Regisztráció  Belépés
csak-fater.blog.xfree.hu
A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke. Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem. Fridli Zoltán
1963.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Természetfeletti lények 6
  2007-09-05 14:25:02, szerda
 
  HÁZI- ÉS SEGÍTŐSZELLEMEK

HÁZIKÍGYÓ
A háziszellem olyan szellemlény, amelytől a család jóléte és gazdasági boldogulása függ. Az észak-eurázsiai népek legtöbbjénél, vagy finnugor nyelvrokonainknál még fellelhetők teljesebb formái: a szellem, ábrázolt képmása (bálványa) és ezek kultusza - mint ezt például Ránk (1949) vizsgálataiból tudjuk. Európa múltjából gazdag etruszk és római emlékanyag maradt ránk, de az újkor parasztkultúráiból háziszellemek kultuszáról már nem tudunk. Minden európai nép hiedelemvilágában fellelhető azonban még az újkorban is a háziszellemszerű lények nyoma, akikhez másodlagos, kvázi-áldozati cselekmények fűződnek. Különösen a szláv és balti népeknél ismert sokféle változatuk. Általában a tűzhelyen, tűzhelyben vagy a küszöb alatt, ritkábban a falban élnek, többnyire állat - leginkább kígyó -, ritkábban pici ember, ,,kobold" alakjában jelennek meg. Keleti és nyugati szláv, valamint általában a balkáni hiedelmek szerint szoros kapcsolatban vannak a családdal, amennyiben egyik ős lelkéből váltak háziszellemmé, a nemzetséget, családot pártfogoló őrzőszellemmé: ilyen a szlovák stary dedo ('öreg nagyapa'), a szerb és bolgár talaszom, talaszon és sztopanin, vagy a görög stoicheion. Sok tekintetben hasonló az orosz domovoj, a lengyel did vagy dziad (Marinov 1914: 212-213; Schmidt, B. 1871: 179-185; Weiser 1926; Haase 1939: 127; Horváthová 1972: 241-242).

Bartha Elek, összefoglalván a magyar háziszellemek lehetséges adatait (1984a: 61), megállapította, hogy tulajdonképpen csak a szecsko (Hortobágy) és a koupé (Szamosszeg, Szatmár m.) nevű, a házban zűrzavart keltő, pincében lakó lények tekinthetők ilyennek, de ezek nyilvánvaló átvételek betelepült szláv népcsoportoktól. Van azonban egy, a magyar nyelvterület nagy részén ismert lény, a házikígyó, amely bizonyos mértékig háziszellem-szerepkört tölt be. Házicsúszó, falikígyó, pézsmakígyó, fehércsúszó neveken is ismerik. A vele kapcsolatos hiedelmek leginkább a nyelvterület észak-északkeleti, és dél-délnyugati részén csoportosultak (részletesebb leírás: Erdész 1984: 65-79). A hozzá fűződő nézetek lényegtelen részletekben térnek el. Tulajdonságai: fehér (ritkábban zöld, sárga vagy ,,cifra") színű, a falban lakik (néhol úgy tartották, hogy a küszöb alatt, vagy általában a ,,telken"). Hangjáról lehet megismerni: ,,ketyeg", esetleg ,,csörög", ,,fütyül" a falban. Egy közelmúltban gyűjtött, Zala megyei adat szerint: ,,A háznak van kígyója, hallottam is, ollan picit, hogy piitty, piitty, hallatszott." Ha előbújik a falból, tejjel kell táplálni. Általános hit volt, hogy a ház szerencséje vagy a házigazda élete a kígyó életével szoros összefüggésben van: nem szabad bántani, elpusztítani, mert akkor a házat szerencsétlenség, például tűzvész éri, a gazda vagy a gazda kislánya meghal. Közismert hiedelemmonda szerint a házikígyót a család kislánya eteti tejjel; ha ezt megtiltják, vagy a kígyót agyonütik, a gyerek meghal. Ez a mondaszüzsé Európa nagy részén ismert. A ,,kígyó - ház szerencséje - gazda élete" kapcsolat mint hiedelem ettől függetlenül is eleven volt; a telken, a ház körül megjelenő valóságos siklót gyakran vélték házikígyónak, és nem merték bántani, sőt etették, becézték. A házat őrző kígyó alakja lényegében egész Európában ismert; általában a család egy tagjának életével van kapcsolatban, mintegy egyéni őrzőszellem szerepe van, míg az előbb említett háziszellemek az egész család sorsával kapcsolatosak. A Balkán ,,házőrző kígyói" esetében azonban nem válik el a két funkció. A magyar házikígyó-hiedelmekben is megtalálhatók mindkettőnek a nyomai, de elsősorban hiedelemmondai alak, csakúgy, mint közép-európai párhuzamai. {7-562.} Hasonló hiedelmek, illetve mondák ismertek osztrák, cseh, morva, szlovák területeken. A magyar néphit házikígyója nyilvánvalóan e körbe tartozik - mint ezt már Róheim Géza vizsgálatai (1925: 88-90) is kimutatták. Kevesebb kapcsolatot mutat a balkáni és keleti szláv hiedelmekkel; a kígyót tisztelő-félő magatartáshoz nálunk nem társulnak az ,,ősöknek" adott áldozat maradványaiként értelmezhető cselekmények, valamint a ,,házőrző kígyót" az ősök lelkével kapcsolatba hozó hiedelmek.

