Regisztráció  Belépés
nagyika67.blog.xfree.hu
A boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önnönmagunkkal. forgo irma
1939.06.02
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
Én nem tudom,
  2007-08-31 14:18:54, péntek
 
  Első Ima

Én nem tudom, hogyan szólítsalak,
Te sosem-látott, csodás alak.
Azt mondják, Nálad boldogság vár,
S a megfáradt szív nyugtot talál.
Én nem hittem el, hogy tudod nevem,
S hogy Tőled kaptam az életem,
És azt sem hittem, hogy szerettél,
S hogy kezemet fogva //vezettél
Próbálnék futni, de nem értem

Miért lett oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz?
Mért érzem, hogy nincs már vissza?
Csak a hangod, csak azt tudnám feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...

Én nem tudtam, hogy bántottalak,
Hogy meghaltál a bűnöm miatt,
És azt sem, hogy értem véreztél,
Hisz sosem hittem, hogy léteztél!
Én nem akartam, hogy fájjon Neked,
S hogy miattam legyen könnyes szemed.
Meg tudsz-e még bocsátani?
Én nem akarlak többé bántani!
Itt állok most, de nem értem

Miért lett Oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz?
Mért érzem, hogy nincs már visszaút?
Csak a hangod, csak azt tudnám feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...

Most már tudom, hogyan szólítsalak,
Te számomra legkedvesebb alak!
Tudom, nálad boldogság vár,
S hogy megfáradt lelkem is otthont talál!
. Átölellek, s már talán értem

Miért lett oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz,
Mért érzem, hogy nincs már visszaút.
S a hangod, már nem akarom feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...


 
 
0 komment , kategória:  IMA  
Add a kezed..
  2007-08-31 12:01:41, péntek
 
  Reményik SándorAdd a kezed...


Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Síma, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.
Add a kezed, ilyen jó hűvösen.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.
Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.
Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?
Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.
Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.
Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!


 
 
0 komment , kategória:  versek  
Isten lánca.
  2007-08-30 15:47:11, csütörtök
 
  Illés Endre:
Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.
És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.
Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.
Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.


 
 
2 komment , kategória:  versek  
Csillagvirágok
  2007-08-30 15:16:50, csütörtök
 
  Wass Albert
Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok..

A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén integetnek a fák..

Volt egyszer egy csillag...fényes.. ragyogó,
Ezüst sugártól tündökölt az ég
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette.. s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott..

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot..

Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...


 
 
0 komment , kategória:  versek  
Tündérek
  2007-08-30 15:06:50, csütörtök
 
  Tündérek

Nézem, ahogy a tündér arcán
Pajkosan táncol a fény,
S hajára - szerelmesen - szelíd
csillagok fényét csókolja az éj.
Bársonyos mosoly pihen az ajkain,
Szemei elrévednek múltunk titkain.
Csak nézem, és lelkemet boldogság hatja át,
Szívemben kinyílik a legeslegszebb virág.
Érzem, ahogy körül ölel a szeretet melege,
Melyet a tündérek leheltek szívembe...
Barátaim lettek e földöntúli lények,
Melyek emberekként ma is köztünk élnek.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sámántánc
  2007-08-30 15:02:42, csütörtök
 
  Preszl Éva:
Sámántánc

Néztem a sámán szemébe,
Lelket tisztító mélységbe,
Varázslatot rejtő könnyek,
Parázs mögül előjönnek.

Táncol a sámán a napban,
Szemében tűz fénye lobban,
Ősgondokat űzi nyomban,
Paripák patája dobban.

Táncol a sámán a holdban,
Elveszett szerelem hol van,
Ott van az őszinte szóban,
Alszik egy csendes folyóban.

Táncol a sámán a földön,
Átlépett hetvenhét körön.
Énekek énekét zengve,
Jeleket ír jelenemre.

