Belépés
bubamama.blog.xfree.hu
" A fény, csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." Hamvas Béla : A láthatatlan történet. Dr Buttyán Kornélné
1937.04.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Újévi üdvözlet, mindenkinek...
  2008-12-31 12:50:14, szerda
 
  Egészségben, Örömökben, Sikerekben is gazdag, Békés, Boldog Újesztendőt kívánok, - és minden Szépet, és minden Jót, - ....Mindenkinek!

Márta
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újévi jókívánságok...
  2008-12-27 11:52:51, szombat
 
  Újévi jókivánságok...

Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.

Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozol vele, -
Hordozzon tenyerén az Isten !

Úgy legyen
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Karácsonyi versek...
  2008-12-23 16:46:25, kedd
 
  Karácsonyi versek, énekek


Wass Albert: Karácsonyi versek I.
Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből
előoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Pedig valahol szent titokpalástban
csodát takargat ez az éjszaka...!

Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!

Keresik régen bölcsek és királyok,
papok, költők és koldusok.
Világmegváltó konferenciák
várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel
barmok, cselédek, pásztorok.
Talán van olyan is, aki letérdel
s valami együgyű imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,
néhány angyal és gyermek énekel...
Szelíden száll az ének és a pára
szurtos ólból a fényes égre fel...

Aztán a barmokat itatni hajtják.
A hajnal megnyergeli rőt lovát
és robotos nyomán a szürke élet
megy úgy, mind eddig, megy tovább.

Mintha nem történt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
királyok, bölcsek, költők, hadvezérek...
amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekből
előoson a téli virradat.
Ködrongyokban gunnyasztanak a házak
s vacognak vedlő gondjaik alatt...

Plarnhof, 1945. Karácsony

Wass Albert: Karácsonyi versek II.
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

1946





Szappanos Márta Mária: Karácsony éjjelén
Meg-nyilt az Ég!
Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény,
Millió lámpa gyult
A sötétség titkos éjjelén.

Testet öltött s emberré lett
Az üdvöt sugárzó isteni lény,
S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány
Rozsaszirom: a Szűz kebelén.

S gyult millió lámpatűz a sötétség éjjelén
S a föld minden zugába betört a lámpa-fény.
Ugy lángol azóta s patakzik szerteszet
Hogy kétezer év sem olthatta el forró sziv-tüzét.

E forró lávafényből
Harangot öntött a szeretet,
E harang zugástól megittasult a föld,
A szikla megrepedt,

S meg-megkondul ember szivednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S igy szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.



Szabolcska Mihály: Karácsony
Egy nap meg egy este
Minden esztendőben:
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!

Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony estétől
Karácsony napjáig.

Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.

Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.

Ha koldus, ha bűnös:
Nagy birodalmamba'
Szerető szó nélkül
Senki sem maradna.

Könnyet ahol látnék:
El azt sem kerülném,
Szép selyem kendőmmel
Szépen letörülném!

... Karácsony estéjén
Minden esztendőben,
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!




Bojtorján : A fenyőfa
A domb oldalán egy kis fenyőfa állt
Ott nevelkedett, ahol senkise járt
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain
S néha elcsodálkozott az álmain.

Hogy egy napon, ha itt van már a tél
Eljönnek érte, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát

Évről évre újabb ágacskát nevelt
És egyre mélyebb zöld színt remekelt
Az ég felé nyújtotta karjait
S az élet követte álmait

Mert egy napon megérkezett a tél
Eljöttek érte, s ő útrakélt
Egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát

Egy fényes házban talpára állt
Ágai hordtak sok csillogó csodát
Pár héttel később elszállott a fény
S félredobva újra álmodik szegény

Hogy egy napon, ha újra itt a tél
Eljönnek ismét, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát.




Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés
A Makón pihenő katonáknak

Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.

Harcos katonák is
Fölnéznek az égre
S rágondolnak álmodozva
A testvériségre.
Bujdosó raboknak
Idegen párnákon
Kedveseik szelíd arcát
Ringatja az álom.

Fáradt katonák ti,
Pihenjetek szépen
Karácsonyfák lángja körül
A mi szent esténken.
Gondoljatok hittel
Zsolozsmát dalolva
Eljövendő boldogságos
Szent karácsonyokra!