A volt Abaúj-Torna megye területén ismert a házikígyóhoz minden vonásában hasonló menyetke. Itt a baromfiudvart zsákmányoló menyétnek tulajdonították a fenti hiedelmeket: a háznál él, élete a lakók életével szoros összefüggésben van. E hiedelmek függetlenek a menyétasszony magyar néphitben egyébként betöltött szerepétől.

ÉPÍTŐÁLDOZAT
Új ház építésekor az egész magyarság ismert bizonyos rítusokat, és többfajta hiedelemről is tudunk, amelyeket a folklórszüzsékből ismert emberáldozat (lásd: Kőműves Kelemenné ballada) nyomán építőáldozatnak nevezünk. Az ,,építőáldozat" hiedelmei és gyakorlata Európa nagy részén a miénkhez hasonlóak: általában áldozat-imitációkról van szó: leggyakoribb a kakas, tyúk és tojás vagy vér, valamint a szentelmények befalazása, mint ez Bartha Elek (1984a: 20-21) összefoglalásából kiviláglik. (A magyarral lényegében egyező szlovák gyakorlatról lásd: Bogatirjov 1986.) Csak a Balkán népeinek - elsősorban bolgár és görög - hiedelmeiben lelhetők fel tudatosan az előbb említett őrzőszellemeknek, háziszellemeknek adott áldozatok nyomai. A jelenkori közép-, délkelet-európai hiedelmek és rítusok hátterében azonban e mitikus lények általában hiányoznak: nincs olyan háziszellem, akinek ezt az áldozatot adják, csak maga a ház. Az alábbi magyar ,,építőáldozat"-hiedelmek is ezt a másodlagos, ,,hiányos" szintet képviselik; nincsenek kapcsolatban a magyar néphit egyetlen háziszellemszerű lényével, a házikígyóval.

Országszerte ismert hiedelem volt, hogy az ,,új ház áldozatot követel" - tehát a beköltöző család valamelyik tagja a közeljövőben meghal. Ezért általános volt, hogy az első éjszakán olyan személy aludt az új házban, akinek a haláláért ,,nem kár", így a legöregebb családtag, vagy gyógyíthatatlan beteg, de leginkább kutyát, macskát, tyúkot zártak be a még üres házba. Néhol a beköltözéskor állatot öltek: baromfit nyakaztak le, vagy kutyát ütöttek agyon a küszöbön. Előfordult tyúk, macska vagy valamilyen állati eredetű termék, leginkább tojás befalazása. Hogy ez az elmúlt századokban általánosabb lehetett, régészeti leletek tanúsítják; Bartha Elek (1984a: 9-28) mintegy az embert helyettesítő embercsontok, hajtincsek múltbeli házba falazásáról is beszámol. Erdélyben előfordult az a Balkánról ismert eljárás is, hogy arra haladó emberek árnyékát ,,kákával" megmérték, majd a kákát építették be. Egy jellemző moldvai adat az árnyék ,,bemérésére": ,,A pincénél - építették a pincét -, az ember bemérte az árnyékát a feleséginek a pincébe. Az asszony, hogy állott, akkor megmérte az árnyékját, s akkor bemérte a pincébe, hogy a pince be ne omoljék. És a felesége meghalt" (Pokolpatak; Bosnyák S. 1980: 49). Az ,,áldozati" jelleget húzzák alá azok az adatok, amelyek mint valamiféle kötelező szolgálatra utalnak az első halálesetre, így egy sárrétudvari adat: ,,A mi házunknál meghalt az egyik tapasztócigánynak a gyereke, mondtuk oszt: hogy na kilett a juss." Ma is gyakorolt szokás a pénz fundamentumba ásása, ezt azonban a mai {7-563.} magyarázatok szerint azért teszik, hogy ,,emléket hagyjanak az utókornak", vagy szerencsekívánó magyarázatokat fűztek hozzá: ,,a pénz soha ki ne fogyjon". A rózsafüzér falba helyezése vagy az alapzat szenteltvízzel való meghintése is inkább csak a ,,kezdet" ünnepélyességét hangsúlyoza. Országszerte közismert jóslás szerint az hal meg először, aki az új házban először gyújt tüzet, először alszik el, vagy először oltja el a lámpát. A közelmúlt gyakorlata szerint még igyekeztek, hogy a legöregebb, vagy más ok miatt ,,legfölöslegesebb" családtag végezze el ezeket a műveleteket.

