Regisztráció  Belépés
lullu.blog.xfree.hu
Feel the fear and do it anyway. Lullu ^__^
1988.05.02
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Hírességek ágyában 8
  2008-06-23 20:30:55, hétfő
 
  Nehezen kapok levegőt, légszomj fojtogat. Mellkasomra mázsás kőként nehezedik a roppant víztömeg súlya, arcomat szorítja a búvármaszk, egy vékonyka hang nyüszítve hajtogatja rendületlenül a fejemben: ,,ki a vízből, ki a vízből".
Alighanem az életösztön lehet.
Mégis ellentmondok neki, próbálok nyugodt maradni és egy helyben lebegni. Vérem dermesztően hideg, hozzáhűlt a körülöttem lévő óceánhoz.
Szám ráfeszül az életet jelentő pipára, mohón szívom belőle a levegőt, s noha tudom, hogy van belőle bőven, mégsem tudok betelni vele, légzésem kapkodó, felszínes. Idegennek, nem ide valónak érzem magam és ez a tudat egyre növekszik bennem, beszippantja józanságom, pánikot olt a szívembe.

Kaito közelebb úszik hozzám, oly természetesen idomulva a környezetéhez, mintha eleve búvárruhában jött volna a világra, méteres békatalpakkal a lábán. Vizuális típus lévén nyomban magam elé vetítem az aprócska kisfiút, feszes fekete békajelmezben, nagy slattyogókkal, cumi helyett pipával a szájában. Már-már elmosolyodom, amikor újra megpillantom a csillogó testű ragadozót. Félelem kúszik babakék gondolataim közé, kétségbeesetten küzdök ellene.
Kaito mozgása lassú, de határozott, megfogja a kezemet, tekintetemet keresi, szavak nélkül próbál megnyugtatni, lábával nyugodtan tapossa a vizet. Pillantásom azonban a karcsú, torpedószerű sziluettre tapad, ami néhány perce lustán köröz körülöttünk. Mind szűkebb körben. Nem tudom levenni róla a szemem. Félelem fázlal.

Kaito kézen fog, együtt lebegünk-tempózunk a vízben, lassan felfelé haladva, a biztonságot jelentő csónak felé. Szemem sarkából látom a színpompás halakat, a lustán tovaúszó teknősöket, a fenéken derengő hullámárnyakat, mégsem tudok megnyugodni. Fura, mert minden olyan békésnek és nyugodtnak tűnik, ha nem gondolok a körülöttünk úszkáló cápára.
De gondolok. És szívem szerint teljes erőmből törnék a felszín felé, hogy mihamarabb a csónakhoz érjünk. Mennyi lehet? Talán tíz méter...
Uramisten, nevetségesen kevés, most mégis egy örökkévalóságnak tűnik, mire felérünk. Önkéntelenül sietnék felfelé.

Kaito keze a csuklómra szorul. Tekintete csillapít, nyugtat, higgadtságot, bátorságot sugároz belém. Mint annyiszor, most is célt ér. Sötét szemei foglyul ejtik ide-oda rebbenő tekintetem, és nem engedik. Belefeledkezem a bűvölő pillantásba, felrémlik előttem ugyanez a szempár dühösen, feszülten, mosolyogva és elvarázsoltan csillogva is. Látni vélem, hogyan pillantana arcomra, ha végre közel engedne magához és engedné megtörténni, amire mindketten vágyunk.

Ellágyulok a fejemben pergő vágyképektől, ölembe fájdalmasan nyilall a vágy, összerándulok tőle. Kaito arcában gyönyörködöm a maszkon keresztül, ajkai közé a pipa helyett számat, mellemet képzelem. Pulzusom tovább száguld, lehunyom a szemem, elragad a képzeletem.
Meztelen testünket látom összefonódni, száján át lélegzem, bőrünkön verítékfilm csillog, hajam csapzottan tapad nyakamba, ölemben robbanni készül a gyönyör. Tudom, hogy mi következik, mégis érzem, hogy vele ez más lesz, mint bármilyen eddig megélt kéj. Izmaim megfeszülnek, lélegzetemet visszafojtva várom a megváltó, magával ragadó élvezetet, némán suttogom nevét magamban.

Kaito ránt vissza a jelenbe, vállamat rázza, hátracsukló fejem alá nyúl. Nevemet ismétli, hangja éles, aggódó, nem érti, mi bajom, hanyatt fordít, a hajó felé húz.
Felpillantok, lebegő bárányfelhőket látok, mint megannyi vattapamacs ülnek a vakítókék égen, vízcseppek homályosítják a látásom.
Kaito a hajó létrájához úszik velem, tekintetéből aggódást olvasok ki, szólnék hozzá, de a pipa még a számban. Érte nyúlok, hogy kivegyem, de a kezem megdermed a mozdulat közben, ahogy megpillantom Kaito mögött a két uszonyt közeledni.
Hirtelen eszmélek a dermedtségből, mintha megelevenednék, a létráért nyúlok, villámgyorsan felkapaszkodom, Kaito sietve követ.
Néhány perc múlva már a hajó korlátjára támaszkodva figyeljük a hűvös-szép árnyakat, ahogy körülöttünk úszkálnak.

,,Hányan voltak?" - kérdezem nyögve, pillantásomat továbbra is a vízre szegezve. Kaito nem felel, részéről teljesen mindegy, megvonja a vállát és leveti palackját, majd lesegíti az enyémet is. Megfordulok, ahogy hátamról lekerül a súlyos tartály, az arcát nézem. Hajáról kósza vízcseppek szaladnak le, némelyik az orrán, szempilláján egyensúlyozik egy darabig, mielőtt a földre hullana. Elgyönyörködöm benne, és látszólag ő is ezt teszi. Csak remélem, hogy elmerengésemet a cápáktól való félelemnek tudja be, és nem kérdez rá az okára. Most sem csalódok benne. Megsimogatja az arcomat, hajamat, majd magához húz.
,,Daijoubu?" (minden rendben?) - kérdezi halkan, kezemet fogva.
Mosolyogva bólintok, hozzásimulok, szorosan megölelem, úgy súgom fülébe:
,,Arigato." (köszönöm)
Rámnevet, aztán a fejét csóválva elteszi a palackokat, majd beindítja a motort.

Semmi más dolgom nincs, mint átöltözni és élvezni a hajóutat. Törölközőt terítek a bőrülésekre, bikiniben heverek rá, félig ülő, félig fekvő helyzetben. A kecses fehér csónak hasítja a hullámokat, mögöttünk fehéren fodrozó vízfátylat kavar. A szél gyorsan szárítja a hajamat, bőrömet. Kaito-t nézem, ahogy vékony, hosszú, fehér nadrágjában, félmeztelenül a kormánynál áll és időnként rám pillant. Napszemüveg takarja szemét, de arcán a titokzatos félmosoly mindig elárulja, amikor engem néz. Nem beszélgetünk, már nincs szükségünk szavakra, érzéseink nyilvánvalóak. Mind a ketten ugyanazt akarjuk, de mégsem tudunk közeledni egymáshoz. Mintha megrekedtünk volna egy szinten, ahonnan képtelenek vagyunk továbblépni.

Felsóhajtok, tudván, hogy életem legnehezebb hódítása lesz ez a férfi. A tudat egyszerre bizserget és felhevít, kihívás és mindent feladás. Vele egy más élet vár, de hogy kész vagyok-e erre, azt nem tudom. Ölelnem, szeretnem kellene előbb, hogy magával ragadjon a most még csak fojtottan égő láng, hogy felperzselje bennem a kétségeket és kioltsa félelmeimet.
Kaito viszont fordítva gondolkozik. Ő tudja, mit akar és arra vár, hogy én is biztos legyek. Addig nem fog lépni, nem fog közelebb engedni magához. Hiába tudom az eszemmel és érzékelem minden ösztönömmel, megérzésemmel, minden gondolatommal, hogy ő az igazi, mégsem vagyok biztos magamban. Kétségek mardosnak, tartok a bizonytalantól, tartok magamtól, attól, hogy vajon elég erősek-e az érzéseim. Ki tudnék tartani mellette? Mi lesz, ha mindent feladok? Képes lennék egyáltalán új életet kezdeni? Egy férfiért? Még ha ő is az a férfi? Kérdések hada tör fel gondosan lezárt kis szelencéjéből, és én megpróbálom őket habozás nélkül visszazárni. Nem tudom a válaszokat rájuk, anélkül pedig csak állandó kín a jelenlétük.

Persze megpróbálhatnám Kaito-val is megbeszélni őket, de attól tartok, hogy ez nem a legjobb ötlet. Tőle aligha hallanék mást, mint amit már tudok. Soha nem akart befolyásolni, most sem tenné. Inkább lemondana rólam, mintsem hogy rám kényszerítse az akaratát, vagy adjon egy kis lökést.
Nem tudom, hogyan képes kontrollálni önmagát, hogyan képes távolságot tartani tőlem, tőlünk. Önfegyelme összezavar, újabb kétségeket szül. Bíznom kellene benne, tudom, és az életem bármikor a kezébe adnám, most mégis elbizonytalanodom, ha arra gondolok, hogy vajon az ő szerelme elég erős-e.

Eddig jutok a töprengésben, amikor a hajó lelassul, Kaito leállítja a motort. Kíváncsian pillantok körbe, de a csillámlóan kék tengeren kívül nem látok semmi különöset. Néhány hajó lebeg a horizonton, messze vannak, csak homályos kis fehér foltok a hatalmas kék vízszőnyegen. A part is látszik halványan, olyan álomszerű szépen, távoli, mégis elérhető közelségben.
Kaito mosolyogva lép hozzám, mellém ül, fejét hátrahajtja a bőrülés támlájára. Lágyan ringatózik alattunk a hajó, és én belefeledkezem Kaito arcának szépségébe. Szeretném ujjammal körberajzolni a száját, az orrát, arcát, szempilláit. Lehunyt szemmel pihen a napszemüveg mögött, nem akarom megzavarni, így halkan sóhajtva hátraejtem én is a fejem a támlára, és a felhőket bámulom.

Sóvárgásom tapintható, vágyam megfeszíti titokizmaimat, kihegyezi érzékeimet. Merengve nézem az eget, gondolatok cikáznak a fejemben, némelyik már-már a nyelvemre tódul és majdnem kimondom, de végül hallgatok, mígnem elhatározásra jutok.
Elkortyolom az italomat, Kaito mosolyogva figyeli, ahogy a poharat leviszem a fedélközbe, és újratöltve hozom vissza.
,,Nem lesz sok?" - kérdezi vigyorogva, leplezetlenül végigpillantva bikinibe bújtatott testemen, mielőtt tekintete megállapodik a kezemben tartott koktélospoháron.
Legcsábosabb mosolyomat villantom rá, majd belekortyolok az italba. Nem nyelem le, számban tartom a hűs nedűt. Egy pillanatig még hezitálok, de aztán félresöpröm aggályaimat és gátlásaimat. Nincs több játék, elég volt.
Kaito-hoz lépek, egyik kezemben a pohár, a másikkal vállára támaszkodom, az ölébe ülök. Tekintetét keresem a napszemüveg rejtekében, ahogy hozzáhajolok és szájon csókolom, ajkai közé folyatva a hűs Mojito-t. Az ital szinte égetően hideg, megborzongok, ahogy néhány cseppje a melleim között landol. Kaito-t meglepi a csókom, de leissza ajkaimról a nedűt, viszonozza nyelvem lassú, incselkedő tapogatózását, közben kezei a derekamra csúsznak, hátamat simogatják.

,,Hoztam neked is" - felelem mosolyogva az előbbi kérdésére, elválva néhány pillanatra ajkaitól, amíg újra belekortyolok a pohárba.
,,Kedves tőled" - válaszolja rekedten, finoman megmozdulva alattam, amitől nyomban érzem, hogy cseppet sem hagyja hidegen a tudat, hogy az ölében fészkelődöm.
Számban egy újabb korty koktél, Kaito ajkait hűsítem vele, belefeledkezem az ízébe, ujjaim a mellkasát cirógatják, érzem megfeszülő izmait, ahogy egyre hevesebben húz magára, magához. Vágya ölemhez simul, és én már nem tudom, hogy melyikünk teste lüktet jobban, követeli erősebben a másikat. Felnyögök, ahogy Kaito lenyalogatja a nyakamon csorgó koktél-cseppeket, majd elakad a lélegzetem, ahogy melleim között érzem a száját egy pillanatra, mielőtt újra ajkaimra tapadna.

Átölelem a nyakát, forró, meztelen mellkasához simulok, érezni akarom a bőrét a bőrömön. Zavar a bikinifelsőm, minden, ami köztünk áll és hátráltat. Mégsem tudok hátranyúlni, Kaito megelőz. Ereimben tüzes magmaként kering a vérem, minden érintésére megremegek, ahogy kikapcsolja a felsőmet és végigsimít hátam meztelen bőrén, mielőtt lehúzná vállamról a pántokat. Egy pillanatig csak néz, arcán sosem látott kifejezés, majd ujjai a vállamat, kulcscsontomat simítják. Reszketve várom, hogy megérintse ágaskodó melleimet, de futó rebbenés csupán melleim oldalán-alján, mielőtt magához húz. Csókja részegítő, magával ragadó, sosem tapasztalt csodát nyújt. Fogai, nyelve, ajkai olyan csodásan ismerősek, mintha ezer éve egymásra találtunk volna már. Minden mozdulata összhangban van az enyémmel, minden érzésem tükröződik a szemében.
,,Kívánlak" - nyögöm fojtottan, kéjért remegve fülébe, majd nyakát csókolom, fülcimpáját kóstolom.

Kaito egy pillanatra felhagy vállam csókolgatásával, majd amikor folytatja, csókjait hevesebbnek és mohóbbnak érzem, mint eddig bármikor.
Képtelen vagyok gondolkodni, egyszerűen megszűnik mindent körülöttünk, semmi mást nem látok és nem érzek, csak a bíborvörösen égő vágyat lehunyt szemeim mögött, ahogy Kaito a szája végre mellemen kalandozik. Sóhajtanék, de nem jön ki hang a torkomon, Kaito pedig szívem minden dobbanását ajkain érzi, ahogy szájába vonja hegyesen meredező mellbimbómat. Nyögésem távoli, nem-evilági gyönyör fakasztotta, tudatom messze száguld, testem remegve könyörgi a kéjt.

Hajába túrok, szorítom a fekete tincseket, nem engedem, ha az életem múlna is rajta. Ölemet az övéhez préselem, érzem duzzadó vágyát, szikrázó szenvedélyét. Érinteni, kóstolni akarom, testembe fogadni, eggyé válni vele, és a vágy elnyom minden mást. Lenyúlok, a nadrágon keresztül simogatom férfiasságát, hallom sóhaját a mellemen, mielőtt nyelve újra a végletekig korbácsolná érzékeimet. Vakon tapogatom a cipzárt a fehér nadrágon, ki kell vennem, meg kell fognom, muszáj érintenem!
Kaito elhalóan nyög valamit, ahogy ujjaim végre érzékeny, meztelen bőrét érintik, de nem figyelek rá, most képtelen vagyok, érzékeimet leköti a kezembe simuló, forrón lüktető hús. Végigsimítok rajta, bőröm, ujjaim, finoman cirógató körmeim látnak szemem helyett, amit szorosra zár a gerincemen futó gyönyör, ahogy Kaito találékony játékossággal tovább szívja, nyalogatja melleimet, nyakamat, hasamat.

Szeretném számban, nyelvemen érezni a finoman előbuggyanó kéjcseppeket, melyek ujjaimat balzsamozzák, de nem tudok mozdulni, gúzsba köt a gyönyör és a vágy kínzó kettőse, testem-lelkem tálcán kínálom az alattam ülő férfinak, aki most sem hagy cserben. Magához húz, csókja égeti az ajkaimat, felolvadok benne. Érzem a kezét, ahogy félretolja öléről az enyémet, s már tiltakoznék, amikor félrehúzza a bikini alsómat, hogy utat találjon rejtett barlangomhoz.
Lágyan simít végig nedves kelyhemen, majd finoman megemel, és nyílásomhoz illeszti mereven ágaskodó vágyát. Érzem makkját testem remegő bejáratához nyomódni, megfeszülő testtel várom a behatolást, minden porcikám egyesülésért esdekel, érezni akarom magamban, végre szárnyalni vele, nedveim már rajta csorognak, mégsem mozdul.

Kaito az arcomat nézi, s hiába ismerem évek óta, mégis meglep, amit most látok a szemében. Belefeledkezem egy pillanatra, szemérmetlenül gyönyörködöm benne, tekintetem az övébe olvad, szemét, pupilláját, pillái rebbenését figyelem, ahogy lassan ráereszkedem dárdájára.
Mozdulatlanul ülök egy percig, élvezem a bennem pulzáló hímtagot, élvezem a derekamat szorító kezeket, Kaito hitetlenkedő tekintetét, az alattunk ringó hajó finom mozgását. Lehunyom a szemem, átadom magam a tökéletességnek, már nem érdekel semmi más, csak a velem szeretkező férfi, aki lassan mozdul, éppoly megilletődve, miként én tettem. Felveszem medencéje lágy ritmusát, ajkam visszatalál az övére, száját falom, képtelenség betelni az ízével, puhaságával, gyengéd határozottságával. Csókunk mind hevesebb, ahogy minden lökés a testemben egyre közelebb sodor a beteljesüléshez. Szivárvány szikrázik bennem, megmerülök ezerféle színében, ahogy megszűnik a külvilág és fájdalmasan hirtelen csap le a gyönyör az ölemben, megfeszítve minden izmomat, minden idegszálamat. Végigsöpör gerincemen, gyomromat, szívemet szorítja édes kínnal, hogy végül megsemmisítse minden ellenállásom, minden kételyem és perzselő tűzként forrósítsa belsőmet, ahogy égető hullámokban elönti barlangom.

Fogaim Kaito alsó ajkába mélyednek, elragad a kéj, és ő viszontcsókol, szelíden ölel, ahogy gyönyöre testembe robban. Ringatózik velem a világ, ringatózik bennem a szerelem. Kaito hátraejtett fejjel, némán élvez, csukott szemmel is látom gyönyörét, engem is gyönyörködtet, majd erőm fogytával megadóan, mindent feladva hajtom a fejem a vállára, nem akarom, hogy kihúzódjon belőlem, nem akarom, hogy vége legyen.

Percek vagy órák telnek el, mire feleszmélek. Még mindig Kaito ölében ülök, meztelen mellkasára borulva, fejem a vállán. Érzem, ahogy a hajamat simogatja, hullámos fürtjeimmel játszik. Hirtelen rémisztő erővel tör rám a boldog elégedettség érzése, és én megrettenek erejétől, kiszolgáltatottságomtól. Felpillantok a szívemnek oly kedves arcra, ismerős vonásait most még tovább szépítette az érzés, amit együtt éltünk meg. Elgyönyörködnék benne az idők végezetéig, mégis szemét figyelem, és vérem lassan gleccserré hűl ereimben, fázni kezdek.
Mert hiába mosolyog rám kedvesen, a szeme nem hazudik, elárul mindent, és a benne dúló vihar felkavar engem is, nem tudok tisztán gondolkodni.

Zavartan emelkedem ülő helyzetbe, pillantásom rajtakapottan csapong arcán, mellkasán. Kaito az arcomat figyeli, így lepleznem kell ezernyi kérdésem, kételyem, s megpróbálom elkerülni a sötét, fürkésző pillantást. Ő sem erőlteti a beszélgetést, pedig bőven lenne mit megvitatni. Ha ő is ugyanazt érezte, mint én. Ha neki is ugyanolyan fontos, mint nekem. De nem úgy tűnik. Szemében zavartságot, bűnbánatot, szomorúságot látok. Elszorul a szívem. Fájdalom keseríti a megélt kéj édes ízét.
Szavakat, mondatokat fogalmazok, végül persze nem mondom ki egyiket sem. Szájon csókolom Kaito-t, majd felállok, kezemmel sután takarom majdnem-meztelenségem. Arca elkomorul, már nem mosolyog. Néhány mozdulattal rendbe teszi magát, míg én lebotorkálok a hajó fedélközébe.

Hiába próbálom elfojtani a feltörni készülő kétségbeesést, és visszanyerni hűvös nyugalmamat, a combjaimon hűlő gyönyörmáz emlékeztet a megélt csodára.
Lezuhanyozom, lemosom magamról együttlétünk emlékét, megpróbálok higgadt maradni, nem gondolni Kaito szomorú, csalódott tekintetére, mégis minduntalan magam előtt látom.
Érzem, ahogy a hajó finom rándulással megindul. Nem sietek az öltözéssel, mégis túl hamar találom magam a fedélzeten.
Kaito a kormány mögött, napszemüvege újra az arcán, elrejti tekintetét, érzéseit. Rám mosolyog, majd közelebb invitál. Maga elé állít, együtt kormányzunk, és noha szeretek hajót vezetni, most mégsem ez érdekel, hanem a mögöttem álló férfi, aki kínosan ügyel arra, hogy ne lépjen túl közel hozzám. Csalódottság mar belém, fájó sebet hagy. Nem gondolok rá, nem engedem, hogy fájjon, nem engedem, hogy lássa.

Lelkesen kormányzok, mintha ennél jobbat el sem tudnék képzelni. Hajamat fülem mögé simítom, Kaito keze egy pillanatra a derekamra téved, ahogy ellép mellőlem, hogy ő is rendbetegye magát odalent.
Egy perccel később már egyedül vagyok, a part felé irányítom a hajót, tudatosan nem nézek a bőr ülésekre, amik látták lopott, tiltott gyönyörünket. Szándékosan nem idézem fel érintését, csókjai ízét. Nem kutatom némasága, tartózkodása okát, nem akarom tudni.
Akkor talán nem fáj.
Dehogynem.

Kaito hamar végez, így a kikötői manőverezést nem nekem kell végrehajtanom. Amint kikötünk, leszökkenek a hajóról. A megcsörrenő telefon ment meg a várakozás idegtépő perceitől, míg Kaito vált néhány szót a kikötőmesterrel. A kocsikulcs nálam, így az autó felé indulok, kinyitogatom az ajtókat, hogy kicsit átszellőzzön a tapintható forróságtól. Közben megosztom figyelmemet a telefonban csacsogó Sheila és a forró kaszni között. Egyik sem köt le különösebben. A közelgő férfit nézem, vajszínű nadrágját, nyitott inge alól kivillanó mellkasát. Elfordulok, mert a szívverésem kritikussá kezd válni, ha sokáig nézem. Sebaj, így az íze és a tapintása rémlik fel bennem. Lassan jöhet a szívmasszázs.

Kaito a lehető legtermészetesebben viselkedik, beültet a kocsiba, rámcsukja az ajtót, beszáll a kormány mögé és indít. Elpepecsel a légkondival, ilyen-olyan levegőbefúvókat állítgat. Gondolom remekül elszórakozik a kocsi kínálta ezernyi műszaki berendezéssel. Mindez engem totálisan hidegen hagy, egy gombnyomással leengedem az ablakot, sóhajtva búcsúzom Sheila-tól. Azt sem tudom, mit beszéltünk, gondolataim messze járnak. Rémlik, mintha sínre raktunk volna egy találkát, de nem esküdnék meg rá.

Kaito rosszallóan pillant felém, nyilván nem tetszik neki, hogy míg ő hűti a kocsit, én melegítem. Különösebben nem izgatom emiatt, mennyei élvezet lesz beszippantani a sós tengeri levegőt, ahogy kiérünk a kikötő parkolójából, és a part menti úton suhanunk majd.
A hazaút némaságban telik, Kaito-t szemmel láthatóan teljesen leköti a vezetés, engem meg a panorámázás. A feszültség tapintható, de persze egyikünk sem töri meg. Én tőle várom az első lépést, ő meg gondolom tőlem, ami kicsit érthetetlen számomra. Felsóhajtok. Talán kicsit hangosabban és teátrálisabban, mint kellene.
Kaito halvány mosolya igazolja, hogy figyel ő, nagyon is.
Sőt. Hangja meglepetésként ér, nem számítottam rá, hogy megszólal:

,,Beszélnünk kell, Liz" - kezdi, és nekem kocsonyásodni kezdenek az izmaim. - Ez nem hangzik túl jól - fut át az agyamon, de megjegyzésemet megtartom magamnak. Kaito rám pillant, majd kíváncsi tekintetemet látva inkább az útra koncentrál, úgy folytatja:
,,Japánba kell utaznom" - mondja. Így, egyszerűen. - Ennyi? - gondolom megkönnyebbülten, elhessintve az alattomosan előkúszó bizonytalanságot és társait.
Már-már vidáman cseng kérdésem:
,,Jó, ez remek. Mikor indulunk?" - fordulok felé, és amikor rámpillant, egy világ omlik bennem össze.
Már azelőtt tudom, hogy kimondaná. Végül persze hallanom kell:
,,Egyedül megyek." - szól halkan, hangja nem remeg meg, szenvtelen marad, üres, kifejezéstelen. Szavai egy darabig a levegőben vibrálnak, majd hallani vélem, ahogy megroppan bennem valami, ezernyi darabra törve hullik a semmibe. Egy pillanatig arcélét nézem, magamban azért könyörgök, hogy nevessen rám és borzoljon a hajamba, hiszen csak viccelt, évek óta vele tartok mindig Japánba, de semmi ilyen nem történik. Kaito komolyan beszél. Elutazik. Nélkülem.

Az út felé fordulok, szólni szeretnék. Valami lazát, frappánsat, könnyedén odavethetőt. Semmi nem jut az eszembe.
,,Rendben" - felelem végül, ügyelve hangom színtelenségére. Nem vagyok benne biztos, hogy annyira meggyőző vagyok, mint amennyire szeretnék, mégis makacsul ragaszkodom hozzá, hogy ne láthassa fájdalmam.
"Nem akarom, hogy félreérts, ennek semmi köze ahhoz, ami történt..." - kezdi, és én nem tudom uralni a feltörő már-már hisztérikus nevetésemet. Megalázónak érzem, ha magyarázkodni kezd.
,,Hát persze..." - vágok a szavába - ,,Ne is folytasd. Menned kell, mész. Ennyi. Mikor indulsz?" - kérdezem, talán kicsit élesebben, mint kellene.
Kaito az arcomat nézi, majd lassan, kimérten válaszol:
,,Pár nap múlva" - hangjától jéghegyek szörföznek a hátamon. Hidegsége megdermeszt... Hová lett a tűz belőle? Hová lett a mindent felégető szenvedélye, amivel ölelt?! Nem játszhatta meg, az valódi volt, de most sem játszik... Nem értem...
Bólintok, hang úgysem jönne ki a torkomon.
,,2-3 hét mindössze. Utána visszajövök." - folytatja halkan, nyugodtan. - ,,Úgysem árt most, ha kicsit átgondoljuk a dolgokat" - teszi még hozzá és én hitetlenkedve bámulok rá. Hová lett a férfi, akit nemrég szerettem? Ki ez az idegen?!

Kérdéseimet persze megtartom magamnak, Kaito mindössze kurta bólintásomat látja. Legyen, ahogy akarja. Könyörögni nem fogok neki, annál erősebb bennem a büszkeség.
Kibámulok az ablakon, beszívom a sós, meleg tengeri levegőt, most mégsem gyönyörködtet, szinte el sem jut a tudatomig. Megbénít a veszteség, megrémít a véglegesség réme. Jobbnak látom uralkodni fel-fellobbanó dühkitörésemen. Soha életemben nem volt még ilyen nehéz nyugodtnak látszanom. Felemészti minden energiámat, hogy fenntartsam a látszatot, míg hazaérünk.
Szinte kimenekülök a kocsiból, ahogy megérkezünk. Egyenesen az emeletre megyek, az ajtót kulcsra zárom, az ágyra vetem magam. Hanyatt fordulok, sírni szeretnék, de nem tudok. Üresnek, kifosztottnak érzem magam. Megkísérlem előhívni emlékképeimet a hajóról, de gyomrom nyomban összeszorul, szívem felkúszik a torkomba, fájdalom szövi egyre szorosabbra gyűrűjét a mellkasomban. Visszazárom hát a csodaképeket emléktáram eldugott fiókjába, képzeletben le is lakatolom, és messzire hajítom a kulcsot.

Lényem egyik fele nyomban keresni kezdi, térden csúszva kutat utána, remegő kézzel tapogatózik. Másik felem viszont peckesen, dölyfösen áll, csípőre tett kézzel, felhúzott szemöldökkel figyeli meghasonlott másik felét, enyhe lenézéssel, megvetéssel tekintetében. Lehunyom a szemem, nem vagyok kíváncsi a lényemen osztozó lizbeth-ek műsorára.
A telefon csörgése zavar meg a tudathasadásos állapotban, valahol mellettem zümmög az ágyon. Megkeresem, belesóhajtok. Hangom nem rejtegeti világfájdalmamat.
Kedves ismerős a túloldalon, magas, jóképű férfi, mostanában felkapott, keresett színész, Eric Bana. Nekem mégis inkább illata, borostájának karcoló érintése, karjainak erős szorítása ugrik be azonnal, ahogy meghallom mély hangját. Vidám és jókedvű, érdeklődő és évelődő, megjátszom hát, hogy mennyire örülök a hívásának. Hamar a tárgyra tér, este filmpremier, el kellene kísérnem. Utána pedig hazakísérhetném, ha van kedvem.
Éppen erre vágyom...-fut át az agyamon keserűen, de nem mondom ki, csak sóhajtok. Eric nevetve incselkedik velem, megmosolyogtat, enyhíti bánatom. Néhány perc után igent mondok neki.

Elképzelem, hogy Kaito mit szólna mindehhez, de gyorsan elhessentem a gondolatot. Elvégre most tett lapátra, nyomban az után, hogy szeretkeztünk.
Dacom és sértettségem túlnő a higgadt, nyugodt gondolkodáson.
Estig már nincs sok idő, mégsem szólok Kaito-nak, feltett szándékom, hogy egyedül megyek. Gyorsan zuhanyozom, bőröm sima és bársonyos, a testápoló megteszi, amit kell, testem felforrósodik, de lelkem nem szárnyal most vele. Szívem helyén jéghideg kő, nem érint meg a készülődés izgalma.
Vékony pántos, fekete koktélruhát húzok, színe megy a hangulatomhoz. Hajam lazán feltűzöm, néhány tincs játékosan kunkorodik nyakamba, mégsem ezt látom a tükörben, hanem Kaito-t, ahogy végigcsókolja vállaimat, nyakamat. Dermedten állok, majd dühösen elkapom a tekintetem a tükörről. Tűsarkúba bújok, apró táskába hajítom a telefont, rúzst, apróságokat.
Nem lopakodok, de nem is csapok nagy zajt, ahogy lemegyek a lépcsőn. Nem bánnám, ha észrevétlenül elmehetnék, de a nappaliba érve Kaito-t előcsalja tűsarkúm kopogásának hangja. Éppen kilép a szobájából, amikor elmegyek az ajtaja előtt. Óhatatlanul is látom az ágyán a sporttáskát, mellette a ruháit. Máris csomagol. Megszédülök a csalódottságtól, mégsem állok meg, egyenesen az előszobába megyek, igyekszem nem mutatni kínomat.

,,Hová mész?" - kérdezi meglepetten, miközben tetőtől-talpig végigmér.
,,Találkozóm van" - felelem kurtán, a kocsikulcsot keresve. Kerülöm a pillantását.
,,Egy perc és elkészülök" - mondja, hangja dermesztően hideg és idegen. Már fordulna vissza a szobájába, hogy átöltözzön, de egyáltalán nem akarom, hogy elkísérjen.
,,Nem. Egyedül megyek." - hangom határozottsága engem is meglep, és noha nem tudatosan használom nem sokkal ezelőtti szavait, mégis felér egy arculcsapással.
Kaito csodálkozva néz rám, nem látok rajta haragot, inkább mérhetetlen csalódottságot és szomorúságot.
Megvan a kulcs, indulni készülök.
,,Félreérted, Liz." - szól halkan utánam, hangja most a régi, fájdalom bujkál benne. Letörten áll, zsebredugott kézzel és én legszívesebben megölelném, de persze nem mozdulok. - ,,Arimaszen mondai" (nincs baj) - teszi még hozzá, de ezt nehezen hiszem.
,,Hai so des" (igen, egyetértek) - felelem szinte azonnal, majd kicsit elbizonytalanodva folytatom:
,,Dewa mata atode" (később találkozunk) - nyögöm még, majd kimenekülök az ajtón. Képtelen lennék a kifogásokat hallgatni, ahogy arra is, hogy elkísérjen ma este és vele legyek.
Beszállok a kocsiba, látom Kaito alakját az ajtó előtt, ahogy követi tekintetével a kocsit, amíg ki nem fordulok a kapun.

Jól tudom, hogy ezzel a tettemmel megszegtem az összes köztünk lévő szabályt, csúnyán megsértve egyezségünket, ami a védelmemet illeti. Sovány mentség, hogy a délután történtek alapvetően megváltoztatták a helyzetet. Bármennyire is szeretnék másra gondolni, képtelen vagyok kiverni a fejemből Kaito-t.
Indiszponáltságom meglátszik a vezetésemen is, kétszer is eltévedek, egyszer pedig pusztán a szerencse ment meg egy ütközéstől, amikor nem veszem észre a piros lámpát. Szerencsére őrangyal-seregek vigyázzák lépteim, így épségben érkezem meg a premier helyszínétől alig pár saroknyira lévő étterembe, ahol Eric már vár.

Jóképű, sármos, vonzó, mint mindig. Mégsem mozdul meg bennem semmi, ahogy arcon csókol és bókolni kezd. Kedvesen mosolygok, beszélgetünk, de hiányzik a varázs, hiányzik a sugárzás, az a kis plusz, amitől a férfiak megfordulnak utánam az utcán, és nem tudnak ellenállni. Szerencsére Eric nagyon készült a ma estére, így őt nem kell csábítgatnom, de ez nem könnyíti meg a helyzetem, hiszen saját magamat sem tudom így elvarázsolni. Gondolataim lépten-nyomon elkalandoznak, szerencsére Eric rugalmasan kezeli mindezt.
Vacsora után limuzin vár ránk az étterem mögött és egyenesen a premiernek helyet adó mozihoz visz minket.

