Regisztráció  Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Éljen a hétfő!
  2008-09-29 06:28:51, hétfő
 
  Bár jobb a szombat.
Igaz, hogy mióta javarészt magam osztom be az időmet, a hét megkezdésében sincs az az érzés, hogy mindent ma kell elintézni, de azért az emberbe beleégett a régi rend.
Hétvégén sokat dolgoztam, befejeztem a fűnyírást, (kezdhetem a szomszédasszonynál ma), az '56-os műsort letisztáztam, kiosztható a gyerekeknek, összeállítottam egy röpdolgozat kérdéseit, elkészítettem a tanmeneteket. Az újság szerkesztése is haladt előre, AZ SZDSZ a rendszerváltás legnagyobb árulója címmel elkészült a Nagypista interjú (olvasható a www.mosonvarmegye.eoldal.hu lapon), a feleségem orvost is hívott hozzám (szombaton volt egy fulladási kísérletem), így megtudtam, hogy kövér vagyok és le kell fogynom. (Jaj, Natasa, a háziorvosom is bele szokott kukkantani a blogba - üzenem, nagyon jól vagyok.)
Tegnap a napsütésben sétáltunk is is fél órát, s Isten bizony belefáradtam. El is határoztam, hogy többet fogok mozogni, a kert nem ugyanaz.
Varga Gyuriék is bepillantottak, együtt megyünk Szencre szerdán, Ő tervezte (festette) a könyvborítómat.
S kicsit szerkesztettem a Mosonmagyaróvár könyvet. Találtam a történethez friss anyagot Tuba Lacinál, azt gyúrtam bele.
Most két órám lesz, egy nyelvtan és egy irodalom, s aztán fűnyírás, szerkesztés.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Haza kellene jönni (A b. vége)
  2008-09-27 05:54:15, szombat
 
  Haza kellene jönni a Felvidékről. Felső Magyarországról, de ez csak földrajzi betájolás most.
Megnéztük még a második napon a Mednyánszky kastélyt Nagyőrön (ennek szlovák nevét nem írtam föl), s Késmárk evangélikus templomát. Fantasztikus. Eleink tudták, hogy mivel kedveskedjenek maguknak. Ebben a néhány városban annyi érték van, hogy a világ boldogabb felén annak mutogatásából megélnének. Nincs panaszom, mindenhol volt magyar nyelvű leírás, s ez már szerintem az üzleti megfontolás része.
Majd Lőcsére mentünk, ahol megnéztük a katolikus templomot. Mint ahogyan az ebédre, amit itt fogyasztottunk el, erre sem emlékszem. Olyan ez, mint amikor kívánsz egy kis krémest, s egy szekérrel rádborítanak.
Szepesvár mellett "elhajózva" egy kénes bugyborékoló helyen álltunk meg, Szürkeszakállnak hívta Jenő. Megkostóltam a táj levét, nem volt sör íze, A lerakódott ásávnyi anyag színe miatt lehet a név.
Aztán Csütörtökhely és a Branyiszkói hágó. Én azt hittem, hogy ez egy hágó, ami olyan szemet kiverő valami. Meg persze 1848. Pedig Jenő vissza akart valamit lopni a technikai kor előtti világból, mert nem az alája fúrt alagúton mentünk.
Azért szép volt.
Aztán Eperjes és Bártfa. Eme utóbbi helyen aludtunk. Hozzájutottam kedvenc szlovákiai ételemhez, a csernohorsky szelethez (montenegrónak is hívják itt-ott, ami ugyancsak feketehegyit jelent). Meg persze a szepességi borovicskához.
Harmadnapon délelőtt Bártfa. Templom, Fő tér. Múzeum. Leírhatatlanul szép, kár, hogy az ívó pavilonok szétverték a tér régi képét. Fölmentünk a templom toronyába körülnézni.
Aztán elindultunk hazafelé, s ezt úgy tettük, hogy még észanyugatra felmentünk a Dunajechez, ahol tutajozni kellett. Fönséges volt a táj, tetszett, hogy ruszin vidéken az INRI az útszéli kereszteken cirill betűkkel volt kiírva.
Azért hiába más az ember, ugyanúgy be van szarva a haláltól, mindenhol fohászkodik egy kis megváltásért, hátha. Meg azért, hogy a másik tehene dögöljön meg. (Elnézést a szóért, így hiteles.)
Szép a lengyel szlovák határfolyó, sok-sok emberrel. Ha Jenő meg is öl, én a spenótos haluskinak örültem legjobban, ilyent még nem ettem. Elültem a tutajon, ahogyan rohant lefelé a folyón, gyönyörű volt a táj is, de ilyet már láttam, A haluski meg haluski.
Innét aztán visszaindultunk, egészen hajnali kettőig ment az autó, hogy mindenki hazaérhessen. Rabvallató út volt visszafelé
Persze azonnal visszamennék, hogy mindazt, amit e három nap adott, újra átélhessem.
Kálóczy Kati beszámolót fog erről írni néhány fotóval a decemberben induló szél-járás című folyóiratba. Azért írom ezt, hogy ne feledje el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Munkás péntek volt
  2008-09-27 05:37:21, szombat
 
