Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 297 
Ima
  2007-10-31 06:08:16, szerda
 
  Imádkozzunk!

Istenünk, bevalljuk, hogy mi inkább várjuk másoktól, hogy szeressenek, értsenek meg, bocsássanak meg és adják meg nekünk azt, amire szükségünk van, vagy amit sokszor úgy fogalmazunk: ami nekünk jár.

Előtted állva segíts felismernünk, hogy nekünk nem jár semmi. Olyan sokat kaptunk tőled, hogy egészen eladósítottál minket.

Köszönjük, hogy az irántad érzett hálánkat kifejezhetjük azzal, hogy egymást szeretjük és segítjük. Segíts ebben növekedni!

Szabadíts meg minket az önzésnek, kapzsiságnak, fukarságnak a bűnétől, és szabadíts fel arra, hogy áldozatok árán is szeressünk másokat.

Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan elmondhassuk: hálából neked adtuk magunkat. Önmagunkat adtuk az Úrnak. Ezek után hadd legyen sokkal könnyebb ez a szolgáló élet.

Könyörgünk hozzád a szenvedőkért, betegekért. Könyörgünk azokért, akik erejüket meghaladó terheket kell, hogy hordozzanak.

Könyörgünk népünkért, országunkért, jövőnkért. Köszönjük, hogy te jövőt és reménységet készítettél nekünk. Őrizz meg minket hamis illúzióktól, de segíts reménységünket a te ígéreteidre építeni, és bízni abban, hogy ez a fajta reménység nem szégyenít meg.

Kérünk, segíts ebben a csendben folytatni a magunk imádságát és hallgasd meg azt jobban, mint ahogy azt elképzelni tudjuk.

Ámen.




 
 
0 komment , kategória:  HIT  
PPS:A Duna forrásától Linzig
  2007-10-31 06:01:06, szerda
 
  PPS diafilm:A Duna forrásától Linzig



Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Diafilm: Budapest
  2007-10-31 05:54:26, szerda
 
  Diafilm: Budapest



Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Éles rakétákkal járőröznek
  2007-10-31 05:51:23, szerda
 
  Éles rakétákkal járőröznek az orosz bombázók

Akár a hidegháború utolsó éveinek egyenes folytatásaként is értelmezhető az, hogy az orosz légierő Tu-95 hadászati bombázóin külső függesztményként egy régi-új cirkálórakéta, a Kh-101 jelent meg. Ezt a fegyvert immár csaknem két évtizede fejlesztik, ám az elhúzódó munkák ebben az esetben is a Szovjetunió felbomlásának köszönhetők. Nagyjából öt évvel ezelőtt azonban újra nekiláttak a fejlesztésnek, s úgy tűnik, véghez is fogják vinni

Jelenleg a Tu-160 és Tu-95 hadászati bombázók Kh-555 cirkálórakétákat hordoznak. Ezek a hidegháborús Kh-55 (AS-15) nukleáris robbanófejjel szerelt rakéták továbbfejlesztett, hagyományos töltettel ellátott változatai. Ez a kb. 6,5 m hosszú, 1,5 tonna tömegű, 3000 km hatótávolsággal rendelkező cirkálórakéta 360 kilogrammos hordozólövedékes (kazettás) harci résszel rendelkezik. A rakéta inerciális és műholdas navigációs rendszerei segítségével találja meg célját, és a célpont százméteres körén belül csapódik be. Ez napjainkban már pontatlannak számít, ám ne tévesszük szem elől, hogy a rakétát eredetileg atomtöltetek célba juttatására tervezték, ahol teljesen mindegy, hogy a rakéta pontosan vagy száz méterrel odébb csapódik be. Nyilván ez indokolja a harci rész hordozótöltetű kialakítását is. A rakéták állítólagos elsődleges céljai idegen országok terrorista kiképző táborai.

A Kh-555 fejlesztése során számos technológiai újítást vettek át a Kh-101, ill. Kh-102 (ez utóbbi az 101 atomtöltettel szerelt változata) projektből. Az új cirkálórakéta, amelynek paraméterei sok tekintetben azonosak a Kh-555-tel, ám formájában teljesen eltér attól, illetve a burkolatot radarhullám-elnyelő bevonattal látták el. Jelenleg azonban semmi nem indokolja a Kh-101/102 rendszerbe állítását, hiszen a modernizált Kh-555-ösök még legalább egy évtizedig képesek lesznek ellátni feladataikat. Így könnyen lehet, hogy bár a közeljövőben gyártásra éretté válik a Kh-101/102, mégsem áll majd csapatszolgálatba.

Forrás: Háború Művészete, Kárpátinfo

M.Szabó Imre

Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő

Az adás megtekinthető:

www.zenittv.hu -élőben

www.mszaboimre.hu - másnap

www.tornado.extra.hu/magyarokvilaga.htm - másnap

www.mszaboimre.org - rövidesen

mobil: 30 6 327 348

ajánlom: http://oktober23bizottsag.hu/




Link



 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Mihi honlapjai CD-re
  2007-10-31 05:42:16, szerda
 
  Kedves BARÁTAIM!

