Leninnek idézzük szavait:

,,A forradalmak láncolatát kovácsoljuk, és ennek a láncolatnak legfontosabb szeme: a német forradalom!"

Figyelemre méltó, hogy a német ,,Spartacusok" rendjét, melynek társadalmi forradalmárok voltak a tagjai, a német Weishaupt 1776-ban Bajorországban alapította. A társaság az ,,Illuminatusok" nevét nyerte és a tisztességes szabadkőművesek álarca alatt a ,,megszédített" (innen a neve) és az álszabadkőművesek segítségével társadalomromboló munkát fejtett ki, helyesebben ebből a célból alakult. A társaságot 1787-ben kormányrendelettel feloszlatták. És csodálatos: annak ellenére, hogy nyíltan nem jelenik meg egyelőre az állami életben, biztos adatok bizonyítják, hogy 1789-ben kezdődő francia forradalom felidézésében, előkészítésében és pénzelésében egyik vezérszerepet játszotta.

Spartacus követői — a francia forradalom után — nyíltan már nem jelentkeztek egészen az 1918—19-es német összeomlásig. Akkor hirtelen feltűntek a germán politika színterén s vérrel öntözték Berlin utcáit.
Plátó ,,kommunizmusáról"

Megemlítésre méltó, hogy Marx Károly kommunista elmélete nem eredeti gondolatsor; az elmélet az ókorból ered. A nagy görög filozófus, Plátó (élt Krisztus előtt 427—347-ig) tekinthető a kommunista tanok lefektetőjének, mintahogy idealizmusában eljutott a közös vagyon és birtoklás eszméjéhez.

Plátó szerint csak a jólelkű és igazságos érzésű ember tud boldog lenni; a rossz ember mindig boldogtalan. De hogy a jó és igazság az életben biztosíttassák, erről az államhatalom tartozik gondoskodni. Az állam pedig csak úgy tudja ezt biztosítani, ha törvénnyel védi meg az állami élet négy kimagasló erényét: a bátorságot, bölcsességet, igazságot és az önmérsékletet. Aki az államvezetés felelősségteljes szerepére vállalkozott, annak olyan képességekkel kell rendelkeznie, hogy reá tudja nevelni a népet az említett négy generális fontosságú erényre, amelyeket természetesen önmagának is gyakorolnia kell. Ahhoz pedig, hogy e négy főerény útjáról az állam vezetői le ne térhessenek, meg kell szüntetni minden önző (magán és családi természetű) érdeket, tehát meg kell semmisíteni a magántulajdon fogalmát is. E gondolat involválja az ismert tételeket: a polgár az államtól nyerjen mindent, a gyermek az államé legyen, ne ismerje szüleit és a szülő se ismerje gyermekét, a polgár előtt csak egyetlen szent fogalom legyen: az állam. Annak kell dolgoznia, vagyonát gyarapítania, azért kell élnie és habozás nélkül meghalnia.

Plátónak ezen elmélete polgártársai előtt nem talált méltánylásra, sőt sok gúny és kellemetlenség is érte miatta... Azt gondolta tehát, hogy a szicíliai kényúr., Dionysius oligarcha, több megértést fog tanúsítani tanával szemben, azért nagy fáradtsággal elment hozzá és színe elé kerülve, előadta utazása célját.

Dionysiusnál olyan ellenszenvvel találkozott, hogyha a pythagoreusi Archytas nem jön segítségére, és meg nem szökteti, az életébe került volna vállalkozása.

Amint látjuk, már az ókor polgári társadalma is eltaszította magától a kommunista tant, pedig azt egy Plató hirdette!

A kommunizmus tanának hirdetői szeretnek hivalkodni azzal, hogy a legelső kommunista Jézus Krisztus volt, hiszen ez a tétel tanításaiban fellelhető. Ez a beállítás merő tévedés, ami a Biblia nemismeréséből származik.

* * *

A szemünk előtt folyó, 1917 óta lejátszódó iszonyatos drámákból láthatjuk, hogy a gyakorlatilag megvalósított kommunizmus olyan borzalmakat zúdított az emberiségre, amelyhez foghatót nem ismer a világ történelme.

A Spanyolországban kitört kommunista lázadás testvérharcba sodorta Európa eme legkatolikusabb államát és két éven keresztül a testvérek és apák vérével öntözte Hispánia földjét. A spanyol építészetnek felbecsülhetetlen remekei, a művészetnek egyedülálló és mérhetetlen értéket jelentő alkotásai semmisültek meg örökre a Téboly papnőjének borzalmas oltárán. Vér és megint csak vér jelezte az útját mindenfelé, ahová vitustáncot járó ámokfutó őrületében eljutott.

