Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Több, mint felháborító
  2008-11-30 14:57:14, vasárnap
 
  Sajnos nem advent vasárnapra illik, amit most írok. Vagy nagyonis?
Ritkán nézek TV-t, a borzalmaktól kímélnem kell szívemet, a gagyi műsorokon pedig nemigen tudok szórakozni. Tegnap vesztemre mégis bekapcsoltam. Máglya égett, és nem embereket, netán könyveket nyaldostak a lángok. Életet adó, rendes időben embert, állatot tápláló kukoricacsövek égtek százszámra. Első haragom az ilyet tevő emberre irányult, de hamar megértettem pokoli itt a baj. Annak az embernek is sírt a lelke bizonyára, de nem volt választása. Arca véres verejtékével termesztett, pénz belefektetést, költséget is igényelt terményét nem, vagy nevetséges áron tudná értékesíteni. S miközben őt sokféle adó szorongatja, fogalma sincs, az egekbe szökő energiaárak
mellett lesz e meleg szobája karácsonykor. Sírt a lelke, de józan parasztésszel rövidre zárta az ügyet. " Az országnak nem vagy csak szinte ingyen kellene az én termékem, az állam ugyanakkor megfizethetetlen áron adna nekem energiát, nem veszek én sem tőle, olcsó és helyben van a fűtenivaló. " Hogy közben éhen halnak emberek, senkit nem érdekel, a termelő viszont nincs csak ritkán van abban a helyzetben, hogy jótékonykodjon.
Hazánkban kb. 1/3 a népességen belül a foglalkoztatottak száma. 2/3 áról valamilyen szinten gondoskodni kell. Ehhez beszedi bőségesen az adókat. A baj csak az, hogy az 1/3 "dolgozó" is csak efektíve dolgozó. A valós értéket előállító ennek is csak kis része. A többi csak teszi veszi az árut, netán íróasztal mellett végez fontos munkát. Csak akkor érdemes valamit termelni, hogy ha azon sokszoros, legalább négyszeres haszon van, mert a "közreműködőknek" is meg kell élni. Mivel az eladhatóságnak plafonértéke van, nincs más hátra, a termelőt szorítják rá, próbálja beérni nyereség helyett veszteséggel.
Így adódik, hogy kis hazánkban minden veszteséges, semmit nem érdemes gyártani, termelni. S a termelő lassan abba is hagyja. Kivágja fáit, leöli állatait, az EU-ban pedig ezt még díjazzák is.Csak importálni. Már ha van miből kifizetni. A kukoricáról jut eszembe: ugye ez időjárás függő növény. Tavaly nagyon kevés volt. Lehet, jövőre megint kevés lesz. Annyi mindent építünk, börtönt, csillogó bankpalotákat. Nem lehetne összefogással esetleg gabonatárolókat? Ha legalább egy évre előre gondolnánk, így tennénk.
De amig erre rájön az ország, vígan pattog a kukorica a kazánban, és jön a nyugati "olcsó" gabona.
Aki éhenhal, az pedig már úgysem panaszkodik.
 
 
0 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Adventi kívánság
  2008-11-29 15:25:51, szombat
 
  Kedves Barátaim!
Holnap Advent első vasárnapja. Sokan koszorút vesznek négy szál gyertyával, s abból most vasármap meggyújtják az elsőt. A reménység gyertyalángja ez. Mire mind a négy szál égni fog, eljön hozzánk kinek így, kinek úgy a Megváltó Kisjézus. Legtöbbünkben a reményt éleszti, talán elhozza végre a megértést, a szeretetet.
Jómagam csak szívemben gyújtok gyertyát. De a valós koszorún gyertyát gyújtókkal együtt remélem, eljön végre a Megváltó. Kívánom, költözzön a megértés és a szeretet mindnyájunk szívébe. És a reménység mindenekelőtt. Kívánom ezt különösen a betegeknek, reménykedjenek okkal. Kívánom ezt azoknak, kiket senki nem vár otthon...talán most betoppan akit annyira várunk. Kívánom azoknak, akik még nem tudják, lesz-e fűtött szobájuk, s legalább tányér levesük szentestén...akár önhibából, akár azon kívűl jutottak is ilyen helyzetbe...
REMÉNYKEDJÜNK!
Jöjj Jézus, oly régen várunk már terád!!!
 
 
2 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Őrizem a szemedet
  2008-11-26 21:02:10, szerda
 
  Ady Endre:

ŐRIZEM A SZEMEDET...

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.


Világok pusztulásán
Ősi van, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtam veled.


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.


Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Láttam Lenint!
  2008-11-12 21:11:44, szerda
 
  No nem életben, nem is régi híradóban, de még könyvben sem mostanában.
E kis írás apropója: mintha egyre többet hallanánk az igazságszolgáltatás igazságtalanságairól.
Most nem beszélek az USA-beli ártatlan kivégzésekről, de még hazai többévet ülő ártatlanokról sem.
Tévedni emberi dolog még bíróéknál is. Hanem nem tudom mely kategóriába soroljam azt a hozzáállást, amikor előre bejelentett de titokban végigjátszott tényleleplezés esetében a leleplezőt vonják felelősségre. Vagy emlékszünk még a TV stábra, mely szintén bűncselekményt próbált a helyszinen kamerázni, amikor a tettesek szerszámot ragadtak, s a stáb fejvesztve menekült kocsijával, s közben mobilon kért segítséget. Eredmény: a sofőrt akarták megbüntetni vezetés közbeni telefonálásért. Szóval az igazság szót valószínűleg át kell definiálni.

