Belépés
jjanosne.blog.xfree.hu
A gyerekeket a szüleik nevelik. A nagymamájuk és a nagypapájuk meg szereti őket. Schäffer Erzsébet Nagyi Tyka
1948.04.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Farsang
  2009-01-12 17:36:30, hétfő
 
 







 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Farsang
  2009-01-12 17:34:53, hétfő
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Étel -sütü-ital recept
  2009-01-12 17:28:20, hétfő
 
  Kókuszhavas tésztaházikó
Kategória: Sütemények, édességek
Hozzávalók: 50 dkg liszt
2 csapott tk. sütőpor
20dkg+2 ek kristálycukor
20 dkg hideg vaj vagy margarin
2 dl tejföl
2 üveg (720ml) meggybefőtt
6 dl tejszín
2 zacskó habfixáló
kókuszreszelék
sütőpapír
Elkészítés: A sütőporral elvegyített lisztet 20 dkg cukorral, a feldarabolt vajjal és a tejföllel először robotgéppel összedolgozzuk, majd hideg kézzel minél gyorsabban összegyúrjuk. A tésztát 15 egyforma darabra osztjuk és kb. 1 órára hűtőszekrénybe tesszük.Közben a meggybefőttet alaposan lecsöpögtetjük és néhány szép szemet a díszítéshez félreteszünk.Lisztezett deszkán 5 tésztadarabot egymás után 16*20 cm méretű lappá kinyújtjuk.Minden tésztalap hosszanti oldalára egymás mellé 12-12 szem kimagozott meggyet teszünk és a lapot szorosan feltekerjük. a tekercseket sütőpapírral kibélelt tepsibe egészen szorosan egymás mellé fektetjük és finoman összenyomjuk.Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30 percig sütjük.Közben a megmaradt 10 tésztadarabot a megadott méretre kinyújtjuk, ugyanúgy 12-12 szem befőttel megrakjuk, majd feltekerjük.Az 5 tekercsből összenyomott lapot a tepsiből kivesszük, hűlni hagyjuk.A tepsiben a maradék tekercsből 4,3 és 2 darabot egymás mellé fektetve enyhén összenyomunk.A megmaradt 1 tekercset is melléjük helyezzük, majd ugyanazon a hőfokon kb.30 perc alatt megsütjük.A lapokat kihűlni hagyjuk.Közben a tejszínt kemény habbá verjük.Apránként beleszórunk 2 ek. cukrot és hozzáadjuk a habfixálót.A házikó elkészítéséhez a kihűlt lapokat a legnagyobbal kezdve nagyság szerint óvatosan egymásra tornyozzuk. Az egyes rétegek közé mindig kevés tejszínhabot kenünk. A házikót a maradék habbal egyenletesen bevonjuk, majd, kb. 1 órára hűtőszekrénybe állítjuk.Végül a kókuszreszelékkel és a porcukorral vastagon meghintjük. Tetejére egy sor meggyet ültetünk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Étel -sütü-ital recept
  2009-01-12 17:27:26, hétfő
 
  Pihe-puha pogácsa
Kategória: Nassok, sós finomságok
Hozzávalók: 60 dkg liszt
3 tojás
1 kis doboz tejföl
25 dkg sütőmargarin vagy fele-fele arányban zsír
4 kiskanál só
1 kiskanál cukor
5 dkg élesztő
pici sajt
Elkészítés: A lisztet egy nagy tálba öntöm, hozzáadom a cukrot, a sót és a tojásokat. A tojásokat felverve keverem bele (mert ki szoktam egy picit venni belőle, és azzal kenem meg a tetejét a pogácsáknak). A margarint és a tejfölt a mikróban szobahőmérsékletűre melegítem, és a tejfölbe belekeverem az élesztőt. Majd mindent hozzáadok a liszthez. Kicsit átgyúrom, és hagyom kelni kb. 1/2 órát. Pihenés után párszor hajtogatva kinyújtom kb. 2 ujjnyi vastagra, és kiszaggatom. A tetejét megkenem tojással, és sajtot szórok rá. 220 fokon megsütöm kb. 30 perc alatt.
Tanácsok: Nagyon finom és PUHA!!!!!! Nem szabad túl vékonyra nyújtani, mert akkor szokott kiszáradni!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Hoxán kaptam! Köszönöm:))
  2009-01-12 16:41:02, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Hoxán kaptam! Köszönöm:))
  2009-01-12 16:40:24, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mese kép
  2009-01-12 16:36:47, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mese
  2009-01-12 16:33:48, hétfő
 
