Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 339 
LIDL áruház az óvoda helyén?
  2007-03-31 12:43:21, szombat
 
  Napirend elötti felszólalás a LIDL ügyében
2007-03-31 00:24:21 elnök

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelet Képviselőtestület! Kedves Erzsébetiek!

Megdöbbenve vette tudomásul a Fidesz frakció a Lidl Magyarország előterjesztését, hogy áruházat kíván építeni a Baross utca és a Nagy Sándor utca sarkán.

Ez az előterjesztés a Városfejlesztési Bizottság március 20.- ülésén történt.
Az említett terület egy olyan telek, ahol a Szociális Foglalkoztató és egy óvoda kiváló épületei állnak.

A Szociális Foglalkoztató nélkülözhetetlen kerületünk életében, hasznos tevékenységet végez, több embernek ad munkalehetőséget.

A mellette levő Baross óvodáról engedjék meg, hogy személyes vonatkozásban is szóljak néhány szót. Ebben az intézményben 22 évet dolgoztam, a Baross óvoda egy kicsit az én "gyermekem" is. Nagyon értékes intézmény, kiváló hagyományai, emberi kapcsolatai vannak.

Több projektet vezettünk be, melyek országos hírre tettek szert. Méltán lehet a kerület büszke a német nemzetiségi nevelésre, mert ezen a területen is egyedülálló eredményeket értünk el.

Nemrég volt megalakulásának 10. évfordulója. Nagyon sokan ismernek, szülők, gyerekek - akik azóta már felnőttek. Sokukkal még ma is tartjuk a kapcsolatot.

Tudják rólam: az én szívem a gyermekekért dobog, tudom ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül, ezt az érzést senki nem veheti el! Semmiképp sem szeretném, ha hátrányba kerülnének a gyermekek érdekei, ill. a német kisebbség alapvető igénye veszélybe kerülne!

De most félre az érzelmekkel! A Fidesz támogatja, hogy az emberek előnyösen tudjanak vásárolni, még akkor is, ha tudjuk: a Lidl nem magyar árúkat forgalmaz. Jöjjenek, építsenek! Természetesen a környezetbe illeszkedő tervekkel, de ezáltal ne sérüljön két ágazat intézménye.

Minimum, hogy szociális és az oktatási területtel legyen egyeztetés, hiszen kerületünk Fejlesztési szellemével nem egyeztethető össze az intézmények munkájának sérülése. Javaslom az ügy körültekintő kivizsgálását!

Kérem Tisztelt Képviselőtársaimat, hogy a Lidl ügyében elsődlegesen a Szociális Foglalkoztató és az óvoda, a gyerekek, a szülők érdekeit vegyék figyelembe, mielőtt állásfoglalásukat kialakítják! Köszönöm, hogy meghallgattak! Marton Sándorné Önkormányzati képviselő

http://www.fideszbp20.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Provokáció és akik felülnek
  2007-03-31 10:51:39, szombat
 
  Provokáció és akik felülnek
Dr. Váczi Judit 2007. március 28. 10:40



Vezető hír: Az MSZ(M)P és Gyurcsány(i) népszerűsége mind a teljes, mind a
biztos pártválasztók között a bányászbéka feneke alatt. Reagálás a Jobbik
részéről: Árpád-sávos felvonulás a budai várban.

Tegyétek csak fiúk . most éppen aktuális!
Most kell megmagyarázni a tökéletlen népeknek, miféle fasiszta jelképek
vannak az amerikai zászlóban és az Árpád-sávos zászló miért nem fasiszta
jelkép, mint aminek a komcsik szajkózzák!
Van egy javaslatom: vegyük elő a szekrényből a Turul-madarat is ... és
nemzeti büszkeségünkben,
a Hősök terén minden nap reggeltől másnap reggelig tartsunk előadásokat a
Turul madárnak az ősmagyarok rovásírásával való összefüggéséről, ezzel
tágítva a nemzettudatot!