  Még csütörtökön befejeztem az lenti verset, bár a befejezés azt jelenti, hogy apró igazítások még lesznek. Most szeretem, s fel is olvasom szerdán Szencen.
Aztán Deák Ernő szólt, hogy ki kellene pénteken menni Bécsbe, mint már írtam. Nem gondoltam volna, hogy ez a munka valóban eltart este ötig. De befejeztük. Az érdekes, hogy az írásokon látszik, hogy a szerzője melyik fölrészen, s milyen nyelvi közegben él. Az ausztrál beszámoló volt a leghúzósabb.
Délben egy kis mustáros kolbászt ettem (vurstot, és az kicsit azért más, főként a fehér bajor), s dolgoztunk. Tudom, hogy így is marad hiba, de azt már látom, hogy a korrektorkodás nem könnyű munka.
A kocsit az OPEC székház környékén tettem le, innét tíz perc volt gyalog a szerkesztőség. Egy versem is jön, az, amit Bártfán írtam.
Este e-mailok, sörözgetés.
Reggel még nagypistával interjúvoltam egy kicsit, s beszélgettünk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mikes imája
  2008-09-25 20:40:03, csütörtök
 
  Böröndi Lajos

Mikes imája


Nézem a tengert, s a horizont mögé képzelt világot látom
már több, mint harminc éve.
Mint a szikla, vagyok én is külső s belső
viharnak kitéve.
Tudom: az idő lassan elkoptat, a lassú és
állandó változás a biztos,
s mire fölfeslik az idő szövedéke,
s irgalmat nyerek, talán már
nem is lesz fontos.

Nézem a tengert, idegen víz hátán
bárkák, síkos fények imbolyognak.
Sós szelek íze marja ínyemet, s újabb
változatlanságot hoz a holnap.
Ha lehunyom szememet hallom
Erdély fenyvese zúg, s Kolozsvár kövein
patkó koppan.
Régvolt szelek, havak és telek illata leng,
és ételeké száll az alkonyatban.

Kín az emlék. Nem, mert soha nem látom már
hazai madarak röptét, hanem
mert nem tudom még megélni a dolgok
lényegét, megérteni, s elfogadni a sors kegyelmét.
Mit néha - önkínzón - büntetésnek vélek.
Pedig tettem a dolgomat, gondoltam, mit a
föntiek rám kimértek.

Szolgáltam. Boldog voltam, ha erre minden
Lélegzetvételben nem is képes.
S hálát adtam Istennek, hogy helyemen,
amit ő jelölt ki, nem mindig alázattól telten
de szolgálni képes.
Voltam eszköz az Ő kezében, erre gondoltam én,
a néha álmában vétkező.
A szolga, akinek vágya, kedve, mint
a hullámzó tenger meglappad, s magasra nő.

Valamire kellett ez az egész, értelme van
mindennek, amit Isten alkotott.
Ezt gondolom keserűen, s ha nézem a nekem
egyforma tengert, ebbe kapaszkodok.

Ő is elment, én itt maradtam. Kinek szolgálni?
Magamnak? Én mást tenni képtelen,
mint elfogadni a kimértet. Sok, kevés?
Mérlegre tenni ezután sem merem.

