Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
Szent V. Pius pápa
  2008-04-30 23:46:44, szerda
 
  Szent V. Pius pápa
Ünnepe: április 30

forrás: Hankovszky Miklós

Ghislieri Mihály volt a neve, és a piemonti Soscoban született 1504. január 17-én. Mint dominikánus szerzetes 17 évig a rend teológia-tanára volt. Közben 3 évig kolostorának priorja is. 1550-ben a pápai inkvizíció általános biztosává, 1559-ben bíborossá, majd nagyinkvizítorrá nevezték ki Rómában. Ő követte IV. Piust Szent Péter székében. Működését két fő törekvés határozta meg: Az Egyház belső reformját a tridenti egyetemes zsinat szellemében keresztülvinni, és az Egyház érdekeit védeni. A belső megújulás érdekében megkívánta környezetétől és az egész papságtól az egyszerűséget, tiltotta a fényűzést, erélyesen lépett fel az erkölcstelenséggel szemben, letörte az uzsorát és a rablásokat. Kiadta a katekizmust, megreformálta a misekönyvet és a breviáriumot. A missziók ügyét támogatta. Az ő ösztönzésére egyesült Genova és Velence, akik fényes győzelmet arattak Lepantónál a törökök felett.
Link
SZENT MARIÁN és JAKAB vértanúk
Link
 
 
1 komment , kategória:  szentek élete  
Napi gondolat
  2008-04-29 21:19:20, kedd
 
 

 
 
4 komment , kategória:  idézetek  
Álompalota
  2008-04-29 12:57:03, kedd
 
 


Szegény ember kisfia volt Ádám Palkó. Ami azt jelentette, hogy szerény életet folytatott. Egy szobácskában lakott. Az is sok mindenre kellett. De azért beosztották, hogy elég legyen. Egyik sarokban Ádám mester készített csizmát. A másikban Ádámné varrogatott. Egy sarok megmaradt fogadónak. Mert hiába, aki jól gazdálkodik, és ért a beosztáshoz, annak még fölöslegre is jut. A negyedik sarokban pedig Palkó tanult és játszadozott. Ott volt az ágya, melyben aludt; a könyvei és a hintalova. Egész nagy világot jelentett Palkó számára az az egy szoba. Talán nem is jutott volna soha eszébe nagyobb lakásról álmodozni, ha valaki meg nem simogatja szöszke fejét ezen szavakkal:
- Édes gyöngyöm, de szép gyerek is vagy! Akár palotába is beillenél.
Ennek a napnak az éjszakáján Palkó merészet álmodott a sarokban. Alig hunyta le a szemét, nagy úr kopogott be érte. Fényes hintó röpítette ide. Abba ültette be Palkót, és szédületes gyorsasággal egy nagy palota elé hajtatott.
- Ezentúl itt fogsz lakni - mondta neki.
- Hát az ágyam, a könyveim, a hintalovam? - kérdezte Palkó.
- Minden helyén van már. - volt a válasz.
Valóban úgy volt. Ágya ott volt az ezüst teremben, könyvei az arany teremben, hintalova a gyémánt teremben.
- Nahát - álmélkodott Palkó. - Nahát.
Körülugrálta a három termet. Egyikből a másikba futott. Aztán megint elölről kezdte. Így ment ez egy darabig. De aztán megunta a dolgot.
- Mindig ki-be, ki-be, ilyen kis területen - gondolta bosszúsan. Ha már palotában lakom, miért van csak három szobám? Negyedik is kellene, ahol ebédelek.
És egyszerre nagyon elégedetlen lett. Folyton azon törte fejét, hogyan juthatna egy negyedik szobához. Nézett jobbra, balra, előre, hátra. Egyszerre csak megpillantott valamit.
- Nicsak, ajtó! - kiáltott meglepetten. Vajon hová vezethet? - kíváncsiskodott.
Gyorsan odasietett és bekopogott.
- Szabad! - mondta egy ismerős hang. Megismerte az édesanyja hangját. Belépett, de semmit sem látott. A teremben koromsötét volt.
- Nem látok, anya! - kiáltott ijedten.
- Éjszaka van fiam, ilyenkor aludt kell!
De az ezüst teremben fehér világosság ömlik széjjel. Az arany teremben sárga fény sugárzik, a gyémánt terem pedig csak úgy vakít a nagy fényével.
- Ide is betűz a holdvilág fehér sugarasan, ide is besüt a nap sárga aranyosan, a csillagok gyémánt szemecskéi is beragyognak. De most aludni kell, kisfiam!
Ezzel puhán, gyöngéden magához emelte.
- De meg kell keresnem a negyedik termet! A negyedik termet, ahol ebédelek! - kiáltotta Ádám Palkó.
És felébredt. Dörzsölte a szemét. Körülnézett. Az álompalotát kereste. De helyette meglátta a szoba négy sarkát, melynek egyikében atyja csizmát készített, másikban anyja varrogatott, a harmadikban ebédlőasztal volt terítve, párolgott a reggelije, és a negyediket, ahol az ő ágya állott. Palkó boldogan ugrott ki az ágyból, és nagyot kiáltott örömében:
- Megvan a negyedik terem, a negyedik terem, ahol ebédelek!
Két szemét beragyogta az öröm fénye, hogy amit az álompalotában nem talált meg, azt itt meglelte.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Nagy István Attila: védtelenül
  2008-04-29 12:40:11, kedd
 