Eredmény: az összes balliberális médium egész nap kint lesz a Hősök terén,
24 órán keresztül azzal foglalkozik a Napkelte, Napközben, Napnyugta,
Napéjszaka, hogy betört hazánkba a fasizmus és ezt "szakértőkkel" fogja
alátámasztani, szintén 24 órán keresztül!
Nem sokkal ezt követően az MSZ(M)P népszerűsége fokozatosan nőni kezd, a
népek már
nem is fogják olyan undorítónak találni a vizitdíjat, a pedagógusok
elbocsátását, az iskolák bezárását,
az ingatlanadót, az orvosok utcaseprővé degradálását, a kórházak eltűnését,
örömmel fognak megdögleni a háziorvosi rendelő és a 200 km-re lévő
legközelebbi kórház között, stb. stb.

Kedvencem, a Magyarok Világszövetsége, élén Patrubánnyal: most kell újabb
népszavazást tartani a kettős állampolgárságról.
Eredmény: az egész média naphosszat "szakértők" özönét fogja meginterjúvolni
arról,
hány száz millió román vonul be hosszú tömött sorban, elvenni a
magyar-magyaroktól az utcaseprői munkahelyeket az óriási minimálbérükkel
együtt; mennyivel lesz kevesebb a magyar-magyar nyugdíjas nyugdíja, hogy
ennek következtében már a 12. havi nyugdíjat is meg kell vonni tőlük,
bla-bla-bla...
Ezzel párhuzamosan az MSZ(M)P népszerűsége fokozatos lendületet vesz, a
népek már nem is fogják
olyan undorítónak találni az ingatlanadót, a kórházak eltűnését,
kifejezetten egészségesnek találják majd,
hogy nincs pénzük a recept kiváltására, stb. stb.

Halkan kérdezem: Mikor lesz már annyira érett a jobboldali szavazótábor,
hogy olyan vezetőket válasszon magának, akik valamilyen alacsony szinten, de
legalább értik, érzékelik a politika szélesebb értelmű játszmáit,
még pontosabban: mikor fogja kiköpni magából azokat, akikről "kapiskálni"
véli,
hogy itt valami nem stimmel.
Mikor esik le Rácz Sanyi bácsinak a tantusz, hogy ő egy "figura", egy
"bábu",
akivel Patrubány "hitelesítteti" az MVSZ-t.

Így lehet "hatástalanítani" a Fidesz kezdeményezte népszavazást, így lehet
elérni, hogy ne menjen el a választópolgárok 50 százaléka, és végül ne egyen
az eredményes és érvényes!
A Jobbikról nem feltételezek ilyesfajta gonoszságot, kiszolgáltatottságot,
de a hülyeség a vezetésben ott is tombol!
Vona Gábor történelemtanár, de politikai érzéke a nullával egyenlő.
És ez bizony nem túl hasznos egy politikai párt esetében.
Mert az még túlélhető volna, ha nem tudna korcsolyázni, de ha a politikai
játszmákat ennyire képtelen felismerni, megérezni, akkor bizony alkalmatlan
politikusnak.
Már csak abban reménykedem, hogy magukban a választópolgárokban megszólal
egy belső hang ... nem baj,
ha csak érzés..., hogy NEM, most NEM írunk alá semmilyen kettős
népszavazásos
MEGALÁZTATÓSDIT, nincs szükségünk még egy kudarcra!
Ennyi, pont ennyi elég lenne!
Hogy ne jöjjön össze a népszavazás, még ha a Fideszre átkot és mocskot fog
is lövöldözni az MVSZ,
és ettől kezdve napi vendég lesz a Napkeltében, Napközbenben, Napnyugtában,
Győzike és
Mónika show-ban, Mokkázóban és Big Brotherben, no meg a Blikkben!