Minden a szokásos módon zajlik, vakuk villognak, Eric magabiztos, élvezi a csillogást, mosolya elkápráztatja a női rajongókat. Csupáncsak rám nézve hatástalan. Én más mosolyát látom magam előtt, arra szomjazom, és a vágy olyan erős, hogy magam is meglepődök tőle.
Tovarepül a bemutató és az azt követő parti, nem sok mindent tudok felidézni a filmből, de biztosítom Eric-et, hogy nagyon tetszett a játéka.
Elgondolkozva nézi az arcomat, majd kézen fog és a hátsó ajtón át kiosonunk a tiszteletére adott partiról. Eric gyorsan leinti az első taxit és már úton is vagyunk hozzá.
Igyekszem összeszedni a gondolataimat és a mellettem ülő férfire koncentrálni, őt kívánni. Csábosan a combjára simítom a tenyeremet, megnedvesítem az ajkaim, mielőtt megcsókolom. Szája finoman válaszol, nyelve könnyedén siklik számba, keze a combom belső oldalát simogatja.

Beszívom arcszesze illatát, kellemes, férfias illat, felcsigázza érdeklődésem, de furcsa módon bűntudat keveredik az izgalomba. Felkavar, feldühít, összezavar. Eric nyaka köré fonom a karjaim, csókomba sűrítem mindösszes érzésem. Meglepi a heves roham, de cseppet sem tiltakozik, vadul csókol vissza, borostája nyomán ég a szám környéke, de ez csak fokozza elszántságomat.
Eric keze a mellemre simul, ölébe ülök a hátsó ülésen, lábam között már érzem az merev péniszt.
Nem akarok arra gondolni, hogy ugyanígy ültem Kaito ölében. Nem akarok emlékezni ágaskodó vágyára, nem akarom tudni, hogy amit most érzek, az nem az övé. Nem akarom kinyitni a szemem és meglátni, hogy másik férfit ölelek, nem akarom látni, hogy ő nincs itt.
Mégis megteszem. Eric barna szemét bűvölöm, csípőmet finoman mozgatom rajta, elhúzódok tőle, éppen csak annyira, hogy meglássam végre benne a férfit, felfedezzem varázsát és átadjam magam neki.
Amikor végre megtörténik, már nem találnak rám a kétségeim, megszűnik minden más, csak az alattam ülő férfit látom, rá figyelek. Győz a profizmus.

Láthatóan jól esik neki, így nem tiltakozik, amikor visszaülök mellé az ülésre és finoman lehúzom a cipzárt a nadrágján. Valósággal kezembe ugrik merev szerszáma, ujjaim körülzárják, cirógatják. Eric hátraejti a fejét a támlára, és felsóhajt, amikor ölére hajolok, és számba veszem ékességét. Körbenyalom a feszülő makkot, nyelvem könnyedén rátalál a végén egyensúlyozó kéjcseppekre, lenyalogatom őket, különlegesen lágy íze most is felkorbácsolja a vágyamat.

Óvatosan, fogaimra vigyázva veszem a számba a rúdját, lassan kezdek bólogatni rajta, mind erősebben szívogatva, szopogatva. Egyre forróbbnak érzem az ajkaim közt ki-be mozgó szerszámot, nem tudom, hogy a szám is vele melegszik-e, de bőröm felhevül, a jól ismert vanília és lótusz illat megtölti a taxi belsejét.
Nem törődöm a sofőrrel, sem a forgalommal, az egyetlen dolog, ami most érdekel a lüktető fallosz a számban, ahogy nyelvemen siklik, ahogy ajkaim közé szorítom, ahogy kiszívogatom belőle a gyöngyöző előnedveket. Vágyam elragad engem is, nem nyújtom sokáig az élvezeteket, engedem, hogy a torkomra csússzon a kemény hús, majd néhány nyeléssel a végsőkig emelem gyönyörét. Erik keze már régóta a fejemen, most belemarkol hajamba, amikor testét megrázza az orgazmus és torkomba lövi forró krémje első adagját.
Megvárom az első néhány hullámot, mohón nyelem le a tejfehér nedveket, majd finoman kijjebb engedem torkomból, hogy ízét is élvezhessem. Minden hátralévő rándulásnál erősen megszívom, majd nyomban le is nyelem friss, meleg ondóját.

Keze szorításán érzem, ahogy gyönyöre alábbhagy. Ujjai most simogatják a hajamat, tarkómat, amíg én alaposan körbenyalogatom újra az arcomhoz simuló falloszt. Nem hagyok rajta egyetlen cseppet sem lecsorogni, az utolsókat is felitatom nyelvemmel, majd érzéki, pillekönnyű búcsúcsókot lehelek rá, mielőtt visszasegíteném a nadrágjába.
Eric hálásan néz rám, magához húz, szájon csókol, mit sem törődve a taxis rosszalló pillantásával a tükörben.
Eric lakásáig nem esik sok szó köztünk, visszaülök az ölébe, lábaim féloldalasan az egyik oldalon, s elmerülünk egymás szájában, most már nyugodtabban, jobban kiélvezve a csókok sokféleségét, a borzongató érintések intimitását. Kezei vándorolnak meg-megfeszülő testemen, hol melleimet simítják, hogy fenekem alatt érzem melegüket. Combjaim engedelmesen nyílnak szét, amikor ujjai kíváncsian arra vándorolnak.

Végigsimít a nedveimtől ázott éjfekete tangán, ami nem sok mindent hagy rejtve előtte. Finoman, már-már szemérmesen érinti ajkaimat, keresi remegő csiklómat. Nyakába fojtom sóhajomat, ahogy középső ujja utat talál testembe, és lassan belémcsúsztatja. Vágyam tagadhatatlan előtte, nedveim a fenekemen csorognak, foltot hagynak ruhámon, talán a nadrágján is. Illatom elbűvöl mindkettőnket, sőt, néha a szemem sarkából látom, hogy a sofőr is egyre gyakrabban kényszerül igazgatni magát.
Eric nyelve végigsiklik a fülem mögötti érzékeny, bársonyos bőrön, amitől tetőtől talpig ellep a libabőr, egyre jobban kívánom a testemet kóstolgató férfit. Kihúzza belőlem az ujját, számhoz tartja és én mohón, élvezettel nyalogatom le nedveimet róla.
Eric eszmél előbb, hogy megállt a taxi és a sofőr minket néz a visszapillantó tükörből. Elvigyorodik, ahogy Eric előrenyújt egy bankjegyet.

,,Inkább nézném még." - mondja rekedten, de Eric pillantása beléfojtja a szót, elveszi a pént.
Eric kiszáll a kocsiból, majd kisegít engem is, elegáns épület előtt állunk, a tetőn van a lakása.
Hosszú az út a liftben, de a kamerákra való tekintettel csak állunk egymás mellett, senki nem láthatja, amint a félig mögöttem álló Eric takarásban lévő keze fenekemet simogatja, finoman becsúszva a vágatomba, hogy popsim szűk bejáratát is felfedezze.
Alig várom, hogy kiszabaduljunk a liftből. Hevesen csókolózva jutunk el a lakásáig, belöki az ajtót, bependerít, majd ragadozó tekintettel jön utánam. Az ajtót lábbal hajtja be, majd értem nyúl, magához húz, és belefeledkezünk egy újabb érzékkápráztató csókba. Szája tovább vándorol a nyakamra, meztelen vállamra. Fogával húzza le ruhám pántját, majd az elrejtett cipzár sem marad titokban előtte.

Alaposan szemügyre veszi meztelen testemet, mielőtt lehúzza rólam a tangát is és felkap, hogy karjaiban az ágyába vigyen.
Nincs időm körbepillantani a hálószobában, ahogy az ágyra ejt, nyomban lábaim közé fúrja a fejét. Előbb combom nedves, belső oldalát nyalogatja, amin szemérmetlenül végigcsorog a vágyamról árulkodó nedv, finom mázzal vonva be selymes bőrömet. Majd eléri kitárulkozó, kéjért sóvárgó ölem, és elakad a szavam, amikor nyelve végigszánt rajtam. Az ágytakarót markolom, hátrafeszítem a fejem, ahogy behatol barlangomba, majd nyomban visszavonulva csiklómat kezdje szopogatni. Halkan nyögdécselek, nyelve üteme újratanítja velem a gyönyört, levegő után kapkodok, ahogy finoman fogai között tartja gyönyörpontom, hogy nyelvével ingerelje tovább. Villámcsapásként ér a kéj, egész testem beleremeg, ahogy Eric ujjai utat törnek a hüvelyembe, hogy feloldják a feszült várakozást. Kezét elöntik nedveim, ujjait most lassan, érzékien mozgatja, megvárja, míg a gyötrően erős gyönyör elcsitul felizgatott testemben.

Közben érzékien simogat, ajkait most csípőcsontomon érzem, belenyal köldökömbe is, féltőn, óvón simítja reszkető combjaim, megvárja, míg visszatalálok hozzá.
Felemelem a fejem, segíteni szeretnék neki levetkőzni, hogy meztelen teste végre az enyémre simuljon, hogy betöltse az űrt, amit érzek, de nadrágja már a földön, ingét is levette már. Együtt simogatjuk le az alsónadrágot róla, játékosan megnyalintom ágaskodó farkát, de nem enged ott hosszasan időzni.
Hanyatt fektet az ágyon, felnyomja térdeimet, úgy hatol belém, hogy közben nézi, miként nyeli el kéjsóvár barlangom büszkén előre ágaskodó szerszámát. Felsóhajtok, ahogy belémcsusszan a merev rúd, kitölti testemet, bársonyos keménysége kényezteti érzékeimet.
Eric csókjai mint megannyi apró szikrázó tüzijáték perzselik bőrömet, lassan, rám figyelve kezd mozogni, ügyelve arra, hogy mozdulatai ne legyenek túl durvák vagy túl hirtelenek. Jólesik, mégis gyorsításra ösztönzöm, furcsán kettős érzés: szabadulnék mihamarabb, nem neki kellene itt lennie, nem vele kellene lennem. Nyögéseim buják, erotikával túlfűtöttek, megteszik hatásukat. Eric egyre gyorsabban mozog mázas hüvelyemben, érzem, hogy közeledik a vége, mozdulatai mind sebesebbek, darabosabbak, izmai meg-megremegnek. Picit jobban alácsúszok, hogy mélyebbre nyomulhasson testemben, de ehelyett megáll, és nem mozdul. Egy pillanatig én sem rezdülök, de aztán finoman rászorítok titokizmaimmal a bennem pulzáló falloszra. Eric megremeg, csókot lehel a térdemre, majd kihúzódik belőlem.

"Gyere, cica, térdelj fel" - kér kedvesen és teszem, amit kell. Rámosolygok és az ágy szélére térdelek. Eric az ágy mellé áll, úgy várja, hogy hüvelyemhez igazíthassa kőkeményen ágaskodó, merev farkát. Tudom, hogy szereti hátulról, így előredőlök, szinte felkínálom magam neki, kihúzódok egészen az ágy szélére, lábszáraim Eric lábai közé simulnak, ahogy kis terpeszben mögém helyezkedik. Egyik kezével végigsimít a fenekemen, miközben belémhatol. Mozgása még lassú, uralkodni próbál vágyán, de tudom jól, hogy ez a póz a gyengéje, így tud a leggyorsabban és leghevesebben elélvezni.

Pumpálása lassan egyre hevesebb lesz, egyre gyorsabban ránt magára, kezei derekamat szorítják. Testemben könnyedén mozog a rúdja, nyögésekkel fogadom minden alkalommal, amikor tövig merül bennem és méhszájamhoz nyomul. Eric szereti, ha vele élvezek, fontos neki a tudat, és általában nem is esik nehezemre élvezni vele a szexet, de most nem megy. Tudatom el-elkalandozik, nem tudok igazán rá figyelni, megjátszom hát az orgazmust, sóhajaim és izmaim szorítása meggyőzi, hogy élvezetem maradéktalan.
Figyelmes férfi, mozdulatlanul áll néhány pillanatig, simogatja verítékfilmes testem, hátamon érzem ujjait, előrenyúl és melleimet finoman kezébe veszi. Megremegek az érintésétől.
Hátrapillantok rá, csábosan megnyalom ajkaim, mielőtt megszólalnék:

,,Gyere, kedves, érezni akarlak" - búgom túlfűtött hangon és közben felé mozdítom fenekemet.
Eric elvigyorodik és elkezd mozogni újra. Testem válaszol mind sebesebb lökéseire, érzem, ahogy légzése kapkodó lesz, és kezei bilincsként szorítják derekamat. Öle és fenekem összecsattan, ahogy magára húz újra és újra.
Négykézláb térdelek, eszembe jut valami. Megvárom, míg Eric tart egy másodperc szünetet és kiélvezi, hogy farka tövig merül forró puncimba. Titokizmaimmal rászorítok, és lassan feltérdelek, már nem támaszkodom karjaimmal. Az ágy szélén térdelek, Eric szorosan mögöttem áll, dárdája testemben. Óvatosan keresem a határokat, hogy megtarthassam magamban. Titokizmaim szorításai megteszik a magukét, Eric hangosan nyögdécsel mögöttem. Teste hátamhoz simul, lapockámon érzem finoman csiklandozó szőrszálait mellkasán. Hátranyúlok kezeimmel, fenekére simítom tenyerem, magamra szorítom, együtt ringatózunk. Eric ujjai mellbimbóimon köröznek, finoman morzsolgatja őket, miközben szinte alig mozdulunk, mégis egyre közeledik számára a beteljesülés. Hüvelyem ritmikus szorítása elég erős ahhoz, hogy különösebb mozgás nélkül is eljuttathassam a csúcsra. Érzem a testemben pulzáló, lüktető hímtagon, hogy csupán pillanatok választják el a gyönyörtől. Előrenyúlok hát Eric egyik kezéért, ami mellemen játszik. Megfogom csuklóját, félig hátrafordítom fejem, hogy jól lássa, amint végignyalom, és számba veszem mutatóujját. Ajkaim vérlázítóan buján ölelik körbe, tekintetemből süt a vágy és a romlottság, és már érzem is, ahogy Eric teste megremeg.

Lök még egyet medencéjével és fojtóan szoros, tűzforró puncim mélyére élvez. Felsóhajtok, ahogy megérzem a testembe áramló meleg krémet, külön ajándék Eric nyögdécselése a vállam felett. Ellazítom izmait, engedem, hogy szabadon mozogjon, ha akar, de nem teszi, mozdulatlanul állva engedi tele hüvelyemet.
Fejemet hátrahajtom a vállára, hajam az arcom alá simul, de nem bánom, így is pompásan érzékelem az ajkaimtól alig pár centire lévő napbarnított férfinyakat. Arcára pillantva látom, ahogy Eric felnyitja szemét, és csodálkozva néz rám.

Átöleli hozzá simuló testemet, farka lassan kicsusszan belőlem, de ő nem enged el. Karjaiban ringat, közben ajkamra hajol, száraznak, cserepesnek érzem a száját.
Néhány percig még élvezzük a gyönyör elcsitultát, majd finoman mozdulok. Eric elenged, ellép mögülem, lesegít az ágyról.
Szembefordít magával, hajamat hátrasimítja mielőtt megcsókol. Nyelve lassú, lágy táncot lejt az enyémmel.
,,Tudod, azt hiszem beléd tudnék szeretni" - mondja végül, és várakozásteljesen rám néz.
,,Nagy ostobaság volna" - felelem mosolyogva, majd megcsókolom újra, mielőtt válaszolhatna.

Nem firtatja tovább, kézen fogva húz a fürdőszoba felé. Hatalmas sarokkád kelleti magát, Eric megnyitja a vizet, majd magamra hagy, amíg italokat hoz.
A tükörben fürkészem arcomat, látszik-e rajtam vajon, hogy mennyire máshol szeretnék lenni. Megnyugtatom magam, hogy nem. Elég, ha én tudom. Sötét, nyugtalan érzések borzongatnak, menni szeretnék, valamiért úgy érzem, mennem kell. Kaito mágnesként vonz.
Mélyeket lélegzek, le kell nyugodnom.
Eric két pohárral a kezében érkezik, arcán csábos, kedves mosoly. Viszonozni próbálom, miközben legszívesebben indulnék máris.
Erőt veszek magamon, mosolyom már-már őszinte.
Eric ellenőrzi a vizet a kádban, és mintegy mellékesen kérdezi:
,,Itt maradsz éjszakára?" - érzem hangjában, hogy tényleg szeretné.
Próbálok kibúvót keresni, magyarázatot, de nem akarok neki hazudni.
,,Nem lehet, sajnálom." - felelem halkan - ,,Mennem kell, Eric, ne haragudj."
Leteszem a poharat a mosdóra, és megkeresem a ruhámat. Eric a fürdőszoba ajtóból figyel, komor arccal kortyolja az italát, majd segít felhúzni a ruhám cipzárját, közben lágy csókot lehel a tarkómra.
,,Szerencsés fickó lehet." - sóhajtja a fülembe, és nekem megbicsaklik a lábam tőle.
Megfordulok, kérdően pillantok rá, mintha nem is érteném, miről beszél, közben a szívem majd kiugrik a helyéről.
Eric rám mosolyog, futólag szájon csókol, majd az asztalhoz lép, hogy megírja a csekket.
Megfogom a kezét, megállítom.
"Hagyd ezt most." - kérem halkan a csekkfüzet felé intve.
Eric vitatkozna, de van valami a szememben, amivel képtelen. Megölel, még egyszer megcsókol, majd taxit hív. Lekísér a ház elé, beültet a kocsiba és ragaszkodik hozzá, hogy kifizesse.

Megkérem a taxist, hogy vigyen a kocsimhoz.
Vezetés közben elkalandoznak a gondolataim, keresem a szavakat, fogalmazom a mondatokat, amiket Kaito-nak szeretnék mondani. Tudom, hogy beszélnünk kell és azt is, hogy ez a ma esti eljövetelem nem volt éppen a legokosabb húzás.
Ettől függetlenül mardos a bizonytalanság vele kapcsolatban, egyszerűen nem értem, hogy mitől lett annyira hideg és elutasító a hajón történtek után.
Akármennyit is gondolkozom ezen, nem jutok előrébb, így újfent megerősítést nyer, hogy beszélnünk kell.

Szívem a torkomban dobog, ahogy leparkolom a kocsit a feljárón, és a házba lépek.
A teljes csendet és sötétséget csak az üzenetrögzítő halk csipogása és villogása töri meg. Lámpát kapcsolok, tűsarkúm kopogása szinte visszhangzik a házban.
Kaito szobájának ajtaja résnyire nyitva, beljebb lépek. Az ágy üres, Kaito nincs itt.
A konyha felé indulok, majd végigjárom az egész házat, de hiába szólongatom Kaito-t, nem felel.
Végül a teraszra lépek, fényárban úszik a kert és a medence, de itt sem találok senkit.
Már visszalépnék a házba, amikor megpillantom a borítékot az asztalon. Baljós érzések gyűlnek bennem, ahogy felnyitom. Félbehajtott papírlap van benne, lassan húzom elő. Egy pillanatig még hezitálok, mielőtt kinyitnám, és olvasni kezdeném a néhány soros üzenetet. Kaito szigorú, fegyelmezett betűi életre kelnek, szinte hallom szavait, testem megdermed, lebénul tőlük.

Újra és újra olvasom a sorokat, de tartalmuk nem változik, a fájdalom egyre erősebb. A levél végül kihullik remegő kezeimből, botorkáló, bizonytalan léptekkel futok Kaito szobájáig. Felkapcsolom a villanyt, fényárban úszik a szoba, bennem mégis kialszik minden világosság, abban a pillanatban, ahogy belépek.
Tehetetlenül, darabokra hullva zuhan a tudatom a semmibe, fejemben Kaito szavai visszhangoznak, mielőtt elsötétül minden...
 
 
0 komment , kategória:  Felnőtt  
Hírességek ágyában 7
  2008-06-23 20:30:25, hétfő
 
  A forgalomban araszolok, körülöttem mindenfelől autók, centiről centire haladunk, megküzdve minden méterért a Los Angeles-i csúcsforgalom kellős közepén. Egyik kezem a kormányon, másikat a hűvös ablak mellé simítom. Bármennyire is csábító, mégis vétek lenne leengedni az ablakot és kikönyökölni, odakint ugyanis tombol a hőség, önálló életet él a forróságtól remegő levegő.

A visszapillantó tükörbe pillantok, ellenőrzöm a napszemüvegem, közben hátralesek a mögöttem veszteglő monstrum vezetőjére. Elég jóképű férfi, elegáns zakóban, alighanem roppant fontos ember, hiszen megállás nélkül telefonál. Mivel azonban ezt kihangosítóval teszi, meglehetősen mókás látványt nyújt, ahogy gesztikulál és érzésem szerint hangosan ordibál valakivel a vonalban. Elmosolyodom, közben tekintetem visszatér képmásomhoz a tükörben, arcomat, orromat, frissen fodrászolt hullámos, fénylő hajzuhatagomat nézegetem. Nagyon rámfért már ez a szépítős-délután, hiszen az utóbbi időben a sok külföldi út miatt nem volt időm látogatást tenni kedvenc szalonomban, így volt mit pótolni. Elégedett vagyok az eredménnyel, de lefáraszt ez a dugóban ücsörgés. Előhívom a legutóbbi kalandom néhány emlékképét, hűsítő tengervíz simogatását vizionálom, hogy elviselhetőbbé tegyem a tétlenséget, de az agyamban villózó képektől csak a páratartalom emelkedik a kocsimban.

A rádió gombjait nyomkodom, próbálok valami elfogadható zenével enyhíteni kínjaimon. Az egyik adón gitármuzsika bír maradásra, mennyeien könnyed, varázslatosan szép lélekzene. Tetőtől talpig libabőr lepi el testemet tőle, finoman borzongok a karcos férfihangtól, s már-már felülmúlhatatlannak érzem a csodát, amit a kocsiba varázsolt, mikor bekapcsolódik egy csengő női hang, s kettőjüktől lesz egész a dal, miként a zene és a szöveg is. Férfiről s nőről énekelnek, a soha meg nem unható, ezerképpen színezhető témáról, falakról egymás között és magunk körül, mégis másként, miként azt eddig hallottam. Dermedten hallgatom a szívhezszóló szépet, fájdalmasan hamar ér véget. Agyamba vésem az előadó nevét, aki máris feliratkozott a kedvenceim közé, szebbé téve a napomat.

Lassan előrébb csorgok úgy két autóhossznyit a következő piros lámpáig, ahol tovább veszteglünk. Jobb híján nézelődni kezdek, embertársaimat figyelem a körülöttem álló autókban. Jobbomon decens sötétkék szedán, benne félhosszú hajú férfi, fejét a háttámlára hajtja, szeme lehunyva. A felhúzott ablakok légkondiról árulkodnak, mégis izzad, látom az arcán lefutó cseppeket. Már majdnem aggódni kezdek, mikor teste megvonaglik és néhány másodperccel később egy szőke hajú kebelcsoda emelkedik fel ülő helyzetbe, ajkait törölgetvén. Tekintete megállapodik rajtam, gúnyos mosolyt villant rám, megcsókolja választottját. Nem irigykedem, inkább megpróbálok nem mosolyogni. ,,Ó, ha tudnád..." - sóhajtok, majd balra pillantok. Ezüstszínű limuzin hömpölyög mellettem, se eleje-se vége, van viszont sok-sok sötétített ablaka, így rejtve marad a benne utazó. Nem boldogít különösebben, hiszen így kénytelen vagyok újra a körmeimet tanulmányozni a kormánykeréken. Szépek, nem túl hosszúak, vadonat újak.

Végre nagy nehezen meglódul a kocsisor, türelmetlenül várom, hogy kiérjek a városból. Egyre felszabadultabb, jobb kedvű vagyok, ahogy a forgalom gyérül körülöttem. Feltekerem a hangerőt, együtt éneklek Akon-nal, végre leengedem az ablakot, szomjasan kortyolom a meleg esti levegőt. Hajamba kap a szél, megkócolja tökéletesre formázott tincseimet, de nem számít, semmi sem pótolja ezt a feelinget. Szabadnak, vidámnak, fékezhetetlennek érzem magam. Hangtalanul suhan velem a kocsi a kacskaringós utakon, mind kevesebb autós kísér, mire végül befordulok a csendes, faóriásokkal szegélyezett utcába. Szemügyre veszem újra a környéket, ahol lakom, és újfent megállapítom, hogy ennél jobban nem is választhattam volna.
Begördülök a kapun, a kocsit a feljárón hagyom, jókedvűen lépek a házba, Kaito-t szólongatom. A kertben találom, harcművészetét gyakorolja, félmeztelen felsőtestére izzadságcseppek hullnak hajáról, nyakáról. Kibújok a szandálomból, meztelen talpam alá simul a hűs fűsuba. Törökülésben leülök a fűre, egy árnyas fa lábához, onnan nézem Kaito-t, beiszom látványát, mozgása oly könnyed és kecses, mint magasan repülő sasé. Figyelem táncát, átszellemült arcát, izmai vibrálását, teste ruganyosságát és sóvárgás lopódzik a szívembe.

Szeme rámvillan és átfut egy halvány mosoly az arcán, amikor meglát, de nem szakítja félbe a gyakorlatait. Megvárom, míg végez, nem akarom megzavarni. Hátamat a fa törzsének támasztom, beszívom a finom friss levegőt, mit oly sokáig nélkülöztem ma délután a nagyvárosban. Lehunyom a szemem, élvezem a csendet, a finom neszezést, ahogy a fák levelei egymáshoz súrlódnak, hallgatom a madárcsicsergést, és úgy érzem, ennél teljesebb már nem lehet a világom.

Lehunyt szemmel is pontosan tudom, mikor ül mellém Kaito, megérzem jelenlétét. Rápillantok, sötét szemeit nézem, fekete haját, és persze nem tudom elkerülni, hogy lássam izmos karjait, vállait, feszes mellkasát, szelvényezett hasizmait. Ábrándosan felsóhajtok, mire elneveti magát.
,,Mindjárt felöltözöm" - mondja mosolyogva, de nem mozdul, engem néz, és be kell látnom tévedésem. Lehet még teljesebb a világom. Vele. Ehhez ő kell, s mintha csak olvasna gondolataimban, megcirógatja az arcomat. Tenyerére hajtom a fejem, úgy nézem arcát, szelíd-szép vonásait.
,,Maradj még" - kérem halkan. Lassan bólint és leheveredik a fűre, maga mellé húz. Egymással szembefordulva könyöklünk a puha füvön, Kaito a hajtincseimet simogatja.
,,Nagyon szép vagy" - bókol a frizurámnak, majd ujjai köré tekeri a hajamat. Engedek a szelíd erőszaknak, hiszen nehezen tudom uralni kalapáló szívemet, feltámadó vágyaimat. Közelebb húzódok hozzá, tekintete az enyémbe fúródik, úgy tekeri tincsemet tovább, míg szelíden oly közel nem húz magához, hogy ajkunkat alig pár centi választja el egymástól. Szeme szinte feketének tűnik, pupillája elnyeli zöldes-barna íriszem képét. Lehunyom pilláim, remegés fut át testemen, ahogy megérzem ajkait a számon. Lágyan, finoman kóstol meg, majd elhúzódik, hogy újra visszatérhessen. Csókja most is gyengéd, de határozott, férfias, részegítő. Egész testemmel hozzá simulok, karjaimat a nyaka köré fonom, ahogy nyelve végigsimít az enyémen. Ujjai a hajamban, arcomat, tarkómat, hátamat becézi, míg fogaim finoman alsó ajkába harapnak. Mellemen érzem szíve szapora dobbanásait, felnyögök, ahogy hanyatt fordul, és magára húz. Szája egy pillanatra sem tágít az enyémtől, nyelvünk szédült tánca tovább forrósítja a vérünket. Két keze közé fogja az arcomat, csókunkban egyre több vágy kel életre. Meglep a felismerés, hogy mennyire kívánom őt, semmihez sem fogható érzés emel a magasba, eddig érzett vágyaim eltörpülnek emellett. Lovaglóülésbe helyezkedem rajta, sötét nadrágja alá rejtett vágya érezhetően keményedik lábaim közt, ami csak tovább korbácsolja szenvedélyemet.

Beleszédülök csókjába, illatába, teste közelségébe, szinte fáj, annyira szeretném meztelen csípőjére fonni a lábaimat. Fáj, amikor Kaito teste megfeszül és hátraejti fejét a fűre, valósággal eltépve száját az enyémtől. Fáj a megtört varázs, szilánkosan karcol a bizonytalanság.
Zavartan pillantok rá, nem értem, hogy kezei miért csúsznak a karomra, nem értem, hogy képes megállni, amikor tudom, hogy akar engem és ő is tudja, hogy akarom. Ajkaim bizseregnek, Kaito íze még rajtuk, bármit megadnék, hogy újra érezzem. Előrehajolok, hajam a mellkasára omlik, megérintem az oly rég vágyott bőrt, nyelvemmel itatom fel verítékcseppjeit, míg vállaihoz nem érek.
Akkor felnézek, látni akarom, látnom kell őt, mert vele esendő vagyok, mozdulataim tétovák. Szeme azonban továbbra is csukva, elbizonytalanodom.
Mintha érezné, felnéz rám, mosolya szomorú, mégis megnyugtat, összefonjuk az ujjainkat. Lehunyom a szemem, uralni próbálom szédülten zubogó véremet, lassan ringatózom ölén, könnyeimet nyelem, egy csepp mégis végigfut az arcomon, hasára cseppen.

Kaito felül, átölelne, de képtelen vagyok tovább uralni felkavart érzéseim. Kitépem magam a karjaiból, felpattanok, és a befutok a házba. Könnyeim elhomályosítják a látásom, a ködös fátyol egyre csak hízik előttem, keserűségem és csalódottságom elsöpri aznapi jó kedvemet. Még hallom Kaito-t, ahogy a nevemet kiáltja, de nem állok meg, átfutok a nappalin, és az előtéren, felkapom a kocsikulcsot és kiviharzom a bejárati ajtón. Mire Kaito utolér, már a kocsiban ülök, füstölnek a kerekek, ahogy kikanyarodom a kapun. Látom a félmeztelen Kaito-t a tükörben, amint feldúlt arccal kiált utánam. Aztán elhomályosodik a kép, hullanak a könnyeim, a forrón vágyott, de sosem érzett kín most felperzsel mindent, félek, hogy engem is.

Szinte félvakon vezetek, isteni szerencse, hogy jószerivel nincsenek is az utakon. Meztelen talpam alá simul a gázpedál, ha már ott van, tövig nyomom. Felbőg a motor a kocsiban, felgyorsul a világ körülöttem, ahogy a tengerpart felé vezető úton falja az autó a mérföldeket. Dühösen törlöm le a könnyeimet, CD-t lökök a lejátszóba, felhangosítom, annyira, hogy fájjon. Hagy szóljon, van ami jobban fáj. Siratom Kaito-t, a sosem-volt boldogságomat, a majdnem megkapott reményt.

A partra érve megállítom a kocsit, szinte fuldoklom a légszomjtól, kiszállok az autóból, az ajtót be sem csukom magam után. A homok még meleg a talpam alatt, a vízhez sétálok, a szomorúság szétfeszíti mellkasom, megfojtja szívemet, marja a torkomat. Leülök a partra, lábaimat nyaldossák a hűs hullámok, mielőtt visszahúzódnának a medrükbe, máskor ez megnyugtat, most nem esik jól, hátrébb húzódok.

Átölelem lábaimat, államat a térdemre támasztom, hallgatom a sirályok panaszos vijjogását, nézem a fodrozódó hullámokat. Már nem sírok. Csalódottnak és becsapottnak érzem magam, egyfolytában Kaito jár a fejemben, minden gondolat újabb korbácsütéssel ér fel.
Ölem lüktet, ha csak csókjára gondolok és megszakad a szívem, amikor felidézem szomorú pillantását, keserű mosolyát. Felsóhajtok, mert tudom, hogy igaza van, de mégis hibáztatom, amiért elgyengült és elhitette velem, hogy most végre megtörténik. Most már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán valaha is megtörténik, és ez a gondolat kínzóbb, mint eddig bármi. Meg is próbálom elhessegetni.

Körbepillantok, tekintetem megállapodik egy távoli vitorláson, kecsesen ringatózik a messzeségben. Szeretem ezt a helyet, nem egyszer jöttem már ide, megnyugvást keresve a mormoló tenger mellett, most mégsem hoz enyhülést. Igaz, kínom sem mindennapi.
Lehunyom a szemem, mélyeket lélegzem, megpróbálok lehiggadni, mert tudom, hogy beszélnünk kell Kaito-val, ha visszamegyek, ehhez pedig hideg fej kell. Kellene. Erre egyelőre esélyem sincs. Csendben hallgatom a hullámokat, morajlásuk most mintha erősebb lenne.
Felpillantok és hátrafordulok a kocsi ajtó csapódására. Fekete terepjáró áll a kocsim mellett, gazdája felém közeledik, fekete nadrágban, nyitott, sebtében magára kapott ingben, sötét tekintettel. Nézem alakját, kivillanó izmait és nyomban ölelni vágyom újra, mégis elkapom róla a tekintetem, és a tengert fürkészem.

