Belépés
vicky0709.blog.xfree.hu
Az ember keményebb, mint a vas, erősebb, mint a kő, és törékenyebb, mint egy szál rózsa. Vicky Baby
1985.07.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
Nagy ajándékok
  2007-11-26 18:14:42, hétfő
 
  NAGY AJÁNDÉKOK TORA


Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szíved fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy izzik, mint parázs, a fény.
Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sóhaj terem.
Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.
( József Attila )
 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
DAmono
  2007-11-26 18:14:09, hétfő
 
  Szapardi Zsoko Damono

X szonett

Ki kaparja le az égről a kéket
ki tépázza meg a fellegek vonulását
ki alkot kristályt a ködből
ki illan el a hervadó világból

ki oldja fel magát az alkony bíborában
ki lélegzik az időlüktetésben
ki cikáz át villámként ha résnyire tárom az ajtót
ki olvad el tekintetem nyomán

ki szól amíg beszélek szóközeimben
ki sír a csendem árnyán
ki kísér el vadászni

ki rántja le rólam a leplet
ki robban szét itt legbelül

Ki vagyok voltaképpen?
 
 
1 komment , kategória:  színházas  
Beszéljünk a szerelemröl
  2007-11-26 18:13:40, hétfő
 
  MÜLLER PÉTER: BESZÉLJÜNK A SZERELEMRŐL!

... Vagyis ez nagyon intim dolog. Párostánc. Senki sem fér bele - mindenki mást kivet magából. Arról nem is szólva, hogy az intenzitása roppant nagy: szerelembe sokkal többször halunk bele, mint a szeretetbe. Tudjuk az irodalomból és saját tapasztalatunkból is, hogy van ebben az élményben valami "földöntúli", valami őrület, valami elvarázsoltság, láthatatlan mágnes, mely a másikból húz, magamból pedig kilök és taszít a Nagy Te felé, aki váratlanul mindenkinél fontosabb lesz, s aki miatt nemcsak fölboríthatom az életemet, de néha átszédülhetek a túlvilágra is.
Az önelvesztés sehol sem olyan elementáris, mint itt: a szerelmesek úgy érzik, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, azt akarják, hogy legyenek egyek, olvadjanak egymásba: ebben az állapotban - ha belezuhan - még a legönzőbb ember is hajlandó föladni egoizmusát.
Beszéltem már arról, hogy a magyar spirituális nyelv. Vagyis ősi transzcendens titkokat őriz. Tud valamit, amit csak azok tudhatnak, akik magasról jöttek s elhozták magukkal azt, amit istenközelben láttak. Lejjebb már nem látható.
Ezért van külön szavunk a SZERELEMRE. Mit rejt ez a szó? A dualitás titkát. Mai jelképekkel szólva ez azt jelenti, hogy a teremtés ősrobbanásakor az addig egységben élő Teremtő megszámlálhatatlan lélekké szórta szét magát, mint egy ősnap, mely kiárasztotta fényét, s mi most valamennyien ennek az ősfénynek egy-egy sugara vagyunk, akik elrobogtunk ugyan a végtelenbe, mégis összetartozunk, egymással s a teremtő Napunkkal is. Ez az összetartozás-érzés a SZERETET.
Az őstudás azonban azt is mondja, hogy ebben a teremtő "robbanásban" minden egyes lélek MÉG KÜLÖN-KÜLÖN IS SZÉTVÁLT. KETTÉVÁLTUNK, MINT EGY KÖZÖS GYÖKERŰ LÁNG, AMELYNEK KÉT NYELVE VAN, S MIVEL LESZAKADTUNK A FORRÁSRÓL, A KÉT LÁNGOCSKA MOST KÜLÖN-KÜLÖN VILÁGÍT S EGYMÁSTÓL IS SZÉJJELTÉPVE KÓBOROL A MINDENSÉGBEN, AZZAL AZ ÖNTUDATLAN REMÉNNYEL, HOGY A MÁSIKRA RÁTALÁLJON, S ÚJRA ÖSSZEFORRJON VELE ...
Ez a szerelem: a másik felem keresése. Ezért van az, hogy a szerelem csakis két lélek ügye. És azért ilyen roppant erős és mindent elborító érzés, mert itt nem csupán arról van szó, hogy egy szétszórtságot akarunk összehozni, hanem arról, hogy egy FÁJDALMAS SZÉTTÉPETTSÉGET AKARUNK ÚJRA ÖSSZEFORRASZTANI. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki a duáltársunk, akit szerelemmel szeretünk. Szó sincs róla.
Rendszerint azt történik, hogy valakire rávetítjük ezt a szerepet, sokszor csak azért, mert hasonlít vagy emlékeztet a Nagy Te-re. Azt hisszük, hogy találkoztunk a "másik felünkkel" - ez a szerelem. Sokan képesek kiváltani belőlünk ezt a duálszomjúságot. Ezért van az, hogy sokszor lehetünk szerelmesek; "beleábrándulunk" valakibe, majd kiábrándulunk belőle, mert rájövünk, hogy nem "az". A szomjúság bennünk van. És a szerelem sem kívülről jön, hanem belülről. Rávetítjük a másikra hiányunkat, s azt hisszük, hogy Te vagy az. Ezért a szerelmek rendszerint nem tartanak sokáig. Még akkor sem, sajnos, ha valaki a VALÓSÁGOS DUÁLPÁRJÁVAL TALÁLKOZIK.
Ugyanis nem arról van szó, hogy elvesztettük egymást, s ha végre találkoztunk a nagy végtelenségben, akkor el van intézve minden, hanem arról, hogy a szétszakadás oka egy kölcsönös elhomályosulás, önelvesztés, taszítás eredménye. Szellembukás, melyet jóvá kell tenni, s amiből meg kell tisztulni. Hiába találkozunk újra, ha vakok, koszosak, méltatlanok vagyunk egymásra.
Ezért van az, hogy néha duálpárok találkozása is pokol. Mert az összevonzás ereje megvan ugyan, de ha itt seb a sebbel, rögeszme a rögeszmével találkozik, nagy fájdalmat okozhatnak egymásnak. Sok mindent beszélhetnék erről, de itt most nincs se helyem, sem időm.
Van egy igen magasról inspirált magyar író, aki erről sokat tud: Madách Imre. Tanácsolom, hogy olvasd el az Ember tragédiáját ezzel a szemmel. A címet úgy is érthetjük, hogy ez Ádám és Éva szerelmének tragédiája. Kettőjüké egyszerre, mert csak együtt "emberek", még akkor is, ha Éva szegény csak sodródik Ádám egyre sötétebb és ostobább korokat előidéző szenvedélyében. Bármi is történik velük, végső soron szétválaszthatatlanul összetartoznak.
Figyeld meg, milyen történelmi drámákon, halványuló örömökön, de főleg szenvedtető viharokon, vak szenvedélyeken, önzésen, lelki vakságon, sőt, már-már teljes elidegenedéssel fenyegető jégvilági közönyön megy át a szerelmük története, míg beteljesedik. Végül Éva lesz az emberiség megváltója. Az Ember tragédiája egy szerelem kálváriája, melyet a luciferi erők nem tudnak legyőzni. Hála Éva bölcsességének.
 
