Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 105 
Kobold mesél
  2008-05-31 11:40:42, szombat
 
  Száz évente egyszer
mikor éjfélt üt az óra
bizony mondom néked
megtörténik a csoda,
akkor minden koboldnak
igazat kell mondania.


Van, ki ezt nem éri meg
de te szerencsés vagy
így jól figyelj hát
és most hallgasd meg.


Ne suttogj, ne pisszenj,
szép csendben ülj le,
igazat hallasz most,
jól figyelj hát ide!


Száz évente egyszer
ha előjön a kobold
nem füllent, nem játszik,
komoly lesz a bolond.


Máskor huncut szeme
most még mélyebben csillog,
mert tudja, mit mond igaz
nagyon bölcset szól most.


Mit most hallasz nem mese
régi korok poros története,
szakálas manók mesélik
ha eljönnek az árnyak,
csupán száz évben egyszer,
mikor megpihennek a lábak.


Mit a kobold mondott, igaz,
pont szó szerint írtam le,
hát figyelmesen olvasd, íme:


Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.


Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.


"Szebb és szebb legyél napról napra
ki rád néz, a valóságot lássa!
Egyedül Te, csak Te légy az,
ki minden tükörben csúnyát lát,
egy csúf, ocsmány banyát!"


Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.


"Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod,
de az élő tükör majd megmutatja az igazságot,
az képes lesz feloldani a varázslatot!"


Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.


Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták Őt, özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.


Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle.


Mászott csak mászott rendületlenül, tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon de ő ezzel nem törődött. Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban, mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört, és a várba újból boldogság költözött."


Ennyi volt mit a kobold mesélt,
Elmondta a szép Hercegnő történetét.
Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod,
csupán az élő tükör képes megmutatni a valóságot.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Csorba Győző: MAGÁNOS FA
  2008-05-31 11:23:01, szombat
 
  Társaim az apró füvek, nem messze tőlem fut az út,
társaim az apró füvek, nincsenek méltóbb társaim,
állok magam, azt sem tudom, hány éve már, - az éveim
gyűrűkbe nőve védenek kérgem alatt.

Ha emlékeim kérdenék, nehezen tudnám kezdeni:
láttam, hallottam már sokat, s nem felejtettem semmit el.
Nem messze tőlem fut az út, és lombom alatt mély a hűs,
hallottam, láttam már sokat: bölcs agg vagyok.

A lombom alatt mély a hűs, a lombom között mély a csönd,
kis fészkeket dédelgetek, és lengetem a szeleket,
egyfelé nyílt a tág határ, másfelé domb keríti el,
s a domb mögül jönnek felém az emberek.

Jönnek felém az emberek, hogy honnan jönnek, nem tudom -
ó, mi lehet a domb mögött? - csak egyszer látnám legalább,
de megroppant már az erőm, fölébe nőni nem fogok,
s titok marad a volt-titok halálomig.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
  2008-05-31 10:53:25, szombat
 
  Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
Az evangéliumi részlet jól érzékelteti Jézus nyilvános működését légkörét, az emberek iránt való magatartását. Megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok - olvassuk máshol az evangéliumban. Az igehirdetésből visszatérő apostolokat külön oktatja, hogy alkalmassá váljanak küldetésükre. Nekünk is legyen életelemünk a Jézussal való bensőséges kapcsolat. Szinte állandóan az emberek nagy tömege veszi körül az Urat. Testi-lelki bajaikban segítséget várnak Jézustól. A világban van éhség Isten szava és kegyelme iránt, csak meg kell találni a módot annak kielégítésére. Jézus nem sajnálta az emberektől az időt és a fáradságot. Nekünk is követnünk kell az ő példáját



A szív elnevezés minden nyelvben egyet jelent a szeretettel, és a jósággal, a másikra való odafigyeléssel, és az irgalommal. Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepe arra hív bennünket, hogy példája nyomán mi is egyre mélyebben tárjuk fel szívünket az Isten előtt. Az által, hogy alázattal befogadta Jézust, Szűz Mária az Egyház előképe, a Szentlélek temploma, minden megkeresztelt példaképe lett.

