Belépés
lebo.blog.xfree.hu
Nem vagyok normális ! Nem vagyok tökéletes ! Nem akarok hibátlan lenni ! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!! Leboniczky László
1961.05.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
szeretlek
  2008-04-27 11:35:50, vasárnap
 
 
Szívből szeretni híven... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2008-02-01 19:08:00
feltöltő: lebo
nézettség: 799
szavazatok: 5
kommentek: 0
kulcs: Dolhai Attila,
kategória: kreatív
leírás: Muzik hungary video

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!






Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötődik, aki most e sorokat éppen olvassa.
 
 
6 komment , kategória:  Általános  
bocsi
  2008-04-27 11:26:02, vasárnap
 
  Egéssz héten zűrös voltam
Meló
Mult héten voltam ausztriában!!
De a történelmi Magyar határt mem léptük át
pedig órákat buszoztunk:(
az mind magyar terület volt
voltam Liszt Ferenc szülőházában
meg két várban
az egyik romos volt (leégett annó)
a másik megy volt csinálva
már már giccses volt
de a sógorok ismertek az ilyen tulkapásokról!
Ja szellemet nem láttam!!!Pedig Rózsa, neked hoztam volna
Magyar országon meg voltunk
Kőszegen,Jurisics vár ,Velem üdülő falu
És Novák falva is érdekes volt
Novák falván minden a történelmi nagy magyarországról szól!
Jól elfáradtam és vasárnap meg meló volt!!
Megérte nagyon jól éreztem magam:DDDD
Remek csapat volt!!
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
huh
  2008-04-23 05:18:53, szerda
 
 


Valami úgy hiányzik
Nem tom mi az de határozottan hiányzik

Férfi be megy a boltba és kérdi az eladót
:-Svéd gombja van?
:- nincs ,Svéd gombom nincs-mondja az eladó
:-Norvég gombja vann??
:-Norvég gombom sincs -mondja az eladó
:-Finn gomja van??
:-Fingom sincs-mondja az eladó

Pepsi ad Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2007-08-06 02:37:47
feltöltő: lebo
nézettség: 953
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: Pepsi, Gladiator,
kategória: reklám
leírás: Britney, Pink, Beyonce

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
7 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2008-04-22 05:34:27, kedd
 
 

 
 
2 komment , kategória:  Általános  
nane
  2008-04-21 21:55:05, hétfő
 
  A medve sétál az erdőben, odaszalad a nyuszika. Megkérdezi:
- Tudod mi az a 66?
- Nem.
- Seggem a szádba pattanhat.
Másnap megint találkoznak, a nyúl megint megkérdezi:
- Tudod mi az a 33?
- Nem.
- Nyald a seggem télen nyáron.
A medve elszomorodik, ezért elmegy a bagolyhoz, hogy tanácsot kérjen, mit tegyen a nyuszikával. A bagoly azt tanácsolja, hogy ha megint találkozik a nyúllal, találjon ki valami ravaszat és mondja azt neki.
Másnap jön a nyuszika, a medve gyorsan azt kérdezi:
- Te nyuszika, tudod mi az a 22?
- Nem.
- A kurva anyádat, azt
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
kapcsolatok:D
  2008-04-18 10:48:18, péntek
 
 

KAPCSOLATOK, PÁR, JAJKAPCSOLAT

(Első harmad)

Első menet:

Véleményem szerint, minden emberi kapcsolat alapja, a másik elfogadása. Ez a kötelék lehet, fizikai, szellemi, vagy érzelmi. Akár egyszerre mind. Céljuk a haszonszerzés. Van, amitől anyagi hasznot, a másiktól esetleg szellemi, a harmadiktól pedig lelki kielégülést várunk. Ezt mondjuk magunknak. Milyen álszenteskedés. Az emberi agynak egy öröm központja van. Onnan áraszt el az öröm, amikor leakasztunk egy jelentős összeget. Ugyan onnan indul ki az eufória, mondjuk egy koncerten, s érezzük az boldogságot egy hatalmas szerelmeskedés miatt.

Ugyan annyira, ha nem jobban, fogadjuk el a másikat, ha nem szeretni, hanem gyűlölni akarjuk. Most mi van? Csak annyi, hogy igen. Ugyan olyan ,,orgazmusokat" élünk át, minden kapcsolatban, a kimeneteltől függetlenül. Az agyad becsaphat, de a tested sosem. Azzal, hogy haragszol valakire, vagy utálod. Ugyan úgy időt, energiát, érzelmet áldozol rá. Az anyagiakról nem is beszélve. Érdekes ez az anyagi dolog. Ha szeretünk valakit, akkor esetleg bekúszik ez a fejbe. Mennyibe is kerülnek az örömpontok? Viszont a gyűlöletnél? A pénz nem számít! Csak a nyereség! A kielégülés!

Bármilyen párjajban elő lépés, hogy a másikat, magaddal egy szintre hozod. Ha ez nem megy, akkor felemelkedsz, vagy lesüllyedsz hozzá. Ezzel elkezdődött valami. Ami lehet nem is párjaj. Hanem harc. A másik megsemmisítéséért, vagy magunkba olvasztásáért. A párjaj lényege a megértés. A partner szabad akaratának elfogadása. Furcsa dolog a tolerancia. A másik akceptálása. Azt mondtad volna, ez csak csupa pozitív érzéshez vezet? Tévedés. Az egész a szemben álló felek ügye. Ők döntik el, mit akarnak a másiktól. Milyen úton akarják elérni a kielégülést.

Bárki csak a véleményét mondhatja el, hogy abban az adott pillanatban, hogy cselekedne. Ha az a másik nem úgy reagál, mint amire számítottunk, az még nem azt jelenti, hogy nem érez irányunkba semmit. Lehet épp az ellenkezőjét. Szeret, bízik bennünk, ezért nem játssza meg magát. Érzi, elfogadjuk teljesesen, hogy erőszakkal akarnánk megváltoztatni. Bízik az őszinteségünkben, ami kiterjed arra is, ha rosszul szól hozzánk, mi megmondjuk- ,,Ezt, nem így kellett volna, mert ez az indulatkitörés minket bánt" Most jutunk vissza a szerelemhez. Mert ez az érzés késztet mindenkit legfőképp a változásra, hogy kedvesebb legyen a másik szemébe. Ő érte tegyen dolgokat. Vágjon bele új kihívásokra. Változtasson magán, szebb, jobb legyen a másik oldalán. Annak ne kelljen zavarba jönnie, ha be akarja kedvesét a barátainak mutatni.

Ha szeretek valakit, nem akarom állandóan a kezét fogni, mert lehet azzal, olyanok lennénk, mint a szerelmes sasok, akik karmaikkal összekapaszkodva zuhannak a mélybe, és csak az utolsó pillanatban engedik el egymást. Majd ismét felszállnak, külön-külön, és ha újra egymás karmait fogják, megint csak zuhanni tudnak. Nemrégen olvastam ,,Szeretni az, mikor az egyik a másikat szállni hagyja. Ám ha az zuhanni kezd, fél szárnyát néki adja."