A



Link

A másik oldal, ami azonos az előzővel.
Okulva a nyári problémákból, - csak a biztonság okáért
készítettem, ha az első oldal nem működne ismét. -

ITT TALÁLHATÓ:


Link

Mindkét oldalon letölthető a II. rész a
"HAZÁNKÉRT A SZABADSÁGÉRT" címen.

Az új lap jelszóval védett.
A kicsomagoláshoz tőlem kell kérni a
jelszót e-mail.-ben. Bízom abban, hogy ez a második
összeállítás is elnyeri a tetszésüket. Szeretném, ha ez is
odakerülne a könyvespolcra az első mellé! Akár karácsonyi
ajándékként.

Kérem, olvassák el az információkat a letöltéshez!

Vigyázzanak rá, és értékeljék a munkát, amit befektettem
azon nemes cél érdekében, hogy az elbutított MAGYARSÁG
világosan lássa igaz történelmünk. Sokan kérték tőlem
pedagógusok, hogy bizonyos részeket bemutathassák a
diákjaiknak. Nos, nagyon örülök, hogy ezt megérhettem.
Az évek óta végzett munkám hasznosnak bizonyult.

ÉN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI ÍGY, VAGY BÁRHOGY NÉPSZERŰSÍTI
A MUNKÁMAT. A CÉL A FONTOS! AZ HOGY EZ ÉPPEN ÉN MUNKÁM ILYEN
ESZKÖZ, AZ MÁR NEM LÉNYEGES. A MA SZÉTSZÓRT ÉS LEZÜLLESZTETT
MAGYARSÁG FELVILÁGOSÍTÁSA AZ A LEGFONTOSABB!

Most nem kellene azon vitatkoznunk egymás közt, hogy a
szomorú történelmünk folyamán ki cselekedett helyesen:
Horthy Miklós vagy Szálasi Ferenc? Ne ostorozzanak engem
azok, akik nem értenek velem egyet teljesen. Most nem ez
a legfontosabb, hogy ki így, ki úgy ítéli meg a történelmünk
bizonyos szakaszát.

EGY A FONTOS, HOGY A BIZONYÍTOTTAN BŰNÖS KOMMUNISTA ESZMÉK
MA IS ÉLŐ KÉPVISELŐIT EL KELL TÖRÖLNI. NEM CSAK AZ ORSZÁG
VEZETÉSÉBŐL DE A MEGTÉVESZTETT MAGYAR EMBEREK GONDOLKODÁSÁBÓL
IS MINDÖRÖKRE! EBBEN KELL MA ÖSSZEFOGNI RADIKÁLISAN!
EZ A LÉNYEG KEDVES BARÁTAIM!

Az én munkám, a lemezeim ebben próbálnak segíteni! Önök,
kedves BARÁTAIM meg abban segítsenek,
hogy ezeket népszerűsítik!

Kívánok ÖNÖKNEK nagyon jó egészséget, kitartást a
MAGYAROK ISTENE SEGÍTSÉGÉVEL!

Őszinte tisztelettel,
- egy jobb és szebb jövőben bízva, -
magyar szívvel és barátsággal: Mihályfalvi János - "mihi"

E-mail: mihi1@passagen.se






A Honlapok az Explorelben élvezhetők,a Mozilla nehezen jeleníti meg,főleg a második részt!!!!!!!
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Trianon
  2007-10-31 05:33:01, szerda
 
  Trianon,amiről beszélni sem lehetett


Link




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
A református keresztyén állásp
  2007-10-31 05:27:58, szerda
 
 