Kaito mellém ül, nem szól hozzám, ő is a vizet nézi. Lopva rápillantok, de tovább hallgat. Önuralomból, kitartásból jeles. Ebben ő a profi, így én töröm meg a csendet:
,,Honnan tudtad, hogy itt vagyok?" - kérdezem halkan, egyre a hullámokat számolva. Kaito rámpillant, ujjai az államhoz érnek, így kér, hogy nézzek rá. Megteszem. Mindegy mit kérne, bármit megtennék. Szomorúságom visszaköszön a szeméből, suta félmosolyából. Persze, hogy tudta. Mindent tud rólam. Hátrasimítja a hajamat a fülem mögé, kisírt szemeimet nézi. Nem is válaszol, csak magához húz, átkarolja a vállamat és szorosan ölel. Arcomat vállához simítom, beszívom bőre illatát, hozzábújok, mert bármi is történt, ő a legigazabb barátom, csak az ő vállán sírhatom ki magam. Talán ő is ezt várja, de már nem könnyezem. Élvezem a melegségét, közelségét, emberségét, lassan higgadok.
Percekig ülünk némán, tenyere melegíti meztelen vállamat, mégis meg-megborzongok, amikor megszólal:
,,Ne haragudj, Lizbeth. Nem lett volna szabad elragadtatnom magam, de meg kell értened valamit." - itt elhallgat, rámpillant és megvárja, míg felemelem a fejem, és egyenesen ránézek, ekkor folytatja: - ,,Nekem minden kell, másként nem megy. És te még nem vagy kész erre, azt hiszed, ez játék... ,, - folytatná még, de megcsókolom és beléfojtom a szót. Nem akarom hallani, ezt megérti ő is, hát visszacsókol, és megvárja, míg én húzódom el. Ajkaimon ég szája íze, finoman megnyalom, majd sötét szemeibe nézek:
,,Tévedsz, Kaito, de nem számít. Veled képtelen vagyok játszani. Bárki mással igen, de veled nem."

Elfordítom a fejem, újra a tengert figyelem, a halakra vadászó sirályokat. Nem akarok többet mondani neki, nem akarom magyarázni az érzéseimet. Ha nem nyilvánvalóak neki, akkor minek. A fenébe is, még nekem sem nyilvánvalóak!
Kaito hallgat, saját igazáról éppúgy meg van győződve, miként én az enyémről. Megborzongok, ha eszembe jut, ahhoz, hogy megkapjam őt, szembe kell szállnom konokságával, büszkeségével. Soha nem kérné, mégis tudom, hogy ehhez fel kellene adnom mindent, ami vagyok, másként nem menne. Talán mégis igaza van, talán tényleg nem vagyok rá kész. Másrészt viszont, nélküle mit sem ér a gondosan megkomponált élet, a sztárügyfelek, a világ legjobb férfijai az ágyamban. Múló gyönyörként szolgálnak csupán, tőlem sem kapnak egyebet.

Dilemmám megoldatlan, érzéseim éppoly kuszák, mint eddig, de az egyetlen biztos pont továbbra is ő. Hozzásimulok újra, állát a fejemre támasztja, belecsókol a hajamba, úgy szorít magához. Csendben ücsörgünk, szürkület borul körénk, hűvösen borzongató.
Kaito megérzi finom remegésem, arcát az enyémhez simítja, fülembe súg.
,,Gyere, menjünk haza." - hangja szelíd, mégis elönt a forróság tőle.
Bólintok, mire feláll és felsegít engem is. Kézenfogva sétálunk a kocsikhoz, Kaito aggódva pillant rám, amikor beülök az autómba.
,,Hazaviszlek, hagyjuk itt a kocsit. Majd holnap eljövünk érte." - mondja, látva kisírt szemeim, fáradt, elgyötört arcom. Megrázom a fejem, megpróbálok határozott lenni:
,,Maa ii deshou (minden rendben)" - felelem, de Kaito-t kételkedik, talán igaza is van.
,,Honki nano? (komolyan?)" - kérdezi, sötét szemeiben aggodalom csillog.
,,Hai. (igen)" - ezzel lezárom a vitát, Kaito megadóan rámcsukja az ajtót, még leengedem az ablakot, hogy megnyugtassam - ,,Dewa mata atode. (később találkozunk)" - sóhajtom, mire bólint és ellép a kocsitól.
Elfordítom a kulcsot, lehalkítom a zenét, lassan indulok. Kaito beszáll a terepjáróba, mögöttem marad egész úton. Többször a tükörbe pillantok, de nem látom az arcát, fényszórói elvakítanak. Hallgatom a gumik monoton zaját, kínzó üresség mardos, fáradt vagyok, kimerült, elcsigázott. Az út sokkal hosszabb, mint idefelé.

Hazaérve a házba megyek, Kaito beparkol az autókkal a garázsba. Egyenesen a konyha felé tartok, gint töltök egy öblös pohárba, nem figyelem mennyit, de alaposan megcsappan az üvegben a szint. Feloldozásképpen tonikkal töltöm meg a poharat, noha mennyisége szinte elhanyagolható az alkoholhoz képest. Nyomban felhajtom. Megszédülök, ahogy az ital melege szétárad ereimben, testemben. Újratöltöm a poharam, ekkor lép be Kaito, szemöldöke megrándul, ahogy látja a kezemben a poharat, mellettem az árulkodó üveget. Nem foglalkozom felháborodásával, megvan nekem a saját bajom, éppen ő. Elhúzom a teraszajtót, kilépek a hűvös levegőre, apró kerti lámpák fényei táncolnak szemem előtt.

Leroskadok az egyik székbe, nagy kortyokban iszom a szeszt, elmossa bánatom, helyére keserű csalódottság kúszik. Mikor kiürül a pohár, Kaito kiveszi a kezemből, s noha szeretne nyugodt maradni, látom rajta, ahogy forrong.
,,Hagyd ezt abba. Elég volt." - mondja, hangja karcos, hideg, fáj.
Dolgozik bennem az alkohol, a sértettség és a düh, felcsattanok.
,,Ugyan miért?! Így talán könnyebb lesz ellenállnod, nem gondolod?" - felelem keserűen, szinte köpve a szavakat, és dacosan a konyhába indulok az üvegért.
Kaito jobban ismer annál, semhogy vitatkozzon. Hagyja, hogy elmenjek a konyhapultig, szomorú tekintete követ. Gyűlölöm érte, gyűlölöm, amiért lenéz, gyűlölöm, amiért ellenáll, az erejét, a tartását, a hitét. Mindent, amit csodálok benne, most gyűlölni vágyok, de nem megy. Utánam jön, ujjai a csuklómra fonódnak, nem szorít, mégis elengedem az üveg nyakát. Mellettem áll, maga felé fordít, láng lobog a szemében, dühös és vad szenvedélyé. Elmerülök tekintetében, hiába akarom bántani, nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok egy szót is kinyögni. Helyette elsírom magam, lehajtom fejemet, arcomat kezembe temetem. Kaito hallgat, magához húz, ösztönösen ringatni kezd, hátamat, hajamat simogatja.
,,Nakanaide (ne sírj)" - súgja sokadjára már, de vigasztalhatatlan vagyok. Egész testemben reszketek, semmi mást nem akarok, csak a karjaiban lenni. Mintha érezné elszálló erőmet, elgyengülő lábaimat. Karjaiba vesz, fejem a vállára hajtom, karjaimat a nyaka köré fonom. Lehunyom a szemem, léptei finoman ringatnak, tudatom el-elúszik, mire az emeletre érünk.

Mikor felpillantok, az ágyamon fekszem, Kaito mellettem hever, könyököl és engem néz, hajamat simogatja. Megadóan tűri, hogy megcsókoljam, dünnyög valamit japánul, majd halkan felnevet. Átölel, karjai közt végre megnyugszom, testem zsibbadni kezd. Szólnék, beszélnék hozzá, de nyelvem nehéz, mint az ólom, csak egy sóhajtásra futja, mielőtt álomba ájulnék.

Szaggató fejfájással és tengernyi bűntudattal ébredek. Kávéillatra, mert az isteni Kaito reggelivel ébreszt. Felülök az ágyon, farmeromra meredek, ekkor döbbenek rá, hogy ruhástól aludtam. Kaito-ra pillantok, aki vigyorogva vállat von, majd elém tolja a kávésbögrét. Köszönetképpen csak bólintok, próbálom felidézni a tegnapi hisztérikus estét. Lassan jönnek elő a képek, és mire összeáll a kép, már alig merek Kaito szemében nézni.
,,Jézusom, én... ó, egek..." - nyögöm a tenyeremet a fejemre tapasztva, mintha így enyhíthetném a benne dübörgő dobokat.

Kaito figyelmes, mint mindig, valami ősi szamuráj dologgal szedhette rendbe az idegeit a tegnap este után. Feltétlenül tudnom kell, mi volt az, mert érzéseim kavargása szédítő dolgokat tesz velem mostanában. Felsandítok az ablak előtt álló férfira, mosolya kétséget sem hagy afelől, hogy remekül szórakozik rajtam. Mellém ül az ágyra, ami hintázni, imbolyogni, ringatózni kezd, mint ladik a háborgó tengeren. Felnyögök, a reggeli gondolata is rémiszt. Kaito erősködik, hogy a kávé után igyam meg az általa kevert csodateát, ami kecses kis szilkében illeti magát a tálca szélén. Túl elgyötört és másnapos vagyok ahhoz, hogy vitatkozzam, így sikerül neki még néhány falatot is belém diktálnia.

Megadóan teszem, amit mond, közben időnként arcát figyelem, keresem rajta a harag és a megbántottság jeleit, de semmi ilyet nem látok. Kaito kisimult, láthatóan helyretette magában a tegnap estét és túl van rajta. Jó neki. Nekem minél több dolog jut az eszembe, annál kínosabban érzem magam. Jobbnak látom, ha a zuhany alá menekülök. Ötletemet Kaito is helyesli, mindentudó félmosollyal viszi ki a tálcát a szobámból.
A hosszas zuhanyozás után nagyságrendekkel jobban vagyok, noha még mindig nem tudom, hányadán is állunk Kaito-val. Egyelőre azonban jobbnak látom félretenni ezt a gondolatot, és elnapolni a beszélgetést. A fejfájásom mindenesetre múlóban, így sortot, pólót és futócipőt húzok és ruganyos léptekkel levonulok a lépcsőn.

Már meg sem lepődöm, hogy Kaito hasonló szerelésben vár odalent, nyilván olvas a gondolataimban, vagy kamerát rejtett a szobámba is. Egyik sem túl megnyerő ötlet, elvetem hát őket és inkább további parafenomén hajlamokra gyanakszom.
Futás közben szóvá is teszem gondolatmenetem, de Kaito válasz helyett csak elneveti magát, és gyorsabb tempót diktál. Tanulékony vagyok, többet nem faggatom, így is alig kapok levegőt, mire visszaérünk a házhoz.

Újabb zuhany és némi medencés úszkálás után Kaito könnyű ebédhez hív. Egyetlen pillanatra sem hozza szóba az előző estét, sem a köztünk zajló dolgot, így én is kerülöm a témát. Mi sem egyszerűbb, hiszen megszólal a munka-mobil. Kaito-ra nézek, ő engem figyel, tekintetünk egymásba kapaszkodik. Kaito lassan mozdul, felemeli a mobilt a pultról, mellém teszi az asztalra, majd a teraszra megy. Az ajtót persze gondosan behúzza maga után, még véletlenül sem szeretné hallani a beszélgetést.
A telefon szakadatlan ciripel, majd mire érte nyúlnék, elhallgat. Diadalmasan állok fel az asztaltól, amikor újrakezdi. Kinézek az ablakon, Kaito háttal áll nekem, a kertet nézi. Lehunyom a szemem és felveszem a telefont.
Néhány perc csupán, nem több. Visszateszem a mobilt az asztalra, egy percig még nézem az elsötétült kijelzőt, körmömmel a gombokat piszkálom. Végül összeszedem minden erőmet és a terasz felé indulok.

Kaito a korlátnak támaszkodik, arca fegyelmezett, nem árulkodik. Karjaimat összefonom a mellkasom előtt, mellé lépek.
,,Lewis Hamilton volt az. Itt van Los Angelesben és megkért, hogy kísérjem el egy fogadásra. Ma este." - hangom megremeg, noha igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni.
Kaito maga a megtestesült önuralom. Rámmosolyog, majd bólint. Aztán egyedül hagy a teraszon, így mindösszes kétségem, félelmem, zavart-kusza érzésem megtalál.
Bemenekülök a házba, olvasásba temetkezem, bohókás írónő próbál megnevettetni, néha sikerül is neki. Meglepően hamar eltelik a délután, így készülődni kezdek.

Tusolás közben Lewis-on jár az eszem. Ez a második alkalom, hogy találkozunk. Néhány hónapja volt egy kellemes esténk együtt Londonban, azóta nem hallottam róla. Hívása meglepett ugyan, de örülök neki, szívesen kísérem el bármilyen fogadásra. Sejtem azt is, hogy a mosolygós reprezentáció csak az este kezdete, így különös gonddal ellenőrzöm bőröm makulátlan simaságát. Tetőtől talpig illatos habfürdőbe burkolózom, valósággal újjászületek tőle.
Frissen, üdén masszírozom bőrömbe a bódító illatú lótusz és vanília aromát, közben szemügyre veszem testemet, messzi földön szerzett barnaságomat, ami nyomban eszembe juttatja a maldív-szigeteki kalandokat. Engedélyezek magamnak néhány percnyi sóhajtozást, elpirulást, emlékezést, majd igyekszem a mai estére koncentrálni. Lewis gyengéd szerető, felrémlik lendülete és kitartása, ami már múltkor is lenyűgözött, így minden esélyem megvan arra, hogy jól fogom érezni ma este magamat. Nem is árt, ha eltereli a figyelmemet egy kicsit.

Meztelenül sétálok ki a gardróbszobához, az ajtó halk zümmögéssel nyílik. Elém tárul a ruhagyűjteményem, és mint általában, most is ellágyulok, ahogy meglátom a szebbnél szebb darabokat. Legszívesebben felpróbálnám mindet, egyiket a másik után, hogy választani tudjak, de az órára pillantva kénytelen vagyok belátni, hogy erről most le kell mondanom.
Megakad a szemem egy földig érő mályvaszínű ruhán, végigsimítok a finom muszlin anyagon, és tudom, hogy ezt akarom ma viselni. Elegáns, de kényelmes, szexi, de nem kihívó. Tökéletes.

Hasonló színű csupa-csipke bugyit húzok, és egyből buja gondolataim támadnak, ahogy ölemre simul. Leakasztom a ruhát a vállfáról, finoman, óvatosan bújok bele. Vállpántjai szélesek, szabadon hagyják karjaimat, kulcscsontomat, nyakamat. Dekoltázsom szolid, cseppet sem hivalkodó. Mindezért csipkebetét kárpótol a csípőm körül, finom-szép virágminták futnak fel hasamon, láttatva bőrömet a leheletvékony anyag alatt. Pont annyit mutat, ami elég ahhoz, hogy rám irányítsa a tekinteteket, de rejtve hagy minden ledér szándékot. Nem így a ruha hátrésze, mert az nincs neki. Lapockáim, hátam, gerincem íve, derekam karcsúsága mind közszemlére kerül. Szerencsére (vagy éppen sajnos?) ennél lejjebb a tervező visszatért az álomvilágból, így a ruha a fenekemre simul, a továbbiakban mondhatni hétköznapi eleganciával fodrozódik lábaim körül a lágy esésű anyag.

Megbűvölten nézem a tükörképem, látom az álmot, ami a tervezőt ihlette, a varázslat nálam is működik. Hajam hullámosan omlik a vállamra, hátamra, rövidebb tincseimet pillangóval díszített hullámcsat fogja hátra, arcomra diszkrét smink kerül. Szinte észrevétlenül dúsítja, hosszabbítja pilláimat, pillantásom igézővé szépül. Ajkamon mályvaszínű rúzs ragyog, lábamra bíbor-ezüst tűsarkút húzok.
Egy pillanatra még szemezek a tükörben tetszelgő lánnyal, nálam szebbnek, varázslatosabbnak, már-már éterinek látom. Rámosolygok, majd csuklómra kapcsolom a Kobe-tól kapott fehérarany karkötőt. A díszítő gyémántok szerteszét szórják a fényt. Testvérük kerül a nyakamba, apró riasztó medál lapul a foglalatában, ám sejtelmesen hallgat róla, magára vonja a figyelmet szikrázó szépségével.
Búcsúzom a tükörképtől, lassan sétálok le a lépcsőn, minden lépésre ügyelve, nehogy rálépjek a hosszú ruhára. Kaito odalent vár, elakad a szavam tőle, egyszerűen észbontóan néz ki öltönyben. Elragadtatott pillantásom tükörképét villantja rám, nem titkolja, hogy tetszem neki. Kezét nyújtja, ahogy az utolsó lépcsőfokhoz érek és én boldogan fogadom, karjaiba simulok, hagyom, hogy magához húzzon, beszívom tiszta, friss, bódító illatát.
,,Hihetetlenül szép vagy" - súgja a fülembe, hangjától finom elektromos rezgés indul a gerincemen.

Felelnék valamit, de nem várja meg, elegánsan hátralép, lovagiasan karját nyújtja, és én belekarolok, mint egy múlt századbeli hölgy. Kaito tesz róla, hogy hangulatom emelkedjen, és igazán hölgynek érezzem magam, egész úton bájaim, kecseim méltatja. A maga módján, a tükörből hátrapillantva forrósítja véremet, így mire megérkezünk a megbeszélt szállodához, már szinte ívbe feszülök a vágyakozástól.
Kaito kisegít a kocsiból, a szálloda halljába kísér, ahol Lewis már vár ránk.
Éppen a körülötte lévő hölgyek imádatában fürdőzik, rajongók és szállodai vendégek egyaránt elalélva zsongják körbe. Lewis elbűvölő, finom modorú és elegáns, mint mindig. Szívélyesen osztogatja aláírását, pózol a fényképekhez, mosolya elvarázsol minden arra tévedő nőt, beragyogja a termet, így alkalmam nyílik elgyönyörködni nemes, szép vonásaiban, telt szájában.

Kaito mögöttem-mellettem halad, ahogy közeledem Lewis felé. Még nem vett észre, előtte magas, szőke cicababák topognak, egyikőjük kebleire, másikuk csípőjére óhajtja a hőn vágyott kézjegyet. Hamilton nem jön zavarba, szignálja a hölgyeket, majd körbepillant a termen, és ekkor észrevesz.
Csak egyetlen pillanat, míg végigméri lágyan ringó testemet, ahogy közeledem felé, de onnantól kezdve a két szőke esélytelen. Meztelenül is azok lennének, és ezt érzik ők is. Ha a pillantásukkal ölni lehetne, nyomban ezer halált halnék. Így viszont figyelemre sem méltatom őket, Lewis-t figyelem, ahogy kilép a rajongói gyűrűből, és testemet-lelkemet forrósító pillantással közeledik.

Amikor végre odaér hozzám, arcon csókol, kezemet tenyerébe vonja. Biccent Kaito-nak, majd a sofőrjét inti, hogy induljunk.
Lewis és én a limuzinban utazunk, Kaito mögöttünk jön a Jaguárral, hogy a nyomomban maradhasson. Lewis uralkodik magán, nem esik nekem mindjárt a kocsiban, a velem szemben lévő ülésről néz. Tekintetétől vérem felforrósodik, apró borzongások futnak végig a gerincemen. Keresztberakott lábaim megcserélem, gondoskodom róla, hogy közben lássa a combomat. Lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, mert Lewis mellém ül és a nyakamba csókol, tenyere a mellemre simul. Felsóhajtok, ahogy nyelve a fülemen siklik, majd számra téved. Kezem útnak indul az öltönye alatt, nadrágján keresztül érintem keményedő ölét.
Még mielőtt nagyon belemelegednénk, a sofőr hátraszól, hogy rögtön megérkezünk. Lewis vonakodva bár, de visszaül a helyére, figyelmesen megmutatja, hol a tükör, amiben sminkemet megigazíthatom. Hálás vagyok neki érte, így a lehető legerotikusabban rúzsozom újra a számat. Lewis elvigyorodik:
,,Így nem fogok tudni kiszállni." - mondja, ágaskodó nadrágjára célozva. Rámosolygok, noha én nem látom olyan vészesnek a problémát, azért tiszteletben tartom kívánságát és a továbbiakban visszafogottan viselkedem, elfordulok, amíg megigazítja ágyékán a nadrágot.
A fogadás elegáns, kulturált, meglepően sok sportolót és sportközeli nagyágyút vonultat fel. Lewis közimádatnak örvend, nincs más dolgom, mint kedvesen mosolyogni a karján és csendben maradni. Nem túlzottan köt le a dekoráció-szerep, így hamar unatkozáson kapom magam. Kaito valahol a közelben, de hiába keresem, nem látom sehol.

Meglátok viszont valaki mást, akire nem számítottam. Kobe Bryant az, oldalán a felesége, éppen beszélget valakivel. Dermedten nézem, ölem vadul bizseregni kezd, szám kiszárad, és képtelen vagyok egyetlen értelmes szót is kinyögni. Főleg, amikor tekintete megállapodik rajtam, majd végigméri a kísérőmet. Szabadkozva kimentem magam Lewis-nál, sürgősen innom kell valamit. Lekapok egy pohár pezsgőt a mellettem elsétáló pincér tálcájáról és megpróbálok észrevétlenül eltűnni a tömegben.
Egy darabig úgy tűnik, sikerül is, de aztán hirtelen ott áll előttem Kobe. Mint általában, most sem tudok parancsolni a szenvedélyemnek, tekintetem falja az előttem tornyosuló férfit, és rajtakapom magam, amint ujjammal körözök a pezsgőspohár peremén. Kobe szeme szikrázik, ahogy újra végigmér, mielőtt megszólalna:
,,Azzal a kertitörpével jöttél?" - kérdezi megvetően, majd választ sem várva folytatja - ,,Ma ő a szerencsés? Vele bújsz ágyba?" - halkan beszél ugyan, de hangjából sugárzik a sértettség és a fojtott düh.

Arcát fürkészem, szívem szerint ott helyben elhallgattatnám egy csókkal, de ezt nem tartom kifejezetten jó ötletnek, tekintettel a nagyszámú sajtós hiénára. Válaszom szinte suttogás, próbálom csillapítani:
,,Kobe, kérlek, ne csináld ezt. Vanessa is itt van..." - hiába inteném, nem törődik félelmeimmel, karon ragad és a mosdó felé indul, maga után vonszolva engem is. Ijedten pillantok körbe, nem Kobe-tól félek, hanem jelenettől tartok. Szerencsére úgy tűnik, senki sem figyel.
Aztán hirtelen egy halk, de határozott hang csendül, ezer közül felismerném.
,,Engedd el." - Kaito Kobe előtt áll, s noha nincs olyan magas, mint a kosaras, határozottsága megállásra készteti elrablómat.
,,El az útból" - sziszegi Kobe, ujjai szorítása nem enyhül a karomon - ,,Beszédem van a hölggyel" - teszi hozzá gúnyosan rám pillantva.
Kobe mellé lépek, mert látom, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni. Kaito megingathatatlan, ebben a helyzetben a lesifotósok őt zavarják a legkevésbé.
,,Minden rendben, Kaito" - próbálom menteni a helyzetet kényszeredett mosollyal. - ,,Csak beszélgetünk. Nincs semmi baj." - teszem még hozzá, Kobe ujjait lefejtve a karomról. Bryant észbe kap, nyel egyet, majd bólintva a derekamra teszi a kezét, úgy kísér el az ugrásra kész Kaito mellett.

Egyenesen a férfivécébe megyünk, Kobe bependerít az egyik fülkébe, majd megtámaszkodik mellettem, úgy förmed rám:
,,Ezt mégis hogy képzelted?! Eljössz ide páváskodni ezzel a gokartozó kiscserkésszel, pont az orrom elé? Azt hittem ennél több eszed van!" - eleinte szóhoz sem jutok a döbbenettől, de nem kell sokáig várnom olasz temperamentumom feltámadására. Lesöpröm Kobe kezét mellőlem, nem törődöm testi erejével, egyszerűen eszembe sem jut, hogy bánthat.
,,Befejeznéd?!" - kiáltok rá indulatosan, ellépve a fal mellől - ,,Fogalmam sem volt róla, hogy itt vagy! De még ha tudtam volna is, mióta tartozom neked elszámolással??" - hangom metszően éles, Kobe érzékeny pontomra tapintott. - ,,Lewis ma hívott fel, hogy kísérjem el erre a fogadásra, azt sem tudtam, hova jövünk! Egyébként is, mi a francért kellene mentegetőznöm neked?? Ha jól láttam, van partnered ma estére!" - teszem hozzá dühösen, keskennyé szűkült, sötét szemébe fúrva a pillantásomat.
,,Vanessát hagyd ki ebből!" - förmed rám szemmel láthatóan dühösen, de nem tud megrémíteni, ahhoz túlságosan jól ismerem.
,,Már megbocsáss, de nehéz kihagyni ebből, hiszen te ordítozol velem itt a férfivécében, hátrahagyva bájos nejedet a teremben, aki nyilván hamarosan hiányolni fog és alig hiszem, hogy pont az ő figyelmét kerüli el, hogy hites ura üvöltözik valakivel a mosdóban!" - vágok vissza, de belém fojtja a szót, szája az enyémre tapad, csókja dühös, vad, magával ragadó.
Nyelve erőszakosan nyomul a számba, dühösen, vérig sértetten szívom magamba, fogaink összekoccannak, fémes, hideg ízt érzek a számban, Kobe ajka vérzik, de ez nem tántorítja el, csak szenvedélyesebb lesz tőle. Nem is csókol, hanem szinte falja, harapja a számat, durva, önző, bitorló csók ez és nekem eszem ágában sincs ellenállni neki. Behódolok újra, reszkető testtel simulok hozzá, vágya elragad engem is, delejes hatással van rám.

Kezei az utat keresik szűk ruhám alá, de nehezen boldogul, végül elkezdi feltűrni a soha véget nem érő lágy esésű muszlint, de csak dühe izzik erősebben, nem sokkal jut előrébb.
,,Ne... várj... engedj engem..." - zihálom, mert érzem, hogy ha nem fékezem meg, azt ruhám bánja majd. Kobe azonban nem tágít, felrántja a ruhát a csípőmön, a halk reccsenésre szinte megfagy a vér az ereimben, de nincs időm foglalkozni vele, mert Kobe máris saját nadrágján matat, és egy pillanattal később már megfordít, előrelök a WC ülőkére és félrehúzza bugyimat, úgy meríti hátulról belém forró, lüktető farkát. Megtámaszkodom, próbálom visszanyelni a sikolyaimat, ahogy a merev, kemény fallosz szétfeszít és kitölt. Kobe azonnal mozogni kezd bennem, hevesen, durván keféli csöpögő puncimat, keze szorosan markolja a derekamat. Minden lökése forró gyönyörhullámot kelt bennem, szenvedélye és birtoklási vágya magával ragad, testem válaszol a lökéseire, próbálok minél halkabban sóhajtozni, de ez nem mindig sikerül. Hallom, ahogy már zihál ő is, légzése egyre kapkodóbb, öle durván csapódik fenekemhez minden ütemre. Jól ismerem már a testét, érzem, amikor közeledik a csúcspont, így még időben elhúzódok tőle, farka cuppanva csúszik ki belőlem.

Megfordulok, leguggolok előtte, számba veszem büszkeségét, hevesen bólogatva szopom, élvezettel nyalom le róla gyöngyöző cseppjeit, saját nedvemet. Kobe a hajamba markol, rászorítja fejemet az ölére, farka a torkomra csúszik. Ellazítom magam és igyekszem olyan mélyre engedni, amennyire csak bírom, közben fenekébe kapaszkodom, úgy húzom magamra. A hatás nem marad el, néhány nyelés után érzem ujjai finom remegését a fejemen, majd forró ondója több sugárban önti el torkomat, csorog le egyenesen a gyomromba. Igyekszik elfojtani a nyögéseit, ahogy a gyönyör végigfut a testén. Csukott szemmel élvezem a kéj ízét, lassan húzom vissza a torkomból, hogy számba is jusson a finom nedűből. Nem nyelem le rögtön mindet, előbb még nyelvemmel nyalogatom a pulzáló makkot, finoman szétkenve rajta a nyálammal keveredett krémet, majd szorgosan leszopogatom mindet.

Kobe szorítása a hajamon simogatássá szelídül, csendesen tűri, ahogy a számban tartom és nyalogatom ékességét. Még csukva a szemem, amikor finoman mozdul, az arcomat simogatja, majd segít felállni. Rám pillant, de kerülöm a tekintetét, nem nézek rá. A ruhámat igazítom, ő is rendbeszedi magát, torkát köszörüli. Végül állam alá nyúl, szememet nézi, miközben hozzám hajol, és lágyan megcsókol. Szöges ellentéte alig pár perccel ezelőtti önmagának. Most higgadt, kedves, gyengéd és én majdnem elbőgöm magam. Megcsókolja a karkötőt is a csuklómon, majd beszívja hajam illatát, úgy súgja a fülembe:
,,Örülök, hogy hordod." - nem cifrázza, ahogy máskor sem. Arcon csókol, majd mosolyogva végignéz rajtam.
,,Mennem kell..." - suttogom olyan halkan, hogy szinte én is alig hallom, holott legszívesebben megszöknék innen vele, itthagyva Lewist, az egész fogadást, a rám váró estét. Ehelyett viszont megigazítom a ruhámat, és alighanem elsápadok, amikor meglátom, hogy a gyönyörű csipkebetét szárnyaszegetten lifeg ruhám jobb oldalán, néhány szállongó cérnaszál árulkodik a vad szenvedélyről, melynek áldozatul esett ma esti komplém. Kobe-ra pillantok, aki tanácstalanul nézegeti a kétségkívül szakadt ruhát, alóla kivillanó bőrömet.
Megpróbálok mélyeket lélegezni, és lehetőség szerint elkerülni a hullámokban rám törő pánikot, Hangom meglepően nyugodt, amikor megszólalok:
,,Menj, Kobe. Ezen úgysem tudsz segíteni, majd megoldom." - bólint, majd szájon csókol, de nem tűnik biztosnak a dolgában.
,,Vedd fel a zakómat" - mondja, de pillantásomat látva védekezőleg maga elé emeli a két kezét, és elvigyorodik. - ,,Felhívjak valakit?" - próbálkozik még, de egyelőre az tűnik a legjobb ötletnek, ha visszamegy a terembe.
,,Kobe, tényleg nem tudsz segíteni, menj vissza légy szíves, mert Vanessa már tényleg nem hiányzik ide. Oké? Menj már!" - szinte kilökdösöm a fülkéből, mire végre elmegy.

Leroskadok az ülőkére, arcomat a kezembe temetem, szipogok, de megállom, hogy ne sírjam el magam. Halkan nyögdécselek, szitkozódok, aztán elnémulok, amikor meghallom, hogy nyílik a mosdó ajtaja. Pár lépés, aztán az érkező megáll. Aztán felsóhajt és halkan szólít:
,,Lizbeth?"
Örömömben szinte feltépem a fülke ajtaját.
,,Kaito!" - kiáltom, majd a nyakába vetem magam. Kaito a szituációhoz illő méltósággal kezeli a helyzetet, tehát vigyorog. Lefejti magáról a karomat, majd körbeforgat maga előtt, felméri a károkat. Arca egyre csak komorul.
,,Hozd rendbe az arcodat." - int a tükrök felé, majd vállamra teríti zakóját. Villámgyorsan megigazítom a sminkem, majd összefogom magamon Kaito zakóját, beszívom az illatát. Kaito tűnődve nézeget, egyetlen szóval sem kérdezi, hogy mi történt, azt hiszem, rájött magától is. Végül fejcsóválva nyúl a könyökömhöz és kivezet a mosdóból, vissza a forgatagba.

Hamar megtaláljuk Lewist, aki remekül szórakozott nélkülem is, néhány önjelölt kísérővel. Becsületére legyen mondva, hogy amint meglát, megköszöni a hölgyek társaságát.
Gyorsan kimagyarázom a távollétemet, szemrebbenés nélkül hazudok neki és ő persze elhiszi, hogy egy tétova mozdulattal ráléptem ruhám aljára, ami nyomban elszakadt. Mi sem hihetőbb, hisz a szakadás szemmel látható. Kínosan érzem magam, de úgy tűnik Lewis örül, hogy hamarabb szabadulunk az estélyről, így néhány fontos kézfogás után máris kifelé tartunk a teremből. Még látom Kobe-t a szemem sarkából, ő is engem néz, cinkos mosoly bujkál a szája szegletében.

Lewis a limuzinban is feltűnően kedves, próbál jobb kedvre deríteni, én pedig kétségbeesetten próbálom visszacsalogatni az este hangulatát. A szállodához érve már könnyedén csevegünk, elhalmoz bókokkal, amitől kicsit jobban érzem magam. Nevetgélve sétálunk el a liftig, ahol már közelebb lép hozzám, szája az enyémet keresi, de nem engedem elmélyülni a csókban, félek, hogy megérezheti Kobe ízét. Félrehajtom a fejemet, felkínálom neki a nyakamat, vállamat, hogy eltereljem a figyelmét.

Szerencsére hamar felérünk a szobájába, ahol nyomban kimentem magam és a mosdóba megyek. Lefejtem magamról a szakadt ruhát, óvatosan lépek ki belőle, mentve még a menthetőt. Leveszem a fehérneműt is, a tus alá állok, igyekszem lemosni ölemről a korábbi gyönyörmázat. Alaposan kiöblítem a számat is, hogy ne maradjon nyoma a lopott kéjnek. Valahányszor csak felvillannak előttem a vécében töltött pillanatok, a szenvedélyes veszekedés, aztán a gyors, magával ragadó szex, folyton mosolyognom kell, kamasz éveim tiltott kalandjaira emlékeztet.

