Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Természetvédelem
  2006-08-31 20:20:11, csütörtök
 
  Jó estét mindenkinek!Minden ember,aki nem gondol a gyerekére, unokája jövőjére és csak arra a kis időre gondol ameddig ő él,rombolja és kifosztja a természetet.Mindannyian ugyanabban a "műhelyben"készültünk és ideje lenne leküzdeni haszontalan ragaszkodásainkat és eljussunk a gyógyforráshoz, a szeretet és a hit gyakorlásával elérhető tartáshoz.Senki sem tökéletes,de meg kell próbáljunk világítani ebben a mostani sötétségben jó cselekedetekkel és tartalmas,szép élettel.
Egy kedves verssel buzdítok mindenkit arra,hogy óvja,védje a környezetét,szorgalmas
és értelmes életet éljen.

Rónay György:Ne

Ibolyaszálat leltél az avarban,
Ne tépd le!
Hadd mosolyogjon halk tavszt az őszbe
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá,nyúlj érte!
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá!
Fázik szegény;melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!

(1958 március 9)
 
 
2 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Ma olvastam
  2006-08-30 21:49:37, szerda
 
  (Rozgics Mária, a Magyar Világ hetilap főszerkesztője)

Évszázadok óta folyik a magyar történelem meghamisítása. Bár hiába
minden igyekezet, a leggondosabban szerkesztett hazugság is előbb-
utóbb kiderül, mégis elgondolkodtató; vajon miért, hogy a világ vezető
történészei mintha süketek és vakok lennének, némán asszisztálnak
mindehhez. A minap, amikor Szent István királyunk ünnepére
készülődvén a kezembe került egy régi írás, eltűnődtem, milyen
szívmelengető egyszerűséggel is tárja fel a paraszti sors
nemzetmegőrző küzdelmét. Annyi furfangosság, leleményesség,
bátorság, humor és tántoríthatatlan hűség rejlik e könyv minden
sorában, hogy bármely nép megirigyelhetné, büszke lehetne rá.
Találgattam, vajon mi lehet az oka, hogy mégis inkább elhazudják,
megpróbálják végleg eltörölni, még az írmagját is kiirtani az ősi magyar
fajnak?

Vajon mit vétettünk a világ ellen, hogy ilyen egységesen, ennyire
összefogottan igyekeznének még a Föld színéről is eltüntetni, ahelyett,
hogy példák sokaságát merítenék múltunkból. Aztán egy másik könyv,
az ősi vallással foglalkozó sorok újabb gondolatot indítottak útjára. A
magyarság, mint tudjuk, a testvériség, az egymásért és nem az
egymás ellen élés példáját mutatta meg a világnak. A Hunor és Magor
legenda, mint tudjuk, valóságos múltunk története, ahol nem a Káin és
Ábel testvérgyilkossága a példa, hanem a gyengébb védelme, az
összefogontozás, a közös sorsvállalás. Innen haladva tovább, a
közelmúlt egyik sokat vitatott filmje, a Jézus utolsó napjának emléket
állító Passió ötlött elém. Isten fia arámi nyelven szólt az őt
körülvevőkhöz, s a történelmi hűség kedvéért ezt a filmben is
megörökítették. Bizonyára azért, mert az évezredes hazugságok során
azt azért nem merték nyíltan vállalni a film készítői, hogy Jézus
származásában állást foglaljanak. Akkor inkább maradjon az arámi
nyelv! De gondoltak-e már arra, hogy vajon kik azok az arámiaiak,
akiknek nyelvén a Teremtő Isten fia hozzánk szólott? Mely nemzet
lehet az, amelynek se kultúrája, se egyéb jele a nyelvén kívül nem
maradt ránk? Megfordítva a gondolatot: vajon kifejlődhet-e egy nyelv
úgy, hogy azt évszázadokon át beszélik, miközben kultúrája, mi több,
egész fajtája az enyészeté lesz? Ahogy igaz, hogy ,,nyelvében
él a nemzet", bizony nincs ez másként most sem. S a nyelv, a beszéd
árulkodik!

Mert lapunk egyik szenzációs sorozatában; Esztán Győző Pusztító
eszmeiség fogságában az emberiség című írásában már
találkozhattunk e nyelvvel, amely nem más, mint a Nap-fiainak, azaz
ősmagyarjainknak nyelve, s így már érthető, hogy az arámi, azaz az ős-
nyelv volt az, melyen Jézus megszólította tanítványait.
De maradjunk még Jézusnál és az ősmagyar történetünknél. A Hunor
és Magor sorsból tudjuk, hogy a magyarok erőssége e testvériségből
eredeztetve mindig ügyelt arra, hogy lehetőleg soha ne maradjon
egyedül. Hiszen amíg egyikük karddal, úgy a másikuk a lelkek
ápolásával őrizte a magyarság megtartó erejét. Hiszen példák
sokaságát sorolhatnánk arról is, hogy az erősebb fiú katonának ment,
míg a fizikailag ugyan kissé gyengébb alkatú hitében volt oly erős, hogy
képes volt akár a Sátánnal is hadba szállni övéiért.

