Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Lelkigyakorlatok
  2006-12-08 00:21:38, péntek
 
  A teremtésben minden alá van vetve a változás törvényének, ahogy az ember is. Az embernek azonban e törvényt saját fejlődésére kell használnia, nem arra, hogy lejjebb csússzon a skálán. A lelki intelligencia vezeti az embert a lemondás és szolgálat útján, mivel egyedül ezek vezetnek szellemi-lelki előrehaladáshoz. A Lelki intelligencia felismeri a Teremtés Egységét, ami olyan, mint a fonál, ami füzérbe fogja össze a virágokat. Ha elnyered Isten Szeretetét, együttérzése átárad rajtad. Tégy jót másokkal, ez az egyetlen nemes, érdemeket adó cselekedet; másokkal rosszat tenni a legszörnyűbb bűn. Ha úgy érzed, nem tudsz jót tenni, legalább tartózkodj attól, hogy rosszat tégy.
Mi, akik a születés és halál láncolatának óceánját szeretnénk átszelni, az Isten felöl meditálással úszhatunk előre. Bármilyen tanultak vagyunk, ha nem gyakoroljuk a meditációt, ha nem szerzünk benne gyakorlatot, elsüllyedünk. Az élet csónakjában, az Isten felöl meditálás segítségével vagyunk képesek átszelni a születés és halál láncolatának óceánját. A függetlenség nem jelent lemondást a családi kötelékekről; a magány őserdejébe menekülést. Azt jelenti, hogy feladjuk azokat az érzéseket, amik nem a legmagasabb-rendű Isteni örömhöz vezetnek, amik nem állandóak.


 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Karácsony felé
  2006-12-08 00:10:12, péntek
 
  JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
A meggymagocska
  2006-12-08 00:06:08, péntek
 
