Regisztráció  Belépés
migova.blog.xfree.hu
" Aki sosem követ el hibát, általában semmit sem csinál " Spevi Éva/migova
1953.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Mindenkinek :)))
  2007-07-12 19:39:29, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Üdvözlés  
Amadeo Modigliani olasz festő
  2007-07-12 19:21:24, csütörtök
 
  1884 Július 12. (123 éve történt)
Megszületett Amadeo Modigliani olasz festő, ikonszerű,
lírai hangvételű női aktok és arcképek festője.





Önarckép, 1919

Amedeo Modigliani (Livorno, 1884. július 12. - Párizs, 1920. január 24.): olasz szobrász és festő. A kubisták kortársa volt, mégsem tartozott közéjük.


Élete
Szefárd zsidó származású volt. Apja, Flaminio pénzváltót üzemeltetett, anyja, Eugenia, iskolát vezetett. Amedeo volt negyedik és egyben legkisebb gyermekük. 1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott 1902-ben és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival. Ekkor ismerkedett meg a kábítószerrel és az alkohollal is.

Párizs, Montmartre
1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást. Modigliani nemsokára elhíresült kicsapongásairól, nevezetesen arról, hogy részegen anyaszűlt meztelenre vetkőzött. 1909-ben kimerülten érkezett haza Livornóba. Később visszatért Párizsba, de a festészetről a szobrázsatra váltott. Brâncuşi lett a mestere. Szobrai az épitkezésekről csent kövekből készültek. 1912-ben ismét megbetegedett és újra haza kellett térnie szülővárosába. A háború hirtelen végett vetett az építkezéseknek, és a kábítószerektől legyengült Modigliani már nem nem volt képes a kőfaragásra, így visszatét a festészethez. A portréfestést állította fókuszba. A finom portrék éles ellentétben álltak Amedeo nyers és bárdolatlan jellemével, melyben ismerősei csak szándékoltságot sejtettek. Pablo Picasso egyszer gúnyosan megjegyezte: "Milyen furcsa, hog Modiglianit sehol másutt nem látni részegen, csak a Montmartre és a boulevard Raspail sarkán".





Beatrice Hastings, 1915

Beatrice Hastings

Beatrice Hastings, 1915A háború elején kezdődött romantikus kapcsolata a nála 5 évvel idősebb Beatrice Hastings-szel, egy dél-afrikai írónővel. Beatrice anyagi támogatásának köszönhetően Modigliani élete megkönnyebült. Kapcsolatukat nagy alkoholos dorbézolások jellemezték. Egy alkalommal Modigliani kidobta Beatrice-t az ablakon. Szerelmük véget ért.





Jeanne Hébuterne, 1918

Jeanne Hébuterne

Jeanne Hébuterne, 19181917-ben az Académie Colarossi-n rajzolgatott, amikor találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel. Összeköltöztek. Nyilvános csatározásaik még hirhedtebbé tették Modigliani szerelmi életét. Egy szemtanu, André Salmon így számol be erről: " Modigliani a lány törékeny csuklóját megragadva, a karjánál fogva vonszolta maga után, közben copfját cibálta, és csak azért engedte el egy pillanatra, hogy Jeanne nekiessen a Luxemburg-kert rácskerítésének. Modigliani olyan volt, mint egy kegyetlen, gyülölettől fűtött, dühöngő őrült." Azonban Modigliani Jeanne-ról készült legtöbb portréján igazi gyengédségről tanúskodik.





Léopold Zborowski,1918

Nizza

Léopold Zborowski,19181918-ban Léopold Zborowski Dél-Franciaországba költöztette az általa képviselt művészeket, köztük Modiglianit is. A nizzai mediterrán hangulat nem nyerte el Amedeo tetszését, így továbbra is műteremben festegette arcképeit. 1918 februárjában Jeanne állapotos lett. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek. Modigliani a nevére akarta gyermeküket íratni, de útközben lerészegedett, így a gyermeke törvényes apa nélkül maradt.

Utolsó évei
1919 májusában visszatért Párizsba, Jeanne két gyermekükkel délen maradt. Ettől az évtől kezdve festményei egyre jobb áron keltek el. 1919 júniusában családjával beköltözött a rue de la Grande Chaumiére-n lévő egyik lakásba, Gauguin egykori lakása fölé. Állapota egyre romlott. 1920 szilvesztere után veseproblémái jelentkeztek, néhány nappal később már félrebeszélt, és szörnyű fájdalmak kínozták. Az alatta lakó festő meglátogatta, akit elviselhetetlen körülmnények fogadtak. Amedeo ágya környékén üres üvegek hevertek szanaszét. A 35 éves Modigliani ágya mellett ült a kilenc hónapos terhes Jeanne, aki nem hívott orvost. Ortiz de Zárate azonnal segítséget hívott, de az orvos már nem tudott rajta segíteni. Modigliani tuberkulotikus agyhártyagyulladásban szenvedett. Anélkül halt meg, hogy visszanyerte volna egy pillanatra is az eszméletét. Temetésén részt vett az egész Montmarte. Jeanne-t szülei hazavitték, de két nappal Modigliani halála után kiugrott az ötödik emeleti ablakból, megölve saját magát és születendő gyermeküket.

