Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A természet...
  2008-04-23 15:27:48, szerda
 
  A természet a képzőművészetben is az ember előtt jár.
Tudva vagy tudatlanul is fantasztikus szépségeket alkot.
Az embernek ezt csak észre kell vennie, lelki szemeivel
meg kell látnia. S akinek van szeme e csodák meglátására,
annak lelke alkalmas a boldogságra.
/ismeretlen/
 
 
4 komment , kategória:  Igaz idézetek  
Egy barátnőmnek...
  2008-04-17 16:33:12, csütörtök
 
  " Egy született vaknak hiába bizonygatod száz éjen át
ezer ékes szóval, milyen hihetetlenül szép tud lenni a lila orgona...
illata elbódítja talán, de nem tehet róla, szépségét megtudni nem fogja soha...
S mert nemcsak szemünkkel látunk, van ki látó szemekkel is vak marad,
ne magad vádold, ha olykor a semmibe száll el némely tanító szép szavad...."
 
 
2 komment , kategória:  Igaz idézetek  
Várj reám...
  2008-04-14 19:20:31, hétfő
 
  Konsztantyin Szimonov :

VÁRJ REÁM...

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.

/Lányi Sarolta fordítása/

Kicsit kapcsolódva előző írásom hangulatához, és Darvas Iván emlékéhez, akinek három felejthetetlen előadását 1963 ban láttam Miskolcon.
A dal Darvas Iván előadásában a kommenteknél feltett LINK által látható, hallható, melyet Ágicának ezúton is szeretettel megköszönök.

 
 
2 komment , kategória:  Kedves versek  
Földi reinkarnáció ?
  2008-04-13 17:38:39, vasárnap
 
  FÖLDI REINKARNÁCIÓ?

Valójában nem, csak annak az emberi lélek, jellem által megvalósított változatáról szól ez írás!

