Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 186 
Virágtemetés
  2008-03-31 22:36:12, hétfő
 
  VIRÁGTEMETÉS

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek, rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. És ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Wass Albert.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Embernek......
  2008-03-31 22:34:55, hétfő
 
  Bozzay Margit


Embernek nem lehet születni, emberré csak válni lehet. Kemény munkával, megfeszített akarattal, a bennünk lévő jó és rossz örök harcának figyelésével. Aki akarja, vállalja a legnagyobb ellenségének, saját lényének, vagyis lényében lévő rossznak, alantasnak legyőzését, az eléri a legnagyobbat, amit a földön elérni lehet. Emberré lesz.


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Egyszer volt holnem volt.....
  2008-03-30 12:02:25, vasárnap
 
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lélek. Ez a két lélek a gyönyörű és végtelen Isteni Mezők országában lakott. Az Isteni Mezők időtlen boldogságában éltek már ezer évek óta és nagyon szerették egymást. Az Isteni Mezők csodálatos vidék! Végig, víz borítja, és a vízben ameddig a szem ellát és még azon is túl szebbnél szebb varázslatos lótuszok nőnek, amik soha nem hervadnak el, mindig illatoznak. A lótuszok levelei olyan magasra nőnek, hogy az ember derékig gázolhat benne. A tágas mezőkön nem hallatszik más csak a mennyei zene hangjai és a lótuszerdő susogása. A két léleknek ez volt az otthona, sokfelé jártak, de igazán itt érezték legjobban magukat. Gyakran napokig nem szólaltak meg csak egymást átölelve álltak a virágok között a vízen, hallgatták a mennyei zenét és a szívük egyszerre dobbant.

A két lélek boldog volt itt, mert Isten közelsége fénybe vonta őket. Ha pedig kedvük támadt, akkor messzire utaztak, bejárták a Tejutat keresztül-kasul, mindenféle bolygókon kószáltak, volt ott kietlen sötét bolygó, kék színű köddel beborított bolygó, ahol az orrukig sem láttak, volt szelíd és volt félelmetes bolygó is. Bebarangolták a csillagközi ködöket és megcsodálták az ifjú napok születését. Ha pedig nagyon elfáradtak, akkor visszatértek az Isteni Mezők országának időtlen nyugalmába.

Szabad lelkek voltak!

Történt egy napon, amikor az egyik kirándulásuk alkalmával éppen egy tó mellett a napnyugtát figyelték, hogy egy jelenésre lettek figyelmesek. Egy szürke köpenyes csuklyás alakot láttak előtűnni a semmiből, aki feléjük tárta a karját. Az alak megjelenése nyugtalansággal töltötte el a szívüket, ezért gyorsan megfordultak és a gondolatnál is sebesebben iramodtak vissza a biztonságos otthonuk lótuszerdeje felé. Azonban amint megérkeztek észrevették, hogy a csuklyás alak ide is követte őket. Félelem nem volt bennük, mert ők ismerték Istent és sosem féltek, de nem örültek ennek a zavaró tüneménynek,mert nem tudták, ki ő és mit akar tőlük. Az alak nem szólt hozzájuk egy szót sem és egyre közelebb jött. Látszott már, hogy teljesen anyagtalan, mintha a szürke köpönyege üres lenne. Az egyik lélek, aki nagyhatalmú lélek volt, megpróbálta elküldeni a köpönyegest, majd amikor nem járt sikerrel, akkor nyitott egy fényörvényt és abba próbálta beledobni. Próbálkozott mindenfélével, hiszen eddig minden démont, és gonosz lelket le tudott igázni, csodálkozott is erősen, hogy ezzel itt miért nem boldogul. Amikor látta, hogy mindegyik fortélya haszontalan, akkor felhagyott a küzdelemmel, megállt és megszólította:

- Ki vagy Te, és miért nem tudlak legyőzni, amikor pedig hatalmam van minden démonok és gonosz lelkek felett?

- Én a Halál vagyok. Nem tudsz legyőzni, mert én a semmi vagyok. És most mennetek kell.

A két lélek most sem félt, mert hiszen ők nem féltek soha, de beléjük hasított a gondolat, hogy eljött az az idő, mikor el kell válniuk. Nem tiltakoztak tovább, mert megértették, hogy vissza kell térniük Isten szolgálatába, mégis fájdalmas volt, hogy el kell szakadniuk egymástól. A Halál megragadta őket és egy fénytölcsérbe taszította mindkettőjüket. A lelkek egymásra néztek, egy másodperc tört része alatt lepergett előttük minden együtt töltött átélt boldog pillanat, és egyszerre kiáltották az örvény zúgását túlharsogva. "Megtalállak. Megtalállak. Megtalállak." Nem tudtak többet mondani, mert ekkor már lezárult a szemük és egyre gyorsulva zuhantak lefelé, mintha egy pókháló fonalán ereszkedtek volna alá a feledésen keresztül egy másik világba.

