Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 281 
Könyörgés
  2008-02-29 00:56:29, péntek
 
  Könyörgés

Légy velünk ennek a szent időnek minden napján: tedd böjtölésünket is szabaddá minden hivalkodástól és külsőségességtől, hogy célbajutásunk eszköze legyen! Hallgass meg, Urunk!
Erősítsd elszántságunkat, hogy az időt jól használjuk föl. A kezdetnek ez a jóleső izgalma tartson bennünk sokáig! Hallgass meg, Urunk!
Hogy ne féljünk a szabadságtól, és akkor se csüggedjünk, amikor a szabadulással együttjáró nehézségektől megriadva ismét a kényelmet választanánk inkább! Hallgass meg, Urunk!
Hogy a testi böjtöléssel megtakarított javakból az éhezők jóllakhassanak. Segíts ebben nagylelkűnek, figyelmesnek és találékonynak lennünk, hallgass meg, Urunk!
Őrizz meg a szeretet és a bizalom légkörében életünk egész keresztútján! Hogy természetes legyen számunkra a derűs arccal, illatos fejjel való böjtölés! Hallgass meg, Urunk!
Növeld bennünk a szeretetet minden ember iránt! Hogy az ellenség fogalma egészen ismeretlen legyen már számunkra, és szeretetünk kiterjedjen mindazokra, akiktől eddig idegenkedtünk! Hallgass meg, Urunk!
Adj az elhunytaknak örök boldogságot! Rájuk és az őket gyászolókra áradjon vigasztalásod és békéd! Hallgass meg, Urunk!




 
 
1 komment , kategória:  HIT  
Diafilm: Teréz anya
  2008-02-29 00:52:10, péntek
 
  Diafilm: Teréz anya



Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Diafilm:Szépséges Erdély
  2008-02-29 00:48:12, péntek
 
  Diafilm:Szépséges Erdély



Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Diafilm: Budapest régen
  2008-02-29 00:45:00, péntek
 
  Diafilm: Budapest régen



Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mihi új oldala
  2008-02-29 00:40:46, péntek
 
  Elkészült Mihi új oldala

Felkerült honlapjai közé Márai Sándor FÜVES KÖNYVE és
A MENNYBŐL AZ ANGYAL c. verse is:



Link


HONLAPJAI:


Link


valami akadály esetén, azonos tartalommal:

Link

valami akadály esetén, azonos tartalommal:

Link

valami akadály esetén, azonos tartalommal:

Link

valami akadály esetén, azonos tartalommal:

Link



 
 
0 komment , kategória:  Filmek, videók  
Márai Sándor: Füves könyv
  2008-02-29 00:33:20, péntek
 
  Az elszámolásról

Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bőnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bőntelen. S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bőnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bőnös vagy.


A sárgarépáról

Tapasztaltam, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítőétek, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket. Úgy hallottam - ezt már nem tapasztaltam személyesen -, hogy a nyers sárgarépának egyik alkatrésze, a karotin, mindenképpen erősíti a látóidegeket, s néha megakadályoz vakulási folyamatokat is, eltünteti a kezdődő szürke hályogot. Ez lehetséges, de nem biztos. Ami bizonyos, hogy a citromlével öntözött nyers, reszelt sárgarépa, melyet étkezés közben, saláta helyett is fogyaszthatunk, erősíti a szervezetet, üdít, van benne valami hasznos és gyógyító. Bizonyos az is, hogy nem árt. Ugyanígy ajánlhatom a hámozatlan almát - ha itt az évszak, mindennap egyet - s a citrom- és narancslé bőséges fogyasztását. Észrevettem, hogy olyan években, mikor tél végén bőségesen, mindennap fogyasztottam nyers sárgarépát, citrom- és narancslevet, nem kaptam meghőléses, fertőző betegségeket.


Az emberi anyagról

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.


Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában

Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.

De az emberek - mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érzőés résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?

Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.


Az irigységről

Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.