Kálvin János

A református keresztyén álláspont

A református keresztyénség kezdettől fogva a feltétlenül szabad szövegválasztás elve mellett foglalt állást a régi egyház perikopa-kényszerével szemben. Ez a szabadság azonban arra vonatkozott, hogy a régi egyház kiszabdalt Szentírás-ismeretével szemben az egész Szentírás ismeretét nyújtsa híveinek. Kálvin, mint mindenben, úgy ebben a tekintetben is az őskeresztyénség felfogásához ment vissza és a lectio selecta helyett a lectio continua elvét honosította meg az egyházban. Ő az egész Szentírást prédikálta és a Biblia egyes könyvein ment végig magyarázataival a nyilvános istentiszteletek alkalmával. Ugyannyira, hogy ettől a szokásától még az ú. n. nagyobb ünnepek alkalmával sem tért el. Beszédeinek bevezetésében rendesen az előző versekről szóló magyarázatának az összefoglalását adja és még egyik önálló kötetében megjelent beszéd-gyűjteménye is így kezdődik: ,,Tegnap láttuk..." Összesen 800 prédikációja jelent meg nyomtatásban, valamint rendkívül becsesek a Biblia egyes könyveihez irt Commentarjai is. Az ő felfogása szerint minden keresztyénnek az egész, teljes Szentírást meg kell ismerni tehát és nem csupán annak egyes kiválasztott részeit. Ezt a felfogást azután későbbi követői akként módosították, hogy a perikopa-kényszert ugyan megtartották, de a lectio continua-t elvetették és a lectio selecta megállapítását, kiválasztását az egyes prédikátorok szabadságára, sőt igen sokszor önkényére bízták, ami már Kálvin felfogásától merőben eltér. Ennek magyarázatát abban leljük, hogy a lectio continua feltételezi a gyülekezetnek rendszeres templomba való járását, lehető minden istentiszteleten való részvételét, mert különben hiányossá válik annak a közösségnek a hittudata, megismerése, ha ezt a kötelezettségét csak hiányosan, vagy hézagosan gyakorolja. Amikor tehát az istentisztelet közönsége nem állandó, rendszeres templom-látogatókból tevődik össze, ez a módszer, a lectio continua, többé fenn nem tartható, mert elsődleges índokolása ennek elvész, hanem helyette a lectio selecta-nak kell következni. Ennek is azonban úgy, hogy valaminő rendszer szerint teljes egészet adjon. Ez a rendszer azután többféle szempontból határozható meg és állítható össze. Nevezetesen 1. vagy az egész Szentírás ismeretére törekszünk benne és ha selectálva is, de ilyen szempontból hirdetjük azt végig, vagy pedig 2. az illető egyház és hitközség hit- és erkölcsi rendszere lesz az a gerinc, vagy vezérlő elv, amelyhez alkalmazkodunk. Ennél az előbb említett kétféle módszernél, ennek alkalmazásánál, azonban semmi másra figyelemmel nem leszünk. Tehát egyházi évkörről és az ahhoz való igazodásról beszélni nem lehet ezeknél. Végül pedig 3. elfogadjuk az egyházi évkörnek mai formáját és üdvtörténeti megállapított rendjét és igehirdetésünket ehhez alkalmazzuk, mint szabályozó elvhez. Legvégül pedig még van egy lehetőség, amikor sem az egyik sem a másik, vagy harmadik vezérelvhez sem alkalmazkodunk, ha nem teljes szabadsággal, vagy inkább szabadossággal, saját ízlésünk és felfogásunk szerint a Bibliából vett szövegek felett prédikálunk. Ezek közül az eshetőségek közül mind a három előbbi helyes lehet és megállhatja a helyét, csak egyedül ez az utóbb említett felfogás nem, amelyik rendszer nélküli össze-visszahányt egyveleg lehet csupán és nem pedig egy szervezett egyház-közösség igehirdetési formája. A magyar református keresztyén egyházban mégis egészen a legutóbbi időkig majdnem ilyen volt az igehirdetésünk Azért nem egészen, mivel a nagy ünnepekhez való alkalmazkodás azért feltalálható nálunk is, amikor azokon azoknak üdvtörténeti eseményeivel foglalkoztunk mégis, de általában igazat kell adnunk Csiky Lajosnak, a legutóbbi félszázad leglelkesebb rendszerességre törekvő homiletikusának, aki nem szűnt meg sohasem erre a lehetetlen állapotra felhívni az illetékesek figyelmét, szóban és írásban egyaránt. Ő mondja egyik tanulmányában: ,,Mi reformátusok egyáltalán nem törődünk az egyházi évvel s az annak lényegében elébünk adott evangéliumi események egymásután következő rendjével. Mi prédikálunk összevissza, egymásra egyáltalában nem tartozó tárgyakról, úgy amint jókedvünk és szeszélyünk hozza magával. Engem pl. senki sem akadályozhat meg abban, hogyha az év első határnapján, amely épen újév első napjára esett, valami alkalmi tárgyról prédikálván, mondom semmi sem akadályoz abban, hogy az év második vasárnapján pl. a mértéktelenségről, a harmadikon pl. az igazságszeretetről, a negyediken pl. a lelki bátorságról, az ötödiken pl. a keresztyén bátorságról, s a hatodikon, mit tudom én — miről ne prédikáljak, mind olyan tárgyakról, amelyek keresztyéni és teljesen templomi kathedrába illő tárgyak lehetnek ugyan, de amelyeket ezen összevisszaságukban semmi magasabb egység össze nem fűz s amelyeknek ezt a sorrendjét semmi eszmei összefüggés nem igazolja. Sok református lelkészünk prédikációi a maguk összefüggéstelen voltában a kaleidoskophoz hasonlítanak, de nincsen bennük semmi a teleskopnak amaz erejéből, amely odaviszi a mi szemeinket az égnek nagyságos dolgaihoz, hogy igaz lelki gyönyörűséggel s szívbe áhítattal teljünk el azok csodálatában..."

