Regisztráció  Belépés
ludysi.blog.xfree.hu
Szeretnék saját életem részese lenni Budainé Ludvig Zsuzsanna
1958.09.02
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Mia Farrow
  2008-10-11 21:32:14, szombat
 
 


Született:
1945. február 9.
Portré
Eredeti neve Maria de Lourdes Villiers Farrow. A rendező, John Farrow és a Tarzan-filmek Jane-jeként elhíresült színésznő, Maureen O'Sulliven lánya.
1966-tól 1968-ig Frank Sinatra felesége.
Első jelentős szerepét Roman Polanski klasszikus horrorfilmjében, a Rosemary gyermekében játszotta.
A 70-es években több nagy sikerű filmben is szerepelt (Halál a Níluson, A nagy Gatsby), de az igazi áttörést Woody Allennek köszönheti, aki több mint 10 filmjében osztotta rá a főszerepet.
A magánéleti- és munkakapcsolat 1982-től 1992-ig tartott.
Ez idő alatt forgatta Allen legérettebb filmjeit (Hannah és nővérei, Bűnök és vétségek), s lett Farrow-ból nagyformátumú színésznő.
Utolsó közös filmjük, a Férjek és feleségek - mely, talán nem véletlenül, egy középkorú házaspár kapcsolatának szétesését mutatja be - akkor került a mozikba, amikor a bulvársajtóból már bárki értesülhetett Allen és Farrow botrányba fulladó szakításának valamennyi zaftos részletéről.
A hullámok elültével Farrow ugyan újra feltűnt a filmvásznon (Miami rapszódia, Vígözvegyek), de már jó ideje nem láthattuk tehetségéhez méltó szerepben.
Mia Farrow - Díjak és jelölések :
2000 - Golden Globe-jelölés - a legjobb színésznő tv-filmben (Alzheimer)
1991 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Alice)
1986 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Kairó bíbor rózsája)
1985 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Broadway Danny Rose)
1983 - Arany Málna-jelölés - a legrosszabb színésznő (Szentivánéji szexkomédia)
További díjak és jelölések :
Összesen 5 Golden Globe-jelölés, 1 Arany Málna-jelölés.
Mia Farrow filmek :
2007 - Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind)
Ms. Kimberley
2007 - Csapd le Chip-et (The Ex)
Amelia Kowalski
2006 - Arthur és a villangók (Arthur and the Minimoys)
Arthur nagymamája
2006 - Ómen 666 (The Omen)
Mrs. Baylock
2004 - Barátság mindenáron (Samantha: An American Girl Holiday)
Grandmary Edwards
2002 - Zoey titkos élete (The Secret Life of Zoey)
Marcia Carter
1999 - Alzheimer (Forget Me Never)
Diane McGowin
1995 - Vakmerő (Reckless)
Rachel
1995 - Miami rapszódia (Miami Rhapsody)
Nina
1995 - Ki fél a Télapótól?
színész
1994 - Vígözvegyek (Widow's Peak)
Miss Catherine O'Hare
1992 - Árnyak és köd (Shadows and Fog)
színész
1992 - Férjek és feleségek (Husbands and Wives)
Judy Roth
1990 - Alice
Alice
1989 - Bűnök és vétkek (Crimes and Misdemeanors)
színész
1989 - New York-i történetek (New York Stories)
Lisa
1988 - Egy másik asszony (Another Woman)
színész
1987 - Szeptember (September)
Lane
1987 - A rádió aranykora (Radio Days)
színész
1986 - Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters)
Hannah
1985 - Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo)
színész
1984 - Broadway Danny Rose
színész
1983 - Zelig
Dr. Eudora Fletcher
1982 - Szentivánéji szexkomédia (A Midsummer Night's Sex Comedy)
Ariel
1982 - Az utolsó unikornis (The Last Unicorn)
Unicorn/Amalthea (szinkronhang)
1979 - Hurrikán (Hurricane)
színész
1978 - Halál a Níluson (Death on the Nile)
Jacqueline De Bellefort
1974 - A nagy Gatsby (The Great Gatsby)
színész
1972 - Ki megy a nő után? (Follow Me!)
Belinda
1968 - Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby)
színész
Kép az Ómen 666-ból:


 
 
0 komment , kategória:  Színésznők D-F  
Forest Whitaker
  2008-10-11 21:21:48, szombat
 
 


Született:
1961. július 15.
Portré
A Hollywoodban csak ,,szelíd óriás"-ként emlegetett színész testi adottságait előbb az amerikai fociban kamatoztatta, majd az egyetemen felhagyott az aktív sporttal operaénekesi ambícióinak kiteljesítése érdekében.
Egy Sir John Gielgud által alapított ösztöndíj elnyerésével részt vett a Berkeley egyetem drámaprogramjában, s 21 évesen már kész színpadi veteránként tért vissza a sporthoz Cameron Crowe első komolyabb rendezésében, a Fast Times at Ridgemont High című moziban, ahol az iskolai focicsapat egyik tagját alakította.
Alig négy évvel később Tom Cruise és Paul Newman oldalán tűnt fel ismét a vásznon a Martin Scorsese által rendezett A pénz színe című filmben, majd az Oliver Stonet elismert rendezővé avató A szakasz-szal a vietnami háború rémségeibe is belekóstolt. Kedvező kritikai visszhangot kapott Clint Eastwood 1988-as rendezése, a Bird címszerepében: az önpusztítást tökélyre vivő szaxofonos, Charlie Parker életét feldolgozó filmben nyújtott alakításáért Cannes-ban a legjobb színész díjával jutalmazták.
Mégis csupán négy évvel később, a több Oscarra jelölt Síró játékkal vált közismertté, ahol az IRA által elrabolt brit katonát alakította, aki összebarátkozik fogvatartójával.
Frissen szerzett népszerűségének köszönhetően nagyszabású produkciókban kapott szerepet, ám mindezek ellenére Whitaker pályáját nem annyira a sztár-szerepkör, mint inkább az emberi kapcsolatokat és a szellemi szférát boncolgató alkotásokban való részvétel jellemzi.
Wayne Wang Füstjében a szüleinek felkutatásában egy magánéleti gondokkal küszködő író (William Hurt) és egy utcai bölcselőként bemutatkozó trafikos (Harvey Keitel) pártfogását élvező fekete srác apját alakítja, Jim Jarmusch Szellemkutya című alkotásának főszerepében pedig a lélekvándorlás és a keleti filozófiák iránti fogékonyságát párosítja össze az érzékeny, mégis hidegvérű bérgyilkos figurájában.
Személyességet sem nélkülöző alakításai mellett érzékenységét rendezőként is érvényesítette: Az igazira várva, Majd elválik.
Forest Whitaker - Díjak és jelölések
2007 - Oscar-díj - a legjobb színész (Az utolsó skót király)
2007 - Golden Globe-díj - a legjobb drámai színész (Az utolsó skót király)
2001 - Arany Málna-jelölés - a legrosszabb férfi epizódszereplő (Háború a Földön)
1989 - Golden Globe-jelölés - a legjobb drámai színész (Bird - Charlie Parker élete)
Forest Whitaker filmek :
2008 - Az utca királyai (Street Kings)
Jack Wander kapitány
2008 - Nyolc tanú (Vantage Point)
Howard Lewis
2007 - Lélegzet (The Air I Breathe)
Happiness
2007 - The Great Debaters
James Farmer
2006 - A láp titka (The Marsh)
Geoffry Hunt
2006 - Az utolsó skót király (The Last King of Scotland)
Idi Amin
2006 - Kis nagy hős (Everyone's Hero)
Lonnie Brewster (szinkronhang)
2005 - Mária Magdolna (Mary)
Ted Younger
2005 - American Gun
ügyvezető producer, Carter
2004 - Diliwood (Jiminy Glick in Hollywood)
önmaga
2004 - Fejjel a bajnak (First Daughter)
ügyvezető producer, rendező, Narrator
2003 - A védelem diakónusai (Deacons for Defense)
Marcus Clay
2003 - Nő a köbön (Chasing Papi)
producer
2003 - A fülke (Phone Booth)
Ramey kapitány
2001 - New Orleans-i történet (Feast of All Saints)
ügyvezető producer, Picard
2001 - Zöld sárkány (Green Dragon)
ügyvezető producer, Addie
2001 - A negyedik angyal (The Fourth Angel)
Jules Bernard ügynök
2001 - Pánikszoba (Panic Room)
Burnham
2000 - Veszélyes póker (Four Dogs Playing Poker)
Mr. Ellington
2000 - Háború a Földön (Battlefield Earth: A Saga of the Year 3000)
Ker
1999 - Tanúvédelem (Witness Protection)
Steven Beck
1999 - Szellemkutya (Ghost Dog: The Way of the Samurai)
Szellemkutya
1999 - Hallasd a hangodat! (Light It Up)
Dante Jackson rendőr
1998 - Halott gengszterek (Body Count)
Crane
1998 - Majd elválik! (Hope Floats)
rendező
1996 - A csodabogár (Phenomenon)
Nate Pope
1996 - Visszapassz - Earl Manigult, a kecske (Rebound: The Legend of Earl "The Goat" Manigult)
Mr. Rucker
1995 - Az igazira várva (Waiting to Exhale)
rendező
1995 - A lény (Species)
Dan
1995 - Füst (Smoke)
Cyrus Cole
1994 - Az ellenség közelében (The Enemy Within)
MacKenzie "Mac" Casey ezredes
1994 - Divatdiktátorok (Prét-a-Porter)
Cy Bianco, divattervező
1994 - Testrablók (Body Snatchers)
Doctor Collins
1994 - Időzített bomba (Blown Away)
Anthony Franklin
1993 - Bódító élet (Lush Life)
Buddy Chester
1993 - Elbaltázott bankrablás
színész
1992 - Felelősségük teljes tudatában (Consenting Adults)
David Duttonville
1992 - A 99-es paragrafus (Article 99)
színész
1992 - Síró játék (The Crying Game)
Jody
1991 - Egy bérgyilkos naplója (Diary of a Hitman)
színész
1990 - Bűnös vagy áldozat? (Criminal Justice)
színész
1990 - Philadelphiai zsaru (Downtown)
színész
1990 - Lövöldözés Harlemben (A Rage in Harlem)
színész
1989 - Johnny, a jóarcú (Johnny Handsome)
Dr. Steven Fisher
1988 - Bird - Charlie Parker élete (Bird)
Charlie "Yardbird" Parker
1987 - Jó reggelt, Vietnám! (Good Morning, Vietnam)
színész
1987 - Zsarulesen (Stakeout)
színész
1987 - Véres sport (Bloodsport)
Rawlins
1986 - Szakasz (Platoon)
Big Harold
1986 - A pénz színe (The Color of Money)
színész
1985 - Észak és Dél (North and South)
színész
1985 - Megőrülök érted (Vision Quest)
színész
1982 - Változó világ (Fast Times at Ridgemont High)
Charles Jefferson
Akikkel a legtöbbször együtt dolgozott:
Mary Elizabeth Mastrantonio (3 filmben)
Kiefer Sutherland (3 filmben)
Keith David (3 filmben)
Bill Cobbs (3 filmben)
Tony Todd (3 filmben)
Michael Milhoan (3 filmben)
 
 
0 komment , kategória:  Színészek W-Y  
Helen Mirren
  2008-10-11 20:36:57, szombat
 
 



Helen Mirren (Egyesült Királyság, Anglia, Essex, Ilford, 1945. július 26. - ) Oscar-díjas brit színpadi és filmszínésznő.




A királynő Golden Globe-díjas, oscar-jelölt megszemélyesítője Ilyena Lydia Mironoff néven 1945. július 26, Ilfordban született. Ő a középső gyerek a családban, van egy nővére, Katherine, és egy öccse, Peter. Apja, Basil emigráns orosz arisztokrata leszármazottja, anyja, Kitty Rogers híres hentesfamíliából származik, amelyben ő volt a tizenharmadik gyerek. Amint iskolás lett, szülei úgy döntöttek, hogy a Helen keresztnév angolosabb, ezért így kezdték szólítani a kislányt, aki már hatéves korában eldöntötte, hogy színésznő szeretne lenni. Hamarosan fellépett az iskolai előadásokon, és arról álmodozott, hogy Shakespeare-darabokban fog szerepelni. Apja nem támogatta ezt az elképzelést, úgy vélte, inkább tanári diplomát kellene szereznie. Helen beiratkozott a hampsteadi főiskolára, de nem sokáig koptatta ott a padokat, ugyanis 1965-ben a National Youth Theatre meghallgatást hirdetett, és nem habozott jelentkezni. Azonnal fel is vették, és hamarosan Kleopátraként debütált az Old Vic színházban. Nagy sikert aratott, és két évvel később már a Royal Shakespeare Company tagja lett. A Coriolanusban lépett fel először, majd olyan szerepek következtek, mint a Hamlet Opheliája, A két veronai nemes Júliája, Lady Anna a III. Richárdban, de szerepelt Gorkij- és Sean O'Casey-színdarabokban is.

Caligula szeretője


Excalibur: Liam Neeson partnereként:



1969-ben állt először kamera elé az Age of Consent című filmben James Mason partnereként.
Bár továbbra is szívesebben szerepelt színpadon, nem utasította vissza a filmszerepeket sem, játszott Ken Russell Savage Messiah és Lindsay Anderson A szerencse fia című alkotásaiban.
Ugyan sokat dolgozott, mégis elégedetlen volt magával, olykor depresszióba süllyedt.
Egyszer elment egy indiai tenyérjóshoz, aki az olvasta ki a kézvonalaiból, hogy az igazi siker negyvenes évei vége táján fog rátalálni.
Megpróbált hinni a jövendölésben, és továbbra is szorgalmasan dolgozott.
1972-ben csatlakozott Peter Brook International Centre of Theatre Research társulatához, amellyel Afrikában és Amerikában turnézott, ahol ellátogattak a rezervátumokba is.
Egy minnesotai rezervátumban Helen egy egyenlőséget jelentő indián szimbólumot tetováltatott a bal kezére, a hüvelyk- és a mutatóujja közé, és úgy érezte, újult erővel vetheti bele magát a színjátszásba.
Egyre elismertebb színésznő lett, igazi hírnevet azonban a Tinto Brass által rendezett Caligulával szerzett, amelyben John Gielgud, Peter O'Toole, és Malcolm McDowel társaságában szerepelt, Caligula szeretőjét, Caesoniát alakította.
A szexuálisan túlfűtött előadás persze kisebb botrányt is kavart, de a színésznő csak vállat vont, és tovább építette a karrierjét.
John Boorman Excaliburjában Morgánát alakította, aki elcsábítja Arthurt és flörtöl Merlinnel.
De magába bolondítja Sir Gawaint is, akit az ír Liam Neeson játszott.
Az írországi forgatás során a tehetséges ifjonc belehabarodott a nála nyolc évvel idősebb Mirrenbe, aki viszonozta az érzelmeit, és magával vitte a fiatalembert Londonba, ahol neki is beindult a karrierje.
Helen viszont szorgalmasan építgette a magáét, a Cal című filmben ír özvegyasszonyt játszott, aki viszonyt kezd egy fiatal fiúval, akiről kiderül, hogy köze van a férje halálához.
Alakításáért 1984-ben Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó díjat kapta.