Most szentségtörőnek fognak mondani, de olyan, hogy örök szerelem, nem létezik. Nem lehet állandóan ugyan úgy lángolni valakiért. Gondoljunk a tűzre, felemészti azt, ami táplálja, újra és újra rakni kell rá, hogy égjen. Hányszor hallottuk már, ,,Úgy szeretlek, meg tudnák érted halni" Rendben, meghal értem az, akit szeretek. Én meg ott maradok egyedül, egy hatalmas ürességgel a lelkemben. Viszont ha azt mondaná a kedves (férj, feleség, szerető, vagy akárhogy nevezhetjük) ,,Úgy szeretlek, hogy élni tudnék érted" Talán értetlenül állnánk. A szerelmet egy hosszú kapcsolatban, sokszor összetéveszthetjük a szeretettel, ragaszkodással. Mert igen, a szerelem idővel múlik, s átváltozik szeretetté és megértéssé. Ami jó, mert értékeljük, elfogadjuk a másik lényét, s alkalmazkodunk hozzá, ahogy ő is hozzánk, a mi igényeinkhez.

Rosszabb esetben, amiből sajnos több van, ragaszkodássá, megszokássá válik. Ami tulajdonképpen önzés. Bár a szerelemi is az. Önző módon képesek vagyunk boldognak érezni magunk a másik társaságában, és mindet megteszünk, hogy ő is annak érezze magát. Miért? Mert nekünk, az, jó. Ha nincs meg a két félben a kölcsönös tisztelet. Akkor hamar felejthetjük a szerelem szót. Ragaszkodunk hozzá, mert így kényelmesebb nekünk, és mindig kéznél van a másik, bármi kívánságunk vagy vágyunk kerekedik. A magunk igényeihez akarjuk szabni, a kellemét és a jellemét. Vagy ő akar megváltozatni. Siettetné azt, amit magunk is megtennénk. Önként, dalolva. A saját ritmusunkban. Ha ebbe a belső ütembe erőszakkal nyúlnak bele, kívülről, akkor homok van a fogaskerekek között. Ami persze látványos kárt nem okoz, de idővel a bemaródások mélyülhetnek. Tipikus mondat. -A férj, a feleség ura.- Valóban az? Mert az igazi úr gondoskodik az alattvalóiról, azzal hogy azok elégedettek és boldogok. Úgy vállalják, önként és örömmel, az uruk kiszolgálását. Vagy csak basáskodik? Neki minden, a másiknak meg semmi?

A mai világunkban, mikor a férfinak és a nőnek egyenrangú társnak kellene lenni az élet minden területén, ki játssza az alá, vagy fölé rendelt szerepet? Kinek kell alkalmazkodni a másikhoz? Légy önmagad, valósítsd meg az álmodat! Nem vezethet ez állandó konfliktusokhoz, ha egy párkapcsolatban csak az egyikre vonatkozik? A másik álmaival mi lesz? A neveltetésünk hozza, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem merünk a másikkal testi vágyainkról beszélni. Sokan még most is zavarba jönnek, ha az ágyban szóba kerülnek ezek a dolgok. Mindenki vallja be önmagának, a boldog kapcsolat nem anyagi, hanem az ágybéli dolgokon múlik. Ugyan így ágybéli dolgok vezetnek a boldogtalansághoz, a gyűlölethez is. Bár itt nem biztos, hogy azzal volt rossz a numera, akire haragszunk. Esetleg ő csak éppen kéznél van.

Van egy hárombetűs szó, amit nagyon nehéz kimondani, és még nehezebb tartani magunkat hozzá. Párkapcsolatokban főleg. Ez a NEM. Biztos mindeni próbálta, s mikor kimondta érezte mennyire megfagyott a levegő. Akármilyen kapcsolat érdekből szövődik. Ezek az érdekek pedig bármik lehetnek. Lazább vagy szorosabb kötődéseket idéznek elő. A legszorosabbat a szeretet, és a gyűlölet. E furcsa kettősség megvan a legtöbb emberben. Amik pozitív vagy negatív formában előbb utóbb felszínre törnek, és a következményeik attól függenek, mennyire ismerjük önmagunkat. Érdekes módon, az alkimistáknak, rózsakereszteseknek volt ez a jelszava. ,,Ismerd meg önmagad!"

Igen, ismerd meg önmagad! Merj szembeállni a tükörrel, és megnézni tested legrejtettebb, legilletlenebbnek tartott részeit is! S ugyan úgy a lélek és a szellem legrejtettebb zugait is megismerni. Merd bevállalni, hogy szép vagy! Vannak vágyaid! Nemcsak adni szeretsz, hanem kapni is. Itt jön elő megint ez a három betűs szó. Nem lehet mindig úgy adni, hogy közben nem kap ugyan annyit az ember. Nem tud kötelességből szeretkezni mindig az, aki nem érezi közben a kielégülést, és a lelki örömöt.

Ahogy írtam, az ágyban dől el minden. Hogyan tudjuk elfogadni a másik igényeit, és elfogadtatni a miénket. Ezt is tanulni kel, az örömszerzést és az öröm elfogadását is. Ebben van nagy szerepe ennek a három betűs szónak. Ki kell mondani, vagy meghallani, amikor a másik kimondja. Viszont meg kell kérdezni, MIÉRT?

Elhangzik a szó ,,MIÉRT" és máris indul a párbaj. Amibe pár, jaj is keveredhet. Mert ez a párjaj...

Második menet:

Ha jó mérkőzést akarsz, akkor abban a pillanatban üsd le a bírót, amikor éppen bele szólna a párjajotokba. Mert ahogy az első menetben mondtam, mindenki a saját szája íze szerint alkalmazza a törvényeket. Ahogyan mi is, csak mi magunkra, a sajátjainkat. Ha ezeket már másokra erőltetjük, akkor mi is bírákká, de inkább ítészekké válunk. Ezekhez a formulákat otthonról hozzuk. Neveltetésünkből, környezetünk erkölcsi moráljából adódnak. Ez az alap. Ezekből kellene kialakítani a közös párbajkódexünket. Viszont, mindenki csak a saját énjéből fakadó elképzelések szerint tud párkapcsolatban élni. Amiknek az alapja a gyermekkorban megélt események, és erre rakódnak rá a felsoroltak. A mások által, hatalmi szóval rákényszeríttet előírásokat, ideig-óráig tartja be mindenki. Majd vagy fellázad ellenük, és elhagyja a ringet. Vagy pedig amikor csak teheti, megszegi, és utána hagy ott mindent. Viszont, mindegy hogy szokik, vagy szökik. Nyomot hagy rajta. Ami legtöbbször a tagadás formájában nyilvánul meg. ,,Soha, még egyszer én nem..." Majd a nagy elhatározás, és mit ad isten. Alig pár nap, és ugyan abban a csapdában vergődik.

A mi kultúránkban a család, egy férfi, egy nő, és a gyerekek, és ez a természetes, nekünk. A bevett szokások szerint, a férfi a családfő, az ő szava a döntő. S holtomiglan holtodiglant, szó szerint kell érteni. Jöhet az ásó, kapa, a nagyharang. Azért elég pocsék dolog az, ha valakinek mindig döntenie kell, mások helyett is. Viszont azzal sem cserélnék, aki feje fölött átnyúlva intézik a sorsát.