Most offenzív helyzetben van a Fidesz és Patrubány - már megint egy
magyar -,
aki elárulja, megakadályozhatja, hogy eltakarítsuk a szemetet az útból!

http://www.gondola.hu/cikkek/53587
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Konferencia
  2007-03-31 09:44:50, szombat
 
  Konferencia
2007.március 31.-én szombaton 11 órától
Árpád évében a Trianon-kutatásról c.
Helyszín: Magyarok Háza
Budapest, V.Semmelweis u.3

11.00.- 11.03 Házigazda: Bevezető Lg Mireisz Tibor
11.05.- 11.10 Vers, előadja Lg.vitéz Sinkovits-Vitay András
11.15.- 11.25 Köszöntő: Patrubány Miklós elnök, MVSZ
11.30.- 12.05 Bakay Kornél régész: Árpád, az európai dinasztia megalapítója
12.10.- 12.45 Raffay Ernő történész: A Trianon-folyamat, s annak mai
folytatása
12.50.- 13.25 Koltay Gábor filmrendező: A Trianon-film fogadtatása, s annak
tanulságai
13.30.- 14.05 Lg.dr Bakos Batu: A Trianon okai másokban vagy
önmagunkban kereshetőek?
14.10. - 14.45. Pajor András atya: A Rongyos Gárda sikere a nyugati diktátum
ellen.
14.45.- 15.00 Közönségkérdések
15.00.- 15.10 Vers, előadja lg.vitéz Sinkovits-Vitay András
15.15. Zárás: Lg Mireisz Tibor

Szervezők: Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend és a Magyarok
Világszövetsége
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Patrubány Miklósnak!
  2007-03-31 08:02:21, szombat
 
  Tisztelt Elnök Úr!

Az Országos Választási Bizottság március 26-ai határozatában
hitelesítette a Magyarok Világszövetségének népszavazást kezdeményező
aláírásgyűjtő ívét a határon túli magyarok állampolgárságának
kedvezményes megadásáról.
A döntés elvileg újra lehetőséget teremt a kérdés rendezésére,
meggyőződésünk szerint azonban ez a lehetőség
csupán látszólagos.
Tekintettel a 2004. december 5-ei népszavazás kudarcára,
annak nyilvánvalóvá vált okaira, a továbbra is regnáló és a
médiában korlátlan lehetőséggel bíró Gyurcsány-kormány várható
negatív kampányára, valamint figyelembe véve a határon túli magyarság
képviselőnek első reagálásait, a kezdeményezés sikerre vitelét
reménytelennek tartjuk.

A Kádár-rendszerben ebben a kérdésben kialakított
teljes tudatlanság és közömbösség oly mértékben él tovább, hogy
rövidtávon a népszavazási megoldás nem vezethet eredményre.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom a csonka országnak az elszakított
területen élő honfitársainkkal szembeni legnagyobb adósságának tartja az
állampolgárság megoldatlanságát, ezért még az anyaország elnevezésre is
méltatlanok vagyunk.
A kérdés megoldását természetesen elő kívánjuk segíteni,
ennek azonban a közeljövőben az egyetlen lehetséges útja egy
nemzeti érdeket következetesen képviselő országgyűlés létrejötte és a
szükséges törvény megalkotása.

A múltban és jelenleg is segítjük a Magyarok Világszövetségének egyes
népszavazási aláírás gyűjtéseit.
A 2004. december 5-ei népszavazást sikertelensége ellenére
sem tekintettük hiába valónak, mert kíméletlenül mutatta meg,
hogy az elmúlt másfél évtized nem alakította át a többség
nemzetfelfogását a remélt módon.
Pozitív változás ezen a téren azóta sem következett be.

Elismerve Elnök Úrnak a határon túli magyarok ügye iránti
elkötelezettségét, eddig megtett erőfeszítéseit, küzdelmét, fel kell
hívjuk a figyelmét arra, hogy most akaratlanul is a balliberális hatalom
eszközévé válhat.
Az újabb népszavazási kudarc az ő nemzetellenes
politikájuk sikere lenne, és a kettős állampolgárság ügyére nézve pedig
a végső csapás.
A Jobbik a kettős állampolgárság visszaadását továbbra
is az egyik legfontosabb, nem kockáztatható nemzetstratégiai célnak tartja,
ezért az MVSZ jelenlegi kezdeményezést nem támogatja.

