Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
mikor ünnepet ül...
  2006-11-30 18:22:41, csütörtök
 
  Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

Akit szeretsz, annak
egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!

Akit nagyon szeretsz:
Ne kivánd a házikódba társul,
Örvendj, ha a lelked vadvirágos,,
Messze sikján néha Hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett,
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

Akit nagyon szeretsz:
Völgyben ne lakozzál,
Hegyen találkozzál,
Ott társalogj Vele,
Társalgásod imádkozás legyen,
Fénnyel, árnnyal végtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhitattal csak a kezét fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:
Közted és közte, mint egy tündérfátyol
Lebegjen a távol.

Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol,
S hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten attól téged!

Ami el nem kophat
Forró közelsége'
Hosszú megszokásba'
Akárminek hívják:
annak az érzésnek örök a románca.

/Remenyik Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Egy hiánycikkről
  2006-11-29 14:36:07, szerda
 
  Van választék árukban,
Van választék étlapon,
S ott is, ahol minden van,
Egy hiányzik, de nagyon.
Hiánycikk lett - a mosoly,

Kevés helyen kapható.
Mogorva a pincér és
Mogorva az eladó.
Mosolytalan a vendég is,
Mosolytalan a vevő.

Hiánycikk lett a mosoly
-de megszüntethető.
Lehet bolban, vendéglőben
bő választék a mosoly,
Ha azt nyujtod másoknak,

Amit elvársz másoktól.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
mi az ima?????
  2006-11-28 16:36:52, kedd
 
  Az ima a lélek könnye. /P.Medárd/

Gyertyaláng

Öröm a szikrája, lángja az élet,
Lobogása önfeláldozás.
Lassan fogy el, akár az élet,
s nem marad utána tartozás.

Léte bár mindig a tét,
rendületlenül lobog tovább,
mondja, mondja üzenetét -
- ha elégett, arrébb dobják.

S ha büszke lángja egyszer
a szemedbe téved,
mondja, mit mondott ezerszer,
így tanítva téged:

Ártatlannak születni,
szeretetben élni,
becsületben meghalni.

/Nagyházi Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  vers  
egy gondolat
  2006-11-27 23:22:56, hétfő
 
  Az emberbaráti szeretet nem az istenszeretet pótléka, hanem annak következménye.

Berthold Lutz
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
ne sirassatok
  2006-11-26 12:06:47, vasárnap
 
  ÜZENET

Miért sirattok? Isten arca volt
mely mosolyogva hívón rámhajolt.
S én mentem. -
És most fényözönben élek.
Nem vagyok más, csupán tiszta lélek.
Sziromhullás volt árnyékom, lehullt,
A szemetek hát könnybe mért borult?
Ha emlegettek, nyomban ottleszek.
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok.
S a fényem - áldás lesz majd rajtatok!



 
 
2 komment , kategória:  vers  
évforduló
  2006-11-24 09:13:21, péntek
 
  1963.november 24.

HOLTOMIGLAN-HOLTODIGLAN, AMÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT

az idők végezetéig.





 
 
0 komment , kategória:  emlékezés  
mindig búcsuzunk
  2006-11-21 17:33:57, kedd
 
  Mondom néktek, mi mindig búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a naptól este.
A színektől, ha szürke por belepte.
A csöndtől, mikor hang zavarta fel.

A hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk.
Minden sebtől, mely fájt és égett,
Minden képtől, mely belén mélyedett.
Az álmainktól, mik nem tlejesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihültek,
A tűző tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő ugyanaz,
Mert minden csönd más,- minden könny- vigasz.
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.

Sokszor könnyünk se hull, szivünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettünk: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindig búcsuzunk.

/Reményik Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  vers  
mert a szeretet
  2006-11-20 14:19:41, hétfő
 
  A HARMADIK

Valamit kérnek Tőled -
Megtenni nem kötelességed.
Mást mond a jog, mást mond az ész,
Valami mégis azt kívánja: nézd,
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet..

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad,
Majd máskor - nyugtat meg az ész,
És a jog józanságra int.
De egy szelid hang az t sugja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szived.
Az ész is azt sugja: minek?
De Krisztus szenved benne...
És a szeid hang halkan ujra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet.

Ó ha a harmadik, egyszer első lehetne!
És diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szived békességről dalolna.
S míg elveszítenéd,
Bizony megtalálnád az életet!
Bizd rá magad a harmadikra,
Mert az a szeretet!

/Turmezei Erzsébet/
 
 
1 komment , kategória:  vers  
mint a szikla
  2006-11-19 08:46:27, vasárnap
 
  Reményik Sándor: Sziklák

A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul.
Állják a villámot ha rájok sulyt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha nincs "talán", se "hátha".
Mint dogmák állnak, oly konok keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag- nagy télben,
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szivem bánja, mit kimond a szám,
Alkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.
Már megtanulok én is sikraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszirt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

", de belül fáj keménynek lenni!
 
 
0 komment , kategória:  vers  
A láng
  2006-11-18 15:47:28, szombat
 
  A LÁNG AZ ÉLET

A láng az élet.

A láng valamely lény bensőségének jele.
A láng jele a titokzatos éjnek.

A lángban az idő megkezdi a virrasztást.
Aki a láng előtt virraszt,
gondol az életre és gondol a halálra...
A láng gyönge és erős.

A lángban megindul a tér, kóvályog az idő.
Minden remeg, amikor a fény pislákol.
A tűz jövője drámaibb és elvenebb minden jovőnél.
A törtélelem gyorsan iramlik, ha tűz sodorja.

Lánggyújtók legyünk!
Hogy a tűz lobogjon, égjen egyre jobban,
hogy biztosan legyen világosság!

/Gaston Bachelard szerint/
 
 
0 komment , kategória:  vers  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2006.10 2006. November 2006.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 704
  • e Hónap: 11281
  • e Év: 166654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.