Az is elgondolkodtató, hogy tud dönteni mindenről az, aki esetleg hosszú ideig távol van a szeretteitől. Vagy a foglalkozása köti le, hogy csak aludni jár haza. Netalán tán időben van otthon, de agya még családi fészekben is dolgozik. Mondjuk egy huzamosabb távollét után, ami jobb esetben testi és lelki távollétet jelent. Nem pedig szellemit is. Otthon van, akkor pár napban vagy órában akar bepótolni mindent. Ágyban, numerákban kifejezve a szerelmet. Máshol pedig a gyerekekkel, mindent, ami abból a szerencsés esetben csak egy hétből kimaradt. Egyáltalán, ő dönt, vagy azok, akik tálalják az eseményeket? Ő meg a balek, vagy a szent, akitől már csak az áment várják? Kinek jó ez?

Ilyenkor miért jó ez? Csak a teljesítmény elmaradásának bepótlása? Kötelesség, vagy tényleg örömszerzés ilyenkor a szex? És kinek öröm, és kinek kötelesség. Ekkor kerül előtérbe a szerelem? Amiről csak mondjuk, hogy az, miközben máshol járt az eszünk. Mert ha szeretem, akkor nemcsak eltűröm a közeledést. A prosti is csak eltűr, viszont neki az, munka. S a boldogságpontokat a pénz hozza. Ha szeretem, akkor tisztelem is, és nem csak eszköznek nézem, a magam boldogságát elérendő. Nem egyből a közepén akarom kezdeni. Hanem van türelem a játékhoz. Ami lehet, sőt biztos, ki nem mondott rituálék irányítanak. Ezek azok, amik tudatosulnak a partnerben, amikor távol van a másiktól. Amiből a távollét alatt táplálkozik. Mert ha az a szeretkezés annyira örömszerző volt, akkor átjárt mindent. Testet, lelket, szellemet. Akkor a külön töltött idő a következő együttlétről, vagy az ábrándozásról szól. Nem pedig rettegésről, a napok számolgatásából, amikor eszünkbe jut, hogy újból tenni kell az ágybéli kötelességeket. Az hogy valaki fáradt, előfordulhat. Viszont sosem lehet fáradt senki annyira, hogy ne legyen ereje egy ölelésre, simogatásra!

Milyen egyszerű összeházasodni. Ha megvannak a megfelelő papírok, egy hónap és máris hivatalosan férj és feleség, a férfi és a nő. Ha viszont kiderül, a párjaj harccá vált, a válás már hosszadalmasabb procedúra. Az államnak még mindig a legkisebb egysége a család. Amit persze leszabályoz, hogyan kell benne viselkedni, kinek mi a szerepe. Aztán persze mindig módosít. Mert változnak a korok, változnak az emberek, erkölcsök. Főleg meg az ezeket szabályozó törvények. Régen, még nálunk is megkövezték a házasságtörő asszonyt, a férfi valamiért könnyebben megúszta. Lehet, mert férfiak írták a törvényt? Ma már nincs megkövezés, csak spontán lekurvázás, s ha a férj megagyalja a nőt emiatt, bocsánatos bűn. Ha férfi lép félre, a haveroktól vállveregetés, milyen vagány, kanos a pasi, csak pár fejcsóválás, hogy ,,Ejnye, nem kellett volna!" az, ejnye is lehet csak azért, mert az a másik is hajtott volna a nőre.

Íme máris itt vannak az ítészek, a bírók, és a bírák. Csupa jó szándékú ember. Akiktől az isten mentsen meg. Mert miből alkotnak véleményt? Amit látnak, vagy hallanak. Nos ha látom, akkor hiszem? Esetleg ha hiszem, akkor látom? Valamit, egy darabot, egy részt egy egészből, és abból alkot véleményt. Mondjuk, találkoznak évente egyszer vagy kétszer egy bulin. Ahol a hangulatot fokozza egy kis alkohol, és felszabadultabb lesz mindenki. Lazulnak a szabályok. Több alkohol, több összebújás tánc közben, több erotikával fűszerezett játék. Máris születnek az ítéletek egy nap vagy pár óra tapasztalataiból. Lesznek szajhává, iszákossá, szoknyapecérré, vagy ki tudja, milyen jelzők kerülhetnek még az ember neve elé ilyenkor. Persze meg is vannak győződve az igazságról, mert másképp nem törnének pálcát a másik fölött. Mert látni vélt valamit, mondjuk tizenöt percig, és abból ki lehet értékelni egy életet.

Még jobb, amikor hallja, hogy valakik mondták, amit mások láttak. No ebből legyél okos! Ki, mikor, mit, mért mondott. Tudod? Ha nem, akkor miért veszed figyelembe, mikor bíráskodni akarsz? Meg akarod mondani a jót, az igazat? Viszont ahány ember, annyi igazság. De ha nem leírt betűkből mondod ki a szentenciát, akkor bármi legyen is a döntés, az részlehajló, főleg a te részed felé hajló. Mert az, neked valamilyen módon jó. Hasznod származik belőle. Ok. Most azt mondhatod, téged csak a szeretet vezet, és ezért avatkozol bele. Igazad van. Ha láttál mindent, ismersz minden szereplőt, akkor állítsd meg a párjajt, és minden félnek mondd meg, amit látni véltél, és ami a véleményed.

Mert nem tudhatod mi a lényege az előtted futó történésnek. Sok minden háttérben, csendben zajlik. Napvilágra már csak azok kerülnek, amik másoknak is láthatók. Mindenkinél van csontváz a szekrényben. Háborodj fel! Kérd ki magadnak, hogy te nem! Te tiszta vagy! Talán igazad is van. A magad morálja szerint. Ami esetleg nem passzol össze az enyémmel. Erkölcsre általában akkor hivatkozik valaki mikor kifogyott az érvekből. Esetleg kényelmi szempontból nem ás a dolgok mélyére. Akkor tulajdonképpen mi a párjaj bíráskodás lényege? A sorban elfoglalt helyen való változtatás. Milyen sor? Inkább sorok. Szimpátiasorok. Amikben mindenki, egyre előkelőbb helyet szeretne elérni. Tulajdonképpen ez a lényege mindennapi tetteinknek. Előbbre jutni, vagy megtartani a pozíciót.

Ezt teszi az is, aki bírónak áll. Vagy másképpen, semleges harmadikként, nyereséget gyűjteni, kettő párjajából...

Harmadik menet:

Lassan a harmadik menetnél tartunk és talán már mindenkinek leesett, hogy valami nem stimmel. Hogy vannak menetek? Mikor a klasszikus párbajban kiáll a két fél egymással szemben, célra tart, és amikor a párbajbíró int, akkor lő. Utána meg a segédek teszik a kötelességüket. Vállveregetés, koccintás, sebkötözés, vagy a hullaszállító hívása. Akkor tulajdonképpen mikor és hol zajlanak ezek a viadalok? Mindenhol, és mindig. Földön, vízen, levegőben. Térben, és időben. Modernek mondott korunkban, már a valós, és a virtuális világban. Miért csak mondott, Mert a cél sosem változott, csak az eszközök lettek kifinomultabbak. Talán...