A mozdulatok rendtartásáról

Vigyázz arra, hogy soha ne kapkodj, s munkádban, a társaséletben, igen, a köznapi cselekedetekben is engedelmeskedj a tények és helyzetek szigorú következetességének. Ne akarj két kezeddel kétféleképpen cselekedni ugyanabban a pillanatban. Mikor levelet írsz, ne hallgasd a telefonkagylót. Mikor dohányzol, ne akarj egyidejűleg meggyógyulni légcsohurutodból. Mikor olvasol, ne hallgass zenét. És főként: figyelj a feladatok és helyzetek mély rendjére. Van egyfajta kézügyesség az emberi feladatok alján; ezt nem árt megtanulni. Ha megfogsz valamit, fogd két kézzel és erősen, ha elengedsz valamit, engedd el tudatosan és minden következménnyel, ha szólsz, álljon szavad az időben, mint a kő, ha örülsz valaminek, örülj fenntartás nélkül. Van valamilyen kézművességi része is az életnek; s a köznapoknak is van mesterfogása. S a hétfőnek is van kontára. Figyelj mozdulataidra. A legtöbb emberi szerencsétlenség oka nem is a görög balsors, hanem az ügyetlenség, tunyaság, lomposság. Tanuld meg ezt a mesterséget, az életet, maradj az élet mestere mozdulattal és cselekedettel is.


A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnodött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.


A szerelemről

A nőés a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkűséggel találkozol néha, fizess nagylelkűséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nőágyában fekszik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok.


Azokról, akik csak a szájukkal nevetnek

Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hudöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat.


Arról, hogy a betegség pihenés

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.


Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.


A várakozásról

Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi, barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségből és gyávaságból is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés.

Minden, minden dolgodban maradj másodpercre pontos. Nem lehetsz olyan fáradt, szomorú, kedvetlen, hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél. A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő ember kötelessége. Elsőrendű ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle, a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról: önmagának megismeréséről.


A fanatikus emberről

Mindig, mindenütt, minden módon és alkalommal küzdeni a fanatizmus ellen. A habzó szájú, nyavalyatöros indulat ellen, mely kitör emberi rejtekéből és szabdalni, alakítani akarja a világot. Küzdeni a fanatizmus ellen türelemmel, magyarázattal, értelemmel, következetes pedagógiával. És részvéttel is. Sajnáld a fanatikust. Ellened tör, de a roham önkívületében elharapja ennen nyelvét és önmagát is összezúzza.


Arról, hogy önmagunk előtt nem szabad megbukni

Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben, ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell; mert a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból, s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet azzal, hogy egyik vagy másik téglát elmozdítjuk helyéből. Negyven éven túl megtelik életünk rendszabályokkal, melyeket tekinthetnek mások rigolyáknak: mi tudjuk, hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia ellen. Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidő, emberekkel való kapcsolatok, mindezt idővel szigorú törvények szabályozzák.

S ha vétünk e törvények ellen, lelkiismeretünk megtelik bűntudattal. Nem igaz, hogy az életmód lehet "spontán". Te magad lehetsz néha spontán, elhatározásaid, szenvedélyeid, ötleteid lehetnek önkéntesek: de életmódod, mely mindettől független, nem lehet önkéntes és ötletszerű. Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy ők szeretnék, elképzelik, vagy másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz. De ha a magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod. Még bűneidben és hibáidban is tartsd be a rendszert, mely életed törvényeiből következik. A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.


A hősiességről

A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél. Élj a két szándék között, ne beszélj erről, élj teljesen feladatodnak és maradj könyörtelen műveddel szemben. Nemcsak az alkotáshoz kell erő; műved megítéléséhez is. Maradj szigorúbb műveddel szemben, mint amilyen a világ valaha is lehet.


Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.


Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez

Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több, mint az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés működése, vizsgálatunk tárgyának egyfajta előnyös elhelyezése, s talán a csillagképek megfelelő alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt.


A boldogságról

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Magyar eredet
  2008-02-29 00:27:02, péntek
 
  Magyar eredet

Kovács András 4 /magyar eredet 1:



Link


Kovács András 4 /magyar eredet 2:


Link


Kovács András 4/ magyar eredet 3:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Filmek, videók  
Le a vizitdíjjal
  2008-02-29 00:20:06, péntek
 
  Háziorvosok a vizitdíj ellen

Az elmúlt hetek háziorvosokra nézve zavaros és megtévesztő megnyilatkozásai arra indítottak minket, hogy a pártpolitikai csatározásoktól távol tartva magunkat a közvéleményhez forduljunk és felhívjuk az emberek figyelmét a vizitdíjjal kapcsolatos fenntartásainkra.
Nem értünk egyet a vizitdíjjal,

