Belépés
yoz69.blog.xfree.hu
Gyors vagyok és megeszlek... Pedigree Pál
1981.10.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A világ legnagyobb ugrása
  2007-10-26 08:04:51, péntek
 
  A világ legnagyobb ugrása
2007. október 20., szombat, 8:50

Michael Fournier a világ legnagyobb ejtőernyős ugrására készül, 40 kilométeres magasságból. Összeállításunkban rövid interjút olvashatnak a merész franciával, és megismerhetik dr. Szabó Sándor orvos alezredes véleményét arról, hogy egyáltalán túlélhető-e egy ilyen ugrás.

Fournier már régóta készülődik a "szuperugrásra", de hol az időjárás szólt közbe, hol a ballon hibásodott meg, hol a pénz fogyott el, így végül rendre elhalasztották a rekordkísérletet. Fournier érdeklődésünkre elmondta, hogy a legközelebbi lehetőség 2008 májusának végén lesz. Az ugrással négy világrekordot is megdöntene egyszerre: a legmagasabbról történő és a leghosszabb ideig tartó szabadesés rekordját, a szabadesés sebességrekordját és az emberes ballonrepülés magasságának rekordját.

A tervek szerint Fournier űrhajós-szkafanderbe öltözve, egy ballon túlnyomásos kabinjában emelkedik fel 40 km-es magasságra. A két és fél órás megpróbáltatás után egy szerkezet nyomástalanítja a kabint, felfújja a védőöltözéket, a pilóta pedig lekapcsolódik a ballonról, kinyitja a kabin ajtaját és... ugrik! A számítások szerint 30 másodperccel a kabin elhagyása után túllép a hangsebességen, 51 másodperccel később pedig eléri maximális sebességét, az 1782 km/h-t. Amint megközelíti az atmoszféra sűrűbb rétegeit, fokozatosan lelassul, majd 1000 méteres magasságban, körülbelül 190 km/h-ás sebességnél kinyitja az ejtőernyőjét, és végül a 6 perc 25 másodperces út végén remélhetőleg szerencsésen földet ér.

A 63 éves Michael Fournier nem tartja magát idősnek az extrém kísérlethez. Szerinte ez tapasztalat és gyakorlat kérdése, ráadásul elmondása szerint tökéletes fizikai és pszichológiai állapotban van. Katonaként, ejtőernyősként már eddig is legalább 8500 ugrást hajtott végre, és legmagasabb, 12 000 méteres ugrását Franciaország rekordjaként tartják számon.

Az eddigi legnagyobb ugrások

Az eddigi szabadesési rekordot jelenleg az oroszok tartják Roger Eugene Andrejev tiszthelyettes 24 483 méteres ugrásával, amit 1962. november 1-jén hajtott végre. Korábban Joseph Kittinger, az USA légierejének pilótája 31 333 méterről végzett el egy ugrást 1960. augusztus 16-án egy tudományos kísérlet keretein belül. Ám mivel egy kis stabilizációs ernyőt is használt, sosem ismerték el hivatalosan, mint szabadesési rekordot. A jelenlegi kísérlettel Michael Fournier nemcsak rekordot kíván felállítani, illetve egy rendkívül különleges élményt átélni, hanem az ugrás során szerzett személyes és műszeres tapasztalatait a tudomány, az orvoslás és főként az űrkutatás javára szeretné fordítani.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=jScjpXS3SY6S7QnH

1960. augusztus 16-án Joseph Kittinger, az amerikai légierő ejtőernyős századosa egy űrhajós mentőberendezés beugrásakor végrehajtotta máig megdöntetlen rekordnak számító ugrását. 102 800 lábról, azaz több mint 31 kilométer magasból ugrott ki egy héliumballonból. Kiugrása után 16 perccel ért földet

Egy gyermekkori álom beteljesedése - interjú Michael Fournier-vel

[origo] [Tudomány]: Ön 40 kilométeres magasságból kísérli meg az ugrást. Miért éppen 40 kilométerről és nem többről vagy kevesebbről?
Michael Fournier: A válasz egyszerű. Egy nagy sztratoszférikus ballont fogok használni, hogy feljussak erre a magasságra. (Az alkalmazott ballon nem tud ennél magasabbra szállni - a szerk.)

Emlékszik még, mikor jutott először eszébe ez a merész ötlet?
Nagyon régen. Már gyerekkoromban is arról álmodoztam, hogy egyszer kijutok az űrbe és megcsinálom a világ legnagyobb ugrását.

