Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
Pataki Edit –Csillagmese
  2008-12-31 12:12:10, szerda
 
  Pataki Edit - Csillagmese



Fényes Kicsi Csillag fásultan tért haza, s a sarokba vágta szép csillagruháját.
- Hogy telt az éjszakád? - kérdezte az apja, s fáradtan húzta le csillogó csizmáját.
- Nehéz volt a munkád? - csókolta meg anyja, s meg is simogatta kedenc fia fejét.
- Soknak ragyogtál ma? - kérdezte nagyapja, titkolt izgalommal, titkolt irigységgel. Pislákoló Csillag, de végigragyogta ezt az éjszakát is.
Csevegtek, csacsogtak mind a testvérei - éjszakai útról nem együtt jöttek meg. Munkájuk örömét, munkanapjuk terhét sorolták egymásnak. Legkisebbik húga várta a vacsorát, fáradtan hunyorgott már az álmosságtól.
- Nagyon elfáradtál, szép kicsi fiam? - kérdezte az anyja. Érezte, hogy fia nem olyan, mint máskor: napok óta marja valami a kedvét.

Sírással küszködött, a fejét leszegte. Titkolta kételyét, titkolta hetekig, de anyja szavára kibukott belőle:
- Fáradt vagyok, hogy mindig lelkesedjek. Olyan unalmas mindig tündökölni. Olyan dögunalmas mindig ugyanazt! Csak azért csináljam, mert mások így szokták meg?
Döbbent csend követte a konok beszédet. Elhalt a kacaj, a gyerekzsivaj.
De ha már elkezdte, nem hagyhatta abba, csak sorolta tovább csillagsorsa átkát:
- Egész nap egyedül, téli éjszakákon, hidegben, melegben, mindig egymagam. Nincs, akihez szóljak ... Azt hittem, segítek, szükség van fényemre ... De miért segítsek? Miért én segítsek? Aki rám szorulna, csupa idegen ... Csinálják csak mások, akik még nem unják! Nekem elegem van ebből az egészből ...
Meghökkenten nézték családja tagjai, kicsik is, nagyok is.
- Aludni szeretnék nappal is, éjjel is. Fárasztó ez nekem - hát nem értitek?
Fáradtak voltak már mind a többiek is. Hosszú napjuk után vacsorázni vágytak, pihenésre térni. - De ahogy néztek rá! - mind ellene fordult, s ő nem tudta, hogyan, hová menekülhet vádló pillantásuk vad kereszttüzéből.
- Én belefáradtam, hogy csillag legyek! - mondta már kiáltva, szinte-szinte sírva, értsék már végre meg! Ennyien vannak itt, hozzátartozói, s nem értik, mit beszél! Holnap is kiküldik újabb csillogásra? - Nem csinálom tovább! Többet nem megyek!
- Sok ezer szempár néz rád - kezdte lassan apja. - Már sokan ismernek - ne okozz csalódást! Holnap keresni fog régi jó barátod, s aki eddig látott, mind aggódik érted. Menni kell. Csillagnak születtél - és ez kötelez.
- Ha tegnap nehezen áttörtem egy felhőn, még ma jön egy újabb, s előlről kezdhetem. Meg lehetne élni csillogás nélkül is ... Szabadabban. könnyen, kötelesség nélkül ... Olyan hiábavaló, fölösleges így az egész ... Nem kényszeríthettek.
- A ragyogást akkor választottad, amikor megszülettél - szólt halkan anyja is. - Élővé, csillaggá csak a ragyogás tesz. Hogyha nem tündökölsz, lényed tagadod.
- Én sem oszlathatom el a sötétséget! - Ők többet próbálták, mégse vették észre, hogy reménytelen? - Fáradt vagyok, hogy mindig lelkesedjek - ismételte újra kudarcos munkája nyomasztó érveit.
És ekkor csendesen megszólalt nagyapja. Azt hitték, elaludt, de ritkán aludt már, csak magára figyelt. Pislákoló fényét óvta- gyűjtögette: holnap éjszakáján újra felragyogjon. Mondták, hogy öreg már - régi barátai nem sokáig látják.