Nem tudták már elmondani egymásnak, hogy örökké szeretni fogják egymást. Pedig ezt sokszor elmondták korábban, amikor egymás karjaiban pihentek az otthonukban.

- Bárcsak örökké tartana! Csak rajtunk múlik, hogy örökké tartson, ha mi erősen akarjuk, akkor örökké tarthat, mert Isten megengedi nekünk, mert szeret bennünket, és mi híven szolgáljuk.-

Isten végtelenül jó és meg is engedte volna nekik, hogy örökre együtt maradjanak. mégis másképpen történt, mert ezen a világon vannak dolgok, amik megváltoznak, más dolgok pedig úgy tűnik, hogy nem változnak, de azok is megváltoznak, csak sokkal lassabban, mert egyedül csak Isten örök.

A világnak, ahová kerültek a tulajdonsága a Különbözőség, emiatt új ruhát kellett magukra ölteniük, és így már nem hasonlítottak annyira egymásra, mint az Isteni Mezők országában. Az egyik nőnek, a másik férfinak született és elfelejtették az Isteni Mezők boldogságát.


Teltek az évek és a két ember elfelejtette, hogy keresniük kell valamit. A feledés fátyola hullott rájuk, nem találták meg a lelkük hangját, nem látták a fényt sem. Hogyan találkoztak mégis? Véletlenek hosszú sorozatának eredményeként. Megtörtént hát; addigi választásaik, döntéseik eredménye és jutalmaképpen vezette őket egy útra Isten szerető keze. A két ember beszélgetett vidáman és önfeledten, a két lélek hallgatott. Hirtelen csönd lett és a csöndben a két lélek megszólalt, igazi nevükön szólították egymást, a két ember pedig némán állt, a bőrükön érezték egymás forró leheletét és csendesen átölelték egymást. A fiú a lányhoz hajolt és megcsókolta. A varázslat pillanatában felragyogott a vörös fény, amely ködként borult rájuk és a lelkek találkozásakor az idő megállt, és a pillanat besűrűsödött a csókjukban, amin kívül számukra más már nem is létezett. Elborította őket a rájuk zúduló emlékezés, de amikor a szemüket kinyitották, mindent újra elfelejtettek, csak egy gondolatuk maradt, amit szinte egyszerre mondtak ki:

"- Bárcsak örökké tartana! -"

Ezt mondta egymásnak a két ember és nem tudták, hogy ezek az örök lélek szavai. Nem voltak elég tiszták és fényesek ahhoz, hogy megérthessék az Igazságot és ezt mondhassák:

"Megtaláltalak! Megtaláltalak! Megtaláltalak! "
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tavasz
  2008-03-30 05:50:17, vasárnap
 
  Tavasz

Azt hittük már itt a Tavasz,
Nem kell, hozzá csak egy arasz.
De tévedtünk ám jó nagyot,
Mert nem mondta meg, hogy jó napot!
A hideg ismét az ablakra fagyott,
Leült, ásított és gondolt egy nagyot. -
Itt marad egy kicsit meg nálunk,
Bár tudja, hogy nem óra vagyunk.
Pedig már jó lenne, ha hozná a meleget,
És adhatna belőle egy keveset.
Olyan sokat keres, kutat, hogy
Meglelhetné a tavaszhoz vezető utat.
Menj hát messze télapó,
Nem kell nekünk még több hó!
Unjuk már a zúzmarás, hideg telet,
Kívánunk, hát jó utat neked!
Küld hozzánk a tavasz hírnökét,
Hisz, úgy várjuk már eljöttét!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Isten nem igért.....
  2008-03-30 05:25:07, vasárnap
 
  Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágosnövényeket.
Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

De Isten erőt
Ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet."
(Annie Johnson Flint)

 
 
1 komment , kategória:  Imák  
....bocsássatok meg....
  2008-03-30 05:19:32, vasárnap
 
  "...bocsássatok meg, ha valaki ellen panaszotok van..." (Mk11,25)