 


Először váza nő a csöndnek
és kifordul az idő arca,
szótlan percre nappalok jönnek:
kölcsönmosoly erőtlen harca.

Azután lesz csak határtalan,
ha már elvesztettük a csodát.
Minden dolgunknak határa van
csalhatjuk magunkat is tovább.

Csak sejtem még, ami visszatart:
lassan mozduló új türelem.
Becsapott magányom kitakart,
így állok előtted védtelen.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Sziénai Szent Katalin
  2008-04-29 12:27:09, kedd
 
  Sziénai Szent Katalin egyháztanító
Örvendetes, hogy korunk mennyire érzékeny a nők jogai iránt. Az egyenjogúságért indított erőfeszítések könnyen hajótörést szenvedhetnek, ha elfeledkezünk a test-lélek egységéről, mely sajátos ajándékokat tartogat a nők és a férfiak számára. Ebben az összefüggésben szinte prófétai tett volt, amikor a 2000. jubileumi év előestéjén II. János Pál pápa három női és három férfi védőszentet adott Európának. Közülük az egyik Sienai Szent Katalin, akiről a mai szentmise első könyörgése azt mondja, hogy fellobbant lelkében az istenszeretet tüze. Közbenjárása segítse arányvesztett korunkat, hogy nők és férfiak, életünk alapvető hivatásának tekintsük az istenszeretetet, és abból tápláljuk családunk, embertársaink iránti viszonyunkat.



Link

CLUNYI SZENT HUGÓ bencés apát
Link

COTTOLENGO SZENT JÓZSEF BENEDEK pap, rendalapító



Link
 
 
0 komment , kategória:  szentek élete  
Napi gondolat
  2008-04-28 19:21:12, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Szép történet
  2008-04-28 13:00:29, hétfő
 
  ime egy állitólag megtörtént szép történet:

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: -Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.
- Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba
 
 
2 komment , kategória:  történetek  
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
  2008-04-28 12:48:14, hétfő
 
  Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering utjain,
s csak egyet tud és egyet érez...
...Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott étheren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Ur - kimondja!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Chanel Szent Péter
  2008-04-28 09:44:59, hétfő
 
 


A francia forradalomban, amely 1789. július 14-én a Bastille ostromával kezdôdött, s hamarosan az egész országra kiterjedt, nemcsak a királyi trón dôlt össze. A szabadság bódulatában az emberek minden köteléktôl szabadulni akartak, és Istent is le akarták taszítani az oltárról. A forradalom végén a városokban és falvakban sok-sok üszkös rom, az emberi szívekben pedig

hitetlenség maradt vissza. Nagyon sokan távolodtak el Istentôl, Jézus Krisztustól és az Egyháztól. Az üdvösségükért való aggodalom néhány életben maradt papot arra késztetett, hogy társakat gyűjtsenek maguk köré, és közösségben kezdjék az újratérítés fáradságos munkáját.

Ilyen pap volt Jean-Claude Colin, aki 1816-ban egy nôvér-kongregációt hozott létre; 1824-ben pedig papokból alapított egy kongregációt, s mindkettôt Marista Kongregációnak nevezte el. Célja az volt, hogy Franciaország lelki nyomorúságán enyhítsenek.
A vallási megújulás idôszakában a missziók iránti érdeklôdés is megnôtt Franciaországban. Ugyanebben az idôben XVI. Gergely pápa, aki bíborosként a Hitterjesztési Kongregáció vezetôje volt, állandóan új misszionáriusokat keresett. Amikor Colin atya benyújtotta kérelmét, hogy a pápa hagyja jóvá az új papi kongregációt, a jóváhagyással együtt megbízást is adott nekik arra, hogy misszióba menjenek a föld egy olyan részére, ahol még soha nem jártak missziósok: a Csendes-Óceán szigetvilágába.

