Regisztráció  Belépés
magdy35.blog.xfree.hu
Náo sei mais imaginar a minha vida sem vocé..te amo mtmtmmt Magdy csak Magdy
1970.12.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Remény
  2008-02-09 15:05:55, szombat
 
  Remény!

Amikor a hóvirágok, kibújnak a földből.
Mikor két szemed, felszárad a könnytől,
Akkor életre kel szívedben, a szerelem,
Mit régen elfeledtél, de ma, újra keresel.

Mit most érzel, holnap már elfogod feledni.
Ami ma fáj elmúlik, ha újra tudsz szeretni.
Az életed mi szomorú volt, vidámnak látod,
Ha újra eljön a remény, párod megtalálod.

Szeress hát élni, mert a létünk gyönyörű,
Akkor is ha szép volt, akkor is ha keserű.
A csalódás után is mindig van, miért élni,
Csak ne felejtsd a szót; remélni remélni!




 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Nem szeretlek már
  2008-02-09 14:57:53, szombat
 
  NEM SZERETLEK MÁR

Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.

(Radnóti Miklós)





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fájdalom...
  2008-02-09 14:42:57, szombat
 
  "Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Müller Pétertől
  2008-02-09 14:19:58, szombat
 
  Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz! ...Szervusz! ... Vagy Még? ... Én is vagyok! ... Isten veled! ... Mikor találkozunk? ... A választ már nem hallod.

És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat. Tényleg jó példa erre az atomenergia. Minden piciny atom magjában benne van. De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel. Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot, a tenyerünkbe vehetjük. Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk. Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani. Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez. Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted. Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át. S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés... lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük : a szív melege

.De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. Így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme.


De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk, egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából - lényük felizzik és egymásba forr - csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok.

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy. / Müller Péter /







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szomorúság
  2008-02-09 14:12:27, szombat
 
  Szomorúság

Én hozzám is beköszöntött
Az első vig napsugár.
Kiváncsi tán, hogy mit csinál
Ez a fakó, bús madár.

Fényt derit a szürkeségbe,
Csillog, villog, csalogat -
Úgy szeretné földeritni
Búbánatos arcomat.

Maradj csak kint, jó napsugár,
Hirdesd másnak a tavaszt -
Bús szivembe ragyogásod
Jókedvet már nem fakaszt.

Elkomorul a kis sugár,
Rezeg, rezeg kínosan -
És a függöny nyilásán át
Szomorúan eloson.

Aztán újra rám borul a
Fojtó, árnyas szürkeség -
És a tavaszt ugy várom már,
Mint aggastyán a mesét...
Gyóni Géza





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az örök gyermekség
  2008-02-09 14:08:18, szombat
 
  Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.

Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2008.01 2008. Február 2008.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 1376 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7
  • e Hét: 7
  • e Hónap: 1363
  • e Év: 41774
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.