Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 512 
Szegény szellem?!
  2008-03-31 15:33:17, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Pletyka és humor  
Angyalkák
  2008-03-31 15:09:54, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyalok és Tündérek  
Látkép
  2008-03-31 14:03:55, hétfő
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Természetről minden  
"Csak" szépek
  2008-03-31 14:00:39, hétfő
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Virágok  
Szendrőlád
  2008-03-31 13:47:46, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Az epe és a máj megtisztítása
  2008-03-31 13:30:33, hétfő
 
  AZ EPE ÉS A MÁJ MEGTÍSZTÍTÁSA.

A kúrát cukorbetegek, epeműtöttek, súlyos májbetegek fél adaggal próbálják meg először.
Egy évben elég egyszer-kétszer elvégezni. Mindenki a saját felelősségére végezze a kúrát. Megéri!!!

Gyógyszertárban vegyenek 10 dkg magnéziumszulfátot és egy liter vízben oldják fel.
Nem nátriumszulfát, mert az felnyomja a vérnyomást.
Öntsék 4 felé, és 2-4-6-8 órakor igyák meg. Kitakarítja a beleiket becsülettel.
Majd este 10 kor másfél dl Olíva olajat és másfél dl facsart grapefruit levet keverjenek össze és igyák meg.
Igyekezzenek minél hamarabb lefeküdni.
Reggelre kb. 2000 db epekő lesz a wc-ben.
Nyugodtan kérdezzen, ha valami nem érthető.

Lucza Béla könyvében olvastam.

Kecskés László
Okl.bioenergetikus,
Radiesztéta

06-20-35-36-999

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
C.Aiken: Semmi sem tökéletes
  2008-03-31 13:24:24, hétfő
 
  Conrad Aiken: Semmi sem tökéletes

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
a csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
s ha nincsen barátod - elvisz a szél

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Ady Endre
  2008-03-31 13:16:35, hétfő
 
  "Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."
/Ady E/
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Csáth G: Délutáni álom
  2008-03-31 13:12:23, hétfő
 
  Csáth Géza: Délutáni álom

- Giza - mondtam a szobalánynak -, eressze le a sárga függönyöket és nyissa
ki a zsalukat. Így sokkal hamarább el lehet aludni. De minden negyedórában
nézzen be, és ha alva talál, költsön fel, mert nem akarok fejfájást.
Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdoltem a
bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem az órára, két óra
múlt tíz perccel.

Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról álmodtam.

Ragyogó nyári délutánban fehér paripán lovagoltam Bagdad felé. A város
tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony foltjai remegtek,
izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában. A kertek virágai
minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott, torlódott
az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erosen
sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta elott a városba akartam
érkezni. Megtapogattam övemben selymes erszényemet, mely tele volt
aranyakkal, fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem. Gyönyöru, édes,
illatos, csodás délután volt. A lovam repült velem.
Alig naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam,
és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi csók leányarcon - úgy omlott
el az ég tündöklo kékségén az alkonyat narancsszínu fátyla. Szitakötok
cikáztak a víz felszíne fölött és idonként kérészek repültek el a part
mentén seregestol. Nekik meg kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl, a
part közelében, már ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi elpusztult kérész.
A tegnapi vagy a tegnapelotti alkonyat temette oket - senki se tudta volna
megmondani.

Itt a folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal. Nagyszélu, virágos
szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain. Az arca gyengén rózsaszínure
festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát
viselt. Szürkészöld, fáradt szemei bágyadtan révedeztek az alkonyégen.
Finom, hideg, rajzos, kicsi ajkain ott lebegett a nagy, bölcs némaság.
Odaléptem hozzá.
- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam rólad, hogy az ajkaid némák, és
beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség
benned vagyon.
Megállott, oldalt hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek
türkizes, arany karikafüggoi. De nem nézett reám. Könnyen vonaglottak a
vállai, és hideg, bágyadt szemeinek mélyén - egy pillanatra csak -
megcsillant egy ibolyaszínu sugár. Megremegtem, mintha felvillanó
lidérctüzet láttam volna.
- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem ide, hogy toled egy csókot
kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.
Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben piros, néma ajkai
között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e
pillanatban egész feketék voltak, némi kékes árnyalattal. Tekintete benyúlt
a szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú borzongás, végigfutott a
hátamon. Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: nem lehet.
- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent tudsz, amit akarsz, mert a
némaság mindentudókká teszi a noket, és azt is tudod, hogy csak miattad
jöttem ezer mérföldrol, hogy csak miattad születtem, és hogy miattad fogok
meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat a
homlokomra.
Tekintete ismét a messzi égen bolyongott, szemei szürkészöld, hideg
színekben régi szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival
elorehajolt. Azután kikeresett szoknyája zsebébol egy kis kristályfiolát.
Fehér, hosszú ujjait megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos
olajjal.
- Jól ismersz engem, grófkisasszony? - kérdeztem.
Hirtelen gonoszul kétszer is igent intett a fejével.
- Szeretni fogsz?
Újra bólintott, és mosolyogtak az ajkai.
- Hazugság - mondottam neki -, hiszen te nem tudsz szeretni.
Mozdulatlan maradt, elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt és
átnyújtotta, azután anélkül, hogy reám nézett volna, továbbment.- Nem mertem
utána nézni, a víz csendes tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré
csavartam a fátyolt.
A napsugarak utolsó rezzenései is eltuntek már a horizontról, az ég mély,
szédíto nyugalmú, topázkék színnel borult rá a földre. A hold még nem jött
fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran
és Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt rubintok. Szomorúan
gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra, amellyel néhány óra elott
Bagdad felé vágtattam. Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.
Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt
feküdtem a fenekén. A város lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese,
amely benne lakik, utánam küldte tündéri muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák
csengtek, és mély hangú varázshegeduk szóltak. Mintha csak leányok és fiúk
szívei zenéltek volna a zavaros, ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról
a grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint egy halotti leplet.
- Hosszú lesz az utazás és álom nélküli - mondottam magamban -, de most már
meg kell csókolnom a néma kisasszony ajkait.
Jó paripámra gondoltam, amelyet ezer aranyért vettem, s amelyet mindörökre
elhagytam.