Ön már több mint 8500 ejtőernyős ugrást hajtott végre életében. Mit gondol, az eddigiekhez képest hozhat új tapasztalatot a szuperugrás?
Mindenképpen. Óriási magasságból, nagyon hosszan fogok szabadon esni.

Vannak-e tudományos céljai a kísérletnek?
Igen. Ez az extrém magasságból végrehajtott ugrás hasznos információkkal szolgálhat az űrhajósoknak. Vészhelyzetben lehetőségük nyílna az űrhajóból való menekülésre. Gondoljon csak a Challenger vagy a Columbia katasztrófájára!

Mit gondol mi lesz a legnehezebb a kísérlet során?
Az előkészületek... Túlságosan hosszú ideig tartanak.

Hogyan készül fel testileg lelkileg a nagy eseményre?
Nagyon szigorú napirend szerint élek. Ügyelek az egészségemre, mindennap sportolok, részt veszek szimulációkon és rendszeresen gyakorlok a magassági kamrában.

Vajon léteznek még valódi kihívások a Földön, vagy már csak a világűrben akadhatunk rájuk?
Szerintem az ember mindig is találni fog merész, sőt egyre merészebb kihívásokat.

A szuperugrást többször elhalasztották már. Mi a legújabb terv, mikor kerülhet sor rá valóban?
2008 májusának végére, júniusának elejére van kitűzve az ugrás megkísérlésének következő időpontja.

Örök mementó

1875 áprilisában három bátor ember emelkedett Zenith nevű ballonjával ismeretlen magasságokba: a Tissandier, Sivel és Croce Spinelli nevű léghajósok az ég meghódítására készültek, miközben az élettani ismeretek még rendkívül korlátozottak voltak arról, hogy milyen kihívások várnak rájuk. Bár Paul Bert (a repülőorvostan atyja, a repülésélettani-magasságélettani problémák első kutatója, az első barokamra megépítője) hasznos tanácsokkal látta el őket indulás előtt, néhány probléma csak a repülés során vált nyilvánvalóvá, és ez kettejük életébe került, a harmadik pedig megsüketült. Nem számoltak azzal, hogy a nagy magasságban a magukkal vitt oxigéndús levegőt adagoló tartály szelepe a nedvesség és a hideg miatt befagy, és oxigénhiányos állapotba kerültek. A túlélő naplója az oxigénhiány leírásának első, szinte tudományos igényű megfogalmazása, örök tanulság minden repülő ember számára. Két társát közös sírba, közös síremlékkel temették el Párizsban, de történetük örök mementó: a repülés könyörtelen az emberi hibával, a felkészületlenséggel, a nemtörődömséggel szemben.

A szuperugrás élettani kockázatai - interjú dr. Szabó Sándor András orvos alezredessel

Michael Fournier a szuperugrás során állandó orvosi felügyelet alatt lesz. Egy ráerősített speciális öv több mint 200 fiziológiai paraméterét méri folyamatosan, az adatok pedig orvosaihoz továbbítódnak, akik a földet érésig figyelik őt. Nem véletlen a gondos orvosi előkészület, hiszen a ballonrepüléseknél hatványozottan jelentkezhetnek élettani problémák. Nincs hermetikus kabin, így közvetlenül hat az oxigénhiány, a hideg, a sugárzás, az ózonkoncentráció növekedése. Számolni kell a térbeli tájékozódás elvesztésével, az exponenciálisan növekvő sebesség okozta szokatlan problémák veszélyével. Túlélhető-e egy ilyen ugrás? Dr. Szabó Sándor András orvos alezredes, a kecskeméti Repülőorvosi-, Egészségvizsgáló és Kutató Intézet Magasságélettani és Funkcionális Diagnosztikai osztályának vezető főorvosa szerint - a modern repülőorvostan ismeretei és a legújabb repülőműszaki megoldások alkalmazásával - igen. Persze, ha minden jól működik.