A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen Szíve
Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az Egyház. Története visszanyúlik a 17. századba. Eudes (Öd) Szent János írásaiban nem választotta szét a két szív liturgikus ünneplését. A Szűzanya fatimai megjelenése után egyre inkább elterjedt Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte. Az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként - Jézus Szíve ünnepe után tette - amely ebben az esztendőben a mai napon ünneplünk. (forrás. Adorémusz)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Napi gondolat
  2008-05-30 19:58:38, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Exupéry: Citadella - részlet
  2008-05-30 11:24:48, péntek
 
  "Azt akarom, hogy szeressék a források csobogó vizét.
Meg a nyár okozta repedéseket újra befedő árpavetések sima takaróját.
Azt akarom, hogy magasztalják az évszázadok forgását.
Azt akarom, hogy hallgatással és lassúsággal töltekezzenek, mint az érő gyümölcs.
Azt akarom, hogy sokáig sírjanak gyászukban, és sokáig tiszteljék halottaikat, mert az örökség lassan száll nemzedékről nemzedékre,
és én nem akarom, hogy édessége elvesszen útközben.
Azt akarom, hogy hasonlatosak legyenek az olajfa ágához. Amelyik tud várni.
És akkor majd érezni kezdik, hogy Isten hatalmas erővel megmozdul bennük, oly
hirtelen, mint a széllökés, amely próbára teszi a fát.
Ő vezeti el, és hozza vissza őket a hajnalból az éjszakába, a nyárból a télbe, az
ígérkező aratásból a csűrbe rakott terméshez, az ifjúságból az öregségbe, s aztán az öregségből az új gyermekekhez.
Mert miképpen a fáról, azonképpen az emberről sem tudsz semmit, ha életét szétszakítod folyamatában, ha változásaira darabolod.
A fa nem mag, nem vessző, hajlékony törzs, majd végül kiszáradt rönk.
Nem kell részekre bontani ahhoz, hogy megismerd.
A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. Akárcsak te, kis emberpalántám.
Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal,
örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít.
De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az
aggastyán.
Hanem az vagy, aki beteljesedik.
És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban.
És körülötted minden örökkévalóvá lesz.
Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelemesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége.
Az idő nem homokóra, amelynek homokja
lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt."




Antoine de Saint-Exupéry: Citadella - részlet
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Dsida Jenő: Az én kérésem
  2008-05-30 11:20:36, péntek
 
  Dsida Jenő: Az én kérésem
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immáron tudom, hogy nem maradhatnak itt.
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,-
Az élet erre lassan megtanít.

Mert mi az élet? Percek rohanása;
fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.

Illatos szirmok, zöldelő levélkék!
A vihar szárnyán mindez elrepül,
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég.
Ott áll a kert siváran, egyedül.

Én nem számítok semmi kegyelemre,
Énfelettem is végigzúg a szél,
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél.

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki panaszt,
De most szívemnek még egy vágya volna,
S ha jó az Isten, meghallgatja azt:

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;

Tépjék szirmait egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Jézus Szívének ünnepe
  2008-05-30 09:46:09, péntek
 
  Évközi idő, Jézus Szentséges Szívének ünnepe

Mtörv 7, 6-11
Ismerd fel, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten!

1Jn 4, 7-16
Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.

Mt 11, 25-30
Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!

Jézus szívének ünnepe az Isten szeretetének ünnepe. Felismerjük életünkben Isten szeretetét, működését, kegyelmeit, amelyekkel megerősít mindennapi feladatainkban.



A SZENTSÉGES SZÍV ÜNNEPE


1989 május

Jézus Szentséges Szíve?