Táncol a sámán a fénnyel,
Táltos az életfán lépdel,
Nyakában kristályba zárva
Szeretet bíborvilága.

Homlokán csillagok tánca,
Boldogság színes virága.
Kezembe életem tette,
Tisztasággal teletöltve.



 
 
0 komment , kategória:  versek  
A csend a dalom
  2007-08-30 14:50:11, csütörtök
 
  Brinkusz Gábor

A csend a dalom

Nekem a szépen csengő ajkak mind néma szavú harangok,
Nem dalolnak halkan zengő éneket e kristály női hangok.
Nem kacag fel zongora, s bennük lágy szálak nem zengenek,
Nem sír fel a gitár, rajtuk csak néma húrok pengenek.
Nekem a sípon játszó orgona csak mint tavasszal nyíló virág él,
Nem dorombol a faragott hegedű, hangtalan kacagó dalt zenél.
Némaságot fogad minden esti dallamot játszó, lágyan búgó kürt,
Nincs többé Bach, se Mozart, ki betöltené e lüktető néma űrt.
Beethovent temetik, s Haydn is csak egy súlyos kőhalom,
Nem zúg már az esti szél, nekem a csend a dalom.



 
 
0 komment , kategória:  versek  
Angyal száj
  2007-08-30 14:47:21, csütörtök
 
  Tamás István: Angyal száj

Elköltöztek belőlem tétován az álmok,
önmagammal szemben, torztükörben állok.
Sorra harcot vívok érzéseimmel,
megbotlok mindenben, lomha lépteimmel.

Helyemet keresve, bolyongok, fagyban és esőben
végelláthatatlan utakon, sötét temetőkbe.
Szememben vakítón tűz az éjszakasugara,
rám nevet gúnyosan a Hold sarlós arca.

Pihennék, de nem hagy a csend,
egy dallam hosszan fülembe cseng
s a Hold szemével megsimogat,
számolgatom a csillagokat.

Lovagolok felhők hátán,
fény ragyog rám az angyal száján.
Mellém fekszik, megsimogat,
csókkal űzi rémálmomat


 
 
0 komment , kategória:  versek  
A kisherceg
  2007-08-27 13:23:37, hétfő
 
  "A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kisherceget.
- Légy szíves szelidíts meg! - mondta.
- Kész örömest mondta a kisherceg - de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmikat vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek barátaik. Ha azt akarod, hogy a barátod legyek, szelidíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kisherceg.
- Sok-sok tűrelem kell hozza - felelte a róka. Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A BESZÉD CSAK A FÉLREÉRTÉSEK FORRÁSA. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz ...."

(Exupery: A Kisherceg)



 
 
3 komment , kategória:  idézetek a szeretetről,  
Dal a barátról
  2007-08-27 13:16:10, hétfő
 
  Vlagyimir Viszockij:
Dal a barátról

Van barátod, de nem tudod,
Barátod-e vagy haverod,
Jó vagy rossz, ki tudja ezt, (hogy tudod meg?)
Majd elmondják a hegyek,
Fenn a szakadék tetején,
Élet és halál peremén,
Egy kötélbe markolva megtudod, kicsoda.

Ha az ifjú a sziklákon
Nyafogott, szomorkodott,
Remegett és tántorgott,
Gyáva volt, ordítozott,
Akkor ő csak egy idegen,
Ne veszekedj! Kergesd el!
Ne vidd fel a hegyekbe!
S róla ne énekelj!

De ha egyszer sem vinnyogott,
Bár dühöngött, káromkodott,
Mikor a mélység lerántott,
Szidott, de megtartott,
Ha mint egy csatába, ment veled,
A tetőn sírva énekelt,
Akkor úgy, mint magadban,
Bízz benne nyugodtan.



 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
2007.07 2007. Augusztus 2007.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 790 db bejegyzés
Összes: 1668 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 20
  • e Hét: 929
  • e Hónap: 11171
  • e Év: 130944
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.