Az éjszaka mindinkább sötétedett. Ismeretlen, félelmes partok között
utaztam. Magas, rideg sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó
gonosz szellemek elobújtak, utánam repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és
fölöttem lebegtek. Tudtam, hogy nem szabad szólanom, mert akkor a halál fia
vagyok, csendben maradtam hát, és hétszer megfordítottam gyurumet az
ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában valami gyenge világosságot láttam
derengeni. S azután, mint valami nagy csodalámpa, felbújt az égre a hold.
Enyhe szello kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam a grófkisasszony
fátylát, és felültem. Elovettem Al-Dsezirehben vásárolt jó dohányomat, és
rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem
tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam.
Harmatos, selymes fuben vitt az utam, holdfényes nagy mezon keresztül.
Hosszú gyaloglás után országútra értem. Ismeretlen út volt. Körülnéztem.

És egyszerre elhult bennem a vér.
A hátam megett, az úton, három árnyékom rajzolódott a földre.
Lassan, óvatosan újra hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem mozdulni.
Valami rettenetes hatalom körmei között éreztem magam. Szédülve,
tanácstalanul a holdra néztem.

folyt.köv....

 
 
0 komment , kategória:  Mesék,szép történetek  
Kína elterelte a Sárga folyót
  2008-03-31 13:02:54, hétfő
 
  Kína elterelte a Sárga-folyót az Olimpia miatt

Kína északi része évek óta komoly aszállyal küzdA Kína keleti részén fekvő Senhszi és Hopej tartományok megszenvedik a 2008-as Olimpiát. A Sárga-folyó vízgyűjtőjének itteni része oldja majd meg a játékok vízellátását. Kína több száz kilométeres vízvezeték-hálózatott épített a szóban forgó tartományokban, hogy az ottani folyók vizét elterelje a fővárosba.

Az amúgy is aszályos vidéken a vízkészletek megcsapolása veszélybe sodorja a mezőgazdasági termelést, a gyárak működését, és nem utolósosorban (bár Kínát ez érdekli legkevésbé) visszafordíthatatlan környezeti károkat okoz. A földművesek már most érzik, hogy ebből baj lesz, a növényeket a tavaszi növekedési időszakban elfonnyasztja a vízhiány. Ennivaló nem lesz, de Olimpia igen. Mindenáron.

Az említett aszályos vidéknek a terjeszkedő Góbi-sivatag tőszomszédságában amúgy sincsenek túl jó kilátásai. Emellé jön még a növekvő metropoliszok vízigénye, és a kínaiak - két kézzel - a saját sírjukat ássák.

Kínában ritkának számít, hogy magas pozícióban lévő kommunista vezetők bírálják a kormány politikáját, de a mostani vízelterelési akciót nem mindenki hagyta szó nélkül. A giga-vízelterelés ötletét először Mao vetette fel 1949-ben.

Kína a vízhiány mellett a méltán világhírű pekingi szmoggal is küzd. A cél érdekében márciustól új szennyezőanyag-kibocsátási határétéket vezet be az autókra. Emellett a környező tartományokban korlátozzák a gépkocsiforgalmat. Legalább ideiglenesen lehessen levegőt venni, amíg az egész világ Pekingre figyel.

Ádám Rita
Vezető meteorológus
Meteo21

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 512 
2008.02 2008. Március 2008.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 512 db bejegyzés
e év: 5533 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 2262
  • e Hónap: 5535
  • e Év: 5535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.