Én vagyok. Szentséges Szívem ma minden nemzetet hív; hogy hallgasson hangomra: Szeretet vagyok. Béke vagyok. Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Nincs más oltalomhely lelketek megmentésére, csak az én Szentséges Szívem . Leányom, írd le velem azt az imát, amelyet múlt évben diktáltam neked.

Ó Jézusom Szentséges Szíve,
taníts meg engem útjaidra,
Jézusom Szentséges Szíve,
vezess engem a tisztaság útján!
Tarts távol engem a gonosztól,
és ne adj át akaratának!
Jézusom Szentséges Szíve,
légy az én védelmező sziklám,
mert Te vagy az én menedékem.
Engedd, hogy a Te szereteted és békéd
vezessen és őrizzen engem!
Ámen.

SZENT III. FERDINÁND király

Link

SZENT JOHANNA -- JEANNE D'ARC

Link
 
 
0 komment , kategória:  vallás  
Ajándékfácska
  2008-05-29 11:03:13, csütörtök
 
  AJÁNDÉKFÁCSKA
Egyszer, valamikor régen, mikor még Isten angyalkái lent jártak a földön, történt, hogy egy szép, nagy kertben hangos sóhajtozás támadt. Egy égszínkék szeme, napsugárhajú angyalka éppen arra járt, és megkérdezte:
- Ugyan ki sóhajtozik akkorákat?
A kopár fák - mert télidőben történt - nyújtózni kezdtek. Megrecsegtették üres ágaikat.
-Mi vagyunk, édes kis angyalka. - Na és mi a kívánságtok?
Egyszerre száz fácska kiáltott feléje:
- Szépek akarunk lenni! Szépek!
- Friss zöld köntöst akarok, és rügyező bimbócskákat! - rendelkezett az egyik.
- Én hófehér virágokat szeretnék himbálni az ágaimon. De olyan könnyűek legyenek, mint a nyári ég opálos felhőcskéi, nehogy roskadoznom kelljen alattuk! - mondta a másik.
- Én is virágokat kérek, olyan rózsaszínűeket, mint a hajnalhasadás az égen! - tolakodott az angyalka elé a harmadik fácska.
- És kinek akartok ennyire tetszeni? - kérdezte csodálkozva az angyal.
- A napsugárnak, hogy aranyos uszályát ránk terítse. A színes szárnyú pilléknek, hogy körüllengjenek bennünket. A kis éneklő madaraknak, hogy csodálkozzanak, és irigyeljenek.
Az angyalka fejét csóválta, de azért beleegyezőleg intett:
- Meglesz a kívánságtok.
Tovább ment, és tűlevelű törpefenyőcskét látott, hóval, zúzmarával borítottan.
- Hát te? - csodálkozott feléje. - Talán bizony semmit sem kívánsz, hogy ilyen csöndes vagy? Szomorúnak is látszol. Ugyan, mi bajod van?
A tűlevelű fácska halkan sóhajtott és előadta a bánatát.
- Kisleányka ment erre, megérintett, és hegyes tűleveleim felsebezték az ujjacskáját. Ezért bánkódom, jó kis angyal. Oh, ha jóvátehetném önkéntelenül elkövetett hibámat, és megajándékozhatnám őt valamivel! Síró arcocskája bizonyára mosolyra gyúlna megint. Igen, igen! Ajándékot szeretnék adni neki, és a többi kis gyermekeknek is, hagy nevessenek, kacagjanak! Az angyalka erre a kis törpefenyő mellé állott.
- És mondjad csak, fenyőfácskám, nem panaszolnád fel a terhet, ha teleaggatnám gyönge kis ágaidat?
- Oh, nem, nem, bármennyire is roskadoznék az ajándékok súlya alatt, szívesen vállalnám a terhet, csakhogy megörvendeztessem vele a gyermekeket.
Az angyalka erre könnyű mozdulattal kiemelte a földből a fácskát.
-Úgy hát gyere velem!
És vitte magával a mennyországba. Odafent éppen nagy sürgölődés, forgolódás volt. Az angyalkák ezüstös, aranyos papírosba diót, almát csomagoltak. Babákat fésülgettek, lovacskákat nyergeltek fel. Az angyalka eléjük állította a fácskát.