 
0 komment , kategória:  érdekesség  
Szeretlek!!
  2007-11-26 18:12:52, hétfő
 
  Szeretlek!


Hogy eme érzést kimondjam,
Füledbe őszintén suttogjam,
Kevés most a betű, a szó,
Testünk egymásba fonódva,
A magány elöl meglógva
Miképp az elszabadult táltos ló.

Lelkem édesvízében a halacska
Szavak nélkül is mondja,
Csupán a szemével Szól hozzád,
Nem adott néki hangot a teremtő,
A kiszámíthatatlan jövendő,
Remélem sokáig néz még féltőn rád.

Elveszem babonázó szemedben,
Elfekszik kezem kezedben,
Kincsére lelt szívem aranyásója,
Véled feledem az egyedül haragját,
S leszelem a gyönyör kenyérdarabját,
Melynek te vagy íze, fűszere, sója

Szeretném az ölelő vágynak hálója,
Mely szédült áldozatait magába fonja,
Még sokáig volna börtönünk,
Midőn egymás lángját táplálva,
A Nap égető fényét kihasználva,
Közös tűzben együtt megégünk.
 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
Reményem voltál
  2007-11-26 18:12:27, hétfő
 
  Reményem voltál

Reményeim mind megfakultak,
mint a krónikákban szedett oldalak,
s most rég' ismerősként üdvözöl;
keblére ölel a hideg közöny.

Nemrég még hittem, jobb lehet,
talán majd fordul velem a világ,
de nem így gondoltam, ily hirtelen;
méla undorral, s ily ostobán.

Nem ezt kértem, mégis ezt kapom...
a juss az juss, s bár nehéz a falat,
meg is fekszi kényes gyomromat;
keserű ízét majd borba, könnybe fojtom.

Hisz reményeim mind üres szavak,
ígéret festette, lemálló falak,
törött ablakban nyikorgó zsanér;
utolsót lobbanó, halovány gyertyafény.
 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
Hogy szeressenek engemet
  2007-11-26 18:11:27, hétfő
 
  HOGY SZERESSENEK ENGEMET


Kérek mindenrangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!

Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.

Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószivek falára:

Kérek testvéreket és barátokat,
kérek mindenrendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!

1923

Dsida Jenő
 
 
1 komment , kategória:  vers(ek)  
Őszi dal
  2007-11-26 18:10:52, hétfő
 
  ŐSZI DAL


Őszi levélke
Őszi szél hajtja,
Nyitva az ablak,
Berepül rajta;
Sápadt kezemre
Leül pihenni...
Pihenj levélke
Nem zavar senki!

Amíg ringatlak,
Amíg becézlek,
Aludj és álmodj
Tündérmeséket;
Aztán menj tovább
Csendesen, halkan...
Hogy itt tartsalak,
Nincsen hatalmam.

Te előtted már
Lehullt a fátyol
Arról a titkos
Sejtett világról,
Ahonan senki
Vissza nem tért még,
S viszontlátsz sok-sok
Levéltestvérkét.

Lesznek közöttük
Kikért remegtem,
Kik után vágytam,
Kiket szerettem
S kiket a zord ősz
Elragadt mégis...
Súgd meg nekik, hogy
Megyek már én is...

1923

Dsida Jenő
 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
Egy fehér lélekhez
  2007-11-26 18:10:14, hétfő
 
  EGY FEHÉR LÉLEKHEZ


Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.

Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.

Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé!

1923

Dsida Jenő
 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
Ketten vagyunk csak
  2007-11-26 18:09:37, hétfő
 
  Ketten vagyunk csak


Ketten vagyunk most, ne figyelj másra,
Csak Te és én, és a pillanat varázsa.
Csak Téged látlak; az arcodat,
Csak Téged hallak; sóhajodat.
Csak a szemed fénye világít,
Csak a szívünk irányít.
Ne gondolj másra,
Csak e vallomásra,
Nincsen értelem,
Csak az érzelem.


 
 
0 komment , kategória:  vers(ek)  
Motinak
  2007-11-26 18:07:14, hétfő
 
  Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre.

/Ady Endre idézet/

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
2007.10 2007. November 2007.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 541 db bejegyzés
Összes: 9832 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 96
  • e Hét: 906
  • e Hónap: 3052
  • e Év: 120896
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.