[origo] Tudomány: A magasság növekedésével exponenciálisan csökken a légköri nyomás és jelentkeznek az oxigén hiányának tünetei. Hogyan hat ez az emberi testre?
Dr. Szabó Sándor: Körülbelül 2000 méteres magasságig tart az indifferens zóna, ekkor az egészséges szervezet nem érez különösebbet. Egészséges ember szív-érrendszere 4000 méterig tökéletesen kompenzál a reflexek aktivizálódása és a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának felpörgetése, adrenalin és szteroid stresszhormonok termelése révén. 4-6000 méter között van a "tökéletlen kompenzáció zónája": itt még a legegészségesebb ember rövid távú alkalmazkodóképessége is gyorsan csökken. Míg 5500 méteren 20-30 perc a hasznos öntudati idő (vagyis amíg a pilóta képes magát menteni és cselekedni), addig ez a további emelkedéssel drámaian csökken, végül a jól begyakorolt mozgások kivitelezhetetlenné válnak, súlyos memória- és pszichés teljesítményzavarok lépnek fel. Kialakulhat az akut hypoxia, melynek legalattomosabb jellemzője, hogy a homloklebeny önkritikára, hangulati stabilitásra kifejtett szabályozó tevékenysége csökken az itt levő idegsejtközpontok gyengülő oxigénellátása miatt. Úgynevezett magassági részegség jelentkezik: antialkoholista kollégám szerint 2 pohár pezsgő (másnak esetleg több deci rum) okozta lebegés következik, indokolatlan felhangoltsággal, jókedvvel, a reális helyzetértékelés és az önkritika elvesztésével.

Hogyan védhető ki nagy magasságokban az oxigénhiány?
A katonai gépek fedélzetén egyszerűbb a helyzet, hiszen a pilóta hermetikus kabinban ül, vészhelyzetben pedig mindig ott van a magassági védőfelszerelés. Manapság oxigénmaszk és a magassági védőruha óvja a pilótát a kabin sérülése esetén, amikor elmegy a kabinnyomás és a levegő. Szükség esetén 3-8000 méter között a fedélzeti rendszerek oxigént kevernek a belélegzett levegőhöz, ennél magasabban már 100% oxigént adagolnak. Azonban 12 000 méter fölött ez sem elég, a környezeti nyomáson adagolt oxigén mellett is kritikus értékre csökkenne a tüdőben az oxigén résznyomása. Ekkor a túlélés érdekében a rendszer túlnyomással adja az oxigént a légutakra és a tüdőre.

A nagy magasságú ugrásoknál viszont közvetlenül hat az oxigénhiány! A katonai ejtőernyőzés le is van korlátozva 10-11 kilométerig, hogy túlnyomásos légzésre ne legyen szükség. Ilyen magasságban a hasznos öntudati idő már csak 9-12 másodperc, és mindezek mellett még felléphet a magassági keszonbetegség is. Ez annyit jelent, hogy az alacsony nyomás miatt nitrogénbuborékok válnak ki a vérben, és a légembóliához hasonló érelézáródások kialakulnak ki a különböző létfontosságú szervekben. Tartós előzetes oxigénlégzéssel már a földön, folyamatos oxigénmaszk használattal pedig a repülés közben csökkenthető a veszély. Ám ha ez az elővigyázatosság elmarad, akkor 5500 méter fölött megkezdődik a nitrogén kiválása a vérben és a nyirokban, 7600 méter fölött pedig mindenkinél kialakul a keszonbetegség alapeleme, a nitrogénbuborék. Ezért ejtőernyősök, ballonrepülők emelkedése során ezt figyelembe kell venni: már a földtől kezdve célszerű 100% oxigént szívni és az elérendő magasság függvényében túlnyomásos oxigén adagolását is ajánlatos biztosítani.

A számítások szerint a szuperugrás 6 perc 25 másodpercig fog tartani. Mi történhet az ejtőernyőssel a hosszú zuhanás alatt?
A zuhanás során a nyomás gyors növekedése jelenthet gondot. Ilyenkor a középfülben a nyomáskiegyenlítődés nem automatikus, így a garat és a dobüreg közötti fülkürt szellőztetésének elmaradása a dobüregben egyfajta középfülgyulladásra utaló heves dobhártyafájdalmat, esetleg kilyukadást okozhat. A közlemények szerint Michael Fournier nyomásálló szkafandert fog viselni, melynek belsejében legalább fél atmoszféra nyomást fenn fognak tartani, és tekintve a tapasztalt ejtőernyős megfelelő nyomáskiegyenlítő manővereit, az előbb említettek veszélye véleményem szerint minimális lesz.

40 kilométeres magasságban a hőmérséklet is igen embert próbáló lehet.
Igen, itt a hideg elvileg komoly kockázati tényező. A sztratoszféra nagy részében, 12 kilométeres magasság fölött mínusz 55-mínusz 100 Celsius-fok körüli hőmérséklet van. Ez a mai magassági ruhákkal, megfelelő szigetelőrétegek, fűtőszálak beiktatásával nem jelenthet gondot. Inkább a technikai részegységek, a szenzorok, az oxigénmaszk, a kilégzőszelep-csutora páramentesítését és fagymentességét kell biztosítani.