Kérjük Elnök Urat, hogy gondolják végig az előzőekben részletezett
veszélyeket, és felelősséggel mérlegeljék a népszavazási kezdeményezés
visszavonását.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökségének nevében, tisztelettel:

Szegedi Csanád
alelnök
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vészhelyzet az egészségügyben
  2007-03-30 19:54:23, péntek
 
  Vészhelyzet az egészségügyben: rendkívüli ülés?
Döntés két nap alatt több százezer ember ellátásáról
MNO 2007. március 30. 11:00

Rendkívüli egészségügyi bizottsági ülés összehívását kezdeményezte a
betegellátás biztonsága ügyében
szombatra a Fidesz-KDNP - közölte Mikola István, a parlament egészségügyi
bizottságának fideszes alelnöke,
aki Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével közösen tartott sajtótájékoztatót
pénteken Budapesten.

A betegellátás biztonságához azonnali és érdemi tárgyalásokra van szükség -
hangzott el azon a pénteki sajtótájékoztatón, melyen Mikola István és Semjén
Zsolt bejelentette:
a Fidesz szombatra rendkívüli ülésnap összehívását kezdeményezte.

A szocialista kormány két nappal a határidő lejárta előtt küldte meg a
szerződéseket a kórházaknak és a fenntartóknak - hívta fel a figyelmet
Mikola Istvánnal tartott sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt.
A KDNP elnöke ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: ez az eljárás méltánytalan
az egészségügyi intézményekkel és méltatlan a betegekkel szemben.
Mint folytatta, a kormány diktátumokat ad a kórházaknak, hiszen nem is
tárgyaltak velük erről.
Azzal fenyegetik őket, hogy ha nem írják alá a szerződéseket, akkor nem
kapnak pénzt a betegek gyógyítására - emelte ki a politikus, aki zsarolásnak
nevezte ezt az eljárást.

Semjén: Működésképtelenné válhatnak a megcsonkított kórházak

"A kormány jelenlegi elképzelése szerint a megcsonkított kórházak is
elvesztik működőképességüket" - hangsúlyozta Semjén Zsolt, kiemelve: a
betegellátás biztonságához azonnali és érdemi tárgyalásokra van szükség.
Aláhúzta azt is, hogy több milliárdos szerződésekről van szó, amely több
százezer ember ellátásáról szól,
ezért komoly mennyiségű iratot tartalmaznak a szerződések,
mégis mindössze két napot hagytak a megvizsgálására és kiértékelésére -
idézi a fidesz.hu.

A holnapi napra a Fidesz rendkívüli egészségügyi bizottsági napot
kezdeményezett
- vette át a szót Mikola István, aki reményét fejezte ki, hogy Kökény
Mihály, az egészségügyi bizottság elnöke összehívja a rendkívüli ülést.
A tervek szerint az ülésre az Egészségügyi Minisztérium, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), valamint az Állami Népegészségügyi
Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) képviselőit is meghívják.
Hozzátette azt is, hogy az ÁNTSZ olyan működési engedélyeket adott ki, mely
nem létező struktúrákat tartalmaz.

Az egészségügyi pénztár elküldte ugyan a szerződéseket - folytatta Mikola
István -, de hiányosak:
elsősorban nem közlik a kórházakkal az egészségügyi intézményre vonatkozó
teljesítményi korlátot,
másodsorban pedig nem adták át a járóbetegek szakellátására vonatkozó
szerződéseket sem.
A Fidesz egészségügyi szakpolitikusa elmondta azt is, hogy a megyei kórházak
szintjén milliárdos hiány halmozódott fel, országos szinten 70-80 kórház
válhat működésképtelenné, ami a betegellátás biztonságát alapvetően
veszélyezteti.
Kiemelte: a demokrácia adta minden lehetőséget kihasználva jogorvoslattal
élnek a kórházfenntartók
a szerződések ellen.
Mint közölte, azt nem tudják, hányan írják alá a szerződéseket, de nem
nagyon lesz olyan intézmény,
amely nem csatol jogfenntartó záradékot, még ha alá is írja.

A budapesti kórházakról szólva kifejtette: vasárnap Lipótmezőn országos
demonstráció lesz,
de küzdenek a svábhegyi gyermekintézmény és a Schöpf-Merei kórház bezárása
ellen is.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
... szeretetképtelensége
  2007-03-29 22:28:29, csütörtök
 
  A ,,vágott-virág" nemzedék szeretetképtelensége

Áron és a "szerelem"

Áron: közös barátunk, kérésemre elmesélte történetét, ami vele esett meg és ami annyira elkeserítette, hogy fel akarta vágni az ereit.