A földönvízenlevegőben, csak a felhasznált segédeszközökben különbözik. Viszont a világokat érdemes külön körüljárni. Mert a valós életben tudod ki az, akivel úgymond, megküzdesz, de a másik világban nem mindig. Meddig tartanak ezek a bizonyos párjajok? Mikor van végük? Úgymond soha nincs végük. Abba lehet hagyni, szünetet tartani, de befejezni, soha. A szünetek miatt vannak a mentek, és nem a menetek miatta szünetek. Jól hangzik mi! De hisz nem a győzelem a cél, hanem azoknak a bizonyos boldogságpontoknak a begyűjtése. Ha már egyszer győztél. Akkor vége. Nem érdekel olyan intenzíven a kapcsolat. Egyre kevesebb örömpontot termel. Miért nem mondok mosolypontot, vagy piros pontot. Mert néha akkor jó, ha rossz! Szadomazo kapcsolatról még sosem hallottál?

Vannak olyan párjajok, ahol a menetek, ami látványosan, közönség előtt zajlanak. Másik pedig lehet, négy fal között tanúk nélkül. Kívülállók csak a külső jelekből érzékelhetnek valamit ezeknek a kimeneteléről, ha nem hallgatóznak, vagy nem foglalkoznak vele. Tenni is csak akkor tesznek valamit, ha már a saját kényelmüket zavarja. Azok a legidegesítőbbek, ahol csak szakaszosan látod a meneteket. Mert ott belevonnak téged is. Apellálva az örök emberi kíváncsiságra.

Addig nincs probléma, amíg a szomszéd csak pofozza a nejét, az csak pár másodperc. És falak által tompított csattanások. Amiket hallhatsz akár ebéd előkészületnek is. Ha viszont ordítanak hozzá, az már nem tetszik, mert nem megy a vasárnapi rántott húshoz a kurvanyázás. A magánélet szabadsága, mondod. Ez inkább már szabadosság. Nem a te területeden harcoltak, míg csendbe voltak, csak most folytak bele a privát szférádba a hangoskodásukkal. Jó, ez sarkalatos példa volt. De ha hétvégi kerted van, ahova azért mégy, mert csendre vágysz. Ott is betolakodhat a madárcsicsergésedbe a lakodalmas rock, vagy a bográcsgulyás odakozmált illata. Jobb esetben, megoldható két sörrel, rosszabb esetben, egy légpuskával. De mindkét fegyverrel, csak újabb párjajteret jelöltél ki. Ahogy azzal is, hogy beleszóltál a lakótársad idilli családi terrorjába.

Mindig szeretnéd megválasztani a helyszint, hazai pályán játszani, de ez nem fog menni. Érdekes, ahogy próbálod a terepet megválasztani és kialakítani. Erre megy rá majd az egész életed, ezért dolgozol, ezért küszködsz. Tévednék? Ez nem a párjajtér, hanem az egzisztenciád? Házad, kocsid, nyaralód, munkahelyed? Igen, az is, meg a nagyon kívánt hazai pályád, ahol teljesen otthon vagy, ahol biztonságban érzed magad. Ahol te diktálod, (diktálnád) a szabályokat, itt másoknak kellene alkalmazkodniuk hozzád. Ezért jajdulsz akkorát, ha elveszted valamelyiket? Nézzük sorba. Először megint egy felvilágosítás. Nem csak ez az egzisztenciád. Ezek csak az anyagi javaid. Erkölcsi, vagy fogalmazzunk entellektüel módon, lelki kincseid, a családod, barátaid, vagy ha van, a kedvesed. Szellemi vagyonod, pedig a megszerzett tudásod, élettapasztalatod.

Otthonod? Jobb esetben itt fordulsz elő legtöbbet és nem a munkahelyeden. Ehhez ragaszkodsz a legjobban. Próbálod a magad legnagyobb kényelmére kialakítani. Viszont nem egyedül élsz, legtöbbször. Amiből következik, hogy valamilyen mértékben küzdőtér is. Hisz társad is a legnagyobb kényelmet szeretné, magának. Máris vannak a konfliktusok. Az állandó fegyvercsörték. Viszont talán szövetségesed is, a kívülről jövő párjaj hősökkel szemben. Ehhez viszont előbb tisztáznotok lel a ti párjajaitokat. Mert itt könnyű győzelmet aratni, ahol kevés az ellenállás. Viszont minden győzelem, egyben veszteség is.

Például, az egyik nyitott ablaknál szeret aludni, a másik csukottnál. Első menet, az ablak csukva van, te rosszul alszol, morcos vagy egész nap. Második menet. Kedvesed megszán, vagy te kiharcolod, és nyitva van az ablak éjszakánként. Most ő morcos kialvatlan nappal. S máris itt a harmadik menet. Vagy nyitva vagy, csukva az a nyamvadt nyillászáró, de az egyik mindig nyűgös miatta. Jön a kompromisszum, maradjon csak résnyire. Az egyik fázik, a másik majd megfullad a melegtől. Nappal meg mindkettő morcos. Lehet a meneteket folytatni, mert egy íratlan szabály szerint a pároknak együtt kell aludni. Viszont, így lehet az otthon szó, már csak házat, lakást jelent. Akkor mi a megoldás? Külön hálószoba, mert aludni egyedül is tudunk. Szeretkezni? Azt is lehet egyedül, de minek!

Ha külön alusztok, attól még lehet szeretni a másikat, és az összebújásra is lesz plusz egy hely. Viszont ha a szexet csak ágyban tudod elképzelni. Mit mondjak? A te dolgod. Nem tudod miből maradsz ki, én meg nem világosítalak fel! Szinte hallak, külön hálószoba, na hiszen. Külön szobád talán csak gyerekkorodban volt. Most még egy külön saroknak is örülnél néha. Mindent meg lehet oldani. Csak idő kell, hogy ki alakuljon.

Kocsi. Mint küzdőtér? Igen, meg fegyver is. Ha benne ülsz, az is egy kis zárt saját világoddá válik. Amit magaddal viszel, ahová akarod. Megvéd az időjárástól. Meg attól hogy szóba kelljen állnod idegenekkel. Saját illataid vesznek körül, a te zenédet hallgatod, akkor, és oda mégy, ahová te akarsz. Persze eme idilli csigaház csak akkor érvényes, ha egyedül utazol. Páncél és fegyver. Hatalmi jelkép, mások szemében. Mutatja erődet, következtetni lehet belőle képességeidre. No persze! Ha viszont már ketten vagy többen ültök benne? Egyből szorítóvá válik. Jobb esetben csak azon vesztek össze ki üljön az ablaknál.

A nyaralód, vagy hétvégi kerted? Olyan, mint az autód. Ez is páncél és fegyver. A kocsira azt mondtam csigaház. Mert az törhet. Ez viszont inkább kagylóhéj. Mi a különbség? Akkor még egyiket sem akartad kiszedni a házából, azt hiszem. Ha nem remetelakod van, akkor szomszédod is van. Aki persze megint a maga módja szerint szeretne pihenni, jól érezni magát. Amit mondjuk, jól elronthat, ha akkor támad kedved permetezni, amikor ő kerti partit ad. Itt talán fontosabba sördiplomácia, mint más tereken, mert hol készülhetnél fel jobban az újabb csatározásokra. Viszont ha valakit azért hívsz meg ide mert szeretnél tőle valamit, akkor már eszköz a célod eléréséhez.