A legutóbbi időben azonban a hivatalos egyház is belátta ennek a rendszertelenségnek lehetetlen voltát és a magyar református keresztyén egyházban a legutóbb kiadott hivatalos Agendák, illetve Istentiszteleti Rendtartások már ilyen szellemben készültek és az egyházi évkör üdvtörténeti tényeihez alkalmazott textus és lectio sorozatokat nyújtanak az egész egyházi évre. Ezek közül különösen az erdélyi református egyház 1929-ben kiadott Ágendás könyve járt el teljes tervszerűséggel és igen komoly hozzáértéssel, amennyiben ebben teljes rendszerességű egyházi évkörhöz alkalmazott textus és lectio sorozatot találunk. A magyarországi református egyház által kiadott Istentiszteleti Rendtartás-ban közölt lectionarium- és textuarium-ról már nem mondhatjuk el ugyanezt. De különösen kifogásolható ennek a gyűjteménynek bevezető részében az, hogy az egyházi évkörhöz való szoros alkalmazkodás nem mondatik ki, holott pedig az ezt megelőző Agenda igen helyesen hangsúlyozza ezt az elvet a már idézett helyén. Sem pedig a református keresztyénség hitrendszeréhez való alkalmazkodást nem hangsúlyozza, hanem mintegy az eddigi rendszertelenséget kívánja továbbra is állandósítani, amikor a gyűjtemény összeállításának szükségességét így indokolja: ,,A homiliás istentiszteletre szánt bibliai részek viszont az egyházi év menetének megfelelően és annak szem előtt tartásával vannak rendbe szedve, ez azonban távolról sem jelenti azt, mintha itt valami református perikopa-rendszert akarnánk megalkotni mert a Biblia örök igazságainak szüntelen tudakozására kötelezett református igehirdető lectio és textus választása szabad." Ehhez mi hozzátehetjük, hogy ez a szabadság csak annyira terjedhet ki, amennyiben minden református lelkipásztornak szabadságában áll egy olyan, az egyházi évkör üdvtörténeti tényeihez szorosan alkalmazott igehirdetési rendszer összeállítása, amely bizonyos időn belül megfelelően biztosítja azt, hogy gyülekezetét ennek segítségével a vallási nagykorúság állapotára eljuttatja és vele gyülekezetét a református keresztyénség teljes hitrendszerének ismeretére elvezérli. Máskülönben ez a szabadság és nem így értelmezve, bűn és visszaélés a gyülekezet és az egész egyház-közösség érdekeivel szemben.

Ami már a református keresztyén álláspont rövid lerögzítését illeti, azt röviden a fentebbiek figyelembevételével a következőképpen összegezhetjük: A kijelölt bibliai szakaszok, perikopa- rendszerek alapján való igehirdetési módot megvetjük és mint helytelent, nem követjük, hanem helyette az egész Szentírás megismertetésére törekszünk. Ezt a leghelyesebben úgy érhetjük el, amiként azt Kálvin is cselekedte, a lectio continua alapján a Biblia egyes könyvein végigmenve az egész Szentírást hirdetjük. Mivel azonban ehhez, mint láttuk, az szükséges, hogy gyülekezetünk rendszeres és állandó látogatója legyen az Istenházának — még pedig minden egyes tagjára nézve — kénytelenek vagyunk erre az állapotra és ama másik meggondolásra is figyelemmel lenni, hogy mi az egyházi évkört elfogadtuk annak üdvtörténeti eseményeinek egymás utáni rendjével együtt — tehát a lectio continua elvét így nem követhetjük addig, amíg az egyházi évkörrel kapcsolatban ezt a felfogást valljuk. Ennek megváltozása nem is képzelhető el már a hosszú évszázados megszokást figyelembe véve — tehát kénytelenek vagyunk igehirdetésünket ehhez alkalmazni és ennek útmutatása szerint egy szerves rendszerbe állított igehirdetési tervezet szerint eljárni. Ennek a tervezetnek az összeállításánál azonban figyelemmel kell lennünk gyülekezeteink hit- ér erkölcsbeli állapotára és tervezetünket akként kell összeállítanunk, hogy egy bizonyos időközben gyülekezet a keresztyénségnek egész teljességét kapja. Épen ezért nem tartjuk megfelelőnek a csak egy egyházi évkörön belül elhelyezett igehirdetési rendszert, bár ez is lehetséges, mivel kb. évi 60 alkalom nem elegendő ahhoz, hogy a református keresztyénségnek egyrészt egész rendszerét is másrészt pedig az egész Szentírásnak nagy általánosságban teljes egészét is adjuk. Hanem sokkal megfelelőbbnek gondoljuk, ha tervezetünket több éves cyclus szerint osztjuk be és mindkét követelményre minél teljesebben figyelhetünk. Mi tehát azt kívánjuk, hogy minden református lelkipásztor ilyen több évre terjedő és az egyházi évkörhöz alkalmazott igehirdetési tervezetet készítsen igehirdetési szolgálatának minél megfelelőbb módon való végezhetésére. Mielőtt azonban egy ilyen tervezetet bemutatnánk — szükségét érezzük annak is, hogy röviden a magyar református keresztyén egyház igehirdetési módszerének történetével is megismerkedjünk.

Ennek a kérdésnek elbírálásánál ismét utalnunk kell a magyar reformátusságnak különleges helyzetére amelyről az ünnepekkel kapcsolatosan említést tettünk. Ugyanez volt a helyzet a textus választási mód tekintetében is és így tudjuk csak megérteni, hogy a régi perikopákhoz való ragaszkodás olyan hosszú ideig kísértett a magyar református egyházban.