Mi köze ehhez Leninnek? Abszolút semmi!
Nekem jutott eszembe egy igen régi történetem.
Pályakezdő fiatal voltam, kijártam a lakatosmesterség valós, és életbeli iskoláját.
Akkoriban bevett dolog volt a hóvégi hajrá, ha ismeri ezt valaki. Hó első napjain be se mentünk, csúsztattunk. Hatodika körül elkezdtünk tenni venni. Huszadika körül mindent bele, harmincadikán meg ahány órából áll egy nap. Ezt nevezték "ütemes" termelésnek a jelentésekben.
Egyszer, alig 42 éve, a hó utolsó napjára a rendes havi elmaradás mellé beszállítottak egy soronkívüli hegesztendő szállítmányt. Nem törvényszerű, hogy csak a hegesztő hegesszen. Tud azt
szinte minden lakatos. "Meg tudjátok csinálni, fiúk?" Kérdezte Karcsi bá., aki más választ el sem tudott képzelni, mint "persze". Lenin még itt sem szólt közbe.
A hegesztés általában kétemberes munka, egyik fogja a két egyesítendő darabot, másik hegeszt.
Párokra oszlottunk, csakhogy én pár nélkül maradtam. Majd csinálom én egyedül, legfeljebb lassabban, -mondtam. Csakhogy ehhez 3-4 kéz kell még jó pajzs esetében is, nem beszélve az ívfényről, amibe fél méterről egyszer kétszer belenézve bizony kész a kötőhártyagyuladás.
Óhatatlanul előfordul, hogy belenéz valaki a fénybe. Ebben az esetben hangzik el: LÁTTAM LENINT ! Nos akkor a hajrában egyedül hegesztve bizony nem egy de a teljes Lenin-összest megláttam, de a munka, /mely kényszer volt egykor a dal szerint/ a munka elkészült.
Én ugyan semmit sem láttam már belőle a végén, de munkásbecsületünk bizonyítva lett.
Munkavédelmisünk erősen pislogott rám, miért sírok, könnyezek én egyfolytában, mig végül felvilágosította valaki, a hegesztés ártott meg neki.
Semmi gond pajtás, elmégy 4-5 nap táppénzre, felvesszük a jegyzőkönyvet, és 100 % os táppénzt kapsz, még pihensz is egyet. Ha ő mondja, legyen. És lett.
Tizedike tájban már rég elfelejtettem az egészet, termelési tanácskozást tartottak.
Gyönyörű mondatok a helytállásról, aztán kezdtek ha nem is vastag, de pénzes borítékokat osztani.
Már csak én voltam hátra, amikor dicső igazgatónk újra beszélni kezdett. "De vannak ám hibák is!
Egyik dolgozónk felelőtlenül nem tartotta be a munkavédelmi szabályokat. Első az ember, az ilyen viselkedést nem hagyhatjuk figyelmen kívűl."
Na így kaptam én pénzesboríték helyett nyilvánosan fegyelmit. Akkor sem,azóta sem szerettem Lenint, bár néha még találkozott tekintetünk. Ennyit az igazságról.
De Lenin ellen is van orvosság, ha nem tudná valaki: 24 órán át reszelt krumli a szemre, és rendbejön!
 
 
2 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Itt járt az ősz...
  2008-11-10 21:37:54, hétfő
 
  Itt járt az ősz, és a hervadás véle.
Bár a napsugár még kicsit melegít
De nem ad enyhet, csak a bátorító jó szó
És egy simogató lágy kéz, amely még segít!

Csabai Lajos
 
 
1 komment , kategória:  Alkalmi versek  
John Anderson
  2008-11-10 19:47:58, hétfő
 
  Robert Burns:
/1759-1796/

JOHN ANDERSON, SZÍVEM, JOHN...

John Anderson, szivem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.


/Fordította: SZABÓ LÖRINC /
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
Ha majd a végső órán
  2008-11-01 06:27:35, szombat
 
  HA MAJD A VÉGSŐ ÓRÁN

Ha majd a végső órán
A szeretett kedvest a sír torka várja,
Eszedbe jut-e majd néked akkor,
Vajon nem várt-e rád hiába?

Emelte-e reménykedve rád
Sóvár tekintetét?
Nem horgasztotta-e le némán
Csalódott bánatos fejét?

Közönyös szavaid után
Megláttad-e szomorú szemét?
Nem toltad-e félre konokul
Simogatásra nyujtott kezét?

Amíg élünk, addig kell szeretni.
Nem pótolható, mit elmulasztunk ma.
Többet ér most egy simogató jó szó,
Mint majdan a sírnál száz könnyes ima.

/Csabai Lajos/
 
 
1 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2008.10 2008. November 2008.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 162 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 10
  • e Hét: 94
  • e Hónap: 199
  • e Év: 199
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.