- Íme, nézzétek, mit hoztam! Ő a legszerényebb fácska. A többi mind csupán azért kívánt cifrálkodni, hogy irigyeljék, és gyönyörködjenek benne. Könnyűszárú fehér és rózsaszínű virágokat kértek, hogy szépek és díszesek legyenek. De terhet viselni nem akarnak. Csupán ez a szerény kis fácska ajánlkozott, hogy minden terhet szívesen vállal, csakhogy ajándékokat osztogathasson. Díszítsétek hát fel, kis testvéreim!
Nosza, rávetette magát az angyalsereg a fenyőcskére. Egyik aranyhajat szórt rá, másik ajándékokkal aggatta teli. Egy harmadik gyertyácskákat szúrt a levélkéibe. - Elbírod, nem túl sok? - kérdezte az angyal, aki felhozta őt a mennyországba. - Bírom, bírom. - felelte vígan a fácska. Oh, bárcsak annyi ajándékot vihetnék le, hogy minden kisgyermeknek jusson belőle!
Az angyalka erre két kezébe fogta a telerakott fácskát, és a Jóisten elé vitte. - Íme, édes, jó Istenem, itt van az ajándékfácska, melyről beszéltem. Megengeded, hogy levigyem a földre? - Vidd le, édes kis angyalom! - mondta a Jóisten, miközben megáldotta a fenyőfácskát, melyen egyszerre kigyúltak a gyertyák. Nagy fényesség áradt szét, és bevilágított mindent. Mire leértek a földre, éppen karácsony estéje volt. Midőn a főbbi fácskák látták a fényesen kigyúlt törpefenyőt, és a körülötte boldogan örvendező gyermekeket, megbánták, hogy csak szépek, díszesek akartak lenni, és hangosan felsóhajtottak. Az angyalka éppen lenézett a mennyországból, és mindjárt megkérdezte őket:
- Ugyan miért sóhajtoztok, hiszen mondtam, hogy megtesz a kívánságtok!
- Csakhogy mi is ajándékozni szeretnénk ám, mi is örömet akarunk szerezni a gyermekeknek!- kiáltottak fel a fácskák.
Az angyalka erre édesen elmosolyodott, és azt felelte:
- Örülök, hogy még jókor eszetekbe jutott, hogy a külső hivalkodás nem sokat ér, és igazi öröme csak annak van, aki másokat is örülni lát. Legyen meg a kívánságtok. Édes, zamatos gyümölcsöt fogtok hordozni ágaitokon, és megajándékozzátok vele a gyermekeket. Nos, meg vagytok így elégedve?
- Igen, igen! - ujjongtak a fácskák. És boldogan várták, mikor kerül rájuk a sor, hogy maguk körül örömet, jókedvet, vidám, kacajt teremtsenek
/ezo/
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Dsida Jenő: Ha valaki jönne ..
  2008-05-29 10:57:31, csütörtök
 
  Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Elmélkedés
  2008-05-29 10:22:07, csütörtök
 
  Jézus a jerikói vaknak nemcsak a testi, hanem a lelki vakságát is meggyógyította. Kérjük Jézust, óvjon meg minket a lelki vakságtól.

Elmélkedés:

Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy
kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak
hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást
nyerjenek. A bénák újra járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a
némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele?
Egyrészt azért, hogy a vak személyesen kimondhassa kérését. Ebből az
következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket.
Másrészt lehetőséget ad a gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus
gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak
hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
(Horváth István Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  vallás  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 105 
2008.04 2008. Május 2008.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 3231 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 85
  • e Hét: 1553
  • e Hónap: 5519
  • e Év: 118992
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.