Szárazra törlöm magam, viseletem pusztán a nyakláncom és a karkötőm, no meg a tűsarkúm, amikor kilépek a fürdőből. Lewis zakó nélkül, ingben, nadrágban ül a fotelban, pezsgőt iszik, mellette az asztalon egy másik pohár csak rám vár. Tekintete előbb csodálkozó, majd csodáló lesz. Gátlástalanul végigméri a testem, tetőtől talpig, majd újra és újra.
,,Szép cipő" - szólal meg végül, lassan kortyolva a poharából.
Rámosolygok, majd mellé lépek, és ölébe ülök. Finoman megkóstolom a száját, nyelvem körbefut fogain, ajkain, nyelvével kergetőzik. Meglazítom nyakkendőjét, közben körözni kezdek a csípőmmel, élvezve, ahogy meztelen ölem a nadrágján át ébresztgeti férfiasságát. Lewis a fenekemet, combomat simogatja, tenyere tovább csúszik a vádlimon, bokámon, majd kibújtatja egyik lábamat a cipőből. A másikat önként vetem le, de hamar rájövök, hogy Lewist nem a tűsarkúm zavarta. Tényleg tetszik neki, olyannyira, hogy poharából átönti a pezsgőt a cipőmbe, aztán finoman a számhoz emeli.
,,Igyál, drága" - szól halkan, szemében mohó vágy csillan.
Lassú, érzéki kortyokban nyelem a hűs italt, megpróbálok nem gondolni a cipőre, sem arra, hogy vajon hol is vehettem, mert kétségkívül be kell szereznem egy újat belőle.
A pezsgő egy része kicsorog a számból, nyakamon, vállamon, mellemen patakzik, Lewis felissza bőrömről, gerincem megfeszül az érintésétől. Félreteszi a cipőt, keze a mellemre simul, felváltva veszi a szájába egyre hegyesedő bimbóimat, finoman nyalogatja, szopogatja őket.

Sóhajtozva, halkan nyögdécselve ringatózom ölében, egyre gyorsabb, céltudatosabb mozdulatokkal préselem keményedő farkához magam. A nadrág sokat tompít ugyan, de így is pompásan érzem, ahogy vágya egyre erősebb lesz.
Nem várok tovább, leszállok Lewis öléből, elé térdelek és kibontom nadrágját. Lehúzom róla, megmosolyogtat segítőkészsége, ahogy csípőjét emeli. Leveszem cipőit, zokniját, alsónadrágját is. Kezeim combján, nyelvem a lábszáráról indul felfelé. Kacér mintákat rajzolok sötét bőrére, amit látható élvezettel szemlél. Egyre feljebb jutok combjain, majd felpillantok rá, amikor elérem ölét. Tekintete várakozásteljesen szegődik ajkaimra, látni akarja, ahogy számba veszem. Kezembe fogom merev farkát, majd ajkaim közé csúsztatom, körbenyalogatom, szopogatom, aztán kiengedem a számból. Kezemmel simogatom, mielőtt újra bekapnám, ekkor már lehunyt szemmel, picit gyorsabban kezdem cumizni, mint az előbb.

Ujjaim az inge gombjait bontogatják, majd feszes hasizmait cirógatom. Számban egyre keményedik a férfiassága, makkja duzzadtan feszül szájpadlásomhoz. Lassan mélyebbre szívom, Lewis megfeszül, ahogy farka eléri a torkomat, nyelvem közben is simogatja, majd nyeléseim izgatják tovább. Egyik kezemmel a heréit simogatom, másikkal megfogom a számban lüktető fallosz tövét, és szorgosan verni kezdem, közben nyelvem a makkon köröz, pici nyílását kóstolgatja.

Hamilton halkan nyögdécsel, a fotel karfáját markolja, szemmel láthatóan élvezi, amit csinálok. Gyorsítok a tempón, egyre erősebben és mélyebben szívom, már nem akarom tovább késleltetni a gyönyörét, élvezem a szivárgó kéjcseppek ízét, Lewis nyögéseit, finom remegését. Aztán vele nyögök én is, fojtottan, alig hallhatón, ahogy meleg spermája hullámokban ömlik a számba. Nagy kortyokban, szomjasan nyelem, íze betölti érzékeim, felkorbácsolja a vágyamat, forrósítja véremet.

Lágyan szopogatom tovább, minden cseppjét kiélvezve, csípőmmel lassan körözve, nem sietek el semmit. Lewis mellkasát simogatom közben, másik kezem utat talál a lábaim közé. A franciázás engem is felizgatott, nedves vagyok és kívánom az előttem ülő férfit. Ujjaim könnyedén siklanak hüvelyembe, remegve vágyom ölembe a számban pulzáló hímtagot.
Lewis a mellkasát cirógató kezemre teszi a tenyerét, felül, szájához húzza ujjaimat és egyenként végigcsókolja őket. Bűvölten figyelem nyelvét, ahogy ujjaim között nyalakodik, egész testem lúdbőrzik a gondolattól, hogy máshol is érintsen. Felkelek a térdelő helyzetből, felülök Lewis ölébe, farka a hasára simul. Szabad kezemmel simogatom, miközben csípőmet előre-hátra mozgatom. Érzem, ahogy farka lassan újra merevedni kezd, izgalmam felhevíti őt is, ujjaimat elengedve a mellemet csókolja újra.

Minden porcikám azt kívánja, hogy beleülhessek már ágaskodó falloszába, de Lewis nem engedi, még mást akar.
,,Térdelj a fotel karfájára" - sóhajtja, miközben fájó szívvel ugyan, de elhajol kebleimtől. Kíváncsian pillantok rá, de aztán megértem mit szeretne.
Feltérdelek, kezeim vállán pihennek, közben kibújik az ingből és én legszívesebben nyomban kóstolgatni kezdeném sötét karamell színű bőrét, de nem tehetem. Most ő akar kóstolgatni, méghozzá engem, egészen pontosan kéjvágytól remegő, csöpögő puncimat. Megmarkolja a fenekemet, úgy húz arcára, majd első érintésétől mélyről jövő sóhaj szakad fel bennem. Nyelve még mértéktartó, kíváncsian ízlel bele szétnyíló nagyajkaimba, végigfut duzzadó csiklómon, majd egyre bátrabbá válik, és hüvelyem nyalogatja.

Nyögdécselésem és a belőlem áradó lótusz és vanília illat elragadja őt is, tudom, hogy ízemen is ezeket az aromákat érzi, és mind többet akar. Nyelve fürgén ját már combjaim között, ujjai fenekem kemény húsát markolják, velem pedig forogni kezd a világ, ahogy szája rázárul lüktető csiklómra. Vállaiba kapaszkodom, testem pedig önkéntelenül is felé mozdul, arcára tolom magam még jobban, egészen a fehéren izzó robbanásig, ami megfeszíti izmaimat, egész testemet. Hátrahajtott fejjel, megfeszülő nyakkal élvezek el, gyönyöröm még fájdalmasan tombol ölemben, amikor Lewis szája hasamat becézi, keze végigfut két mellem között, egészen nyakamig, birtoklóan, élvezettel simogat, engedi, hogy kiélvezzem a kapott kéj minden pillanatát.

Magához húz, ahogy testem reszketése alábbhagy, csókja szédítő, megkóstolom nedveimet a nyelvéről újra, nekem is ízlik, mosolyogva koccan fogam az övéhez, velem nevet ő is.
Keze most a derekamon, délceg lándzsája már a hasamnak feszül, és noha látom kétségtelen vágyát, tudom, hogy vele még kell valami, ami biztonságot ad neki. Lecsusszanok hát öléből, és táskámból kiveszek néhány csomag óvszert. Lewis vigyorogva néz, közben magát simogatja, farka már mereven ágaskodik, engem vár, és én nem váratom meg. Kibontom az egyik tasakot, számba veszem a banánízű gumit, és finoman, lágyan, ajkaimmal, nyelvemmel húzom fel Lewis-ra, alaposan elszopogatva a kellemes gyümölcsízt.

Ennél többet már egyikünk sem nagyon bírna, visszahelyezkedem hát ölébe és egy óvatos mozdulattal puncim bejáratához igazítom rúdját, majd lassan ráereszkedem. Sóhajaink egyszerre törnek fel, vágyunk tagadhatatlan. Lewis a derekamat szorítja, egyelőre ő még mozdulatlan, én ringatózom rajta, fel-le ereszkedve szerszámán.
Puncim hálásan fogadja magába újra és újra a kemény falloszt, nedveim megkönnyítik a mozgását.
Nem tudom, melyikünk tempója gyorsul fel előbb, de hamarosan már zihálunk mindketten, fenekemen izzadság csorog Lewis combjaira, mellkasán támaszkodó kezem is meg-megcsúszik verejtékén. Tágra nyitott szemmel gyönyörködöm arcában, finom vonásaiban, nemes állában, telt ajkaiban, miközben érzem a mind görcsösebbé váló szorítást a csípőmön, ahogy magára ránt újra és újra.

Lehunyt szemmel húz ölére, érzem, ahogy megmerevedik a teste és még utoljára felnyársalja vonagló testem, mielőtt hörögve beleélvez forró barlangomba. Titokizmaimmal rászorítok a farkára, próbálok igazodni a pumpálás üteméhez, de az óvszer nem könnyíti meg a dolgomat.
Megvárom, míg izmai elernyednek, majd előrehajolok, megcsókolom az imént csodált ajkakat, aztán lassan felemelkedem, kiengedem magamból testét.
Elé térdelek, finoman lefejtem az érzékeny falloszról a gumit és félreteszem, azt sem bánom, ha nedvei visszacsorognak ölére, legalább lesz mit felnyalogatnom. Óvatosan veszem kezembe az érzékeny testrészt, nyelvemmel előbb a környékét tisztogatom meg, majd a szárát végignyalva haladok rajta felfelé. Nedvei enyhén banános ízűek, de ezt cseppet sem bánom, kedvemre való a csemege, nem hagyom kárba veszni.

Lewis maradéktalanul kiélvezi a kényeztetést, jól tudom már, hogy az óvszer nála biztonsági előírás, meggyőződése ugyanis, hogy csak így tudja kivédeni, hogy valamelyik elvakult rajongója teherbe ne essen tőle. Nyilván esetemben is ettől tart, én pedig nem világosítom fel a tévedéséről, meghagyom biztonságérzetét.

Kedvtelve szopogatom férfiasságát, de a gyors egymás utáni élvezés sokat kivett belőle, így nem erőltetek semmit. Csókjaim most hasán osonnak felfelé, belenyalok köldökébe, mellbimbóit ízlelgetem. Lewis mosolyog, arcán látom a kielégültséget, felszabadultságot.
Ölébe ülök, de most oldalra fordulva, lábaimat lelógatom az egyik oldalon, úgy csókolgatom nyakát, vállait, szexis kulcscsontját. Nem elégszem meg az egyik oldallal, mindkettőt megkóstolom, de nem tudok dönteni, melyik ízlik jobban. Lewis a hajamat simogatja, inkább szórakozottan, mint tudatosan, szája felel ugyan ajkaim érintésére, de nem érzem még benne a tüzet.
Rámosolygok, mielőtt fülébe súgnám:
,,Azt hiszem, boxkiállásra lesz szükség. Elhasználódott a gumid, szépfiú..." - búgom, majd felemelkedem, Lewis pedig vigyorogva a fenekemre paskol, ahogy lehajolok az óvszerért.
Érzékien ringó csípővel sétálok el a fürdőszobáig, majd vissza, immár üres kézzel. Pezsgőt töltök Lewis poharába és a kezébe adom, amit hálásan fogad. Felhajtom a sajátomat is, kellemesen bizsergeti a torkomat, jólesik.
Az előttem üldögélő férfit nézem, aki most meglehetősen fáradtnak látszik, talán az időeltolódás miatt.

Úgy döntök, hogy talán némi erotikus műsor felkeltheti újra az érdeklődését, így tekintetemmel bujaságot sugározva leteszem a poharamat, és melleimet kezdem simogatni. Nincs szükségem zenére a tánchoz, fejemben szól a reggel hallott muzsika, lehunyt szemem mögött képek villóznak, érzések, érintések, illatok, csókok emléke tör fel bennem, testem magától mozdul, vágyaim, megidézett szenvedélyem ritmusára.

Nem figyelem magam, sem a mozdulataim, nem tudom, hogy kezem mikor simul combomra, hogy onnan ölemre vándoroljon, egyre csak a saját filmemet látom, illékony pillanatok röpítenek magasba és ejtenek vissza, táncom nem pusztán erotika, hanem szenvedély, gyötrelem, vágyódás, gyönyör is. Nekem is, és annak is, aki nézi. Lewis képtelen levenni rólam a szemét, noha már rég nem csak neki táncolok, mégis felébred a vágya, hisz ő mit sem sejt a bennem dúló érzelmi kavalkádról, az egymásnak feszülő és egymásnak ellentmondó vágyaimról, tiltott légyottokról, titkos érintések varázsáról.

Ő csak ringó, vonagló, reszkető testemet látja, ami kéjért kiált, érintést, csókot, simogatást vágyok, képzeletben nem kell választanom, megkaphatom mindkét férfit, és villámként csap belém a felismerés, hogy mindez csak ábránd, amikor Lewis keze hátamra simul, ahogy a szemben lévő fotelra hajolok, és hátulról mögém lép.

Feleszmélek a képzeletemben játszódó álmokból, egy pillanatig hitetlenkedve nézem a mögöttem álló Lewis kéjsóvár arcát, kezében tartott harcrakész szerszámát, amelyen - bántóan éles részlet - új, sárgás színű óvszer feszül, majd visszatalálok mostani szerepembe, és csábosan felrakom egyik lábamat a fotelra, hogy könnyebben hatolhasson belém.
Gyorsan, lendületesen kezd mozogni, táncom megtette a magáét, farka olajozottan siklik bennem. Érzem, hogy most nem érdekli az én gyönyöröm, saját beteljesülését hajszolja mind hevesebben, mind gyorsabban mozogva. Nem hibáztatom, sóhajaim halkan törnek fel belőlem, elnyomja őket Lewis nyögdécselése, öle fenekemhez csapódó hangja.
Lökései kemények és gyorsak, pár perc csupán és teste az enyémhez préselődik, hangos nyögései árulkodnak megélt gyönyöréről, ujjai szorítása lassan enyhül derekamon. Még végigsimítja a hátamat, mielőtt kihúzódna belőlem és hátralépne.

Megfordulok és leülök a fotelba vele szemben. Fáradt arccal lép közelebb, lehúzza farkáról a gumit és nézi, ahogy szerszámát újra a számba veszem, noha most olyan furcsán távolinak érzem az egészet. Ennek ellenére letisztogatom alaposan, nedvei most is kellemesek, egészen megjön a kedvem a folytatáshoz, ahogy bőrét, gyönyörét, teste verítékét és páráját ízlelem, de Lewis arcára pillantva már tudom, hogy kár lenne nagyon belemelegedni.
Kimerülten mosolyog rám, majd hátrébblép, lehajol, és szájon csókol. Kiveszem kezéből az óvszert, és tenyeremben tartva felkelek, hogy kidobjam.

Lewis követ a fürdőszobába, tükörképünket nézi, fekete bőre csodásan mutat az én világos testem mellett. Mögém lép, hátulról átkarol, ringatózunk egy darabig, majd halkan a fülembe súgja:
,,Köszönöm."
Hátrahajtom a fejem a vállára egy pillanatra, lehunyom a szemem, majd mosolyogva fordulok hozzá egy csókra:
,,Bármikor, nagyon szívesen. Csak hívnod kell" - búgom, majd magamra öltöm a szakadt ruhát és Kaito öltönyét.
Cipőmet is meglelem, az egyik ugyan ragad a pezsgőtől és elázott a belseje, de most ez a legkevésbé sem izgat.
Lewis még meztelen, amikor megírja a csekket és a kezembe adja, majd bűbájos, gyönyörűen fáradt mosollyal kísér ki. Búcsúzáskor még elgyönyörködöm benne, mielőtt kilépnék a folyosóra.

Összehúzom magamon Kaito öltönyét, beszívom az illatát, majd a lift felé indulok, onnan hívom őrömet, hogy jöjjön értem.
Kaito-ban most sem kell csalódnom, a kocsi a szálloda előtt vár, besegít a hátsó ülésre, majd megkerüli az autót és beszáll a kormány mögé. Azonnal kibújok a ragacsos cipőből, fejemet fáradtan ejtem hátra a támlára, hosszú volt ez a mai nap.
Hátrapillant rám, talán kevesli a Hamilton-nal töltött időt, de nem teszi szóvá, anélkül is eloszlatom kételyeit:
,,Minden rendben, Kaito. Jól vagyok, nem volt semmi gond."
Végigpillant szakadt ruhámon, levetett cipőmön és fáradt arcomon, majd csúfondáros mosolyt villant rám. Aztán előrefordul és bekapcsolja a rádiót.

Halk, dallamos gitárzene tölti be az utasteret, az, amit reggel is hallottam a kocsiban, az, amire érzékeim saját életre keltek nem olyan rég. Egy pillanatra benntartom a levegőt, mondanék valamit, Kaito hátra is pillant rám a tükörből, de végül mégsem mondom ki.
Sötét szemét nézem, rövid hajában, nyakában gyönyörködöm, majd mögé csúszok az ülésen és átölelem hátulról, vállára simítom az arcomat, úgy hallgatom a borzongatóan szép muzsikát...
 
 
0 komment , kategória:  Felnőtt  
Hírességek ágyában 6
  2008-06-23 20:29:38, hétfő
 
  Kellemesen simogat a napsütés, a matracomat lágy hullámzás ringatja, kezemet a vízbe lógatva élvezem a semmittevést. A medence közepe táján lebegek, szemem lehunyva. Nem alszom, de nem is vagyok éber. Afféle köztes állapotban lebegek, tudatom pihen, mégis hallom a madárcsicsergést, a vízforgató halk zümmögését, a néhány házzal arrébb füvet vágó kertész traktorjának halk brummogását. Nem tudom, mióta heverészek így, a nap már felforrósította hasamat, combjaimat, mellkasom, talán ideje lenne megmártózni a hűvös vízben, koktélos poharam is üres. Felsóhajtok, szemem óvatosan résnyire nyitom, megigazítom a napszemüvegem. Lassan, centiről centire ereszkedem a matracról a medencébe, bőröm szinte sistereg, ahogy testem a vízbe ér. Felszisszenek, ahogy combjaim után ölemet, majd hasamat éri a hűsítő simogatás, végül kitempózom a medence széléhez.

Nem vesztegetem az időt törölközésre, tudom jól, hogy percek alatt felszárítja bőrömet a forró kaliforniai nap. Ezt imádom a legjobban abban, hogy itt élhetek. El sem tudnám képzelni az életemet az éltető napfény és meleg nélkül. Egyszerűen nem tudok létezni a hűvös, esős helyeken, erre ékes bizonyíték volt a Londonban töltött pár nap és az ott meghozott döntéseim. Már a konyhához kapcsolódó terasz pereménél járok, amikor idáig jutok az elmélkedésben. Alaposan elbámészkodom, amúgy is le vagyok lassulva, így lehet, hogy szinte beleütközöm Kaito-ba. Rámmosolyog, haragja már rég elpárolgott, egyszer sem vetette szememre a ködös Albionban történteket, cserébe én nem firtatom az utolsó toszkán éjszaka eseményeit. Ki nem mondott gondolataink és érzéseink nem könnyítik meg a mindennapokat, de mégsem adnám őket semmiért, mert az izgalom és vibrálás állandósulni látszik köztünk. Az ősi férfi-nő játék legszebb fejezeteit élem meg vele, s így ajándék az együtt töltött idő. A végletekig csigázzuk egymást és csak sejtem, hogy ha egyszer végre lesz merszünk egymásért nyúlni, az egy új élet kezdete lehet.

Nem tudom, hogy ő mennyit érez ebből, mindenesetre van ideje végigmérni a bikinibe bújtatott testemet, amíg a kezembe nyomja a telefont és elveszi a poharamat. Pillantása felforrósít, mellbimbóim megkeményednek, ami nem kerüli el egyikünk figyelmét sem. Én zavartan elfordulok, ő meg a konyhába vonul és kever nekem még egy italt.
A teraszon téblábolok, onnan figyelem a konyhában tevékenykedő Kaito-t, közben néha a telefonba hümmögök, hallgatom barátnőm sosem szűnő panaszáradatát a legfrissebb hódítását illetően. Megértő próbálok lenni, de momentán a saját hódításom sokkal jobban érdekel, hát még akkor, amikor megszólal a munka-mobil és Kaito mind gyakrabban pillant felém a beszélgetést bonyolítva. Végül ő fejezi be hamarabb az egyeztetést, kijön a teraszra, leül egy napozószékre, kezében egy pohár ital. Ez látva én is gyorsan rövidre zárom a telefonos lelkisegély szolgáltatást, hiszen ismerem Kaito-t, valami igencsak megakasztotta, ha fényes nappal, mondhatni koradélután szükségét látja egy italnak.

Leteszem a telefont, leülök a vele szemben lévő székre, várakozásteljesen rápillantok. ,,Mi történt?"- kérdezem türelmetlenül, amíg ő komótosan kortyolgatja a whisky-t. ,,Brad Pitt telefonált." - böki ki végül. Nagy levegőt veszek és benntartom. Ezernyi film és kép villan fel előttem a tiniként rajongott színészért, aki lám, most engem akar. Hiába a világ egyik legszebb asszonya, hiába a sok gyerek, neki én kellek. Elégedettség tölt el, mérhetetlen izgalom, noha a pasas már nem éppen fiatal, de azért vonzónak vonzó. Nagyon is. ,,Részemről rendben" - sóhajtom, ahogy végre kiengedem a levegőt a tüdőmből. Kaito egy percig az arcomat nézi, aztán elvigyorodik, és kajánul rám néz. ,,Félreérted. Nem magának akar. Egy hozzá nagyon közel álló személyt szeretne meglepni azzal, hogy te kényezteted." - mondja, és esküdni mernék, hogy van valami bukfenc a dologban, különben nem szórakozna így. ,,Egek, mi ez, valami meglepetés partira akar felkérni?! Most szólok, hogy semmilyen tortából nem vagyok hajlandó kiugrani!" - kissé túljátszom a műfelháborodást, de hát ez van, valahogy lepleznem kell a csalódottságomat. Brad igazán remek parti lett volna. ,,Egyébként kit akar velem meglepni? Csak nem George Clooney-t?" - kérdezem vadul kalapáló szívvel a még mindig vigyorgó Kaito-t.
,,A feleségét." - feleli végül, miután kiszórakozta magát lelkesedésemen, és picit előrehajol, hogy jól lássa a reakciómat, ne maradjon le arcom egyetlen rezzenéséről se.
Egy másodpercig azt hiszem, hogy rosszul hallok. Próbálok gondolkozni, de egyre csak azokat a dús ajkakat látom magam előtt. ,,Angelinát?" - kérdezem hitetlenkedve. -,,Már összeházasodtak?" - nyikkanok, mintha ez volna a legfontosabb kérdés a világon, de hát muszáj időt nyernem, hogy napirendre térjek a kérés felett. ,,Nem tudom, így nevezte" - válaszol Kaito, őt aztán végképp nem érdekli, hogy mi a családi állapotuk.

Próbálok valami értelmes dolgot kinyögni, de képtelen vagyok rá. Felhajtom a koktélt, nem vesződöm szívószállal, kevergetéssel. Még mindig alig hiszem el, de ekkor már érzem. Érzem, hogy akarom ezt a találkozót, akarom ezt a nőt. Mindig is tetszettek a szép nők, és annakidején Olaszországban volt is rá példa, hogy összebújtunk néhányszor, csak lányok. Most is izgalmas erre visszagondolni, de igyekszem nem mutatni egyre növekvő lelkesedésemet. Ráadásul Angelina gyönyörű nő.

"Vannak részletek?" - kérdezem Kaito-t a tőlem telhető legközönyösebb hangon, mintha az egész már nem is annyira érdekelne, de nem tudom becsapni. Átlát rajtam, látom az arcán, így jobbnak látom, ha felhagyok a színjátékkal. Kaito beleiszik az italába mielőtt folytatná. ,,A Maldív-szigetekre kell repülnöd, ott találkozol Ms. Jolie-val. Kibérel egy lakosztályt, ahol várni fog rád. Egy éjszakára szól a feladat, de ő még tovább marad utána. Sokat hallott már rólad és jól ismeri az egyik ügyfeledet, így talált meg. Hogy hogyan vette rá erre az egészre a férjét, azt nem tudom. Nagyjából ennyi." - mondja Kaito, mielőtt félbeszakítanám: ,,A Maldív-szigetekre??" - kérdezem elhűlve. ,,Fontos a diszkréció" - vonja meg a vállát Kaito, majd feláll. ,,Elvállalod?" - kérdezi a szemembe nézve, íriszem fürkészve. Olyan sok minden kavarog bennem, hogy képtelen vagyok válaszolni. Csak bólintok, majd bemegyek a házba, de nem találom a helyem.

Egész nap csak kóválygok, olyan izgalom lesz úrra rajtam, amit már rég nem éreztem. Sok mindent hallottam már Angelináról, de nem tudom, mennyi lehet a valóságalapja az olvasott-hallott pletykáknak. Mindenesetre egy biztos, ha csak telt ajkaira, türkizkék szemére vagy egyszerűen a lényéből áradó erotikára gondolok, akár máris indulnék a Maldív-szigetekre.
Mint kiderül, szerencsére nem is kell rá sokat várnom. Kaito elrendezi a találkozó részleteit és néhány nap már indulhatunk is. Nem telik bele sok idő és már a bőröndömet pakolom. Kaito felvilágosít, hogy a bikini mellé nem árt, ha beteszek néhány szellős, de a lábamat, karomat takaró ruhát is, feltéve, ha vele együtt akarom a találka után bejárni a szigeteket. Értetlenkedésem láttán felvilágosít, hogy az egész Maldív Köztársaság muszlim hitű, így minden lakott településen kötelező a fent említett ruházat. ,,Nyilván a strandokat kivéve, ahol én leszek." - dünnyögöm, noha elismeréssel adózom Kaito tudása és előrelátása előtt.

Alig várom az indulást, még a maratoni hosszúságú repülőút sem szegi kedvem. Legalább van időm informálódni útitársamtól a legfontosabb tudnivalókat illetően. Mire leszállunk Hulule szigetén - avagy az 'Airport Island'-en -, már akár idegenvezetést is vállalhatnék, köszönhetően ezt néhány útikönyvnek, na meg persze Kaito-nak. A levegőből nézve értem meg igazán a sziget nevét, hiszen valóban nincsen rajta más, csak egy repülőtér meg egy kikötő. A kifutópálya a sziget teljes hosszát végigéri, itt tényleg nem szerencsés hibázni a pilótáknak, mert közel a víz.

Kedves, mosolygós emberek segítenek átpakolni a holminkat egy hajóra, ami alig tíz perc alatt viszi az utasokat Male-ba. Nem hosszú idő, de arra elég, hogy magamba szívjam a finom sós tengeri levegő semmihez sem fogható illatát és megigézzen Male szigete. Egyetlen nagyobbacska hófehér homokdűne az egész, alig-alig emelkedik ki a tengerből, sűrű, buja növényzet borítja. Kikötőjében nem áll sok hajó, egyetlen szállodáját lombok rejtegetik a kíváncsi szemek elől. Szívem szerint itt maradnék, hogy szavakat találhassak a szemem előtt heverő földöntúli csodára.

Aprócska hajó visz innen tovább minket Vabbinfaru-szigetére, ahol valószínűleg mi leszünk az egyedüli turisták. Nem jön velünk senki a hajóban, és a szigetre érve sem látunk egy árva lelket. Mindez nem szegi kedvünket, sőt. Selyemként simul talpunk alá a tejfehér homok, hajamat a tenger felől fújó langyos szél kócolja. Bármerre nézek, a kék különböző árnyalataiban pompázó kristálytiszta víz vesz körbe, a sziget belseje haragoszöld, élő, lélegző növénybirodalom. Néhány - a tengerből cölöplábakon kiemelkedő - bungaló emlékeztet csak arra, hogy nem lakatlan szigeten járunk.

Hajóskapitányunk rutinosan mosolyog, nyilván nem először látja az ideutazók hitetlenkedő, rácsodálkozó, elvarázsolt tekintetét. Felkapja a csomagjainkat és a bungalók felé indul, közben lelkesen magyaráz. Nagyon kedves, vidám ember, cseppet sem zavarja, hogy egy szavát sem értjük. Végül tört angolsággal elmagyarázza, hogy most a központi épületbe vezet minket, ahol bejelentkezhetünk.

A 'központi épület' kifejezés hallatán összeszorul a szívem, komor, rideg betontengert képzelek el a szigeten. Szerencsére erről szó sincs. A központi épületet pálmák szegélyezik, és mint megtudom, pálmákból is épült. Minden ízében belesimul a környezetbe, mintha mindig is itt lett volna. Kellemes nevetés, vidám beszélgetés üti meg a fülemet, ahogy közeledünk. Belépve négy helybéli férfit pillantok meg, akik valószínűleg a 'hotel' alkalmazottai. Széles mosollyal, hangos üdvözléssel fogadnak. Egyszerűen lenyűgöz a lényükből fakadó természetesség és báj. Nem mellesleg, női szemmel nézve is igen figyelemreméltó jelenségek, magas, izmos, kreol bőrű, sötét hajú, nevető szemű srácok.

Mint kiderül, mi vagyunk az egyetlen turisták, pont úgy, ahogy gondoltam. Felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen paradicsomi hely hogyan úszta meg a turisták özönét. Amikor ezt kérdezem tőlük, cinkosan kacsintgatva annyit felelnek, hogy ami itt történik, az mindig titokban is marad, innen nem szivárog ki semmi. Ezt örömmel hallom, hiszen ebben az esetben valóban jó választás volt ez a sziget Angelina részéről.
Természetesen azonnal a szállásunkhoz vezetnek minket. Egészen a tengerig sétálunk a puha homokban, majd hosszú, bambuszból épült utacska vezet a partról a tengerben lévő bungalókhoz. Hosszú, kecses lábakon állnak, kiemelkednek a vízből, alattunk az érintetlen természet. Lassan, megigézve sétálok a keskeny, de stabil kis sétányon, lepillantva halak cikáznak az áttetsző vízben, előttem, körülöttem maga az édenkert. Kaito-ra pillantok és látom a zárkózottsága páncélján a repedéseket, a látvány őt is megérinti.

Az egész szigeten mindösszesen hat kis bungaló áll, egymástól néhány méter távolságban, félkör alakban benyúlva a tengerbe. Az egyik szélső a miénk, belépve barátságos, kényelmes szoba fogad, nagy terasszal, amelyről lélegzetelállító kilátás nyílhat a naplementére. ,,Ez maga a földi paradicsom." - sóhajtom álmélkodva, ahogy felfedezem a teraszról egyenesen a tengerbe vezető kis lépcsősort.

A személyzet két tagja kísért minket idáig, és most mosolyogva nézik lelkesedésem. Magasak, jóképűek, egyszerűen ide, ebben a gyönyörű környezetbe valók. Észreveszem el-elkalandozó tekintetüket, ahogy időnként szűk farmerbe bújtatott fenekemet és a bokámon csillogó vékony aranyláncot csodálják. Egyáltalán nem bánom, maga a tudat, hogy itt lehetek, és ráadásul azért, amiért, annyira feldob, hogy pusztán kedvtelésből szívesen elszórakoznék velük. Kaján, buja pillantásomra cinkosan összenéznek, majd Kaito felé sandítanak. Testem-lelkem őre maga a megtestesült nyugalom, úgy tesz, mintha nem is venné észre a fürkésző tekinteteket. Végül az egyikük - Jose, olvasom a névtábláján - hozzám lép és egy borítékot ad át. ,,Az a lédi küldeni, aki itt lakni másik bungaló." - mondja, és nem mulasztja el megérinteni az ujjaimat, ahogy átadja a levelet. Bőröm lángra gyúl az érintésétől, de uralkodom magamon. Megköszönöm, majd mosolyogva nézek utánuk az ajtófélfának támaszkodva, ahogy a part felé indulnak.

Sóhajaimat hallva Kaito a teraszra vonul, inkább a panorámában gyönyörködik. Csatlakozom hozzá, itt bontom ki a levelet. ,,Este 9" - mindössze ennyi áll a papíron, semmi egyéb. Tekintettel arra, hogy már késő délután - kora este van, Kaito vacsorázni hív, de én nem tudok ellenállni a víz csábításának, így inkább a tengert választom. Falatnyi bikinit húzok, és úszni megyek. A langyos víz burokként, simogató lepelként ölel körül, lábam leér ugyan, de mégis inkább felfekszem a vízre, lebegek rajta. Kaito a teraszról néz, tekintete átmelegszik, s átmelegít engem is. Látom szemében a vágyat csillanni, tudom, hogy mérhetetlen önuralomra van szüksége, hogy ne jöjjön utánam a vízbe. Tiszteletben tartom óhaját, nem sokáig illegetem magam előtte. Mire a lépcsőn a teraszra érek, már hatalmas, hófehér törülközővel vár, tekintetét látva legszívesebben ledobnám a törölközőt és a királyi méretű francia ágy felé indulnék vele. Elkapja az ágy felé vetett óvatlan pillantásom és elvigyorodik. ,,Majd csak megleszünk valahogy ketten is rajta" - sóhajtja, majd elfordul és a csomagjában kezd keresgélni, természetesen háttal nekem. Nem is sejti, hogy milyen élmény hátulról gyönyörködni az izmos fenekében. Végül kényszerítem magam, hogy ne paskoljam meg, amikor elmegyek mellette a fürdőszoba felé.