Egy csenevész növény mellettem hallgat, s kapaszkodik
a szikla résibe.
Ott, e silány talaj nevelte, s életét is
ott kell leélnie.
Ránézek és megdöbbenek, Isten a választ
hányféle módon adja meg nekem.
Aki nézi a tengert, de látására valóban képtelen.
Hányféle nyelven? Lassan a tengerbe bukik a Nap
Márvány, ahogyan mondják. Ülök a szélinél
Nyugalom van bennem, s csak alatta parázslik az indulat.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lehet drágán is rosszat főzni
  2008-09-25 18:50:08, csütörtök
 
  Ez biztos. Én például ma fél kiló disznócombot tettem fel egy fokhagymás ragus zacskó receptje szerint. A megpirítás után rá kell önteni a vizet és a zacskó tartalmát. Aztán csak öt perc.
Meg három kanál méz kellett a húsra.
Én marha, elhittem ezt. Még negyed óra után is kemény volt a hús. Aztán javítgattam, mert semmi fűszert nem írt a recept, azt gondoltam benne van minden a zacskóban.
A feleségem későn jön meg, neki kedveskedtem vele. (Én is eszek belőle!) Kiváncsi vagyok az arcára.
Van egy fokahagyma ízű mézes szaft, benne éppen hogy megpuhult (két órás melóval) hús.
Nem tudom, hogy miért urgrok be ilyen marhaságoknak.
Holnap reggel a hivatalban kezdem, majd Bécsbe megyek, a Bécsi Naplót kell korrektúrázni. Ernő hívott ma. Nekem az lesz a legnagyobb gondom, hogy hol teszem le a kocsit. Ahol nem kell fizetni.
Azért megoldom valahogyan.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Babzsák
  2008-09-24 07:28:35, szerda
 
  Biztosan tudom, hogy volt nekem is 1957 tájékán, az óvodába kellett vinni. Azt már nem tudom, hogy mit csináltunk vele. (Dobáltuk, aztán meg kidobtuk, mert a bab megzsizsikesedett.)
Hogy miért jutott most eszeembe az ez ötven évvel ezelőtti kis vacak, azt nem tudom. Mindenesetre van annyi értelme ennek az emlékmorzsának, mint néhány közelmúltbélinek. Csak úgy előjönnek az ilyen fontos dolgok az időből, lehet, hogy azért, hogy tudjunk csodálkozni azon, hogy milyen érdekesen szelektál az agy.
Ehhez képest percekid töprengtem, hogy mi a tó neve, amihez felgyalogoltunk az idén augusztus 21-én a Tátréban. Persze a Csorba tó, de azért beugrott a Gyilkos is, pedig ott többször voltam.
A történet folytatódik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gratulálok Göncz Laci
  2008-09-22 19:46:13, hétfő
 
  Felsőpulyán találkoztunk legutóbb október elején. Tudtam, hogy indul a szlovén parlamenti választásokon. S ma reggel hallom, hogy bejutott a ljubljanai parlamentbe. Örülök neki. Innét, egy csöpp kis faluból Magyarország nyugati felső részéről üzenem: örülök neked Göncz Laci!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A beszámoló folytatódik
  2008-09-22 06:03:21, hétfő
 