Csukaszürke köntös
Kopott, tépett szárnya
Megváltó nagy békességet
Hoz most a világra.
Győzelmes örömmé
Válik majd a bánat,
Lesz még otthon víg karácsony
Magyar katonáknak!

1916





Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt
Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony,
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!




Ismeretlen szerző: Karácsonyi himnusz
Fordította: Sík Sándor

Égi kertek permeteltek
Mámorító harmatot.
Mind a mennyek daltól zengnek,
Ujjongnak az angyalok.

Köszöntsétek, szántók, rétek,
Kik most kizöldeltetek,
Fürge csorgó s ti mosolygó
Nagy hegyek, a Kisdedet.

Sírva nézi, úgy becézi
Egyszülöttét Mária,
Néz ragyogva, mosolyogva
Szűz Anyjára szent Fia.

Jön a pásztor barikástól:
Jézus szentebb aklot ád.
A Fiúnak sípot fúnak
S énekelnek eklogát.

Még a néma ócska széna,
Még a jászol is nevet,
Úgy karolja, úgy ápolja
A megváltó Kisdedet.

Ottan állván, édes álmán
Jó barmok virrasztanak,
Ráhajolnak, udvarolnak
És fel-felsóhajtanak.

A kis házra havat rázva
Rárohannak a szelek.
Jaj puhácska kis babácska
Testecskéje didereg!

Édesanyja rácsavarja
Durva pólyarongyait,
Avval ójja Alkotója
Ázó-fázó tagjait.

Lelkem vágya: Krisztus ágya
Szívem immár hadd legyen,
Testem szalma, jászol alma
S istállója kebelem.


 
 
0 komment , kategória:   KEDVENC VERSEK  
Karácsonyi üdvözlet
  2008-12-21 15:04:00, vasárnap
 
  Áldott karácsonyt, - és egészségben is, örömökben is, sikerekben is gazdag, Békés Boldog Újévet kívánok, Mindenkinek :
Márta



Linkhttp://video.xfree.hu/?n=grimilda|efb3be44b6d4cfcd10502c70c58faa25
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Az Élet írta...
  2008-12-20 09:55:31, szombat
 
  Ezeket mind az élet írta:

Szószerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből.

1.
Kérdés: Maga szexuálisan aktiv?
Válasz: Nem, én csak ott fekszem.


2.
K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.

3.
K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett?

4.
K: Hány éves a fia, aki magával lakik?
V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
K: Hány éve lakik magával?
V: Negyvenöt.

5.
K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?

6.
K: Szóval a teherbe esése napja augusztus 8?
V: Igen.
K: És maga mit csinált ez alatt?

7.
K: Szóval van három gyermeke, igaz?
V: Igaz
K: Hány fiú?
V: Egy sem.
K: Hány lány?

8.
K: Hogy végződött AZ első házassága?
V: Halállal.
K: Kinek a halálával?

9.
K: Tudna egy személyleírást adni AZ alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: Nő vagy férfi?

10.
K: Tehát azt mondja hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

11.
K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
V: Minden boncolást hullákon végzek.

12.
K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
V: Orális.

13.
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.


14.
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Teh át lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem.
K: Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
V: Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben Volt?
V: Igen, lehetséges hogy AZ egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol....


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pitvarremegést okoz ...
  2008-12-17 12:42:18, szerda
 
  Pitvarremegést okoz a poharazás.....
Orvostudomány, egészség


Ha a nők naponta kétszer vagy annál is többször isznak alkoholt, nagy esélyük van arra, hogy szívritmuszavaruk, pitvarfibrillációjuk támad, annak minden veszélyével és következményeivel. A szívderítőnek nem nevezhető tudományos eredményt az Amerikai Orvosszövetség hetilapja, a JAMA közölte.

Három éve az orvosi szakirodalomban nagy feltűnést keltett a szabadságos szívbetegség fogalmát bevezető tudományos vizsgálat. Dán kutatók két évtizeden át rendszeresen megvizsgáltak tizenhatezernél több felnőttet, és a tanulmány azzal foglalkozott, hogyan alakul ennyi idő alatt az EKG-görbéjük. A vizsgálatok közben följegyezték, hogy milyen iskolát végeztek, mennyi a jövedelmük vagy a testsúlyuk és azt is, mit és mennyit esznek-isznak.