Válogatott szobrok
(csak 27 szobor ismert)

Head of a Woman (1910/1911).
Head (1911-1913).
Head (1911-1912).
Head (1912).
Rose Caryatid (1914).

Válogatott festmények

The Jewess (1908).
Nude with a hat (1908).
The Cellist (1909).
The Amazon (1909).
Nude - Caryatid (1913).
Rose Caryatid with Blue Border (1913).
Portrait of Diego Rivera (1914).[1]
The Pretty Housewife (1915).
Portrait of Juan Gris (1915).
Madame Pompadour (Portrait of Beatrice Hastings) (1915).
The Sculptor Jacques Lipchitz and His Wife Berthe Lipchitz (1916).
Portrait of Beatrice Hastings (1916).
Max Jacob arcképe (1916).
Reclining Nude from the Back (Nu couché de dos) (1917).
Nude Sdraiato (1917).
Nude on a Blue Cushion (1917).
Portrait of Elena Pavlowski (1917).
Portrait of Chaim Soutine (1917).
Nude (1917).
Nude on a Divan (1918).
Portrait of Leopold Zborovski (1918).
The Zouave (1918).
Young Redhead in an Evening Dress (1918).
Portrait of Blaise Cendrars (1918).
Jeanne Hébuterne Seated in Profile (1918).
Little Mary (petite Marie) (1918).[2]
Jeanne Hébuterne, Left Arm Behind her Head (1919).
Marevna (1919).[3]
Boy with blue waistcoat (1919).
Cypress Trees and Houses (1919).
The Little Peasant (1919).
Önarckép (1919).





Nő nyaklánccal
 
 
1 komment , kategória:  Önéletrajz, élettörténetek  
Ha napba nézek én
  2007-07-12 11:21:38, csütörtök
 
 



Jean Cocteau - Ha napba nézek én

Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te pillogatsz.
Ez az egy játszmakettőnk közt, amelyben
még alulmaradsz.

S ha majd pokolra szállunk mind a ketten,
hogyha van pokol,
más forró tengerár dobálgat engem,
s téged más bugyor.

De lelsz a holtak térein helyettem
társat is talán...
Ne hagyj el, éljünk együtt még mi ketten,
egymás oldalán.

(Radnóti Miklós fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Radnóti Miklós: Hetedik ecloga
  2007-07-12 11:17:03, csütörtök
 
 



Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megújul, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pablo Neruda (Szerző)
  2007-07-12 11:12:19, csütörtök
 
 



Könyvadatok

A könyvhöz kapcsolódó név/nevek: Aczél Ferenc (Szerkesztő)
Gyulai Líviusz (Grafikus)
Miguel Angel Asturias (Szerző)
Pablo Neruda (Szerző)
Szántó Piroska (Grafikus)
Tót Endre (Grafikus)

A könyv címe: Megkóstoltuk Magyarországot
Témakör: 1: Szépirodalom > Antológia
2: Vendéglátás, kereskedelem > Étterem > Egyéb
Kiadó: Corvina Könyvkiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1967
Kötéstípus: Vászon
Oldalszám: 119
Nyelv: Magyar

Tartalom

Miguel Angel Asturias
Magyarország, hol keverik a paprikát a borssal 17
A leves visszakapja jogait 25
Gulyás 34
Vasmacska 52
Hungária 59
Pohárköszöntő a Híd vendéglőben 75
A jó evés védelmében 83
Visegrádi kút 92
Tetten ért étvágy 97
Kőtálca 98
Jókai Mór mondja 99
Epilógus 105
Pablo Neruda
Prológus 13
A "kövér költők" 22
Halászlé 33
Főzelékek 38
A káposzta műremekei 39
Libamáj 40
Alabárdos 44
A hal és a dátum 46
Pilvax és mélabú 48
Citadella 51
Egy fél vasárnap Budapesten 65
Kis ballada 73
Pohárköszöntő a Híd vendéglőben 75
Ebéd előtt szálltak le az égből 81
A nagy kupa 88
Bikavér 93
Kecskemét felé 95
Tihany 96
Tokaji 101
Aperitif 7
Kis lexikon
 
 
0 komment , kategória:  Jópofa, érdekes  
In memoriam: Pablo Neruda
  2007-07-12 11:05:21, csütörtök
 
 



Szájbely Zsolt

A leguán éjszakája/In memoriam:Pablo Neruda/

A leguán éjszakája volt...
Fekete felhőmassza fojtogatta a Nappalt
utolsó narancs sugarát vérrel oltva,
a hajnal ágyéka plazmatikus könny-folyam.