Levetkőzöm, és beállok a zuhany alá, lemosom hajamról, bőrömről a finom sós filmet. Hosszú út áll mögöttem, de mégsem érzek fáradtságot, fellelkesít az előttem álló este izgalma. Illatosan, tükörsima bőrrel, kívül-belül megtisztulva lépek ki a zuhany alól. Tetőtől talpig bekenem magam a vanília és lótusz illatú olajjal, bőröm szomjasan szívja magába, felhevülök, arcom kipirul. Ölemet kenegető ujjaim forró nedvességet tapintanak, halkan felnyögök, ahogy megérzem. Kezem oly könnyedén siklik puncimon, hogy képtelen vagyok megállni, magamba mártom két ujjamat, érzem, ahogy titokizmaim összeszorulnak körülöttük. Másik kezemmel melleimet simogatom, közben nézem magam a tükörben, ahogy testem kéjért reszket. Nehéz ugyan, de megállok, kihúzom ujjaimat a hüvelyemből, majd élvezettel nyalogatom le nedvemet róluk. Saját ízem, illatom megvadít, szenvedélyem életre kel. Belebújok az előre kikészített leheletfinom anyagú vékony kis halványzöld ruhába, ami egyáltalán nem felel meg a Kaito által a szigetekre javasoltaknak. Vállaimon egy-egy keskeny, vékony pántocska húzódik csupán, ami megtartja a ruhát rajtam. Nem viselek fehérneműt alatta, meztelen ölemből kósza kéjcsepp indul lefelé a combom belső oldalán. Felnyögök, ahogy érzem csiklandozó útját, de nem törlöm le. Ruhám alja combom közepét éri, lágy esésű fodrainak érintése lúdbőröztet. Elégedetten szemlélem magam a tükörben, vágyam kiül a tekintetembe, Kaito ezt ,,ragadozó-pillantás" - nak hívja.

Az átlagosnál nagyobb gondot fordítok a sminkelésre, tudva, hogy nővel lesz dolgom ma este, aki éppúgy ismer minden fortélyt, mint én. Mindemellett sminkem inkább természetes, mint hivalkodó.
Mellőzöm az ékszereket, a nyakláncot és a medálba rejtett riasztót is csak Kaito nyomására akasztom a nyakamba. Tekintete nem hagy kétséget afelől, hogy tetszem neki, és legszívesebben maga mellett tartana egész este. Ettől a nézéstől még szebbnek, még kívánatosabbnak érzem magam. Megperdülök előtte, s elfeledkezem lenge ruhámról közben, Kaito elsötétült tekintete az egyetlen, amit látok. Keze a derekamon, megállít, lesimítja ruhámat, mindezt anélkül, hogy lepillantana, mégis tudom, hogy látott mindent, látja vágyamat, s én látom ugyanezt a szemében. Mégsem nyúl értem, lehunyt szemmel várom, hogy megérintsen, hogy ölbe kapjon és az ágyba vigyen, de nem történik semmi. Mintha ajkait érezném számon, ahogy pillekönnyű csókot lehel rá, de mire felpillantok, már egy lépéssel távolabb áll tőlem, így nem tudom meg, hogy csókját csak képzeltem-e, vagy valóság volt. Szemeit faggatom, de nem árulkodnak.
Kaito ismét csatát nyert, önmaga ellen. ,,Menj, Lizbeth" - kér halkan, s én lángoló arccal, felhevült testtel lépek ki a bungalóból.

Körbepillantok, aprócska lámpák szegélyezik a víz felett vezető utat. Szandálom sarka halkan kopog a bambusz hídon, testemet-lelkemet átjárja a finom sós tengeri levegő és a jól ismert izgalom. Tisztán látom, hogy hová tartok, a bungaló alig száz méterre lehet a miénktől, ablakán kiszűrődik a fény. Halk morajlás, egy-egy kis csobbanás kíséri utamat. A tengert narancsvörösre festi a lebukó nap, képtelen vagyok betelni a látvánnyal, olyan lassan megyek, ahogy csak tudok, így is húzva-feszítve az időt, élvezve a kilátást és a borzongató feszültséget.

Az ajtóhoz érve mély levegőt veszek, majd bekopogok. Néhány pillanat múlva elakad a lélegzetem, ahogy maga Angelina Jolie nyit ajtót. Az az első gondolatom, hogy élőben még sokkal szebb, mint a képeken, vagy a filmeken. Haja szabadon, lágyan omlik vállára, itt-ott nedves még. Mindösszes viselete egy hófehér törölköző, amit maga köré tekert, karjai izmosan vékonyak, nyaka kecse íve nyomban felkelti a figyelmem, érinteni vágyom. Ajkai mosolyra húzódnak, de nem szól egy szót sem.

Kezemért nyúl, behúz a szobába és én érzem, hogy elvesztem. Belefeledkezem kékeszöld macskaszemei csábításába, bőre bódító illatába. Közel lépek hozzá, egy pillanatig csak nézzük egymást, majd finoman megsimítom az arcát. Lehunyja a szemét, felsóhajt, és egyszerűen képtelen vagyok levenni a tekintetem szétnyíló ajkairól. Hüvelykujjamat lágyan végighúzom alsó ajkán, mielőtt megcsókolnám. Pillantásunk egymásba olvad egészen az utolsó pillanatig, amíg szám megérinti az övét. Még látom szemében a lobogó lángot, a vágyat és a szenvedélyt, aztán belefeledkezem ajkai kóstolásába. Előbb puhán, tartózkodón csókolom, de nyelve utat tör a számba, vadul kergetőzik az enyémmel. Forogni kezd a szoba, nem tudok semmi másra sem koncentrálni, csak a mézédes ízre, bizsergő, duzzadt ajkaink egymást faló szenvedélyére, kezeire a fenekemen.

A törölközőért nyúlok, halk suhogással hullik a földre, csípője, dereka meztelen bőrét érintem. Csókolni, kóstolni vágyom, ajkaim arcára, nyakára vándorolnak, vállán finom nyálcsíkot húz a nyelvem. Angelina a ruhám pántjához nyúl, finoman lehúzza a vállamon, csókjaimat viszonozza, szája a kulcscsontomon, ujjai most mellbimbómon köröznek. Halk nyögéssel nyugtázom, ahogy ruhám lecsúszik testemen, habozás nélkül kilépek belőle, levetem szandálomat is, meztelen testem az övéhez simul. Mellbimbóink egymásnak feszülnek, mereven ágaskodnak a vágytól, ahogy újra belefeledkezünk egy csókba. Izgató, érzéki illat leng körbe minket, a vanília, a lótusz és a vágy érzékbódító elegye, megrészegít mindkettőnket.
Kezeink egymás testén barangolnak, édes összevisszaságban, vak vágytól vezérelve. Képtelen vagyok betelni vele, minden porcikáját a számba kívánom, kéjért reszket mindenem. Magamba szívom a nyelvét, fogaink összekoccannak az egyre hevesebb csóktól, ajkaink falják egymást, vég nélkül tudnám csókolni, soha meg nem unva.

Egyre erősebb szenvedéllyel ölel és én viszonzom, érzem, ahogy vágya követelőzőbb. Fenekemre paskol, derekamat öleli, majd hajamba markol. Mozdulatai izgatóan durvák, felnyögök, ahogy a hajamnál fogva hátrafeszíti a fejemet. Szorosan markolja sötét tincseimet, nyelve végigsiklik a nyakamon, egészen a mellemig. Kínzó lassúsággal nyalogat körbe, de hiába ágaskodik mellbimbóm az érintésért, szája elkerüli, szándékosan fokozza vágyamat a kínig. Élvezi testem rándulásait, lábam remegését, kéjsóvár reszketésem, így mikor végre ajkai köze veszi lüktető, duzzadt bimbómat, hangosan nyögök a kéjtől, testem felé nyomom, egyenesen a szája felé, azt akarom, hogy még érintsen, még nyaljon, még szívjon magába. Érzi, mire vágyom, egyre erősebben szopogatja mellbimbómat, amitől testem felhevül, levegő után kapkodok, mellem sóváran lüktet, ölemből forró nedv csorog combomon.

Nem törődöm a fájdalommal, felrántom fejemet, néhány szál hajam a kezében marad, de nem érdekel. Nem érdekel semmi más, csak hogy számba vehessem halványbarna bimbóit én is, hogy végre megízlelhessem öle aromáját. Hátralépek tőle, testem-lelkem lángol, szenvedélyem kiül a tekintetembe, zihálva mérem végig az előttem álló meztelen testet, tetőtől talpig. Kacér mosolya elsöpri minden önuralmam, ujjait szopogatja, miközben másik keze mellein játszik.

Felé lépek, az ágy felé hátrál, csábosan leül a szélére, szétteszi lábait, így elém tárul végre gyönyörű sima, rózsaszín, nedvesen csillogó puncija.
Elé térdelek, szájon csókolom, de most nem engedek ajkai forró csábításának, körbenyalom nyelvét, ajkait, fogait, és már haladok is lejjebb, egyre lejjebb a testén. Mellei hívogatóan ágaskodnak, kezembe veszem kemény halmait, összeszorítom őket, mellbimbói hegyesek, kemények. Angie felnyög, ahogy fogaim közé veszem őket és finoman megharapom. Egyik kezével megtámaszkodik az ágyon, másik az öléhez vándorol, lassan ujjazza magát, puncija cuppogó hangja megvadít engem is. Megszívom, nyelvem erős csapásaival ingerlem melleit, bimbója tovább keményedik a számban, kezeim erősen préselik össze melleit, így bimbói alig pár centire vannak egymástól. Egyszerre izgatom mindkettőt, hallom az egyre hangosabb zihálást, érzem megfeszülő izmait, keze mozgása gyorsul ölében, de megszorítom csuklóját, kihúzom ujjait forró barlangjából, még mielőtt elélvezhetne.

Lassan, centiről centire emelem számhoz nedves, illatos ujjait. Tágra nyílt szemmel figyel, érzem, hogy tetszik neki, amit lát. Elengedem csuklóját, ahogy ujjai a számba csúsznak. Lenyalogatom róluk forró, csöpögő puncija levét, megkóstolom végre a finom, vérforralóan izgató ízt. Angie közel hajol hozzám, szájon csókol, szájába folyatom a nedveivel keveredett nyálamat, majd ahogy nyelve újra ajkaim közé nyomul, ujjaimat egy hirtelen mozdulattal sóvár puncijába nyomom és vadul ujjazni kezdem. Könnyedén mozgok benne, nyögéseit elnyeli az én zihálásom, egy darabig még csókolom, mielőtt hátravetné a fejét az ágyon, hogy átadja magát a közelgő kéjnek.

Lábai közé hajolok, lassítok ujjaim mozgásán, lassabban, de mélyebbre hatolok testébe minden lökéssel, közben végignyalom néhányszor finom, húsos nagyajkait. Hajamba markol, úgy nyomja arcomhoz ölét. Nyelvem hegyével nyalogatom duzzadt csiklóját, majd nyögései hangosodásával ajkaim körülzárják remegő gyönyörpontját, szívom, csókolom, nyalom a forró, reszkető húst. Nem kímélem, pontos, körkörös mozdulatokkal hajszolom a gyönyör felé, közben saját testem is lüktetve követeli a kéjt, hát két ujjamat saját puncimba mártom, így egyszerre ujjazom mindkettőnket.
Érzem ahogy puncija rászorul ujjaimra, így egy utolsót szívok még a kéjért duzzadó csiklóján, amikor már hallom Angie kiáltását, teste megfeszül és ujjaimat elönti a gyönyör édes nektárja. Mohón, szomjasan nyalom fel puncija levét, nyálammal keveredve visszafolyatom remegő csiklója köré, majd felszürcsölöm újra és újra, amíg az ölében robbanó gyönyör hullámai el nem csitulnak.

Másik kezem továbbra is ölemben, saját vágyam immár fokozhatatlan, előttem e kívánatos, szoborszép női test, melyet a kéj hullámai reszkettetnek, számban, ujjaimon nedvei, illata körbeleng, így robban saját gyönyöröm is, halkan nyögve élvezek el saját ujjaimon, Angie öle előtt guggolva.

Nyögdécseléseimre felemeli a fejét, maga mellé húz az ágyra, egymás mellett fekszünk, meztelenül, kielégülve, de máris éhesen a további gyönyörökre, hisz épp csak belekóstoltunk az élvezetbe. Végignézek karcsú testén, gömbölyű mellein, csábosan telt ajkain. Rámmosolyog, ahogy észleli tekintetem, majd megcsókol.

Nyaka köré fonom a karom, ahogy elveszek érzéki, buja csókjában. Nyelvünk sebes, szédült táncot jár, már nem tudom, melyikünk keze mozdul előbb, hogy a másik testét kényeztesse. Érzem ujjait a hasamon, csípőmön körözni, tenyerem közben mellére simul, fenekébe markolok. Magamra húzom, lábam közé térdel, felnyomja térdeim, úgy gyönyörködik az elétáruló puncimban. ,,Gyönyörű pinád van" - búgja az ölembe, hangja végigrezeg egész testemen, majd szinte ívbe feszülök, ahogy nyelve végigszánt nedves nagyajkaim között. Megnyalogatja a csiklómat is, majd valósággal csókolózik lüktető, éhes puncimmal. Az ágytakaróba markolok, lehunyt szemem mögött tüzijáték szikrázik, nehezen nyögök fel, de akarom őt:

,,Fordulj meg, édes. Nyalni akarlak közben." - zihálom alig érthetően, de nem kell magyaráznom. Angie készségesen megfordul, arcom fölött megjelenik gyönyörű, sima, vágytól duzzadt puncija, kerek feneke. Hasa a mellemnek feszül, köldököm mellett mellbimbóit érzem, nyelve újra ölemben. Nem tétovázok, átkarolom csípőjét, arcomra húzom, szinte rávetem magam a finom nyalánkságra. Felveszem a ritmusát, ahogy engem kényeztet, előbb nagyajkait, majd kemény csiklóját szopogatom. Hüvelyéből lassan csorogni kezdenek kéjnedvei, szinte hívogat, és én nem állok ellen, nyelvem a forró, szoros barlangba nyomom. Kéjes nyögés a válasz, majd érzem ujjait, ahogy testembe nyomulnak, ajkai rászorulnak csiklómra, ami egyre hevesebb mozgásra sarkall engem is. Testem remegni kezd, vágyom a beteljesülésre, de közben érzem, ahogy Angie is egyre hevesebben löki ölét arcomra. Nyelvem olykor el-elkalandozik a popsija felé is, ujjaim próbálgatják a szűk kis nyílást, majd amikor érzem Angie punciját összerándulni, mutatóujjamat óvatosan félig a fenekébe nyomom. Felemeli a fejét, megtámaszkodik lábaim között, halkan nyögdécsel, ahogy elélvez. Arcomtól alig pár centire remeg édes, szépséges öle, csillogó gyönyörcseppeket nyalogatok róla.

Angie megfordul, ajkai számat keresik, érzem saját ízem a száján, ami tovább perzseli vágyamat. ,,Nagyon finoman tudsz nyalni, de most én mutatok neked valamit."- súgja számba, majd mielőtt feleszmélnék, jobb kezemet a fejem fölé emeli, és egy fehér selyemsállal az ágy támlájához köti. Mellei arcom felett kelletik magukat, hát felemelem a fejem és erősen megszívom az egyik mellbimbóját. Néhány másodpercig hagyja, hogy szopogassam, mielőtt megcsókol újra és másik kezemért nyúl. Aggodalmas tekintetemet látva rámmosolyog: ,,Nincs mitől félned, élvezni fogod, hidd el." - nevet, majd feláll az ágyról. Meztelen testében gyönyörködöm, közben megpróbálom csuklómról lejátszani a selyemsálat, de nincs esélyem, az anyag szorosan tart.
Angelina a lábaimhoz lép, megfogja az egyik bokámat, felemeli szájához, körbenyalogatja, majd egy újabb selyemkendőt vesz elő és ráhurkolja. Az ágy másik végéhez köti mindkét lábamat, olyan széles terpeszben, ahogy csak tudja.

Egyszerre zavar és borzongat a kikötözés, védtelen és kiszolgáltatott vagyok, ha akarnék, sem tudnék az őr-medálért nyúlni. Esélyem sem lenne segítséget hívni, hacsak Kaito meg nem hallaná a medál alatt vadul kalapáló szívem dobbanásait.
Elhessegetem a zavaró gondolatokat, az ágy mellett sétálgató meztelen nőt nézem, testében gyönyörködöm. Ő engem néz, majd lassan mellém ül az ágyra, kezében egy kicsi, fekete fém bőröndöt tart.
Megsimítja arcomat, majd ujjai nyakamon, vállaimon, karom érzékeny belső oldalán siklanak. Mellemet nézi, tenyerébe veszi, bimbóimat morzsolgatja, majd kezei lecsúsznak derekamon, hasamon. Ölemet szándékosan elkerüli, de csípőmet, combjaimat végigsimogatja, mire végül megszólal, én már remegek a vágytól: ,,Vérlázítóan szép tested van" - mosolyog, majd megcsókol.

Mohón falom száját, nyelvét, szinte fáj, ahogy felemeli a fejét. Mozdulnék vele, de a kötelék nem enged.
Angie kacér félmosollyal kinyitja a ládát, majd derekam mellé helyezi, és befekszik a lábaim közé. Észvesztő látvány, ahogy szeméremdombom takarásában csak kékes szemeit, homlokát, sötét haját látom. Lehelete borzongat, lehunyom szemem, torkomból rekedtes nyögés tör fel, ahogy nyelve elmerül puncimban, végignyalja, majd csiklómat veszi a szájába. Fogai finoman tartják, míg nyelve erős csapásai a végletekig izgatnak. Megfeszülök, majd elernyedek, ahogy kienged szájából, és máris vágyom vissza forró ajkai közé. Pici szünetet tart, majd újra érzem nyelvét az ölemen, felsóhajtok, ahogy folytatja a nyalakodást. Mesterien tudja, mi kell a női testnek, így nem telik bele pár másodperc és rövid, de heves élvezet forrósítja ölemet, gerincemet, hogy ezernyi szivárványként szikrázzon lezárt szemhéjam mögött.

Angie finom csókokkal enyhíti meggyötört csiklóm érzékenységét, megvárja, míg újra rápillantok, majd kiemel egy vastag, fekete vibrátort a táskából és tekintetét az enyémbe fúrva nyalogatni, szopogatni kezdi. Hihetetlenül szexi, ahogy buja ajkai között újra és újra eltünteti a játékszerét. Nyála izgatóan csillog a vibrátoron, ajkaim enyhén elnyílnak, én is érinteni vágyom. Látja sóvárgásom, számhoz tartja a fekete falloszt és én ajkaim közé veszem, lehunyt szemmel szopogatom, miként az igazival tenném. Nyelvem körbefut a makkon, majd bekapom, élvezettel cuppogok rajta. Angie mosolyogva figyeli, majd megvonja számtól, még egyszer végignyalja nyelve hegyével a teljes hosszát, majd egy határozott mozdulattal puncimba nyomja. Felsóhajtok, ahogy kitölt a merev rúd, csípőm ösztönösen mozdul felé, Angelina követi a mozgásomat, majd bekapcsolja a szerkezetet és a heves vibrálásra összerándul testem, sóhajaim mind hangosabbak.

Nem enged nagyon belemelegedni, többször kihúzza belőlem, lenyalogatja, majd visszanyomja nedvesen váró puncimba a vibrátort, olykor fenekem felé is elkalandozik vele, végighúzza popsimon, mielőtt visszatérne hüvelyembe. Testem mind hevesebben követeli a beteljesülést, egyre vadabbul mozgatom csípőmet, együtt a méhszájamat ostromló fallosz kemény, kíméletlen lökéseivel.

Lehunyom a szemem, átadom magam a testemben rezegve ki-be mozgó faroknak, a csiklómon köröző nyelvnek, a minden porcikámban szétáradó vágynak. Lepillantok ölemre, ahonnét Angelina vadító macskaszemei pillantanak fel arcomra és gyönyöröm megállíthatatlan. Szűkölve nyelem vissza sikolyaim, ahogy Angie még egyszer tövig nyomja belém a kemény játékszert, és ajkai között erősen megszívja csiklómat. Reszketve, nyöszörögve élvezek el, ujjaim fehéredéséig szorítom a háttámla bambuszfaragásait, kiszolgáltatott helyzetem tovább emeli élvezetem.

Lábaim, karjaim megfeszülnek, szabadulnék, de nem lehet, nem érinthetem lüktető, vonagló testemet, más keze simogatja nyugodtra remegő izmaimat. Ajkaim cserepesek, fejem tompán üres, mégis felnézek, amint érzem, hogy Angelina kihúzza belőlem a vibrátort. Látom, hogy lábaim között ül, felhúzza térdeit és a nedveimtől csillogó és síkos falloszt saját hüvelyébe nyomja. Rózsaszín húsa könnyedén nyílik meg a tekintélyes méretű szerszám előtt, éhes puncija szinte magába szippantja. Arcán kéjt látok, de egyre csak engem néz, kihívó, dévaj pillantással, ami felforrósítja újra hűlni készülő véremet.

Nyelvével megnyalja ajkait és ebben az egyetlen mozdulatában annyi erotika lángol, hogy nyomban kitisztul a fejem és újra érinteni, csókolni kívánom. Halkan kérem, hogy oldozzon el, de csak a fejét rázza mosolyogva. Megfogja a bal mellét, arca felé emeli, lehajtja fejét és megnyalogatja saját mellbimbóját, ami hegyesen ágaskodva követel még többet. Kiszáradt szájjal nézem, szeretném én a számba szívni, szeretném én alaposan körbenyalni, megízlelni újra, de hiába feszítem meg izmaim, kötelékem nem enged.

Angie most kihúzza magából a vibrátort, ajkaimhoz emeli, hogy lenyalogathassam róla öle édes nektárját. Mohón kapom be a falloszt, most nem kényeztetem, érezni és élvezni akarom vágya ízét a számban. Mosolyogva néz, élvezi, ahogy szopni kezdek, szinte keféli a számat a fekete vibrátorral, miközben ölemre ül, meztelen puncija az enyémhez simul. Érzem nedveit a testemen, az enyémekkel keveredve forró patakként áztatja fenekemet, majd az ágyat alattam. Angie ringatózik rajtam, csiklója minden ütemre az enyémhez ér, együtt borzongunk a furcsa, megosztott kéjtől.

Érzem testén a közelgő orgazmust, de lejjebb csúszik rajtam, még mielőtt elragadhatná. Tehetetlenül nyögök fel, mert akarom, hogy elélvezzen, hogy rám folyassa finoman patakzó nedveit, de Angelina mást eszelt ki.
Eloldozza lábaimat, s közben nem mulasztja el végigcsókolni bokáimat, vádlimat, combjaimat. Közben, mintegy mellesleg, újra ölembe meríti a rezgő vibrátort, előbb végighúzza érzékenyen reszkető csiklómon, majd lassan, szinte kínzóan lassan puncimba nyomja. Felhúzom a lábaimat, inkább ösztönösen, mint tudatosan, így mélyebben érzem magamban a kemény dorongot, mint eddig. Angie mosolyogva simogat, majd lábaim közé hajol, felnyomja térdeim és fenekem vágatába nyal. Megborzongat a váratlan érintés, nem látom, mit csinál és ez különös izgalommal tölt el. Végül valami kemény, gömbszerű hideget érzek popsimnál, ami szétfeszíti szűk lyukamat és izmaim szinte azonnal beszippantják. Nyomban felismerem a fémes-hideg gyöngysort, melynek golyói egymás után törnek utat a fenekembe.

Nyögdécselésem Angie-t is felhevíti, így miután popsimba nyomta az összes felfűzött golyót, felegyenesedik, majd feláll az ágyon, fejemhez lép, terpeszbe áll és arcom fölé guggol. Közben enyhén előrehajol, így mozgatja a vibrátort a puncimban. ,,Nyaljál!" - nyögi halkan, de kérnie sem kell, nyelvem máris csiklóján, nagyajkain szánt végig. Nyálam keveredik öle aromájával, körbenyalom fenekét, nyelvem bedugom szűk popsijába, majd puncijába merítem, váltakozva, édes-kéjes rendszertelenségben. Mohón, szinte lefetyelve nyalom csurgó, csöpögő nedveit, beszívom csiklóját, erős nyelvcsapásokkal ingerlem, egészen addig, míg teste össze nem rándul fejem felett, közben tövig nyomja belém a vibrátort, így élvez arcomra, reszketve, hangosan nyögve.
Sosem unnám meg kényeztetni finom punciját, hát folytatom a nyalakodást, de most már óvatosabban, vigyázva, csitítva lüktető, elevenen pulzáló gyönyörét.

Angie hamar feleszmél a kéjes kábulatból, és hálásan fogadom a vibrátor mind gyorsuló mozgását hüvelyemben. A gésagolyóknak hála a popsimban is egyre erősödik a feszítő érzés, a látott gyönyör az én szenvedélyemet is felkorbácsolta, közel járok az újabb élvezethez. Már-már durván rángatja bennem a falloszt, de nem bánom, élvezni akarok, felolvadni a gyönyörben és ez nem várat sokáig magára. Egyre hangosabb zihálásomhoz igazodik immár a bennem dolgozó fekete farok üteme is, és néhány pillanat múlva az ölemben robbanó gyönyör forrósága mindent elborít körülöttem. Testem összerezzen, ahogy végigfut minden idegszálamon a kielégülés, majd ostorcsapás-szerűen rándulok össze, ahogy Angie kihúzza fenekemből a felfűzött golyókat. Minden egyes golyó feszítő-égető hullámot gerjeszt bennem, és hallom saját sikolyaim, ahogy testem vergődik a tehetetlen gyönyörtől. Már nem pusztán ölem lángol, lüktet, hanem egész testem bíbor lázban ég. Tagjaim reszketnek, nyelvem ólomsúlyú, nem tudok szólni, nem tudok eszmélni még.

Angie ajkait érzem kiszáradt számon, nyelve szelíden cirógatja fogaim, majd eloldozza csuklóimat, a hűvös selyemsálat végighúzza még mindig borzongó testemen.
Testem előbb ébred, mint a tudatom, szám viszonozza csókját, nyelvem az övét keresi, kezemmel látom válla sima bőrét, melle kemény halmait. Ágaskodó mellbimbói nem hagynak kétséget vágya felől, így felpillantok rá, viszonzom mosolyát.
Mielőtt megszólalhatnék, felkel mellőlem és a telefonhoz lép, koktélokat rendel, mindkettőnknek.
Felülök az ágyon, körbepillantok a lepedőn nyugvó gésagolyókon, vibrátoron, a gyönyörfoltos ágytakarón.

Angie mellém ül, gyönyörködöm benne, majd két kezem közé fogom az arcát és megcsókolom. ,,Azt akarom, hogy megbassz" - suttogja a számba buján. Finoman beleharapok telt ajkaiba, kezeim a mellére vándorolnak, bimbóit morzsolgatom, majd szám a nyakára téved, de eltol magától.
,,Nem kell kedvesen! Brad mindig olyan átkozottul kedves és figyelmes. Azt akarom, hogy durván csináld!" - búgja és én le sem tudom venni a tekintetem azokról a telt, érzéki ajkakról. Bólintok, majd felállok mellőle, karjánál fogva felrántom őt is, majd megfordítom és az ágyra lököm. Feltérdel és visszanéz rám, ajkai nyitva, lába között duzzadó rózsaszín puncija hívogat.

Pillantásom mégis a kis táskán állapodik meg, odalépek és megtalálom, amire gondoltam. Finom bőrből varrott öv, rajta egy hosszú, vastag fallosz áll mereven. Derekamra-ölemre szíjazom, és lepillantva megállapítom, hogy ez igazán alkalmas a durva szexre, hiszen vastagabb és hosszabb is, mint az ágyon heverő társa.

Angelinára pillantok, aki vérlázító bujasággal nézi az ölemre szerelt játékát. Puncija még mindig nedvesen csillog, így nem tétovázok sokat, mögé térdelek és bejáratához illesztem a vastag, kemény dorongot. Megfogom a tövét, hogy könnyebben hatoljak hüvelyébe. Hiába nedves, mégis szétfeszíti, ahogy a makk előrenyomul, Angelina halkan nyögdécsel, de nem mozdul. Megmarkolom derekát és egy határozott, hirtelen csípőmozdulattal előre lököm a hatalmas dákót. Felsikolt, ahogy testébe hatol a kemény rúd, de nem adok időt, hogy hozzászokjon, egyből mozogni kezdek, erős mozdulatokkal kefélem szűk punciját. Még néznem kell, hogy mennyit húzzak ki a farokból, és mennyi maradjon testében, de néhány lökés után ráérzek és durván, vadul kezdem kefélni. Tövig nyomom puncijába a műfaszt, szinte ráhúzom a derekánál fogva, nem törődöm hangos kiáltásaival. Élvezem, ahogy feneke ölemhez csapódik, ahogy izzadságom keveredik öle csöpögő nedveivel, majd végigfolyik combomon.

Angelina élvezi a kemény menetet, puncijában mind könnyebben jár ki-be a méretes fallosz, hangosan nyögdécsel és én közben le sem tudom venni a tekintetem a csöpögő lyukról, ami újra és újra magába fogadja a vadul pumpáló rudat. Kezeim csúszkálnak izzadt, síkos derekán, csípőjén, hát fenekébe markolok, széthúzom szexi félgömbjeit, hogy lássam popsijának finom kis bejáratát, amint beleremeg minden lökésbe.
Lenyúlok az ágyra a másik vibrátorért, de vigyázok, hogy csípőm mozgása egy pillanatra se szakadjon meg, megállás nélkül kefélem az előttem-alattam vonagló gyönyörű testet, átérezve minden férfi gyönyörét, aki valaha dughatta ezt a nőt így, ahogy én most.

Felemelem a fekete vibrátort, számba veszem, alaposan benyálazom, majd egy pillanatra megállok a folyamatos mozgásban, tövig nyomva tartom a falloszt Angelina puncijában. Angie hátrapillant, haja zilált, arcán izzadságot látok és valami vad, ősi szenvedélyt, ahogy meglátja kezemben a másik műfalloszt is.
Azonnal rájön, hogy mit akarok, de nem hagyom szóhoz jutni, a fekete makkot szűk fenekéhez illesztem és finoman, de ellentmondást nem tűrően benyomom a popsijába. Angelina hangosan zihál, teste megfeszül, ahogy mozdítok egy picit csípőmön, kijjebb húzódom puncijából, hogy több helyet kapjon a másik farok. Érzem még fenekében az ellenállást, de már könnyebben nyomul a fekete szerszám az izzadt, gömbölyű, kemény popsiba.

Újra mozogni kezdek, tövig lököm puncijába az ölemre erősített falloszt, és észrevétlenül veszem egyre mélyebben birtokba fenekét is, összehangolva a két dorong mozgatását. Angelina hangosan nyög és zihál, arca eltorzul, ahogy egyszerre nyomom testébe mindkét eszközt. Élvezettel nézem remegő-vergődő testét, a fájdalommal kevert kéjt rajta, majd a végső megsemmisülést, ahogy karjai nem bírják tovább tartani, és hangosan sikoltva élvez el, összerogyva saját gyönyörének súlya alatt. Puncija rángatózva ontja nedvét, ami kicsorog a vastag fallosz mellett, majd végigfolyik combjain.

Mozdulatlanul nézem, ahogy izmai sokáig ránganak a heves élvezettől. Lassan húzódok hátra, a rám szíjazott farok hangos cuppanással csusszan ki a meggyötört punciból, majd finoman, óvatosan kihúzom fenekéből is a másik falloszt. Angelina halkan nyöszörög, arcát nem látom a hajától, teste még mindig reszket.
Lecsatolom magamról a kéjrudat, Angie mögé térdelek, megcsókolom lassan összehúzódó popsilyukát, majd vörösen duzzadt punciját. Finom borzongás fut végig érintésemre a testén. Nem tolakszom, lágyan simogatom feneke formás félgömbjeit, csípője finom ívét, dereka selymes bőrét.
Angie végre felemeli a fejét és rámnéz. Szeme most egészen kék, fáradt elégedettséget látok benne, amitől egyszerűen még gyönyörűbb az arca.
Melléfekszek, ajkait csókolom, cserepesnek, száraznak érzem őket, végignyalom nyelvemmel. Mohón nyílik a szája, magába szívja a nyelvemet, fogaink összekoccannak, ahogy elmerülünk egymás ízében. ,,Ez isteni volt" - mondja végül halkan, és újra mosolyog, ahogy melleimet nézi. Ágaskodó bimbóim elárulják vágyamat, hiszen engem is felizgatott az iménti menet.

Keze derekamon pihen, lassan indul gömbölyű melleim felé, de mozdulata félbemarad, mert kopognak az ajtón. Angie hozzám hajol, szájon csókol, majd feláll az ágyról és anyaszült meztelenül az ajtóhoz sétál. Elhűlve nézem, ahogy tágra nyitja az ajtót és kacér, buja mosollyal fogadja a két pincért, akik az italokat hozták.
Jose áll elöl, felismerem, és látom az arcán a meglepettséget, tekintete szinte falja az előtte álló nőt, majd beljebb pillant a szobába, és pillantása megállapodik hegyesen ágaskodó mellbimbóimon.

Angelina szándékai nyilvánvalóak, behívja a két fiút. Cseppet sincs ellenemre a dolog, mert hiába a játékszerek, azért van, ami igazán nem pótolható.
Jose leteszi a tálcát a bejárat melletti kisszekrényre, majd belép a bungalóba és átöleli Angelina meztelen testét. Nyelvét a szájába dugja, kezei a fenekére simulnak.
A mögötte álló srác felém indul. Felkelek az ágyról, egész testem tüzel a vágytól, epedve várom, hogy hozzámérjen. Szája mohón, puhán simul ajkaimra, nyelve simogató, hullámos, barna félhosszú haja az arcomat csiklandozza. Kezeit hátamon érzem, majd derekamra, mellemre csúsznak. Felnyögök, ahogy tenyerébe simul a mellem, és hüvelykujja rátalál hegyes bimbómra. Izmos felkarjába kapaszkodok, de zavar az inge, bőrét akarom érinteni. Sietve bújtatom ki belőle, közben fél szemmel látom, hogy Angelina Jose előtt guggol és hevesen szopogatja a srác méretes farkát, ami cuppogva mozog a szájában ki-be.