Ennek alapján derült ki, hogy azok a férfiak, akik szabadságuk ideje alatt napi öt italnál többet töltöttek magukba, kétszer olyan gyakran kaptak pitvarremegést, mint a szeszt csak mérsékelten fogyasztók. Ez volt egyik tünete a szabadságos szívbetegségnek.

A pitvarremegés azt jelenti, hogy a szív felső részét képező üreg, a pitvar egyszerre nem ritmusosan, egyenletesen húzódik össze, hanem csupán remeg, fibrillál, majd a szívüregnek az oldalánál a vér megalvad. Ez az alvadék aztán leválhat és helyéről elúszva valahol megakad, elzárja a vérkeringést, ami súlyos következményekkel járhat.

A dán tanulmányban kevés nő volt, aki sok szeszt ivott ezért nem volt elég értékelhető adat, de most egy amerikai vizsgálatban 35 ezer nő egészségének alakulását követték csaknem 15 éven keresztül, és a csoportban 635 esetben jelentkezett szívritmuszavar. A szeszkedvelők esélye másfélszer volt nagyobb pitvarfibrillációra, mint azoké, akik nem vagy csak mérsékelten fogyasztottak alkoholt. (MTI)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mikulás...és karácsonyi angyal
  2008-12-07 10:41:38, vasárnap
 
  Részlet egy blogból:

"Egyszer volt, régen volt, .....
A Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a 4 manója megbetegedett.

Felvett gyorsan négy segédet, de a segédmanók nem tudtak olyan gyorsan csomagolni, mint az igazi manók.

A gondok közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt.

Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a rénszarvasszánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az 5 rénszarvasból 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva.

Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis pálinkát, de azt látta, hogy a segédmanók már mindet megitták.

Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat a padlóhoz csapta.

Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek szétrágták a seprűt.

Ekkor csöngettek.

A lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott.

Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával. Az angyalka így szólt:

- "Hát nem csodálatos a mai nap? ..."-

Hát így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak. .."


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Weöres S.: Nől a dér...
  2008-12-06 16:48:47, szombat
 
  Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár.....

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is ládd, én is ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább az utolsó
fia-lánya volnék.

 
 
0 komment , kategória:   KEDVENC VERSEK  
Erdődi S.: Hajók találkozása..
  2008-12-06 16:01:27, szombat
 
  Erdődi Sándor: Hajók találkozása

Éjjel, ha tengeren
két gálya
egymás mellett elmegyen:
Árbóclámpájuk rögtön felrepül,
Köszöntik egymást ismeretlenül,-
Ott künn a tengeren.

Sötéten, hallgatag
Bolyongjuk át a földi útakat;
Van fájó szívünk,
könnyező szemünk,
És egymás mellett
mégis elmegyünk
Sötéten, hallgatag...

Gondolatok, a találkozásokról...

Úgy tűnt,. elbűvöltem a házigazdát is, aki, a nap hátralévő részében már nem igen mozdult el mellőlem. Azonnal meghívott, hogy járjak hozzá lovagolni, amikor csak kedvem van. Bármikor.
Ránéztem. Aztán már nem, is láttam mást,- és elhűlten éreztem, hogy ebben a tekintetben el lehet veszni
Szívem szerint, kapásból, azonnal igent mondtam volna, - ...mert annyira szerettem a lovakat! És, ha belegondolok, a puszta óta, legfeljebb a szódás lovát láttam néha, a kertes házak utcájában. Meg a szódást.
Szóval, kapásból igent mondtam volna, - anyósom is lelkesen bíztatott, sőt, felajánlotta, hogy szívesen elkísér. Én pedig ránéztem a férjemre, akinek a földön lógott az orra, - és akkor szépen megköszöntem, - de nemet mondtam.
Fájó szívvel, - igaz, - de nemet mondtam, mert nem tehettem mást.