* mert megalázónak érezzük mind az orvosokra, mind a betegekre nézve
* mert nem akarunk arra az útra lépni, hogy praxisunk jövőbeli finanszírozását a betegektől beszedendő egyre növekvő vizitdíjakból biztosítsuk
* mert bizonyítottan rontja a valóban rászorulók orvoshoz fordulási esélyeit, így a hozzáférést
* mert a finanszírozás reálértékének évek óta tartó, folyamatos csökkenését nem kompenzálja
* mert más intézkedéseket is figyelembe véve (pld. több havi receptírási lehetőség) nem csökkentette számottevően az orvos-beteg találkozásokat
* mert véleményünk szerint a nemzetközi összehasonlításokban is kirívóan magas járulékelvonásokból az államnak meg kell tudnia oldani az alapellátás finanszírozását
* mert vizitdíj helyett a (jelenleg többletet mutató) Egészségügyi Alapból gondoljuk igazságosnak az alapellátás sokszor hangoztatott fejlesztését
* mert egy civilizált állam nem engedheti meg, hogy az alapellátás finanszírozásából kivonuljon, és terheit egyre inkább a betegekre terhelje
* mert mértéke sokszor elmarad a médiában megjelenő, adózatlan összegektől
* mert érdemben nem javítja a jelentősen alulfinanszírozott praxisok anyagi lehetőségeit
* mert számviteli és jogi státusza viszonylagos
* mert a praxisban dolgozók bérét egyáltalán nem lehet belőle érdemben javítani
* mert az adminisztrációs terheket a betegellátás terhére tovább növeli
* mert az egészségügyi személyzet öngondoskodási lehetőségeit nem tágítja nagy mértékben
* mert nem váltotta be a hálapénz kiváltásáról szóló reményeket
* mert a betegek érdekeit is figyelembe véve, nincs biztosíték arra, hogy bármikor kötelezően nagymértékű emelésére kerüljön sor
* mert semmi biztosíték nincs a rendszerben arra, hogy a bevezető, rászoktató hónapok után is a praxisoknál marad, és nem kerül részben, vagy egészében elvonásra

Amennyiben véleményünkkel egyetért, kérjük, kattintson az alábbi "egyetértek" feliratra!
Egyetértek
Eddig ennyien biztosítottak egyetértésükről: 206206



Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
A gízai piramisokról
  2008-02-29 00:17:31, péntek
 
  Közös terv részeként épülhettek a gízai piramisok

Közös projekt keretében épülhetett fel Kr. e. 2500 körül a Gízai fennsíkon Kheopsz (Khufu) és Khephrén piramisa, amelyek valamiféle grandiózus színpadként szolgálhattak a fáraók túlvilági élete felé vezető út végső és legfontosabb szakaszán.

Az általánosan elfogadott nézet szerint Kheopsz, fia Khephrén, valamint unokája Mükerinosz Kr. e. 2600 és 2450 között építették fel piramisaikat a Gízai fennsík szélén.

Giulio Magli, a Milanói Műszaki Egyetem matematikai tanszékének kutatója viszont a csillagászati együttállás, valamint a Gízai fennsík topográfiája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kheopsz és Khephrén végső nyughelyeként ismert két nagy piramist nem külön-külön, hanem egyetlen nagyszabású projekt keretében építették fel.

,,Az ötlet Kheopsz fejében születhetett, aki mindkét piramisnak szimbolikus jelentést tulajdonított: az építményeknek örökkön örökké kellett hirdetniük, hogy a fáraó lelke egyesült a Napistennel" - vélekedik az olasz tudós, aki elméletét a Cornell Egyetem honlapján hozta nyilvánosságra.

E tanulmány szerint Kheopsz a két gízai piramist tervezve apja, Szneferu példáját kívánta követni. Utóbbi Dahsurban két - a vörös és a tört - piramist építtette meg. Ám később Khephrén kisajátította a kisebbik piramist.





Nagyon keveset tudunk a IV. dinasztia fáraójáról, Kheopszról (Kr.e. 2589-2566), akinek egyetlen képmása egy aprócska szobornak köszönhetően maradt fenn az utókorra.

Hérodotosz görög történész már kegyetlen zsarnokként írta le, aki rabszolgasorba taszította népét, hogy felépítse a hatalmas piramiskomplexumot. A régészek azonban vitatják ezt a sommás ítéletet.