A látvány tovább forrósítja a véremet, lerántom az inget a bronzbarna mellkasról, még látom a névtábláját. Az előttem álló tökély a Miguel névre hallgat, fülébe sóhajtom hát néhányszor, míg a nyakamat csókolgatja. Nem hagyom, hogy túlságosan belemelegedjen, nadrágja övén babrálok, érzem a kezét, hogy segítsen, hát engedek neki. Muszáj mielőbb a számban éreznem az ízét, nem bírok már a véremmel, nyelvem szédítő táncot jár mellkasán majd kockás hasizmain, egyre lejjebb haladva. Mire a nadrágszíj koppan a bambusz padlón, már ajkaim között a hőn vágyott meleg, lüktető, keményedő farok. Élvezettel szívom meg, körbenyalogatom a mind duzzadtabb makkot, miközben ujjaim le-fel járnak rajta. Amikor már elég kemény, finoman a torkomra engedem, éppen csak annyira, hogy Miguel sóhajai halk nyögésekké váljanak, majd lassan visszahúzom. Megismétlem ezt néhányszor, majd nem tudok tovább parancsolni a vágyaimnak, és két kézzel belemarkolok Miguel izmos, kemény fenekébe, majd hevesen szopni kezdem. Orrom az ágyékához ütődik minden ütemnél, közelgő gyönyörének illata és a torkomra szivárgó előcseppek íze megrészegít, egyre gyorsabban mozog a fejem a farkán.

Éppen a torkomban van, amikor rekedtes hörgést hallok, felpillantok, de nem Miguel az, ő is meredten néz valamit. Követem a tekintetét, s immár Angelinát nézzük, szájában Jose rángatózó, lüktető szerszámával, amint a friss, forró spermát nyeli. Jose hörögve, nyögdécselve élvez, olyan mennyiséget lövell Angie szájába, hogy egy kevés kifolyik a telt, finom ajkak közül. A lecsurranó ondó látványa szinte a retinámra ég, egész testem beteljesülésért kiált, puncim forró nedvei combomon csorognak. Mohón, vadul szopom tovább Miguelt, aki nem bírja tovább, felkiált és a hajamba markol. Teste megrándul, izmai megfeszülnek, és végre elönti számat a gyönyör, érzem a finom, sós ízt a számba spriccelni. Szomjasan nyelem, finoman szívogatva a forró makkból minden cseppet, élvezettel kortyolom.

Mikor felnyitom a szemem, Angie térdel mellettem, ajkain még ott csillog Jose nedve. Kinyitom a számat, nyelvemen még az utolsó adag, amit Migueltől kaptam. Angelina hozzám hajol és megízleljük egymás száját újra, nyálunk spermával keveredik, nyelve az enyémet simogatja, lenyeljük az imént megélt gyönyör minden cseppjét. Belélegzem bódító illatát, rámosolygok.

Miguel felsegít, hitetlenkedve néznek össze Jose-val, én pedig kedvtelve nézegetem a két meztelen férfit és Angelinát. Ölem fájdalmasan lüktet, oly hevesen vágyom a kielégülést, hogy nem figyelek másra. Miguelért nyúlok, a farka még mindig keményen ágaskodik, és az ágyhoz húzom. Angie felnevet, de nem tétlenkedik. Jose mellé lép, leülteti a terasz melletti fotelba, majd beleül merev farkába. Kéjesen sóhajtozik, ahogy Jose szerszáma kitölti nedves punciját. Az ágy szélére térdelek, háttal Miguelnek, úgy, hogy közben lássam a csípőjével köröző Angelinát, a sötét hajú, lehunyt szemű Jose-t, aki hátravetett fejjel élvezi az ölén lovagló nőt.

Gyönyörű látvány, mégis lehunyom a szemem, ahogy Miguel vastag, kemény dorongja puncimba nyomul. Kéjesen felnyögök, nedveimen könnyedén csúszik belém a finom, sima farok, megállás nélkül, egészen méhszájamig nyomul, mire Miguel öle fenekemhez simul. Egy pillanatra megáll, élvezi puncim forró lüktetését, kéjes szorítását, majd mozogni kezd. Nyöszörgök a gyönyörűségtől, minden porcikám ezt kívánta már, élvezem a bennem mozgó férfit, élvezem kemény szorítását a derekamon, egyre gyorsuló lökéseit. Nyögéseim hangosodnak, felpillantok, és Angelinát látom az ágyra feküdni, mögötte Jose jön, kezében tartja elképesztő méretű farkát.

Angie hanyatt fekszik velem szemben az ágy másik szélén, majd feljebb csúszik, pont alám, támaszkodó karjaim közé. Melleim a szája előtt ugrálnak, ahogy Miguel belegyorsít, és én felsikoltok, amikor Angie megnyalja, majd ajkai közé szívja mellbimbómat. Jose beáll Angelina szétterpesztett lábai közé és egyetlen erőteljes lökéssel felnyársalja a félig alattam fekvő nőt. Képtelen vagyok gondolkozni, puncimban szédült tempóban dolgozik Miguel szerszáma, vadul ránt magára minden lökésnél, közben Angie a mellbimbómat szívja. Keblei ott kelletik magukat előttem, hát utolsó erőmmel még ráhajolok az egyik mellére és szopogatni kezdem, de nem bírom már tovább, felsikoltok, újra és újra, ahogy végigsöpör rajtam a gyönyör. Puncim rászorul Miguel farkára, elárasztják nedveim, szíve minden dobbanását érzem saját testemen keresztül. Szinte darabokra hullok a heves élvezéstől, ölem, mellem, egész testem lázban ég, ölemben a gyönyör robbanása Miguel-t is elsodorja, forró magja heves lüktetéssel áramlik barlangomba. Mozdulni sem tudok, nyöszörgő, ziháló lihegésre futja csak, minden izmom remeg, egész testemben reszketek.

Angie hangosan nyögdécsel alattam, Jose erőteljesen keféli, megtámaszkodik Angelina felnyomott térdein. Miguel óvatosan ellép mögülem, megsimítja a fenekem, én pedig beljebb mászok az ágyon. Angie melleit kényeztetem, nyelvem körbetáncolja bimbóit, majd erősen nyalogatom, szopogatom őket. Miguel közben Angelina fejéhez lép a másik oldalról és a szájába nyomja saját és az én nedveimtől síkos, félkemény farkát. Angie hálásan fogadja, eltünteti gyönyörű ajkai között a dorongot, és hangosan cuppogni kezd rajta. Ez már Jose-nak is sok, kiáltva, Angie combjaiba markolva élvez el, sokáig ürítve magját a forró női testbe. Lábai nehezen bírhatják, mert mellém rogy az ágyra, hanyatt fekszik, lehunyt szemmel kapkod levegő után. Farka hasára hajlik, makkjából még szivárog a tejfehér ondó, mágnesként vonz öléhez.
Kezembe fogom a dorongot, ujjaim alig érik át, de azért óvatosan végignyalom, megszívom finoman a makkját. Angie aromája és a sperma íze keveredik a számban, mámorító, kéjes elegyet alkot. Alaposan megtisztogatom Jose szerszámát, ami kezeim, ajkaim kényeztetésének hála, hamar magára talál, és tettre készen meredezik.

Méretei lenyűgöznek, még sohasem volt bennem ekkora fasz, kíváncsiságom és kalandvágyam nem hagy nyugodni. Lovaglóülésben fölé térdelek, és kezemmel puncimhoz igazítom. Jose keze a derekamon, finoman tart, nem húz magára. Engedi, hogy saját tempómban ereszkedjek ágaskodó dárdájába. Hüvelyem lassan enged a makk feszítő előrenyomulásának, centiről centire fogadom magamba, lihegve, szenvedve, kívánva, hogy teljesen kitöltsön. Miguel ondója és a saját nedveim síkossá teszik barlangomat, így hamarosan Jose ölében ülök, némán élvezve a testemben feszülő, lüktető, eleven húst. Finoman kezdek mozogni, lassan ringatózom. Jose kezei a melleimen, majd a fenekemen, gyönyörködik testemben, közben engedi, hogy kedvemre lovagoljak rajta. Ezt teszem, és közben Angelinát nézem, aki keményre szopta Miguel farkát és most éppen beleülni készül ő is, akárcsak én. Miguel Jose mellé fekszik, Angie könnyedén ül bele ágaskodó farkába, majd felém fordul, szája az enyémet keresi.

Csókolózunk, oly magától értetődő természetességgel, oly tökéletes összhangban, mintha testünk egykor egy lett volna, s most párjára talált, ismerve minden vágyat, minden rezdülést. Nyelve előbb szelíden siklik ajkaimon, fogaimon, majd, ahogy a kéjvágy egyre jobban hajt minket, úgy csókunk is mind vadabb, követelőzőbb, durvább lesz. Angie melleit markolom, érzem megfeszülő testén a közelgő orgazmust, ahogy Miguel egyre hevesebb tempót diktál alatta. Hirtelen hátraveti a fejét, körmei Miguel mellkasát szántják, ahogy nyögdécselve elélvez a fiatal fiú ölén. Miguel megáll, megvárja, míg Angie gyönyöre enyhül, mielőtt újra mozogni kezdene.

Angelina nem mozdul, szemei még csukva. Megérintem az arcát, érzi testem ringó mozgását a simogatásomon keresztül. Érzem, tudom, látom megélt gyönyörét, szelíden hívom vissza, szeretném még csókolni, de Jose visszaránt az álmodozásból, immár az ő vágya is egyre hevesebb. Megmarkolja a csípőmet és gyorsabban kezd mozogni bennem, ám ez a póz nem kedvez az irányításnak, magára húz hát, szorosan tart a karjaival. Melleim a testéhez nyomódnak, hangosan nyögök, ahogy erősen, keményen dugni kezdi a puncimat. Angie egy darabig engem néz, majd érzem a tenyerét a fenekemen, nyelvét a popsim vágatában. Jose mozgása nem lassul, szinte égeti hüvelyem a hatalmas farok, kíméletlenül keféli elgyötört lyukamat.

Angie hangját hallom, Miguelt szólítja, a hátam mögé hívja. Átfut az agyamon, hogy mire készülhet, de már késő, hiába rándul meg a testem, Jose erősen tart, nem enged el. Angie előre mászik az arcomhoz, megcsókol, simogat, közben Miguelt nézi a vállam mögött. Összerezzenek, ahogy megérzem Miguel vastag farkát a fenekemnél, nyüszítek, nyögdécselek, ahogy makkja utat tör a popsimba. Jose megáll egy pillanatra, csak addig, míg teret ad Miguel-nek, aki lihegve belém nyomja a farkát. Felsikoltok a feszítő, szaggató fájdalomtól, de Angie ajkai számra tapadnak, hangja buján cseng: ,,Lazíts, kicsim és élvezd. Nincs is annál jobb, mint amikor két fasz dolgozik benned egyszerre, nekem elhiheted." - mondja, majd Jose feje fölé térdel. Jose nyalni kezdi Angie punciját, aki közben az arcomat nézi, majd elégedett mosollyal csókol meg, amikor látja a kéj első jeleit rajtam.

Jose farka újra mozogni kezd bennem, Miguel pedig a fenekemet ostromolja. Ügyesen felveszik egymás ritmusát, ősi, vad ütemre dugnak, használják remegő testemet, én pedig lehunyom a szemem és élvezem a fájdalommal keveredő kéj mind forróbb hullámait. A világ megszűnik létezni, semmi mást nem érzek, csak a bennem dolgozó, engem pumpáló két férfit, vágyuk durva lökéseit, testem sóvár reszketését. Nem tudom, mennyi ideig kefélnek így, nem tudom, melyikük kiált fel előbb és engedi belém nedveit, mert ölemben mindent elsöprő erővel robban a gyönyör, görcsbe rántja minden izmom, felőrli minden erőm, lüktető, esendő lénnyé változtat. Szorosra zárom a szemem, narancsos lángtengert látok, távolról hallom a saját hangomat, messzi, valótlan sikolyokat, aztán már nincs semmi, csak a sötétség, ami magába szippant...

Lassan eszmélek, az ágyon fekszem, testem minden porcikája lüktet, szám cserepes, ölem, fenekem spermától ragad, de nyögéseket, lihegést hallok, így kinyitom a szemem.
Oldalra pillantok, mellettem Angelina térdel, alatta Miguel, mögötte Jose áll, hangos nyögéseik magamhoz térítenek. Felkönyöklök, látom Angie arcán a gyönyört, ahogy a két férfi egyszerre teszi egyikük csöpögő puncijába, másikuk tűzforró popsijába hatol. Nézem vonásait, hallom a zihálását, fojtott szavait, majd hangos, buja, megadó kiáltásait, ahogy élvezni kezd. Figyelem gyönyörét, teste rándulásait, hallom a fiúk hangját, ahogy egymást bíztatják, mielőtt mindketten beleélveznének Angie mozdulatlan, remegő testébe.

Miguel mozdul először, kihúzza még mindig csöpögő farkát Angie fenekéből, beletörli a gömbölyű popsiba a még szivárgó cseppeket, majd lihegve az ágyra rogy, feje a combomra hanyatlik, ott pihen meg. Angie lassan mozdul Jose testén, óvatosan csúszik le a punciját feszítő farokról, majd fülig érő mosollyal pillant rám. ,,Imádom ezt az érzést!" - sóhajtja, majd lehunyja a szemét egy percre. Leplezetlenül gyönyörködöm eláztatott testében, fáradt arcában, mielőtt én is visszahanyatlok az ágyba.

Percekig csak pihenünk mind a négyen, majd Jose feltápászkodik, és eltámolyog a koktélokig. Sötét, lefejezett kókuszdió szolgál pohár gyanánt az áttetsző italnak, gyümölcsös aromája messziről érződik. Felénk nyújtja a kókuszokat, közben szélesen vigyorog. Csak most nézem meg jobban az arcát, kifejezetten jóképű, vonzó srác, kedvesen néz, szemében jól ismert fáradtságot látok. Rámosolygok, mire hozzám lép és finoman, gyöngéden megcsókol. Meztelen testéhez simulok, egyik kezében a kókuszdió, a másikkal derekamat öleli, ajkai puhák, finomak, nehezen válok meg tőlük, mégis győz a szomjúságom. Hátrébb lépek, hálásan nevetek rá, amikor kezembe adja a kókuszdiót. ,,Te lenni gyönyörű lédi" - mondja széles, hófehér mosollyal, majd a szobába rejtett minibárhoz lép. Mielőtt kinyitná, Angie-hez fordul: ,,Szabad, miss?" - kérdezi, s Angelina mosolyogva bólint mielőtt ajkai közé venné a szívószálat és inni kezdene.

Vadmacska tekintettel nézi a fiúkat, s noha szerintem egyértelmű, hogy a ma estében nagyjából ennyi volt, egyikünk sem bírna sokkal többet, most mégis forgat valamit a fejében. Végül leteszi a kókuszt, csettint a nyelvével, és rám néz: ,,Finom ez az ital, de valami hiányzik belőle, nem?" - kérdezi egyenesen szemembe nézve, miközben kezei lassan a mellére vándorolnak. Állom a pillantását, lassan bólintok, érzem, ahogy gerincemen végigfut az izgalom, ugyanarra gondolunk Angelinával, olvasunk egymás tekintetéből. Egyszerre pillantunk a fiúkra, akik egy pillanatig zavartan állnak, nem értik, mit szeretnénk. Angie segít nekik, megnyalja a száját, majd fáradtan pihenő férfiasságukat nézegeti. Mellé mászok az ágyra, csípőjére simítom a tenyerem, kacéran kérdezem a srácokat: ,,Mit gondoltok, bírtok még egy menetet?"

Majd választ sem várva megcsókolom Angelinát, testünk egymáshoz simul. Bőrén finoman gyöngyözik a pára és a veríték, combja belső oldala fényes a lecsorgó kéjnedvektől. Szándékosan nem érintem ölét, az eddigi élvezeteket úgysem múlhatja felül semmi. Nem magunkat, hanem a két fiút izgatjuk, látható sikerrel, mert tesznek felénk egy lépést, amikor melleink összeérnek és nyelvem Angelina nyakán fut végig.
Ágyékukra pillantok, összemosolygunk Angie-vel és a srácok felé fordulunk. Jose áll előttem, farka még csak félkemény, de ez nem hűti szeszélyem, boldogan veszem ajkaim közé. Nem akarom túl gyorsan lerohanni, finoman, érzékien cumizok neki, élvezettel nézi, ahogy büszkesége eltűnik ajkaim között, majd nyálamtól csillogva bukkan elő.
Oldalra pillantok, Angelina éppen torkára engedi Miguelt, nyelései a végletekig izgatják a gyönyörű, fiatal férfit. Jose farka is kemény már, makkja duzzadtan csúszik számba, csípője finom lökésekkel felel szívó mozdulataimra.

Összevillan a tekintetem Angelinával és gyorsabb tempóra váltunk. Gyorsan, céltudatosan bólogatunk a fiúk ölén, kezünk ügyében a kókuszdió, készen várjuk a kitörést. A mély, mohó, szenvedélyes szopás meghozza gyümölcsét, előbb Miguel nyög fel, majd Jose farka is megfeszül a számban. Az első lövellés után kiengedem ajkaim közül, tejét a kókuszba fogom fel, a sűrű sperma nehéz cseppekben hullik az áttetsző italba, felzavarja, elhomályosítja tisztaságát.

Élvezettel nézem, ahogy feloldódik, eggyé válik a trópusi itallal, belekeveri a gyönyör ízét.
Angelinára mosolygok, ő is most feji kókuszpoharába Miguel utolsó cseppjeit, ragyogó arccal keveri el italában, majd egész közel lép hozzám, szájon csókol, majd felemeli a kezében lévő, különleges nektárt rejtő kókuszdiót: ,,Egészségünkre!" - mondja és iszik egy kortyot. Jose és Miguel kimerülten, pihegve ülnek az ágy szélén, arcukon széles mosollyal nézik, ahogy Angie és én elkortyoljuk a kókusztejbe és alkoholba kevert nedveiket.

Torkomon selymesen csúszik le az ital, számban a trópusi sziget minden aromája keveredik, gyönyörömet megkoronázza, testemet felhevíti az édes nedű. Élvezettel nyelem minden cseppjét, tekintetem Angelina kékes macskaszemeit fürkészi, elégedettséget, vadóc kacérságot, buja csillogást látok benne.
Nem marasztaljuk a fiúkat tovább, összeszedik ruhájukat, és mosolyogva távoznak.
Angie hozzám lép, lecsókolja ajkaimról a felejthetetlen koktél ízét, majd kézen fog és a teraszhoz vezet.
Odakint puha sötétségben, csak a csillagok és a hold fénye ringatózik a fekete vízen, halvány lámpások világítják meg a teraszt. A feneketlen, háborítatlan csendet csupán apró csobbanások törik meg, ahogy kíváncsi halak bolygatják a békés tengerfelszínt.

Angelina mosolya hívogató, ahogy meztelenül sétál le a keskeny lépcsősoron, alakját simogatva fogadja magába a tenger. Figyelem, ahogy combjait, fenekét, karcsú derekát ölelik a fodrozódó hullámok, lemosva róla a megélt kéj minden nyomát. Felfekszik a vízre, mellei puha kis szigetekként lebegnek, fejét hátrahajtva ringatózik.
Lehunyom a szemem, hallgatom, ahogy léha titkokról suttog a tenger felől lengedező szellő, majd mosolyogva követem Angie-t a vízbe...
 
 
0 komment , kategória:  Felnőtt  
Hírességek ágyában 5
  2008-06-23 20:28:54, hétfő
 
  Valahonnan messziről, a távolból kopogást hallok. Mogorván fordulok át a másik oldalamra, de a zaj csak nem szűnik. Kábán ülök fel az ágyban, az ajtón túlról a szobapincér szólongat: ,,Hölgyem, szobaszerviz! Meghoztam a reggelit!" Néhány másodpercig magam elé bámulok, de akárhogy is töröm a fejem, nem és nem emlékszem rá, hogy rendeltem volna bármit is. Felkelek az ágyból, magam köré csavarom a takarót, egyik kezemmel összefogom elöl a mellemen, a másikkal kinyitom az ajtót.

Fiatal, kellemes külsejű fiú áll az ajtóban, és nem kétséges, valóban reggelit hozott. Kedvesen rámmosolyog, ahogy belép a szobába mellettem, betolja a kiskocsiját és elkezdi lepakolni a reggelit. Egy darabig elhűlve nézem, szólni sem tudok a döbbenettől. Az asztal roskadozik a rengetegféle étel alatt, elhalóan ismételgetem, hogy nem rendeltem semmit. Hiába, a srác meg van győződve igazáról, lám, a szobaszám is stimmel. Felhagyok az ellenkezéssel, megadóan figyelem, ahogy minden tányért az asztalra rámol. Végül egy közepes méretű csomagot ad a kezembe, kérdő tekintetemre megerősíti, hogy ez is, és a csokor virág is az enyém, amit pillanatokon belül hoz egy kollegája, mivel az ő kocsijára már nem fért fel.

Újra megkérem, hogy ellenőrizze a rendelést, de ő csak vigyorog, és biztosít róla, hogy ez itt mind az enyém, majd jó étvágyat kíván, és várakozásteljesen rám függeszti meleg, gesztenyebarna tekintetét. Elég hamar leesik, hogy mire vár, de mire a táskámért nyúlnék, már meg is pillantom Kaito-t, aki feltehetőleg a szorgos kopogásra és szólongatásra lett figyelmes. Nem tudom, mióta áll az ajtóban, de úgy tűnik, jól szórakozik. A szobapincérhez lép, átnyújt neki egy bankót. A fiú hálásan hajlong, majd kifelé menet majdnem összeütközik a kollégájával, aki hatalmas csokrot hurcol befelé. ,,Hová tehetem, kisasszony?" - kérdezi talpig mosolyban, én meg csak bámulom némán a virágtengert. Kaito int neki, hogy talán a fal melletti díszes komódon még van hely a vázának. Egy újabb borravaló, udvarias hajlongás, nyájas mosolyok. Végre elmennek.

Kaito és én maradunk, döbbenten nézek rá, ő meg vigyorogva állja a pillantásom. ,,Ne nézz így rám, nem én küldtem."- feleli ki sem mondott kérdésemre, majd az asztalhoz lép és bekukkant a tányérokat borító fedők alá. ,,De bárki is rendelte, fogalma sincs arról, hogy mit szoktál reggelizni. Viszont biztosra akart menni." - elemzi a látványt. Futó pillantást vetek a terülj-terülj asztalkámra, alighanem a szálloda teljes reggeli-repertoárja jelen van rajta. Stólámat eligazgatva leülök egy székre, magam elé húzom a gyümölcsös tálat, megkóstolom a sárgadinnyét, finom.

Kaito a virágcsokorhoz lép, leveszi róla a kártyát, majd talpig úriemberként átadja nekem a csomaggal együtt. Felnyitom a borítékot, kiveszem az aprócska kártyát. Nem ér igazi meglepetésként a feladó kiléte, két ember van a szállodában, akit ismerek és ezek közül az egyik itt áll velem szemben, azonkívül pontosan tudja, hogy mit szoktam reggelizni. Egyértelmű, hogy a reggeli, a virág és a meglepetés csomag a másik férfi műve, azé, akivel az elmúlt estét töltöttem. Elmosolyodom Kobe pár soros üzenetét olvasva, majd a csomagért nyúlok. Közepes méretű dobozka, könnyű, súlya nem árulkodik, hogy mi lehet benne. Kíváncsian lebontom a csomagolást, majd elképedek a nagyvonalú ajándékot látva. Fehérarany karkötő lapul a dobozban, gyönyörű gyémánt berakással. Finoman, lenyűgözve érintem meg a remekművet, tökéletes szépsége megbabonáz. Kaito arca megfeszül, de gyorsan rendezi vonásait, majd segít az ékszert a csuklómra kapcsolni. Le sem tudom venni a szemem a szikrázó kövekről, dévaj csillogásuk magával ragad.

Az első pillanatok után áhítatomba némi zavar társul, lelkesedésem alább hagy, gyomrom összeszorul, ahogy ráébredek, hogy az ajándék értéke és a többi figyelmesség már bőven átlépi a határt, amit kettőnk viszonyában tartani kell. Kaito érzékeli hangulatom megváltozását, felül az asztal sarkára, sötét, mandulavágású szemében megértést látok. Azt hiszem, pontosan látja és érzékeli a dilemmámat anélkül is, hogy ki kellene fejtenem neki. ,,Nem fogadhatom el, igaz?" - kérdezem szomorúan. Rámnevet, hajamba borzol, fel akar vidítani. ,,Miért ne fogadhatnád el? Máskor is kaptál már ékszert az ügyfeleidtől." - mondja, majd állam alá nyúl, így kér, hogy nézzek rá. ,,Figyelmes volt veled, nagyvonalú és bőkezű. Nem kért feleségül, ne bonyolítsd túl." - folytatja higgadtan, megfontoltan. Eltöprengek szavain. Mindketten tudjuk, hogy ezt a kapcsolatot nem én irányítom, de kusza érzéseimet és az előzményeket ismerve én vagyok az, aki megsérülhet benne. Ettől akar megóvni bármi áron, de tudja, hogy önfejű és makacs vagyok, úgysem tudna megállítani. Hát inkább marad a háttérben, közel hozzám, hogy segíthessen, ha arra lesz szükségem. Rámosolygok, majd felkelek, hogy a fürdőszoba felé vegyem az irányt. Ahogy felállok, arcon csókolom. ,,Tudom, hogy nem ezt gondolod, de nem kell aggódnod. Óvatos leszek, ígérem. Legalábbis megpróbálom." - nyugtatom, de szokásos félmosolya elárulja, hogy ennél jobban ismer.

Meztelen vállam arcával egyvonalba kerül, látom szemében lobbanni a jól ismert lángot. Nem mozdulok, várom, hogy értem nyúl-e, de Kaito önuralma sziklaszilárd. Állja a tekintetem, majd viszonozza a mosolyom, és a fürdőszobába küld felöltözni.
Amikor úgy negyed óra múlva illatosra zuhanyozva, felöltözve, frissen és üdén kilépek a fürdőszobából, Kaito éppen telefonál. Nem akarom zavarni, narancslevet és kávét öntök, letelepszem az ágy szélére, karkötőmet csodálom.

Akaratlanul is meghallom azonban, amit mond, felkapom a fejem, amikor egy európai találkáról beszél. Mivel egyenesen rám néz, biztosra veszem, hogy egy ügyfelem telefonált, amíg én zuhanyoztam, és Kaito vele egyeztet. Gyorsan végiggondolom, hogy vendégeim közül ki szokott Európába utazni, hogy ott akarjon velem találkozni, de a jelenlegiek közül senki sem jut eszembe. Kérdően pillantok Kaito-ra, hogy kivel beszél, de türelemre int. Lefirkant egy telefonszámot, majd elköszön. ,,Ki volt az?" - kérdezem türelmetlenül. Hirtelen ezer régi emlék rohan meg Olaszországról, az otthon töltött évekről, a szomszédos országokról, ahol megfordultam. A gondolata is fellelkesít, hogy esetleg odautazunk. ,,Cristiano Ronaldo menedzsere. A focista találkozni akar veled." - mondja, de nem látszik túl lelkesnek. Ezt természetesen azonnal szóvá teszem, de megjegyzésemet elengedi a füle mellett. ,,Te mit gondolsz? Akarod?" - kérdez vissza. Eltöprengek a focistán, az a kevés információm, ami van róla, még édeskevés ahhoz, hogy megítéljem. Csinos darab, de rossz a híre, valahogy rossz érzésem van vele kapcsolatban. Tanácstalanul megvonom a vállam, majd megkérem Kaito-t, hogy nézzen utána, aztán majd meglátjuk. Bólint, érzi bizonytalanságom, és ez meghatározza az ő alapállását is.

Sóvárgásom a hazai föld iránt azonban nem kerüli el a figyelmét, megsimítja az arcomat. ,,Elutazhatunk egy időre, ha van kedved. Rád férne egy kis kikapcsolódás, nem?" - kérdezi, én pedig mérhetetlen boldogságot és izgalmat érzek. Legalább egy éve nem voltam otthon, az utolsó látogatásom is csak néhány napos volt a szüleimnél. Lelkesen bólogatok, gondolatban már a toszkán lankákon sétálunk, eldugott római kávézókban isszuk a krémes kávékülönlegességeket.
A telefon hangja rángat vissza a jelenbe, Kaito a kijelzőre pillant, majd átadja a készüléket nekem, feláll és kimegy.

Kobe keres, hangjára kellemes borzongás fut végig rajtam, megköszönöm a reggelit és a virágot, a karkötőt külön méltatom, ízlését dicsérem. Jól esik neki, halkan felnevet, amikor célzok rá, hogy bőven túlfizetett. Biztosít róla, hogy boldogan fizetné akár a tarifám dupláját is, de a karkötőt ajándéknak szánta, habár abban bízott, hogy ő adhatja át reggel, közös ébredés után. Kacéran évelődöm vele, nem akarok belemenni a részletekbe, nem akarok zavaros magyarázatot adni neki, hogy miért hagytam ott az éjszaka közepén. Végül túllép a témán, éppen az esti találkozót kezdjük beszélni, amikor hangokat hallok a háttérből. ,,Mindjárt visszahívlak" - mondja Kobe, majd leteszi.

Pár perc csupán, míg újra megcsörren a telefon a kezemben, azonnal felveszem. Kobe most visszafogott, hangja fojtott dühről árulkodik. Most tudta meg, hogy a délutáni meccset követően már az esti géppel visszautaznak Los Angelesbe. Dermedten hallgatom, ujjaim a karkötőt cirógatják, szívem körül szomorúság hízik, de nem engedem, hogy mindez a hangomon is hallatsszon. Lemondóan sóhajtok, de biztosítom Kobe-t róla, hogy örömmel találkozom vele Los Angelesben is, ha visszaértem. Tudja, hogy maradok még néhány napot New York-ban, így megegyezünk, hogy a jövő héten valamikor telefonál. Őszinte csalódottságot hallok a hangjából, ami csak tovább sajdítja fájó szívemet. Búcsúzóul megkér, hogy gondoljak rá, ha a karkötőre pillantok. ,,Ezt kérned sem kell, kedves. Viszlát hamarosan." - búgom, majd leteszem a telefont.

Egy darabig még üldögélek az ágy szélén és sajnálom magam. Hátrahanyatlok az ágyra, a mennyezetet nézem, szemem párásodik. Végül nem engedek az önsajnálat csábításának.
Hirtelen felülök, lecsatolom a karkötőt a csuklómról, visszateszem a dobozába, a dobozt a csomagomba. Szabadidőruhát és futócipőt húzok, hajamat copfba kötöm, és dühös amazonként kopogtatok Kaito ajtaján.
Kaito ajtót nyit, egyetlen pillantással felméri kedélyállapotom. ,,Egy perc" -mondja, majd visszalép pénzért, telefonért, egyéb kacatokért, végül int, hogy mehetünk. Egy árva szót sem kérdez, sem a szállodában, sem később, a parkba érve, ahol kifutni készülök magamból a csalódottságot. Loholunk egymás mellett, rójuk a mérföldeket, hajam csapzott, izzadság folyik a hátamon, egész testemen. Arcom kipirult, egyre nehezebben kapok levegőt. Csak azért sem állok meg, körbefutjuk a parkot, ha beleszakadok is.

Végül sikerül, körbefutjuk, de már alig állok a lábamon. Kaito vigyorogva támogat egy padhoz, egy percre enged leülni, de aztán felrángat, sétáltat, mint egy versenylovat. Fel is hívom a figyelmét a hasonlóságra, de csak nevet, szerinte lassú lennék paripának. Ráfintorgok, légzésem lassan rendeződik, izmaim kellemesen sajognak. ,,Jobb már?" - kérdezi a futásra célozva, én meg bólogatok, megszólalni még nehezen tudok. ,,Akarsz beszélni róla?" - faggat az arcomat fürkészve. Egy darabig némán lépegetek mellette, lábaimat nézem, egyik a másik után, cipőm orrában gyönyörködöm. Végül megrázom a fejem. ,,A délutáni meccs után már hazautazik. Az esti randinak lőttek." - sóhajtom.
Most Kaito-n a sor, hogy a cipője orrát szemlélje. Végül csak ennyit mond: ,,Értem."
Szeretem, amikor ilyen bőbeszédű. Mérgesen rápillantok, de esze ágában sincs ezt észrevenni. Végigsétálunk egy hosszú, egyenes ösvényen, padok szegélyezik, nem beszélünk. A padokon ülő embereket nézem, próbálok bepillantani életükbe, gondjaikba. Mitől boldogok? Mitől szomorúak? Vajon ha rám néznek, látják a kínomat? Egyáltalán, kín ez másokéhoz képest? Hisz én választottam, én kértem, én akartam ezt az életet, szavam sem lehet, mindent megkaptam, amit kívántam, mindenem megvan, amire valaha is vágytam. Most mégis hiányzik valami, de még nehezen fogalmazódik meg, hogy mi.

Elmerengek egy idős párt nézve, az asszony tolószékben ül a pad mellett, feje furcsán oldalra billenve áll, tekintete a távolba réved. Ősz haját gondos kezek kontyba tűzték, a szél játékosan kioldott néhány tincset, amik most arca körül táncolnak. Szeme hideg téli reggelt juttat eszembe, kéksége szinte dermesztő. Nem néz rám, saját képeit, saját gondolatait nézi, valahol messze járhat. Ráncos, apró kezei ölében, gondosan elrendezve a takarón. Ajkai résnyire nyitva, tétova nyálcsepp gördül le szája szélén. A padon ülő férfi azonnal mozdul, puha textilzsebkendővel törli meg kedvese állát. Szeméből szeretet süt, minden mozdulata gondoskodásról, hűségről, hitről árulkodik. Összeszorul a szívem, ahogy megsimítja az asszony arcát, de hiába keresi tekintetét, a jégkék szempár nem rebben, nem figyel rá. Valahol nagyon messze jár, ebben a pillanatban ugyanazt gondolom, mint az aggkorú férfi a padon: Vajon visszatér még valaha?