Csók Harrison Forddal, házasság Hackforddal


Jack Nicholsonnal: Az ígéret megszállottja:




A 2001 Űrodisszeia folytatásában,
a 2010-ben Tanya Kirbukot, a szovjet kozmonauták parancsnokát keltette életre, majd a Fehér éjszakákban Mihail Barishnyikov táncos szeretőjének szerepét osztotta rá Taylor Hackford rendező, akivel egymásba szerettek, és összeköltöztek.
Mivel a munka több helyre is szólította őket, ezért fenntartottak egy lakást Los Angelesben, New Orleansban, Londonban és Dél-Franciaországban is.
1997 szilveszterén Skóciában házasodtak össze, így Hackford két fiának, Riónak és Alexnek hivatalosan is a mostohaanyja lett Helen.
De addig még el kellett telnie néhány évnek. Peter Weir Moszkitó partjában Harrison Ford feleségét alakította, és nem titkolta, hogy szerinte a színész nagyon rosszul csókol...
A Pascali szigetében Ben Kingleyvel játszott, Peter Greenaway A Szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című fekete komédiájában boldogtalan feleség volt, gengszter férjét Michael Gambon keltette életre, szeretőjét pedig Alan Howard, akivel a ház összes helyiségében szeretkezett...

Szerepek és díjak


Kisanyám, avagy mostantól minden más:



Színpadon Arthur Miller Two-Way Mirrorjában prostituált volt, majd Paul Scofielddel szerepelt a When The Whales Came-ben, Donald Sutherlanddel a Dr. Bethune-ben, és úgy tűnt, az indiai jósnak igaza lesz, ugyanis amikor megkapta Jane Tennison nyomozó szerepét a Prime Suspect című tévésorozatban, 1990 és 2006 között számos Emmy-jelölést gyűjtött be - egyet meg is kapott, akárcsak a BAFTA- és Golden Globe-díj esetében.
Mirren-nek egyre jobb filmszerepeket ajánlottak: az Idegenek Velencében című thrillerben Christopher Walkennel terrorizálta a Rupert Everett és Natasha Richardson által játszott fiatal párt, az Ahol angyal se járban frusztrált özvegy volt, aki férjhez megy egy 21 éves olasz férfihez, a The Hawkban pedig depressziós feleséget játszott, aki gyanítja, hogy a férje sorozatgyilkos.
A György királyban Charlotte királyné volt, aki az uralkodót alakító Nigel Hawthorne egyre inkább elhatalmasodó elmebajával próbál megküzdeni.
A szerepért Oscarra jelölték, és a Cannes-i Filmfesztiválon is nominálták a legjobb színésznő kategóriában.


Az emberrablás:



Ezután visszatért a színpadra, Turgenyev Egy hónap falun című darabjában Natalja Petrovnát alakította, 1995-ben ezzel debütált a Broadwayn is, és Tony-díjra is jelölték. Az Őt is anya szülte című drámában az IRA akcióit támogató Annie Higgins (Fionnula Flanagan) mellett a békepárti Kathleen Quigleyt játszotta, a két asszony egyaránt fia életéért harcolt, akik részt vettek az IRA által a börtönben meghirdetett éhségsztrájkban.
Az elsőfilmes rendező, Kevin Bacon színész Losing Chase című produkciójában egy lelki megrázkódtatásból felépülő nőt formált meg, és Golden Globe-díjat kapott érte.
Színpadon ismét eljátszotta Kleopátrát, Antoinust Alan Rickman alakította, balszerencséjére azonban a Cedric nevű kígyó, aki jelentős szerepet kapott az utolsó jelenetben, egy napon eltűnt, és sosem került elő...

Felül semmi


Felül semmi: Julie Walters oldalán:



- Sosem dolgoztam még ilyen összetett filmen, mint ez - nyiltkozta Mirren. - A középkorú nőkkel foglalkozó film ritka, mint a fehér holló, és különösen fantasztikus volt együtt dolgozni ilyen tapasztalt és tehetséges nőkkel, akik így együtt igencsak sarokba tudnak szorítani egy rendezőt. De Nigel Cole pontosan a kellő bájjal és humorral közelített felénk...
Helen Mirrent Európa filmdíjra és Golden Globe-ra nevezték, ráadásul megkapta a Dame Of The British Empire kitüntetést, de nem kedveli, ha valaki Dame Helennek szólítja, ugyanis szerinte az öregíti. A színésznő azonban nyugodtan vállalhatta a korát, 58 évesen is fantasztikusan nézett ki.
Az Emberrablásban Robert Redforddal és Willem Dafoe-val játszott, majd Garry Marshall Kisanyám, avagy mostantól minden más című vígjátékában tűnt fel Kate Hudsonnal.
A színésznő továbbra is hű maradt a Prime Suspect 6 sorozathoz, amely a legnépszerűbb angol tévésorozattá lépett elő, a nézők évente őt választották Anglia legnagyobb - és legszexisebb - sztárjának.
Olivier-díj-jelölést is kapott Eugene O'Neill Amerikai Elektra című drámájában Christine Mannon megformálásáért.
További filmjei között van a Shadowboxer, amelyben Cuba Gooding jr.-ral bérgyilkosokat alakítottak, akik egyben szeretők is, majd eljátszotta I. Erzsébetet, és valóban királynői alakítást nyújtott.

A színészek és a brit birodalom Golden Globe-díjas királynője


A királynő:



Stephen Frears A királynő című filmjében a jelenlegi brit uralkodót, II. Erzsébetet keltette életre, aki Diana hercegnő halála után alattvalóinak legnagyobb megdöbbenésére hallgatásba burkolózott. Frears filmje, A királynő, és miniszterelnöke, Tony Blair (Michael Sheen) nézőpontjából elemzi az eseményeket. Mirren alakítását 2007-ben Golden Globe-díjjal, 2006-ban a Velencei és a Torontói Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, de jelölték BAFTA- és brit független filmdíjra is, nem is beszélve arról, hogy II. Erzsébet a róla készült film megtekintése után utasította személyi titkárát, hogy villásreggelire hívja meg a színésznőt és az alkotókat...
Érdekesség, hogy Helen egyszerre két Golden Globe-ot vehetett át 2007. január 15-én. I. Erzsébet megformálásáért is jutalmazták legjobb színésznőként, a hasonló című tévéfilmben nyújtott alakításáért. Bő egy hétre rá, 2007. január 23-án pedig már Oscar-jelölésének is örülhetett.
Színészi munkája mellett Mirren számos jótékonysági szervezet munkájában is részt vesz, például az ActionAidben, amely az ázsiai szexrabszolgaság ellen harcol, vagy az Oxfamban, amely az Afrikának történő fegyvereladás ellen küzd.
A királynő sikere után azonban csak egy kis lazítást engedélyezett magának, mert Paul Bettany, Jim Broadbent és Brendan Fraser már forgatja az Inkheart című fantasy filmet, amelyben egy kislánynak kell megmentenie apját, aki képes arra, hogy az általa felolvasott történetek szereplői életre keljenek, s egyikük elrabolja őt...

Helen Mirren ismertebb filmjei:

Felül semmi (2003):



A szerencse fia (O Lucky Man!, 1973)
A jó öreg dr. Fu Manchu (The Fiendish Plot of Dr. Fu Manchu, 1980)
S.O.S. Titanic (S.O.S. Titanic, 1980)
Szentivánéji álom (A Midsummer Night's Dream, 1981)
Excalibur (Excalibur, 1981)
2010: A kapcsolat éve (2010, 1984)
Csodák nyomában (Heavenly Pursuits, 1985)
Halálbalett (White Nights, 1985)
Moszkitó part (The Mosquito Coast, 1986)
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (The Cook, The Thief, his Wife and her Lover, 1989)
Idegen kényelem (The Comfort of Strangers, 1990)
György király (The Madness of King George, 1994)
Őt is anya szülte (Some Mother's Son, 1996)
Bosszúból jeles (Teaching Mrs.Tingle, 1999)
Az ígéret megszállottja (The Pledge, 2001)
Gosford Park (Gosford Park, 2002)
Felül semmi (Calendar Girls, 2003)
Kisanyám, avagy mostantól minden más (Raising Helen, 2004)
Cary Grant - A klasszikus mozihős (A Class Apart, 2004)
Az emberrablás (The Clearing, 2004)
A királynő (The Queen, 2006)



Életrajz [szerkesztés]
Orosz származású, eredeti neve Iljena Vasziljevna Mironova. Férje Taylor Hackford filmrendező.


Filmjei [szerkesztés]
Inkheart (2009)
A nemzet aranya - Titkok könyve (2007)
A királynő (2006)
Árnyékboksz (2005)
Elizabeth (2005) (TV-film)
Az emberrablás (2004)
Raising Helen (2004)
Felül semmi (2003)
Prime Suspect 6 (2003) (TV-film)
Door to Door (2002) (TV-film)
Tavasz Rómában (2002) (TV-film)
Borotvaélen (2001) (TV-film, rendező)
Gosford Park (2001)
Az ígéret megszállottja (2001)
Végakarat (2001)
Kertészek rabruhában (2000)
Bosszúból jeles (1999)
Egy filozófusnő szerelmei (1999)
Egyiptom hercege (1998, hang)
Hölgy a képen (1997) (TV-film)
Őt is anya szülte (1996)
György király (1994)
Prince of Jutland (1994)
Első számú gyanúsított (1993) (TV-film)
John Strickland 2 (1992) (TV-film)
Prime Suspect (1991) (TV-film)
Where Angels Fear to Tread (1991)
Idegenek Velencében (1990)
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989)
Pascali szigete (1988)
A moszkító part (1986)
Csodák nyomában (1985)
Halálbalett (1985)
2010 - A kapcsolat éve (1984)
Excalibur (1981)
Szentivánéji álom (1981)
Hosszú nagypéntek (1980)
A jó öreg dr. Fu Manchu (1980)
Caligula (1979)
S.O.S. Titanic (1979) (TV-film)
A szerencse fia (1973)
Barbár messiás (1972)
Elizabeth (TV-műsor)

Fontosabb díjak és kitüntetések [szerkesztés]
2003. december 5-én a Brit Birodalom ,,Dame Commander" címével tüntették ki.
A Brit Filmakadémia díja (BAFTA) 2007. Legjobb színésznő: A királynő
A Brit Filmakadémia díja (BAFTA) 1994. Legjobb színésznő: Prime Suspect 3
A Brit Filmakadémia díja (BAFTA) 1993. Legjobb színésznő: Prime Suspect 2
A Brit Filmakadémia díja (BAFTA) 1992. Legjobb színésznő: Prime Suspect
A Brit Filmakadémia Britannia díja (BAFTA/LA Britannia Award) 2006
Golden Globe, 2007. Legjobb színésznő: A királynő
Golden Globe, 2007. Legjobb színésznő: Elizabeth
Oscar-díj 2007. Legjobb színésznő: A királynő
Amerikai Film- és Televíziós Színészek Céhe 2007. Legjobb színésznő: Elizabeth
Amerikai Film- és Televíziós Színészek Céhe 2002. Legjobb női mellékszereplő: Gosford Park
Amerikai Film- és Televíziós Színészek Céhe 2002. Legjobb filmes csapat: Gosford Park

Érdekesség [szerkesztés]
Fiatal korában egy tenyérjós azt jövendölte neki, hogy a szakmájában a valódi sikereket negyvenes évei vége felé aratja majd.
A Moszkitó part c. filmben Harrison Ford feleségét alakította; azóta állítja, hogy a színész rémesen csókol.
Liam Neesonnal nagyobb szerencséje volt: az Excalibur című film forgatása közben egymásba szerettek.
Bal kezének hüvelyk- és mutatóujja közé egy egyenlőséget jelképező indián szimbólumot tetováltatott.

Külső hivatkozások [szerkesztés]
Helen Mirren a PORT.hu-n
A lap eredeti címe: ,,http://hu.wikipedia.org/wiki/Helen_Mirren"
 
 
0 komment , kategória:  Színésznők K-N  
Rob Schneider
  2008-10-11 20:30:33, szombat
 
 


Született:
1963. október 31.
Portré
Amerikai komikus, színész.
San Franciscóban született egy ingatlanügynök és egy óvónő házasságából.
Az ifjú Robra olyan komikusok tettek nagy hatást, mint a Monty Python csoport, Peter Sellers, valamint Gene Wilder és Richard Pryor.
Már 15 évesen fellépett a saját maga által írt szkeccsekkel, s a középiskola befejezése után fél évig Európában turnézott.
Bár szórakoztatóipari karrierje kezdetén célja csupán annyi volt, hogy elkerülje a mindennapos munkábajárást, miután bekerült a klubéletbe, és többek között Jay Leno, Dana Carvey és Jerry Seinfeld előtt is felléphetett, szándékai megkomolyodtak, és ügynök után nézett.
A döntő változást az jelentette számára, amikor 1990-ben egy sor meghallgatás után felfigyelt rá a Saturday Night Live akkori producere.
A műsor, amelynek akkorra már olyan nagy hírű színészek köszönhették népszerűségüket, mint Chevy Chase, Steve Martin vagy Dan Aykroyd, Schneidert is egy csapásra ismertté tette, s 1994-ig rendszeres szereplőként jelentkezett.
Filmes pályafutásának első mérföldköve a Reszkessetek, betörők 2.: Elveszve New Yorkban volt, s a vígjátékok sorát a Beverly Hill dilivel illetve az Adam Sandler által fémjelzett A vizesnyolcassal folytatta.
Közben persze egy-két alkalmi szerep erejéig más műfajokban is kipróbálta magát, például a Pusztító és a Dredd bíró kapcsán.
Ezt követően a Tök alsó főszerepében derült fény a 70-es évek divatja iránti rajongására.
Az Emmy-díj nyertes komikus a Tök állatban újra emlékezetes alakítást nyújt.
Rob Schneider filmek :
2008 - Ne szórakozz Zohannal! (You Don't Mess with the Zohan)
színész
2007 - Kegyenc fegyenc (Big Stan)
producer, rendező, Big Stan
2007 - Amerikai rémálom (American Crude)
Bill
2007 - Férj és férj (I Now Pronounce You Chuck and Larry)
ázsiai miniszter
2006 - Lúzer SC (The Benchwarmers)
Gus Matthews
2006 - Nagyi szeme fénye (Grandma's Boys)
Yuri
2005 - Tök alsó 2. - Európai turné (Deuce Bigalow: European Gigolo)
történetíró, forgatókönyvíró, Deuce Bigalow
2005 - Csontdaráló (The Longest Yard)
Punky
2004 - Az 50 első randi (50 First Dates)
Ula
2002 - Tökös csaj (The Hot Chick)
forgatókönyvíró, Jessica
2002 - Adam Sandler - Nyolc őrült éjszaka (Eight Crazy Nights)
Chinese Waiter/Narrator (szinkronhang)
2001 - Tök állat (The Animal)
forgatókönyvíró, Marvin Mange
1999 - Apafej (Big Daddy)
Delivery Guy
1999 - Tök alsó (Deuce Bigalow: Male Gigolo)
forgatókönyvíró, Deuce Bigalow
1999 - Muppet-show az űrből (Muppets From Space)
Sandy-TV Producer
1998 - Rajtaütés (Knock Off)
Tommy Hendricks
1998 - A vizesnyolcas (The Waterboy)
Townie
1998 - Susan terve (Susan's Plan)
Steve
1996 - Mintapasik (Men Behaving Badly)
Jamie Coleman
1996 - Pinokkió (Pinocchio)
Volpe
1996 - Tűz a víz alá! (Down Periscope)
Marty Pascal
1995 - Brother of Sleep (Schlafes Bruder)
színész
1995 - Dredd bíró (Judge Dredd)
Fergie
1994 - Szörfös nindzsák (Surf Ninjas)
Iggy
1993 - Beverly Hill dili (The Beverly Hillbillies)
forgatókönyvíró, Tyler
1992 - Reszkessetek, betörők! 2. - Elveszve New Yorkban (Home Alone 2: Lost in New York)
Bellman
1991 - Rögbibunda (Necessary Roughness)
színész
Akikkel a legtöbbször együtt dolgozott:
Adam Sandler (13 filmben)
Jack Giarraputo (12 filmben)
Allen Covert (8 filmben)
Perry Andelin Blake (8 filmben)
Roger Mussenden (7 filmben)
Alan Au (7 filmben)
 