Elvesztek a gyermekded álmok-
hűs vulkán emészti lényüket.
Bőrünk pergamen,érfestett kódex:
álom ablakon függöny a révület.

A leguán éjszakája volt..
Megnyílott ezer csont vértü szelence,
monszunok cikáztak az Idő hídjain
végzetünk kezdetét sikoltva jelezve.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pablo Neruda: Száz szerelmes s
  2007-07-12 10:58:12, csütörtök
 
 



Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett

29

Dél viskóinak szegénysége küldött,
a földrengéstől és fagytól edzett vidékek,
mik, míg isteneikhez a halálba rohantak,
leckét adtak nekünk életből az anyagban.

Te fekete agyagból formált kis kanca, sárnak
csókja vagy, én szerelmem, agyagnak vadvirága,
alkony galambja, mely az útra röppen,
könnyel telt perselyéül szegény gyermekkorunknak.

Megőrizted, te kislány, a szegények szívét és
a szegények lábát, mely megszokta, hogy kövön jár,
szádat, miből kenyér és öröm gyakran hiányzott.

A szegény Délvidékre való vagy, hová lelkem;
s melynek kéklő egében anyád az én anyámmal
együtt mossa a szennyest. Ezért lettél a társam.


32

Reggelre visszatér a valóság a házba,
pihékkel és cihákkal hányódik imbolyogva
a nappal kezdete, akár egy ócska bárka,
az álom és a rend derengő láthatárán.

A dolgokhoz az éj nyoma tapad még,
céltalan sallangok, kihűlt örökség,
gyűrt szavak rejlenek a szétszórt papirokban,
és tegnapját folytatná a bor is a palackban.

Rezegve röppensz, mint a méh, kis Rendcsinálóm,
a homályba vesző zugokat meglegyinted,
s meghódítod a fényt fehér energiáddal.

S a világosság ím megterem újra:
az élet friss szelének engednek már a dolgok,
és a rend megteremti kenyerét és galambját.

(Somlyó György fordításai)

18

Úgy jársz a hegyeken, akár a könnyű szellő,
vagy a gyors zuhatag, mely a hóból szakad le,
s repdeső fürtöd olyan, mint a napfényt
csipkéző lombok dísze a magasban.

A Kaukázus minden fénye testedre ömlik,
mint egy pici edénybe, amely sosem telik meg,
s melyben dallá s ruhává változik át a víz, a
folyó minden cseppnyi rezdületére.

Fönt mégy a hegygerincen, az ősi hadiúton,
lent háborogva csillog, mint kivont kard,
nagy sziklák ásvány-keze közt a tajték,

míg a sűrű bozótból váratlanul belédszúr
eg-egy kék virág villáma vagy ága,
s mint rezge nyíl, egy vad erdei illat.


20

Csúnyácskám, tüskés vadgesztenye vagy te,
szépségem, gyönyörű vagy mint a szellő,
csúnyácskám, szádból kettő is kitelnék,
szépségem, csókod üdít, mint a dinnye.

Csúnyácskám, hová rejtetted a kebled?
Picike, mint két kicsi véka búza.
Én azt szeretném, ha két holdnyi lenne,
fölényednek két óriási tornya.

Csúnyácskám, körmöd párját a tenger sem kinálja,
szépségem, én virágról virágra, habról habra,
csillagtól csillagig megszámláltam a tested:

csúnyácskám, szeretlek arany csípődért,
szépségem, szeretlek homlokodon a ráncért,
szeretlek fényedért s homályodért, szerelmem.

(Somlyó György fordításai)

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pablo Neruda: A hírvivő
  2007-07-12 10:51:40, csütörtök
 
 



Pablo Neruda: A hírvivő

Köszönet neked te rongyok bokra,
kerekezz fel a csillagokba,
vidd el vészt, hogy ne is lássam,
csak ha már jól be-cazueláztam.

(ford. Lator László)

( A cazuela egy igen elterjedt és tradicionális chilei étel)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Száz szerelmes szonett
  2007-07-12 10:50:10, csütörtök
 
 



Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett

11

Éhes vagyok a szádra, hangodra, hajzatodra,
evés nélkül, némán járok az utcán,
nem táplál a kenyér, feldúl a hajnal,
lábad vízcsobogását hajszolom csak egész nap.

Folyton csak éhezem sikamló kacajodra,
kezedre, melynek színe mint tömött csűr,
éhes vagyok a körmöd halvány drágakövére,
a bőrödbe harapnék, mint kemény mandulába.