A munkahelyed? Az otthonodnál is kényelmesebb terület, hisz ezt a terepet ismered a legjobban. Kihívóidat is ismered, a céljukat hogyan kívánják elérni azzal is tisztában vagy. Valamint többé-kevésbé le vannak szabályozva a fegyverek, és a taktikák. Erre építesz. Mai korunkban, a biztonságot, a hátteret nem a család adja, hanem a munkahely, a ranglétrán elfoglalt pozíció. Itt van, vagy innen indul a legtöbb konfliktus. Elég kellemetlen az, amikor az itt kapott sebekért otthon vágsz vissza. De minden összefügg mindennel, és nem kerülhetd ki. Hacsak nem tudod magad függetlenné tenni az anyagi javaktól.

Most nézzük a virtuális küzdőteret. Az informatika valamilyen formában ott van körülötted. Kivéve, talán ha még petróleumlámpával világítasz, és csak a kocsmából szerzed be a híreket. Amúgy körbevesz mindenhol. Ki tudja mikor fényképezett le egy műhold. Talán amikor éppen a szabadban végezted a kisdolgodat? Nagydolog! Lehet, a NASA többet tud az otthoni szokásaidról, mint a szomszédod. Ez már a virtuális világ. Aminek azonnal része leszel. Mikor az Internetre csatlakozol, már irányítani is akarod. Kíváncsi vagy. Ne szemérmeskedj, mert ez az evolúció része! Ha nem lennénk kíváncsiak, még mindig a fán csücsülnénk, és rohadt gyümölccsel dobálnánk egymást. Párjajok akkor is lennének, és a céljuk is ugyan az maradna.

Na, Internet, a virtuális világ. A tudás hatalom, és a birtokosa kezében fegyver. Először csak árnyékharc. Magadnak gyűjtöd be az információkat, amik aztán beindítják a boldogsághormonok termelését. Később lehetsz szemlélő, amikor olyan információkat keresel, amiket aztán fegyverként alkalmazhatsz a való világban. A mai emberiség egyre inkább így van. Vagy lehetsz résztvevő, amikor feliratkozol valami fórumra, vagy regisztrálod magad egy csevegő portálon. Itt jobban eleresztheted magad. Olyan nevet és olyan személyiséget választhatsz, amilyet csak akarsz. Lehet igazi lényed, épp itt bontakozik ki. Nem zavarnak a testedből, korodból, fajdból, nemedből meg ki tudja még miből adódó gátlások. Emiatt talán könnyebben el is vesztheted magad. A sok felvett név között már nem tudod ki vagy.

Önmagad érdekében fel kell fognod valamit, itt senki sem hülye! Teljesen. Legfeljebb elmebeteg, aki valamilyen intelligenciával rendelkezik. Be tudta kapcsolni azt a nyamvadt számítógépet, és ki tudja fejezni magát írásban. Ebből kiindulva senkinek sem érdemes lenézni a másikat. Jobb, ha nem abból indulsz ki, amit a valós világban vagy. Itt mások a körülmények. Lehet dokikám, éppen az a javakorabeli, kissé molett ápolónő bűvöl el, és vigasztal kedvességével, akit napközben csak ágytálhordásra találnál alkalmasnak. Ez egy valós lények által benépesített mesevilág, mert itt még él a fehérlovas királyfi és a tündérkirálynő, de a gonosz mostoha is, és ne feledkezzünk meg a csalárd törpékről sem.

Itt nem tudhatod mikor vagy hazai, és mikor idegen pályán. Itt az intelligenciádra van elsősorban szükség, másodsorban talán az agyadra. Az anyagi javaid, vonzó alkatod, nem látszanak a begépelt betűkön. Itt az eszed a fegyvered az intelligenciád pedig a háttered. Az, ami megsúgja, vagy irányít is, mikor milyen pályán kell megszerezned azokat a bizonyos pontokat. Próbáltál már valakivel fejben sakkozni? Gyakorold! Szerintem, megéri. Nem lehet külön, külön élni a kettőben. Azaz lehet. Csak ahhoz itt is, ott is be kell vállalnod magad. Sérülhetsz az Internet világában is, de ezek a lélekre mért csapások nehezebben gyógyulnak. Mert nincs test, ami nagy részét elnyelné. Sokszor gépeli be valaki, összeszorított fogakkal, ,,Ez csak chat", általában egy övön aluli ütés után.

Persze, ez a két világ átnyúlik a másikba. Az egyikben megszerzett tudást a másikban kamatoztatod és fordítva. A csevegő programok nagyon jók a párjaj fél kiválasztásában. Az első piros pontokat akkor vésed be, amikor megtalálod a partnert, és az elfogadja a kihívásodat. Majd lesznek telefonszám, fénykép cserék, telefonos, webkamerás beszélgetések, majd találkozások. Az ilyen kapcsolat, kétfrontos párjaj. Viszont, ha az állomásokat, végigviszed, akkor szűrő is. Mert biztos, aki nem korrekt ebben a világban, az nem szívesen rándul ki a valóságba. Érdekes események a csetes bulik. Amik nagyon jó párjajterek, vagy mondjuk bátorságpróbák is. Ki mersz-e állni, megmutatni a vélemények mögött megbújó embert. Mert esetleg egy virtuális aljasságra egy valós pofon tehet pontot. Viszont erre kevés az esély, mert aki arctalanul aljaskodik, ringatja magát abban a hitben, hogy sérthetetlen, ha nem tudják kicsoda. Csak egyről feledkezik meg. Valahol ő is benne van a rendszerben, és türelemmel meg lehet keresni. Utána pedig felesleges nicket váltani, már rajta a jel. Talán csak napok kérdése, hogy a virtuális párjaj tér, megjelenjen a valóságban is.

Negyedik menet:

Állítólag férfiak és nők között nincs hátrányos megkülönböztetés. Viszont, még most is nevelési tanácsadóba viszik azt a kisfiút, aki babákkal játszik, és egy kislánynak sem illik állva pisilni. Mit nem illik még egy férfinak? Mondjuk sírni, vagy gyengének látszani, mert kitaszít a falka (társadalom). Persze van felmentés, például ha művész vagy, akkor még a homoszexualitás is bocsánatos bűn. ,,Istenem, művész" Megint két mércével mérünk. Vagy többel? Van valami célja ezeknek a megmérettetésnek?