A házigazda, - a lovasember, - nagyon jó képű volt, nagyon jóképű, - sőt, nagyon, de nagyon jóképű, - és hasonló korú, mint én.
Ismeretlen fények villantak a tekintetében, és már a nézésétől, remegni kezdett a lábam.
Ismertem ezt az érzést. Valaha, egyszer rég, csak ránéztem egy csodálatos, különleges emberre, egy férfira, egy igazi férfira, és akkor is remegni kezdett a lábam. Abban a pillanatban átölelt a Napfény, és beborított a színes Szivárvány. Az, akkor, a soha el nem múló ,,egypillanatos" szerelem volt.
Akkor, ott, - úgy tűnt, hogy egy pillanatra, - csak egy pillanatra, megtorpantam, és ,,visszaröppentem" a magam életébe, a múltba.
A nem is olyan nagyon messzi múltba.
A ,,lovasember" felidézett bennem valamit. Egy érzést, egy különleges érzést. A szívemben egyszer, egy pillanat alatt fellobbant, de soha el nem tűnt szerelmet.
Istenem, szerelem....-
Szerelem?...-
A szerelemről mindig Ő, ( ki más???)...csakis Ő jutott eszembe.
Szerelem?...- Szerelem?... Szerelem?!...-
Talán lehetne most egy új szerelem? ...Istenem!- Jaj, ...Lehet, hogy éppen most. Lehet, hogy éppen itt?...Lehet!....Lehet...- Lehet, hogy éppen a ,,lovasember az"?...
Igen. Még az is lehet.
És akkor, ...- hát akkor,...akkor ránéztem a férjemre, - pedig nem kellett volna. Az álom ugyanis, a reménnyel együtt azonnal elröppent, szertefoszlott.
Egész, eddigi életemben, csak Őt szerettem, a valamikori főnökömet. - és évről évre reménykedtem benne, - ahogy ma is, egy évtized multával is reménykedem, - hogy találkozom majd egyszer, egy ugyanolyannal. Pont ugyanolyannal. Egy férfival. Egy igazi férfival.
Jaj, ...Lehet, hogy éppen most. Lehet!....Lehet?...-
Lehet, hogy éppen a ,,lovasember az"?...
Igen.
És akkor, ...- hát akkor,...akkor ránéztem megint a férjemre. Az álom pedig, a reménnyel együtt azonnal elröppent, szertefoszlott. Én pedig lehervadtam.
Amikor hazaértünk, és végre egyedül maradtam, - újból eszembe
jutott a múlt. A nem is olyan régi múlt, - és Ő. Igen.
Ő, - akire gondolnom sem lett volna szabad.
Egészen különleges ember volt. Az első döbbenetes találkozás után, amikor megfogott, és (fogva tartott) a személyes kisugárzása, rájöttem, hogy mennyi mindent érzek iránta.
Szerelmet, hálát, mélységes tiszteletet, és végtelen csodálatot.
Visszaadott nekem egy világot, amit akkoriban veszítettem el, s akkor úgy tűnt, hogy végleg, és egészen.
Ez az ember, biztonságot, védettséget, nyugalmat, békességet, - és élhető, emberi életet adott. Talajt, a lábam alá, tetőt a fejem fölé, - és kenyeret a kezembe. Tőle tanultam meg dolgozni, - és élni. Újra, emberi módon élni.
Példát mutatott, példát adott arra, hogy így is lehet, - majd arra is, hogy csak így szabad, csakis így érdemes élni.
Nem ismertem hozzá hasonló embert, soha, senkit. Se előtte, se utána.
Megdobbant a szívem, ha valahol megláttam, - mégis, messze ívben elkerültem, ha lehetett. Titkoltam, - és szégyelltem, még magam előtt is akkoriban az érzéseimet.
Nem tudhatott róla senki. Olyan valaki volt, akit nem szerethettem. Nem szerethettem volna,... - de mégis megtörtént.
Amolyan ,,első pillanatos" szerelem volt. Anno...- Csak álltam előtte, és nem bírtam megszólalni. Teljesen elvesztem. Még azt is elfelejtettem, hogy hívnak.
Egyoldalú szerelem volt. Álom csupán.
Sohasem fogtam vele kezet, soha rám se nézett, s a közel 3 év alatt, amíg a Főnököm volt, egyetlenegyszer sem beszéltem vele. Természetesen sohasem tudta meg, hogy mit éreztem iránta, s hogy mit jelentett nekem anno, - s mit jelent ma is.
Sohasem kerestem vele kapcsolatot.
Telt az idő. Éltem az életemet, - miközben gyakran gondoltam rá, - bár ez, nem akadályozott meg abban, hogy házasságot kössek.
( Más dolog a szerelem, és más a házasság....)
A kiválóan működő házasságom pedig, - a csodálatos férjemmel, - nem a szerelemről szólt. Sohasem szólt arról, - így, nem volt bűntudatom miatta és az álomszerelem miatt.