Az elsô marista missziósok között, akik Pompallier püspökkel 1836 karácsonyán indultak útnak, ott volt a harminchárom éves Chanel Péter is.
A missziós csoport Le Havre kikötôjébôl indult, és Tahiti szigetén kötött ki. Itt azonban evangélikus igehirdetôket találtak, akik néhány évvel korábban érkeztek a szigetre, és elkergették a maristákat azzal, hogy keressenek maguknak más területet. Ugyanígy jártak Tonga szigetén is, míg végre Tahititôl háromezer kilométernyire nyugatra a Wallis- és Futuna-szigeten megállapodhattak.
A szigetlakókkal való hosszas tárgyalás után a törzsfônök, Niuliki úgy határozott, hogy Chanel Pétert és egy laikus testvérét befogadja Futuna szigetére. A többi missziós továbbhajózott a Wallis-szigetre, a püspök pedig továbbment Új-Zélandra.

Péter atya számára nagyon nehéz idôszak következett. Nem ismerte a futunaiaknak sem nyelvét, sem szokásait. Minden segédeszköz nélkül, teljesen magára hagyatva kellett elkezdenie tanulni a nyelvet, hogy az evangéliumot hirdethesse. 1839-ben, másfél éves veszôdség után így jelentette a helyzetét: ,,Húsz keresztelés -- négy felnôtt, a többi gyermek, és mindegyik közvetlen a halála elôtt -- ez az egész aratás, amit tizennyolc hónap után felmutathatok.'' De nem esett kétségbe. Jámborsága, a betegek körüli fáradhatatlan szolgálata és jósága megnyerte a szigetlakók szívét. Úgy nevezték: ,,a jószívű ember'', és közeledtek hozzá.

Amilyen mértékben hatott a hit világosságával az emberekre, olyan mértékben támadtak körülötte ellenségek. A törzsfônököt körülvevô vének tanácsa félteni kezdte tekintélyét, és a misszionáriust veszedelmesnek nyilvánította, mert elvonja az embereket az ôsök hitétôl és szokásaitól. Ezért azokat, akik Péter felé vonzódtak és ôt követték, gúnyolták, bántalmazták és üldözni kezdték. Nem egynek felgyújtották a kunyhóját, Pétertôl pedig megvonták a megélhetést. Maga Niuliki is egyre hűvösebb lett Péterrel, s amikor rájött, hogy egyik fiát is megtérítette, ellenségévé lett. Most már nemcsak gonosz tanácsadóira hallgatott, hanem benne is működni kezdett a bosszúálló harag.

Egy alkalommal ki is mondta, hogy a misszionáriust legszívesebben halottként látná. Ez a kívánság embereinek parancs volt, s mindjárt másnap, 1841. április 28-án reggel Niuliki ,,minisztere'', Musumusu és két másik férfi Péter kunyhójához ment. Az egyik beteget színlelve gyógyszert kért, mikor azonban Péter lehajolt, hogy megkeresse az orvosságot, lesújtottak rá. Ô pedig a legkisebb ellenállást sem fejtette ki, hanem csak azt sóhajtotta: ,,Ez nekem jó!''. Még élt, amikor osztozni kezdett a két ember a kunyhóban talált holmin. Musumusu viszont dühében, hogy nem tudták azonnal megölni a misszionáriust, megragadta Péter baltáját és széthasította a fejét.

Amikor a hír eljutott Tahitire, a francia tengerészeti támaszpont parancsnoka készülôdni kezdett, hogy megtorolja a gyilkosságot. Pompallier püspök azonban tiltakozott ez ellen, s csak annyit kért, hogy adják ki Futunáról Péter holttestét és használati tárgyait.
Ez a nagylelkűség megtörte a szigetlakók ellenállását a hittel szemben. Papot kértek, aki ,,a szent vizet'' rájuk önti, azaz megkereszteli ôket. Kívánságuk egy esztendô múlva teljesült. Maga a püspök vitt két marista atyát Futunára, s ez alkalommal hétszáztizennégyen keresztelkedtek meg. Néhány év múlva Futuna- és Wallis-sziget egész lakossága katolikus lett.

A két szigetrôl nevezték el a környékbeli szigeteket magába foglaló apostoli vikariátust 1935-ben. 1966-ban egyházmegyei rangra emelték, és ma Wallis és Futuna-i püspökségnek hívják. Niuliki utóda, a futunai király egész birodalmát Krisztus Királynak szentelte. Chanel Péter vértanúsága ilyen termést hozott.
Pétert 1889-ben boldoggá, 1954-ben szentté avatták, XII. Pius pápa a déltengeri szigetvilág patrónusává tette. 1969-ben mint missziós szentet az egyetemes naptárba is fölvették.

GRIGNION DE MONTFORT SZENT LAJOS-MÁRIA népmisszionárius
Link
 
 
0 komment , kategória:  szentek élete  
Napi gondolat
  2008-04-27 23:02:01, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
2008.03 2008. április 2008.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 96
  • e Hét: 1455
  • e Hónap: 8735
  • e Év: 131817
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.