A munkahelyén, egy helyre- hölgyemény felkeltette figyelmét. Amikor bement abba az irodába, ahol a lány dolgozott, le sem tudta venni róla a tekintetét. Annyira ölelnivaló harmóniában váltakoztak az eleven mozgású női testen a hajlatok és a domborulatok, hogy másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy karjaiba zárja; és amikor találkozott a tekintetük, úgy érezte: be kell hunyni a szemét, mert az a női szempár parázs-forrósággal égette őt.
Egy idő után rájött arra, hogy újra és újra át akarja élni azt az élményt, amit a nő közelében érzett és minden ukra-fukra odavitte a lába.
Annyira el volt foglalva saját gerjedelmével, hogy észre sem vette, hogy a parázsló szempár gyakran könnytől fényes. Pont egy ilyen alkalommal durálta neki magát Áron, és megfeledkezve feleségének tett örök-hűség-esküjéről, légyottra hívta. És ekkor olyasmi történt, amire Áron nem számított, ami annyira kibillentette lelki egyensúlyából, hogy eljutott a végső elkeseredésig. - "Mert mit ér a férfiember élete, ha férfiasságára már nincs szükség ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni szíve(?) választottját!?"
Az történt ugyanis, hogy a hölgyike ott, azon nyomban, a nyitott iroda ajtóban a nyakába borult és ölelte, csókolta, miközben zokogva kérlelte, hogy szeresse nagyon, mert neki nincs senkije, aki szeretné...

Áron csak hebegett és úgy megijedt, hogy hónapokig elkerülte azt a bizonyos irodát. Még a folyosón is lopakodó sietséggel haladt el előtte, majd hamarosan kilépett a cégtől. Azóta képtelen a férfi gerjedelemre... Hát ezért akarta felvágni az ereit.

Bp. 2002. július 6.
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
... anyátlan anyasága
  2007-03-29 22:23:03, csütörtök
 
  A ,,vágott-virág" nemzedék anyátlan anyasága

A lakótelepi nagy idegenben,
a harmadik emeleti betondobozban szakadt
rám igazán az ,,anyátlan-apátlan-árva" érzése!
És, mert olyan nagyon vágytam rá:
álmodtam magamnak egy ANYÁT.

Széltében-hosszában nagyobb volt nálam,
haja őszes, fényes-dús, laza kontyba összefogva;
arca szív alakú; bőre ráncossága ellenére is bársonyos;
sötétbarna szeme borostyán sugarakkal- szeretettől sugárzó
(pont olyan, amilyen nagymamámnak volt).

Karja, egész teste nem azért volt kövérkésen
vastag, hogy hamarabb meghaljon, hanem azért,
hogy a szeretet pozitív kisugárzása minél
nagyobb felületen áramolhasson belőle!

Olyan volt, mint egy nagy puha-meleg fészek,
ahova oltalmat találva el lehetett bújni.
Őt kérdezgettem álmomban, amint álltam
egy hatalmas, fekete-fehér kockaköves várószobában,
alig domborodó hassal, esetlenül, kétségektől gyötrődve:

- "Ki szeret- és ki tanít meg engem anyául?"
Akkor megjelent ez a jóságos anya, kitárta két vastag karját
- "Én." mondta, miközben átölelt pihe-puha könnyedséggel..
- "Jaj de jó!" Sírtam el magam megkönnyebbülve.

- "Ne félj kicsim! Ne félj, meg fogsz tanulni
anyául! A képesség megvan benned, csak elő kell hívni!"
- "Hogyan?" Kérdeztem, de a választ már nem hallhattam
tisztán, mert felébredtem. - "A szeretet..." Rémlett,
mintha ezt mondta volna.

De ekkorra mindig ébren voltam
és az volt az érzésem, hogy már csak én
gondoltam tovább az álmom,
mert a s z e r e t e t tőlem még
álmomban is megvonattatott!