A ballon elhagyása után 30 másodperccel Michael Fournier túllép a hangsebességen. Egy újságírói kérdésre, hogy ez milyen érzés lehet, egy alkalommal azt nyilatkozta: "valószínűleg semmilyen". És egészségügyi szempontból?
A hangsebesség átlépése inkább csak elméleti problémát jelenthet. A hangrobbanás, a földet elérő összezáró hanghullámfrontok okozta akusztikus hatás a földi szemlélőben okozhat esetleg dörejártalmat, de a repülőeszköz fedélzetén nem. A szabadesésben zuhanó emberi test a légritka térben véleményem szerint nem kelt olyan drámai akusztikus hullámfrontokat, ami őt vagy környezetét "megrázná". Az előzetes próbababa-mérések során a "Bang", a hangsebességi határ átlépése nem jelzett problémát. Légritka térben alacsonyabb a hangsebesség is, a légsűrűség növekedésével pedig a gyorsulás is csökken, a földközelben ejtőernyőt nyitó ejtőernyősnél pedig az utolsó fázisban az esési sebesség már közel állandó. A hangsebesség fölötti zuhanás, a súrlódás értékének növekedése azonban felveti a túlhevülés problémáját. Ezt a próbababával végzett kísérlet során érzékelőkkel bizonyosan kimérték, és a magassági ruha megfelelő szigetelésével, hőálló külső réteg alkalmazásával kivédhetőnek ítélték. Nagy magasságban, légritka térben a hőmérséklet fogalma amúgy sem értelmezhető a hagyományos módon, a molekulák közötti távolság nagyobb, a hőmozgás okozta energiaátadás kisebb.


A videón a magassági ugrásról nyilatkozik Kis György, a Vörös Meteor Ejtőernyős Klub oktatója

Michael Fournier teljes felszerelésébe öltözve körülbelül 120 kilogramm lesz. A felszerelés fontos része a magassági ruha. Foglaljuk össze az előzőek alapján is, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie?
40 kilométeres magasságban már közel vákuum van, a légköri nyomás már csak 2-2,5 Hgmm. Ilyen körülmények között "önhordó" jellegű szkafandert kell biztosítani, ahol a nyomásálló réteg biztosítja a keszonbetegség megelőzését, a sisakra jutó oxigén nyomása pedig a légzéshez szükséges oxigén mennyiségét és a szén-dioxid elvezetését. Beépített réteg gondoskodik a hőszigetelésről, a környezeti hideg és a súrlódás okozta esetleges túlmelegedés elleni védelemről. Talán a kozmikus sugárzás ellen védőréteg "megspórolható", tekintve a rövid időt, amit az adott magasságon tölt. Ám ne feledjük: nagyobb magasságban még a másodlagos kozmikus sugárzás sokkal erősebb, 70 kilométeres magasságban a tengerszintinek 100-szorosa.

Teljes nyomásálló testfedésre, így kesztyűre is szükség van. 19 200 méter körül a környezeti nyomás 47 Hgmm, ami azt jelenti, hogy a testfolyadékok testhőmérsékleten felforrnak, és vízgőz alakjában kilépnek az alacsony nyomású bőr alatti szövetek, valamint a mellkasban az erek, a tüdők közé: ún. magassági szöveti emphysema alakul ki. Ha a test egész felszínére nem biztosítják a kompenzáló ellennyomást, akkor dudorok, feszítő, fájdalmas hólyagok jelentkeznek, mint ahogy azt Arnold Schwarzenegger alakította elég élethűen a Total recall (Emlékmás) című filmben, amikor kirepült a Mars felszínére.

Mit gondol, az emberi teljesítmény végső határainak feszegetésén túl mit hozhat a tudomány számára ez az őrültnek tűnő vállalkozás?
Ha ez az extrém magasságú ugrás sikerül, egyfelől az extrém sportok orvosi problémáinak jobb megismerését és adekvát védőfelszerelések kidolgozását teszi lehetővé. Másfelől viszont reális alternatívát jelenthet az űrhajósok számára a felszállás és leszállás kritikus fázisában az űrrepülőgép/űrhajó gyors elhagyására vészhelyzetben. Bár hozzátenném, hogy a nagy sebesség, forgás miatt ennek kivitelezése önerőből szerintem kétséges.

[origo]

A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:

http://origo.hu/tudomany/20071017-michael-fournier-a-vilag-legnagyobb-ejtoernyos- ugrasa.html

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2007.09 2007. Október 2007.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 29 db bejegyzés
Összes: 88 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6
  • e Hét: 49
  • e Hónap: 161
  • e Év: 6072
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.