A legtöbb ember nem szándékosan sért meg bennünket. Nincsenek tudatában annak, hogy hogyan érzünk (ami azt jelenti, hogy biztosan mi is voltunk így ezzel).
R. T. Kendall azt írja: "Amikor lelkipásztor voltam a Westminster Chapelben..., azok az emberek, akik átejtettek engem, nem gondolták, hogy bármi rosszat cselekedtek. Rájuk köthetted volna a hazugságvizsgálót is, biztos átmentek volna a teszten. A barátom, Josif Tson, akit a kommunista kormány idején Romániában börtönbe zártak és megverték a hite miatt, eljött hozzám, és azt mondta: "Ha nem bocsátasz meg nekik teljesen, láncokban maradsz. Soha nem mentem oda hozzájuk, és mondtam el nekik, hogy megbocsátottam (ez megsértette volna őket). Ez a szívemben történt meg. Amint megbocsátasz a szívedben, vége az ügynek, mindegy, hogy megbánták vagy nem, amit tettek. Az áldás, amit ezáltal kaptam, mérhetetlen volt."
Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy: "... szeressétek egymást, ahogy én is szerettelek titeket" (Jn13,34), tudta, hogy Péter meg fogja őt tagadni.
Amikor azt mondta: "... elmegyek helyet készíteni számotokra..." (Jn20,21), tudta, hogy olyan emberekhez szól, akik el fogják Őt hagyni.
És amikor megjelent nekik a feltámadás után, nem mondta azt, hogy: "Miért tettétek ezt?" Nem. Azt mondta: "Békesség néktek!" (Jn20,21), mintha soha meg sem történt volna.
Miért bocsáss meg azoknak, akik nem kérik azt? Mert Isten megbocsátott nekünk olyan dolgokat, amelyek majdnem olyan rosszak vagy még rosszabbak voltak! Azt mondta: "... bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy Mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket." (Mk11,25).
Tudni fogod, hogy sikerült, ha
a) abbahagyod a panaszaid ismételgetését
b) felhagysz a bosszúval
c) őszintén tudod kérni számukra Isten áldását

(Bob Gass)
 
 
0 komment , kategória:  Imák  
Tennivalók listája
  2008-03-30 05:18:00, vasárnap
 
  A tennivalók listájának zsarnoksága


"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt6,34)

Egyre inkább úgy élünk, mintha az egyetlen életcélunk az lenne, hogy mindent elvégezzünk ezen a listán. Korán kelünk, későn fekszünk, kitérünk a szórakozás elől, megváratjuk a szeretteinket, mindig azt ígérve nekik, hogy több időt fogunk velük tölteni, de mégsem tesszük meg.
Ismerősen hangzik?
Sokan elkövetjük ezt a hibát gyermekeinkkel, és megismételjük az unokáinkkal; az idő pedig lassan lejár!
A tennivalók listája azt jelenti, hogy vannak dolgok, amelyeket még el kell intézned; valójában egy hosszú lista azt jelenti, hogy sikeres vagy és elfoglalt.
Isten azt akarja, hogy vezetve legyünk - nem hajszolva; hogy legyen célunk, és hozzá békességünk és boldogságunk. Másképp fogalmazva, azt szeretné, hogy élvezzük az áldásait minden nap. Valójában a legtöbb dolog várhat. Nagyon kevés dolog esik bele a sürgősségi kategóriába. Ha Istent teszed az első helyre, és átrendezed a fontossági sorrendet, akkor mindent, amit kell, el tudsz intézni. És amit nem tudsz megcsinálni
a) azzal valószínűleg másokat kellene megbíznod vagy
b) az ÚR elé kellene vinned, és feltenned azt a kérdést, hogy "Valóban arra hívtál el, hogy ezt megtegyem?"
Az életed célja nem az, hogy mindent megcsinálj a listádon, mielőtt az időd lejár. Hanem az, hogy azzá válj, aminek Isten szánt téged - és, hogy élvezd az odavezető utat.
És még egy gondolat: amikor meghalsz, még mindig lesznek feladatok a listádon. És képzeld el, valaki más fogja azokat elvégezni.
Ezért örvendezz, és élvezd a mai napot!

(Bob Gass)

És még ez jutott eszemebe ezekhez:


2Kor9,8
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fohász
  2008-03-30 05:13:00, vasárnap
 
  Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

 
 
0 komment , kategória:  Imák  
Egy keresztény lány története
  2008-03-30 05:08:47, vasárnap
 
  Segítőtárs - Isten ajándéka

Egy keresztény lány története:

"Szeretnék minden kedves Testvéremmel megosztani egy csodálatos bizonyságot, melyet az Úrtól kaptam ajándékba és az ő végtelen szeretetét, és jóságát tükrözi.

Két évvel ezelőtt szólított meg az Úr, éppen kórházban feküdtem és nagyon beteg voltam, az orvosok tanácstalanul álltak betegségem előtt és nem tudtak rajtam segíteni.

Ott álltam fiatalon, meggyötörten, összetörten, bűnösen, csalódva az emberekben és a világban. Nem vágytam másra csak arra, hogy egész napomat imádkozással, bibliaolvasással töltsek együtt az Úrral, és minél jobban megismerjem az Ő akaratát.

