Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
Vörösmarty Mihály: Ártatlanság
  2008-12-31 14:55:24, szerda
 
  Vörösmarty Mihály:

Ártatlanság köntösében


Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.


Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.


E kettőből úgy keverjen,
Az új év magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.


Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a keserből
Még jobb ízt vehessen.


 
 
0 komment , kategória:  Vörösmarty M  
Kányádi Sándor: Ballag már..
  2008-12-31 14:53:34, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Arany János: Alkalmi vers
  2008-12-31 14:40:15, szerda
 
  Arany János:

Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!


 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
Válóczy Szilvia: Köbnyi térben
  2008-12-31 14:01:50, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Lné Kovács Eta: Szilveszteri..
  2008-12-31 13:23:40, szerda
 
  Lupsánné Kovács Eta:

Szilveszteri tüzijáték


Égen nyíló fényes csodákból
Alá hulló szikra-virágpor
Gyönyörű szép égi csoda,
Sugarait bontogatja.

Fűzfabombák, pálmaligetek,
Margarétás virágszigetek
Üstökösök az ég felé,
A levegő izzik belé!

Rengeteg szép szikra csoda van!
Aláhullik, máris odavan
Mint májusi tiszavirág,
Itt is, néhány perc a világ.

Gazdag látvány, nagy fényes játék,
Évvégére szép tűzijáték!
Készül vízesés szikrákból,
Alácsorog a sziklákról.

A fagyos hideg szél megtorpan
Mikor a rakéta szétrobban
Ma szilveszter van évvége,
Koccintsunk a jövő évre!


 
 
0 komment , kategória:  Lupsánné Kovács Eta  
Bényei József: Végrendelet
  2008-12-30 19:49:53, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bényei József  
Válóczy Sz: A halál hídján...
  2008-12-30 19:48:13, kedd
 
  Válóczy Szilvia:

A halál hídján állok...


A halál hídján állok.
Az órák megálltak.
Már tovaszállott a reményem,
Ahogy szívedben a szerelem.

A víz mély morajlást vet.
Habzó sűrűség lepi el
Lelkemnek dús gyengédét,
Melyet összetart a kegyelem.

Sikoltanék, ha tudnék,
De hangom folytja a bánat.
Elharapódzott indulatokkal
Leteper a zord alázat.

A halál hídján állok,
Senki nem fogja kezem.
Csalódás szaggatja szívem,
S a magány ítél felettem.

Vége a szép hajnalnak,
Vágyam érhet az égig.
Buta tapasztalat mosolyog,
Cinikus hangja némít.

Rezgő csontjaim félnek,
Bár bíztat az új jövő,
Ha a jelent átvészelem,
Kegyes lesz hozzám az idő.

Én mégis ott állok
Kint a halál hídján,
Összetört lelkem darabjai
Hevernek a folyó partján.

Néhányat az ár elsodort,
Messzi távolba szöktek,
Azt újra összerakni
Talán sosem lesz esélyed.

Majd az út végén meglátod,
Ahogy keserved marja szíved,
S melytől gyengén elalélsz,
Tovatűnik volt szeszélyed.

A halál hídján állok,
De szemed csukva marad.
Szívem kitárult előtted,
Szerelmedért gerjedt a harag.

Ha a híd üresen áll,
Már késő lesz, s bánod.
Élted számadását kérné,
De az majd üresen tátong.

Csak egy szív szeretett téged,
Oly gyengéden, s oly nagyon,
Hogy életét áldozta érted,
Azon a gyászos hajnalon.
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Keresztury Dezső: Parázs
  2008-12-30 19:43:15, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Keresztúri Dezső  
Faludy György: A judeai helytartó
  2008-12-30 19:41:30, kedd
 
  Faludy György:

A judeai helytartó

Supka Gézának

Cumae felől bicegve jött az alkony,
mint kék vitorlák álltak a hegyek
s ők ketten ültek lenn a sziklaparton
és bámulták a rozsdamart eget.
S midőn az est ködöt kevert a kertbe,
ők csak nézték némán a kék vizet
s tógájukat fejükre húzták, melyre
fehér holdat kaszált hat évtized.
S midőn a kert, mint régi palettáknak
utolsó zöldje, vén lett és sívár
s midőn Baiae felett a pineáknak
fejét az alkony egybefogta már,
s midőn a Cap Misenumról a május
narancsszagot hozott a mirtuszokra -
így szólt az egyik:

- "Pontius Pilátus,
emlékszel még a régi májusokra?
Ma harminc éve voltam a vendéged,
hogy helytartója voltál Judeának:
bíborban jártál, liktorok kísértek
és rám üzentél, hogy a kertben várjak.
Aztán lejöttél és borodat ittad
s míg homlokunkra szállt a nyár pora,
zsidók legyeztek s te e népet szidtad,
mely halni gyáva, élni ostoba;
e rút népet, mely röhög a Cézáron,
és nem tűr semmi béklyót, semmi jármot,
de a keresztfán is vitatkozik,
e népet, mely semmit sem tud a szépről,
mely ma elájul egy korbácsütéstől,
s egy kettőspontért holnap halni kész.

Aludni mentél. S én még aznap éjjel
az utcákon bolyongtam szerteszét,
mocskos lányok közt, kik vad szenvedéllyel
hívtak magukhoz, míg szennyes, sötét
sikátorokban, szemét közt, a sárban
kivert gyermekek, rokkant nagyapák
hevertek, akik szemük olajában
hordozták népük roppant bánatát.
Egy kis lebujba tértem, hol a mécses
bizonytalan világot szőtt a kétes
falakra és egy meztelen leányra,
ki ott táncolt a rojtos szőnyegen.
Uszálynak lengett mögötte az ámbra-
illat s fejét unottan dobta hátra,
mint hogyha húzná nagy, vörös haja,
s nedves szemét, mint hogyha csókra várna,
félig lezárta s a lassú, parázna
táncot oly álmos, barbár kéjjel járta,
hogy szebbnek tűnt nekem, mint Kleopátra
s azontúl minden nap megnéztem őt.
És hangja, amely durva volt és édes,
megrészegített, míg a kormos mécses
mellett ültem a néptömeg között,
és már nem kellett kérlelnem hiába,
míg egy napon, kifestve, meztelen,
a langyos judeai éjszakában
az Olajfák hegyére ment velem.
Még ott ültünk a cédrusok tövében,
midőn a dombok közt kikelt a nap,
és ekkor néztem először a szemébe,
mely hosszú volt, mint egy datolyamag.

Ezentúl őt kísértem éjről éjre
Jeruzsálem sötét kocsmáin át,
ahol a város fiatalja s véne
zeneszó mellett itta rossz borát:
aranyifjak, zsebmetszők, zsoldosok
között táncolt vörös, megoldozott
hajával, míg olajos, barna testét
kopasz írástudók pihegve lesték,
s mellbimbóját, min vöröslött a festék -
míg egy napon nyom nélkül elveszett.
Szolgáim három hónapig keresték
és én még nagyon sokáig és titokban
a kocsmákban töltöttem minden estét
s nyomát kutattam a sikátorokban,
hírhedt házakban, börtönben, görög
kerítőnők és leprások között,
de nem találtam meg vörös haját.
S aztán, egy év után hallottam róla,
és azt mesélték: egy ifjú zsidóval
látták nemrégiben Cezáreában,
egy megszállott, bolyongó lázadóval,
ki házról házra járt többedmagával
és prédikált,
s kit úgy hívtak: Jézus, a Nazarénus,
s akit az Olajfák hegyén, a kertek
mentén elfogtak és keresztre vertek.
Mivel hírmondó sem maradt utána:
felelj, Pilátus, emlékszel reája?"

Pilátus, az emlékek közt keresve
kezét hallgatva tette homlokára.
Aztán így szólt:
- "Jézus, mondod? Jézus, a Nazarénus?
Nem emlékszem reája."

(Budapest, 1935)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Wass A.: Amikor mi búcsúzunk
  2008-12-30 19:18:37, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
2008.11 2008. December 2009.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 215 db bejegyzés
e év: 2299 db bejegyzés
Összes: 29217 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2344
  • e Hét: 14789
  • e Hónap: 138566
  • e Év: 1530783
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.