(Bóna Mária Ilona)
Bp. 1997. dec. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...elfelejtett anyanyelve
  2007-03-29 22:18:53, csütörtök
 
  A vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve

"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
1998-ban, a Magyar Írószövetség szociográfiai pályázatot hirdetett. Az egyik, díjnyertes pályamunkában a szerző, egy 1946-ban született gyermek: Bízó Katalin felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon, miközben megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen elvárásoknak, követelményeknek- (mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) kellett megfelelni. Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek áldozatai és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményével - gyökértelen, vágott-virág nemzedéket "neveltek". Katalin, nagyszülei által megalapozott neveltetése révén, egész lényével, minden gondolatával tiltakozott e törekvések ellen. Tiltakozásával volt mit féltenie, mert: "...nagyszülei tanyáján olyan idilli volt az élet, hogy az ma már szinte giccsesnek számít. Boldogsággal töltötte el ... az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg az élővilág közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el benne." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában pesten élő szüleihez, 1952-ben." (Részlet a szociográfiából.)
Melyek voltak azok az anyanyelvet, azt a nyelvet veszélyeztető törekvések, melyen megtanult gondolkodni, élni, szeretni és félni? Példának folytatnám a megkezdett idézetet: ..."Mit kellett megtanulnia Pesten legelőször? Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől. Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!" ... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne. Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni. Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játékbabára vágyott, de nagyon!..."
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az anyanyelve... Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..." Így lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban, amikor az volt a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)! Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára. ... Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi nyolc órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! ... A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről." Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahelyi javaslattal." A "Tudósítás" főszereplője "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), mert munkahelyi vezetője azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy: "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyik, 1973-as, szemináriumi- propaganda-tankönyvnek nevezett kiadványban, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője így kesereg: "...F.L.-néval beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs. L.-né)"
A falvakban, kistelepüléseken toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük. A fokozás szándéka nélkül beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosi munkásszállókon elhelyezett 1200-1500 építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után több, mint két évre bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz! Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság is, tarthatatlanná válásával, elérkezetté tette a rendszerváltoztatás szükségességét.
Mit hozott a történelmi váltás a vágott-virág nemzedéknek?
Az 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajjon mire jutottak a felnőttképzési konferencia előadói? Például Lada László megállapítja, hogy: "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához." (Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
A következő gondolattal fejezi be a szerző tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program."
Azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél." Befejezésül ehhez még hozzátenném, hogy minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használóknak (művészeknek) úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírása. Megjelent: Bp/1990)
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
... otthontalan hontalansága
  2007-03-29 22:03:22, csütörtök
 
  A vágott-virág nemzedék otthontalan hontalansága
(A nyomor szabadsága, vagy a szabadság nyomora?)

Nemrég, egy téli nap reggelén az egyik budapesti pályaudvaron, vonatra várva fül- és szemtanúja voltam egy jelenetnek.
Egy olyan szociális munkás-féle beszédbe elegyedett a hajléktalanok egy csoportjával.
Szociális munkás: "Srácok! Mi a f...t kínlódtok itt? Üljetek föl az első vonatra, szálljatok ki az első faluban és kocogjatok be egy portára! Garantáltan találtok legalább egy olyan özvegyasszonyt, aki szállást, tiszta ruhát, meleg ételt, még "piát" is ad, ha cserébe fát vágtok, behordjátok a téli tüzelőt, rendbe teszitek a portát!"
Hajléktalan: "Menj a p...ba! Mit képzelsz rólunk? Mi világ életünkben pesti vagányok voltunk! Nem fogunk egy asszony szoknyája mellett cikiskedni!"
Hogyan lehet eljutni az ilyen "életfelfogáshoz"?
Feltételezés l./:
Az italbolt volt, szinte az egyetlen hely évtizedekig, ahol munka után együtt lehettek a férfiak, ha úgy "barátin" el akartak egymással beszélgetni. Sajnos ott, viszont az volt a "jó vendég", aki fizetett, mint a "Jani"! Ki nem akart "Jani" lenni, legalább a kocsmában?
Volt, aki két helyen is dolgozott /a kötelező munkahelyen, meg a fusiban) és most pedig az utcán él!
Ma már köztudott, hogy a teljesítménnyel együtt járó feszültséget oldani kell valahogy. A kicsi, lakótelepi lakásokban nem lehetett kulturáltan kvaterkázni. Maradt a késő éjszakáig nyitva tartó kocsma, ahol illett fogyasztani (legalább egy kört a társaság minden tagjának). Így azután az is hamarosan holtrészeg lett, aki egyébként nem akart berúgni. Az ilyen állapotban hazatámolygó férj- apa bizony a vétleneken demonstrálta férfiúi "erejét", meg azt is "illett" megmutatni, hogy ki az úr a háznál!