Hirtelen felrezzenek, ahogy Kaito megfogja a kezem, ujjait az enyémek közé fűzi. Rápillantok, szép arca komoly, szemeiből melegség árad, mintha olvasna gondolataimban. Megszorítom a kezét, szomorkásan rámosolygok. ,,Van egy ötletem." - szólal meg, pillanatnyi szünetet tart, mielőtt folytatná: ,,Mi lenne, ha átfoglalnám a jegyeket és most utaznánk Európába? Úgyis maradtunk volna még New Yorkban pár napot, ezt megtoldhatnánk még néhánnyal. Holnap reggel már Rómában lehetünk." - mondja mindezt magától értetődően, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ráfüggesztem kérdő tekintetemet, próbálom fürkészni, hogy mennyire gondolja komolyan, de Kaito állja a pillantásom, eltökéltnek és magabiztosnak látom. Könnyek futják el a szememet, túl sok minden kavarog bennem, de nem akarok sírni. Kaito magához húz, fejem a vállán, próbálok megnyugodni. A hátamat simogatja, percekig állunk összeölelkezve. Kisugárzása, nyugalma, higgadtsága lassan hatni kezd rám. Felemelem a fejem, rámosolygok, végtelenül hálás vagyok neki, ismét. ,,Utazzunk el." - súgom neki, majd továbbsétálunk.

Visszaúton a szállodába egyfolytában Olaszországról kérdez, és noha átlátom tervét, mégis sikerül elterelnie a figyelmemet. Szinte már jókedvűen érünk vissza a szállodába, ahol a recepciós utánunk szól, ahogy elhaladunk előtte. ,,Kisasszony! Üzenetet hagytak Önnek!" - visszafordulok, a pulthoz lépek és átveszem a borítékot, amin csupán a keresztnevem díszeleg címzés gyanánt. Ismerős a kézírás, reggel már láttam ugyanezeket a szellős, ruganyos betűket. Megállom, hogy ne nyissam ki, egészen a liftig. Kaito mellettem áll, arca fegyelmezett, nem enged olvasni róla, anélkül is tudom, hogy mit gondol. Felnyitom a borítékot, egy csekk lapul benne, és egy félbehajtott papírlap. ,,L.A-ben találkozunk". Visszacsúsztatom a borítékba, majd Kaito-nak adom. ,,Küldd neki vissza a csekket, légy szíves" - kérem a mennyezetet bámulva. Nem fűz hozzá semmit, bólint. A lift gyorsan felér velünk. Kaito sürget, hogy csomagoljak össze mihamarabb, és máris telefonálni kezd, hogy mihamarabb találjon gépet nekünk Rómába.

A szobámba érve próbálom összeszedni a gondolataimat és a ruháimat. Mindez egyszerre néha meghaladja a képességeimet, így lehet, hogy elég későn tűnik fel, hogy a rengeteg vásárolt holmi nem fér a csomagomba. Kaito pont akkor kopog át hozzám és lép be az ajtón, amikor ez a felismerés eljut az agyamig. Egyetlen pillantással felméri a helyzetet, és máris a recepciót tárcsázza. Szervezőkészsége bámulatos, ígéretet kap, hogy fél órán belül megérkezik a kért táska a szobámba. Igazából még ennyi sem kell neki, nem telik el tizenöt perc és már pakolhatok is a vadiúj poggyászba. Magától értetődő eleganciával közli, hogy a gép délután indul, természetesen lefoglalta a jegyeinket. Hálásan rámosolygok, örülök neki, hogy elmehetünk innen egy kicsit, eltávolodhatunk a munkától, végre kikapcsolódhatunk. Kaito segít csomagolni, közben nem rest elintézni még néhány hívást. Fél füllel hallgatom, ahogy megkér valakit, hogy nézzen utána Cristiano Ronaldo-nak, és nem pusztán csak az életrajza érdekli. Félrefordítom a fejem, nem is akarom tudni, hogy kitől és milyen információkat kér. Tökéletesen megbízom benne, személye a biztonságom garanciája.
Ahogy közeledik a délutáni indulás időpontja, úgy leszek egyre felszabadultabb, vidámabb. Hazatelefonáltam a szüleimnek, hogy tudjanak az érkezésemről, feltétlenül látni szeretném őket.

Kaito-val még van két óránk, mielőtt indulnunk kellene a reptérre, amit ajándékvásárlással ütünk agyon. Kaito némi élcelődéssel próbál rábeszélni még egy poggyászra is, hiába magyarázom neki, hogy Olaszországban mást jelent a család, mint máshol. A vásárlókörút végére hajlamos ezt belátni, habár szerinte az első osztályú jegyeink nem kerülnek annyiba, mint a felár, amit a plusz csomagok után kell fizetnünk.

Limuzinnal megyünk a reptérre, és alig néhány órával később már Olaszország felé tartunk. Aludni próbálok, néha sikerül is. Kaito nyugodtan pihen mellettem, nem hiszem, hogy alszik, mégis regenerálódik, mert mire hajnalban Rómába érünk friss és kipihent. Ez rólam nem mondható el, de fáradtságomat legyőzi a féktelen öröm, amit a terminálról kilépve érzek.
Kaito mosolyogva néz, amíg taxit szerez. Az utcák még kihaltak, alig néhány ember lézeng, minden csendes és nyugodt. Kiélvezem ezt, mert jól ismerem népemet, hamarosan ricsaj és hangos dudaszó tölti majd meg az utcákat.
A taxiban Kaito átengedi az irányítást, egy jól ismert szállodához vitetjük magunkat, lepakolunk és én már alig bírok magammal. Még kilenc óra sincs, amikor Kaito-val sétára indulunk. Úgy döntünk, hogy két napot Rómában maradunk, mielőtt továbbutaznánk a családomhoz.

Egész nap barangolunk, szűk kis sikátorokban sétálunk, pici, eldugott kávézókban ücsörgünk, pont, ahogy elképzeltem. Kaito megelevenedik, elragadja az olasz életérzés, fegyelme lazul, és én belefeledkezem ebben az új arcába. Kedves és figyelmes velem, és noha a finom vibrálás kettőnk között állandósulni látszik, mégsem lépi át a képzeletbeli határokat. Én sem próbálkozom nála, mégis egyre többször sétálunk kézen fogva, vagy ölelkezve, ami mindkettőnk számára természetes és magától értetődő, nem is töprengek rajta.
Róma után autót bérelünk és lemondunk az autópálya kényelméről, inkább bejárjuk a kacskaringós, néhol döcögős utakat, hogy a tájban gyönyörködhessünk. Így az út ugyan tovább tart, de sokkal élvezetesebb.

A családi házhoz érve kipattanok a kocsiból, Kaito mosolyogva követ. Fergeteges hangzavar és kiabálás veszi kezdetét, az első pillanatban még nekem is idegennek hat. Aztán nincs megállás, egyik rokon követi a másikat, ölelésből ölelésbe perdítenek, mindenki körbecsókol, vidáman üdvözölnek. Népszerűségünk csak nő, amikor Kaito behozza a csomagokat a kocsiból és szétosztjuk az ajándékokat.
Kaito mosolyogva szemléli a sürgés-forgást, tőlem tanult néhány szavas szókincsét gyakorolja. Azt hiszem, tetszik neki ez az egész eszement felfordulás.
Néhány napot töltünk a szülői házban, mielőtt Toscana felé vennénk az irányt. Feltett szándékom Kaito-nak megmutatni a csodás toszkán tájat. A búcsúzásnál ígéretet teszek, hogy ezentúl megpróbálok gyakrabban hazalátogatni, Kaito-tól is bevasalják ugyanezt. Anyám sokatmondó tekintettel szorongatja a kezét percekig, mielőtt megölelgetné, alighanem már az esküvőnket tervezgeti...

Imádom a családom, de egyáltalán nem bánom, amikor végre elindulunk.
Toscana-ban egy régi ismerős kúriájában szállunk meg, amit a viszontlátás örömére bocsátott a rendelkezésünkre. Kaito-val képtelenek vagyunk betelni a szőlő- és olíva-ültetvényekkel beültetett lankák látványával. Egyik dombot a másik után barangoljuk be. Mezítláb sétálunk a puha homokban, és fesztelenül beszélgetünk. Kaito sok mindent elmesél magáról, de igyekszem nem faggatni, hagyom, hogy azt mondja el, amit akar. Számtalan kérdésem lenne még hozzá, de valahogy kibírom, hogy ne tegyem fel őket. Nevenincs kis falvakban ebédelünk, mennyei borokat iszunk, a lankás domboldalakon heverészve sziesztázunk. Négy gyönyörű napot töltünk itt, felfedezve újra egymást, az életet, a nyugalmat. Lehiggadok, kisimulok, magam mögött hagyom a gondjaimat, és szinte újjászületek az itt töltött idő alatt.

Az utolsó este a kúria teraszán borozgatunk Kaito-val, amikor mindezt megemlítem neki. Bólint, hiszen látta, észlelte a változásokat rajtam, kedvére való a nyugalmam, békém. Mosolyogva hallgatom méltató szavait, majd melléülök a hintaágyra és vállára hajtom a fejem. Átölel, beszívom illatát, kezemet a mellkasán nyugtatom, csendben hallgatjuk a tücsökzenét, ciripelést. Vékony pántos felső van rajtam, színe, mint a toszkán földé, meztelen vállamon Kaito keze nyugszik. Ujjai lassan köröznek, simogatnak, ki-kihagy a lélegzetem tőle. Hosszú, fehér szoknyám lágyan borítja combjaimat, a gondolat is veszélyes, ha kezeit alá képzelem.

A nap lassan bukik le a dombok mögött, narancsos fénybe öltözteti az ültetvényeket. Lenyűgözve bámuljuk az elénk táruló csodát, nem találunk szavakat. Percekig borzongat a gyönyörűség, Kaito-ra pillantok, aki most engem néz. ,,Ugye milyen szép?" - kérdezem tőle, és ő bólint, majd hozzám hajol. Ajkai borízűek, elragad a gyümölcsös íz, hozzásimulok, csókja óvatos, tapogatózó. Néhány pillanat múlva elhúzódik, hajamat simogatja, szeme mosolyog. ,,Gyönyörű" - feleli némi késéssel, majd felkel és kézen fog, sétálni indulunk a szürkületbe.

Nincsenek fenntartásaim, sem kételyeim, követem, bárhová is megy. Minden porcikám vágyik már az érintésére. Úgy tűnik, a közeli dombtetőt nézte ki magának, kézen fogva sétálunk fel a lankás földúton. Kibújok szandálomból és mezítláb gyaloglok, közben néha lopva Kaito arcára sandítok, de ő gondolataiba mélyedve lépked mellettem. Nem háborgatom, beszívom az andalító illatokkal teli meleg, esti levegőt, minden sejtem feltöltődik tőle.
A dombtetőre érve Kaito egy vaskos olajfa törzséhez támaszkodik, úgy szemléli a völgyet, ahonnan jöttünk. A terasz lámpafényei pislákoló mécsesnek látszanak. Tökéletes csend honol körülöttünk, áhítattal hallgatunk. Egy közeli fa alacsony ágára ülök, lógatom a lábam, kiélvezem az érzést, hogy ennyire jól érzem magam. Felhőtlen nyugalmamat némi izgalom kavarja fel, várom, hogy Kaito hozzám lépjen, értem nyúljon végre, de ez az izgalom valahogy mégis más, mint máskor. Akarom őt, és tudom, hogy ez az érzés kölcsönös, most mégsem közeledik. Végül összeszedem minden bátorságom, lecsusszanok a faágról, elé lépek, szótlanul nézem az arcát.

Szívem olyan hevesen ver, hogy attól félek, ő is hallja minden dobbanását. Észvesztő lassúsággal emelkedem lábujjhegyre, hogy elérjem száját. Nem húzódik el, kezét a derekamon érzem, ajkunk félúton találkozik. Csókja most is elvarázsol, szinte súlytalannak érzem magam tőle, ajkai puhák, végre nyelvét is kóstolhatom, forogni kezd velem a világ. Kezem az inge alá csúszik, izmait simítom, érintésem bőrét forrósítja. Néhány perc csupán, noha az örökkévalóságig csókolnám, de elhúzódik, majd szorosan magához ölel. ,,Zannen desu" (sajnálom) - súgja a fülembe - ,,Nem lehet" - folytatja rekedten, noha mindketten érezzük, hogy amit adni tudnánk egymásnak, az valami egészen rendkívüli, hihetetlen és megismételhetetlenül gyönyörű lenne. ,,Nem szabad, ne haragudj." - nyögi még, majd homlokon csókol. Bólintok, és higgadtságom engem is meglep. Átölelem és csendben ringatózunk a dombtetőn, nem érzek sem haragot, sem csalódottságot. Lehet, hogy túl sok bort ittam, de még így is mindent tökéletesnek látok.
Távoli kutyaugatás töri meg a csendet, kézen fogom Kaito-t, visszasétálunk a házhoz. ,,Én most lefekszem, Kaito." - mondom neki a teraszon, hangsúlyom nem hagy kétséget hívogató szándékom felől. Sötét szeme elkomolyodik, szíve szerint velem tartana, tudom jól. Mégis fegyelme, erkölcsei, tisztasága győz, újra. Szájon csókol, és jó éjszakát kíván.

Egyedül forgolódom az ágyban, tudom, hogy alig néhány méterre tőlem egy másik szobában Kaito is pontosan ezt teszi. Gyanítom, hogy ugyanarra gondol, mint én és azt is sejtem, hogy még egyszer már nem biztos, hogy visszautasítana. Valahogy mégis tudom, érzem, hogy ez az önmegtartóztatás nem céltalan. Ismerem őt, nem osztozna senkivel, így is épp elég lehet neki saját érzéseit megtagadni nap mint nap, amikor ügyfélhez kísér. Hangosan sóhajtozom magamban. Édes, mámorító illatok tódulnak be az ablakon, elbódítanak, álomba ringatnak.

Reggel frissen és kipihenten ébredek, s noha kicsit fáj a szívem, hogy ma elhagyjuk Toscana-t, mégis várom már, hogy Milánóba érjünk. Újabb kocsiút, ezúttal kétszer is eltévedünk, mire sikerül elérnünk Milánót, de valahogy ez egy cseppet sem izgat egyikünket sem.
Milánó az olasz körutunk utolsó állomása, innen még Londonba utazunk, ahonnan némi vásárlást követően visszarepülünk majd Los Angelesbe.

Az utolsó két nap villámgyorsan elrepül Olaszországban, már a repülőtérre tartunk - tele élményekkel és csomagokkal - , amikor Kaito telefonja halkan felzümmög. Rezzenéstelen arccal hallgatja a hívót, majd megköszöni az információt és elköszön. Rám néz, leolvassa a kíváncsiságot az arcomról. Végül úgy dönt, hogy nem hagyja perforálni az oldalamat, megosztja velem a híreket, miszerint a nőcsábász focista rendben van, leszámítva híres - hírhedt nőfaló szenvedélyét, nincs vele baj, mehet a találka, ha akarom. Igazán nagylelkű. Elfordulok, kibámulok a taxi ablakán, próbálom visszacsalogatni az elmúlt szűk két hét békéjét, nyugalmát. Nem igazán érdekel a találkozó a focistával, valahogy nem izgat fel a pasas. Próbaképpen más ügyfelekre gondolok, és a jól ismert bizsergés végigfut a hátamon. Ezek szerint nem égtem ki teljesen. Aztán a mellettem ülő férfit képzelem ágyamba, ami nem marad következmények nélkül. Heves szívdobogás, bőrpír, halk sóhajtozás árulkodik rólam. Kaito érdeklődve figyel, így gyorsan elfordulok, hogy tovább nézzem az utca forgatagát. Eszem ágában sincs bevallani neki, hogy vonzalmam hová fajult. Őszintén szólva még magamnak sem merem.

Szerencsére megérkezünk a reptérre, és néhány óra múlva már Londonban vagyunk. A tervek szerint két napot maradunk mielőtt hazautaznánk. Igyekszünk ezt a kis időt még kihasználni és megőrizni az olasz életérzést, de London valahogy más. Esős, hűvös, borongós, a hangulatom is hamar hozzáromlik. A napfényes Kalifornia és Toszkána után kész lidércnyomás. Némi vásárlás sokat javíthat a kedélyemen, de teljesen nem képes helyrezökkenteni. Azért megpróbáljuk.

Éppen a Harrod's-ban nézelődünk, amikor megszólal a munka-mobil. Mivel a hívó nem ismerős, átadom Kaito-nak, nincs kedvem most új ügyfelekhez. Kaito pár mondat után visszahívást ígér, majd kikapcsolja a telefont és rám néz. ,,Újra Ronaldo az. Találkozót kér." - mondja. Elfordulok, egy percig töprengek, majd megakad a szemem egy hirdetésen, rajta az említett focista, félmeztelenül, gőgösen. ,,Mondd meg neki, hogy holnap hazautazunk, és nem tudom, mikor jövök Európába újra. Sajnos nem tudok vele találkozni." - felelem, majd elfordulok még a fényképétől is. - ,,Biztos talál elég lányt magának" - morgom.

Kaito elfordul, visszahívja a focista menedzserét. Tolmácsolja szavaimat, majd egy pillanatra elhallgat, egy perc türelmet kér és hívásvárakoztatásra kapcsol. ,,Ma este szeretne veled találkozni, itt van Londonban. Hajlandó dupla árat fizetni. Valaki nagyon sok jót mesélt rólad neki." - mondja, de én inkább szemét, arcát figyelem. Akárhogy is próbálok olvasni róla, most nem engedi látnom érzéseit, szeme hidegen csillog. ,,Nem érdekel."- felelem, és továbbsétálok. Kaito pár perccel később ér utol, már nem telefonál. ,,Leráztad?"- kérdezem félig visszafordulva. ,,Igen, de elég kitartó. Újabb ajánlatot tett, és visszahív egy óra múlva." - feleli szűkszavúan, de ezúttal nem tud kibillenteni. Eltűnődöm ugyan szavain, de a felkínált összegnél jobban foglalkoztat, hogy felpróbáljak egy kabátot. Pont, mintha rám szabták volna, de az a baj a kabátokkal, hogy Kaliforniában nem tudom viselni őket, túl nagy a meleg. Így ez a darab is visszakerül a vállfára.

,,Mennyi?"- kérdezem mintegy mellékesen, pár perccel az egy órás határidő lejárta előtt. Kaito elmondja, én pedig elismerően füttyentek egyet. ,,Megér ennyit a testem, mit gondolsz?" - kérdezem, mire Kaito rosszallóan csóválja a fejét, nincs kedve játszani. Helyes, mert nekem sincs. Kedélyem rohamtempóban sötétedik.
,,Kérd a dupláját. Ha megadja, akkor találkozom vele ma este." - felelem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel lezártuk a témát. Épeszű ember nem fizetne hat számjegyű összeget néhány óráért, ráadásul dollárban.

A telefon hamarosan újra megszólal. Kaito közli az árat, a túloldalon fél percnyi hezitálás után rábólintanak. Én lepődöm meg a legjobban, amikor Kaito ridegen közli, hogy indulhatunk vissza a szállodába, a találka létrejöhet. Először azt hiszem, viccel, de komor tekintete nem hagy kétségeket. Halkan szitkolózom, semmi kedvem az egészhez. Kaito egész úton hallgat, egyetlen szót sem hajlandó szólni hozzám. Ez nem igazán segít jobb kedvre derülni, amit szóvá is teszek neki. Egy pillanatra rámmered, majd szárazon közli, hogy a jelek szerint remekül tudok a saját szórakoztatásomról gondoskodni. Csípős válasza megütköztet, még ha igaza van, akkor sem esik jól tőle, így én sem szólok hozzá többet.

A szállodában jól hallhatóan becsapom magam mögött a szobaajtót, nem vagyok hajlandó az este részleteit sem megbeszélni.
Egyenesen a fürdőszobába megyek, ütközésig nyitom a forró vizet, kívül-belül fázom. Leszórom ruháimat a földre, a zuhany alá lépek, bőrömet égeti a víz, mégsem mozdulok. Hagyom, hogy felhevítsen, gőze eltakarja minden titkomat, elűzze bizonytalanságom. Néhány napja még gondtalanul boldog voltam, mintha megtaláltam volna magamat, most pedig dühösen és frusztráltan súrolom illatosra minden porcikámat, próbálom feltüzelni a vágyamat, hiszen egy elit kategóriás férfi vár rám ma este, és csillagászati összeget fizet a találkozóért. És talán épp ez a baj. Az egész telefonálgatás, licitálás, és szívós kitartás egyetlen dologra mutat rá a focistával kapcsolatban: nem tud veszíteni, ha akar valamit, elveszi, megszerzi. Ez a dolog már rég nem arról szólt, hogy velem akar lenni, engem akar, hanem hogy mindenáron meg akart szerezni magának, kipipálni egy újabb luxusnőt. Valószínűleg még nincs elég trófeája a képzeletbeli dicsőségfalán.

Elfintorodom, mert mindezek ellenére sem a birtoklási vágy zavar benne a legjobban, hanem az arroganciája, ahogy ezt az üzletet lebonyolíttatta az ügynökével. Beképzelt. Gőgös. Felsőbbrendű.
Most, hogy megfejtettem a pasast, sokkal jobban érzem magam. Már nem több, mint egy feladat, amit meg kell oldanom. Eszembe jutnak a régi, Rómában töltött évek, amikor olyan ügyféllel voltam, akit éppen nem kívántam, nem akartam. Az utóbbi években erre már nem volt szükségem, és így utólag már bánom, hogy egyáltalán bármilyen összeggel is reagáltam a focista ajánlataira. Nyilvánvalóan magas labdát kapott, és nem az a fajta, aki kihagyna egy ilyen helyzetet. A pénz nem számít neki, ez presztízs-csata volt, és az első menetet ő nyerte. Megkapja, amit akar, én meg csak magamat okolhatom.

És ezzel a gondolatmenettel elindul egy másik, ami viszont már nem róla szól. Legyen bármennyire is ellenszenves a kezdet, mégis érdekesnek, majd izgatónak találom a helyzetet, hogy revansot vehessek rajta. Ennek pedig csak egyetlen stílszerű módját látom: olyan élményben kell részesítsem, hogy azt ne felejtse el, amíg él. Ez nem lesz egyszerű, tekintettel arra, hogy a nevezett igen nagy nőcsábász hírében áll, valószínűleg nincs olyan kupleráj Európában, ahol ne lenne törzsvendég.

A kihívás feltüzel, azon kapom magam, hogy ujjaim hasamon köröznek, mellbimbóim egyre feszesebbek. Folytatom a simogatást, ellenőrzöm bőröm simaságát, selymességét. A kabint megtölti a mámorító vanília illat, gőz gomolyog ki. Forróvá hevülten, ébredező életkedvvel lépek ki a zuhany alól. Nem törölközöm, egyenesen a hófehér, hívogató puhaságú köntösbe bújok, lazán megkötöm a derekamon. Élvezem a testemet körbeölelő lágyságot, melegséget, elidőzöm még pár percet a fürdőszobában, mielőtt visszamennék öltözni, készülődni.
Tudom, hogy valami ultraszexi ruhakölteménybe kellene bújnom ma estére, de valami mégis azt súgja, ne a külsőségekkel akarjam elkápráztatni a vendégemet. Látott ő már nőt, nem is keveset, vadítóbbnál vadítóbb szerelésben. Így a természetesség mellett döntök. Eszembe jut egy rafinált szabású, de mégis kényelmes és csinos fekete bőrnadrág, amit New York-ban vettem, és egy hozzáillő, ejtett vállú bordó selyem felső.

A szobába indulok, hogy előkeressem őket a csomagomból, de összerezzenek és megtorpanok, ahogy meglátom Kaito-t a fotelben üldögélve. ,,Megijesztettél" - fújok rá, ahogy visszanyerem a lélekjelenlétem. Szemében furcsa csillogás, feláll és hozzám lép. Ha akarnék sem tudnék elhátrálni előle, a falhoz szorít. Érzem mentolos leheletét, tekintete a nyakamon, mellkasomon, melleim domborulatán időzik. Tudom jól, hogy most már késő szorosabbra húzni a köntös övét, és megrettenek a gondolattól, hogy nem is akarom rejtegetni magam előle. Azt akarom, hogy lásson, hogy elveszítse végül a fejét, meztelen, forró testemért nyúljon. Sejtem, hogy mindez kiül a tekintetembe is, mert Kaito szemében éledni látom a lobogó tüzet, de most is pontosan tudja, meddig mehet el. Még egy hosszú pillanat, amíg beszívja illatom, látványom, majd hátrébb lép, kihátrál a perzselő helyzetből. ,,Nem akartam" - mondja, és nekem fogalmam sincs, hogy miről beszél. ,,Nem akartalak megijeszteni" - magyarázza, miközben visszaül a fotelba. Ölére, enyhén domborodó ágyékára téved a pillantásom, kiszárad a torkom. ,,Semmi baj" - felelem, majd zavartan igazítom a hajamat, és tétován a csomagomhoz lépek, keresgélni kezdek, hogy leplezzem remegésemet, vágyamat. Kaito is érzékeli zavaromat, teljesen egy hullámhosszon van velem, így nem taglaljuk a helyzetet, nincs mit.

Halkan mondja el az estére vonatkozó tudnivalókat, és izgatottságomhoz képest elég sok minden eljut a tudatomig. Lassan visszanyerem a lélekjelenlétemet és helyreáll a pulzusom is, így visszafordulok Kaito felé, hallgatom intelmeit. Képtelen lennék felidézni az összes alkalmat, ahányszor már új ügyfélhez indultunk, így nem ennek tudom be akadozó mondatait, elkalandozó tekintetét. Lepillantok a köntösre, és most már tényleg itt az ideje szorosabbra húzni az övét, mert melleim szinte teljesen szabadon ágaskodnak, alig-alig takarja őket a puha frottír anyag. Egy másodperc alatt elvörösödöm, görcsösen összeszorítom mellkasomon a köntöst. Kaito félmosolya biztosít róla, hogy észlelte zavarom és volt ideje a látnivalóban is gyönyörködni. Szerencsére most is talpig úrként viselkedik, nem tesz megjegyzéseket, egyszerűen felkel és mosolyogva közli, hogy most magamra hagy, de ne restelljek bekopogni hozzá, ha elkészültem. Egész értelmesen bólogathatok, mert nem ragozza tovább, végre kimegy.

Magam sem értem zavaromat, Kaito látott már meztelenül is (na jó, az évekkel ezelőtt volt), mostanra viszont viszonyunk megváltozott, elmélyült, kölcsönös vonzalmunk tagadhatatlan, így minden más fénybe került. Még egy percig toporgok az ágy mellett, kezemmel a köntöst szorítva, aztán megelégelem az egész estét körbelengő bizonytalan helyzetet és visszamegyek a fürdőszobába, hogy befejezzem a készülődést.

Tetőtől talpig bekenem magam a japán testápoló olajjal, érzékeim felbolydulnak a kellemesen izgató lótusz és vanília illattól. Nézem magam a tükörben, ahogy a melleimet masszírozom, kenegetem. Olajos fényük csábít engem is, ujjaim a bimbóimon köröznek, fel-fel kúsznak nyakamra, lecsábulnak ölemhez is. Látványom forrósítja a véremet, hamarosan érzem, hogy elszáll belőlem a bizonytalanság, helyét átveszi a kielégülés utáni vágy, és egyre vonzóbb a rám váró kihívás is.

Meztelenül lépek vissza a szobába, mindösszes viseletem az érzékeimet kápráztató illategyveleg a bőrömön, ami belémivódik, eggyé válok vele. Lépteim könnyűek, légiessé válok én is. Magamra öltöm a kikészített bőrnadrágot, apró ékkövekkel díszített tangát húzok alá. Egy pillanatig elgondolkodom, vegyek-e melltartót vagy sem, végül elvetem az ötletet, fedetlen bőrömre simul a sötét bordó selyem blúz. Elöl kecses kis gombokon át vezet az út meztelen melleimhez, amiket állandó izgalomban tart a bársonyos anyag könnyű érintése.
Hajam buján a vállamra omlik, hullámos tincsek fogják körül arcomat. Sminkem szokás szerint visszafogott, észrevétlenül láttat szebbnek. Egy pompás Dior tűsarkúval koronázom meg a készülődést, majd elégedetten forgolódom a tükör előtt. A nadrág második bőrként simul rám, feszesen tapad combjaimra, csípőmre, feketesége miatt vékonyabbnak, légiesebbnek tűnök. A bordó blúz légvételeimet követve hullámzik, szinte külön életet él, sötét, magával ragadó színe már az üzletben elvarázsolt, mostani hangulatomhoz pedig különösen illik.

Elégedetten szemlélem magam, de valami még hiányzik. Előkeresem az ékszeres dobozt, szemem megakad az ajándék karkötőt rejtő kis csomagon, de végül nem nyitom ki, lélekben már a másik férfira készülök. Finom csiszolású, négyzet alakú gyémánt fülbevalót szúrok fülembe. Ezerfelé szórja a fényt, csillogása öltöztet. Nyakamat hasonló darabbal ékesítem, azzal a különbséggel, hogy a medálban apró riasztó lapul, biztonságom záloga. Ismét eltölt a megnyugvás, ahogy végigsimítom a nyakéket, tudom, hogy nem érhet baj, amíg viselem.
Felkapom a kikészített kis fekete táskát, mobilt, zsebkendőt, szájfényt, és egy kis üveg masszázsolajt teszek bele. Na meg egy halom óvszert.

Néhány perc múlva már Kaito ajtaja előtt állok, kopogásomra szinte azonnal ajtót nyit. Végigmér tetőtől talpig, majd talptól tetőig, végül újra. Tekintetétől lángra gyúl a bőröm, zavarom leplezendő egyik lábamról a másikra állok, betekintgetek Kaito mellett a szobájába. ,,Bocsánat." - kap észbe testem-lelkem őre és félreáll az ajtóból, beinvitál. Feltűnően figyelmes és előzékeny velem, ami nem kerüli el a figyelmem. ,,Mi a baj?" - kérdezem elcsípve rám villanó tekintetét. Rámmosolyog, biztosít róla, hogy minden rendben. Nem hagyom annyiban, végül bevallja: újabb hívás érkezett, ezúttal Los Angelesből, újabb új ügyfél. Nem faggatózom, már ráhangolódtam a mai estére, ilyenkor képtelen vagyok újabb vendégeken agyalni, másokkal foglalkozni. Cristiano Ronaldo-ra koncentrálok, őt kell akarnom, vágynom ahhoz, hogy elkápráztathassam. Azért azt észlelem, hogy Kaito elképesztően jól néz ki a sötétszürke öltönyben, amit magára húzott, de igyekszem nem kivetíteni rá a bennem tomboló vágyat. Jól ismer már, tudja, hogy ilyenkor jobb, ha nem háborgat. Érzi, veszi a belőlem áradó buja energiákat, forró vonzerőt, de szerencsére pontosan tudja, hogyan kezelje ezt. Nem áll szándékában pótlékként szolgálni jelenlegi felhevült állapotomban, noha biztos vagyok benne, hogy tudja, nem lenne nehéz dolga, ha most akarna elcsábítani. Ennél viszont ő sokkal nemesebb, tisztább jellem. Összeszedi a holmiját, kedvesen rámpillant, tekintete tovább pezsdíti a véremet, szemében vágyamat látom tükröződni. ,,Ikimashou ka? (mehetünk?) - kérdezi halkan, finoman karomhoz érve. Bólintok, szemeimmel falom az előttem álló férfit, egész lényem az érintése után sóvárog, ő viszont csak szerényen, csendesen mosolyog rám, ahogy kinyitja az ajtót előttem.

A taxiban már másfajta izgalom vesz erőt rajtam, feszültségem idegessé tesz, amit a mellettem ülő élő érzelemradar természetesen rögtön érzékel. ,,Minden rendben lesz" - mondja minden kérdezés nélkül, kétséget sem hagyva bennem arról, hogy olvas a gondolataimban. Ez a felismerés tovább idegesít, megfagyasztja hangulatomat, gyomrom görcsben, torkom száraz, szemem előtt összefolynak London éjszakai fényei. A szálloda előtt Kaito kisegít az autóból, kézen fog és a bejárat előtt lévő szökőkúthoz vezet, majd megtorpan, maga mellé húz. Értetlenül nézek rá, már nyitnám a számat, de megelőz: ,,Most maradj csendben egy percre. Az ügyfél várhat. Ez fontosabb." - keze közé fogja a kezemet, arcomat fürkészi, tudom, hogy nyugtatni szeretne, keresi a szavakat. Végül nem pont azokat hallom, amiket szeretnék, de ez is hatásos: ,,Profi vagy Liz, nincs miért aggódnod. A focista emlékezni fog erre az éjszakára, amíg csak él. Ne kételkedj magadban, nincs rá semmi okod." - mondja, és szívem szerint megkérdezném, hogy honnan tudja, de ennél azért több eszem van. Bólintok, engedem, hogy jelenléte megnyugtasson, mint mindig.
Visszanyerem önbizalmam, hidegvérem. Felnézem a felettünk magasodó szállodára, találgatom, melyik lehet a lakosztály, amit kibérelt. Megszorítom Kaito kezét, aki válaszul megerősít, hogy a szálloda bárjában lesz, riasztásra készen. Lelkemre köti, hogy azonnal hívjam, bármi baj van. Bólintok, majd a szállodába sétálok.