 
0 komment , kategória:  Színészek S-V  
Jane Fonda
  2008-10-11 20:17:01, szombat
 
 


Született:
1937. december 21.
Portré
Miután sikerekben és díjakban gazdag három évtizedes pályafutását követően 1990-ben az Old Gringo című film kapcsán a legrosszabb színésznőnek járó Razzie Award elnevezésű ,,citromdíjra" jelölték, Jane Fonda nem vállalt több szerepet. Azóta a sztár leginkább a médiacsászár Ted Turnerrel kötött, később felbontott házassága, világszerte népszerű fitness videói, és politikai aktivitása miatt került reflektorfénybe.
Az Oscar-díjas színésznő 1937. december 21-én született New Yorkban, a legendás Henry Fonda lányaként és Peter Fonda testvéreként.
Miután édesanyja 1950 októberében öngyilkosságot követett el, a tizenkét éves lányt és bátyját Henry újdonsült felesége, Susan Blanchard színésznő nevelte fel.
A sztár mindössze tizenhét évesen debütált a színpadon a The Country Girl című darabban, apja partnereként, aki 1958-ban bemutatta őt hírneves szomszédjuknak, a legendás Actor's Studiót vezető Lee Strasbergnek.
A következő két évben Jane Fonda modellkedésből tartotta el magát és fizette a tanulmányait, majd a Tall Story című filmben, Anthony Perkins partnereként megkapta az első filmszerepét.
A következő években elsősorban a francia Roger Vadim rendezővel (az első férj 1965-től) dolgozott, akivel három közös filmet is forgatott: a Circle of Love és a The Game is Over mellett az 1968-as trash-klasszikust, a Barbarella című erotikus sci-fit, melyben a szuperheroinát alakító Fondának nem kisebb feladat jutott, mint megmenteni a világot.
Az 1967-ben forgatott Mezítláb a parkban című Neil Simon adaptációban Robert Redford a partnere, akivel az 1966-os Arthur Penn-féle Az üldözőkben már dolgoztak együtt. Jane Fonda a Barbarella után döntött úgy, hogy esze ágában sincs a szexszimbólum szerepében tetszelegni, és nem sokat teketóriázott: a következő évben készült, Sydney Pollack rendezte A lovakat lelövik, ugye? című dráma főszerepében kétséget kizáróan bizonyította a tehetségét, és Oscarra jelölték. Az 1971-es Klute című lélektani thrillerben Donald Sutherland partnereként egy prostituáltat alakított, meggyőzve az Akadémiát, hogy ideje neki ítélni az aranyozott szobrocskát.
Ettől kezdve csak úgy sorjáztak a jelölések és a díjak az Oscartól a Golden Globe-on és a BAFTÁ-n át a New York-i Filmkritikusok elsimeréséig.
A második Oscart Hal Ashby Hazatérés című háborús drámájában nyújtott alakításáért érdemelte ki a színésznő 1978-ban.
A sztár végülis három évtized alatt több mint ötven filmet forgatott.
A már ermlítettek mellett a legjelentősebbek: Jack Lemmon oldalán az 1979-es Kína Szindróma, a Kaliforniai lakosztály Michael Caine, Walter Matthau és Maggie Smith partnereként, a Norman Jewison rendezte Ágnes, Isten báránya, vagy a legszemélyesebbnek tekintett, 1981-es On Golden Pound, melyben Katherine Hepburn mellett az édesapjával játszott együtt, aki a következő évben hunyt el.
Fonda eközben az 1982-es Jane Fonda's Workout című videókaztettájával fergeteges fitnesshullámot indított el, s az elkövetkező években még számos kazettát és könyvet jelentetett meg.
A sztárnak mindamellett mindig jutott ideje politikai és emberjogi aktivitásra: hevesen tiltakozott a vietnami szerepvállalás ellen, a feketék jogaiért küzdött, s legutóbb a Harward Egyetem történetének legnagyobb támogatását adta a nemekkel foglalkozó tanszék (gender studies) felállítására, mivel a sztár úgy gondolja, hogy kultúránk eltorzult szemszögből láttatja a két nem különbségeit és egymáshoz való viszonyát.
Jane Fonda volt már szexszimbólum, politikai aktívista, Oscar-díjas színésznő, aerobic lady és milliomos feleség is, most íróként mutatkozik be egy ,,lerántom a leplet az összes titkomról" életrajzot megjelentetve.
Fonda életének történet gazdagsága és a néhol már szinte túlságosan részletes magyarázatok nehezen emészthető és targetálható monstrummá teszik a kiadványt. Már önmagában a magánélet és a színészi pályafutás is bőven kitöltene egy könyvet, ami valószínűleg kapós lenne az ilyen típusú írásokat kedvelő olvasók körében, ráadásul feleannyi papír is elég lett volna rá.
Jane Fonda azonban nem csak egy szimpla színésznő, hanem ,,hanoi Jane", aki felvonult, laktanyákban agitált és még a frontra is elment, hogy felhívja a figyelmet a vietnami háború hiábavalóságára. Ami esetleg Európából nézve egyszerű pacifizmusnak látszik, azt Amerikában hazaárulásnak hívják és még a FBI is komolyan veszi.
Bár Fonda a mai napig kiáll elvei mellett, a könyv jelentős része azzal telik, hogy bonyolult és innen nézve sokszor érdektelen magyarázatokkal győzködi az amerikai olvasókat igazáról és ártatlanságáról.
Miközben számunkra ez szinte teljesen felesleges, a hazai közönség esetében tökéletesen indokolt, mivel a mai napig, bármilyen Jane Fondával kapcsolatos hír is jelenik meg, a hozzászólók között ott vannak a szélsőséges hazafiak, akik még mindig nem bocsátották meg kedvenc háborújuk elvesztését.
Bár a konzervatív ellendrukkereket kielégíthetné, hogy a színésznő keresztény lett, aki rendszeresen gyakorolja a hitét, még mindig túl sok tabutémával foglalkozik.
Fonda részletesen ír evészavarairól, amelyektől élete nagy részében szenvedett, szexuális életéről, saját testéhez való viszonyáról és nőiségének megéléséről, valamint a számtalan ügyről, amelyet támogatott: az indiánokról, a nők elleni erőszakról, a tinédzserkori terhességek csökkentéséről vagy a vaginamonológokról.
Az elkötelezettség mellett a színésznő imponálóan művelt és olvasott is, aminek viszont az az eredménye, hogy megjegyezhetetlen mennyiségű idézetet kapunk, gyakorlatilag minden témával kapcsolatban, ami felmerül az emlékezés során, legyen a szülői kapcsolatok, gyereknevelés vagy feminizmus.
A felsoroltak ellenére az Eddigi életem érdekes és jó könyv.
Egyik nagy értéke, hogy egy nő szemén keresztül láttat izgalmas történelmi változásokat, leírást adva egy korszakról és egy korosztályról.
A mindenkiben ott lévő kukucskálót a szerző számos részlettel boldogítja mindhárom férjével kapcsolatban, Vadimról ugyan nem tudunk meg túl sok újat, Tom Haydennek azonban számos gyengeségét megismerhetjük, az igazi csemege pedig Ted Turner, akiről a sokat hangoztatott szeretett ellenére sem sikerült vonzó képet festenie a volt feleségnek.
Fonda elmondása alapján a milliárdos médiacsászár, az USA legnagyobb magánbirtok tulajdonosa egyetlen éjszakát sem képes egyedül eltölteni, hetven évesen még mindig hiperaktív, nehezen kontrollálja magát és gondjai vannak a házastársi hűséggel - hja, a pénz nem boldogít.
Az Eddigi életem bizonyos részeit érdemes lenne kötelezően elolvastatni a nyugdíjkorhatár előtt álló állampolgárokkal, hogy lássák, mennyi mindent tehet még az ember saját magáért és másokért hatvanon felül is.
Egyetlen dolgot hiányoltunk az Eddigi életemből és az a humor.
Attól a nőtől, aki képes volt azt a bizonyos jelenetet Stephen Colberttel élő adásban előadni, jóval több humorérzéket vártunk.
De talán majd legközelebb, a következő könyvében, olyan 15 év múlva, a 85. születésnapja körül.
Jane Fonda - Díjak és jelölések :
1979 - Oscar-díj - a legjobb színésznő (Hazatérés)
1979 - Golden Globe-díj - a legjobb drámai színésznő (Hazatérés)
1978 - Golden Globe-díj - a legjobb drámai színésznő (Júlia)
1972 - Oscar-díj - a legjobb színésznő (Klute)
1972 - Golden Globe-díj - a legjobb drámai színésznő (Klute)
További díjak és jelölések :
Összesen 2 Oscar-díj, 5 Oscar-jelölés, 3 Golden Globe-díj, 5 Golden Globe-jelölés, 1 Arany Málna-jelölés.
Jane Fonda filmek :
2007 - Anya, lánya, unokája (Georgia Rule)
Georgia
2005 - Anyád napja (Monster-in-Law)
Viola Fields
1990 - Stanley és Irisz (Stanley & Iris)
Iris Estelle King
1989 - Tüzes alkony (Old Gringo)
színész
1987 - Leonard, a titkosügynök (Leonard Part 6)
Jane Fonda
1986 - Másnap reggel (The Morning After)
színész
1985 - Ágnes, az Isten báránya (Agnes of God)
Dr. Martha Livingston
1981 - Aranytó (On Golden Pond)
színész
1980 - Kilenctől ötig (Nine to Five)
színész
1979 - A Las Vegas-i lovas (The Electric Horseman)
színész
1979 - Kína szindróma (The China Syndrome)
színész
1978 - Kaliforniai lakosztály (California Suite)
színész
1978 - Hazatérés (Coming Home)
Sally Hyde
1978 - Ha eljő a lovas (Comes a Horseman)
színész
1977 - Mókás páros (Fun with Dick and Jane)
színész
1977 - Júlia (Julia)
színész
1975 - A kék madár (The Blue Bird)
színész
1972 - Babaház (A Doll's House)
színész
1971 - Klute
színész
1969 - A lovakat lelövik, ugye? (They Shoot Horses, Don't They?)
színész
1968 - Különleges történetek (Tre Passi nel Delirio)
színész
1968 - Barbarella
Barbarella
1967 - Vihar délen (Hurry Sundown)
színész
1967 - Mezítláb a parkban (Barefoot in the Park)
Corie
1966 - Az üldözők (The Chase)
színész
1966 - Minden szerdán (Any Wednesday)
színész
1966 - A zsákmány (La Curée)
színész
1965 - Cat Ballou
színész
1964 - Körbe körbe (La Ronde)
színész
1963 - Hűvös nappalon (In the Cool of the Day)
színész
1963 - Vasárnap New Yorkban (Sunday in New York)
színész
1962 - A Chapman-riport (The Chapman Report)
színész
1962 - Séta a járdaszélen (Walk on the Wild Side)
színész
1962 - Amíg összeszoknak (Period of Adjustment)
színész
1960 - Magas történet (Tall Story)
színész
Akikkel a legtöbbször együtt dolgozott:
Bruce Gilbert (4 filmben)
Roger Vadim (4 filmben)
Jason Robards (3 filmben)
Robert Redford (3 filmben)
Michael Caine (2 filmben)
Dabney Coleman (2 filmben)
 
 
0 komment , kategória:  Színésznők D-F  
Elisabeth Taylor
  2008-10-11 19:51:04, szombat
 
 


Dame Elizabeth Rosemond Taylor (Nagy-Britannia, London, 1932. február 27. - ) kétszeres Oscar-díjas angol-amerikai színésznő. Nevének közismert rövidítése: Liz Taylor. Kettős állampolgár: mivel brit földön született, megillette az angol állampolgárság, amerikai szülei révén azonban az amerikai állampolgárság is. Gyerekszínészként kezdte a művészi pályát, és sikerült zökkenőmentesen átváltania a felnőtt szerepekre. Sokak szemében ő testesíti meg a klasszikus hollywoodi sztár fogalmát: gyönyörű, tehetséges, sikeres, gazdag, mindezen jellemzőkhöz pedig viharos magánélet és különféle sztárallűrök társulnak. Fénykorában a média a világ legszebb asszonyaként emlegette. Világhírű rendezőkkel és kollégákkal dolgozott együtt, és közülük nagyon sokan úgy nyilatkoztak, hogy a színésznő Elizabethet nem szabad összekeverni a sztár Elizabethtel: számos nagynevű pályatársával ellentétben ugyanis Taylor a forgatásokon időben és felkészülten jelent meg, nem volt jellemző rá a késés, mindig hibátlanul tudta a szövegét, és ritkán kellett miatta megismételni egy-egy felvételt, egyszóval abszolút profi volt. Nyolcszor kötött házasságot, ebből kétszer Richard Burton színésszel. Különleges ritkaságokat is tartalmazó ékszerkollekciója mellett műkincsgyűjteménye szintén nevezetes. Népszerűségét és pénzét szívesen áldozza jótékony célokra: különösen az AIDS betegség kutatását és a betegek gyógyítását támogatja kiemelten és folyamatosan. Az Amerikai Filmintézet listáján Elizabeth Taylor a 7. helyet foglalja el minden idők legnagyobb női sztárjai között. 1999-ben II. Erzsébet brit királynő lovagi rangra emelte, így azóta a színésznőt a ,,Dame" cím is megilleti.