- Nem-csillogni a kődarab is tud! S az a feladatod, hogy különbözz tőle. Ha majd elöregszel, kődarab leszel. S bárhogy is akarnád, már nem leszel csillag. De amíg élsz, addig - addig az legyél!
- De jönnek a felhők! sokkal többen vannak! Hiszen a Napnál is erősebb a felhő! Én is megpróbáltam! Az én csöppnyi fényem nem kergethet felhőt, s akkor csillogjak csak, ha ő engedi? Miért erőlködjek? Én kicsi vagyok!
- Hát, a felhők bizony sokszor erősebbek ... - suttogta az öreg. - S van belőlük elég: minden napra jut. De ha te csillag vagy, áttöröd a felhőt, s ha sokszor próbálod, sokszor sikerül ...Sok nyugodt alvónak őrized az álmát ... Hogyha fáradt vándor keresi a fényed, barátjaként fogad, hozzád igazodik ... S néha kell a felhő, hogy megtudd, ki vagy. Csillag azért lettél, hogy másoknak segíts. Fénysugár azért vagy, hogy utat mutass. Senki se kényszerít soha csillogásra, mert a ragyogás a lényedből fakad ...
Nehezen lélegzett, pihegett az öreg, kimerítette a szokatlan, sok beszéd.
- Fényes éjszakában ott a te fényed is. Sötétséget oszlat a kicsi sugár. Meg azt is tudod jól: nagyon sokan vagyunk ...
- Hiszen csillagsorsod nem magányos élet - szólt közbe az anyja.
- Fényed sokszorozza sok-sok szembogár - suttogta az öreg. - És ha elfáradtál, ha elkeseredtél, ez ad új erőt. Ez a hivatásod, életed, lényeged, élni eszerint kell, itt nincs választás. Kő nem határozhat úgy, hogy csillag legyen - csillag se döntsön úgy, hogy nem ragyog tovább. Ragyogj hát, tündökölj, szálljon messze fényed - mindig sugározz át felhőt s éjszakát! Csillag légy akkor is, ha csak egyedül vagy, ha mások megúnják, ha mindenki fáradt - hiszen fényed várja sok-sok jó barát ...
És a Kicsi Csillag mohón itta a szót. Fényes kis szeméről elröppent az álom. Tudta, hogy már holnap kemény munka vár rá. S várta az éjszakát és várta a felhőt, hiszen felkészült már a nagy mérkőzésre: anyja halk szavával ő is erősebb lett. Pislákoló Csillag ragyogó hitével ő is gazdagabb. S ha hozzájuk fordul, mindig erősítik, míg rájuk hasonlít, sosincs egyedül.
Tudta: ki elindult, nem hagyhatja útját, s ha Csillagnak született, fennen tündököl. Alvók és vándorok hiányolják fényét, akiknek kedvéért legyőzi a felhőt.
Tudta: gazdag élet csak a küzdők része, örökszép tündöklés, vállalt ragyogás.
S ha majd elöregszik, kopott kődarab lesz, sok csillogó szempár őrzi tovább fényét.

Link
 
 
12 komment , kategória:  Grafománia  
James Patterson: Képzeld el
  2008-12-30 21:02:53, kedd
 
  "Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség,barátok és becsület.Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz,hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda - család, egészség,barátok, becsület -üvegből van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.
Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.."

(James Patterson)
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Reményik: Valakit emlegetnek
  2008-12-30 20:54:49, kedd
 
  Reményik Sándor: Valakit emlegetnek


Erdő, csendes sziget.
Két ember üldögél
Avartenger felett,
Apadó lomb alatt,
S míg fent a lomb apad:
Halkan lelket cserél.