Az egész életemet számba vettem és a drága jó Atyám rámutatott minden bűnömre és arra, hogy hiába élek e földön, üres ember vagyok, minden, amit e világ adott semmit nem jelent már számomra.

Meggyógyultam testileg és lelkileg is, megtértem, bemerítkeztem. Teljesen megváltozott az életem, minden időmet és cselekedeteimet az Úrnak szenteltem. Elmaradtak a világi barátaim, szokásaim, máshogyan néztek rám az emberek, néha bolondnak neveztek, de furcsa mód jobban éreztem magam és boldog voltam!

Tudtam, hogy ha az Úrra nézek és Ő lesz az első az életemben hozzá, mindig mehetek hittel és megsegít engem! Mint amikor egy kisgyermeknek megígérnek egy szép ajándékot én is, úgy ragaszkodtam a drága, szerető Atyám ígéretéhez, hogy majd egy nap megkapom a segítőtársat. Nem mentem a szemem után, nem választottam ki magamnak senkit, az Úrra bíztam és megadással vártam, hogy majd cselekszik az életemben pont, úgy ahogyan mindig is tette. Azt akartam, hogy teljesen tőle legyen a társam, ne pedig én válasszam őt ki. Nagyon sokat imádkoztam, hogy ismerjem fel azt a fiút, akit Ő szánt nekem társul, ne legyen hosszú együtt járás, ha szeret, álljon elém és kérje meg a kezemet. Minek kell több éves ismerkedés? Talán nem bízol az Úrban, hogy jól választott neked???

Pedig Ő jobban ismer téged, mint te önmagadat, Ő tudja, hogyan reagálsz egyes helyzetekre, nehézségekre, aminek még tudatában sem vagy, tudja a jellemedet, értékeidet, hiányosságaidat és azt, ki lenne a hozzád illő, igazi, imádkozó segítőtárs, akivel hitben végig tudjátok járni az utat, és akivel kiegészítitek, támogatjátok egymást szeretetben.

A húgom esküvőjéig várakoztatott az Úr, ott ismertem meg az én drága férjemet.

Egy kézfogás, bemutatkozás, beszélgetés és már tudtam ő lesz, akit nekem szánt az Úr.

Éreztem a szívemben, lelkemben, az egész bensőmben, de nem kezdtem egyből teljesen udvariatlanul ráerőltetni magam. Aztán vége lett az esküvőnek és mindenki ment haza az otthonába. Nem volt telefonszám csere, sem újbóli találkozás kérése, hanem mindketten az Úrra bíztuk egymást.

Később megtudtam, hogy Zoli is már bizonyosságot kapott aznap este: majd én leszek a felesége.

Sokat gondoltam rá, sokat imádkoztam érte, hogy ha Zoli is érezte, amit én akkor: valamilyen úton keressen meg. Hozzá teszem nem volt könnyű dolga, mert azon kívül, hogy csak a nevemet tudta, mást nem, 120 km választott el minket egymástól.

Megszerezte a telefonszámomat az egyik nővértől, és három hét múlva felhívott telefonon. Nagyon boldog voltam, ez a várakozás sok mindenre megtanított, állhatatosságot formált bennem, és azt, hogy mindennap feltárjam az Úr előtt imádságaimban kérésemet Zolival és az egész jövőmmel kapcsolatban.

Aztán találkoztunk és a második találkozásunk alkalmával megkérte a kezemet.

2007. szeptember 29.-én volt a menyegzőnk és bizton állíthatom bárkinek, hogy a legboldogabb emberek vagyunk a világon. Mind a ketten az Úrtól kértük a társat, imádkozó életet éltünk, csak az Úrra figyeltünk és nem csalódtunk benne, Ő valóban a legjobbat adta nekünk: egymást! A legszebb ajándék az életemben az Úrtól kapott szeretet - amellyel mindennap átölel engem és gondoskodik rólam - megtérésem, lelki ajándékaim és házasságom!

Kedves Fiatal Testvéreim!

Nem kerestem magamnak társat, nem a szemem kívánsága után mentem, hanem az Úrtól kértem és kaptam a segítőtársamat!

Én mindenkinek csak kívánni tudom, hogy boldog, szeretetteljes házasságban éljenek és kéz a kézben az Úr Jézussal vándoroljanak útjukon!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könyvek könyve
  2008-03-30 03:24:14, vasárnap
 
  Gárdonyi Géza:
Írás a Bibliába
- Az Újszövetség Könyve elé -

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
,,Ne félj: fogd a kezemet"

Gyermeknek is: ,,Mily szép rege",
Bölcsnek: ,,Rejtelmek tengere!"
Fal, - s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!...
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 186 
2008.02 2008. Március 2008.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 1159 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 218
  • e Hét: 349
  • e Hónap: 1199
  • e Év: 33052
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.