Elizabeth Taylor Pályafutása

A gyermekkor
Taylor édesapja, Francis Lenn Taylor (1897-1968) műkincskereskedő volt, édesanyja, Sara Viola Warmbrodt (1896-1994, művészneve: Sara Sothern) színpadi színésznő, aki 1926-ban kötött házassága után hátat fordított a színjátszásnak, és a családi életre koncentrált. A házaspárnak Elizabeth előtt egy fia is született 1929-ben, Howard Taylor. A három évvel később világra jött kislány két keresztneve, az Elizabeth Rosemond az apai nagymamától származik. Elizabeth háromévesen balettórákra kezdett járni. Nem sokkal a II. világháború kitörése után a szülők úgy döntöttek, hazatérnek az Egyesült Államokba. Az anya előreutazott a gyerekekkel, mivel Francisnek előbb meg kellett szerveznie, hogyan telepítse át londoni galériáját a tengerentúlra. A család Los Angelesben telepedett le, ugyanis Sara szülei akkoriban ott éltek. Az ambiciózus mama elhatározta, hogy sztárt csinál szép és engedelmes kislányából. Elsőként az Universal ajánlott filmszerepet és szerződést a gyereknek, aki kilenc évesen állt először a kamerák elé. A szerződést azonban hamarosan felbontották. A mama kitartásának hála, Elizabethnek rövidesen egy másik nagy stúdió, az MGM kínált munkát. Mindjárt az első film, a Lassie hazatér (1943) felhívta a közönség figyelmét a bájos gyermekre. Elizabeth a forgatáson összebarátkozott partnerével, a nálánál 4 évvel idősebb gyereksztárral, Roddy McDowall-lel, és barátságuk tartósnak bizonyult. Következő fontos filmje A nagy derbi (1944) volt, melyben egy olyan kislányt játszott, akinek az az álma, hogy kedvenc lovával induljon egy derbin. Elizabeth partnere a korszak másik gyereksztárja, Mickey Rooney volt. A szívmelengető alkotás akkora siker lett, hogy az MGM hosszú távú szerződést ajánlott a fiatal lánynak. Az már csak mellékes gesztus volt, hogy a forgatás befejeztével hazavihette a lovat, melyet annyira megkedvelt. A filmgyártó cég természetesen fontosnak tartotta, hogy sztárjelöltje elvégezze az iskolát is: Elizabeth 1950. január 26-án kapta meg a diplomáját. Noha addig is több filmben szerepelt, karrierje az 1950-es években kezdett igazán felfelé ívelni.


A papa kedvencétől az Oscar-jelölésig
1950-ben mutatták be a Papa című kedves vígjátékot, melyben Elizabeth játszotta a fiatal Kay Bankset, akinek édesapja (Spencer Tracy) nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy imádott lánykája férjhez megy. A sikernek köszönhetően a következő évben megszületett a folytatás, A papa kedvence (1951), amelyben az újdonsült fiatalasszony unokával kívánja megajándékozni édesapját. Theodore Dreiser regénye alapján készült George Stevens Egy hely a nap alatt (1951) című alkotása, melyben Elizabeth drámai szerepkörben mutatkozott be, és meggyőzően bizonyította, hogy felnőtt színészként is megállja a helyét. Partnere a korszak egyik legvonzóbb és legtehetségesebb színésze, Montgomery Clift volt. A két művész remekül megértette egymást a forgatáson kívül is, sőt Elizabeth szerelmes lett jóképű kollégájába. Barátságukat nem tette tönkre az a felismerés sem, hogy Clift homoszexuális volt, amit persze karrierje érdekében gondosan titkolni kellett. Richard Thorpe Ivanhoe (1952) című kalandfilmjét Angliában forgatták. A címszerepet játszó Robert Taylor csupán névrokona Elizabethnek. William Dieterle Elefántjárat (1954) című alkotásában eredetileg Vivien Leigh volt a női főszereplő, aki egészségi problémái miatt megvált a produkciótól. Szerepét Taylor vette át, bár néhány jelenetben felhasználták a Leigh-jel felvett képsorokat is. 1954-ben került a mozikba Richard Brooks Amikor utoljára láttam Párizst című romantikus filmdrámája, melynek cselekménye a II. világháború utáni Párizsban játszódik. Charles, az író (Van Johnson) és a gazdag Helene (Elizabeth Taylor) szerelmének krónikáját a közönség kedvezően fogadta. Az újabb nagy szerepet azonban megint George Stevens kínálta a színésznőnek az Edna Ferber regénye alapján készült Az óriás (1956) című filmeposzban. A történet egy texasi földbirtokos család három nemzedékének históriája. Elizabeth olyan partnereket kapott a filmben, mint Rock Hudson és a már akkor legendának számító James Dean. Mindkettőjükkel összebarátkozott, noha bennfentesek azt beszélték, hogy a két férfi viszont nem nagyon kedvelte egymást. Taylort rendkívül megrázta, hogy Dean nem sokkal a forgatás befejezése előtt tragikus autóbalesetben elhunyt. A tragédia megnövelte a film iránti amúgy sem csekély érdeklődést, és Az óriást 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra. Elizabeth nyilvánosan fejezte ki méltatlankodását, hogy Dean végül nem kapta meg posztumusz az Oscart.

A színésznő karrierjén Az óriás nagyot lendített: egymást követték híres filmjei és nagy alakításai. Az Esőerdő megye (1957) a legendás Elfújta a szél (1939) nyomdokain haladó, nagyszabású polgárháborús dráma. Taylor alakította a gazdag Susanna Drake-et, aki elhódította a főszereplő Johnt valódi szerelmétől, a háború azonban a házaspár életét is alapvetően megváltoztatja. Johnt Montgomery Clift játszotta. A színész a forgatás időszakában súlyos autóbalesetet szenvedett, néhány perccel azután, hogy távozott Taylor villájából egy esti összejövetelről. A baleset szemtanúja volt egy másik vendég, a színész Kevin McCarthy, aki kocsiján azonnal visszahajtott a villába, hogy értesítse Taylort és akkori férjét a sajnálatos eseményről. Bármennyire megrémült Elizabeth attól, hogy alig 1 évvel Dean halála után egy másik barátját is hasonló tragédia éri, azonnal autóba ült, és a baleset helyszínére hajtott. Szinte az utolsó pillanatban érkezett: ő távolította el Clift torkából azt a két fogat, melyek a balesetben letörtek, és kis híján a színész fulladásos halálát okozták. Clift megmenekült, arcának egyik fele azonban maradandóan összeroncsolódott: állítólag később mindegyik filmjében már csak profilból tudták fényképezni. Taylor az Esőerdő megyében nyújtott alakításáért megkapta első Oscar-jelölését. Pályáján ezután két olyan film következett, melyek Tennessee Williams - szintén egy homoszexuális híresség - drámái alapján készültek, és mindkettőben felbukkan a homoszexualitás motívuma, a kor szigorú hollywoodi erkölcseinek megfelelően persze csak nagyon áttételesen. A Macska a forró bádogtetőn (1958) hősnője, Maggie az idős Harvey Pollitt (Burl Ives) kedvenc fiának, az alkoholista Bricknek (Paul Newman) a felesége, ám a házaspár elhidegült egymástól. Pollitt minden vágya azonban, hogy Brick is unokával ajándékozza meg, akárcsak másik fia. Ez a kívánság régi sérelmeket, eltemetett érzelmeket hoz a felszínre. Richard Brooks drámája jelentős szakmai és közönségsikert aratott: 6 Oscar-jelölést kapott, többek között nevezték a rendezőt és a két főszereplőt is. A közönség fokozott érdeklődésében némi szerepet játszott az is, hogy elterjedt a hír, miszerint a film számos jelenetében Elizabeth csupán egy rendkívül szűk, szexis kombinét visel: a korabeli szigorú cenzúra mellett ez igen nagy erotikus merészségnek számított. A Múlt nyáron, hirtelen (1959) fekete-fehér pszichológiai dráma: a gyönyörű Catherine (Taylor) idegösszeroppanást kapott, miután szemtanúja volt unokatestvére, Sebastiane szörnyű halálának a közös vakációjukon. A halott fiú édesanyja (Katharine Hepburn) pszichiáterhez (Montgomery Clift) viszi a lányt, hogy kiderüljön, mi is történt valójában azon a borzalmas tavaly nyáron. Hepburnt és Taylort játékukért Oscar-díjra jelölték: Taylornak ez a harmadik jelölése volt, partnernőjének pedig a nyolcadik.[1]


Oscartól Oscarig: az 1960-as évek
Taylor eredetileg el sem akarta vállalni a Modern kaméliás hölgy (1960) című filmet, amelyért végül megkapta első Oscar-díját. Bennfentesek szerint két komoly indoka volt az elutasításra: az egyik, hogy akkoriban az Egyesült Államokban laza erkölcsű nőnek tartották, mert állítólag elszerette Debbie Reynolds színésznő férjét, az énekes sztár Eddie Fishert, a Modern kaméliás hölgyben pedig pont egy laza erkölcsű nőt, egy luxusprostituáltat kellett játszania. Nem volt mellékes szempont az sem, hogy legutóbbi filmszerepei révén már nagy sztárnak számított, ám a régi szerződése volt érvényben, vagyis gázsija mindössze 125 ezer dollár volt. A színésznő egy igen exkluzív szerződési ajánlatot kapott a Fox filmvállalattól a Kleopátra című filmre, ha viszont nem teljesítette volna az MGM-mel szembeni szerződéses kötelezettségét, 2 év felfüggesztés várt volna rá. Ezért inkább elvállalta Modern kaméliás hölgyet. Fogadkozott ugyan, hogy pokollá teszi a forgatást, amiért az MGM belekényszerítette a filmbe, fenyegetőzéseit azonban nem váltotta be.

A 125 ezer dollár valóban csak zsebpénz volt ahhoz az egymillió dollárhoz képest, amit a Fox ajánlott számára a Kleopátra címszerepéért. Taylor volt az első színész, aki ilyen rekordösszeget kapott egy filmszerepért, ügyes ügyvédje pedig olyan szerződést kötött, mely szerint a művésznő a bevétel 10%-át is megkapja, a forgatás időszaka alatt pedig gyakorlatilag minden költségét a Fox fizeti. (Állítólag Taylor összesen 7 millió dollárt keresett a filmen.) A filmgyár elég rossz anyagi helyzetben volt, azt remélték, a Kleopátra éppúgy kihúzza őket a bajból, mint néhány évvel korábban a Ben-Hur (1959) az MGM-et. Ehhez persze egy nagy sztárra volt szükség, és Liz Taylornál alkalmasabb személyt akkoriban nem találtak volna. A rendezésre Rouben Mamouliant kérték fel. Caesar szerepét Peter Finch kapta, Antoniusét pedig a Ben-Hurből is ismert Stephen Boyd. Forgatási helyszínnek Londont választották. Már álltak a díszletek, kezdődhetett volna a munka, amikor Taylor influenzás lett. Állapota az antibiotikumok ellenére fokozatosan romlott, kétoldali tüdőgyulladást kapott. A Fox illetékesei az idegösszeroppanás határán álltak, hiszen Taylor betegsége több mint százezer dolláros veszteséget jelentett naponta, mivel a címszereplőre majdnem minden jelenetben szükség lett volna. Az orvosok többhetes pihenőt írtak elő a sztárnak. A biztosítótársaságok ragaszkodtak ahhoz, hogy Taylort cseréljék le, ám a Fox elnöke úgy vélte, csak Liz tudja megmenteni a vállalatot a csődtől. Ez az állapot azonban vészesen közeledett: 7 millió dollár körül jártak már a kiadások, miközben a forgatás igazából még el sem kezdődött. A helyzetet súlyosbította, hogy lejárt a Pinewood stúdióval kötött bérleti szerződés, új forgatási helyszínt kellett keresni. A tétlenségbe belefáradt Mamoulian lemondott a rendezésről. A helyére Joseph L. Mankiewicz - a Múlt nyáron, hirtelen rendezője - lépett, aki vállalta a forgatókönyv átírását is. Nem sokkal 28. születésnapja után Elizabeth egyik reggel rosszul lett a szállodai szobájában, levegő után kapkodott: életét csak a gyors gégemetszés mentette meg, amit a szálloda orvosa hajtott végre. Állapota ennek ellenére napokig válságos volt: a média óráról órára drámai tudósításokat közölt a színésznőről. A kis híján tragikusan végződött betegség pozitív hozadéka az volt, hogy Liz visszanyerte az emberek szimpátiáját, melyet a Fisherrel való kapcsolata miatt veszített el. Ő maga később azt mondta, hogy szerinte a Modern kaméliás hölgyért kapott Oscar-díja is inkább szólt az egészségi állapotának, semmint az alakításának.

Az orvosok féléves pihenőt tanácsoltak. A Fox vezetősége kénytelen volt beletörődni ebbe, és ezt az időt arra használták fel, hogy új díszletet építtessenek Rómában, a Cinecittà stúdióiban. Az már csak hab volt a tortán, hogy mire elkezdődhetett volna az olaszországi forgatás, a két férfi főszereplőnek egyéb kötelezettségei miatt el kellett hagynia a Kleopátra stábját. Caesar szerepét ezután Rex Harrison, Antoniusét pedig Richard Burton kapta. A római forgatás feszített tempóban és feszült hangulatban zajlott. A Fox a költségek miatt türelmetlenkedett, és Mankiewicz csak úgy bírt lépést tartani a filmgyár által diktált tempóval, hogy majdhogynem előző éjszaka írta azt, amit másnap leforgatott. Ez a fajta improvizáció azonban csak növelte a költségeket, hiszen jó néhány, később feleslegesnek bizonyult jelenetet is felvettek emiatt. További problémát jelentett, hogy a forgatáson szerelem bontakozott ki Taylor és Burton között. Mindketten házasok voltak, ezért nagyszabású botrány volt kilátásban, amely kedvezőtlenül befolyásolhatta volna a forgalmazást. A médiának köszönhetően a botrány nem is maradt el: a Vatikán például nyilvánosan elítélte a szerelmespárt, az Egyesült Államokban pedig olyan indítványok hangzottak el, hogy vonják vissza Burton vízumát, Taylort pedig nyilvánítsák nemkívánatos személynek. Az óriási médiacirkusz a várakozásokkal ellentétben pozitív eredménnyel járt: a közönség a premier után tódult a mozikba, hogy lássa a több mint négyórás (eredeti változatában 320 perces!) szuperprodukció botrányos szerelmespárját. A kritikák többsége viszont lesújtó volt, és Taylort - reményeivel ellentétben - nem jelölték újra Oscar-díjra. A közönség érdeklődése is hamar alábbhagyott, és a Kleopátra csak évekkel később vált legendává, és hozta vissza busásan a 44 millió dolláros (1999-es árfolyamon: 270 millió dollár!) gyártási költségét a video- és DVD-forgalmazás révén.