SEGÍTŐSZELLEM: LIDÉRCCSIRKE, PIRITUS, FÖLDI ÖRDÖG
A segítőszellem egész Európában ismert alakja egy személyhez kötődő, annak segítő szellemlény, aki bizonyos ellenszolgáltatások fejében szerencséssé, gazdaggá teszi tulajdonosát. Többnyire apró emberke vagy kis állat alakjában él gazdája házában. Eredete azokhoz az egyéni őrzőszellemekhez köthető, amelyek az ember testétől elszakadó, alterego-szerű ,,szabad lélek"-kel kapcsolatosak - ezek néhány archaikus adatát ismerjük Európa különböző területeiről (ógermán, kelta és mai napig élő balkáni hagyományok). Az újkori hiedelmekben azonban többnyire nincsenek ilyen kapcsolataik: a segítőszellemeket általában ,,megszerzik", az ellenszolgáltatás pedig a boszorkányüldözés ördögszövetség-tanának hatására sokszor a lélek ördögnek adása, vagyis az ördöggel való szövetségkötés lett. A segítőszellem ennek megfelelően maga az ördög is lehet, Közép- és Nyugat-Európa boszorkányhiedelmeiben pedig sokszor az ördöggel paktáló boszorkány segítőállata.

A változatos segítőszellem-alakok legelterjedtebb magyar változata a lidérccsirke. A rá vonatkozó hiedelmek legintenzívebben az Alföldön és a Dunántúl keleti peremén éltek. Elnevezése változatos: lidérc néven ismert volt az egész Alföldön és a Felföld középső részén, mitmitke néven az Alföld néhány helyén és a Kelet-Dunántúlon, lüdérc vagy piritus a Dél-Dunántúlon, iglic, ihlic a Csallóközben. Több helyen ördögnek nevezték. A hozzá fűződő legáltalánosabb hiedelmek: az juthat hozzá, aki fekete tyúk első tojását vagy apró tojást a hóna alatt, esetleg trágyadombban kikölti. Gazdájával éjjel szeretőjeként együtt hál, annak neme szerint változik éjszaka nővé vagy férfivá. Tulajdonosa a kebelén is hordhatja. Szórványos adatok szerint éjjel nyomja őt, vagy vérét szívja. Gazdája mindenképpen legyengül, beteg lesz vagy meghal. Szolnok megye több helyén ismert volt valamilyen neki készített ételre vonatkozó hiedelem: visszafelé kavart kását vagy sótlan ételt főz neki a gazdája, vagy minden étel első falatját neki adja. ,,Mit hozzak?" vagy ,,Mit-mit-mit"? kérdésére a gazdájának mindig felelnie kellett; minden kívánságát teljesíti. Pénzt hord tulajdonosának, így az meggazdagszik. Közismert hiedelemmondák szóltak a tőle való megszabadulásról: teljesíthetetlen feladatot kell neki adni, kötélben homokot vagy rostában vizet hozatnak vele, amibe belepusztul. Más adatok szerint erdőbe csalogatják és fába beékelik. Meglehetősen elterjedt hiedelem volt, hogy ő vagy gazdája az ördöggel áll cimboraságban: amikor valaki lidérc birtokába jut, eladja lelkét az ördögnek. Ez a vonása a magyar boszorkányperekből is ismert: a lidérces, lüdérces szó egyértelmű lehet az ördögivel. (A magyar lidércet összefoglaló tanulmányok mindegyike foglalkozik a ,,segítőszellem"-lidérccel: Domanovszky 1957; Muraközy 1968; Hoppál 1969a; Pócs 1980b.)

