Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Húsvét 3. vasárnapja
  2007-04-29 06:08:35, vasárnap
 
  Jn 21,1-19

A nagy fogás

A galileai halászok különösen gondolkodtak. A nagy élményeket átélt embereknek vissza kellett lépni a hétköznapi valóságba. Azt kellett csinálniuk, amit azelőtt csináltak. Halásztak. Különös, hogy a csodatevő Jézustól soha nem kértek életük megkönnyítésére csodatételeket. Nem lettek tehát szerencsésebb halászok, mivel Jézust követték. Úgy küzdöttek a megélhetésért most is, mint azelőtt. A Galileai tenger, amely nem túlságosan nagy tó csupán nem egy könnyen adta meg magát.

Persze aki ezt a szerencsés halfogás történetét olvassa, hamarosan rá kell jönnie, hogy nem hencegő halászok nagyzoló történetével áll szembe, hanem más is található ebben a az elbeszélésben. Azt is furcsállhatja valaki, hogy ezt a történetet, a már éppen befejezés előtt álló evangélium végére illesztették, pedig első látásra jobban illenék a feltámadási történet előtti fejezet valamelyikébe. Persze a történetben ennél több furcsaságot is találunk.

Csak itt sorolja fel az apostolokat János evangélista, de nem tizenkettőről, hanem csak hétről beszél. A történet magában áll, nem kötődik előzményekhez, nem tudjuk, mikor tértek vissza az apostolok Galileába. A történet főszereplője Péter és a szeretett tanítvány, valamint természetesen Jézus. A történet jelenetei önálló egységeket alkotnak és a köztük lévő összekötő szöveg az elbeszélést lassacskán más összefüggésbe helyezi, a halász történetként induló elbeszélés egy Jézus jelenés elbeszélése lesz.

Péter, aki egyszer már megkapta a megbízatását ,,emberek halásza leszel", most mégis a tengeren indul halászni. A többiek vele mennek, mintha kialakult volna már egy Péter vezette közösség. Az sem világos a történetből, hogy ez a halászat azt jelentené, visszatértek az apostolok eredeti foglalkozásukhoz, vagy ez valami rendkívüli esemény volt, hogy annyi év után újra próbálkoznak a régi mesterségükkel. A halászok erőlködése ezúttal semmilyen eredménnyel nem járt. A feleslegesen dolgozó csapatot Jézus szólítja meg, mint valami éhes koldus: ,,Fiaim nincs valami ennivalótok?" Feltehetően még bosszantotta is őket ez a kérdés, amely egy ismeretlentől érkezett. De értetlen, hogy miért követik a tanácsát és vetik ki a hálójukat ,,jobbra" és be is következett a nagy fogás. A leltár szerint 153 nagy hal, aminek a számában kételkedhetünk, de a fogás nagyságát jól leírja. Azonban a váratlan halfogás hatása sem maradt el. Úgy gondolta Péter, ilyen különös tanácsadó, ekkora eredménnyel, nem lehet más csak a feltámadt Úr. Az biztos, hogy nem koldus, és nem az ő fogásukból akart jóllakni, mert amikor partra értek az ismeretlen már halat sütött izzó parázson és kenyere is volt. Jézus hívja meg őket enni. Nem merik kérdezni Jézust, de a megilletődött néma vendégek tudják kivel is találkoztak. Ennek bizonyságát a következő jelenet írja le, hiszen a búcsúzó Jézus megbízásokat oszt Péternek a főhatalmat, Jánosnak megjövendöli a hosszú életet. Elindul tehát az egyház működése. És talán ezt akarja leírni a szerző ezzel az elbeszéléssel.

Egy hétköznapi történet, nem mindennapi következményekkel. Van ilyen. Legalább is a hívek átélnek ilyen történetet, az egyházat olyanok alkotják, akiknek van ilyen, vagy olyan történetük az Istennel. Amikor a hittan a tananyagból személyüket motiváló ismeretté válik. Azt is mondhatnám, az emberi személyiség és a hit fejlődésének az a története, amikortól kezdve nem csak családot, házat, karriert, hanem életet akarunk építeni. Olyan életet, amely ugyan itt kezdődik, de az Isten országába is folytatódik. Olyan életet, amely nem elcsigáz, hanem egyre jobban az élet leglényegesebb dolgára irányítja figyelmünket.