A cél mindig a haszonszerzés. Aminek egységei a boldogságpontok. Még a szerelemben, erotikában is. Ha az értékeket csak forintban tudod kifejezni, akkor megint csak nézel, hogy mi is van? Egyszerű, bármilyen magasztos szándék is vezet cselekedeteinkben, mindig ott van mögötte a saját kielégülésünk iránti vágy is. Fent maradni az idő rostáján. Milyen nagy szavak. Vagy mondjuk evolúció? Ez két különböző fogalom. Aminek a célkitűzései is különbözőek. Szerintem a dinoszauroszok sem azt tervezték, hogy foszíliaként maradjanak csak fent. Ez a programozása minden élőlénynek. A faj fennmaradása, a tökéletesedés, a körül vevő világhoz. Persze ezt már mindenki a legkellemesebb módon szeretné elérni. Ezért ritkák a vérre menő, a másik teljes leamortizálásával zajló párjajok. Nekem nem az a célom, hogy örökké ugyan úgy szeressek valakit, vagy valamit, minden álló nap minden percében. Nem hőtároló edény, ember vagyok. Bezzeg te tudnál, te úgy szeretsz? Ugye nem baj, ha mosolygok? Akkor nem tennél semmit csak lennél, hogy el ne rontsd ezt az idillt. De mindig végzel valamit. Most engem olvasol, hátha találsz valami okosságot a mondataim között. Amiből hasznod származik, mint ahogy nekem is már haszon az, hogy érdekelnek az írásaim.

Mennyi különböző haszon. Ami a kielégüléshez vezet. Ami a fő cél. Nem vagyont, családot, hasznot, szerelmet keresel, hanem ezt. Ami boldogabbá tesz. Ami ad egy kis pluszt a további időkre. Olyan, mint a kábítószer, minél jobban rászoksz valamelyik válfajára, annál többek akarsz belőle. Nos? Kielégülés vagy önkielégítés? Melyik a szimpatikusabb? Ha jól sejtem, akkor az önkielégítés alatt mindenki egy dologra asszociál. Tévedés! Viszont miért gondoltál arra, ezt majd később kitárgyaljuk.

Elgondolkodtató, hogy mindig kettősségben élünk. Fizikai és szellemiben, és ez nem újsütetű találmány. Még az sem, hogy ez a kettő kölcsönhatásban áll egymással. Szív és lélek. Milyen romantikusan hangzik. Valahogy mindig az a cél, hogy a kettő összhangba kerüljön. Mert akkor érezzük jól magunkat. Ez a tökéletes összhang talán születésünk előtt volt meg utoljára, mielőtt megszülettünk, s attól kezdve valahogy ezt az idillt akarjuk megteremteni magunknak. Aztán valahol hiba csúszik a számításba, mondjuk, úgy érezzük, rosszkor, rosszhelyen jöttünk a világra, és a harmónia eltolódik valamilyen irányba. Miért? Mindenki mondta már legalább életében egyszer, hogy ,,Mért pont ide születtem"... Szóval ez a kettősség, vagy már inkább hármasság, mert a régi fogalomban egynek vett lélek, is kettő, szerintem. Szellemi, vagyis a logikus gondolkodás, és lelki, vagyis, az ösztönök irányította gondolatok, cselekedetek. S ezeket kell kielégíteni. Ami nem éppen egyszerű dolog. A legtökéletesebben akkor sikerülhet, ha megtaláljuk életünk párját, akivel e hármas harmónia létrejöhet, amikor a párjaj csupán játék, nem pedig harc. Ez egy állandó tartós dolog. Amit a különböző párjajokból, más emberekkel való kapcsolatokból származó nyereségek fűszereznek. Ezek a fűszereknek nevetett nyereségek megédesíthetik, de el is sózhatják azt az idillt, amire törekszünk. Mert önző módon tényleg a saját haszna a legfontosabb mindenkinek. Viszont az is nyereség, ha adni tudunk, ha képesek vagyunk örömet szerezni másoknak, és el tudjuk fogadni, ha nekünk adnak. Bár nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk.

Szóval, önkielégítés, vagy önkielégülés. Kicsit önző módja az örömszerzésnek, mert csak egy embernek okoz élvezetet. Azt is csak átmenetileg. Utána még nagyobb hiányérzet lép fel, amit újabb párjajokba való bonyolódásokból, és az azokból szerzett nyereségekkel akarsz kitölteni. Viszont ilyenkor már nem válogat az eszközökben. Minden tárgy, cselekedet, érzés, ezt szolgálja. Be is szűkülnek az akciók, már nincs taktika, csak támadás újra és újra, mert már nem párjaj, hanem harc. Aminek csak egy célja van, boldognak lenni minden áron. Csak győzni, döntetlen vagy vereség nem képzelhető el. Ez a győzelem a figyelemfelkeltés, és mindegy, sajnálnak-e vagy tisztelnek-e, félnek, vagy szeretnek. Csak figyeljenek rá, ő legyen a központban. Ezért aztán minden eszköz megengedett. Nem az a fontos mit gondolnak róla mások, hanem a figyelemfelkeltés. Amiben aktívabban veszel részt, mint egy szimpla vetélkedésben, mert ilyenkor már az érzelmek, vagy indulatok vezetnek. Amik nem múlnak el egy pillanat alatt, mert nem vagy képes feldolgozni. Így amíg az a téma, vagy az illető foglalkoztat, addig ő nyert. Beléd költözött, és a saját indulataid rabja lettél. Vesztettél, akár haragot, gyűlöletet, undort, vagy szerelmet érzel iránta. A szerelemet miért sorolom ide. Egyben közösek. Vonzalmon alakuló kapcsolatok. Függetlenül mi célból de keresed a másikkal való kontaktust. Majd ugyan azon, eszközöket és taktikákat is használod.

Nehéz megfogalmazni mi a cél, vagy nem is azt. Mert a cél a saját magunk öröme. Inkább azt, kinek mi az öröm, és hogyan akarja elérni, de ez már egy másik menet.

Csak a cél ugyan az, boldogságpontokból, minél többet begyűjteni...

Ötödik menet:

Nem a figyelmet felkelteni nehéz, hanem megtartani. Ezt hamar megtanulja mindenki. Mert meg lehet szerezni bárkit és bármit, bármikor. Birtokolni is lehet, ideig-óráig. Viszont, hogy állandóan ki tudjuk nyerni ebből a boldogságpontokat az eléggé időigényes, és fárasztó. Időnk nagy részében ezért, vagy taktikázunk, vagy újabb taktikákon agyalunk. Ezért tudunk annyira örülni minden begyűjtött örömpontnak. Amúgy nem a felkeltés és a megtartás, hanem a figyelem irányítása nehéz. Amihez sok türelem és tapasztalat kell. A taktika, taktikázás szó elég aljasul hangzik, hogy emberi kapcsolatokkal ürügyén említem, de ez van. Mert nagyon ellehet cseszni egy kapcsolatot, úgy hogy direktben öntjük érzületünket a másik nyakába. Az, lelkileg belefulladhat akár a szeretetbe, de a gyűlöletbe is. Szóval a megtartás művészete. Ez az, amikor manipuláljuk a másik figyelmét, érzelmeit, hogy kölcsönös kielégülés legyen mindkét fél számára.