  Mese a kíváncsi kisbékáról



A börzsönyi hegyek között, a sűrű erdő szélén, egy piros tetős házban élt három kislány. A piros tetős ház körül öreg hársak illatoztak, s a legöregebb hársfa közelében mély kerekes kút állt. Az oldalát zöld moha borította, panaszosan csikorgott a lánc, mikor leengedték a vödröt.
Ebben az öreg kútban lakott három zöld kisbéka meg a mamájuk.
A három kislány meg a három kisbéka egyformán kíváncsi természetű volt. A kislányok, hacsak szerét ejthették, ott ágaskodtak a kút mohos kávája körül, úgy lesték a titokzatos mélységet, a kisbékák meg egyre fölfelé kandikáltak a zöld lombok, az aranyló napsütés felé.
Egy meleg nyári délutánon csikorogva ereszkedett le a kerekes kút vödre. A három kisbéka: Kvik, Kvak meg Kvuk kíváncsian leste. A vödör megállt a víz tükre felett, ott szép lassan himbálódzott, nem húzták föl, mint máskor. Kik, Kvak meg Kvuk a vödör peremére ugrott: látják ám, hogy vödörben három üvegpohár, a poharakban meg fehéren csillog valami.
- Mi ez? Mi ez? - brekegett a három kicsi.
- Aludttej - mondta békamama. - Leengedték, hogy jó hideg legyen.
- Késobb majd felhúzzák? - Kérdezte Kvak.
- Igen, biztosan aludttejet akar uzsonnázni a három kislány odafent.
- Utazzunk fel az aludttejjel! - kiáltotta Kvik és Kvak.
- Jaj, én nem hagyom itt a mamámat! - szeppent meg az apró Kvuk, a harmadik kisbéka.
Kvik és Kvak azonban máris ugrott, s mindketten kikötöttek egy-egy pohár kellős közepén. Könnyű lábacskájuk alig hagyott nyomott az aludttej színén. A mamájuk egy darabig hívogatta őket, de kár volt a szóért, Kvik és Kvak világot akart látni.
A vödör megindult fölfelé, majd zökkenve megállt. A három kislány ujjongott:
- Kisbékák, gyönyörű kisbékák! Hozzánk jöttek! Ó, de szépek!
- Befőttesüvegbe rakjuk mind a kettőt, apró létrát is teszünk az üvegbe, jó szorosan lekötjük, bizony! A kisbékák majd fölmásznak a létrán, ha jó idő jön; megbújnak az üveg aljában, ha vihar lesz! - mondta a legnagyobb kislány.
Kvik és Kvak rémülten nézett össze. Miket beszél ez a kislány? Még hogy ők mindörökre bezárva éljenek? Időjárást jósoljanak? Zöld lomb helyett kis létra, aranyló napsütés helyett rabság vár rájuk?
Apró fejüket félrehajtották, riadtan néztek a három kislányra. Eszükbe jutott a kút hűvös mélye, a mamájuk meg a kis Kvuk. Egymásra pislantottak, brekegtek egyet, és csitt-csatt! - az aludttejes lábacskák máris kútkáván csattantak, aztán egy bátor fejesugrás, és Kvik és Kvak hazatért az öreg kút hűs mélyére.
A három kislány csalódottan bámult utánuk.
- Gyáva békák! - mondta a legnagyobb kislány.
- Talán a mamájuk hívta őket haza - vélekedett a középső.
- Vagy a testvérkéjük - így gondolta a harmadik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mese kép
  2009-01-12 16:31:08, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mese
  2009-01-12 16:26:59, hétfő
 