B.Gy.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Reményik Sándor: Akarom
  2007-04-28 12:46:44, szombat
 
  Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Spurgeon
  2007-04-27 16:15:08, péntek
 
  Isten véghezviszi művét

Az Úr javamra dönti el ügyemet" (Zsolt 138,8).

Isten, aki elkezdte, el is végzi a munkát, amelyet lelkemben
elindított. Az Úr törődik minden velem kapcsolatos dologgal. Figyeli,
ami bennem jó, de nem tökéletes, megtartja és tökéletessé teszi azt.
Milyen vigasztaló ez, mert magamtól nem tudnám tökéletességre vinni a
kegyelem művét. Efelől egészen bizonyos vagyok, hiszen mindennap
vétkezem, és idáig is csak az Úr segítségével tudtam fejlődni. Ha az
Úr elhagyna, minden korábbi tapasztalatom semmivé lenne és elvesznék.
De az Úr ezután is megáld. Tökéletesíti hitemet, szeretetemet,
jellememet, életművemet. Mindezt azért, mert Ő elkezdte a munkát
bennem. Isten adta belém a tökéletesség utáni vágyat. Ő segítette
bizonyos mértékig már el is érni azt. Ő soha nem hagy semmit félbe, ez
teljesen idegen lenne dicsőséges lényétől. Tudja, hogyan vigye véghez
kegyelmes szándékát, és noha saját bűnös természetem szövetkezik a
világgal és az ördöggel, hogy munkáját hátráltassa, én mégsem
kételkedem ígérete beteljesülésében. Be fogja végezni munkáját bennem,
és mindörökké dicsérhetem majd Őt.

Uram, add, hogy dicsőséges munkád ma is egy kicsit előbbre
haladhasson bennem.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Erőt kértem
  2007-04-27 09:40:54, péntek
 
  Erőt kértem, de Ő gyengévé tett,
hogy megtanuljam a szerénységet és az alázatot.

A segítségét kértem, hogy nagy tetteket vigyek véghez,
de Ő csüggedtté tett, hogy jótetteket vihessek véghez.

Gazdagságot kértem, hogy boldog lehessek,
De Ő szegénnyé tett, hogy bölccsé legyek.

Kértem, hogy adjon meg mindent, hogy az életet élvezhessem,
De Ő inkább olyan életet adott nekem, hogy mindent élvezhessek.

Semmit nem kaptam meg, amit kértem,
de mindent megkaptam, ami jó nekem.

Minden kívánságomnak az ellenkezője teljesült,
s így áldott vagyok az emberek között.
(Ismeretlen katona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Baráti üdvözlet
  2007-04-27 09:33:43, péntek
 
  Tegnap kaptam egy kedves topiktársamtól, és továbbadom Nektek is szeretettel. Perzsi, köszönöm



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosollyal ébredni
  2007-04-26 08:17:47, csütörtök
 
 

 
 
4 komment , kategória:  Általános  
Márai Sándor: A tapintatról...
  2007-04-26 08:07:12, csütörtök
 
  Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről
Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.


 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Fagyöngyök
  2007-04-25 15:49:35, szerda
 
  Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
(Reményik Sándor)



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szerencse és szerencsétlenség
  2007-04-25 10:40:46, szerda
 
  Szerencse és szerencsétlenség
Egy kínai példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával művelte és ebből tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" A következő héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?" A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával.
(kínai elbeszélés)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Reményik Sándor:Záróra után
  2007-04-24 12:34:14, kedd
 
  Az ívlámpák itt sorba kialusznak,
Fogy a muzsika, halkul a beszéd,
Az indóháznál egy-egy árva fény
Éjbemereszti reszkető szemét.

Reszket és vele rezzen tétován
Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények,
Égbefúrhatjuk érte bús szemünk
S szegezhetjük a sötét messzeségnek.

Egy-két csillag, ha megmarad talán
Lesüppedt sírok őrének felettünk,
És messzi pályán tán egy árva láng:
Amerre elment mind, akit szerettünk


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2007.03 2007. április 2007.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 41 db bejegyzés
e év: 889 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 3040
  • e Hónap: 13617
  • e Év: 168990
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.