Az 1555. évben tartott második Erdődi-zsinat végzéseiben ezt olvassuk: (XV. c.) ,,Fel kell ügyelni arra is, hogy az egyházban sem a könyörgésekbe, sem hymnusokba (dicsénekek), sem a felolvasásokba (lectiones), sem a folyó beszédekbe (prózákba) be ne vétessék semmi, ami a kanonikus könyvekben és a be vett szerzőknél megírva nem találtatik. Ami azt mutatja hogy ebben az időben még teljesen a régi mise-formához alkalmazkodott ez istentisztelet rendje, tehát a régi epístolai és evangéliumi részek is ugyanúgy megtalálhatók benne mint annak előtte. — A Debreceni, vagy közönségesen Egervölgyi-hitvallásban azonban már ezt olvassuk ,,A próféták és apostolok kását nem kiszedegetve, szaggatva tanítjuk, s azokból csonka bizonyságokat nem veszünk, sem pápista módra, mint a tölteléket össze nem vagdaljuk, vagy meg nem bénítjuk, hagyományok közbevetésével szét nem tépjük, hogy így a csonka bizonyságok az egész testből kivágatva meg ne ismertessenek, más értelemre ne csavartassanak, ahogy azután a sok versengések és szóharcok szoktak erední a nem értett, összetépett és megcsonkázott szövegből. Ézsaiásnak egész írását (lectio contiua) vagy a többi próféták és evangélisták írásait előadjuk és úgy, rendiben tanítjuk. Első rendben

Pál apostol, Péter, János írásait és leveleit hirdetjük a gyülekezetben mert ezek többiek felett hasznos okmányai az egyháznak és ezekben az egész tudomány alapja világosan elő van adva..." Majd ismét ugyanebben később ezt olvashatjuk: ,, Az úrnapi evangéliumokat, leveleket a pápista felszabdalás szerint nem folytatjuk s nem magyarázzuk az esztendő körforgása szerint mindig csak ugyanazokat ismételve, hanem előadjuk azokat a tudatlanok és erőtlenek előtt, midőn lehet. Eképen nem válogatjuk az alapokat a gyülekezetekben, hanem János vagy más evangélistáknak egész evangéliumát hirdetjük. Azonban azokat és a körülményeket illetőleg vannak: Krisztus születése, körülmetélése, szenvedése, feltámadása és mennybemenetelének idejére való történeteink és magyarázzuk az illetőket az időhöz képest..." Amint látjuk, ebben a hitvallásban már a kálvini reformáció alapelvei érvényesülnek a szövegválasztás tekintetében és a lectio continua elve alapján az egész Szentírás hirdettetik. Kivételt csak a nagyobb ünnepek képeznek, amikor is ünnepnek megfelelően választják ki a megfelelő szövegeket. Az 1566. évben tartott Gönci-zsinat V. canona ezt mondja ,, Az apostoli hitvallást és úri imádságot kátészerűen kell magyarázni és nemcsak az úrnapi evangéliumokat kell mindig tanítani, hanem egész könyveket felvenni, vagy a prófétákból vagy az apostolokból és minden nap avagy legalább a három szokott napon hetenként tanítani vagy prédikálni. Itt is a kálvini lectío continua mellett törnek lándzsát atyáink, amint látjuk. A Debreceni zsinat (1567.) nagyobb cikkei hasonlókép foglalkoznak ezzel a kérdéssel és erre vonatkozólag a következőket mondják: (X. c.) ,, A Szentírást úgy hirdessék, hogy a proféták és apostolok írásait tanítsák és az egész tudományt rendben előadják, hogy ne csak postillakban foglalt úrnapi evangéliumokat és leveleket folytassák hanem a tökéletesek (érettek) között, azaz a hitben és vallásban megerősödöttek között a próféták és apostolok (többi) írásait is előadják." Az 1595-i Felsőmagyarországi cikkek szerint (IX. c.) ,,Akik már a lelkészségbe behelyeztettek, az úrnapi evangéliumokon kívül (melyek különben nagy haszonnal magyaráztathatnak) a proféták és apostolok írásaiból teljes egyházi beszédeket köteleztetnek menteni, még pedig azért, hogy mind a pásztor, mind a hallgatók naponként jobban előhaladjanak és növekedjenek a mennyei tudomány ismeretében. (Lk. 16:29.)

Méliusz ugyancsak kikelt a postillázó papok ellen, azok ellen ,,akik még mindig postilláznak s a breviárt vágják s nem akarnak munkálkodni. De, amint látjuk, nem sok sikerrel. Vele ellenkező nézetet vall ebben a tekintetben Bornemissza Péter (lutheránus), ki 1574-ben kiadott munkájában így ír: ,,De még a prédikátorok között is sokan vannak akik szégyennek tartják az evangélium prédikálását, hanem hogy bölcsebbeknek láttatnának, a prófétákat és valami más dolgokat kezdtek prédikálni..." A szabad textus és a perikopák közötti harc még a következő század közepéig, sőt még azon túl is folytatódott. A perikopáknak egyik leglelkesebb híve a XVII. század első felében Alvinczi Péter kassai prédikátor, ki két kötetben adta ki 1633-34. esztendőkben a perikopák feletti prédikációit, az akkori idők szokásaihoz híven még a vasárnapokat is latinul nevezve meg. Második kötetének előszavában már panaszkodik, hogy némelyek a perikopákat félre tették, ö azonban azokat tartja helyeseknek, mint írja: ,,A régi józan értelmű tanító emberek a gyenge edények kedvéért, esztendő által az ötvenhárom vasárnapjára (melyet pápás nevezettel vasárnapnak nevezünk) oly evangéliumi leckéket válogattak, melyekbe Krisztus urunkat...láthatták. Ez rendelés pedig nem tegnapi, mert Hieronymus úgy emlékezik felőle, hogy jóval ő előtte volt az napkeleti Ekklézsiában és Damasus római püspök idejébe vötték be a görögöktül az egyéb nemzetbeli Ekklézsiák.