Nos, adott a kérdés: vajon Jézusnak ki lehetett a testvére, volt-e
Hunorhoz és Magorhoz hasonlóan uralkodó párja. Vagy netán neki a
Jahve vagy Jehova, a sátáni király jutott küzdőtársként. A magyar
történelem egyik legősibb egyházi gyökerei a Pálos-rendhez
vezethetők vissza. Az ősi nyelveredetünkből azonban azt is
megfejtettük már, hogy sok hasonuló hangunk miatt az eredeti
rovásírásunkat számtalanszor meghamisították, átírták, a hozzá nem
értők tévesen "fordították". Ezt tudva elképzelhető az is, hogy a Pálos-
rend tulajdonképpen a "Páros Rend" átörökítője, a testvéri egység
hirdetője. S akkor megint csak jogos a kérdés: vajon Jézust nem azért
küldték-e a zsidók kereszthalálra, nehogy testvérbátyjára találjon, s
így, együttesen az ős-gonosz felett végleges győzelmet arathasson?
Nem ez-e az a nagy titok, ami miatt bennünket évezredek óta
üldöznek, múltunkat meghamisítják, ősi jelképeinket eltüntetik,
nyelvünket kificamítják, átköltik, a magyar múltat őrző bizonyítékokat
hétpecsétes titokként rejtegetik a világuralom hamis prófétái.

Az ősi titok évezredek óta olyan hazugságáradatot indított el, mint a
hegytetőről leguruló hógolyó, amely a völgybe pusztító lavinaként
érkezik. A hun-magyar-szkíta-turáni-szittya eredet évezredes
meghamisítása, eltüntetése nem más, mint a tudatos és folyamatosan
végrehajtott népirtásunk, amelynek egyik legaljasabb változata a
lelkek megnyomorítása. A folyamatos lelki terror egyik fajtája a "bűnös
nemzet" örökös sulykolása, mintha mi magunk, s nem a bennünket
körbevevő népek követték volna el a testvérgyilkosság bűnét! A
huszadik század közepére ez a hazugságáradat az antiszemitizmus
vádjával terhelve kerek egészet alkotott, s lassan eljutunk arra a
szintre, mintha már nem is a cionisták aljas cselszövése, hanem a
magyar nép ármánykodása robbantotta volna ki az első-, majd a
második világégést is. A huszadik század borzalmaiban másfélszáz-
millió ártatlan vérét oltották ki, amelyből az elmúlt hatvan év során
minduntalan csak azt a hatmilliót emlegették fel, mint a világ szégyenét
és a magyarság bűnét. Természetesen minden egyes ártatlan áldozat
fájdalmas, de azért jó volna már, ha végre legalább a történészek és a
túlélők " saját érdekükben "megpróbálnának a realitások talaján
maradni. Mert az imént emlegetett hógolyó a sok hazugság
görgetésével itt is képes lavinává nőni, s maga alá temetni mindazt a
szennyet, amit évtizedek során másokra zúdítottak rá.

Csak egy példa: megunva a sokszor emlegetett, s idehaza évtizedekig
rendszeresen bejátszott filmkockákat, amikor is a Dunába-lövetést
mutogatják, mintha azt a magyarság követte volna el, nem restellettem
végig járni a Duna-menti településeket, s érdeklődni, hogy a
negyvennégyben-negyvenötben hány ismeretlen holttestet hantoltak
el a temetőben. A számadat meglepő. Alig tucatnyi a szerencsétlen,
kifogott áldozat, akiket mint ismeretleneket temettek el (sírjuk legtöbb
helyen ma is fellelhető) azok többsége is katonai egyenruhát viselt,
vagy öltözékéből jól felismerhető volt hovatartozása. Nos, nem lehet
másként, akkor bizonyára a negyvenes években cápák lakoztak a nagy
folyónk vizében, különben hová tűnt az a sok ártatlan ember, akiknek
száma az évtizedek múlásával egyenes arányban és rohamosan nőtt. A
folyó már csak olyan, a hordalékot vagy itt, vagy ott, de lerakja, s
egyszer bizony minden a felszínre kerül. Remélhetőleg a régészek
valamikor eljutnak a Duna fenekére is, hogy kikutassák, hol
rejtőzködnek azok a megszámlálhatatlan áldozatok, temetetlen hullák,
akik miatt annyi igaztalan vádat és még igaztalanabb "jóvátételt"
voltunk kötelesek eltűrni.

Vajon a történelmi igazság serpenyőjébe egyszer beletehetjük a
magunk áldozatait is, amelyek számaránya ( sajnos! )százszorta több,
mint amiért ennyi éven át lakolni voltunk kötelesek? Mint ahogy a Szent
István-i "árulás" is lassan megvilágosodik, s előbb-utóbb megtudjuk azt
is, Imre herceg mellett vajon létezett-e még hat kisherceg fivére, akiket
szintén galádul legyilkoltak, hisz' a szabadkőművesek nem most
kezdtek vakolni. Ugyanígy remélem, a mi fiaink már valamivel tisztábban
láthatják ezt a jelenkorunk sötétségét is, amelyben azok a Szent
István-i intelmek az igazmondás vállalásával kapnak értelmet, s a
cápával való riogatás rémképe végleg eltűnik a magyar történelemből.

 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Mese
  2006-08-30 21:34:29, szerda
 
  MESE HOZZÁTOK

Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak , amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a
másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak
félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Minden nap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz
tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és
nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni...
A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál .
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágokaz ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem
a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról,
és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te
locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű
virágokat , hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen
vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött
cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban
megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el
kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!!!
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Álmomban látogatóban jártam...
  2006-08-17 22:53:05, csütörtök
 
  Álmomban látogatóban jártam... Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: "Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?"


- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyenek elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait. Ő pedig így válaszolt: "Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük."


 
 
2 komment , kategória:  ELMÉLKEDÉSEIM  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2006.07 2006. Augusztus 2006.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 436 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5361
  • e Hét: 11469
  • e Hónap: 78716
  • e Év: 2208244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.