Az ilyen családokban az anya, feleség nyakába szakadt minden, előbb-utóbb a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése is. Ekkor már nemigen maradt más megoldás, mint a részeges, garázda férj, apa kirekesztése. Mivel a magyar lakásviszonyok évtizedek óta olyanok - a lakások olyan kicsik, hogy a válás után nem lehet azokat megosztani - a lakás odaítélése a gyermekekről gondoskodó félnek, többnyire az anyának történt...

Feltételezés 2./:
Ma sokan emlegetik nosztalgiával azokat az évtizedeket, amikor futószalagon épültek a házgyári panelekből a lakások. Szinte gombamód emelkedtek a magasba az átlag 50 négyzetméteres összkomfortos betonkalodákkal a toronyházak. Miért nem válhattak igazi otthonná ezek a lakások? Azért, mert az igazi család hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet"...
Miért nem alakulhatott ki egy újfajta családkultusz?

Feltételezés 3./:
Akkoriban - a második világháborút követő második demográfiai csúcs idején, az 1970-es években - az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében. Nem csoda hát, ha a gyermeket vállaló nők valóságos száműzöttek, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettek lettek a ",,gyes"-re menéssel. (A közgondolkodás szerint: aki segélyen él, az "ingyenélő".)
Tehát: a kismamák le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek. Ugyanakkor, a segélyből nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel. Így válhattak kiszolgáltatottakká férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz: családjuk van, akiről képesek gondoskodni. Miért?


Feltételezés 4./:
Azért nem voltak büszkék a férfiak családjukra, mert nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, melyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő-részletének fizetése... A vállalati GMK-k (gazdasági munkaközösségek, valójában: vállalat a vállalatban...) létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, vagy a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
("Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Ez a gondolat egy általam elfelejtett nevű görög filozófus(?)tól való.)
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...

Feltételezés 5./:
Miért nem alakulhatott ki végre egy újfajta családkultusz?
Nemcsak az anyagiak hiánya, a lelkiélet, a lelkierő hiánya, hanem egy több évszázados előítélet is fellelhető a kutakodó számára.
Hiszen voltak kismamák, akik úgy számoltak be ezekről az évekről (GYES), mint életük legcsodálatosabb időszakáról:
"Kénytelen voltam - anyagi okokból - visszatérni az ősi, önellátó háztartás-vezetéshez. Szinte mindent magam csináltam. Szabtam, varrtam, cipőt suszteroltam, az elromlott dolgokat, játékokat megjavítottam, felújítottam, fodrászkodtam. Akkor nagyon sajnáltam magam, mert közben évek teltek úgy el, hogy úgy éreztem: elmegy mellettem az élet, mert szinte semmi másra nem maradt időm!
Ma már úgy gondolok vissza a fodrászolásra is, mint életem legboldogabb időszakára.
Ilyenkor ugyanis kettesben lehettem gyermekemmel, a kicsi lakás kicsi fürdőszobájában, majdnem olyan meghitten, mint amikor még én fürdettem őt. Azok voltak csak igazán a csodálatos idők!
Napról-napra látni a szépen fejlődő, egészséges testüket: ahogy örülni tudtak a finom, meleg fürdőnek, a simogató anyai kéznek, a gyengéd becézgetésnek; maga volt a boldogság!
Ó, hogy mennyire tudom sajnálni nemzedékem apáit, mert kimaradtak mindebből! Részben azért, mert úgy gondolták, hogy az ilyen "gyerek-pátyolgatás az anyjuk dolga", másrészt hangoztatott volt az a felfogás, hogy a gyesen lévő anya "nem dolgozik", "a legkevesebb, ha ezektől az asszony-dolgoktól megkímélik férjuraikat"!
A társadalmi közgondolkodás is ezt sugallta, így azután valósággal kirekesztették a férfiakat a családi életből.
Mi maradt a férfiaknak azokra az évekre, míg az asszony a "kölkökkel vacakolt"? Maradt: az italbolt, ahol - miután mindenki fizetett egy-egy kört, nagyon jól meg lehetett a "világ folyását tárgyalni", miközben el lehetett jutni a külvilágot (ilyen-olyan diktatúrát, munkahelyi kitolásokat, asszonyi praktikákat, kölyöknyávogást) kirekesztő részegségig..."
Az "eredmény": szó szerint az utcán hever.
Van-e megoldás? Azt is nemrég hallottam, hogy: "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált". Azt meg én teszem hozzá, hogy: ...csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani.
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban, addig, amíg példát találhatunk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást!