Noha pedig némely atyafiak, bizonyos tekintetből ez régi rendelést (és ez végett senkivel harcot nem vonszok) félre tötték, de én nékem mióta a tisztre méltatlan állapotom szerint hivattattam, tetszett ez jó rendelés és ennyi esztendőktől fogva (harmincegy esztendő) oly kimeríthetetlen kútfőnek tapasztaltam az úrnapi evangéliumokat, hogyha nem ötvenháromszor, hanem ötvenezerszer magyaráztatnék egy-egy esztendőben, mind újabb-újabb tudomány származnék belőlük és jobban-jobban mutogatnák az mi idvezítő Krisztusunkat. A perikopák elleni legélesebb támadást a puritánusok intézték a még azokhoz ragaszkodók ellen. Medgyesi Pál Lorántffy Zsuzsánna udvari papja volt az, aki 1650-ben kiadott művében kimutatja azoknak tarthatatlan voltát. Amesius után bőven kifejti, hogy a perikopák magukban nem elégségesek, rosszul vannak elszakasztva, némelyeknek sem elejek, sem utóllyok. Hozzájuk ragaszkodva a Szentírás derék részét elrejtjük a nép elöl, középkori szokás és a mindennapi példa mutatja, hogy az Istennek esmérete inkább bővölködík azokban az országokban, ahol elhagyták, mint ott ahol megtartották. Idézi és hivatkozik a Tiszáninnen levő Magyarországi Eccelesiak articulusaira, (X. és XLII. §): ,,A prédikátorok...az egész keresztyén tudományt prédikalljak s nem az kolbász töltők s rágók s meg ugyanazokat visszahákogva s szíjva megrágók módjára csak postillákat...tartsanak és praedicaljanak...mert az...efféle dirib-daraboknak berbítélése, henyékké és tudatlanokká teszi a prédikátorokat..." Azonban még a XVII. század második felében is találkozunk a magyar református theologiai irodalomban olyan szerzőkkel, akik a perikopák védelmére kelnek. Így pl. Szathmár-Némethi Mihály, ki az evangéliumi perikopák felett egész egyházi évre terjedő prédikáció sorozatot adott ki 1675-ben és művének előbeszédében imigyen foglal állást a perikopák mellett: ,,A perikopákat nem Albinus szedte össze, hanem az apostolok után következett elődedi eklézsiáknak doktori és tanítói rendelték az úrnapjára, mert minden nemzeteknél ezek egyformán vannak elterjedve. Ágoston. és Jeromos a IV. században ezekre írtak homiliákat, Idvezítőnk is ilyeneket parancsolt. (Csel. 1:8.) Ezen perikopákat tehát nem kell mellőzni, hanem ezek mellett az egész Szentírást tanítsuk és prédikáljuk s a perikopákat is magyarázzuk, nem ugyan változatlan és minduntalan újból előkerülő sorrendben, mint a barátok cselekszenek, hogy mi is postillatoroknak ne neveztessünk. Némelyek már rá mentek immár, hogy ezeket a Krisztus beszédeit és historiáit teljességgel megvetették s szégyenlik ezekből tanítani. Ezek kárhoztattatnak... Valamely válogatott szentírásbeli textusból tanítani sokaknál csak önfitogtatásra szolgál s ha a kátét vasárnapokra osztották, ugyanezt tehetni Jézus úrvacsoráival is, nem is oly bölcs még a mi nemzetünk, hogy ezek nélkül ellehetne..." Ebben a könyvében az egyes ünnepeket és vasárnapokat is még latinul nevezi a szerző és újév napját Dominica circumcisionis-nak, stb. mondja, valamint Epiphania napját is megülni látszik. Szentháromság vasárnapja után 27 vasárnapot számlál.

A perikopák és a szabad textus közötti harc tehát csak — amint látjuk — a XVIII. század vége felé mondható lezártnak a magyar református egyházban. És ettől az időtől kezdve egyházunk a feltétlen szabad textus választás alapján állva — igehirdetésűnkben semmiféle tervszerűség és eszmei összefüggés nem érvényesült. Minden prédikátor az esztendő bármelyik vasárnap épen azt a bibliai szöveget választhatta a canonikus könyvekből, amelyiket épen jónak látta. Eljárásáért lelkiismeretén kívül senkinek semmi felelősséggel nem tartozott. Kivételt ebben az absolut szabadságban, amint említettük már, csak a nagy üdvtörténeti ünnepek: karácsony, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök és pünkösd képeztek, amikor a nap evangéliumi történetével foglalkoztak mégis. De hogy az esztendő többi vasárnapjain miről prédikáltak, ez teljesen szabad jótetszésüktől függött. Nem akarunk ennek a lehetetlen és tarthatatlan állapotnak az ismertetésébe és ecsetelésébe bocsátkozni bővebben, hanem utalunk az előbb már idézett Csiky Lajos megjegyzéseire. Az újabb homiletikusok azonban már belátták ezt a tarthatatlan állapotot és valamennyien sürgetik az egyházi évkör üdvtörténeti menetéhez és eseményeihez való szoros alkalmazkodást és ennek megfelelő igehirdetési tervezetek készítését. Valamint említettük már azt is, hogy a legutóbb kiadott hivatalos liturgikus könyveink már ilyen, az egyházi évkör menetéhez alkalmazott szöveggyűjteményeket is közölnek minta gyanánt. Reméljük mindezek után, hogy végre megszűnik ez a szabadságnak nevezett szabados, rendszertelen kapkodottság, amely nagy részében oka anyaszentegyházunk és gyülekezeteink elesett állapotának és megerőtlenült voltának. Helyét fel fogja váltani majd a tervszerű és rendszerbe állított, az egyházi évkör menetéhez alkalmazott igehirdetés, mely szabályszerűen váltakozó periodusokban el fogja vezetni gyülekezeteinket a vallási nagykorúság állapotára addig is, amíg a gyerekésszel és gyerekhittel való konfirmáció kérdése is megfelelőbb mederbe terelődik.
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
A Reformáció ünnepe
  2007-10-31 05:13:26, szerda
 