A Taylor-Burton-páros a Kleopátra után további filmeket forgatott együtt. A fontos személyek (1964) és az Út a szeretet felé (1965) kedvezőtlen fogadtatása arra utalt, hogy talán nem jó ötlet, ha közösen filmeznek, noha számukra anyagilag határozottan kifizetődő. Judith Crist, a neves amerikai filmkritikus például így írt az Út a szeretet felé című filmről: ,,Miss Taylor és Mr. Burton egymillió 750 ezer dollárt kapott ezért a filmért. Ön se érje be kevesebb pénzzel, hogy megnézze ezt az alkotást."[2] Az igazi elismerést a következő két film, a Nem félünk a farkastól (1966) és A makrancos hölgy (1967) hozta meg a művészeknek, akik időközben összeházasodtak. A Nem félünk a farkastól Edward Albee Magyarországon is sokszor játszott színdarabjának filmváltozata, cselekménye egyetlen éjszaka alatt játszódik. A korosodó házaspárhoz vendégségbe érkezik egy fiatal házaspár. A vendéglátók, George és Martha szeretettel és gyűlölettel teli kapcsolata tárul fel a meghívottak, Nick és Honey (meg persze a nézők) előtt. Bár a szereposztás mai szemmel nézve igazán ideálisnak mondható, a Warner illetékesei eredetileg csak Elizabeth Taylort kívánták szerződtetni: George szerepét Jack Lemmonnak, Nickét Robert Redfordnak szánták. Mivel mindketten visszaléptek, új színészeket kellett keresni. Burton Elizabeth javaslatára került a stábba. Kettőjük közül Liz volt a nagyobb sztár: Burton 750 ezer dollárjával szemben Taylor egymillió 100 ezret kapott, továbbá 10%-os bevételrészesedést, valamint azt a jogot, hogy az ő neve szerepeljen legfelül a plakátokon. Taylor ragaszkodott ahhoz is, hogy Mike Nichols üljön a rendezői székbe. Javaslatát némi huzavona után elfogadták: Nichols elismert rendező volt a Broadway-n, ha filmrendezői tapasztalatai nem is voltak, nevének presztízse sokat számított. A másik házaspárt Sandy Dennis és George Segal játszották. Elizabeth a szerep kedvéért hízókúrába kezdett, hogy hitelesen el tudja játszani a valós életkoránál majdnem két évtizeddel idősebb, slampos, kövér és alkoholista Marthát. (A médiapletykák szerint az italozásra nem kellett külön felkészülnie, ezen a téren állítólag a magánéletben is méltó párja volt a híresen nagyivó Burtonnek.) A filmdráma nagy szakmai és közönségsiker lett, 13 kategóriában jelölték Oscar-díjra, köztük mind a 4 főszereplőt. Csak a hölgyek, Liz és Sandy kapták meg a díjat, de különböző okokból egyikőjük se volt jelen a díjkiosztó gálán. A makrancos hölgy William Shakespeare vígjátékának pergő, látványos, szellemes és főleg igényes adaptációja volt az elismert Shakespeare-szakértő, Franco Zeffirelli rendezésében. A XVI. századi Páduában játszódó kosztümös komédiában Elizabeth alakította a címszerepet, a csípős nyelvű Katát, akit a Burton által megformált Petruchio végül megzaboláz és az oltár elé vezet. A házaspár producerként is közreműködött a film elkészítésében. Noha Elizabeth és Richard ezt követően még néhány filmben együtt szerepelt, ezek az alkotások már nem értek fel a Nichols- és a Zeffirelli-mű színvonaláig. Taylor számára Martha megformálása volt pályafutása csúcsa: egyetlen későbbi szerepével sem tudott e csúcs közelébe jutni, bár volt még néhány figyelemre méltó alakítása.


Egyéb figyelemre méltó szerepek
John Huston Egy aranyszem tükrében (1967) című drámájában Elizabeth egy katonatiszt feleségét játszotta, akinek a férje különös érdeklődést mutat az egyik fiatal katona iránt. Taylor csak azért vállalta a szerepet, hogy munkához juttassa barátját, Montgomery Cliftet, aki időközben szenvedélybeteggé vált. A színésznő úgy vélte, a munka újra meghozná Clift vitalitását, és amikor a filmmogulok ódzkodtak a megbízhatatlanná vált színész szerződtetésétől, Elizabeth saját gázsiját ajánlotta fel biztosítékul. Egyéb elkötelezettségei miatt azonban a forgatás megkezdése jócskán elhúzodott, és Clift még a munka megkezdése előtt elhunyt. A neki szánt szerepet Marlon Brando kapta, a fiatal katonát - aki titkos hobbiként meztelenül lovagol az erdőben - Robert Foster formálta meg. Nagy arculcsapás volt Liz számára, hogy férje, Richard Burton volt a leginkább ellene annak, hogy Taylor megkapja Boleyn Anna szerepét az Anna ezer napja (1969) című történelmi drámában. Burton szerint neje öreg és kövér volt a szerepre, ám a kegyetlenül hangzó szavak őszinték voltak. (Martha eljátszása után ugyanis Liz soha többé nem nyerte vissza régi, karcsú vonalait.) A VIII. Henriket játszó Burton mellé végül Taylor helyett Geneviève Bujold kanadai színésznőt szerződtették, akit alakításért később Golden Globe- és Oscar-díjra jelöltek.

Az X, Y és Zee (1972) című filmben Taylor egy megcsalt feleséget játszott, aki minden eszközt megragad, hogy férje (Michael Caine) szeretőjét (Susannah York) eltávolítsa az útból. A mi erdőnk alján (1972) Dylan Thomas drámájából készült, a színésznő partnere: Peter O'Toole. (Narrátor: Richard Burton) A történet egyetlen nap alatt játszódik egy walesi halászfaluban. A Hamvazószerda (1973) című drámában Taylor egy olyan asszonyt alakított, aki plasztikai műtétet végeztet, hogy újra felkeltse férje (Henry Fonda) érdeklődését, helyette azonban egy fiatalember (Helmut Berger) figyelmét kelti fel. A valódi férj, Richard Burton egy 2004-ben elárverezett levele szerint Liz rosszat tett a karrierjének azzal, hogy elvállalta ezt a szerepet, a színésznőt mindenesetre Golden Globe-díjra jelölték ezért az alakításáért. Amerikai-szovjet koprodukcióban készült a Kék madár (1976) című mesefilm, Maurice Materlinck művének harmadik filmváltozata. Amerikai részről Taylor mellett Ava Gardner, Jane Fonda és a még gyerek Patsy Kensit voltak a sztárok, orosz részről Nagyezsda Pavlova balett-táncosnő és Oleg Popov bohóc. A rendező: George Cukor. A filmet a Szovjetunióban forgatták, ahol a hollywoodi sztárok elkényeztetett gyomra nehezen viselte a nehéz orosz konyha fogásait, és a stáb több tagja megbetegedett. Egyébként az elkészült film nem lett sikeres.


Az 1980-as évektől napjainkig
Agatha Christie Miss Marple-történeteinek egyikéből forgatták A kristálytükör meghasadt (1980) című krimit, melyben Liz egy békés angol faluba visszavonult filmcsillagot alakított, akinek azonban valaki az életére tör. Partnerei javarészt olyan kollégák voltak, akik hozzá hasonlóan már túljutottak pályájuk csúcsán: Rock Hudson, Tony Curtis és Kim Novak, de szerepelt a filmben Geraldine Chaplin és Edward Fox is. Miss Marple: Angela Lansbury. A visszatérését tervezgető filmcsillag szerepét eredetileg egyébként nem is Liznek, hanem Natalie Woodnak szánták, aki azonban anyagi és egyéb problémák miatt lemondta a felkérést. Elizabeth ezután évekig csak tévés produkciókban kapott szerepet, pedig nagyon szeretett volna újra tündökölni a filmvásznon is. Két évtizeddel A makrancos hölgy után Franco Zeffirelli ismét forgatni hívta őt Az ifjú Toscanini (1988) című filmjébe, amely azonban csúfosan megbukott az 1988-as velencei filmfesztiválon. A bukás egyik oka maga Taylor volt: korabeli fesztiválbeszámolók szerint a díszbemutató közönsége hangosan nevetett a színésznő jelenetei alatt.[3] A következő évben Nicolas Roeg Alexandra Del Lago szerepére hívta Taylort Az ifjúság édes madara című nevezetes Tennessee Williams-dráma tévés feldolgozásába. Elizabeth először elutasította a felkérést, mivel a forgatókönyv szerint félmeztelenül kellett volna mutatkoznia, és merész ágyjelenetei lettek volna a nálánál közel 20 évvel fiatalabb Mark Harmonnal. A szkriptet azonban kívánságainak megfelelően átdolgozták, ám a produkciónak nem lett különösebb visszhangja. A Flintstone család (1994) a Magyarországon is népszerű rajzfilmsorozat nyomán készült, ebben Taylor Frédi anyósát alakította. 2001-ben a színésznő az Öreg díva nem vén díva című tévéfilmben állt (betegsége miatt inkább: ült) a kamerák elé. Néhány évtizeddel korábban ez a film biztosan nagy szenzáció lett volna, hiszen Elizabeth mellett olyan sztárok szerepeltek benne, mint Shirley MacLaine, Joan Collins és Debbie Reynolds, az új évezredben azonban csak szolid visszhangja volt. A pletykasajtó is csak röviden emlékezett meg arról, hogy az Eddie Fisher-ügy miatt egykoron haragosoknak számító Reynolds és Taylor a jelek szerint békét kötöttek, sőt a mű forgatókönyvét Reynolds lánya (Taylor keresztlánya), Carrie Fisher írta.


Magánélet
Kamaszszerelmek
Taylor magánélete évtizedeken keresztül a pletykasajtó állandó témája volt, a művésznő pedig mindig gondoskodott a szenzációról. Biográfusai szerint első szerelme Glenn Davis, amerikaifutball-sztár volt. Romantikus kapcsolatuk akkor sem szakadt meg, amikor a fiatalembert behívták katonának, és Koreába vezényelték. A kapcsolatból mégsem lett házasság, mert feltűnt a színen Bill Pawley, egy milliomoscsemete, aki könnyedén elfoglalta a katonaként szolgáló Davis helyét Elizabeth szívében, hiszen a fiatalember csak rövid időszakokra tudott hazautazni Koreából. Pawley értékes eljegyzési gyűrűje alapozta meg Elizabeth híres ékszerkollekcióját. A fiatalember és családja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a házasság után Taylor fordítson hátat a filmezésnek. Ezt a kívánságot viszont már Elizabeth édesanyja, Sara sem támogatta, mivel állítólag attól félt, hogy a filmgyárból érkező állandó jövedelem elveszítésével neki és férjének kizárólag a Pawley család nagylelkűségére kéne hagyatkoznia. A meghiúsult esküvő miatt azonban nem kellett sokáig búslakodni, mert újabb vagyonos udvarló tűnt fel a színen Nicky Hilton (1926-1969) személyében.


Nicky Hilton
A fiatalember a nemzetközi szállodalánc, a Hilton megalapítójának és tulajdonosának, Conrad Hiltonnak a fia volt. Az udvarias és figyelmes Nicky ajándékokkal halmozta el a fiatal színésznőt, és ami fontos volt: sem ő, sem apja nem kifogásolták, hogy Elizabeth folytassa a művészi pályát. Mondani sem kell, hogy a Hilton fiú jóvoltából újabb drága ékszerek kerültek Taylor kollekciójába. Az esküvő olyan pazar volt, amit egy ilyen pár esetében el lehetett várni. A menyasszony gyöngyökkel kivarrt selyemruháját például két hónapon át több mint egy tucat varrónő készítette. Röviddel később azonban a házasság romokban hevert, Nicky megmutatta kevésbé rokonszenves arcát is, amiről addig csak a botránykrónikákban írtak. Amikor Elizabeth elvetélt a gyermekével, férje inkább izgalmas tengeri utazásra indult neje támogatása helyett: nyilvánvaló volt, hogy kapcsolatuk menthetetlen.


Michael Wilding
Elizabeth érdeklődése ezután a nálánál jóval idősebb férfiak felé fordult. Anyja heves tiltakozása ellenére viszonyt kezdett Stanley Donen filmrendezővel, amely akkor ért véget, amikor a színésznő Angliába utazott az Ivanhoe forgatására. Egyik partnere a nála 20 évvel öregebb Michael Wilding volt, aki eleinte megpróbált józanul viselkedni, de végül nem bírt ellenállni fiatal partnernője szépségének és kitartó udvarlásának, merthogy ezt a viszonyt Taylor szorgalmazta igazán. Miután egybekeltek, Wilding igazi papucsférjnek bizonyult: nemcsak mindent ráhagyott ifjú nejére, hanem az általa biztosított luxus kényelmét élvezve még saját szakmája iránt is alig mutatott érdeklődést a továbbiakban. Házasságukból két fiúgyermek született: Michael Howard Wilding (1953. január 6.) és Christopher Edward Wilding (1955. február 27.). A szerelem lángja azonban fokozatosan kihunyt, és a pár elvált.


Mike Todd
Elizabeth még Wilding feleségeként ismerkedett meg Mike Todd filmproducerrel. A kalandos életű Todd a figyelmesség ezer jelével, főleg drága ajándékokkal halmozta el a szépsége teljében lévő színésznőt. Nemcsak ékszerkollekcióját gyarapította, hanem műkincsgyűjteményét is értékes darabokkal alapozta meg. Az ő javaslatára lett Elizabeth Taylorból Liz Taylor. Esküvőt azonban jogi problémák miatt csak Mexikóban tudtak kötni: a káprázatos rendezvény vendégei között volt Mike jó barátja, Eddie Fisher slágerénekes és felesége, Debbie Reynolds színésznő. Liznek és Toddnak kislánya született, Elizabeth Frances (1957. augusztus 7.) Az idilli boldogságnak tragédia vetett véget: a férj 1958. március 22-én lezuhant a magánrepülőgépével, és teste szénné égett. Állítólag csak a jegygyűrűje alapján tudták azonosítani.


Eddie Fisher
A kétségbeesett özvegyet férje legjobb barátja, Eddie Fisher vigasztalta. Oly eredményesen, hogy viszonyuknak rövidesen híre ment. Az emberek felháborodtak: az addig népszerű színésznőt a média hatására erkölcstelen és léha teremtésként kezdték emlegetni, aki fiatal kora ellenére nemcsak hogy háromszor ment már férjhez, de negyedik házasságkötése miatt egy házasembert akar elszakítani a családjától. A lapok előszeretettel közölték a megcsalt feleség fotóit a közös gyerekek társaságában. Fisher hiába bizonygatta, hogy tökéletesnek tűnő házassága már Elizabethtel való viszonya előtt tönkrement. Végül sikerült a válást elintézni, létrejött az újabb esküvő is, ám Fisher egyre kevésbé tudta azt a luxust biztosítani a felesége számára, amit az asszony Mike Todd mellett megszokott. Házasságukban egyre több probléma tört felszínre, ám a legnagyobb probléma a Kleopátra forgatása során lépett be az életükbe Richard Burton személyében.