{7-564.} Az apró emberke alakjában megjelenő segítő-ártó lény a lidérccsirke elterjedési területén is ismert, és általában piritusnak nevezik. Leggazdagabb volt a rá vonatkozó anyag Zala megyében, itt földi ördög, fődön föllü való ördög a neve. Vas megyéből ismert a mándli név. Sok rokoni szál fűzi a lidérccsirkéhez és az ördöngös kocsis-mondakör segítő ördögeihez. A megszerzés módja lehetett a csirkééhez hasonló, de általában véletlenül találták, vagy vásárolták: rongyba, dobozba, üvegbe, tarisznyába, kabátzsebbe téve. Aki meg akar tőle szabadulni, valamibe beletéve eldobja vagy eladja. Gazdája hirtelen meggazdagszik, rendkívüli tettekre képes, mert ,,ördöge van", ,,piritussa van", ,,piritussos" (Csalogovits 1938). Zemplén és Tolna megyei adatok szerint a gazdájának szeretője, gazdája a lelkét eladja neki, minden ételéből az első falatot neki adja. A göcseji földi ördögöt általában kocsisok (néha vadászok) tartották; ezek megegyeznek az ördöngös kocsis-mondák segítő ördögeivel.

Szórványosan dudásokkal, aratókkal, vadászokkal és általában a tudósokkal kapcsolatban is ismerünk segítő ördögökre vonatkozó adatokat; csakúgy, mint a lidérccsirke, csak saját gazdájukat teszik szerencséssé.

Segítőszellem-szerű lény az egész magyarsággal szomszédos délkelet-, közép-európai térségben ismert; a magyar néphitbe sokféle, gazdag hagyományanyag került. Az apró emberke alakjában megjelenő segítőszellem, a tojásból költött vagy pénzen vásárolt, tárggyal (dobozban) megszerzett ördög vagy kobold a német és szláv népcsoportok néphitéből egyaránt ismert. A szlovák božik például apró emberke, akitől gazdája mogyorófába való beékeléssel szabadulhat meg. A német, horvát, szlovén, román segítőszellemek (škrat, Drak, zmaj, spiritus, spiridus) apró ember és állat, különösen tyúk vagy kakas alakjában egyaránt megjelenhetnek, és kinccsel látják el gazdájukat. A tulajdonosnak ugyanúgy etetnie kell őket, mint a magyar lidérccsirkét. Nőkkel együtt háló, segítő háziszellem - csirke vagy tyúk alakjában - elsősorban a délszláv zmaj és a német Drak. Utóbbi egyúttal tüzes alak, és bizonyos feltételekkel pénzt hord gazdájának. A megszabadulás ugyanolyan nehéz tőle, mint a magyar lidérccsirkétől. A szlovák zmok repülő tüzes lánc, amely a kéményen át hordott pénzzel és terményekkel teszi gazdaggá a ház urát

A Drak, zmaj és zmok - mint nevük is mutatja - tulajdonképpen a megfelelő népek sárkányainak változatai, mégpedig feltehetően az egyházi demonológia hatására többé-kevésbé ördöggé vált, ,,alvilági" alakjai. Délszláv hiedelmek szerint például sokszor mocsaras helyek hüllőiből keletkezik, mint a sárkány, és nemcsak csirke, hanem kis kígyó is lehet. Ez megfelel annak a ténynek, hogy a középkori egyház más tekintetben is sokszor azonosította a sárkányt a Sátánnal; másrészt a Balkán sárkányainak a fent említett egyéni őrzőszellemekkel is voltak kapcsolatai. A magyar segítőszellemeknek azonban nincs közük sárkányhiedelmeinkhez: a magyar néphitben már önálló, a sárkány-eredettől elszakadt ,,ördögi" lényként terjedtek el.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Természetfeletti lények 5
  2007-09-05 14:21:24, szerda
 
  HELYEK SZELLEMEI
Olyan szellemek, amelyeknek fennhatósága a kultúra tárgyaira: épületekre (ház, istálló, csűr), hidakra, bányákra, hajókra terjed ki; ott jelennek meg az embernek. Az ember viselkedését ezeken a helyeken általában tabuk, előírások szabályozzák; a szellemeknek sokszor áldozat jár. A görög-római, valamint újkori (elsősorban észak-, észak-kelet-európai) adatokból (Honko 1962; Buss 1973) ismert lények közül kettő van jelen a magyar néphitben - mindkettő meglehetősen kapcsolat nélküli ,,jövevény".


