Belépés
georgina01.blog.xfree.hu
A szeretet művészet; semmi sem fontosabb a világon, mint megtanulni ezt a művészetet." (Erich Fromm) Walaky Name
2008.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Ne sértsd meg
  2008-03-31 15:52:10, hétfő
 
 



Ábrányi Emil
Ne sértsd meg


Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat...
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!

Egy szó elég!... És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!...
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, -
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!

Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, -
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!...

 
 
1 komment , kategória:  Versek  
Csodák csodája
  2008-03-31 15:46:44, hétfő
 
 



Várnai Zseni
Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Spirális utazás
  2008-03-31 15:05:38, hétfő
 
 


A tudatosodás felé vezető utazás olyan, mint egy spirál. Állandóan ugyanazokon a körökön haladunk, de minden alkalommal egy magasabb szintre érkezünk. Viselkedésmintáink lényegében nem változnak, csak mindig újabb és újabb szinteken gyógyítjuk őket. Ha azt látod, hogy ugyanazt a leckét kapod megint, ne gondold, hogy elsőre nem sikerült elsajátítanod a "tananyagot". Tudd, hogy egy spirális utazáson veszel részt, amelynek végállomása igazi otthonod lesz.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Laár András: Tündérzene
  2008-03-31 14:46:08, hétfő
 
 


Aki másra néz, ha válaszra vár, magát sohasem érti meg .
Ám ha tükörképét kérdezi szüntelen a világ lesz érthetetlenebb.
Aki nem tekint az égre, nem néz rá a napsugár.
Aki nem tekint a földre, az forrásra nem talál.
Aki előre menne, de mindig hátra néz, elvét minden útirányt.
Ám ha célján kívül semmit se lát, magára ölti a magányt.
Aki nem tekint az égre, éjjel vakon imbolyog.
Aki nem tekint a földre, némák annak a csillagok.



Hol az a vágy ami kerget az úton?
Hol a vihar ami szét szakít?
Hol az a seb ami sohase gyógyul?
Hol az a kéz ami eltaszít?
A felelet ajtajában te vagy az őr.
A választ te zárod el magad elől

Hol az a Nap ami látni enged?
Hol az a dal ami elcsitít?
Hol az a víz ami eloltja szomjad?
Hol az a hely ami csak a tiéd?
A felelet ajtajában te vagy az őr.
A választ te zárod el magad elől.

De várad csarnokában,
a sötét félhomályban
mindig dereng egy fénysugár.
Az vezet egyre beljebb,
amíg már te is megérted:
ebben a várban te vagy a király !

Hol az a szív ami érted lángol?
Hol az az arc ami rád nevet?
Hol az a perc ami sohase múlik?
Hol a halál, s hol az életed?
A felelet ajtajában te vagy az őr.
A választ te zárod el magad elől.



Erdők rejtekén, hol a források vizében megcsillan az égi fény
néha arra jár, halkan átölel, szellőkarját érzem én.
Ahol csak elsuhan megborzong a táj, áldás fakad lábnyomán.
Harmatgyöngyöt fűz a fűszálak hegyére minden új nap hajnalán.
Tündér Ilona, csillagfényű lány Tündér Ilona, nézz reám!

Amikor leszáll az éj ezüst holdsugár csillámlik arany haján.
Ágas-bogas fák, ős-öreg hegyek többet tudnak róla tán.
Tündér Ilona, csillagfényű lány, Tündér Ilona, nézz reám!


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A lényeg
  2008-03-30 15:00:06, vasárnap
 
 



Fésüs Éva
A LÉNYEG


A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Adni, ez a lényeg
  2008-03-30 01:06:58, vasárnap
 
 



Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak NE árts!

 
 
0 komment , kategória:  Versek, idézetek  
Always
  2008-03-28 11:14:20, péntek
 
  Link



 
 
0 komment , kategória:  Link - Filmzene  
A magány fogságában
  2008-03-27 21:46:24, csütörtök
 
 



A magány fogságában

Szívem halk dalát hallgatom, így számolom az időt,
S ő fájón dobog, alig él már, nem sejtheti az eljövőt.
Élni akar !
De nem tud. Nélküled, ő múló ábránd csak,
Ha nem vagy itt, neki évezred minden pillanat.
Bármerre nézek, csak a semmit látom,
a magányt mely lassan körbevesz,
Elragadja testem, mint földet az ár,
ő engem mély szakadékba vet,
Honnan nincs kiút, csak a remény,
Mely szívemben lángot gyújt,
Hisz míg ő él, addig remél,
hogy újra láthat, majd az álmokon túl.

Remény ! Ki minden szívben rejtőzve élsz,
Mondd, miért fáj mégis, mikor előtérbe lépsz,
miért fáj a magány, s börtönödből, mikor szabadulsz,
Mint ketrecbe zárt madár, ki csak szomorú nótát tud.
S azt is ritkán dalolja, mert szenved, hisz ő maga is rab,
Mint én, Nélküled, sohasem leszek szabad.
Mert börtön-e test, börtön-e szív, melyben élek,
s őrzőm a végtelen idő, mely a nyomomban lépked,
bilincsbe ver, rám béklyót kötve, magához láncol,
nem látok akkor semmit, a gyönyörű világból,
csak fájdalmat, gyászt, s csak a sírást hallom.

Mint egy virág, mit nem öntöztek régen,
úgy halok meg én is, a magány börtönében.
Mint az eső, melytől szirmot bont a táj,
ha süt a nap, eltűnik, mert rá új élet vár.
Úgy halok meg én is, hisz Nélküled itt csak álom vagyok,
mert ha véget ér az éj, én is egy emlék maradok,
Egy emlék, mely lassan elvész, a múlt homályába veszve,
ki csak utat keres mi hozzád vezetne,
Ő megtalálja, mert érzi, mit iránta érzel,
feltámad, hisz tudja, hogy még érdemes az élet.
Mert Szeret, és bízik, hogy Téged újra láthat,
s egyből eltűnik belőle a bánat,
mert tudja, és hiszi az élet értelmét.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gondolj reám
  2008-03-27 21:22:45, csütörtök
 
 
Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szerelem
  2008-03-27 16:27:31, csütörtök
 
 



...A szerelem alázatot követel, olyan vak alázatot, mint amilyen a tiszta hit.
A szerelemben nem leszel legyőzött, vagy győztes. Csak győztesek, vagy vesztesek. Minden, ami nem alázat és nem odaadás, már nem szerelem.
Sokat kell élned és sok mindent meg kell értened, hogy a szíved képes legyen fogadni, befogadni a szerelmet...
...,,Szeretlek, mert szeretsz: ez cserebere, de nem szerelem.
Szeretlek, mert szeretlek, és semmi több. Szeretlek,
csupán csak azért, mert szeretlek...itt kezdődik a szerelem.
Szívemből köszönöm, hogy szeretlek: ez a szerelem éneke..
...Nem a költők találták ki a szerelmet, a szerelem tette őket költőkké...
A szerelem nem kér számadást a másoknak adott vagy nem adott csókokról.
A szerelem nem vájkál a múltadban és nem kutat. Észlel a saját szerelme tisztaságáért. A pillanat, a jövő a támasza, a jövő az önzése. Mert szeretve szabad."


(Liviu Rebreanu: Vallomás nyomán)
 
 
0 komment , kategória:  Versek, idézetek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2008.02 2008. Március 2008.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 463 db bejegyzés
Összes: 678 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 57
  • e Hét: 289
  • e Hónap: 1270
  • e Év: 29715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.