A kommunizmus dühe elsősorban Európa ellen fordult és célul tűzte ki az európai keresztény kultúrák megsemmisítését. Végig robogott Magyarországon, Németországon, Itálián, Franciaországon, Spanyolországon, Bulgárián, úgyszintén Finnországon és gyilkosságok, meg borzalmak rémes sorozata jelölte pokoli útjait.

A Kínában fellángolt kommunista forradalom többmillió ember életét oltatta ki és csak a japán fegyverek vetettek gátat némileg útjának, bár még napjainkban is tombol az őrülete.

De minden idők zsarnokait és despotáit megszégyenítő vérszomjas brutalitással ugrott neki a kultúrának Oroszország földjén és delíriumának dühében milliószámra gyilkolta halomra a keresztény vallás híveit, és a haza sorsáért remegő egyszerű polgárokat. Egyesek szerint húszmillió halottra tehető az oroszországi kommunizmus vérengzése.

Megdönthetetlen adatok bizonyítják, hogy a magyarországi véreb, a zsidó Kun Béla egyedül a Krím félszigeten 70 ezer embert mészároltatott le, hogy a ,,kommunista rendet" rákényszerítse a halálfélelembe dermedt lakosságra. E világtörtenelemben páratlanul álló vérfürdőre dr. Lodyshenski György orosz orvos, a Vörös Kereszt Szövetség volt igazgatója hívta fel a művelt emberiség figyelmét. Lodyshenski Genfbe küldött jelentése és bizonyítékai szerint Kun Béla Szimferopolban 12.000, Teodoziában 7500, Szevasztopolban 10.000, Kercsben 6000, Alusztában 4000, Karasubazár es környékén 14.000, Kocskari és Kurmanban 5000, Balaklavaban és a félsziget déli csücskében pedig mintegy 12.000 embert gyilkoltatott le. De ugyancsak bizonyítani tudjuk, hogy ugyanez a fenevad az orosz hadifogságba került magyarok közül csak Moszkvában és Szentpétervárott csaknem 10.000-et végeztetett ki iszonyú kínzások között a G. P. U. minden emberi voltukból kivetkezett bakói által.

Helyszűke miatt nem foglalkozhatunk részletesebben a gyakorlatilag megvalósított kommunizmus borzalmaival, de a kiragadott példákból bizonyíthattuk, hogy a gyakorlatba átvitt kommunizmus merő őrület, amely mindenkor és mindenütt az elszabadult emberi féktelenségeknek és állati indulatoknak kegyetlenkedéseit zúdította a kultúrára és jelesen a kereszténységre. De elvetette a kommunizmust már az ókor is, mert az emberiség három legszentebb ideálját: az Isten, a Haza, és a Család oltárait fenyegette ledöntéssel...

Napjainkban pedig a megújhodó és szociális életében újjászülető Európa államai vetnek gátat a bolsevizmus véres őrületének. Mi sem természetesebb, minthogy ebben az új kereszteshadjáratban ott van Hazánk is és büszkeséggel kísérjük dicső honvédeink minden lépését, amellyel tovaűzik és megsemmisítik világunk sötét és véreskezű árnyait.

Nyomtatható változat

Kapcsolódó:

Padányi Viktor: Összeomlás - I. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - VIII. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - XI. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - II. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - VII. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - V. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - XII. rész - Vége.
Padányi Viktor: Összeomlás - III. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - VI. rész
Padányi Viktor: Összeomlás - X. rész

