Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Bokraink közt
  2008-01-30 12:15:54, szerda
 
  Szergej Jeszenyin:

BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

/ Rab Zsuzsa fordítása//

Egy vallomás: tizenéveskorom legkedvesebb nem magyar verse. Jeszenyin azóta is
legkedvesebb orosz költőm.
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Pályaudvaron
  2008-01-28 12:00:47, hétfő
 
  Csabai Lajos:

PÁLYAUDVARON


Csak állok tétován életem zajos,
S mégis oly kietlen pályaudvarán.
Most érkeztem meg, s tudom,
Nemsokára valahová tovább indulok.
Körülöttem nyüzsgő emberek.
Nem tudom, valaki vár-e még itt reám,
És integet majd, amikor elmegyek.

Ha indulok, vár-e még boldog cél
Reám, vagy foglalt helyem van
Életem utolsó vonatán, s mozdonya
Már egy külső vágányon robog felém
S mert az égi menetrendek titkosítva
Vannak, lehet, jegyet csak egy
Holnapi ismeretlen, új vonatra adnak.

Kis tarisznyámban csupán kevés érték.
Néhány becses emlék, és millió kacat,
Melyet poggyászként fel nem adhatok.
Úti elemózsia lelkemnek benne
Néhány félbe vágott szeretetzsemle
S közte kevéske vékonyra szeletelt öröm,
És tucatnyi szép, mit sikerült szürke
Életemben összegyűjtenem.

Egy bizonyosság éltet: talán nem érek véget
Elfeledve végképp. Egy égi állomás
Peronján majd kitárt karokkal
Várnak rám ölelő
Fénykezek.
 
 
3 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Az ima
  2008-01-27 03:40:24, vasárnap
 
  Mihail Lermontov:

AZ IMA

Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át,
Mennyei üzenet.

Szavai szentség és erő
És összhang és zene,
Az éggel összebékítő
Szépség költészete.

S a kétely sziklája nehéz
Szívemről legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és...
És úgy megkönnyebbülök!


/ Szabó Lőrinc fordítása/

 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Tánya szép volt...
  2008-01-26 08:55:07, szombat
 
  Szergej Jeszenyin:

TÁNYA SZÉP VOLT

Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.
Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett.
A kertalji sövény mögött, mikor este útra kel,
cicázik a Hold a ködben, az ég fellegeivel.

Jön a legény, megbiccenti fürtös fejét, úgy köszön:
"Ég veled, kis boldogságom! - mert én mással esküszöm."
Holtfehér lesz, s mint a harmat, oly hideg a szép leány,
mérges kígyóként gyürűzik hajfonatja a nyakán.

"Nem akarlak megbántani, ó, te kékszemű legény.
Éppen jöttem, hogy megmondjam: bizony máshoz megyek én!"
S szól a harang... nem imára - esküvőre hívogat,
megy a násznép a szekéren, de hang nélkül hajtanak.

Nem a kakukk panaszkodik, Tánya anyja sírdogál.
Halántékán mély seb tátong: fekszik a lány halva már.
Koszorúként homlokára vére száradt, cseppre csepp...
Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.

/Fordította: Jobbágy Károly/
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Feltámadás
  2008-01-25 07:44:53, péntek
 
  Sipos Gyula:

FELTÁMADÁS

Az ajtót most bezárom
te sem jöhetsz be, angyal,
nekem, ha számadásom
van, az csak önmagammal.

Nézd a muskátli-ágat,
éles késsel lemetszem.
Azt mondod: holttá válhat.
Azt mondom: gyökerezzen.

Ki csüng dajka-gyökéren,
fél élete van annak.
Ki nem hal meg egészen
az föl sem is támadhat.

Mi megosztottunk mindent.
Tudom, hogy szeretsz engem,
De magamnak kell itt bent
a követ elhengergetnem.
 
 
1 komment , kategória:  Kedves versek  
Orpheus és Eurydike
  2008-01-24 10:14:45, csütörtök
 
  Rónay György:

ORPHEUS ÉS EURYDIKE

Rég ott ült már a forrás mellett,
s egyszerre csak szomjazni kezdett,
és azt gondolta: meghalok,
ha egy korty vizet nem kapok.