Harapnám a sugárzást, mely szépségedbe égett,
a gőgös, messzi arcon a rátarti kis orrot,
harapnám szempilláid alatt a tünde árnyat,

s éhezve így megyek, az alkonyt szimatolva,
úgy kereslek-kutatlak, téged s szíved, a forrót,
akár egy pumát Quitratúl rengetegében.


12

Érett nő, húsos alma, izzóra hevített hold,
átható alga-illat, fény és sár egybegyúrva,
mily sötét ragyogás nyílik meg combjaid közt?
Mily ősi éjbe nyúl érzékével a férfi?

Szeretni, jaj nagy út az, vizek és csillagok közt,
fojtogatü ködökben, szitáló, gyors viharban:
szeretni, villámok vad csapkodása,
s két test, amely egyetlen csepp mézért semmisül meg.

Csókról csókra bejárom parányi mindenséged,
kicsinyke falvaid, határaid, folyóid,
s nemző tűz, gyönyörré alakulva,

végigszáguld törékeny ösvényein a vérnek,
míg végtére lekókkad, mint estére a szegfű,
míg végül ennyi lesz csak, egy sugár a sötétben.

(Somlyó György fordításai)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pablo Neruda chilei költő
  2007-07-12 10:46:57, csütörtök
 
  1904 Július 12. (103 éve történt)
Megszületett Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő.






Pablo Neruda (1904-1973) chilei költő.
Eredeti neve: Neftali Ricardo Reyes Basoalto.
Számos országban dolgozott, mint konzul.
1945-ben kommunista párti szenátor, majd 1948-ban a jobboldal hatalomra kerülése után külföldre menekült.
1952-ben tért haza, támogatta a Népi Egység kormányát. Költészetének első szakaszát pesszimista életérzés hatja át, a spanyol polgárháború hatására érlelődött forradalmárrá. Költeményeiből, melyeket merész képek és asszociációk, szabadon szárnyaló kötetlen forma jellemez, a latin-amerikai föld, a szabadság, a nép szeretete árad.
1953-ban Nemzetközi Lenin-békedíjjal, majd 1971-ben irodalmi Nobel-díjjal tünteték ki.

Verseskötetei:
Canto general (poéma, 1950);
A Macchu Picchu ormai (versek, 1974);
A szőlők és a szél (1954);
Elemi ódák (1954);
Száz szerelmes szonett (1959).

Magyarul megjelent még:
Megkóstoltuk Magyarországot (útinapló M. Asturiasszal, 1967);
Válogatott versei (1978).






Pablo Neruda: VISSZATÉREK

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.

fordította: Somlyó György





Pablo Neruda - Az én szívemnek...

Az én szívemnek elég a te lelked
s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek,
mik benned az álmok álmát aludták.

Tebenned él a mindennapos ábránd.
Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti,
te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben,
akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta
bánat ül rajtad, mint egy utazáson.

Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény,
melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor
a madarak, mik lelkedben aludtak.

(Somlyó György fordítása









Az 1971. év Nobel-díjasai:

Simon Kuznets (közgazdasági),
Pablo Neruda (irodalmi),
Earl W. Sutherland (orvosi),
Gerhard Herzberg (kémiai)
és Gábor Dénes (fizikai)






Pablo Neruda: A költő

Kezdetben én gyötrelmes szeretetben
jártam az életet: kezdetben egy kis
kristálylemezen át meredtek
szemeim a való világba.
Jóságot vettem, jártam a hiúság
vásárát, beleheltem az irigység
dögletes páráit, a szörnyű maszkok
és emberek embertelen csatáit.
Tenger-mocsár-világban éltem én, hol
a liliom gyors-hervadásu kelyhe
tajtékzó remegéseibe fojtott,
s hová csak betettem a lábam, örvény
tátongott, s lelkemet mélyébe vonta.
Így született költészetem, a dudva
közül alig bukkanva ki, magányom
fölé, marokrafogott büntetésként,
vagy a romlás kertjeiből kötötte
legszebb csokrait, míg el nem temette.
Mint a mélységes-mély medrében élő
sötét folyó, magányosan futottam
egyik kéztől a másikig, magánytól
magányig, az örökös gyűlöletben.
És tudtam, hogy így él, rejtve, a lények
egyik fele, mint a legtávolabbi
tenger hala, s a lápos végtelenség
pusztáján találkoztam a halállal.
A halállal, mely megnyit minden ajtót.
A halállal, mely minden falon átjár.


Pabló Neruda idézet:

"Hagyjatok most, hadd legyek boldog, nem történt senkivel semmi."
 
 
0 komment , kategória:  Önéletrajz, élettörténetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2007.06 2007. Július 2007.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 506 db bejegyzés
e év: 5139 db bejegyzés
Összes: 5249 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 1755
  • e Hónap: 39024
  • e Év: 550585
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.