A gondolat, az árva,
Tapogatódzva száll,
Míg félúton a társa,
Ó zengő mély öröm:
Lassan elébejön,
S ujjongva rátalál.

Két ember így beszélget,
S míg halkan száll a szó,
Egy harmadikhoz érnek.
Egy harmadikhoz, aki elszakadtan
Tündöklik gondolataikban,
S azért jelenvaló.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
A Mikulásvirág - Tündér
  2008-12-29 16:12:03, hétfő
 
  Földanya még egyszer végigpillantott a puha, meleg ágyacskáikban fekvő virággyermekein. A legtöbbjük még aludt, de az egyik kis fehér virággyermek szeme még nyitva volt.

Földanya megsimogatta a fejecskéjét és így szólt:

- Ideje aludnod. Különben nem pihened ki magad mire beköszönt a tavasz, és későn ébredsz fel. Ugye, azt nem szeretnéd?

A kis tündér a fejét rázta:

- Nem, Földanya - suttogta -, csak sehogy sem tudok elaludni, de sejtelmem sincs, hogy miért.

- Elmesélek neked egy karácsonyi történetet - mondta a Földanya, miközben mosolyogva az ágya szélére ült. - Réges-régen egy ugyanolyan karácsonyestén, mint a mai, a csillaggyerekek a szokottnál egy kicsivel több csillagfényt kaptak, hogy az ünnep tiszteletére csillagjaik még sziporkázóbban tündökölhessenek az égen. Csakhogy az egyik csillagkislány nem fényesítette ki a csillagát, mert nem akart az égen ragyogni. Le szeretett volna menni a földre, hogy megnézze, hogyan ünnepelik a karácsonyt az emberek. Levetette hát magát az égről, és szédítő sebességgel süvített a föld felé.

- Odanézzetek! - kiálltották az emberek. - Egy hulló csillag! - Elnevezték karácsonyi csillagnak. A karácsonyi csillag nagyon ritka, de ha látsz egyet és kívánsz tőle valamit, a kívánságod teljesül.

- Ez igaz? - kérdezte izgatottan a virággyermek. Földanya mosolyogva bólintott és betakargatta.

- Igen, igaz. De most már tényleg aludnod kell. Álmodj a karácsonyi csillagról!

Mikor Földanya egy kicsivel később kiment a szobából, a virággyermek még mindig nem merült álomba. Szobájának apró ablakán át fürkészte az eget. Arról ábrándozott, hogy meglátja a karácsonyi csillagot. Pontosan tudta, mit kívánna tőle. Türelmének meglett a jutalma, mert hirtelen egy csillag száguldott át az égen. A virággyermek utánakiáltott:

- Karácsonyi csillag szeretnék lenni!

Föld alatti szobácskáját egyszerre fény árasztotta el, és ott termett előtte egy varázslatos szépségű virágtündér. Mosolyogva szólította meg a kis virággyermeket:

- A kívánságod teljesül. Mostantól te leszel a gyönyörű piros mikulásvirág, amelyik karácsonykor az emberek otthonában virít. Vörösen sugárzó virágod teljesebbé teszi az ünnep melegét.

A kis virággyermek hálásan tekintett a tündérre, de mielőtt köszönetet mondhatott volna, máris mikulásvirággá változott, és ott pompázott a karácsonyfa mellett.

- Ó! - kiáltott fel a mikulásvirág-tündér. - Végre én is megünnepelhetem a karácsonyt, akárcsak az emberek. Mindenkinek szép karácsonyt és boldog új évet kívánok!
/ismeretlen szerző/


 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Alfred de Musset: Szomorúság
  2008-12-29 15:26:29, hétfő
 
  Alfred de Musset (1810-1857): SZOMORÚSÁG

Se kedvem, se célom, se vágyam,
se jóbarátom, se erőm,
és az se, hogy büszkélkedőn
a rendelésem nagynak lássam.