KINCSŐRZŐ SZELLEM

Gazdag adatanyag jellemzi a magyar néphit kincsőrző szellemét, ugyanakkor kevés egyedi vonással rendelkezik. Tulajdonképpen átmenet a természeti szellemek ,,hegyi szellem" fajtája és a helyek szellemei közt. Közép- és Nyugat-Európa kincsőrző szellemei sokszor a hegyi szellemek; de sok helyütt a sárkányoknak is vannak kincsőrző szellemvonásaik. Nálunk nem egyetlen körülhatárolható hiedelemalak, hanem részint egy meghatározatlan kísértetfigura, amely (a ,,bűnhődés" motívuma nélkül) a kísértet szokásos jellemzőivel rendelkezhet. Másrészt a néphit bármely természetfeletti lénye betöltheti e szerepet. A különböző tájakon feljegyzett mondavariánsok kincsőrző lényeinek elnevezései tükrözik e sokféleséget: ősz öregember (ez a legelterjedtebb), fehérruhás ember, boszorkány, ördög, pap, kutya, disznó, (veres) kakas, béka stb. Az állatfigurákat gyakran tartották állatalakot öltött ördögnek, kísértetnek. A múltban az egész nyelvterületen elterjedt az a hiedelem, hogy a különböző lyukakban, odúkban, alagutakban, nedves helyeken: réten, mocsárban, nádasban elásott kincset őrzik. Az ember megszerezheti tőlük a kincset, de csak előírások, tilalmak betartásával. E hiedelmek fennmaradásában szerepe lehetett a nedves helyeken égő mocsárgáz értelmezésére irányuló törekvéseknek. A múlt századi ármentesítést megelőzően e fényjelenségek mindennapi tapasztalatok részei voltak; sötétben, a falun kívül, a ,,természetfeletti szférában" voltak érzékelhetők. Még a közelmúlt néphitében is eleven volt az elásott kincsek megszerzésének lehetőségébe vetett hit; ez is hozzájárulhatott a kincsőrző szellemek hiedelmeinek fennmaradásához (Balásy 1897; Bán 1915). Sokféleségük azonban azt bizonyítja, hogy nem volt a magyar néphitnek eredetileg kincsőrző szellem-alakja; e lények a szomszédos népek hasonló alakjaitól, a néphit más funkciójú lényeitől és a középkor tudós mágiájának hagyományaiból egyaránt nyerhették bizonyos vonásaikat.

BÁNYASZELLEM
Feltehetően a valamikori Magyarországra települt német, kisebb mértékben szlovák, délszláv bányászok hiedelmei révén jutottak a magyarsághoz, de a felvidéki, erdélyi és mecseki bányavidékeken nem terjedt túl ismeretük. Eredetük sokféleségét elnevezéseik is mutatják: bányarém, bányapásztor, bányatörpe, bergmanli, pörtmandli, birgej, permonyik. Általában hosszú szakállú, sokszor pirossapkás, törpeszerű lények, néha állatalakban, esetleg óriás képében jelennek meg. A róla szóló hiedelemmondák szerint az emberekhez való viszonya általában pozitív: segíti a bányászokat, figyelmezteti őket a veszélyre. A bánya szabályai ellen vétőket, az igazságtalan felügyelőket - mint tabumondák büntető lénye - bünteti a lámpa eloltásával, kövek hajigálásával, a bányák beomlasztásával. Elpusztult bányákról szóló mondák szerint azokat a haragvó bányaszellem omlasztotta össze. A bányaszellem hiedelemalakja elszigeteltsége ellenére néhány vonásával kapcsolatokat mutat az ördöngösök, tudósok alakja felé (ördöngös bányászmondák). (Versényi 1890; Szendrey Zs. 1938.)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2007.08 2007. Szeptember 2007.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 180 db bejegyzés
Összes: 252 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 102
  • e Hét: 845
  • e Hónap: 4093
  • e Év: 37336
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.