  Tőkés István: Hétköznapok,ünnepnapok

"Hozzánk - reformátusokhoz - azért is közel áll ez a hónap, mert utolsó napján tartjuk az Október 31-i Reformáció emlékünnepét. Kétségtelen, hogy nevezetes alkalom, ha helyesen élünk vele. A lényeg ma már nem merülhet ki ,,a pápás egyház" ostorozásában, visszaéléseinek a felsorakoztatásában és hasonlókban, még akkor sem, ha viszonzás nélkül maradna a Krisztus szerinti evangéliumi magatartás. Ugyanígy nem merülhet ki az ünnepély a reformációi atyák és általában a református múlt dicsőítésében. A múltat (reformátorainkkal és gályarabjainkkal együtt) fölöttébb szeretni kell, de az egyház nem belőle él, hanem a Fő-Krisztusból. Keresztyéni alázattal és a helyes ismeretek birtokában minden szükséges dologra lehetőség nyílik, ami valóban épít (1Korinthus 10, 23; Zsidókhoz 13, 7; 1Timóteus 5, 11-12), de a Reformáció igazi öröksége a magunk állandó reformálása, a Krisztus - Főpásztor iránti engedelmesség keskeny ösvényének a keresése, mind elméletben (teológiai síkon), mind gyakorlatban (a mindennapi gyülekezeti életben). Tőről metszett reformációi gondolkozást hordoz az, aki napról napra (tehát a Reformáció előtt és után egyaránt) kérdésessé teszi: vajon a reformáció értelmében re-formátus-e ő maga, a saját helyi közössége, egyházmegyéje és egyházkerülete és az Úr egész földi teste: az Una Sancta Ecclesia, az Anyaszentegyház."

A 95 TÉTEL

Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október
31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek
az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad
művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes
előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket
velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus
Krisztus nevében. Ámen.

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta,
hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására,
azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével
történik.
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert
a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös
mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli
vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek
országába való bemenetelig.
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő
bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az
egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal,
hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont
kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek
semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind
alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok
szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa)
a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a
szükséghelyzetet.
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól
egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a
purgatóriumban.
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti
jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre,
akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás
után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára
tegyék a töredelem őszinte voltát.
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi
szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól
való feloldás.
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége
szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél
tökéletlenebb volt.
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a
purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával
határos.
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik
egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy
mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel,
hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet
kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak
és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben
teljesen bizonyosak vagyunk.
20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen
minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa
bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit
ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint
teljesíteniük.
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen
elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják
meg, tehát igen kevesen.
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy
hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés
feloldását.
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma
van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve
gyülekezetében.
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem
a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik),
hanem közbenjáró könyörgés által.
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába
dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra
nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának
eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ.
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy
őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz
(pápák) nem igényelték ezt.
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé
a következmény: a teljes elengedés felől.
31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán
elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal
biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok
az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék,
amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és)
ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik.
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket
akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs
szüksége töredelemre.
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek
és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus
és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki,
búcsúcédula nélkül is.
38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem
szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni
elengedés kinyilvánítása.
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia
a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet.
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú
bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis
esetenként.
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy
a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint
a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az
irgalmasság cselekedeteivel.
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a
szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút
vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember,
de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és
azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg,
hanem Isten rosszallását.
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a
fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák
kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják
búcsúkra.
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem
parancsolat, hanem szabad döntés dolga.
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való
részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni
sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor
hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon
ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a
búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig
Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából
és csontjából épüljön fel.
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna,
kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is
saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely
búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket.
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a
búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten
igéjét más templomokban teljesen elnémítják.
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi
vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy
haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor
az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz
díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.
56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve,
és Krisztus nép is ismeri azt.
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok
egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok
mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember
számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a
halált és a poklot.
59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények,
de ő korának szokásos kifejezésével élt.
60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai
(melyeket Krisztus érdeméért kapott).
61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott)
esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent
evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből
utolsókká tesz.
63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak
embereit halászták.
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait
halásszák.
67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás,
- valóban az, de a kereset szempontjából.
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához
mérten a legeslegkisebb dolog.
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú
hirdetőit teljes tisztelettel fogadni,
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot
érdemel,
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és
önfejűsége ellen.
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben
bármi módon csalást követnek el,
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk
ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják
az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát)
erőszakolta volna is meg.
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség
tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet,
ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is
nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi
ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva
felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik
tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a
tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a
rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges
szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték
közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter)
bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen
indíték erre?
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek
a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik
visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való
imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy
megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy
kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket
nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt?
85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és
mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak.
Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk
engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a
dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt
az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes
töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben)
részesítésre?
88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a
pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana
elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz
által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat
és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?
90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és
nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát
ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné
tesszük.
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően
hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel
sem merülnének.
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének:
"Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus
népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt!
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen,
halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke
biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely
a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)