http://betiltva.com/2010-2013/kerecseny-janos-a-voros-140-millio/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: szentpétervárott, szociáldemokrata, engedelmeskedett, ellenforradalmat, ellenforradalmár, helyettesítették, állomáshelyeikre, megindokolásukra, megszervezéséhez, malomtulajdonost, mélyrepillantóak, féktelenségeknek, összeállításáról, visszalopakodtak, miniszterelnököt, konstantinápolyi, lakóhelyiségeibe, felelősségteljes, megállapíttatott, együttműködésére, megmozdulásokkal, keresztülhatolva, valótlanságokkal, külképviseletünk, íróasztalfiókját, fertőszentmiklós, keresztüljutniuk, összeköttetésnek, pénzesbőröndöket, letartóztatásban, következményeket, tizenhárompróbás, pénzügyminiszter, spanyolországban, szmrecsányiékkal, franciaországban, bécsi nagy, őszirózsás forradalom, magyar alkotmányt, ezen nyugvó, budapesti gyűjtőfogházban, ugyancsak fogságban, ország vezetését, lemondott Károlyi, magyarországi kommunista, magyar alkotmány, magyar haza, ezeréves szentistváni, sorsnak micsoda, ezeréves hősi, pusztán csak, börtönök lakói, Kerecseny János, Károlyi Mihály, Gömbös Gyula, Magyar Házat, Osztrák-Magyar Bank, Magyar Ház, Mária Terézia, Magyar Házban, Hajós Jenő, Kereskedelmi Múzeum, Harrer Ferenc, Charmant Oszkár, Bolgár Elek, Fenyő Andor, Mária Terézia-szalon, Magurányi Sándor, Deutsches Haus-hoz, Bethlen István, Teleki Pál, Szmrecsányi György, Sigray Antal, Crouy Péter, Heffty Richárd, Grüneberg Frigyes, Pension Félicitas”, Talán Pozsonyig, Mialatt Bécsben, Ugyanakkor Miskolcot, Béláék Béccsel, Béla Wienbe Ausztria, Magyar Házba, Miután Hajós, Mivel Magurányi, Torday István, Győry Bertalant, Budapestről Bécsbe, Batthyány Tivadar, Báró Nopcsa Ferenc, Batthyány Tiva­dar, Mária Terézia-terem, Mária Terézia-szalonból, Ezzel Magurányi, Hajós Jenőnek, Déry Frigyesnek, Arbeiter Zeitung, Arbeiter Zeitungnak, Hotel Elefant, Amint Hajós, Déry Frigyes, Megjelentek Magurányinál, Elliás Ashmead Bartlett, Erre Hajós, Gessler Pál, Közben Kun Béla, Magyar Követség, Ferenc József-laktanyában…, Mikor Hajós Ausztrián, Horthy Miklós, Amíg Szegeden, Szamuely Tibor, Ugyanis Kun Béla, Schmidt Mátyást, Ifjú Schmidt Mátyás, Schmidt Mátyás, Ekkor Szamuely, Szamuely Tibor”, Szamuely László, Egyedül Dunapatajon, Ludovika Akadémia, Lemberkovics Jenő, Lemberkovics Jenőt, Marcel Etienne Párizsban, Ezeket Louis Blanc, Amikor Abdul Hamidot, Osmanisekev Lloyd”, Moritz Grünwald, Jeun Turc”, Sami Hochberg, Kemál Musztafa, Musztafa Kemal, Perzsiából Anatóliába, Támadja Angliát, Senhor Machado Bernardino, Magelhaes Lima, Wiener Zeitung, Wallace Róbert, Various Prospectus”, Marx Károly, Marx Feuerbach, Csak Istent, Sztálin Szovjet-Oroszországát, Kommunizmus Németországban, Luxemburg Rózával, Luxemburg Rózát, Kurt Eisnert, Jézus Krisztus, Lodyshenski György, Vörös Kereszt Szövetség, Lodyshenski Genfbe, Béla Szimferopolban, Padányi Viktor,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.20. 20:02 Férfi kézilabda Eb - Kilenc góllal nyertek a címvédő spanyolok
01.20. 20:02 Katalán válság - Bírósági meghallgatásán a volt katalán rendőrfőnök tagadta...
01.20. 19:52 A Liga szenátorai megszavazták Matteo Salvini bíróság elé állítását
01.20. 19:42 Palkovics László a közlekedésbiztonságról és a fenntartható közlekedésről e...
01.20. 19:32 Megkezdődött a balatoni nádaratás, de a tervezett mennyiséget évek óta nem ...
01.20. 19:32 Fidelitas: Ózd jobbikos városvezetése cserbenhagyta a helyi családokat
01.20. 19:22 Ismét többfelé lesz sűrű köd
01.20. 19:12 Az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszer több mint 120 rakétáját szállították...
01.20. 19:02 Impeachment - Donald Trump amerikai elnök visszautasítja az ellene felhozot...
01.20. 19:02 Felfedeztek egy fotógyűjteményt a lengyelországi zsidóság megsemmisítésére ...