Budapest, 1997. április 28. (Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az EU jövője: elöregedés, ...
  2007-03-29 18:24:45, csütörtök
 
  Az EU jövője: elöregedés, gazdasági, közfinanszírozási terhek
szo, 2007-03-24 08:57 - Ferenczi Márton

Bizonytalanság, irányvesztés jellemezte időszak, és - ahogy Magyarország decemberi
leminősítése is mutatja - számos, adóskockázati kihatású kihívás előtt áll az
alapítása 50. évfordulóját ünneplő Európai Unió, áll a Moody's Investors Service
pénteken Londonban kiadott átfogó elemzésében, amely szerint az euróövezet
felbomlása sem teljesen elképzelhetetlen, bár nem is valószínű. A nemzetközti
hitelminősítő átfogó évfordulós helyzetértékelése és előrejelzése szerint az uniót
fenyegető legfőbb gazdasági kockázat a tagországok lakosságának elöregedése és az
ezzel járó gazdasági, közfinanszírozási terhek.

A Moody's szerint a rászorultsági ráta - a 14 év alatti és a 65 év feletti
eltartandó népesség aránya a két korosztályi határ közötti, potenciálisan
gazdaságilag aktív lakossághoz mérve - 1950-ben 52 volt, 40 százaléknyi
gyermekkorúval és 12 százaléknyi időskorúval. A ráta most 46, viszont ezen belül
már egyenlő - 23-23 százalék - a gyerekek és az idősek aránya Európában, 2050-re
pedig 73 lesz a rászorultsági ráta, amelyen belül 27 százaléknyi potenciálisan
aktív gazdasági szereplőnek kell eltartania 25 százaléknyi gyermekkorút és 48
százaléknyi időst.

Ahogy az idős korosztály aránya növekszik, úgy válik ez a generáció sokkal
befolyásosabbá politikailag is, ami nehezebbé teszi a reformokat. Ebből egyik
lehetséges megoldásként az is következhet, hogy a kormányok még további eladósodás
formájában áthárítják a terhet a jövő nemzedékekre, amelyek politikai súlya
csökken. Ráadásul az alacsony termékenység miatt Európa már veszít is népességéből,
ami "történelmileg ritka jelenség békeidőben", áll a Moody's jelentésében.

Az elemzés szerint ebben a tekintetben a 2004-ben csatlakozott új tagállamok "sem
hoztak sok friss vért", sőt ebben az országcsoportban még inkább heveny probléma az
elöregedés, mint a "régi" EU-ban. A Moody's által idézett ENSZ-adatok szerint
2050-re Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Észtország
lakossága várhatóan 15-18 százalék közötti mértékben csökken, de Bulgáriában
például 34, Lettországban 27, Romániában 23 százalékos népességfogyás várható
ugyanezen időszakban.

Forrás: MTI/barikad.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 339 
2007.02 2007. Március 2007.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 339 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7200 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 3334
  • e Hónap: 19117
  • e Év: 299339
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.