Regisztráció  Belépés
bubamama.blog.xfree.hu
" A fény, csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." Hamvas Béla : A láthatatlan történet. Dr Buttyán Kornélné
1937.04.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Kamarás Klára : Könyörgés...
  2008-01-12 21:04:13, szombat
 
 
Könyörgés reményért
"
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím , nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz ami áll, -
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom , hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs , tudás, a vágy, a szív, az ész, -
ha nincs elöttünk cél, hit és remény, -
a semmibe, - a múló ködbe vész.

Uram, - ha vagy, - ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom, -
és meglelem a célokat...., - ha vannak......"

Kamarás Klára verse
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Teréz anya : Az élet....
  2008-01-12 20:19:56, szombat
 
  Az élet.....

"Az élet az egyetlen esély, - vedd komolyan
Az élet szépség, - csodáld meg!
Az élet boldogság, - ízleld!
Az élet álom, - tedd valósággá!
Az élet kihívás, - fogadd el!
Az élet kötelesség, - teljesítsd!
Az élet játék, - játszd!
Az élet vagyon, - használd fel!
Az élet szeretet, - add át magad.
Az élet titok, - fejtsd meg!
Az élet ígéret, - teljesítsd!
Az élet szomorúság, - győzd le!
Az élet dal, - énekeld!
Az élet küzdelem, - harcold meg!
Az élet kaland, - vállald!
Az élet jutalom, - érdemeld ki!
Az élet élet, -..... éljed!"

Kalkuttai Teréz anya
 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK  
Tóth Á. : Lélektől lélekig...
  2008-01-05 15:43:09, szombat
 
  Lélektől lélekig
"
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távoli csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, - mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb, -
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!...."

Tóth Árpád verse
 
 
0 komment , kategória:   KEDVENC VERSEK  
Balla D.K. : Három másodperc..
  2008-01-05 15:34:39, szombat
 
  Három másodperc....

"
Három másodpercem volt arra, hogy megtanuljak repülni.
Még érezni véltem apám kezének melegét a hónom alatt, amint meglóbál a mélység felett, mintha még szeretetéből is sejlett volna valami ösztöneimben, pedig már elszakadtam.
Már elszakíttattam keze melegétől és szeretetétől.
Már kezdetét vette zuhanásom, - a három másodpercbe szorult végtelen, a végtelenné terpeszkedő három másodperc,
ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.
Bukdácsolva, örökös forgásomba és pörgésembe szédülve zuhantam. Fülemben fütyült a sebesség, egyre magasabb hangon, egyre magasabban, aszerint, amint egyre mélyebbre értem, egyre magasabban, mert egyre mélyebbre, - mert egyre magasabb az, - ami egyre mélyebb.
Kinyújtóztattam végtagjaimat. A zuhanásomban szélnek tűnő mozdulatlan levegő belém akaszkodott. Rugdalóztam, rángatóztam - hasztalan.
Egyre sebesebben hullottam alá a mélybe.

Még két másodpercem volt, hogy megtanuljak repülni.
Apám! Apám! - akartam kiáltani, de nyitott számat teletömte a szél, nem szólhattam. Már nem is láttam apámat a sziklafalon, csak szavaira emlékeztem, gesztusaira, keserűségére, amiért nem lehetett rám büszke, - szégyenére, amiért rejtegetnie kellett, riadalmára, amikor megértette, - hogy őneki kell kihoznia engem a sziklafokra...-
De apám kezének melege már kihűlt a hónom alatt, - már csak zavarára emlékeztem, ahogy nem mert kezemre nézni sosem, kezemre, a semmire valóra, ujjaimra, a fogni képtelenekre, kezemre, a nyomorékra.
Nyomorék kezemre, melyet most, dühömben el akarván lökni magamtól - kiterpesztettem.
Vadul kapott belé a szél, csavarta, rángatta, tépázta, de megszűnt bukfencezésem:
fejem az ég felé,
lábam a föld felé,
kezem oldalt,
ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.
Észrevettem, hogy bár zuhanok, zuhanásom nem sebesedik.

Még volt egy másodpercem, hogy megtanuljak repülni.
Apám! Apám! - kiáltottam volna újra, de hangom már semmiképpen nem érhetett el hozzá, hisz más világ lett az ő világa.
Ők mind ismerik a tárgyak tapintását, csak az én ujjaim merevedtek tehetetlen görcsbe minden érintésre.
Ők mind másak... vagy talán én vagyok más, és ez az, amit nem tudnak elviselni bennem, ezért zuhanok most örök mozdulatlanságom felé... -
Megpróbáltam mozgatni kezemet, szél ellenében mozgatni, csapkodni vele, evezni, magam alá hajtani a levegőt,
le - fel,
le - fel.
Zuhanásom lassúbbodott, de közeledett, egyre közeledett a föld, tehetetlenségem sziklabölcsője, s én még mindig vergődtem
ég és föld között,
van és nincs között,
van és lehet között.
Egyre csak mozgattam kezemet, a semmire valót. Kezem szeretett csapkodni, kedvére volt a le-fel - le-fel ritmusa. Kezem, a semmire sem való, örült a szélnek. Tárgyaktól félő ujjaim rajongtak a levegőért. Észrevettem, hogy már nem zuhanok. Egy pillanatig lebegtem
alig a föld fölött,
az eget majdnem elveszítve.
Aztán az örökös le-fel - le-fel, - emelni kezdett:
fel, fel,
fel az égbe,
a földtől távolabb,
fel, fel,......
fel és messze.
Megtanultam repülni.....-

Egy óra múlva már alig látszott a Taigetosz....."

Balla D. Károly


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kosztolányi : Halotti beszéd..
  2008-01-05 14:50:09, szombat
 
  Kosztolányi Dezső:Halotti beszéd

"
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer....."

Kosztolányi Dezső verse

 
 
0 komment , kategória:   KEDVENC VERSEK  
Heltai Jenő : Szabadság....
  2008-01-04 22:19:33, péntek
 
 
Szabadság

"
Tudd meg : - szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít, -
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,-
A látszatot lenézi, meg nem óvja,-
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : - szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,-
Aki üres jelszókat nem visít.
Nem áltat, - nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, - hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, - hogy tetszetős-e,
Sem azt, - kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, -
S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : - szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,-
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,-
Tüzet fölöslegesen nem harangoz, -
Van mindene, ha nincs is semmije, -
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal, -
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal, -
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt.

Többször cirógat, mint ahányszor üt, -
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! - Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : - szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, - kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat, -
Az sose rab, - ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, - mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, - nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, - és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold, -
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,-
Nincs még szabadság, - éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy......"


Heltai Jenő
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
D.J.Mahoney : Kövesd a....
  2008-01-04 21:53:34, péntek
 
 
"
Kövesd a megérzéseidet, - ahogy a régi hajósok követték a csillagokat.
Az utazás lehet magányos, - de a csillagok elvezetnek célodhoz....."

David J. Mahoney




 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK  
Paulo Coelho : Isten mindennap
  2008-01-02 21:57:46, szerda
 
  Isten, mindennap...
"
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, - amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.
S mi mindennap úgy teszünk, - mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, - mintha nem is létezne, - mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, - és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, - az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket:
Reggel,- amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, - vagy az ebéd utáni csöndben, - és a nap bármelyik percében,- amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.
Mert ez a pillanat létezik,..... - és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, - .....és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)





 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2007.12 2008. Január 2008.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 9
  • e Hét: 9
  • e Hónap: 3629
  • e Év: 18614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.