Azt hittem, hogy hű szeretőm
az igazság lesz, rátaláltam,
s már fordítottam is a hátam,
ahogy átölelt pihegőn.

És mégis ő az örökélet,
s kik nélküle a földön éltek,
süketek voltak és vakok.

Isten szól, kell felelni, rögtön.
Egy kincsem maradt még e földön,
hogy néha sírnom adatott.
-
fordította: Illyés Gyula


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Fésűs Éva: A lényeg
  2008-12-27 21:27:56, szombat
 
  A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Berlioz szerelmi vallomása
  2008-12-27 21:24:37, szombat
 
  Kovács Ákos: Berlioz szerelmi vallomása

Azt kérded, miért. Minek, mi végre. És én mondom: azért, hogy élj. Hogy legyen mit mesélned a pokol tornácán, a csillagszekéren, az Isten ölén. A játékért, az életedért: Szeress!
Te Nő vagy, és nem vagy független. De elfelejted, hogy szabad vagy. Szabad vagy. És fiatal is. És szép.
Momentán meghalok Érted.
Nem vagyok független. És rajtam is függ a Világ. És erős hitem meg se rezdül a terheimtől. És elvontatnám magammal függőségeimet utam végéig, de akkor is: Szabad vagyok.
És élek és halok. Szenvedélyem zenéje betölti a teret. És szeretlek. Már nem magamért. már nem magadért, nem az üdvösségért vagy a bűnért: az Életért. Maga a játék: Az az ajándék. Ne félj tőle, ne félj tőlem, ne. Olyan ritkán nyújtja ki az ember a kezét egy Nőért. Olyan ritkán jön el a mágikus perc, ami nem az állati vágyakozásé, a halálfélelemé, nem az éhségé csak.
Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni. A szerelem a költészet nyersanyaga, anyagi szavalat, ős-örömforrás, kínbokor, hűsítő jelbeszéd. A szemed, a szemed. A szád. Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel: egyszeri varázslat. Ritkán jön, hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttatlan és nehézkes. Bátortalan és követelőző. Szaténszalagok lobogása fogja össze, mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol, merőleges az életre, párhuzamos a halállal. Mindig egyetlen, mindig igazi.
Tétova szándék, veszélyes és tilos. És örök.
Ahogy Te meg Én nem lehetünk. Csak egyetlen pillanatra.
Most vagy soha.

 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Charles Dickens
  2008-12-26 14:10:22, péntek
 
  Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet a huszonnyolcadik fejezetből) fel
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Betlehemi királyok
  2008-12-26 14:08:45, péntek
 
  József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Egy gyertya gondolatai
  2008-12-24 19:19:35, szerda
 
  Ti meggyújtottatok engem, és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet. Derűsen ültök körül, és úgy érzem, egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel. Én mindenképpen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek. Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt egy kartondobozban tárolnának, anyagként becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek. Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok. Magamat adom, feladatomat teljesítem. Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel, a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek. Ha pedig égés közben mindig fogyok, úgy életem beteljesedve ér véget. Hiszen "a gyertyák csonkig égnek". Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.

Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat, kétségeket tükröző arcotokat. Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt. Pedig én csak rá tudok világítani a kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat. A válasz nálatok, bennetek él. Hogyan?

Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok. Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok, az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok. A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok, és igaz emberré tesz benneteket.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok: örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről látszik így, de belülről mindig értékesebbek lesztek. Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy, mert magatok is gyertyák lesztek.

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni. Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és több meleg árad felétek. Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok, akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek! Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben, így tölti be világotokat a fény békessége, és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.

Szép, meghitt ünnepet kívánok mindenkinek!!!!:)))
/A történetet Napsugár blogjából hoztam./
 
 
1 komment , kategória:  történetek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
2008.11 2008. December 2009.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 996
  • e Hónap: 8276
  • e Év: 131358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.