,,Kheopsz nevét és piramisát állandóan összekapcsolják azzal az általánosan elterjedt nézettel, hogy a létesítményt rabszolgák építették fel. Ez azonban nem felel meg az igazságnak, mivel a munkások saját sírjaikat Kheopsz piramisa közelében építették fel, s végső nyughelyüket az örökkévalóságra készítették fel, ahogy ezt a nemesség és a hivatalnokok is tették. Őket ugyanúgy az uralkodó fizette, vagy a rájuk kirótt adót munkával törlesztették" - vélekedik Zahi Havasz, az egyiptomi Legfelsőbb Antikvitási Tanács vezetője az egyetemi honlapon publikált tanulmányt kommentálva.

Giulio Magli elmélete szerint Kheopsz magát a Napisten fiának tekintette, s mint ilyent, megillette az örök élet joga. ,,Mi lehetett jobb módszer ennek bizonyítására, mint rábírni a Napot, hogy fennen hirdesse a rokonságot?" - mondta a kutató, aki szerint elméletét az is alátámasztja, hogy a nyári napforduló idején a lenyugvó Nap korongja a két piramis között hanyatlik a látóhatár mögé.

Mint rámutatott, a napkorongot közrefogó két piramis az Ahet hieroglifát formázza, amely mély szimbolikus jelentőséggel bírt az ókori Egyiptomban. A hieroglifát ugyanis a síron túli élethez kapcsolták, mivel a napciklust az élettel és az újjászületéssel azonosították.

,,A nagy piramist Ahet-Khufunak, azaz Khufu (Kheopsz) látóhatárának nevezték" - mondta Giulio Magli. A kétszáz évvel későbbi sírokból származó leírások szerint a nagy piramis elnevezése a helyszín pontos leírásának felelt meg. Ez a hieroglifa azonban csak akkor ,,jelenhetett meg" a terepen, vagyis a Gízai fennsíkon, ha mindkét piramis állt.





Magli szerint elméletét a piramiskomplexum topográfiai és csillagászati paraméterei is alátámasztják. A Gízai diagonálként ismert vonal összeköti mind a három piramis délkeleti csücskét és Héliopoliszra, a Napistennek ajánlott fontos vallási központra mutat. Héliopolisz felől nézve a kisebbik piramis nem látható, hiszen teljesen egybeolvad a nagy piramissal.

,,Miért választott volna Khephrén önként piramisának egy olyan helyet, amely láthatatlan a Napistennek ajánlott szent város felől? Inkább az látszik logikusnak, hogy Kheopsz keltette ezt a látszatot a nap városa iránti tisztelete jeléül. Heliopolisz felé közeledvén a nagy uralkodó kétcsúcsú horizontja fokozatosan és szerényen egyetlen piramissá olvad" - fejtegette Giulio Magli.

Juan Antonio Belmonte, a Kanári-szigetek Asztrofizikai Intézetének kutatója, s egyben az ókori egyiptomi templomok tájolásáról szóló könyv szerzője egyetért olasz kollégájával. ,,Nyolcvan százalékban egyetértek a tanulmánnyal. Némely ponton gyenge, ám az érvelés túlnyomó része helyes" - nyilatkozta Belmonte a Discovery News-nak.




 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Humor
  2008-02-29 00:11:38, péntek
 
  Pistikét megkérdezik:
- Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
- Szőnyeg. - hangzik a válasz.
- Miért akarsz szőnyeg lenni?
- Mert azt csak egyszer verik egy hónapban.

Pap ül a repülőgépen.
- Atyám, egy kis konyakot? - kérdezi a légi utaskísérő.
- Milyen magasan vagyunk? - kérdezi a pap.
- Tízezer méterre a földtől.
- Akkor sajnos nem lehet.
- Miért nem?
- Mert túl közel vagyok a főnökhöz.

Egy kisfiút kérdez egy bácsi:
- Mi a neved, fiam?
- Az,ami apukámé!
- És apukádnak mi a neve?
- Hát az, ami nekem!
- Na jó! Hogy hívnak, ha ebédelni kell menned?
- Nem kell engem hívni, magamtól is megyek!






 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 281 
2008.01 2008. Február 2008.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2715 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 291
  • e Hét: 29939
  • e Hónap: 139296
  • e Év: 1798663
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.