  Az előző bejegyzésben írtak augusztus 20-i "események".
Lőcsén esteledett ránk, így ott csak körbejártuk a belvárost, (leültünk egy sörre a Thurzó-ház környékén) s Jenő telefonon szállást rendezett Szepesszombatban. Ezt aztán meg is leltük. Én morogtam, hogy nem látni a Tátrát, szerinte az akkor is ott van, ha én nem látom. Aztán reggel egy kicsit ágaskodtam a tetőablaknál, és valóban ott volt a Tátra szemközt. Mire Jenő berontott, hogy bevonszoljon a vécé ablakból Tátrát nézni, én már kukkeron meglestem közelebbről is.
Reggeli után mégsem mentünk el azonnal Tátra nézőbe, mert még nem jártunk a temetőben sem, így először oda kellett menni. Magyar sírokat mutatott Jenő ott, s nem lepett meg, hogy a régi sírok szászok és magyarok voltak. Ismerős ez Erdélyből, emlékszem Segesvár domboldalon lévő temetőjére, ahol szász sírkövek oldalán zöldellt a moha.
Szép temető volt. Szeretek régi temetőkben csatangolni, voltam már néhány felföldiben Jenővel, aki egyfolytában fényképezett.
Aztán be kellett mennünk a szepesszombati templomba is. Erre nem emlékszem igazán, hogy körbejártuk, az bizonyos. Egy kicsit gyors volt az egész.
Aztán elindultunk, én kissé nyafogtam, hogy menjük Tátrát nézni, s valóban a hegyek felé vettük az irányt. (Kálóczy Kati azt súgta, nyafogjak ki jövőre egy erdélyi szász városok túrát is!)
Mártika már a temetőbe sem akart bejönni, úgy láttam, volt az elmúlt években néhány százban.
Hegyeket mászni legjobban autóval szeretek, most is valahol Ótátrafüred környékén álltunk meg, a néhány évvel ezelőtti szörnyű pusztulás nyomain szörnyülködni. Letarolva az egész domboldal. A természet öngyógyító, de néhány évtized kell itt a gyógyuláshoz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Spisska Nova Ves
  2008-09-20 05:37:08, szombat
 
  Miután Jenő bácsi (Görföl) megitatta Igló szélén a lovat, aminek az álneve (a településé) a címben följegyeztetett (az első sz az s, vagyis van rajta egy kacsica, amit ez a billentyűzet nem tud egyből), a Fő téren azonnal leültünk egy embernek való ívó helyre, amit messziről fölismertem a Kozel fölirat okán. Söröző volt. Innen nézegettük először a teret, s a szép nőkre is vetettem néhány pillantást. A felszolgáló leányra is érdemes volt, már csak azért is, mert Márta az ilyent azonnal észreveszi, s sziszeg kissé, mint a vipera.
Az van fölírva nekem, hogy megnéztünk egy templomot (nem emlékszem már rá), s Petőfi hársfája alatt fényképezkedtünk. Én kételkedtem a legenda valódiságában, nem hiszem, hogy másfél évszázadot túlél egy hársfa, s Petőfi korában sem lehetett csenevész, ki ül árnyékot nem adó fa alá?
Jenő szerint a hiba bennem van.
A tér színházban végződött, ez szép épület volt, újítgatás alatt (Divadlo volt ráírva, innét esett le elsőre, hogy ez színház.) A Petőfi hársfa mögött egy egyházi iskola, elég lepusztult állapotban. Közöttük pedig egy partizán emlékmű. Így volt teljes a kép A rondarealista műalkotás elé odanyomtak egy szabadtéri színpadot. Ennyit a kurtizánokról. (Vagy ez nem szinonímja a partizánoknak?)
Tettünk egy kört gyalog a tér körül, aztán elindultunk Lőcsére.
Kulturális felismerésem legnagyobbikja ezen a napon ért. Eleddig nem tudtam, hogy a Spiska borovicska szepességi. Pedig fogyasztottuk rendesen annak okán is, hogy szeretjük feleségemmel együtt. Tiszta, jó ital. Pozsonyban gyakorta tankoltunk ilyesmit, ha bevásárolni mentünk át.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan kell rendet rakni?
  2008-09-20 05:26:15, szombat
 
  Valójában egész évben "csinálom" a rendet a dolgozószobámban. Ezt úgy teszem, hogy mindent leveszek a polcról, belelapozok, elolvasom, visszateszem. Az ágyon halomban papírflecnik, feljegyzések, könyvek és ollók. Az egyik végéből átrakosgatom a dolgokat a másikba.
Ha vendég jön, és kell a hely, a sarokba föltornyozom. Szinte minden nap kiselejtezek egy-két kiló papírt (kéziratot), s kb ennyi be is jön. (posta stb.)
Szerintem kell egy brutális nő az egészhez, aki hoz egy nagy zsákot, s beletölti az anyagot. Egy-két napig sziszegsz, aztán ráébredsz, hogy tulajdonképpen nem is hiányzik semmi. Amit meg kerestél, eddig sem találtad meg.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2008.08 2008. Szeptember 2008.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 255 db bejegyzés
Összes: 2513 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 105
  • e Hét: 481
  • e Hónap: 2786
  • e Év: 83655
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.