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Vannak helyek  Téli gif képek  Belém torony Portugáliában  Nesze neked facebook  Szép téli, havas napokat! Elvé...  Bagdy Emőke – Minden a f...  Facebookon kaptam  Hi hi hi  Kaktuszos-rózsás-kagyló díszít...  Facebookon kaptam  Kaffka Margit : Nem hiszek  Szép francia kép  Sötétben nem látok aludni  Szèp napot kívánok!  Stop a gondolatnak  Nesze neked facebook  Hi hi hi  Szeretlek benneteket - mondja ...  Posertube  Szeretlek benneteket - mondja ...  Minyon  Évközi 2. vasárnap 01.19  Chillon vára Svájcban  Eged hegy - természeti fotó  Rózsaszín rózsa  Moldova György: Lefelé a lejtő...  Rózsa hóesésben  Egy haldokló tanya  Út szélén áll egy szobor - va...  Mese torta  Apám árnyéka  Stop a gondolatnak  Ámbér erőd Indiában  Alvó baby  Haiku  Halkan szívemre hívtalak  Facebookon kaptam  Édi a kis huncut  Zsírégető, C-vitaminban dús tá...  Facebookon kaptam  Téli kép  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt kívánok!  Út szélén áll egy szobor - va...  Imádság  Keresd és vedd észre a csodáka...  Facebookon kaptam  Halkan szívemre hívtalak  Szeretlek benneteket - mondja ...  Fázós január  9. parancsról szóló elmélkedés...  A jós azt felelte  Deres környezetben a Máriagyűd...  Nesze neked facebook  Hi hi hi  Ezüst torta  Elég minden napnak a maga baja  Aprórózsás torta  Képes üzenet !  Facebookon kaptam  Szeresd felebarátodat, mint ö...  Rózsaszín rózsa  Aranyosi Ervin: Barátodtól (Sz...  5 táplálék, amely felgyorsítja...  Tündérkés torta  Elegem van  Aranyosi Ervin. Odakint most ...  Halkan szívemre hívtalak  A Természet őszinte barát  Kellemes kávézást!  Kókusz  Vonaton  Téli kép  Facebookon kaptam  Alvó nő  Gyógyítás mézzel  Apám árnyéka  Kék rózsa  Havas fenyő  Téli kép  Facebookon kaptam  Png virág  Havas fenyő  Van egy gyógyszer  Zsírégető táplálékok  Virágfüzéres torta  Hmmm  Facebookon kaptam  Jégcsapok  Facebookon kaptam  Kellemes napot  Bagdy Emőke – Minden a f...  Posertube  Semmi nem a miénk, csak a láts...  Facebookon kaptam  Rózsaszín rózsa  Téli kép  Téli kép  Mikor elcsüggeszt  Png rózsa 
Bejegyzés Címkék
bécsi nagy, őszirózsás forradalom, magyar alkotmányt, ezen nyugvó, budapesti gyűjtőfogházban, ugyancsak fogságban, ország vezetését, lemondott Károlyi, magyarországi kommunista, magyar alkotmány, magyar haza, ezeréves szentistváni, sorsnak micsoda, ezeréves hősi, pusztán csak, börtönök lakói, rejtély megoldását, magyar középosztály, múltban közömbösen, események rohanása, demagógiától talán, csatornák piszkából, nyakára ülhetett&#8230, tiszt vezetésével, magyar nemzetet, legnagyobb szégyen, szervezetlen magyar, haza sorsával, moszkvai recept, guruló rubelek, polgárt személyi, akasztófák csaknem, föld fiai, hazáját féltő, történelmi igazság, úgynevezett &#8222, kommunista hordák, csaknem teljesen, istentagadó hazaárulók, gazdagok indították, aggódó lelkű, haza legnagyobb, nemzeti gondolat, férfiak ragadták, hazáttagadók ezrei, ifjú életet&#8230, európai civilizációt, 1919-es magyar, bécsi magyar, bankgassei puccs, bankgassei puccsot, legértékesebb ellenforradalmi, magyarországi szovjet, legérzékenyebb csapást, általuk Bécsbe, európai keresztény, ellenforradalom legnagyobb, férfiúi bátorsággal, dráma színhelye, bécsi világszenzáció, egész művelt, magyar követség, olvasó megismerné, puccs részleteit, bécsi Magyar, időkkel dacoló, sokszor egészen, villamos csengését, ünnepélyes csendet, negyedben fekszik, többi mind, utca végén, régi Osztrák-Magyar, utca mindkét, régi Bécs, utca légkörébe, egész épület, középső traktus, épület belseje, egyes termek, ragyogó empire, klasszikus ízléssel, hatalmas uralkodó, többi szobák, forradalmak előtt, király személye, első önálló, meglévők fölé, homlokzatot talán, újabb keletű, hátsóra tették, lakószobáknak egyaránt, bank-utcai front, követség konzuli, időszerű események, első emeletet, pompás dísztermek, miniszterelnök szokott, harmadik emeleten, tisztviselők számára, homlokzat közepén, , ,
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 64001 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2232
  • e Hét: 6562
  • e Hónap: 65670
  • e Év: 65670
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.