  A m e g g y m a g o c s k a


A meggymagocska gyönyörű, fehér virágban született, éltető-nedvet adó száracskán csüngve. Ezt a szépséges bölcsőt, finoman ringatta a szél, miközben altatót fuvolázott a kis jövevénynek.
E kellemes környezetben addig-addig növekedett, mígnem héjjal fedett teste megszilárdult; az őt védő nedves, puha magház megkeményedett.
Belülről nem észlelhette, hogy e házat körülveszi a gömbölyded, sárgás-vöröses fényű, édes meggyhús; kiszáradás ellen. Azt sem tudhatta, hogy e szépséges golyó vékony, zöld száron függeszkedik a gyönyörű fán, és a szél az, ami himbálja.
A magocska azt sem láthatta, hogy sok testvére van, sőt azt sem tudhatta, hogy ő meggymag.
Ám, egyszer csak hirtelen lefelé zuhant, majd megszűnt ringani. Mi történhetett? Ámuldozott a kis lakó. Valójában, éhes feketerigó csípett a gyönyörű gömböcskébe, s letépte a fáról az érett gyümölcsöt. A magocska tudta, hogy eddigi élete megváltozott, de így is jól érezte magát, - kemény házacskája védelmében.
Ám, ebben a nyugalomban nem sokáig volt része, mert felkapta a kertben játszadozó fiúcska, aki felkiáltott: "Gyönyörű, madárlátta meggyet találtam! Mézédeset!" És élvezettel megette a meggyhúst, míg a magocskát messzire röpítette. Ekkor tudta meg, hogy ő meggymag, és a házát nem védi már semmi.
A földön sütötte a nap, verte az eső, ezért hol meleg, hol vizes volt a házacskája, s mindez kellemetlenül érintette a kis lakót.
Ám a véletlenen sok múlik! Arra futkározó gyerek taposta földbe a kis árvát. A rossznak vélt dolog néha hasznos; a föld kellemes hőmérséklete és nedvessége mentette meg a magocska életét. Ezen az új helyen oly jól érezte magát, hogy telet átvészelő, mély álomba merült.
Arra ébredt, hogy nedves hálókamrája repedezik. - Reccs! - Reccs! - hangoztatta a házacska. Vizes a föld, melegen süt a nap! Ébredj álomszuszék! Itt a tavasz!
A magocska felébredt, s addig szívta a finom nedvességet, míg testét furcsa bizsergés járta át. Újabb reccsenés: a házacska kettérepedt! A kis fogoly kiszabadult! - Ó, de jó szabadon élni! - kiáltotta örömmel a magocska. Megérezte a föld melegét, pompás illatát. Hát még akkor hogy csodálkozott, amikor észrevette a beszűrődő fényt! Izgett-mozgott izgalmában! - A napot kell látnom! - gondolta s máris mocorgott valami a belsejében. És lám! Remek zöld hajtás tört utat a fény felé. Amikor észlelte az őt körülvevő világot, káprázatos verőfény ragyogott az égbolton! Boldogsága határtalan volt! S amint nőtt, növögetett, egyre több érdekfeszítő dolgot vett észre a mindenség csodáiból.
Be gyönyörű minden! - gondolta a suhánggá cseperedett magocska. - És milyen szép, karcsú lettem! - nézegette magát boldogan. De ekkor meglátta a szépséges meggyfát. Ilyen varázslatos fa szeretnék lenni - sóhajtott - és elfogta a vágyakozás.
A természet csodálatos! A gyökér a fa élelemszerző csatornája, ugyanakkor biztonságosan rögzíti a növényt a földhöz, szerteágazó karjaival.
A kis suháng is egyre mélyebbre eresztette gyökereit mialatt ágacskákat növesztett, - azaz fává cseperedett.
Ám ebben sokan segítették!
A tavaszi napsugár finom melege, a légzéséhez szükséges levegő, a zsongó élet, ami körülvette, mind-mind éltető erő volt számára.
A földet a giliszták tették porhanyóssá, ezzel segítették a zsenge gyökerek növekedését. És a gyökérke egyre lejjebb és lejjebb merészkedett, ám egyszer csak éles fájdalmat érzett! - Jaj! - Valaki bánt! - sírt keservesen. Észre sem vette a rá leselkedő lótetűt, aki rágcsálni kezdte legérzékenyebb részét. Jaj, de fáj! Zokogott egyre hangosabban a sérült és pici csövecskéjéből folyt a nedve, akár a könnyek.
Ezt a táplálékot hiába várta a föld felszínén növekvő törzs, az ágak, a levélkék. Mi történhetett odalent? - kérdezték egymástól ijedten a levelek, de válaszolni egyikük sem tudott.
Szerencsére éppen arra járt a vakondmama, aki elkapta a falánk lótetűt. Alaposan megrágcsálta a fájdalmat okozót és megetette éhes kicsinyeit.
A kisfa sebe beforrt, a nedvkeringés megindult, a fácska szépen fejlődött. A gyökérrágóktól végleg megmenekült, mert a vakondmama elkapott minden kártevőt. Amikorra felnőttek a gyerekei, a gyökér is megkeményedett: már nem bánthatták a lótetűk.
A fácska nőtt, növekedett, s a segítséget is meghálálta; mindenre figyelt, amiből egyre többet tanult! Észlelte, hogy minden élőlény rászorul a környezetére, azaz függ tőle. Aki ezt nem veszi tudomásul, az oktondi, mert veszélyezteti a saját életét.
De a kisfa okos volt! Ezért örült annyira a hétpettyes katicabogárnak, aki megszabadította az odatolakodó, nedvét szívó tetvektől.
Ennyi segítség mellett addig növekedett, míg a gyönyörű napsütésben észrevette a kert gazdája. - Gyerekek! Remek meggyfa nőtt a kertünkben! Vigyázzatok, nehogy kárt tegyetek benne! Ha megnő, olyan finom gyümölcse lesz, akár az anyjának!
Közben megpuhította a talajt és erős karót dugott a kisfa mellé, védelemként. Ettől kezdve az ember is őrizte a fácskát, s úgy alakította a koronáját, hogy napsütés érje minden ágát.
Már több tavaszt megélt, amikor újabb csoda történt! Kivirágzott! Boldogsága nem ismert határt! Hófehér, menyasszonyi ruhát öltött! Régi álma is teljesült: együtt pompázott az anyjával.
De egyszer mindennek vége szakad! Fájdalmasan látta, hogy fehér szirmai lehullnak, s rozsdabarnán fedik a füvet. - Oh, be kár! - sóhajtotta. Már nem is vagyok olyan szép!
Alig gondolta ki, máris új csodát fedezett fel: a szirmok helyén pici magocskák kukucskáltak! - Ők az én gyermekeim! -állapította meg boldogan a meggyfácska. Eddig a fehér szirmok fedték a kis jövevényeket, ezért nem látszottak!
Most egészen másfajta boldogság töltötte el a fiatal fát. Már nem sajnálta a szirmait; örült a sok pici gyermekének. - Ó, be gyönyörűek! - és boldogan táplálta mindahányat felnőtt, érett korukig. Még ekkor is védelmet nyújtott anyjuk lombkoronája, ám feltűnő, vöröses szépségük ingerlően hatott környezetükre. Végül értük is eljött az éhes feketerigó, a veréb, a cinke, vagy leszedte őket az ember, de az is lehet, hogy lepottyantak. Volt, akiből kisfa lett, de olyan is, akiből finom humusz keletkezett; táplálékaként újabb növényeknek.
A kert gazdája nagy szeretettel gondozta a fákat, lazította a talajt, vizet adott a szomjazóknak. A fák bőségesen ontották a termést, meghálálták a gondoskodást. A földnek is visszaadták a tápanyagot; a lehulló levelek, a fölösleges magok, a kiszáradt gallyak korhadéka révén.
Vissza kell adnunk a természetnek azt, amit nekünk nyújtott: az életfeltételt.




