Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Menny és pokol.
  2008-09-01 14:09:32, hétfő
 
 
"A mennyben csak gyönyör van, a pokolban siralom. De neked mindkettőből kijutott, hisz a földön élsz, mennyek és pokol között. A sors kettős játékot űz veled: ne várj tőle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki a szemed, tárd ki a szíved: ami látható és érezhető, a tied, ha észreveszed... Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni. Kövesd a tanácsom! Élj úgy, hogy jutalmad méltó legyen az emberhez!" Tatiosz

"A nagy lélek megtisztul mások szeretete által, és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság e mindenki számára hozzáférhető formájával!" Tatiosz

 
 
1 komment , kategória:  Tatiosz  
Furcsa, ahogy az idő........
  2008-09-01 11:00:30, hétfő
 
  ,,Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."(Wass Albert)  
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Rózsamama látogatása öröm!
  2008-09-01 09:18:06, hétfő
 
  Szép napot, szép hetet kívánok szeretettel Rózsamama


Link
 
 
0 komment , kategória:  Nálam jártak  
Ez már nem nyári alkonyat
  2008-09-01 03:07:53, hétfő
 
  Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat


Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.

Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.

De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.

Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsovárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínűtlen fényével a nap.

Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.

Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.

Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.

De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!

A természet még kisérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Ó, ragyogjatok ősi sugarak!

Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.

A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél.
Az ördögszekér megáll az uton,
És feljajdul a szél.
 
 
2 komment , kategória:  Versek  
Hullámmoraj
  2008-09-01 02:47:38, hétfő
 
  Sík Sándor:


Hullámmoraj


Szürke tenger és szürke ég.
Ó véghetetlen szürkeség!
Jajongva száll a sok sirály.
A lágy eső halkan szitál.
Vonagló, méla vízmoraj,
Örök-egyhangú mélyi dal.
És mégse, mégse szomorú.
Ó szürke, szép, komoly ború!


Ti szürke tenger-távolok,
Lám én is, én is itt vagyok!
Az a hatalmas, furcsa szél,
Amely nem tudni merre kél,
Eddig sodorta csónakom,
S most ülve szürke partokon
Fontolgatom, elmélgetem
Haminchatéves életem.


Mily különös, hogy itt vagyok,
Hogy hallom az örök habot
A véghetetlen ég alatt.
Hogy annyi minden elmaradt,
Hogy annyi volt és annyi van,
És el fog ülni nyomtalan:
Mint harsogó hullámhadak
A fövenyen elomlanak.


Mily különös: Ma itt vagyok,
És holnap tán már új habok
És friss szelek ölelik át
Életem ingó csónakát,
Új tengerek és új egek,
Új szürkeségek intenek:
S holnapután új partokon
A régi zúgást hallgatom.


Mondd, mondd, te gazdag szürkeség:
Mi jöhet új elémbe még?
Amit a szív tud sejteni,
Ami emberi s isteni
Engedtetett a Föld színén:
Mindent megértem, éltem én.
Már minden volt. Hogy élhetem
Még gazdagabbá életem?


Ha jönne most az alkonyat,
Amely bezárja útamat,
Úgy hagynám itt a szép nyarat:
Békétlen vágyam nem maradt.
Úgy hajtanám le arcom én
A hívó Isten kebelén,
Mosolygón, érten, gazdagon,
Halk Tedeummal ajkamon.


De hogyha élnem méretett,
Ha zúgnak még a tengerek,
És ismeretlen partokon
Kell még kikötni csónakom:
Kedves nekem az Akarat,
Melytől vitorlám megdagad,
S amely hajóznom rendelé
A láthatatlan part felé.


Csak zúgjatok, őrök habok:
Én is egy kis hullám vagyok.
Testvér nekem a mélyi dal,
S a lelkem rá rímet sugall.
Ó édes ülni köztetek,
Hullámok, rímek, életek,
S hallgatni szívem halk dalát:
Az öröklét mély dallamát.


Viareggio, 1925
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Kereslek
  2008-09-01 02:38:16, hétfő
 
  Bartalis János

KERESLEK

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fában,
és mindenütt megtalállak.
Ez az én istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy,
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak,
Ez az én boldog istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Ím, megtaláltad te az Uradat.
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását.
Nem vagyok többé egyedül.

Reggel köszöntenek a virágok: Embertársam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Életsorsom!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el
mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet,
Ó halleluja! Halleluja!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy perc ma
  2008-09-01 02:24:41, hétfő
 
  Reményik Sándor

Egy percre ma

Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.
Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.
Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.
Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.
Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.
Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.
Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!
Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Álmaidban mindig ott leszek
  2008-09-01 02:14:40, hétfő
 
 
AlberthÁlmaidban mindig ott leszek


Nem haragszom rád ezentúl drága,
Bár megtudtam, engem nem szeretsz.
Nem vágyódom tűnő délibábra,
Mégis, mégis érted szenvedek!


Nem ébredek forró karjaid közt,
Édes csókot nem adsz te nekem.
A magánynak asszonyteste nincsen,
Elemészt egy könnyes szerelem!


Bocsásd meg ha álmodozom rólad,
Elképzelem, hogy viszont szeretsz.
Engedd meg egy síró csavargónak,
Hogy szent imába foglalja neved!


Nem kérek mást, engedj álmodozni,
Tündérmesét képzelni veled...
Ez hoz nékem már csak boldogságot,
Mindent megad majd a képzelet!


Most már kedves, elbúcsúzom tőled,
Átálmodom ezt az életet...
Ezentúl már nem hallasz felőlem,
De álmaidban mindig ott leszek!


Debrecen, 2008. 08. 31.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2008.08 2008. Szeptember 2008.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1159 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 69
  • e Hét: 278
  • e Hónap: 1144
  • e Év: 13483
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.