De mikor áthajolt a káván,
megszólalt a forrás-királylány.
"Száz éve, hogy itt ülsz velem,
s nem méltattál egy szóra sem;

száz évig folyt hiába könnyem:
száz évig te se kapsz belőlem!"
A legkisebb királyfi hát
készült, hogy megölje magát;

aztán gondolt helyette egyet:
szomjában énekelni kezdett.
Úgy énekelt, úgy hegedült,
hogy minden madár odagyűlt,

rigó, szalonka, fecske, sármány;
vizet kavart a sok madárszárny;
s bár a királylány jajgatott,
megitatták a szomjazót.
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Nektek nem marad...
  2008-01-22 15:16:52, kedd
 
  NEKTEK NEM MARAD..!

Éppen 25 éve annak, java férfikoromban nem várt szerencse ért.
Alig több mint két havi fizetésért egy picinyke, nagyon elhanyagolt vikendtelekhez jutottunk. Amikor birtokba vettük, az árához majd egyszerannyit kellett hozzátenni, hogy akárcsak pár órára otthon érezzük rajta magunkat. Se kerités, se út, csak az
embermagasságú bokrok mindenütt. Sebaj, azért vettük, hogy hétközben megspórolt fizikai energiánkat immár a jó levegőn hasznosítsuk, s feltöltődve élményekkel feküdjünk le este rút , rosszlevegőjű bérházunkban.
Egyszer, vasárnap lévén, vittük magunkkal 11 éves fiunkat, 7 éves lányunkat is. S mint ilyenkor szokás, feltarisznyáztunk rendesen, hisz ilyenkor nem lehet szó asztalkörüli ebédről, csak úgy pokrócról, kinek mi esik jól.
Nem mi gondolkoztunk csak így. Szomszédunkban hasonló cipőben járt egy fiatalabb házaspár, három gyerekkel, akik mint az orgonasípok 5-4-3 évesek.
Mig mi felnőttek vágtuk a bokrokat, a gyerekek önálló felfedező útra indultak.
Mi éppen a plédes ebédet "szervíroztuk", amikor kis tisztásunk szélén megjelent a legkisebb szomszéd, a 3 éve fiúcska. Feleségem persze rögtön kínálta a hazai
sütésű dobozból. A kicsi, mintha otthon lenne, szó nélkül elfogadta, s jóizzűen megette. Feleségemnek se kellett több, újra megkínálta.
- Nem kérek! -mondta.
- Miért? Nem fínom?
- De. Finom!
- Akkor mért nem kérsz?
- Nem marad nektek.- mutatott ránk.
Nem tudtunk szóhoz jutni. Közben már megjelent apja-anyja keresni a kis kódorgót, persze rögtön megtörtént a szomszédismeretség.
Egyszerű, szeretetreméltó család volt, nem nélkülöztek, ők legalább Trabanttal jöttek. A klasszikus műveltséget illetően talán ketten nem olvastak ki egy könyvet az általánosbeli kötelezők óta, mégis lenyügöző volt családi mentalitásuk. Ahogy az
emberséget, önzetlenséget gyerekeiknek továbbadták!!

Tessék mondani! Nevelnek még ma ilyen szellemben gyermeket? Ha igen, én anyák napján beteg szivvel, de egy csokor rózsával felkeresem azt az ANYÁT!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Nem elég
  2008-01-21 11:43:55, hétfő
 
  Toldalagi Pál:

NEM ELÉG

Tudásom ennyi csak. A bátrak
hangján azt mondom: nem elég
felütni valahol a sátrat,
szítani a tábor tüzét,

prófétának kellene lenni,
és mennydörögni komoran,
hogy elönt mindent majd a láva,
s ki megmarad, a hamuban

fog ülni, és nem fog beszélni,
mert nem lesz akkor már kivel.
Ha indián lennék, bekenném
magam a gyász színeivel.
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Vasárnapi vigasztaló
  2008-01-20 12:29:09, vasárnap
 
  Rab Zsuzsa:

VASÁRNAPI VIGASZTALÓ
/részletek/

Másképp magad nem védheted -
szeresd meg ellenségedet:
kongó szobád kazánfalát,
a sokfelé tört éjszakát,
tikkasztó Halálvölgyedet:
a társnélküli ünnepet.
Ha mint polip-kar, fojtogat,
add meg neki lágy torkodat,
szorítsd szívedre, úgy öleld,
s ellágyul, ölni elfelejt.

