Belépés
nezsu11.blog.xfree.hu
Ne bánts másokat, hogy téged se bántsnak Németh Zsuzsa
2006.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Dásenka
  2007-01-30 23:58:09, kedd
 
  Hát ez meg hogy jutott eszembe? És Szabó Lőrinc után????
Persze! nagyon szeretem a kutyákat...... ......és az embermeséket... sajnos a könyv még mindig valahol a stósz alján van, ezért sajnos nem tudom bemutatni Čapek bájos illusztrációit, amelyeket a kis foxilányról készített.




ČAPEK, KAREL
Dásenka, avagy egy kölyökkutya élete
(részlet a 2. fejezetből)

Mint látjátok, gyerekek, Dásenkának alaposan meg kell dolgoznia azért, hogy megtanuljon járni, és a természet, juj!, a természet nagyon szigorú tanító, semmit se néz el egy ilyen kutyakölyöknek. Csakhogy néha nincs ideje súgni, mert éppen röpülni tanítja a verébfiókát, vagy végigmutogatja a hernyónak, melyik levelet szabad megrágcsálnia, és melyiket nem. Ilyenkor a természet csak házi feladatot ad Dásenkának (mondjuk azt, hogy átlósan menjen végig a kutyaólon, egyik saroktól a másikig), és hagyja, hadd kínlódjon vele szegényke egyedül.

Dásenka annyira figyel, hogy nagy igyekezetében a nyelve hegyét is kidugja: jobb első láb - most a bal hátsó (szent ég, tulajdonképpen melyik a bal lábam: ez vagy az?) - és a másik hátsó (csak tudnám, hol van?) -, de mi legyen tovább?

- Nem jó - kiabálja lihegve a természet hangja, mert éppen a verebet tanítja repülni -, rövidebbet lépj, Dásenka, fejet fel, és tedd szépen magad alá a tappancsaidat!

- Könnyű neked beszélni, természet hangja; mit kezdjek egy ilyen lábbal, hiszen puha, mint a cérna és reszket, mint a kocsonya! Azt hiszed, tele pocakkal és ekkora fejjel olyan egyszerű járni?

Dásenka elkámpicsorodva letottyan a bódé közepén, és pityereg. De már ott van Írisz mama, vigasztalja a kutyakislányt, inni ad neki, aztán mind a ketten elalusznak; hanem Dásenka kisvártatva felébred, mert eszébe jutott, hogy nem fejezte be a házi feladatot, és megmászva az anyja hátát, máris csetlik-botlik a kutyaól túlsó sarkába.

- Jól van, Dásenka - dicséri meg a természet hangja -, ha ilyen szorgalmasan fogsz tanulni, fürge kutyus lesz belőled.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Próféta
  2007-01-30 20:13:41, kedd
 
  Kahlil Gibran:
A Próféta (részlet)

És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé halad, sem meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrás;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Altató
  2007-01-30 20:10:42, kedd
 
  Várnai Zseni:
Altató

Az aranynap eltűnt
Aranyhatár szélén,
Ezüsttüzek gyúlnak,
Aludj, fiam, békén.
Két szemem pillái,
Mint ónpilleszárnyak,
Mind mélyebben járnak,
Mind lassabban szállnak;
Adj egy nyugodalmas,
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.

Aludj, fiam, aludj!
Virradattól éjig,
Az én időm fáján
Pihenés nem érik.
A napom derekát
Kenyér után gyötröm,
És onnan remegek
Érted, pici gyöngyöm:
Betakargatnak-é?
Nem hagynak-e éhen,
Nem rísz-e utánam,
Én kisebbik vérem?
A lelkem, a gondom,
Mindig, mindig nálad,
Piciny ajkad után
Teli keblem lázad,
Piciny ajkad után
Teli keblem csordul,
Be sok is, elég is
Az anyai gondbul.
Aztán lelkendezve
Hozzád hazatérek,
Szerelmes szívemre
Ráölellek Téged.
Étetlek, feresztlek,
Bubázlak fehérbe,
Elgügyögünk lágyan,
Senki meg ne értse.
Este elringatlak
S őrködve vigyázok,
Meg ne rövidítsék
A délesti álmod,
Csitítom mesével
Kis öregebb véred,
Hangos játszi szóval
Föl ne verjen Téged,
Föl ne verjen Téged.

S mire az én napom
Pihenőre érne,
Lásd, félve gondolok
Virrasztó éjfélre
S két szemem pillái,
Mint ónpilleszárnyak,
mind lassabban szállnak,
Mind mélyebben járnak;
Adj egy nyugodalmas,
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lóci óriás lesz
  2007-01-30 15:58:51, kedd
 
  Most Valejo képek között tanyázom, és csodálom csodálatos festőtechnikáját......
Mert én lettem a felelős bónuszfiúk ill. bónuszlányok keresésére és adására a nyerteseknek....
Csodálatos játék!
Csodálatos élvezet...
S nem is tudom, mi okoz nagyobb örömet, 1 kép, 1 vers, 1 zene, 1 beszélgetés azzal(azokkal), akit (akiket) kedvelek.

De ennyire nem adom ki magam... Jöjjön az egyik (számomra) legszebb Lóci vers!
Úgye alig hihető, hogy ugyanbból a lélekből fakad, mint a Semmiért egészen?


****************************

Szabó Lőrinc:
Lóci óriás lesz


Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.


 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Álmot adsz
  2007-01-30 15:49:56, kedd
 
  Dsida Jenő:
Álmot adsz...

Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretet
  2007-01-29 23:55:07, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső:
Szeretet

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.

Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok, s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincs is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nekik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ének a porban
  2007-01-29 23:22:48, hétfő
 
  Ady Endre:
ÉNEK A PORBAN

Roggyant a lábam, süppedt a mellem,
Itt az ideje, össze kell esnem.
Lerogyok vígan, elnyúlok bátran,
Lalla, lalla,
Rokkantak halmán, nagy éjszakában.

Nagy rokkanásom kinek se fájjon,
Nem első hullás ezen a tájon:
Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik,
Lalla, lalla,
Rokkanva ér el az éjszakáig.

Mocsaras rónán bércekre vágytam,
Egy kis halomig hozott a lábam.
Forró, szűz lelkünk rakjuk a sutra,
Lalla, lalla,
Be megjártad itt, óh, Zaratusztra.

Ám néha mégis szóljon az ének
Bús ég-vivásnak, átok-zenének,
Csalogatónak. Hadd jöjjön más is,
Lalla, lalla,
Rokkanjon más is, pusztuljon más is.

******************************
Nem! Nem akarok több ilyent ma!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tüzes seb vagyok
  2007-01-29 21:38:41, hétfő
 
  Ady Endre:
TÜZES SEB VAGYOK

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hunyhat a máglya
  2007-01-29 21:34:09, hétfő
 
  Ady Endre:
HUNYHAT A MÁGLYA

Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.

Léda, elűzhetsz:
E vén, hű kutya-szemektől
Sohasem menekülhetsz.

Szerelmi máglya
Fölgyujtja tán újra a véred:
Hiába, mindhiába.

Jönnek a rémek:
Ezek a szomorú, vén szemek
El nem engednek. Néznek.

*************************
De most miért Ady jár az eszemben?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Félig csókolt csók
  2007-01-29 21:32:14, hétfő
 
  Ady Endre:
FÉLIG CSÓKOLT CSÓK


Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2006.12 2007. Január 2007.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 66 db bejegyzés
e év: 189 db bejegyzés
Összes: 237 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6
  • e Hét: 6
  • e Hónap: 156
  • e Év: 10156
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.