 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Humor
  2006-12-08 00:04:20, péntek
 
  Idős néni a patikában:
- Kérnék egy csomag Acidum acetylosalycilicumot.
- Acidum acetylosalycilicum? De hisz az közönséges aszpirin ? csodálkozik a
gyógyszerész.
- Ez az! - csap a homlokára a néni - Csak mindig elfelejtem a nevét.

Ügyvéd beszámol védencének:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat, ügyvéd úr.
- Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje.

- Papa, mi a különbség a baleset és a szerencsétlenség között?
- Hát kisfiam, ha az ember a saját esküvőjére indul és útközben kitöri a lábát, az baleset....Ha nem, az szerencsétlenség.

A lelkész fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy apjához, elkérni az autót.
- Ajánlok egy üzletet. - mondja az apja - Levágatod a hajad, és viheted a kocsit.
- De annak idején Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is! - próbálkozik a fiú.
- Igen, de ők mindenhová gyalog mentek.

A nő akkor a legerősebb, ha gyöngeségekkel vértezi fel magát.
A nő egyszer engedelmeskedik, hogy tízszer parancsolhasson.
A női nemmel ne foglalkozz! Csak a női IGENnel!
A nők felsőbbrendűek! Sok okos férfit láttam már buta libával, de még egy okos nőt sem buta férfival!


Egy pap áll az úton a kanyar előtt nagy táblával:
"KÖZEL A VÉG!"
Egy autó közeledik, a sofőr csak legyint:
- Ezek a hitbuzgók! -, és gyorsít. Hatalmas csörömpölés hallatszik. Egy rendőr megy oda a paphoz.
- Tisztelendő atyám, köszönöm a segítségét, de a táblára azt kellett volna írnia, hogy "ÁLLJ! LESZAKADT A HÍD".

Pap a gyülekezethez:
- Bocsássunk meg ellenségeinknek!
Látja, hogy egy vénasszony csak rázza a fejét.
- Ön nem bocsát meg az elleségeinek?
- Nekem nincsenek ellenségeim.
- Hány éves a néni?
- Kilencvenkettő.
- Kilencvenkét éves, és egyetlen ellensége sincs! Hogy lehet ez?
- Egyszerű: túléltem mindet.
 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2006.11 2006. December 2007.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 143 db bejegyzés
e év: 436 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1706
  • e Hét: 32749
  • e Hónap: 91081
  • e Év: 1839447
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.