Temettek az elmúlt héten Miskolc hajdan híres, még ma is kies kis bányászfalujában.
/Mint írtam, nem tudtok széles folyamokon kívül mást említeni, ami Miskolcon ne volna, vagy a közelmúltig ne lett volna! Bizony Miskolcon "bányász városrész" is volt./
Temettek a domboldalon majd száz lépcsőt megtéve, minden élők útjára kísérve egy
87 éves asszonyt. Nem volt különös ő, csak egy jóságos, horgolt kendőt viselő, barátságosan ránk tekintő, bölcs nyugalmat árasztó, sok titkot tudó dédnagymama.
Nem is ő, sorsa, szereplői késztetnek most írásra.
1943 ig kell visszamennünk az időben. A kicsiny parasztház kapujában egy gyönyörű fiatalasszony, és egy járni alig tudó kislány búcsúzik könnyek között a férjtől, és apától, mint később megtudtuk mindörökre.
Átgázolt akkor a történelem milliók sorsán. Így tett a falubeli 25 éves, erős, jó szakmájú
legénnyel is, aki igazi életét még alig elkezdve szintén a katonavonaton találta magát.
Tisztességgel nem állíthatom, csak sejthetem, ez a két katona ismerte talán egymást, de később valószínűleg akkor is más felé vitte őket a sors. A kisgyermekes katona jussa nem
tudni mikor egy kereszt lett az orosz földben, de erre sincs bizonyosság, s egy tábori lámpánál alig olvashatóan írt vöröskeresztes fél-levelezőlap/egy egészre sem tellett/, melyben tudatják, hogy ,, X Y
honvéd a bolsevizmus ellen vívott hősies harcban eltűnt. Isten vigasztalása legyen a szomorú családdal." /Eredetije nálam, ennyi egy élet, könnyeket fakaszt!/
Történetünk másik hőse ezalatt talán több ezer kilométerre, túlél kartácstüzet minden borzalmat, hogy aztán ha nem is megváltó, de életét ideiglenesen megmentő hadifogságba kerüljön. Kemény lágerév jött, mely alatt ettek saját maguk szedte csanalat, amit találtak.
Ismertem, nem volt bigott vallásos. Mégis egy napon a legényember foglyok összejöttek,
és esküvel fogadták meg, ha ők e borzalmakat túlélik, s az Isten hazasegíti őket, akkor mindenképpen hadiözvegyet, sőt ha van, hadiárvát nevelő özvegyet vesznek feleségül.
Hősünk, aki később szívbéli öreg barátom lett, jó szakmájának köszönhetően elviselhető
körülmények közzé került, fokozatosan megbecsülést vívott ki magának. Csakhogy ,,veszte ,, is ez lett: szinte nélkülözhetetlenné vált rab létére, és bizony már majd minden élő magyar fogoly hazatért, őhozzá a végsőkig ragaszkodtak. Akkor már remekül beszélt oroszul, s az ottani beilleszkedés lehetősége sem volt elérhetetlen, bár az ottani törvények még erősen akadályozták ezt. 1949 körül volt, amikor eljött szabadulása órája.
Hazajött, esküjét nem feledve a szülői ház után második útja a községházhoz vezetett, megtudni, ki nevel
hadiözvegyként hadiárvát. Nem kellett sokáig keresni. Az özvegy házánál megjelent az elődöt őszinte tiszteletben tartó hasonló sorsot megért, de túlélt ember. Visszajött valaki a frontról, hogy folytassa a visszatérni nem tudó életét. S alig egy év múlva
ismét gyermeksírás tette hangossá a házat. /Két év múlva megint csak! / Mindhárom gyermeket együtt szépen felnevelték. Csak ilyen szép házasságot kívánok bárkinek!
Hősünk már 18 éve nincs közöttünk. A kétszeres özvegynek márványtábláján nem tudom, hogyan lesz említve, de az özvegy életében a két férj egymás folytatásaként szerepelt, mint nekrológjában is, ahol mindkét férjet említi a gyászjelentés.
Én eddig évente vittem az öreg sírjára virágot, és egy deci bort, melynek felét titkos megbeszélésünk szerint megittam, másik felét fejfájára öntöttem. Most már ketten, avagy hárman fekszenek a sírban...
Nincs nagy poénja ez írásnak, mégis megkérdezném: betartjuk mi a hétköznapokban
minden Istennek tett könnyelmű ígéretünket? Öreg barátom betartotta!!!
A bölcs Isten nyugosztalja Annuska néni, Pista bácsi, és néhai János!

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy jó szóban...
  2008-04-10 14:17:20, csütörtök
 
  Egy jó szóban három télre elégséges meleg van.
/mongol közmondás/

*****
Egy barátságos pillantás a sötétséget úgy töri át, mint a napsugár.
/Albert Schewitzer/
*****
 
 
0 komment , kategória:  Igaz idézetek  
Az öröm és a boldogság
  2008-04-09 22:04:53, szerda
 
  Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk. ....Az egész boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az örömben élhető át.

/Mácz István/
 
 
1 komment , kategória:  Igaz idézetek  
Arra születtem...
  2008-04-09 21:53:03, szerda
 
  Adamis Anna:

ARRA SZÜLETTEM

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet

S végül arra jöttem én a világra,
hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek
S megszeressem, én is azt akit lehet
Arra születtem, hogy boldog is legyek
S tovább adjam egyszer az életemet

S végül arra jöttem én a világra,
hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba

/A dal a "Képzelt riport..." része/
Forrás: www.zeneszöveg.hu
 
 
0 komment , kategória:  Dalszövegek  
A sors megérzése...
  2008-04-05 15:43:28, szombat
 
  A SORS MEGÉRZÉSE...

Nem ajánlom a következő írást a szomorú történetektől viszolygóknak.
Ajánlom azonban azoknak, akik hisznek a megírt sorsban, a megérzésekben.