De miért kell irányítani? Ez megint jó kérdés. Inkább csak álkérdés. Mert a választ mindenki tudja, de nem szívesen mondja ki. Ugyan is van egy magunkról kialakított illúziónk, amit szeretnénk másokkal is elhitetni. Mert van egy saját énünk, meg egy másik, amilyenek látszani szeretnénk. Mert ha távol áll a kettő egymástól, akkor már a látszat fenntartása is komoly energiákat köt le. Amit más területekről von el. Például épp onnan, hogy ezt az álomképet valósággá tegye. Ez most egy logikai huroknak tűnik, de így van. Képesek vagyunk, rengetek energiát áldozni arra, hogy elhitessük, birtokában vagyunk valaminek, mint fele annyi energiával el is tudnánk érni. Nos, ki melyiket láttatja? Ez lenne pedig a legegyszerűbb és legelső taktikai elem. Magunkból olyan embert faragni, amilynek lenni szeretnénk. Ha a valóság és a látszat nagyon távol áll egymástól, akkor a kettő fenntartása már nem taktika, hanem skizofrénia. A virtuális világot már említetten, párhuzamosan, olykor egybefonódva a hétköznapi világgal. Ez az egybefonódás az, ami szinte mikroszkópként mutatja meg a különböző gondolkodásmódokat, és az azokból eredő mesterkedéseket.

A női logikát az ösztönök irányítják, amit Murphy törvényei alapján lehet megérteni. Talán... A férfigondolkodást, a jó öreg természet irányítja. Így pusztán csak érdekek kapcsolódása az alfa hímség eléréséhez, vagy azt, minél jobban megközelíteni. Azt lehetne hinni, hogy a kétfajta elmélkedés miatt más harcászati eszköztárral rendelkezik nő és férfi, de nem. Majd ugyan azokat használja mindenki. Hála az annyira hangoztatott egyenjogúságnak. Csak vérmérséklete szerint, ki intenzívebben, ki szelídebben. Meg persze az ideológia megmagyarázásában vannak különbségek. Viszont a cél mindig ugyan az, ahogy már fejtegettem. A saját mosolypontjaink megszerzése. Bármi áron. A célpont eléréséhez viszont mindenki más utat használ.

Szerelem. Reklám, hódítás, megszerzés, birtoklás, megcsalás, elhagyás. A legtöbb örömpont a szerelemben van, s abból a legkönnyebb kinyerni. Ezért akar mindenki szerelmes lenni, élete valamelyik szakaszába. Kezdve azzal, hogy megpróbálja a legjobbat mutatni magából. Ki ne hallott volna párzó kandúrt. Nekünk fülsértő az éneke, viszont a lány macskák szerint ö a dögös popsztár. Az énekével máris hódít. Az ember, hogy ,,énekel" mutatatja a szebbik arcát, igyekszik a legjobb fényben feltűnni. Osztogatja a boldogságpontokat annak a személynek, akit meg akar szerezni. Csalogatja, hogy aztán a kapcsolatból jelentős haszonnal nyerje ezeket vissza. A birtoklás. Amikor inkább a kitermelés a fontos, és egyre kevesebb a befektetés. Viszont egyre több a taktika. Lehet a szép szavak között, már egy pár keményebb is elhangzik. Majd amikor már nem elégít ki az amit kapunk, vagy nem tud többet adni a másik, mert mi is egyre kevesebbet adunk Akkor jön az újabb párjaj keresése. Vagyis a megcsalás. Érdekes, hamarabb háborodik fel mindenki, ha másik párjaj személyre cserélik le. Mintha mondjuk valami hobbira. Majd egyszer elfogynak a pontok, nincs mit adni és kapni. Csak néha csurran-cseppen valami. Jöhet az elhagyás. Ami nem ugyan az, mint az elválás. Néha az van a legtávolabb, aki mellett reggel ébred az ember... Tehát itt fordul elő a legtöbb mesterkedés, vagy mondjak szerelmi praktikákat? Van, ami a génekbe van kódolva, és spontán jön, s vannak, amiket hosszú előkészületek előznek meg. Udvarlás, eljegyzés házasság, no persze. A szerelemnek nem tesz jót a házasság, ahogy a házasság sem tesz jót a szerelemnek? Főleg ha nem abba vagyok szerelmes, akivel házas. Mond, hány ismerősödre mondtad már, érdekből vannak együtt. Már beszólnál mi?

Meglepődsz, de ugyan ennyi örömpontot lehet kinyerni a gyűlöletből. Mondják, ezek ketten édestestvérek. Miért felemelő érzés a szerelem, és miért alantas a gyűlölet? Akkor miért édes a bosszú, és mitől keserű a szerelem? S miért tud átváltani egyik a másikból pillanatok alatt?. Ugyan úgy büszke lehetsz a szerelmedre, meg arra is, aki gyűlöl. Ja, megtiszteltetésnek venni valaki gyűlöletét? Azt is ki kell érdemelni...

Gyűlölet. Figyelemfelkeltés, hergelés, megszerzés, birtoklás, megcsalás, elhagyás. Ugyan azokat a fázisokat találjuk meg Csak a figyelemfelkeltést, esetleg reklámnak nevezik. A hódítást hergelésnek. Megszerzés, a megvásárlás is, ahogy a megcsalás lehet esetleg árulás. Az elhagyás pedig megbocsátás, ha a haragról van szó. Megbocsátok neked, vagyis, többé nem érdekel, mit cselekedtél, vagy művel fogsz. Közömbössé vált, amit tettél. Csak a birtoklás nem változik, ami a valódi cél, az ebből származó kielégülés. A többi az csak elő, vagy utójáték. (Nézd milyen kemény, és hatalmas vagyok? Te pedig? TESCO gazdaságosként is csak mélyen leárazva lehetne eladni téged! Na mi van, végre kinyílt a csipád, és figyelsz végre? Mond még egyszer, hátha nem dadogsz, harmadik neki futásra ki tudod mondani, mit akarsz! A macskám okosabb nálad! Unalmas vagy, maradj magadnak!) Hat mondat, hat fázis. Ha reakció van rá, már miénk a pont.

Érdekes, szerelemben elsősorban a másik testét akarjuk, míg gyűlöletben a lelkét szeretnénk megszerezni. Sokszor keverednek össze a fogalmak, szerelmet mondunk, és szexre gondolunk. Mondom, gyűlölöm, s mindent megtennék, hogy állandóan a közelébe legyek, hogy én töltsem be minden gondolatát. Amit szerelemnek gondoltunk gyakran csak egy szimpla birtoklási vágy, és az első erotikus aktus után rohamosan csökken. Viszont amíg az be nem következik, addig minden taktika és fegyver be van vetve. Még magunknak sem valljuk be, a másiknak pedig... Mindent elkövetnénk a saját kielégülésünkért, és mindent el is követünk, hogy meglegyen.

A taktikákról kellene még beszélni. De minek. Mindenki a saját jól bevált módszerére esküszik. Próbálj újítani, változtatni rajtuk. Egy idő után úgy is visszatér a saját módszereihez. Mert lehet nem épp a legjobbak, de már a saját fegyverei vannak a kezében. Ami szintén lehet örömpont. Manőverek hosszú sora megy végbe, míg megelégedetten pihenhetünk meg párjaj közben. Viszont akkor sem dőlhet senki hátra, kéjesen ízelgetve a megszerzett figyelmet. Mert bármikor elszállhat. Szóval talán az a legjobb taktika, amikor nincs is taktika. Mert viselkedésünk, modorunk, meg minden cselekedetünk, amúgy is állandó manipuláció.
 