Luther Márton

 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Daruvonulás a Hortobágyon
  2007-10-31 04:55:41, szerda
 
  Daruvonulás a Hortobágyon

A 20. század elejéig a daru a Kárpát-medencében fészkelő faj volt. Ma már csak a tavaszi és az őszi vonuláskor találkozhatunk velük. Viszont ez a két időszak csodálatos élményt nyújt azoknak, akik a kora reggeli vagy alkonyati órákban kimerészkednek a Hortobágyra.

A Kárpát-medencében átvonuló darvak (Grus grus) 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ahol hosszú időre megpihennek, és csak az első hó vagy a fagy beálltával kelnek ismét útra.

A Hortobágy-Halastó vagy más néven Öreg-tó az egyik legfontosabb pihenőhelye a pusztán átvonuló darvaknak. A terület szabadon látogatható, az érdeklődők egy tanösvényen végighaladva ismerkedhetnek meg a terület történetével, valamint növény- és állatvilágával.

Ahogy a tanösvényen a tórendszer vége felé közeledünk, a délutáni szürkületben egyre erősebben hallhatjuk a tavon összegyűlt darvak jellegzetes krúgató hangját. A csapathoz folyamatosan érkező újabb madarak csatlakoznak.





Az ég alján még csak hatalmas méhrajnak tűnnek, de ahogy egyre közelebb érnek, úgy zeng-bong tőlük a határ. A tó fölé érve középre, a sekély, szigetszerű területre ereszkednek, ahol biztonságban tölthetik az éjszakát.

Hosszú pihenő a Hortobágyon

A darvak Észak-Európában és Ázsiában, a lakott területektől távoli lápokon vagy a tavak, folyók nádasaiban költenek. Szeptember elején a hideg beköszöntével útra kelnek a dél felé.

Vonulásuk során hosszú heteket pihennek a Hortobágyon. Míg korábban széles sávban vonultak az észak-afrikai telelőterületek felé, három-négy évtizede a vándorlási útvonal egyre jobban beszűkült a Kárpát-medencére, azon belül is a Hortobágyra.

Ma már a Kárpát-medencében átvonuló darvak 95 százaléka a Hortobágyon keresztül halad dél felé. Míg másfél évtizede még alig háromezer daru pihent itt meg, ma már számuk eléri az 50-60 ezret.






A jelenség hátterében az áll, hogy itt viszonylag zavartalan élőhelyre leltek, és táplálék is akad bőven. A halastavak sekély, szigetszerű részei kitűnő éjszakai pihenőhelyet jelentenek, míg nappal a közeli learatott szántóföldeken sikerrel kutathatnak élelem után, amely főleg gabonamagokból és növénymaradványokból áll.

A halastórendszert a 20. század elején alakították ki a folyószabályozás révén létrejött mesterséges szikesek hasznosítására. Elsőként a mai Öreg-tó építése kezdődött 1915-ben, melynek területe jelenleg kétezer hektár. Létrehozásakor 17 medencéből állt, mára viszont az elmocsarasodás, elnádasodás miatt csak tíz medence működik. Később további halastavakat is létesítettek a környéken, így az összesen 6000 hektár területű hortobágyi tavak ma a világ egyik legnagyobb mesterséges halastórendszerét alkotják.

A terület természetesen nem csak a darvaknak nyújt menedéket. Igen gazdag növény- és madárvilága miatt 1979-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listájára, azaz a Ramsari területek közé is.



 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Humor
  2007-10-31 04:45:52, szerda
 
  Egy rabló megállít egy embert és ezt kiáltja:
- Ide a pénzt!
Erre az ember:
- No de kérem, én országgyűlési képviselő vagyok!
- Ja az más. AKKOR IDE A PÉNZEMET!

A tanító néni kérdi az iskolában:
- Na gyerekek ki tudja, hány csúcsa van a tüdőnek?
Misike gyorsan rávágja:
- Kettő!
- Igen, de honnét tudod?
- Láttam a nővéremet zuhanyozni!



 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 297 
2007.09 2007. Október 2007.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 297 db bejegyzés
e év: 3291 db bejegyzés
Összes: 23703 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1349
  • e Hét: 22600
  • e Hónap: 115404
  • e Év: 1238840
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.