14 éves voltam, pályaválasztás előtt, tele humán természetű ambiciókkal.
Ellentmondásos évek voltak, nem kis szerepe volt származásnak, hovatartozásnak.
Szomorú sorsfordulók szemtanúja voltam, sokat tudnék erről írni, de most önön példám tanulságait szeretném elmesélni.
Szívem szerint könyvtáros, levéltáros, esetleg múzeológus lettem volna, aki nem
mellékesen megvalósíthatja élete álmát egy-egy szakkönyv megírásával, vagy
irodalmi ambiciói kiteljesítésével.
A mi vidékünkön azonban más volt a módi. Összes élő felmenőm apai oldalon a vasas szakma megbecsült munkása volt. Nagyapám a kilencszázas évek elején még az első Erzsébet-híd elemeit kovácsolta. Bár megadták a hajlongó tiszteletet az
állam nagyhatalmú szolgálóinak, igazi becsülete felénk csak a szakembernek, különösen a vasasok megbecsült tagjának volt.
Pályaválasztásomkor eredményeim, és tanáraim támogatásával az ország egyik
akkor is, ma is legjobb középiskolájába nyertem felvételt. Apám nemhogy büszke lett volna fiára, fintorogva mormogott bajúsza alatt. Aztán kimondta véleményét, ami
döntést jelentett egyben minálunk.
- Nálam csak az az ember, akinek kétkezi szakmája van, aki akkor is ember, amikor bármerre fordul a világ. Tanulj ki egy szakmát fiam! Aztán ha még akkor is lesznek vágyaid, és élek, támogatlak bármit is szeretnél.
A környezet legnagyobb megdöbbenésére visszamondtam gimnáziumi helyemet,
és beíratkoztam egy szintén országos hírű vasas embert képző iskolába.
Lakatosinas lettem, de olyan, aki nem tudott két csavart se megkülönböztetni addig.
Keserves évek jöttek, de a kétbalkezes inasból végül lakatosmester lettem, aki ma öregen, betegen is felvenné a versenyt néhány perc erejéig bárki hasonszőrűvel. Még ma is tudok 1-2 fogást, trükköt, melyet talán már nem tud meg senki sem.
Persze nem maradtam végig kétkezű munkás. Szakmám ügyintézője lettem, kinek
kitüntetését egy ma is iparágat meghatározó egykori miniszter írta alá, és aki szakmájára, egykori érzőszívű munkatársaira ma is nagyobb tisztelettel gondol, mint szószátyár politikusaira.
Hogy jön mindez a történetbe?
Akik "cserbenhagyott "gimnáziumba került társaim voltak, ma is barátaim.
S amikor ők ballagtak, és én is ballagtam volna, azon a napon temettük apámat.
Azon a napon dőltek volna dugába végképpen álmaim, és álltam volna az élet kapujában egy csupasz érettségi papirral, nem tudva hogyan tovább, két sokkal
fiatalabb eltartandó testvérrel. De én már akkor kereső 18 éves ember voltam!
Ezt az előrelátó véleményt köszönöm most néked ÉDESAPÁM nyolcvannyolcadik születésnapodon.
S az álmaim? Megmaradtak ma is művelt örök, megunhatatlan szerelemnek...
 
 
0 komment , kategória:  Vallomások...  
Apám
  2008-04-04 22:12:08, péntek
 
  APÁM

Ma lennél éppen nyolcvannyolc,
De csak felét adta néked Istenem.
Már gyermekkorodban megpróbált az élet
A legszebb éveken gázolt át a rút történelem.
Amikor már minden jóra fordult, boldog voltál,
S erős karoddal a semmiből raktál fedelet fölénk,
Elszólított a vak végzet hirtelen.
Kis árvákat hagytál, annyi időd volt csak,
Rám bízd őket, s aztán végleg elengedd kezem....
Egyetlen fényképed ikonunkká lett.
Ott a fűzek alatt nyugodj csendesen.
 
 
0 komment , kategória:  Toll-gyakorlatok  
Rád gondolok...
  2008-04-04 14:54:20, péntek
 
  J. W. Goethe:

RÁD GONDOLOK....


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!


/ Szabó Lőrinc fordítása/
__________________
 
 
0 komment , kategória:  Kedves versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2008.03 2008. április 2008.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 162 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.