Meg kell magadat védened -
szeretsd meg ellenségedet:
hűvös, gyűretlen vánkosod,
az őgyelgő vasárnapot.
Meg kell szokni azt nagyon:
az egy csészét az asztalon,
az egyszem lámpa fénykörét -
világot rajzolhat köréd.
**********
**********
Meg kell magadat védened.
Meg kell magadat védened.



 
 
2 komment , kategória:  Kedves versek  
A Gondviselés keze
  2008-01-19 14:12:30, szombat
 
  A GONDVISELÉS KEZE

Az alábbi történet családunk egy szeretett ismerősével esett meg.
A történet akár egy regény is lehetne, a gondviselés regénye.

Egy nagyon szegény családba hat lány született. Jöttek ahogy az Isten küldte őket. Nem zúgolódtak az öreg szülék, legfeljebb titokban sóhajtoztak, jó volna egy fiú a mezőgazdaságból élő családba. Az 1920 as éveket írtuk akkor, mérhetetlen szegény évek jöttek. És Isten újra kopogtatott: végre egy kisfiút küldött. Nevezzük Györgynek. A mezőn a lányok is férfi módra helytálltak, mégis György volt minden bizodalmuk. Furcsa regényíró a sors. Mire György a kemény munkára is megérett volna, szörnyű baleset érte: egy fáról leesve gerince törött. Örök életére nyomorék lett. Testileg! Mert lelkében megtalálta a hitet, és attól kezdve kiegyensúlyozottabb volt, mint egészséges társai, akik hozzá jártak vigasztaló szóért.
A testvérek ott segítették, ahol tudták. Lakásra nem volt gondja, minden lány lemondott /szóban/ a házörökségéről javára. Időközben ugyanis örökre elszenderült az öreg pár.
Múlt az idő. Györgynek majdnem mindene megvolt, egy dolgot hiányolt nagyon, az igazi családi boldogságot. Természetesen az ő állapotában ez a maga teljességében nem jöhetett szóba. Mégis vágyott egy ölelő kar után, ami éjszaka is vele van, és más mint a minden nappali testvéri szeretet. Biztosan imádkozott is érte. A Gondviselés azt mondta: megadom, lássuk mire mégy vele. És ami meg van írva, az.... Egy vallásos közösségben találkozott egy korabeli elvált asszonnyal, akivel hamarosan bensőséges viszonyba kerültek. A nő megérteni látszott helyzetét, s mivel ő is vágyott a biztonságra, hamarosan házassági terveket szövögettek. Mindenki boldog volt. Az új asszony annyira beleélte magát szép új életébe, hogy minden téren férjnek tekintette Györgyöt. Nem kell mondani: egy gerince tört férfinek
legfeljebb nyomokban marad meg férfiereje. De ha egy nő nem ismer lehetetlent.... Lényeg:a házasság működni látszott. Csak György lett egyre szürkébb, kevesebb...A tapasztalt asszonytestvérek rögtön sejtették a baj gyökerét. Kérlelőre fogták előbb Györgyöt, majd a sógornőt, talán ha módjával élnének az örömnek, több évig tartana...
Ekkoriban tűnt fel egy furcsa dolog: az asszony ügyvéd öccse feltűnően célirányosan kezdett érdeklődni György vagyoni viszonyai iránt. Nem kellett sok logika a dologhoz: lehet, hogy György halálára játszanak? György ekkor már komoly beteg volt. Volt egy kétszemélyes rokkant kocsija, már ezt is csak ritkán volt képes vezetni. A testvérek komolyan aggódtak most már, de kérlelésükre az asszony magából kikelve reagált.
A Gondviselés elérkezettnek látta az időt az intézkedésre: "Jó fiam György ! Ennyit tudtam neked a földön adni, most már csak szenvedés várna rád, ,, gyer haza, s nyugodj keblemen". Pár nap múlva, egy részeg autós frontálisan ütközött velük, férj és feleség azonnal meghalt.
Még a temetés sem volt meg, amikor az ügyvéd öcs magából kikelve üvöltött a rokonokra,ha testvérükre hagyták a házat, hol a papír, miért nem íratták át a házat 25 év alatt.
A Gondviselés nem engedte, hogy az asszony terve beváljon. Mert lám a szerelemmel is lehet ölni, nemcsak késsel, méreggel. És az asszony tulajdonképpen úgy is adott, hogy elvenni akart.

 
 
1 komment , kategória:  Történetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2007.12 2008. Január 2008.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 162 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.