 
6 komment , kategória:  Általános  
nane
  2008-04-17 06:48:34, csütörtök
 
 


mé is kell nekem dolgoznom?
miko a szépségemből is megélnék
 
 
5 komment , kategória:  Általános  
arany köpések
  2008-04-16 22:46:02, szerda
 
  A kisfiúk ugyanazon okból vesznek Kinder tojást, mint amiért a férfiak vásárolnak női fehérneműket. Nem igazán a termékre van szükségük, inkább a meglepetésre, ami bennük van...

Ismertem egy olyan csúnya nőt, hogy amikor e-mailben elküldte a fényképét, felismerte az antivírus...

A rasszizmus mindenütt jelen van... A zongora fekete billentyűi rövidebbek!

Aki az életet tréfának tartja, az gondoljon a poénra is.

Sose nézd meg a víz mélységét két lábbal






A férfiak azért alszanak el gyorsan szex után, mert előtte fél éjszakát könyörögnek érte.

A szenilitásban az a legjobb, hogy saját magad elöl dughatod el a Karácsonyi ajándékokat.

Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van...

Az én anyósom olyan, mint a húsvéti tojás. Erősen festett és előbb-utóbb összetöröm!

Ne feledd: ha valaki felbosszant, az arcodon 42 izom rándul össze. De csupán négy izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed, és pofán vágd.

Semmi probléma a munkahelyi szexuális életemmel. Egész nap baszogatnak és szopok.

Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé.

A régész az az ember, akinek a karrierje romokban hever.

A bánatomat italba akartam fojtani, de tud úszni az a bestia.
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
aki boldog az szép is
  2008-04-16 17:05:33, szerda
 
  A személyiség szépsége.avagy ha valaki boldog az szép is:))

Véget nem érő vitákat lehet folytatni arról, hogy mi teszi az embert széppé. Léteznek eszközök, amikkel kiemelhetünk, takarhatunk, de a legforróbb miniszoknya sem elég ahhoz, hogy egy boldogtalan embert igazán vonzóvá tegyen.

A szépség nem a nagy mell, hosszú comb, dús haj függvénye. Pont. Szép az, akin látszik, hogy összhangban van önmagával, tehát tudja, hogy milyen ruha áll jól neki, hogy sminkelje az arcát, mikor, hogy öltözzön fel.

Ezek persze csak külsőségek, amik a szépségnek csak egy töredékét képezik. Menjünk tovább, és szögezzük le, hogy szép az, aki szépnek érzi magát. Tehát, aki elégedett a saját paramétereivel, és így természetes. Természetes a mozgása, a gesztusai, a mimikája, a hanghordozása. Természetességéből adódóan erős, és így vonzó az emberek számára.

Ha a boldogság és szépség kapcsolatát firtatjuk, akkor sokkal inkább pszicho, mint fizikai síkon kell tapogatóznunk. Hiszen, mint ahogy előbb már leszögeztük, az igazi szépség az önbizalom, s így a külvilág felé sugárzott erő hozadéka. Az önbizalom mozgató rugója pedig a siker, azaz, hogy belemegyünk egy szerencsejátékba, felteszünk valamit a pirosra vagy a feketére, és egyszer csak bejön. Legyen a tét szerelem, munka, barátság, a lényeg, hogy valamit bebizonyítjuk saját magunknak, megfitogatjuk magunk előtt a képességeinket, és hogy mire vagyunk képesek általuk. Szép tehát az, aki kockáztat, és nyer.

A sematizáló reklámok megfordítják a valóság természetes rendjét: nap, mint nap azt látjuk, hogy, aki szép, az boldog. Csakhogy - és itt más, szubjektív vizekre evezek - ami, illetve aki csak fizikai adottságai miatt szép, az nem több József Attila Eszméletének imbolygó, száz mázsás, szőke boldogságánál. Minden mázzal megkent reklám termék, aki energia forrásának jelentékeny hányadát a tükörrel osztja meg. Ahhoz, hogy valaki ne érinthetetlen szépség ideál legyen, előbb kell boldognak lennie, mint szépnek.

Mert mit hoz a nagy betűs Boldogság egy ember életébe, és hogy hat így a fizikumra? Például színeket. Nem láttam még depressziós embert, aki szívesen mutatkozott volna a zöld, a piros, a kék, a pink legkülönbözőbb árnyalataiban. Aki nem érzi jól magát a bőrében, az nem tud vidámságot és életerőt kifejezni a külsejével sem. Egyáltalán, nem érdekli annyira a külseje, mert nem szereti. A másik alapkő a mosoly. Tudatalattinkban kódolt arany igazság, hogy egy mosolygó embert mindig szebbnek látunk, mint egy bombázó, ám rideg arcot. A köznyelvben ezt szimpátiának becézzük, de a szimpátia nem a vonzalom egy fajtája?

Nem elhanyagolható a szemek játéka sem. Egy magabiztos, nyitott szempáron szívesen pihentetjük a tekintetünket, kisilabizáljuk a színét, a formáját, akár még gyönyörködünk is benne. A szerelmes szem szinte kacag, és a siker egyéb alfajait élvező emberek tekintetében is van valami nyugalmat árasztó vidámság. Nem úgy nézzük őket, mint egy túlspilázott sztár fotóját, nem azzal a rideg, márvány szépséggel nézünk farkasszemet, ami megcsináltsága miatt nem több, mint egy szabály amit a média állított fel, hanem valós, és pont életszagúsága miatt hitelesen boldog emberekről árulkodó szemeket látunk.

Ha a szépséget úgy fogjuk fel, mint önmagában nem létező, tehát csak mások által megállapított, s így születő emberi tulajdonságot, akkor a napi minimum szükséges 15 percen túl felejtsük el a tükröt, és ne higgyünk Naomi Campbel-nek! Lehet, hogy az életben csak egy kiégett, a kiöregedéshez közeledő manöken - és az ugyebár nem valami vonzó...


 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Te Vagy
  2008-04-16 10:02:09, szerda
 
  Te vagy a szív, mely bennem dobog,
Te vagy a vér, mely bennem csorog,
Te vagy az ihlet, mellyel írok,
Te vagy a könny, mellyel sírok,
Te vagy a szem, mellyel látlak,
Te vagy a vágy, mellyel várlak,
Te vagy a száj, mellyel csókollak,
Te vagy az íz, mellyel kostolak,
Te vagy a lélek, mely engem éltet,
Te vagy az ábránd, mellyel képzellek,
Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz,
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz!





Szeretlek, akkor is ha lelked sebesre karmolom,
S ha szíved apró darabokra marcangolom,
Szeretlek, akkor is ha könnybe borítom szemed,
S ha nem fogja féltő kezem kezed,
Szeretlek, akkor is ha akarat nélkül bántalak téged,
S ha szívem kínzó érzelmekkel téped,
Szeretlek, mert TE vagy a mindenem,
Ha nem lennél, nem lenne életem
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2008.03 2008. április 2008.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 38 db bejegyzés
e év: 1033 db bejegyzés
Összes: 6747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 62
  • e Hét: 544
  • e Hónap: 1802
  • e Év: 206591
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.