Richard Burton
Burton nagy nőcsábásznak számított, noha a Kleopátra forgatása idején már nős volt. Kölcsönösen felkeltették egymás érdeklődését: Burton állítólag elhatározta, hogy mindenképpen ágyba viszi Lizt, akinek viszont feltett szándéka volt, hogy csak azért is ellenáll az ostromnak. A röpke szenvedélyből hamar tartós szerelem lett, amiért mindketten meghozták az áldozatot. Egyikőjük válópere sem ment zökkenők nélkül, de végül megoldódott ez a kisebbnek mondható gond is. Nagyobb problémát jelentett a művészi presztízs kérdése. Burton elismert színész volt ugyan, de mindig is olyan nagy sztár szeretett volna lenni, mint a felesége. Taylor Hollywood legnagyobb és legjobban fizetett dívájaként viszont amiatt aggodalmaskodott, hogy valódi művészként nincs akkora rangja, mint Richardnak. Viharos viszonyukban hol építették, hol rombolták egymást: hogy ,,se veled, se nélküled" kapcsolatban éltek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kétszer is összeházasodtak. Taylor mindent megtett annak érdekében, hogy színpadon is megállja a helyét Burton mellett, ezért folyamatosan képezte magát. Rossz nyelvek szerint a férje mellett szokott rá az ivásra, hogy ebben is méltó partnere legyen. Burton jóvoltából került Liz gyűjteményébe a világhírű, 69 karátos ,,Burton-Cartier gyémánt" és a 39 karátos ,,Krupp-gyémánt". Közös filmjeik között világsikerek és kínos bukások egyaránt voltak. Közös gyermekük nincsen, de 1964-ben együtt fogadtak örökbe egy súlyos beteg német kislányt, akinek az egészségét bonyolult (és drága) műtétek sorozatával állíttatták helyre. A házaspár 1972-ben Magyarországon járt: Burton itt forgatta a Kékszakáll című filmjét, Elizabeth pedig elkísérte őt Budapestre, és a magyar fővárosban ünnepelte 40. születésnapját. Az eseményen számos világsztár tette tiszteletét, mint például Grace Kelly monacói hercegné.


John Warner
John Warner az 1970-es évek elején az Amerikai Haditengerészet titkára volt. Egy fogadáson ismerkedett meg a színésznővel, és viszonyuk hamar kibontakozott. Elizabeth támogatta a férfi politikai ambícióit, és oroszlánrésze volt abban, hogy Warnert 1978-ban szenátorrá választották. A férfi legnagyobb ellenfele, Richard D. Obenshain egy légikatasztrófában elhunyt, és mivel Taylor egyik férje, Mike Todd hasonló körülmények között vesztette életét, mindenki nagyra értékelte azt a lelki és egyéb támogatást, amit Elizabeth Obenshain özvegyének nyújtott. Állítólag azonban a színésznő mind nehezebben viselte a politikusfeleségektől elvárt protokolláris kötelezettségeket és kötöttségeket, ezért a házasság végül válással ért véget.


Larry Fortensky
Elizabeth az alkoholbetegek részére alapított Betty Ford Klinikán ismerkedett meg egy volt texasi építőmunkással, Larry Fortenskyvel. A 20 évvel fiatalabb férfivel állítólag remekül megértették egymást, és a korosodó színésznő úgy érezte, Fortensky mellett valósággal újjászületik. A korkülönbség mellett azonban a társadalmi különbségek is nagyok voltak, amelyeket a házasság nem bírt ki: 5 év múlva elváltak. Azóta többször is felröppent a pletyka, hogy Taylor kilencedszer is férjhez megy, de ezeket a híreszteléseket rendre megcáfolták. A legkülönösebb házassági ajánlat állítólag közeli barátjától, Michael Jacksontól érkezett, Liz azonban tréfának minősítette a javaslatot. Ugyanakkor nyilvánosan kiállt az énekes sztár mellett, mikor Jacksont gyermekmolesztálás vádjával perbe fogták.


Házasságok
Taylor nyolcszor ment férjhez hét férfihez:

Conrad Hilton Jr., más néven: Conrad ,,Nicky" Hilton (1950. május 6. - 1951. január 29.) (elvált)
Michael Wilding (1952. február 21. - 1957. január 26.) (elvált)
Mike Todd (1957. február 2. - 1958. március 22.) (megözvegyült)
Eddie Fisher (1959. május 12. - 1964. március 6.) (elvált)
Richard Burton (1964. március 15. - 1974. június 26.) (elvált)
Richard Burton (másodszor) (1975. október 10. - 1976. július 29.) (elvált)
John Warner (1976. december 4. - 1982. november 7.) (elvált)
Larry Fortensky (1991. október 6. - 1996. október 31.) (elvált)

Filmjei
2003 God, the Devil and Bob (tévésorozat, a God's Girlfriend című epizódban) (csak hang)
2001 Öreg díva nem vén díva (These Old Broads) (tévéfilm)
1994 A Flintstone család (The Flintstones)
1992 A Simpson család (The Simpsons) (tévésorozat, a Lisa's First Word című epizódban) (csak hang)
1989 Az ifjúság édes madara (Sweet Bird of Youth) (tévéfilm)
1988 Az ifjú Toscanini (Il Giovane Toscanini)
1987 Poker Alice (tévéfilm)
1986 There Must Be a Pony (tévéfilm)
1985 Észak és Dél (North and South) (tévésorozat)
1985 Malice in Wonderland (tévéfilm)
1984 Hotel (tévésorozat, az Intimate Strangers című epizódban)
1983 All My Children (tévésorozat)
1983 Between Friends (tévéfilm)
1981 General Hospital (tévésorozat)
1980 A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack'd)
1979 Téli gyilkosságok (Winter Kills) (nem szerepel a stáblistán)
1978 Return Engagement (tévéfilm)
1978 Egy kis éji zene (A Little Night Music)
1976 Győzelem Entebbében (Victory at Entebbe) (tévéfilm)
1976 Kék madár (The Blue Bird)
1974 Identikit
1973 Hamvazószerda (Ash Wednesday)
1973 Night Watch
1973 Válik a férfi, válik a nő (Divorce His - Divorce Hers) (tévéfilm)
1972 Hammersmith Is Out
1972 A mi erdőnk alján (Under Milk Wood)
1972 X, Y és Zee (Zee and Co.)
1970 Az egyetlen játék a városban (The Only Game in Town)
1969 Anna ezer napja (Anne of the Thousand Days) (nem szerepel a stáblistán)
1968 Titokzatos szertartás (Secret Ceremony)
1968 Boom
1967 Szerepjátszók (The Comedians)
1967 Egy aranyszem tükrében / Tükörkép egy aranyos szempárban (Reflections in a Golden Eye)
1967 Doctor Faustus
1967 The Heart of Show Business (tévéfilm)
1967 A makrancos hölgy (The Taming of the Shrew)
1966 Nem félünk a farkastól (Who's Afraid of Virginia Woolf?)
1965 Út a szeretet felé (The Sandpiper)
1963 A fontos személyek (The V.I.P.s)
1963 Kleopátra (Cleopatra)
1960 Modern kaméliás hölgy (Butterfield 8)
1960 Scent of Mystery (nem szerepel a stáblistán)
1959 Múlt nyáron, hirtelen (Suddenly, Last Summer)
1958 Macska a forró bádogtetőn (Cat on a Hot Tin Roof)
1957 Esőerdő megye / A fűzfák országa (Raintree County)
1956 Az óriás (Giant)
1954 Amikor utoljára láttam Párizst (The Last Time I Saw Paris)
1954 Brummell kapitány (Beau Brummell)
1954 Elefántjárat (Elephant Walk)
1954 Rapszódia (Rhapsody)
1953 The Girl Who Had Everything
1952 Ivanhoe
1952 Love Is Better Than Ever
1951 Quo Vadis (nem szerepel a stáblistán)
1951 Egy hely a nap alatt (A Place in the Sun)
1951 A papa kedvence (Father's Little Dividend)
1950 Papa (Father of the Bride)
1950 The Big Hangover
1949 Összeesküvők (Conspirator)
1949 Kisasszonyok (Little Women)
1948 Julia Misbehaves
1948 Egy randevú Judyval (A Date with Judy)
1947 Cynthia
1947 Élet apával (Life with Father)
1946 Lassie bátorsága (Courage of Lassie)
1944 A nagy derbi (National Velvet)
1944 Dover fehér sziklái (The White Cliffs of Dover) (nem szerepel a stáblistán)
1944 Jane Eyre (nem szerepel a stáblistán)
1943 Lassie hazatér (Lassie Come Home)
1942 There's One Born Every Minute

Fontosabb díjak és jelölések
Oscar-díj
1958 jelölés Esőerdő megye (legjobb színésznő)
1959 jelölés Macska a forró bádogtetőn (legjobb színésznő)
1960 jelölés Múlt nyáron, hirtelen (legjobb színésznő)
1961 díj Modern kaméliás hölgy (legjobb színésznő)
1967 díj Nem félünk a farkastól (legjobb színésznő)
1993 Jean Hersholt Humanitárius Díj

Golden Globe-díj
1957 Különdíj
1960 díj Múlt nyáron, hirtelen (legjobb színésznő - dráma)
1961 jelölés Modern kaméliás hölgy (legjobb színésznő - dráma)
1966 jelölés Henrietta-díj (legnépszerűbb színésznő)
1967 jelölés Nem félünk a farkastól (legjobb színésznő - dráma)
1969 jelölés Henrietta-díj (legnépszerűbb színésznő)
1974 jelölés Hamvazószerda (legjobb színésznő - dráma)
1974 díj Henrietta-díj (legnépszerűbb színésznő)
1985 díj Cecil B. DeMille-díj

Arany Málna-díj
1995 jelölés A Flinstone család (legrosszabb női mellékszereplő)

BAFTA-díj
1959 jelölés Macska a forró bádogtetőn (legjobb külföldi színésznő)
1967 díj Nem félünk a farkastól (legjobb angol színésznő)
1968 jelölés A makrancos hölgy (legjobb angol színésznő)
1999 Akadémiai tagság

David di Donatello-díj
1972 díj X, Y és Zee (legjobb külföldi színésznő)

Ezüst Medve-díj
1972 díj Hammersmith Is Out (legjobb színésznő)

 
 
0 komment , kategória:  Színésznők S-V  
Marilyn Monroe
  2008-10-11 19:46:25, szombat
 
 



Marilyn Monroe (Los Angeles, 1926. június 1. - Los Angeles, 1962. augusztus 5.), amerikai énekesnő, Golden Globe-díjnyertes színésznő és szexszimbólum.

Élete
Norma Jeane Mortensenként született Los Angelesben, de az édesanyja első férje után Norma Jeane Baker néven ismerjük.
Gyermekkorát nevelőszülőknél és intézetben töltötte.
Apját nem ismerte, anyja elmegyógyintézetbe került Norma 5 éves korában.
16 évesen otthagyta a gimnáziumot és férjhez ment.
1944-ben egy hadianyaggyárban dolgozott betanított munkásként, mikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte, és nemsokára modell lett.
1948-ban a 20th Century Fox szerződtette kisebb szerepekre
. Ekkor festette szőkére a haját és változtatta meg a nevét.
Pályafutására rányomta bélyegét a szexbomba-image. Sokszor próbált olyan szerepekhez jutni, melyekben megmutathatná színészi képességeit is, de sem a filmgyártók és sem a közönség nem óhajtotta őt másnak látni. Monroe karrierje erotikus vonzerejére építkezett.
1950-ben a Mindent Éváról című Joseph L. Mankiewicz filmben tűnt fel egy epizódszerep erejéig. Első ismertebb filmje a Aszfaltdzsungel volt, de nemzetközi hírnevet a Niagara című filmmel szerzett. Marilyn Monroe a szexistennő trónjára emelkedett ezzel a szereppel.
Ragyogó szőkeségével, szabályos arcával, nőies idomaival az ,,Igazi nőt" imádták benne.
1955-ben az Actor's Stúdió színiiskola tagja lett. Monroe magánéletét is szívesen célbavette a sajtó.
Arthur Miller íróval kötött házasságát folyamatosan tudósították 1956-1961 között, csakúgy, mint John F. Kennedy-vel és öccsével, Roberttel való viszonyát is.
Sokak azt állítják, öngyilkos lett, ám bizonyítékok vannak arra a tényre, hogy gyilkosságot követtek el ellene.
Nagy mennyiségű Nembutal beöntést kapott.
Képei még mindig mindenhol megtalálhatók, mítosza semmit sem halványodott.
Főbb filmjei :
1947. Veszélyes évek (Dangerous Years)
1950. Mindent Éváról (All About Eve)
1953. Niagara
1953. Hogyan menjünk férjhez milliomoshoz? (How to Marry a Millionaire)
1953. Szőkék előnyben (Gentlemen Prefer Blondes)
1954. A folyó, ahonnan nincs visszatérés (River of No Return)
1955. Hétévi vágyakozás (The Seven Year Itch)
1956. Buszmegálló (Bus Stop)
1957. A herceg és a kóristalány (The Prince And The Showgirl)
1959. Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot)
1960. Szeressünk! (Let's Make Love)
1961. Kallódó emberek (The Misfits)
 
 
0 komment , kategória:  Színésznők K-N  
Grace Kelly
  2008-10-11 19:41:05, szombat
 
 



Grace Patricia Kelly (1929. november 12. - 1982. szeptember 14.), Oscar-díjas amerikai színésznő, aki 1956. április 19-én házasodott össze III. Rainer monacói herceggel.
Ő volt a jelenlegi uralkodó, II. Albert monacói herceg édesanyja.