És most?....
Most, lehetett volna valami. Talán szerelem. Annyi év után végre, egy valódi, egy igazi szerelem. A lovas-ember tüzes tekintete bizony, megérintett. Nagyon is.
Ez ellen, - nincs az ember felvértezve. Legfeljebb a jó nevelés tartja vissza, - ha visszatartja, - de az se nagy örömmel.
- Istenem, ...először, utoljára és soha többet,... - alkudoztam magammal. Aztán ránéztem a férjemre. Féltékeny volt anélkül is. Igen. Minek tetéztem volna?
És aztán, megint ránéztem a férjemre.
És aztán megint.
Aztán, már le se vettem róla a szememet. A francba!
Közben pedig a szerelmemre gondoltam, az egyetlen igazi szerelmemre.
Talán, ilyen lett volna, ilyen lehetett volna, - pont ilyen, ha csak egyszer, életemben egyetlenegyszer is láttam volna, hogy tüzek gyúlnak a tekintetében, ha rám néz.
Ő, azonban soha nem nézett rám így, - talán nem is tudta, hogy létezem. Átnézett felettem, és tovább lépett.
Elszomorodtam akkor amikor erre gondoltam. Visszarántott a múlt.
Igaz, később azért, a szomorúságom ellenére, mégis ránéztem egyszer-kétszer a jóképű lovasemberre, meg a lovakra is.
- Istenem, - gondoltam, - de gyönyörű dolog lehet, a paradicsomban, szabadon, ...almát kóstolgatni, amikor kedvünk tartja.
Azzal, akivel kedvünk tartja.
És, most, be kell vallanom, lett volna kedvem hozzá. Igencsak.
- Istenem....-
De, ...- de nem voltam szabad. Kötött a múlt, - és kötött a férjem.
- Nem baj, - gondoltam, - nem baj. Nem lovagolok, - nem. Nézem majd megint a szódás lovát, ha lovat akarok látni. Olyan, amilyen, de az is ló.
- A Paradicsomról meg szó nem lehet.... Alma?...Alma?...Istenem, alma!!!....- és akkor aztán, ...- hamuban járhatnék nyakig, az életem végéig, de lehet, hogy az se segítene.
- Alma. Istenem, alma,...de nem lehet.
Hát,... - sóhajtottam, - felejtsük az almát, meg a lovas embert, a tüzekkel a szemében. A lovat, - azt nem muszáj feledni.

A látogatás után, az anyósom magatartása, hirtelen megváltozott velem szemben, - mindezidáig, csak azt híresztelte rólam, hogy a Balkánról jöttem, méghozzá a vasfüggöny mögül, most meg büszke volt rám, hogy: igen, onnan, de, ...- de micsoda családból, ha ilyen nevelést kaptam, ha ilyen lovam volt, és ha így tudok lovagolni.
Ezután már másképpen nézett, - és büszke volt rám.
Sokat beszélgettünk később, - és onnantól, ha valami mulatságosat mondtam, nem a száját biggyesztette, hanem jóízűen nevetett.
A férjem viszont, - akinek elmeséltem, hogy a háború után, a pusztán ismertem és szerettem meg a lovakat, a pusztán, ahol a papám a lóistállóban volt éjjeliőr, és amikor már nőttem egy kicsit, a későbbi vőlegényem tanított meg lovagolni.
Férjem, - határozottan elszomorodott.
Féltékeny volt az életemnek arra a részére, amikor mással voltam, máshol voltam, másként éltem, - és azt, ráadásul, megőriztem az emlékeimben.
- Ne beszélj anyámnak erről. Ne beszélj. Nem kell. Ne beszélj a családodról, a szegénységetekről, és arról se, hogy ki tanított lovagolni. Nálunk nem szokás férjhez menni a lovas oktatóhoz...-
- Ajjaj !...a francba!...- gondoltam.
Aztán, bevillant, Ali arca, mint... - lovas oktató. Hát, ugye, - nemcsak az volt, - de az anyósom sohasem tudhatta meg.
Majd' elkönnyeztem magam! ...- de csendes és fegyelmezett maradtam. Alkalmazkodó feleség voltam már, elég régóta.
Rég lemondtam a szerelemről. A régit el kellett felejtenem, - újat meg nem kereshettem.
Szerelem? Ugyan minek?
A szerelem alapvetően bukásra van ítélve. Szép, kellemes, amíg tart, de egy idő után eltűnik, - már csak vágyunk rá legfeljebb, - és akkor jobb, ha győz az ész, ugye...- nyugtattam magamat.