A lakosztály ajtaja előtt mély levegőt veszek, összeszedem a gondolataim, majd bekopogok. Némi várakozás után nyílik az ajtó, és alkalmam nyílik végigmérni a legendás Cristiano Ronaldo-t tetőtől talpig. Az első gondolatom vele kapcsolatban, hogy ilyen külsővel minden éjszakára más lányt találhatna, ingyen. Ráadásul facér, így még a diszkréció sem feltétel nála, ami az én ügyfeleimnél általában alapkövetelmény. Akármennyire is idegenkedtem kezdetben a találkozótól, most mégis összefut a nyál a számban, megjön az étvágyam. Cristiano fekete haja hátrafésülve, fülében a gyémánt fülbevaló jóval nagyobb az enyémnél. Koptatott kék farmert visel, fehér inget, ami kiemeli bőre bronzos fényét. Rámvigyorog, igen, azzal a győztes, kissé beképzelt vigyorral, ami elsőre olyan ellenszenves volt benne, de be kell látnom, élőben jól áll neki. Visszamosolygok, állom a tekintetét, ahogy feltérképezi a testem. Végül szélesre tárja az ajtót, ezt olybá veszem, hogy elnyertem a tetszését.

Beljebb sétálok, a lakosztály pont olyan fényűző, ahogy gondoltam. Ügyelek rá, hogy csípőm ringása felkeltse a mögöttem lépkedő férfi figyelmét, hisz jól érzékelem, hogy a fenekem bámulja. ,,Szép ez a szálloda" - búgom felé fordulva, kezemmel végigsimítva a társalgó szófáján. ,,Igen, gondoltam, ha már ennyit fizetek, ez is belefér." - feleli szárazon, majd a közelben hűlő pezsgősüveg felé int: ,,Pezsgőt?" - kérdezi, miközben a blúzom alól elő-elő villanó vállamat nézi. ,,Kérek, köszönöm" - felelem, lassú, vonagló járással az ablakhoz lépve.

Ronaldo megáll mögöttem, úgy adja a kezembe a pezsgőspoharat. ,,A százezer dolláros estére" - emeli a poharát, rávillantom hát legcsábosabb mosolyom és koccintok vele. Elengedem pikírt megjegyzéseit a fülem mellett, inkább belenyalok a pezsgőbe, majd leteszem a poharat. Az előttem álló férfihoz lépek, szorosan hozzásimulok, karjaimmal átfogom a nyakán, lehúzom a fejét. Megcsókolom, előbb csak finoman, óvatosan, ízlelve száját, majd utat engedek nyelvének, ajkainak. Kezeimmel közben ingjét kezdem gombolni, tenyerem meztelen mellkasára tapad, simogatom feszes izmait, majd lesimítom válláról az inget. Illata friss és kellemes, legendásan széles háta és csuklyásizma lenyűgöz, érintése engem is felhevít.

Keze a mellemre csúszik, a blúzon keresztül markolja meg, de nem hagyom, hogy nagyon belemelegedjen. Elhagyom száját, nyelvem, ajkaim most a nyakán siklanak, vállát, mellkasát csókolom, egyenesen öléhez tartok. Elé guggolok, egy pillanatra megállok a farmer derekánál, nyelvemmel végignyalom a finoman vibráló izmokon feszülő selymes bőrt, majd kikapcsolom és letolom nadrágját. Nem visel alsónadrágot, férfiassága még nem tettrekész, de némi bíztató ébredezést már látok rajta. Felpillantok a focistára, aki kétségkívül nézni szeretné ténykedésem, hát megadom neki ezt az örömöt. Arcára nézek, ahogy tövétől a hegyéig végignyalom vesszőjét nyelvem hegyével. Izmai megrezzennek, megismétlem hát a mozdulatsort, majd lassan a számba veszem, megkóstolom.

Lágyan szopogatom, nem akarom túl hamar letámadni, élvezni szeretném a nyalakodást. Néhány perc csupán és érzem, hogy rúdja megkeményedik a számban, torkomat ostromolja. Ellazítom magam, engedem, hogy nyelőcsövemre csússzon, nyelésekkel ingerlem. Kezét a fejemen érzem, hangja parancsoló: ,,Szopjál szépen. Mélyebben." Teszem, amit kér, tövig bekapom a farkát, heréi az államat verdesik, ahogy torkomnak feszül. Szívó, cuppogó mozdulatokkal szopom, gyors, heves tempóban, majd amikor érzem kezét a tarkómon, a torkomra engedem. Néhányszor megismétlem ezt a mozdulatsort, közben vigyázok a fogaimra, mert a focista durván, vadul kezdi használni a számat. Nem ellenkezem, próbálok a légzésemre figyelni, mert arcomat többször ölére szorítja. Hevesen, könyörtelen tempóban keféli a számat, végül néhány perc múlva halk nyögés kíséretében torkomba élvez. Érzem, ahogy forró magja lecsorog a nyelőcsövemen, nem engedem ki a számból, amíg az utolsó cseppet is le nem nyelem. Farka merevsége nem enyhül, makkja bíbor színben játszik, körbenyalom alaposan.

Combizmaim feszülnek, égnek a guggolástól, mégis letisztogatom az arcom előtt álló falloszt, mielőtt felállnék. Bájos, kacér mosolyt villantok a focistára, aki máris készen áll a folytatásra. Kilép a nadrágjából, meztelenül áll előttem és én egy pillanatra belefeledkezem gyönyörű testének csodálásába. Ez legalább annyira hízeleg az egójának, mint amennyire élvezetes nekem, de szerencsére időben észbekapok. Lassan, kimért mozdulatokkal kezdem kigombolni a nadrágomat, letolom, leriszálom csípőmről. Cristiano leül a mellettem lévő kanapéra, onnan figyel. Apró fekete tangám nem sok mindent hagy rejtve előtte, mégis magához int és leveszi rólam, végigsimítja combjaimat. Beleszagol meztelen ölembe, szükségtelen lepillantanom, innen is érzem a vanília és lótusz keveredő, édes illatát.

Cristiano nem áll meg, nyelve egyenesen csiklómat veszi kezelésbe, beszippantja, erősen megszívja. Ujjai nagyajkaimat simítják végig, mielőtt a hüvelyembe csúsznának. Felsóhajtok, ahogy mozogni kezd bennem, ami kaján vigyort varázsol arcára. Kihúzza belőlem az ujjait, számhoz tartja, és én lelkesen lenyalogatom nedveimet róla. Saját ízem felkorbácsolja a vágyam, hátranyomom a focista vállait, így kényelmesen ülhet a kanapén. Farka mereven ágaskodik, néha kezével húz rajta egyet-egyet. Ezt nem nézhetem tétlenül, ölébe ülök, halk nyögéssel fogadom magamba. Puncim rászorul a lüktető húsra, Christiano keze a csípőmön, és érzem, hogy itt most nincs helye finom, lágy mozdulatoknak. Gyors, lendületes csípőmozdulatokkal lovagolom meg, közben befejezem az előbb elkezdett vetkőzést és kibújok a blúzomból. Melleim az arca előtt ugrálnak, ahogy fel-le mozgok rúdján. Látom a szemén, hogy tetszik neki a látvány, nem is állja meg sokáig, ráhajol a bal mellemre, de mozdulatai éppolyan követelőzők, mint amire számítottam. Erősen megszívja, majd fogai közé veszi a mellbimbómat. Egy kicsivel erősebben szorítja, harapja, mint ami kellemes lenne, de nem mutatok fájdalmat, nyögéseim válnak csak kicsit hangosabbá. Farka dugattyúként jár a testemben, lökései kíméletlenül ostromolják méhszájamat, érzem rajta a dühöt és a sértettséget.

Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lassításra kérjem, inkább én vagyok az, aki még nagyobb sebességre kapcsol. Bármennyire is kitervelte, hogy megmutatja nekem, milyen kemény legény is ő, egy valamire nem számított - hiszen honnan is tudhatta volna? - , hogy éppen az ellenkező hatást éri el, mint szeretné. Kemény, vad mozdulatai lávaforróvá pezsdítik véremet, mellbimbóm lüktet a szájában, hüvelyem nedves, forró prés lüktető farka körül, csiklóm minden lökésünknél öléhez nyomódik, ami fokozza gyönyöröm. Érzem, ahogy bőröm hevül, finom verítékcseppek futnak tarkómon, hátamon le. A focista durván széthúzza a fenekem, és belémdöfi egy ujját. Ez az utolsó lökés szikrázóan eleven élvezésemhez, egy pillanatra megmerevedik a testem, ahogy a kéj végigfut a gerincemen, összerántva izmaimat, majd robban a gyönyör az ölemben. Puncim forró kéjnedvei még síkosabbá teszik barlangomat, így nem veszem zokon azt sem, hogy Cristiano nincs tekintettel a bennem játszódó tűzijátékra, őt most csak saját vágya érdekli, saját gyönyörét hajszolja, mind gyorsabb tempóban. Bennem lassan csitul a kéj, és bár nem adhatom át magam neki teljesen, mégis feloldja minden eddigi gátlásomat, feszültségemet. Szinte megkönnyebbülök, hogy mindketten túl vagyunk az első élvezésen, és érezve, tapintva, befogadva a focistát már tudom, mi kell neki.

Meg is kapja tőlem, nehogy azt higgye, kidobott pénz, amit nekem fizet. Érzem, ahogy farka megduzzad bennem, csak erre és a szemére figyelek, így elkapom a pillanatot, amikor még visszafordítható a gyönyöre. Közvetlenül az utolsó lökései előtt mozdulok meg, felemelkedem róla, egészen addig, hogy csak makkja maradjon bennem. Szemében elégedetlenség és mohó vágy villog, ahogy rám néz, de én mellkasára hajlok, úgy suttogok a fülébe: ,,Ne izgulj, garantálom, hogy tetszeni fog" - búgom, majd lassan, centiről centire ülök bele robbanásra kész farkába, közben ritmikusan rászorítok a farkára a hüvelyizmaimmal. Nem hiába gyakoroltam az intimtornát oly sokszor, oly lelkesen, most meghozza az eredményét.

Megismétlem még párszor a mozdulataim, de Cristiano türelme fogytán. Megragadja a csípőm és egyetlen mozdulattal magára ránt, tövig merül bennem, mozogni akar, de erősen megszorítom puncimmal és végre ráérez ő is. Átengedi magát nekem, és hitetlenkedve néz, hogy szinte mozdulatlanul ülök az ölében, pusztán titokizmaimmal szorítva, fejve farkát. Kezeimmel mellemet simogatom, mellbimbóimat ingerlem, majd amikor látom nyakán megfeszülni az eret, minden erőmet ölembe összpontosítom, és néhány másodperc múlva Cristiano Ronaldo hangos hörgéssel pumpálja spermáját eleven, forrón lüktető és satuként szorító-szívó hüvelyembe. Szeme csukva, izmai remegése és a bennem rángó hímtag azonban árulkodnak élvezetéről.

Elégedetten szemlélem az arcát, majd amikor rámpillant, tekintetéből elismerést olvasok ki. Nem hagyom sokáig pihenni, hiszen nem az ejtőzésért fizetett, az megy majd neki egyedül is. Finoman, óvatosan leszállok róla, majd lazán kinyújtott lábai közé guggolok. Mindösszes viseletem a tűsarkú fekete Gucci cipőm, puncimból lassan csorog ki a friss, tejfehér ondó, cseppekben hullik a szőnyegre. Mindezt pusztán mellékesen érzékelem, leköt az arcom előtt pihenő, félkemény fallosz látványa. Kezembe fogom, érzem tövén, szárán a hűlő kéjcseppeket. Vérem most sem hazudtolja meg magát, lágy, puha nyalintásokkal tisztítom meg, ízlelgetem aromáját, verítéke ízét. Finoman szopogatom, vigyázok rá, nehogy megsértsem a fogaimmal, nem akarom megzavarni csituló gyönyörét.

Lassan felemeli a fejét, számat, nyelvemet nézi, elvigyorodik. ,,Egész ügyes kis ribanc vagy..." - dörmögi, majd hátraejti a fejét újra. Legszívesebben összecsattintanám fogsorom a számban lévő félpuha húson, de győz a neveltetésem. Tovább nyalogatom, mintha meg sem hallottam volna, közben kezeim a csípőjén, hasán kúsznak felfelé, lágyan cirógatom. ,,Fogalmad sincs mennyire" - gondolom magamban, ahogy finoman masszírozni kezdem a golyóit. Érzem, hogy az első két élvezés sokat kivett belőle, de teste erős és ruganyos, gyorsan erőre kap. Ebben a szellemben szopogatom lustán keményedő farkát, közben lenyúlok lábaim közé, izgatom magam, ha őrá már nem számíthatok ebben. Ujjaim csiklómat érintik, finoman körözök rajta, hüvelyemet csak futólag cirógatom, érzem a ragacsos spermát, még mindig csöpög belőlem. Noha általában szívesen lenyalogatom, most mégis inkább csak őt akarom izgatni a látvánnyal, nem magamat. Enyhén túljátszom a nyalakodást, cuppogok, csücsörítek hozzá, mintha ennél jobb dolgot elképzelni sem tudnék. Cristiano persze önelégülten figyel, élvezi a műsort, főleg, hogy közben kezeim egy pillanatra sem hagyják abba ékessége kényeztetését. Munkálkodásom meghozza a gyümölcsét, hamarosan újra peckesen ágaskodik előttem a farka, áttetsző kéjcseppek síkosítják tenyerem.

Elérkezettnek látom az időt, hogy némileg kényelmesebb körülmények között folytassuk az estét, így könnyedén felállok, és farkánál fogva finoman felhúzom, majd vezetni kezdem Ronaldo-t is. Őszintén meglep, hogy nem ellenkezik, és engedelmesen követ a hálószoba felé, de azt hiszem lefoglalja meztelen csípőm, popsim, combjaim látványa.
A hálóba lépve felnyögök a meglepetéstől. Ezt a szobát szexre tervezték. Süppedős, bíborszín szőnyeg simul cipőm talpa alá, óriási franciaágy foglalja el a szoba legnagyobb részét. A falakat hatalmas tükrök borítják, a tűzvörös szatén ágynemű és ágytakaró hidegen csillog játékukban. Bármerre pillantok, mindenütt a szenvedély színét látom, a hívogató ágyat és persze magunkat.

Partnerem mindezt jobban élvezi, mint én, leplezetlenül gyönyörködik magában. Elfojtok egy mosolyt, buján pillantok rá. Szemben áll a tükörrel, maga elé int. Engedelmesen elé guggolok, számba veszem büszkeségét, szopni kezdem. Felpillantok és látom, hogy nem engem néz, hanem a tükörben saját magát, esetleg gömbölyű fenekemet, vékony derekamat. Kezét a fejemen nyugtatja, de ezúttal nem irányít, inkább csak birtoklását, hatalmát reprezentálja. Tetszik neki, amit lát, csak azt nem tudom, hogy saját maga, vagy az én fenekem izgatja fel jobban. Mindenesetre pár perc után hátralép és az ágyra mutat. ,,Térdelj az ágyra!" - utasít, és én teszem, amit mond.

Mögém lép, egyetlen mozdulattal felnyársal, tövig nyomul belém. Könnyedén teheti, hiszen nedvei már síkossá tették barlangomat. Felnyögök a hirtelen, feszítő érzéstől, még szerencse, hogy fogja a csípőmet, mert olyan erővel kezdi dugni a puncimat, hogy ha nem tartana, már rég ellökött volna magától. Testem vadul rázkódik, a süppedős ágy nem a legjobb, ha az ember lengést csillapítana. Tenyerem mindenütt paplanba, takarókba süpped, képtelenség tartani magam. Cristiano is érzi ezt, vasmarokkal szorít-ránt magához minden lökésénél. Hangosan nyögök, egyrészt azért, mert tudom, hogy tetszik neki, másrészt mert kezdem élvezni a vad, kemény menetet. Van valami vonzó és izgató ebben az ősi, állatias, durva szexben, ami nem nőről és férfiról szól, hanem pusztán gyönyörért reszkető húsról, izzadságról, összecsattanó, összeolvadó meztelen testekről.

Oda-oda pillantok a tükrökre én is, gyönyörködöm a bennem, rajtam dolgozó férfi megfeszülő izmaiban, tökéletes, hibátlan testében, saját magamban. Ölemben összeolvad a fájdalom és a kéj, torkom száraz, mégis érzem, tudom, hogy beszélnem kell hozzá. Nyögéseim, lihegésem is tetszik neki, de amikor megszólalok, tovább gyorsítja az iramot, nem sokszor tapasztaltam még ilyet. ,,Basszál... ez az... még!" - nyöszörgöm, és Ronaldo azonnal válaszol: ,,Ez az, kurva, kérjed szépen... most megkapod"- zihálja, majd hangosan nyögdécselve pumpál tovább -,,Szétbaszom azt a lucskos kis pinádat, te ribanc!" - kiáltja, majd kirántja belőlem a farkát és hörögve a hátamra, hajamra élvez. Ondója olyan erővel lövell ki testéből, hogy az ágy végénél lévő tükörre is fröccsen belőle, hogy aztán kínzó lassúsággal csorogjon le rajta, előbb tejfehér, majd áttetsző csíkot hagyva maga után.

Reszkető kézzel és lábbal térdelek, a cipőim már rég leestek rólam, combjaim remegnek. Megtámaszkodom a könyökömön, hajamat kisimítom az arcomból, ujjaimra Cristiano nedvei ragadnak. Bármerre pillantok, mindenütt spermát látok, mellettem a takarón, előttem a tükrön, ezt érzem hátamon, derekamon hűlni, combomon csorogni. Az egész szobát megtölti a heves gyönyör vad, semmivel sem összetéveszthető illata. Ronaldo mögöttem áll, kezében tartja bíborlilán lüktető farkát, teste finoman vibrál. Összeszedem minden erőmet, megfordulok és elé térdelek, egy pillanatig hezitálok, de végül megfogom a karját, magam mellé húzom az ágyra. Nem ellenkezik, megadóan dől mellém, néhány percig csak levegő után kapkodunk mindketten. Bőrünkön lassan szárad fel a verejték, csillogó lepelként tapad ránk. Noha minden izmom tiltakozik ellene, mégis én mozdulok előbb, nekem kell.
Felkönyöklök, a mellettem fekvő férfit nézem, kétségkívül tökéletes darab, ami a külsőségeket illeti. Mivel nem áll szándékomban hosszabb távon foglalkozni vele, így a belső tulajdonságai felett nagyvonalúan elsiklom.

Öle viszont magára vonzza tekintetem, ragacsos máz borítja, így fölé hajolok. Nyelvem gyengéd érintésére is összerándul, így farka helyett combjait, lágyékát nyalogatom, tisztogatom. Pár percig tűri ténykedésem, majd rekedten megszólal: ,,Hagyd most. Inkább hozz egy italt!" - mondja, a szemét fel sem nyitva hozzá. Felkelek, a lábra állással vannak gondjaim, de igyekszem talpon maradni.
Tétova, botorkáló léptekkel megyek ki a pezsgősüvegért, poharakért. Felhajtom, ami a poharamban volt, majd visszasétálok a hálóba.

Törökülésbe helyezkedem az ágyon, hajam előrehúzom, melleim takarja, ennyi az összes leplem. Töltök a poharakba, majd lábaim közé állítom a pezsgősüveget. Cristiano nyögdécselve fordul az oldalára, elveszi a poharat. Talán most először néz végig rajtam igazán. Haja felhagyott a jólfésültséggel, tekintete most tiszta, nyílt, őszinte. Látom benne, hogy tetszem neki, lassan kortyolja a pezsgőt, közben hátrasimítja a hajamat a mellemről. Nem jövök zavarba, noha tekintete behatóan tanulmányozza melleimet, hasamat, combomat, mindazt, amit nem takar el belőle a tekintélyes méretű pezsgősüveg. Pillantása elidőzik bal mellemen, fogai nyoma vörösen virít bőrömön.

Pezsgőt vesz a szájába, hozzám hajol, finoman, gyengéden, érzékien veszi szájába a mellem. A pezsgő kellemesen hűsít, majd miután lenyeli az italt, nyelvével simogatja fájó bimbómat. Nem cifrázza túl, hátrébb húzódik újra, felhajtja a pezsgőt, majd az üvegért nyúl, kiveszi lábam közül. Alig hiszem, hogy véletlenül ér az üveg hideg fala meggyötört, kitárulkozott puncim érzékeny bőréhez. Vigyorgása megerősíti gyanúmat. Leteszi az üveget az ágy mellé, majd visszanyúl lábaim közé. Hüvelyembe nyúl, érintése nem durva, de nem is kellemes. Valahogy mégis izgat, ahogy leszopogatja nedveimet az ujjáról. Csettint a nyelvével, majd iszik egy korty pezsgőt. Az én poharam is újratölti, már-már figyelmes.

Nyilván hiba lenne illúziókba ringatnom magam, így nem ér meglepetésként, hogy újabb remek ötlettel kápráztat el. Meg ráadásul azzal, hogy túl a harmadik, gyors, egymást követő élvezésén, már megint, vagy még mindig tettrekész a szerszáma.
Kiveszi a kezemből a poharat, majd közepes finomsággal hanyatt fektet. Lábaimat széttárja, végigsimít a combomon. Mindez csak figyelemelterelés, amíg lehajol a pezsgősüvegért. Fölém tartja, várom, hogy a hideg ital hasam érzékeny bőrére csorogjon, de végül meggondolja magát. Iszik egy kortyot az üvegből, majd anélkül, hogy lenyelné, lábaim közé térdel, felnyomja a térdeim és az italt puncimra folyatja. Összerezzenek ugyan, de a pezsgő nem túl hideg, nem kellemetlen. Felnyögök, ahogy nyomban leissza rólam, minden cseppet felkutat, belenyal a popsimba is. Felemelem a csípőmet, hisz a játék engem is felizgat, de azonnal rámszól: ,,Ne mozogj!"

Nehezemre esik, mégis engedelmeskedem. Újra rámenged egy adagot a szájából, de már nem nyal. Feljebb nyomja a lábaim, és hirtelen valami hideget érzek befelé nyomulni a fenekembe. Mivel lábaimat teljesen felnyomta a mellkasomig, és csípőm is felemelkedett az ágyról, így semmi sem akadályoz a kilátásban. Nemcsak érzem, hanem látom is, ahogy a focista a popsimba nyomja a pezsgősüveg száját, így belémfolyatva a maradék italt. Ahogy eddig, most sem a kölcsönös élvezet a legfontosabb neki, ő akar jól szórakozni, ha mellette ezt én is tudom élvezni, az nem baj. Hát ezt pillanatnyilag nem élvezem. Elég durván mozgatja bennem az üveget, ami ide-oda csúszkál a fenekemből folyó pezsgőn. Láthatóan remekül szórakozik a látványon, mert másik kezével farkát húzogatja, izgatja. Végül kiveszi belőlem az üveget, félredobja az ágyra. Lábaim közé térdel, széthúzza a fenekemet és belémnyomja a makkját, majd szép lassan az egész rúdját. Élvezettel nézi a tükörben, ahogy popsim elnyeli a szerszámát. ,,Aahh... neked aztán szűk a segged, bébi..." - nyögi maga elé.

Ebben teljesen egyetértek vele, hiszen izmaim lassan engednek fel, hiányzik az igazi tűz, ami segítene, hát emlékeket hívok elő, hogy könnyebben tudjam élvezni. Cristiano mindebből semmit sem érzékel, teljesen lefoglalja, hogy már egy kicsit gyorsabban tud mozogni bennem. Erősen markolja a fenekem, halk nyögdécselésem még sebesebb tempóra sarkalja. Állóképessége és fizikuma most sem hagyja cserben, erőteljesen, hevesen dugja a popsimat.
Megmarkolom melleimet, játszadozom velük, keresem saját vágyamat, gyönyörömet. Simogatásom hatására keményedni kezdenek a bimbóim, fenekem sem sajog már annyira. Lehunyom a szemem, a bennem dolgozó farokra koncentrálok, felveszem Cristiano csípőjének ütemét, testem válaszol az ősi ritmusra. Olajozottan, könnyedén mozog bennem, élvezettel nyomja tövig szerszámát forró popsimba. Meg-megáll egy pillanatra, elgyönyörködik a tükörképünkben, majd tovább mozog. Nyögéseink egyre hangosabbak, Cristiano homlokáról verítékcseppek hullanak ölemre, hasamra. Érzem, ahogy farka egyre keményebb lesz és mozdulatai kezdenek görcsösebbé válnak. Finoman rászorítok popsimmal, mire megmerevedik, erősen fenekembe markol, de nem élvez el, küzd a gyönyör hullámaival. Nem mozdulok többet, de sóhajtva kérem: ,,Még.... még... ne állj meg!"

Nem mozdul, de mikor felnyitja a szemét, lobogó tüzet látok benne. ,,Ne félj, megkapod... Szét fogom kefélni a seggedet..." - nyögi, és nagyon lassan kezd újra mozogni. Kihúzza belőlem a farkát, majd újra belémnyomul. Makkja minden alkalommal könyörtelenül tör utat magának, szétfeszít újra és újra. Hangos nyögéseim felkorbácsolják a vágyát, egyre gyorsabban döfköd újra.
Közben a pezsgősüvegért nyúl, alig maradt benne valami, de iszik egy kortyot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve puncimba nyomja. Váratlan a kemény, hideg érintés, megdermedek és felpillantok. Cristiano vigyorog rám, farka most nem mozdul a fenekemben, de a pezsgősüveget addig nyomja belém, amíg meg nem érzi testem első, figyelmeztető rándulását. Ekkor megáll, és elkezdi ki-be húzogatni, közben tovább pumpálja a fenekemet. Élvezettel nézi, ahogy egyszerre használja mindkét lyukamat, a látvány meghozza a hatását. Farka egyre gyorsabb ütemben dugja a popsimat, míg az üveg puncimban mozog, de képtelen egyszerre mindkettőre figyelni, így gyakran fájdalmat okoz. Jobbnak látom átvenni az irányítást a pezsgősüveg felett, így megmarkolom és letolom róla a kezeit. Igazodni próbálok mind görcsösebb, mind vadabb mozdulataihoz. Kihúzom magamból az üveget, amikor fenekembe nyomul, és magamba tolom, amikor kihúzódik belőlem. Tudom, hogy érzi a kemény tárgyat bennem, és ez új szintre emeli gyönyörét. Nem kell neki sok idő, a látvány és halk sikolyaim megtörik küzdelmét saját gyönyörével. Farka nő még egy centit bennem, mielőtt hangos kiáltással, rángatózva lövellné belém forró magját. Érzem beteljesülését, így még egyszer magamba nyomom az üveget, engedem, hogy farka nekifeszüljön testemben. Percekig élvez, teste reszketni kezd, kezei görcsösen szorítják a fenekem.

Zihálva húzom ki magamból az üveget, Ronaldo megremeg, ahogy több teret kap testemben a farka, de túl elcsigázott, hogy néhány nyögésen kívül bármit is hozzáfűzzön. Elengedi lábaimat, fenekemet, szerszáma kicsusszan belőlem, ledől az ágyra. Érzem, ahogy elgyötört ölemen-fenekemen pezsgő keveredik a gyönyörnedvekkel, folyik belőlem, eláztatja a vörös szatén ágyneműt. Egész testemben remegni kezdek, ki kell nyújtanom a lábaim, meg kell mozdulnom, észhez kell térnem.
Ronaldo-ra pillantok, arca kipirult, szeme szorosan csukva, mellkasa hullámzik, ahogy levegő után kapkod. Nincs erőm érte nyúlni, visszahanyatlok az ágyra, hihetetlen fáradtság lesz úrrá rajtam.

Percekkel, vagy órákkal később felnyitom a szemem, Cristiano még mindig fekszik, de már nem zihál. Érzékeli, hogy megmozdulok, így felemeli a fejét, rám vigyorog. ,,Ez nem volt semmi, szivi!" - mondja, majd megpaskolja a combomat és feláll. Meztelenül, botorkálva megy a bárszekrényhez, de most ásványvizet vesz elő, üvegből issza, mohón, nagy kortyokban. Felülök az ágyon, körülöttem csatatér, bárhová nyúlok, hideg, ragadós ondót érzek. Szám száraz, cserepes, így feltápászkodom és Cristiano után vánszorgok. Minden lépés fáj, de a szomjúság kihajt a szobából. Ronaldo kivesz még egy üveget a hűtőből és felém nyújtja. Hálásan rámosolygok, elkortyolom az éltető nedűt. Ivás közben egymást méregetjük, szeme most barátságos, de fáradt. A combom belső oldalán folydogáló nedveket szemléli, elvigyorodik, rendkívül büszke magára. ,,Menj, zuhanyozz le nyugodtan."- mondja szinte kedvesen, majd hozzám lép, szájon csókol és a fenekemre csap.

Nem kéretem magam, elemi szinten igénylem a tusolást, tisztálkodást. Előbb langyos, majd meleg vizet folyatok magamra, óvatosan mosom tisztára magam, nem lep meg a felismerés, hogy fáj a mellem, az ölem, a fenekem. Fogalmam sincs, hogy fogom bírni a folytatást. Nem sokat töprenghetek ezen, Cristiano belép mögém a zuhanyzóba. Megfordulok, végigmérem izmos, atletikus testét, eddig izzadt, most már vizes göndör, fekete fürtjeit. Szempilláján, orrán vízcseppek futnak versenyt, hogy mellkasára hullhassanak. Bármit is tett, bármennyire is meggyötört, kétségkívül gyönyörű férfi. Viszonozza pillantásom, megsimogatja az arcomat, már majdnem gyengéd, amikor megcsókol. Ajkai most finoman, tartózkodón csókolnak, nyelve érzékien simítja ajkaim, fogaim. Finom a csókja, élvezem. Keze derekamon, hátamon, én a nyaka köré fonom a karjaim, hozzásimulok. Percekig csókolózunk a zuhany alatt, nem nyúlunk egymásért, csak ajkaink, szánk, nyelvünk vall a megélt gyönyörökről.
Ő lép hátrébb előbb, rámmosolyog és kilép a zuhany alól. Még maradok pár percet, mielőtt követném.
Legnagyobb meglepetésemre felöltözve vár, pezsgőt kortyolgat a kanapén ülve. Rámnéz, majd elismerően megcsóválja a fejét. ,,Nem semmi nő vagy te, tudod?" - kérdezi választ sem várva. ,,Öltözz fel. Mára ennyi volt. Majd még hívlak." -teszi még hozzá, nyilván mennie kell.

Megkeresem elszórt ruháimat, felöltözöm. Hajam vizes még, de nem izgatom magam. Cristiano a bárpulthoz lép, kitölt egy csekket, kezembe adja. ,,Köszönöm" - felelem, hangom nem túl lelkes. Csak bólint, nem felel semmit. Int, hogy mehetek. Ennyi. Én sem cifrázom. Megkeresem a táskámat, elteszem a csekket és még egy utolsó búcsúcsókra hozzá lépek. Lehajtja fejét, hogy szájon csókoljam, de nem viszonozza. Tűnődve nézem arcát, de nem töprengek rajta túl sokat. Halkan húzom be az ajtót magam mögött. A folyosó márványborításán hangosan kopog a tűsarkú Dior, ahogy kisétálok...

A liftben a táskámba nyúlok, a telefont keresem, de ujjaim megakadnak az óvszereken. Teljesen megfeledkeztem róluk, habár valószínűleg úgysem engedte volna, hogy használjuk. Mindegy. Kaito-t hívom, azonnal felveszi, a bárban vár rám.
Mire leérek a lifttel, ő már a recepció előtt áll, észreveszi mozgásomon, hogy elgyötört és kimerített az este, hát nem kérdez semmit. A szálloda előtt taxiba ültet, mellém ül a hátsó ülésre. ,,Minden rendben" - súgom neki halkan, vállára hajtott fejjel, még mielőtt kérdezné. Bólint, nedves hajamat simogatja, rámteríti zakóját. Magához húz, testével melegít. Hozzábújok, jelenléte biztonságot ad, lassan engedem el magam, lassan engedem el az estét is, a ma történteket. ,,Minden rendben" - ismétlem elhaló hangon, aztán elringat a taxi monoton zúgása.
 
 
0 komment , kategória:  Felnőtt  
gyerekek
  2008-06-22 11:23:46, vasárnap
 
  Néhány hasznos tény, amit megtanulhatunk a gyerekeinktől:

- Ha a mennyezeti ventillátorra kötünk egy kutyapórázt, az nem elég erős, hogy megforgasson egy 15 kilós, Superman-jelmezbe öltözött gyereket a levegőben.
- Viszont ha ugyanerre egy festékesdobozt erősítünk, akkor az elég erős, hogy szépen kiszínezze egy 5x5 méteres szoba falait.
- Ha fékfolyadékot Clorox-szal összekeverünk füst keletkezik, mégpedig nagyon sok.
- Egy hatéves gyerek képes tüzet csiholni két kő összedörzsölésével, pedig a felnőttek azt állítják, hogy ilyen csak a filmekben van.
- Ha a vízágyat trambulinnak használod, miközben stoplis cipőt viselsz, az nem fog kilyukadni, hanem szétrobban.
- Egy 2x2 méteres vízágy elég vizet tartalmaz, hogy egy 100 négyzetméretes lakást féllábszárig megtöltsön vízzel.
- A kisebb Lego-darabok minden gond nélkül képesek áthaladni egy négyéves gyerek tápcsatornáján.
- A pillantragasztó örökéletű.
- A McGyver c. filmsorozat sokmindenre megtanít, amit nem akarunk tudni.
- Mindegy, hány kiló zselatinport teszel a kerti medencébe, nem fogsz tudni vízen járni.
- A vízszűrő viszont nem szereti, ha zselét engednek át rajta.
- A videolejátszó nem adja ki a sonkás szendvicset, még ha a tévéreklámok ezt mutatják is.
- Mindig nézz be a sütőbe, mielőtt bekapcsolod! (Szegény kis hörcsög!)
- A tűzoltóságnak legalább öt perc kell, míg kiér a házadhoz.
- Ha a centrifugát 1200-as fordulatra állítod, a giliszták még attól sem szédülnek el.
- Viszont a macska igen.
- Egy macska, ha elszédül, saját testtömegének felét hányja ki.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2008.05 2008. Június 2008.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 88 db bejegyzés
Összes: 431 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 17
  • e Hét: 525
  • e Hónap: 4852
  • e Év: 79574
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.