Család :
Grace Kelly Philadelphiaban született, az ír-amerikai id. John Brendan Kelly és a német származású Margaret Katherine Majer Kelly gyermekeként.
Családja országszerte népszerű és ismert volt.
Apja önerőből lett milliomos, evezősként három olimpiai aranyérmet nyert, és politikailag is aktív volt.
Grace Kelly bátyja, ifj. John B. Kelly szintén elismert evezős volt, aki az 1956. évi nyári olimpiai játékokon nyert bronzérmét adta húgának esküvői ajándékként.
Karrier :
Családja rosszallása ellenére Grace Kelly mindenképpen színésznő szeretett volna lenni, és Hollywoodba költözött. Pályája modellkedéssel indult, majd 22 évesen szerepelt első, Forteen Hours (1951) című filmjében.
Ezután következett a Délidő (1952), majd a Mogambo (1953), ami a kenyai dzsungelben játszódik, és egy szerelmi háromszögről szól Grace Kelly, Clark Gable és Ava Gardner között. Gable és Kelly között a kamerák mögött is folytatódott a viszony, melyet Kelly így kommentált: ,,Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban Afrika közepén Clark Gable-el?"
A filmben játszott szerepért a legjobb női mellékszereplő díjra jelölték, de azt végül Donna Reed kapta a Most és mindörökké-ben játszott szerepéért.
Alfred Hitchcock három filmjében is szerepelt, a Gyilkosság telefonhívásra, a Hátsó ablak és a Fogjunk tolvajt! címűekben.
1955-ben megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját a Vidéki lány -beli alakításáért.
Utolsó filmje a Felső tízezer (1956) volt. Esküvője után még többször megkeresték filmszerepekkel (például Alfred Hitchcock a Marnie címszerepével), ám a herceg és Monaco népe ellenezte a további szerepeket.
Hercegné :
A hollywoodi mendemondák szerint Grace Kellynek számos kapcsolata volt a monacói herceggel kötött házassága előtt, Clark Gable-en kívül többek között Cary Grant-tel, David Niven-nel, Bing Crosby-val, Ray Milland-del és William Holden-nel.
III. Rainier herceg korábban a francia filmsztárnak, Gisèle Pascal-nak udvarolt évekig, ám szakítottak, állítólag azután, hogy a színésznőről kiderült, nem lehet gyereke (erre mellesleg rácáfolt a hölgy, miután később férjhez ment és fia született).
A hercegnek viszont nagy szüksége volt utódra a hercegi cím továbbörökítéséhez.
Katolikus neveltetése és azon képessége, hogy gyerekeket szüljön, Grace Kellyt ideális jelöltté tette a hercegnéi címre.
1956. április 19-én házasodtak össze. Három gyermekük született: Caroline monacói hercegnő, II. Albert monacói herceg, és Stephanie monacói hercegnő.
Halála :
Grace Kelly sírja1982 szeptemberében, 52 éves korában Grace hercegnő autóbalesetet szenvedett Monacóban.
Nem nyerte vissza az eszméletét, és másnap belehalt sérüléseibe.
A vele utazó Stephanie hercegnő könnyebb sérüléseket szenvedett. A monacói Saint Nicholas katedrálisban helyezték örök nyugalomra, ugyanúgy, mint III. Rainer herceget 2005-ben bekövetkezett halála után.
Filmjei :
Fourteen Hours (1951)
Délidő (1952)
Mogambo (1953)
Gyilkosság telefonhívásra (1954)
Zöld tűz (1954)
Hátsó ablak (1954)
Vidéki lány (1954)
A Toko Ri hídjai (1954)
Fogjunk tolvajt! (1955)
A hattyú (1956)
Felső tízezer (1956)

Jelentősebb díjak :
Oscar-díj, 1955
 
 
0 komment , kategória:  Színésznők K-N  
Nino Manfredi
  2008-10-11 19:05:16, szombat
 
 


(1921. március 22. - 2004. június 4.)

Jelmondatom: ,,castigat ridendo mores", azaz ,,nevetve ostorozd az erkölcsöket!" - mondta 1968-ban egy interjúban az akkor 47 éves Nino Manfredi.
Az elsősorban színészként, groteszk, szatirikus, komikus és tragikomikus szerepek alakítójaként ismert Manfredi sok vígjátékban megvalósította ezt a jelmondatot.
Manfredi jogot és színiiskolát végzett Rómában, majd tagja lett a milánói Piccolo Teatro társulatának.
1949-ben szerepelt először filmen, de csak 1955-ben kapott figyelemreméltó szerepet Mauro Bolognini Szerelmesek című filmjében, viszont ettől kezdve évente két-három filmben játszott. Rendezőként az 1971-ben készült Csoda olasz módra című film tette ismertté, amelyben a főszereplő Benedetto - akit maga a rendező, Manfredi játszik - a műtőasztalon vet számot életével, melynek során mindig összeütközésbe került a vallással és annak képviselőivel.
Láthatjuk még Dino Risi vígjátékaiban (Komplexusok, San Gennaro kincse, Ölj meg, csak csókolj!), amelyekre ma is érdemes beülni, ha egy jót szeretnénk nevetni.
Nanni Loy A családapa című filmjében fiatal pályakezdőként férjként és apaként is meg kell állnia a helyét.
2004 júniusában, 83 évesen halt meg Rómában.
Nino Manfredi filmek
2000 - Visszatérés a múltból (Una storia qualunque)
Michele
1995 - Holdárnyékban (Colpo di luna)
színész
1991 - Julianus barát
színész
1990 - Női akt
rendező, színész
1990 - Alberto expressz (Alberto Express)
Alberto apja
1988 - Poncius Pilátus szerint (Secondo Ponzio Pilato)
Pontius Pilatus
1978 - Zugügyvéd zavarban (La mazzetta)
színész
1976 - Fura esetek (Quelle strane occasioni)
Antonio Pecoraro
1974 - Csúfak és gonoszok (Brutti, Sporchi e Cattivi)
Giacinto Mazzatella
1969 - Meztelennek látom
színész
1965 - Komplexusok (I Complessi)
Quirino Raganelli
1958 - Velence, a hold és te (Venezia, la luna e tu)
Toni
Kikkel dolgozott a legtöbbször együtt:
Dino Risi (3 filmben)
Alberto Sordi (3 filmben)
Sergio Corbucci (2 filmben)
Stefania Sandrelli (2 filmben)
Ettore Scola (2 filmben)
Ugo Tognazzi (2 filmben)
 
 
0 komment , kategória:  Színészek K-N  
Marcello Mastroianni
  2008-10-11 14:18:20, szombat
 
 


Forrás:Wikipédia
Marcello Mastroianni (Olaszország, Fontana Liri, 1924. szeptember 28. - Párizs, 1996. december 19.) olasz színész, az egyetemes filmművészet egyik legismertebb alakja. Eredeti neve: Marcello Vincenzo Domenico Mastrojanni[1]. Sokoldalú jellemábrázoló volt, aki a legkülönbözőbb műfajokban bizonyította kivételes tehetségét, és harmonikusan dolgozott együtt a legeltérőbb stílusú és temperamentumú rendezőkkel. A nők évtizedeken át a sármos szívtiprót látták benne, de ő cáfolni igyekezett ezt a róla kialakult, hamis képet. Öccse Ruggero Mastroianni vágó.




A kezdetek
Marcello Mastroiannit édesanyja vasutasnak szánta, de a fiú végül tervezőépítésznek kezdett tanulni a római egyetemen. Szívesen maradt is volna ezen a pályán, de egy színjátszó csoportban megannyi tehetség sasszemű felfedezője, Luchino Visconti felfigyelt rá. (Ebben a színjátszó körben egy bizonyos Giulietta Masina is részt vett.) Marcello a színészi stúdiumok elvégzése után színházban kezdett dolgozni Visconti irányítása alatt. Mind a klasszikusok, mind a modern drámaírók színdarabjaiban otthon érezte magát. Mint később elmondta, a színészet számára egyfajta rejtőzködést jelentett, annak lehetőségét, hogy önnön lényét elrejtve más, érdekesebbnek tűnő emberek bőrébe bújjon. Mindig kerülni igyekezett a szerepekben való előzetes - és főleg túlzott - elmélyedést, hogy játéka a pillanatnyi szituációnak megfelelően spontán, hiteles, eszköztelen legyen. Éppen ezért többnyire a szövegeit sem tanulta meg előre. Hasonló felfogást vallott Ugo Tognazzi is, és talán nem véletlen, hogy mindketten az olasz filmipar sokat foglalkoztatott állócsillagai lettek.


Első lépések a filmvilágban
Giovanni Pontano szerepében Az éjszaka című filmben (Partnere: Jeanne Moreau)Marcello már az 1930-as években kapott statisztaszerepeket a filmvilágban, de a komolyabb lehetőségek a háború után következtek. Riccardo Freda A nyomorultak (1948) és Luciano Emmer Augusztusi vasárnap (1950) című munkáiban játszott kis szerepei keltették fel a figyelmét a szakma ismertebb alkotóinak, akik eleinte hasonló szerepkörben - bátortalan, de rokonszenves ifjú - kezdték foglalkoztatni. A tapasztalt rendezők - Mario Monicelli, Steno, Alessandro Blasetti, Carlo Lizzani, Giuseppe De Santis - azonban hamar felismerték, hogy Mastroianni tehetsége lényegesen sokoldalúbb annál, hogy csupán ugyanazt a típust játssza filmről filmre. A fordulatot ismét Visconti ajánlata jelentette számára: a Dosztojevszkij-mű nyomán készült Fehér éjszakákban (1957) Marcello egy zárkózott, befelé forduló fiatalembert alakított. Monicelli az Ismerős ismeretlenekben (1958) egy pitiáner tolvaj figuráját játszatta el vele. Szerepei ettől kezdve mind színesebbé és árnyaltabbá váltak, filmjei műfaji skálája pedig kiszélesedett: az 1960-as évek legelején már olyan művekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, mint Mauro Bolognini A szép Antonio, Antonio Pietrangeli Adua és társnői, Pietro Germi Válás olasz módra, Elio Petri A gyilkos és Michelangelo Antonioni Az éjszaka című filmtörténeti jelentőségű munkái. Antonioninál Giovannit, az írót alakította, akinek belső, morális válsága egybeesik házasságának kihűlésével: a figura sajátos rokonságot mutat az újságíró Marcellóval, akit szinte ugyanekkor játszott el Federico Fellini az Édes élet (1960) című alkotásában.


Az alteregó

Marcello Rubini szerepében az Édes élet című filmben (Partnere: Yvonne Furneaux)Mastroianni és Fellini neve elválaszthatatlan egymástól, noha Marcello más rendezőkkel is forgatott ugyanannyi vagy még több filmet. Ráadásul a színész cáfolta azt az elterjedt vélekedést, hogy kettőjük között valamiféle ,,lelki rokonság" állt volna fenn. Szerinte egyszerűen arról volt szó, hogy szívesen dolgoztak együtt, mivel a színész teljesen rábízta magát a neves rendezőre, soha nem zaklatta őt a szerepeire vonatkozó kérdésekkel, mert Fellini állítólag egyébként sem szeretett ilyen irányú kérdésekre válaszolni. Filmtörténeti anekdota, hogy amikor Mastroianni az Édes élet forgatókönyve iránt érdeklődött, Fellini válaszul egy rajzot mutatott neki. Ezen a főszereplő volt látható egy csónakban: a férfinak a tenger fenekéig érő pénisze körül szirének úszkáltak. A sztori egyik változata szerint Marcello elpirult, és soha többet nem kért forgatókönyvet Fellinitől, más változat szerint viszont jól megnézte a rajzot, és közölte, hogy érdekesnek találja a szerepet. Ami biztos, hogy barátok lettek, noha a magánéletben szinte alig találkoztak. Az Édes élethez Fellini azért őt választotta, mert egy teljesen hétköznapi, de mégis megnyerő arcra volt szüksége. Mastroianni remekül alakította a három nő között csapongó, tehetséges, de az életét mégis léhaságokkal eltékozló újságíró szerepét. Teljesen nyilvánvaló, hogy Fellini önvallomásában, a 8 és ½-ben játszott rendező szerep adott igazán alapot a színész és rendező közti ,,lelki rokonság"-gal kapcsolatos feltevésekre. A Mastroianni által megformált Guido bizonyos szempontból az Édes élet-beli Marcello ,,rokona", de míg az újságíró csak hitegeti önmagát egy majdan megírandó nagy regénnyel, addig Guido az alkotás folyamatában van, noha ezzel kapcsolatban is válságba kerül. A Fellini-Róma című különleges esszéfilmben Mastroianni önmagát alakítva, csupán villanásnyira tűnik fel, ráadásul ezt a képsort a nem olasz változatokból ki is vágták. Következő közös munkájuk A nők városa (1980) volt. Ebben a színész mintha megint kicsit a rendezőt játszotta volna: egy Snaporaz nevű férfit, aki egész életében a nők titkát kutatta, és minden fantáziáját kivetítette rájuk. Maga Mastroianni - megcáfolva nőimádó, ,,latin lover" hírét - egy cseppet sem lelkesedett, amikor nők tömegén kellett keresztülvágnia magát ahhoz, hogy bejusson a forgatásra a Cinecittàba. (A sors iróniája, hogy a kész filmet aztán éppen a nők részéről érte rengeteg támadás.) A Ginger és Fred (1986) esetében Marcello még dús haja megritkítására is hajlandó volt, hogy az általa játszott figura esendőségét még jobban érzékeltesse. Noha tudott szteppelni, Fellini kérésére a valós tudásánál gyengébben táncolt a filmben, melyet már csak azért is szívesen vállalt, hogy végre együtt dolgozhasson Giulietta Masinával, akivel addig sosem játszott filmen. Fellinivel közös utolsó filmjük az Interjú (1987) volt: ennek egyik epizódjában a rendező és a színész fölkeresik a meghízott és megöregedett Anita Ekberget, és együtt újra megnézik az Édes élet híres fürdőzési jelenetét. Az improvizatív ötletből a filmtörténet egyik legszebb képsora lett, méltó lezárása két nagy művész együttműködésének.


De Sica, Ferreri, Scola [szerkesztés]

Augusto Rusconi szerepében a Tegnap, ma, holnap című filmbenFellini mellett Mastroianni más kiváló rendezőkkel is szoros munkatársi-baráti kapcsolatokat ápolt. Közülük Vittorio De Sica, Marco Ferreri és Ettore Scola nevét kell kiemelni. De Sica parádés szerepeket biztosított számára Sophia Loren partnereként: elsősorban nekik köszönhetően emlékezetes mind a mai napig a Tegnap, ma, holnap (1963), a Házasság olasz módra (1964) és Napraforgó (1970), melyek közül főleg az első kettő komoly elismeréseket hozott mindhárom művész számára. Marco Ferreri provokatív alkotásaiban Mastroianni művészete újabb színeit mutathatta meg: közös munkáik közül az álszent felháborodást kiváltott A nagy zabálás (1973), a Ne nyúlj a fehér nőhöz! (1974), az utópisztikus Szia, majom! (1978) és a Piera története (1983) a legjelentősebbek. Érdekes, egymástól merőben eltérő jellemű szereplőket keltett életre Ettore Scola filmjeiben is. Az örök vesztes, Rocco Papaleoban (1971) kicsit a korai filmjeiből ismert naiv, mindenki által kihasznált kisembert alakította, a Mussolini-érában játszódó Egy különleges napban (1977) egy homoszexuálist, aki a deportálását megelőző napon beleszeret a vele egy házban lakó, sokgyermekes anyába (megint a kiváló Sophia Loren). A teraszban (1980) Vittorio Gassman és Ugo Tognazzi mellett brillírozott, A postakocsiban (1982) pedig az idős Casanovát formálta meg. Ezt a szerepet különösen kedvelte, többek között azért, mert alakításával látványosan cáfolhatta a róla mint magánemberről kialakult szívtipró képét is. Casanováját egyfajta mélabú jellemzi, vágyódás a tovatűnt ifjúság után, menekülés egy olyan világ elől, amelybe már nem tud beilleszkedni.