Évek jöttek, évek mentek. Aztán történt valami. Autóbalesetben meghalt a férjem. Hirtelen veszítettem el, és hosszan és mélyen gyászoltam. Sokáig, - képtelen voltam belenyugodni a halálába.
Aztán, mégis eljött a megnyugvás ideje.
--------------------------------------------------------------------------------- ----

Most egymagamban, éppen kint ülök a verandán, nézek ki a fejemből és dúdolgatok magamban.
Mégpedig azért, hogy ne veszítsem el a fejem, - Legfőképpen azért, igen, ....- meg még azért is, hogy valahogy el ne veszítsem a fejemet. Igen.
Még jól jön az, ha megmarad,, kellhet, igen, - szükségem lehet rá. Pláne, ebben a mai világban.
Ebben a mai lezüllesztett, megnyomorított világban.

,,Élj a jelenben ! - mondta a néhai férjem, és még az is lehet, hogy igaza volt....- mert nincs más idő, csupán a pillanat. Az élet csodája benned van, - itt és most, nem máshol...."
És akkor, szép csendesen elkezdtek hullani, majd ömleni a könnyeim
- Van valami a levegőben. Igen. Van.
A régmúlton kívül is, igen. Határozottan érzem. Ezért aztán, képtelen vagyok abbahagyni a sírást.
Füstszag lenne? Hagyma? Vagy a lányom tormát reszel?...
Vagy, mi a franc lehet? Az emlékek talán? Hát, nem is tudom. Nem is tudom.
------------------------------------------------------------------------------

Csak egy számít.
Az, hogy ez a pillanat, ez az egy pillanat most még az enyém. Csak az enyém. Élek, jól vagyok. Ez a pillanat, tényleg az enyém.
Én nem keresem a boldogságot, - mert megvan. Élek.
Végülis, az a legnagyobb boldogság. Minden más, csak ráadás, - ha van, - jó, ha nincs, úgyis jó.
De ezt az érzést, csak az élheti meg teljes mélységében, aki már állt a halál kapujában, - de kegyelmet kapott, - és időt.
Élni, ...- ez, - a boldogság. Nemcsak nekem, másnak is.

 
 
0 komment , kategória:   KEDVENC VERSEK  
Mikulás mese....
  2008-12-06 13:52:41, szombat
 
  Mikulás mese.....

Részlet, egy blogból:

"Azt mondják, Mikuláskor, és karácsonykor csodák szoktak történni.
Jó lenne, ...-

Tudtátok, hogy a Mikulás história Krisztus utáni 200-as évek közepére nyúlik vissza?
Bizony ám.
Nagyon fura.
Az egész egy püspöktől indult, aki Myra városában élt.
Minden este órákat sétált a városka utcáin, - beszélgetett az emberekkel, meghallgatta a gondjaikat, segített rajtuk.
Egy este egy szegény ház előtt haladt el, - és egy beszélgetésre lett figyelmes: három férjhez menés előtt álló lány azon vitatkozott hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy segíteni tudjon a családján, és az egyik testvér férjhez tudjon menni.
Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök.
Segített a lányoknak - egy marék aranyat keszkenőbe kötött, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt...

Egy évre rá, ugyanebben az időben újabb keszkenő aranyat dobott be valaki a második lánynak.
Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, és akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.

A harmadik évben ezen a napon annyira hideg volt, hogy bepalánkolták az ablakot.
Ekkor Miklós püspök felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat a legkisebb lánynak.
Csoda történt...-

Azt mondják, Mikuláskor és karácsonykor, csodák szoktak történni.
Kellene most is...."-
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2008.11 2008. December 2009.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 15
  • e Hét: 112
  • e Hónap: 809
  • e Év: 26690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.