További gyöngyszemek

Curzio Malaparte szerepében A bőr című filmbenAlessandro Blasetti Én, én, én... és a többiek (1965) című filmjében egy újságírót alakított, aki az olasz társadalom különböző személyiségeivel találkozik. Érdekes alkotás volt Elio Petri sci-fije, A tizedik áldozat (1965), amelyben a szépséges Ursula Andress volt a partnere. A film témája később olyan híres alkotásokban köszönt vissza, mint A kockázat ára (Yves Boisset), A menekülő ember (Paul Michael Glaser) és a Tökéletes célpont (John Woo). Örömmel vállalta Mersault szerepét Luchino Visconti Albert Camus-adaptációjában, a Közönyben (1967). A filmváltozattal kapcsolatban Camus özvegye számos előzetes kikötést tett, de Mastroiannit elfogadta a szerepre. A lelkes Marcello anyagilag is támogatta a produkció megszületését. Alakítását azonban sokan fanyalogva fogadták, mondván, hogy az eredetileg kiszemelt Alain Delonhoz jobban illett volna ez a szerep. John Boorman Az utolsó Leó (1970) és Roman Polanski Micsoda? (1972) című filmjei inkább az érdekes, semmint a sikeres szerepei közül valók. A Taviani fivérek Allonsanfan (1973) című drámájában egy meghasonlott és árulóvá lett forradalmárt alakított. Fontos szerepet játszott Elio Petri Todo modo (1976) című politikai allegóriájában is, továbbá részese volt Luigi Comencini sztárparádéjának a Forgalmi dugóban (1979). Az 1980-as években sem csökkent a munkatempója: eljátszotta például a híres riporter, a fasiszta érzelműből baloldalivá lett Curzio Malaparte figuráját Liliana Cavani A bőr (1981) című történelmi drámájában. Marco Bellocchio Luigi Pirandello-megfilmesítésében, a IV. Henrikben (1984) a címszerepet alakította. Pirandello egy másik művén alapul Mario Monicelli filmje, a Mattia Pascal két élete. Nem volt idegen Mastroiannitól a görög Theo Angelopoulos világa sem: A méhész (1986) címszerepében éppúgy a múltat kutatta, mint A gólya függő lépése (1991) című dráma egykori politikusaként. Pályáján nem volt jelentős állomás, de egy magyar lexikonban mégis muszáj megemlékezni Sándor Pál Miss Arizona (1987) című munkájáról. Egy magyar kritikus szerint egyébként a film kudarcának egyik oka az volt, hogy Marcello és partnernője, Hanna Schygulla merőben más eszközökkel dolgozó, össze nem illő művészek. Ezt a véleményt azonban cáfolja, hogy ugyanők nagyon is összepasszoltak Ferreri már említett filmjében, a Piera történetében. Mastroianni kitűnő alakítást nyújtott mint kisiklott életű, öreg alkoholista a Fekete szemek című Nyikita Mihalkov-műben. Az 1990-es években a fiatal olasz rendezők (Francesca Archibugi: Estefelé, Giuseppe Tornatore: Mindenki jól van) munkái mellett emlékezetes jelenése volt Bertrand Blier Ipi-apacs, egy, kettő, három (1993) és Maria Luisa Bemberg Erről nem beszélünk (1993) című opuszaiban. Nem hagyható említés nélkül utolsó közös filmje Sophia Lorennel: Robert Altman Divatdiktátorok (1994) című alkotásának egyik epizódjában ironikusan idézik fel három évtizeddel korábbi sikerfilmjük, a Tegnap, ma, holnap sztriptízjelenetét.


A ,,latin szerető"

Giacomo Casanova szerepében A postakocsi című filmben (Partnere: Andréa Ferréol)Mastroiannit évtizedeken át a ,,latin szerető" (latin lover) megtestesítőjeként emlegette a bulvársajtó, a színész pedig hasztalan próbálta cáfolni a róla kialakult Casanova-képet. Az tény, hogy nem volt a hűséges férj mintaképe: 1948-ban nőül vette ugyan Flora Carabella színésznőt, akitől Barbara nevű lánya is született. Noha nem váltak el, feleségén kívül még számos nőhöz fűzte hosszabb-rövidebb életű viszony. Ő maga igazi úriemberként soha nem mesélt nőügyeiről, néhány hírességhez fűződő érzelmi kapcsolata azonban ismertté vált. Kamaszkorának nagy szerelme volt Silvana Mangano, aki később híres színésznő lett. Vittorio De Sica Szeretők (1968) című filmjének forgatásán beleszeretett amerikai partnernőjébe, Faye Dunawaybe. (Ironikus, hogy a kész filmet viszont azzal vágta le a kritika, hogy a vásznon túl hideg és távolságtartó a két színész kapcsolata!) Dunaway a közös életet tervezgette gyerekekkel egyetemben, ám amikor Mastroianni végül kibökte, hogy Faye kedvéért sem kíván elválni feleségétől, a temperamentumos színésznő kirakta a férfi szűrét. Másik híres kapcsolata Catherine Deneuve színésznőhöz fűzte (1971-1974), akitől 1972-ben lánya született, az azóta szintén színésznővé érett Chiara Mastroianni. Marcello mindig visszautasította azokat a pletykákat, hogy nem csak szakmai barátság kötötte Sophia Lorenhez. Azt a híresztelést pedig maga Fellini cáfolta, hogy Mastroianninak testi kapcsolata lett volna híres partnernőjével, Anita Ekberggel: a rendező szerint Marcello a vékony, légies nőket kedvelte, ráadásul megszokta, hogy körülrajongják a nők, miközben Ekberg ugyanehhez szokott a férfiak részéről. Marcello utolsó éveinek társa, Anna Maria Tatò rendezőnő 1997-ben dokumentumfilmet forgatott a színészről. Mastroianni még látta az anyagot, a címet is ő választotta: Marcello Mastroianni: emlékszem, igen, emlékszem. A művész hasnyálmirigyrákban hunyt el.


Filmjei
Guido Anselmi szerepében a 8 és ½ című filmben:



Ferdinando Cefalú szerepében a Házasság olasz módra című filmben (Partnere: Sophia Loren) :



Arthur Mersault szerepében a Közöny című filmben :



Marcello szerepében A nagy zabálás című filmben :



Gabriele szerepében az Egy különleges nap című filmben (Partnere: Sophia Loren) :



Pippo Botticella szerepében a Ginger és Fred című filmben:



1997 Utazás a világ kezdetéhez (Viagem ao Princípio do Mundo)
1996 Három élet, egy halál (Trois vies & une seule mort)
1996 Állítja Pereira (Sostiene Pereira)
1995 Túl a felhőkön (Al di là delle nuvole)
1995 101 éjszaka (Les cent et une nuits de Simon Cinéma)
1995 A che punto è la notte (tévéfilm)
1994 Divatdiktátorok (Prêt-à-Porter)
1993 Ipi-apacs, egy, kettő, három (Un, deux, trois, soleil)
1993 Erről nem beszélünk (De eso no se habla)
1992 Lestrapált emberek (Used People)
1991 A gyerekrabló (Le voleur d'enfants)
1991 A gólya függő lépése / Gólyaállásban (To Meteoro vima tou pelargou)
1991 Estefelé (Verso sera)
1991 Csin-csin (Cin cin)
1990 Mindenki jól van (Stanno tutti bene)
1989 Hány óra? (Che ora è?)
1989 Splendor
1987 Fekete szemek (Oci ciornie)
1987 Interjú (Intervista)
1987 Miss Arizona
1987 I Soliti ignoti vent'anni dopo
1986 Ginger és Fred (Ginger e Fred)
1986 A méhész (O Melissokomos)
1985 Makaróni (Maccheroni)
1985 Mattia Pascal két élete (Le Due vite di Mattia Pascal)
1984 IV. Henrik (Enrico IV)
1984 A holtak seregének tábornoka (Il Generale dell'armata morte)
1983 Piera története (Storia di Piera)
1983 Gabriela, Cravo e Canela
1982 Az ajtó mögött (Oltre la porta)
1982 A postakocsi (La Nuit de Varennes)
1981 A bőr (La Pelle)
1981 Szerelmi lázálom (Fantasma d'amore)
1980 A terasz (La Terrazza)
1980 A nők városa (La Città delle donne)
1980 Appunti su la città delle donne (tévés dokumentumfilm)
1979 Forgalmi dugó (L'Ingorgo - Una storia impossibile)
1978 Véres föld (Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova - si sospettano moventi politici)
1978 Così come sei
1978 Signore e signori, buonanotte
1978 Doppio delitto
1978 Szia, majom! (Ciao maschio)
1978 Nápolyi krimi (Giallo napoletano)
1978 Le Mani sporche (tévéfilm)
1977 Egy különleges nap (Una giornata particolare)
1977 Mogliamante
1976 Divina creatura
1976 A vasárnapi nő (La Donna della domenica)
1976 Egy velencei nemesember (Culastrisce nobile veneziano)
1976 Todo modo
1975 Per le antiche scale
1975 Hármasfogat (La Pupa del gangster)
1974 Ne nyúlj a fehér nőhöz! (Touche pas à la femme blanche)
1973 Salut l'artiste
1973 Megtorlás (Rappresaglia)
1973 A nagy zabálás (La Grande bouffe)
1973 Mordi e fuggi
1973 Allonsanfan
1973 L'événement le plus important depuis que l'homme a marché sur la lune
1972 Micsoda? (Che?)
1972 Liza
1971 Ça n'arrive qu'aux autres
1971 A pap felesége (La Moglie del prete)
1971 Afrikai Scipio (Scipione detto anche l'africano)
1971 Az örök vesztes, Rocco Papaleo (Permette? Rocco Papaleo)
1971 Correva l'anno di grazia 1870 (tévéfilm)
1970 Az utolsó Leó (Leo the Last)
1970 Napraforgó (I Girasoli)
1970 Féltékenységi dráma (Dramma della gelosia - tutti i particolari in cronaca)
1970 Giochi particolari
1968 Gyémántok reggelire (Diamonds for Breakfast)
1968 Szeretők (Amanti)
1968 Questi fantasmi (nincs feltüntetve a stáblistán)
1967 Közöny (Lo Straniero)
1966 Spara forte, più forte, non capisco
1966 A mák virága is virág (Poppies Are Also Flowers)
1965 A tizedik áldozat (La Decima vittima)
1965 Casanova '70
1965 Én, én, én... és a többiek (Io, io, io... e gli altri)
1965 L'uomo dei cinque palloni
1965 Ma, holnap, holnapután (Oggi, domani, dopodomani: a L'uomo dei 5 palloni, a L'ora di punta és a La moglie bionda című epizódokban)
1964 Házasság olasz módra (Matrimonio all'italiana)
1963 Tegnap, ma, holnap (Ieri, oggi, domani)
1963 Elvtársak (I compagni)
1963 8 és ½ (8½)
1962 Cronaca familiare
1962 Magánélet (Vie privée)
1961 Válás olasz módra (Divorzio all'italiana)
1961 A gyilkos (L'Assassino)
1961 Az éjszaka (La notte)
1961 Fantasmi a Roma
1961 A szép Antonio (Il Bell'Antonio)
1960 Édes élet (La dolce vita)
1960 Adua és társnői (Adua e le compagne)
1959 Ferdinando I. re di Napoli
1959 Mindenki ártatlan (Tutti innamorati)
1959 La Legge
1959 Un Ettaro di cielo
1959 A csinos férj (Il Nemico di mia moglie)
1959 Ismerős ismeretlenek (I Soliti ignoti)
1958 Amore e guai
1958 Nyári történetek (Racconti d'estate)
1957 Fehér éjszakák (Le notti bianche)
1957 La Ragazza della salina
1957 Il Momento più bello
1957 Apák és fiúk (Padri e figli)
1957 Il Medico e lo stregone
1957 A bigámista (Il bigamo)
1956 La Fortuna di essere donna
1955 La bella mugnaia
1955 Tam tam mayumbe
1954 Peccato che sia una canaglia
1954 Casa Ricordi
1954 A szerelem napjai (Giorni d'amore)
1954 Tempi nostri
1954 Szegény szerelmesek krónikája (Cronache di poveri amanti)
1954 Schiava del peccato
1954 La Principessa delle Canarie
1953 Non è mai troppo tardi
1953 A vasárnap hősei (Gli Eroi della domenica)
1953 Febbre di vivere
1953 Lulù
1953 La Valigia dei sogni
1953 Il Viale della speranza
1952 La Muta di Portici
1952 Tragico ritorno
1952 A római lányok (Le Ragazze di piazza di Spagna)
1952 Sensualità
1952 L'Eterna catena
1952 Penne nere
1951 Parigi è sempre Parigi
1951 Öt város meséje (A Tale of Five Cities)
1951 Atto d'accusa
1950 Cuori sul mare
1950 Kutyaélet (Vita da cani) (Marcello Mastrojanni néven)
1950. augusztusi vasárnap (Domenica d'agosto)
1950 Contro la legge
1949 Vent'anni
1948 A nyomorultak (I miserabili)
1948 Vertigine d'amore
1944 A gyerekek figyelnek bennünket (I Bambini ci guardano) (nincs feltüntetve a stáblistán)
1942 Una storia d'amore
1939 Marionette

Fontosabb díjak és jelölések
Oscar-díj
1963 jelölés Válás olasz módra (legjobb színész)
1978 jelölés Egy különleges nap (legjobb színész)
1988 jelölés Fekete szemek (legjobb színész)

Golden Globe-díj
1963 díj Válás olasz módra (legjobb színész - musical/vígjáték kategória)
1965 jelölés Házasság olasz módra (legjobb színész - musical/vígjáték kategória)
1965 Henrietta-díj: a legnépszerűbb színész
1978 jelölés Egy különleges nap (legjobb színész - dráma kategória)
1993 jelölés Lestrapált emberek (legjobb színész - musical/vígjáték kategória)

BAFTA-díj
1964 díj Válás olasz módra (legjobb külföldi színész)
1965 díj Tegnap, ma, holnap (legjobb külföldi színész)

Cannes-i filmfesztivál
1970 díj Féltékenységi dráma (legjobb férfi alakítás díja)
1987 díj Fekete szemek (legjobb férfi alakítás díja)

César-díj
1993 Tiszteletbeli César

David di Donatello-díj
1983 Különdíj az életműért (Special David)
1986 díj Ginger és Fred (legjobb színész)
1988 díj Fekete szemek (legjobb színész)
1995 díj Állítja Pereira (legjobb színész)
1997 Különdíj (Special David)

Európa-filmdíj (Félix-díj)
1988 Életműdíj

Ezüst Szalag-díj
1955 díj A szerelem napjai (legjobb színész)
1958 díj Fehér éjszakák (legjobb színész)
1961 díj Édes élet (legjobb színész)
1962 díj Válás olasz módra (legjobb színész)
1986 díj Ginger és Fred (legjobb színész)
1988 díj Fekete szemek (legjobb színész)
1991 díj Estefelé (legjobb színész)
1997 Különdíj

San Sebastián-díj
1965 díj Casanova '70 (legjobb színész)

Volpi-kupa
1989 díj Hány óra? (legjobb színész)
1993 díj Ipi-apacs, egy, kettő, három (legjobb színész)

 
 
0 komment , kategória:  Színészek K-N  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1183 db bejegyzés
Összes: 2800 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 506
  • e Hét: 4696
  • e Hónap: 28333
  • e Év: 346297
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.