  Szász Imre

A CSAVARGÓ CSILLAG

star01.gif

A kis csillag először körülnézett, hogy nem látja-e senki. Egész kicsi csillag volt, még nem is kapott helyet az égen, igazán nem tartotta szemmel más, csak a csillagok legfőbb bírája, a nap.
De most a nap sem tartotta szemmel, hiába, ő sem tud mindenre figyelni. No meg világos nappal volt, s olyankor a csillagok alig-alig látszanak.
Nemrég még esett, s a kis csillag most sóváran nézte a szivárványt. Aztán meg egyszer körülnézett, hogy nem látja-e senki, és lecsúszott a szivárványon.
Még csak nem is a közepén, a sárga sávon csúszott, hanem a tetején, a piroson. Egyre gyorsabban csúszott, egyre gyorsabban, és sietnie is kellett, mert a szivárvány már vékonyodni kezdett, és félős volt, hogy egyszerre eloszlik.
Így érkezett le a földre. A szivárvány lába éppen egy mocsárba ért, oda csúszott bele a kis csillag. Úszni ugyan nem tudott - a csillagok általában nem tudnak úszni -, de szerencsére a víz nem volt mély.
Kikapaszkodott a partra, és szedegette le magáról a hínárt meg az iszapot. Egyszerre észrevette, hogy a fűből nézi egy béka.
- Megfázom - mondta. - Én leszek a beteg csillag.
- Furcsa - felelte a béka. - Én sose fázom meg a vízben. De menj, kérdezd meg a kígyót. Róla azt tartják, hogy ért a gyógyításhoz, de én nem hiszem.
- Nem tudom, hol a kígyó. Kérlek, vezess oda hozzá.
- Majd bolond leszek! - mondta a béka bosszúsan. - Ne csúfolódj velem - és beleugrott a vízbe.
A kis csillag csodálkozva nézett utána.
"Mi baja lehet? - tűnődött. - Először egész kedves állatnak látszott."
Lassan elindult a fűben. A fű nedves volt, a kis csillag szaporán kapkodta ágait, és úgy érezte, mindjárt fájni fog a feje. De nem fájt.
A fűzbokorból egyszer csak előbukkant egy tapsifüles állat.

- Te vagy a kígyó? - kérdezte a csillag.
- Hát nem látod, hogy nem én vagyok a kígyó? - mondta méltatlankodva.
- Nem látom.
- Én nyúl vagyok.
- Mondd meg, hol találom a kígyót.
A nyúl dühös lett:
- Kérdezd meg a gólyától. A kígyókkal ő foglalkozik.
- És milyen a gólya?
- Hosszú lábú, és nagyon okos.
Azzal a nyúl el is tűnt, s a kis csillag továbbindult.
A nagy madarat a sás mellett már messziről meglátta. "Hu - gondolta -, hosszú lába van, de nem látszik nagyon okosnak!" Azért megszólította:
- Kedves gólya, hol találom a kígyót?
A gólya fél szemmel a fűbe sandított.
- Azt én is szeretném tudni. Te is kígyót eszel?
- Nem - tiltakozott a kis csillag rémülten. - Én fényt eszem. De beleestem a mocsárba, és attól félek, megbetegszem. A kígyó állítólag tud gyógyítani.
A gólya megnézte:
- Egészséges csillagnak látszol, és a kígyó nem tud gyógyítani. De menj a rokonaidhoz, a tengeri csillagokhoz. Azok majd vigyáznak rád. Mit keres egy ilyen kis csillag egyedül a földön?
Csőrével mutatta, hogy merre kell mennie.
A kis csillag elindult. Éjjel-nappal ment, erdőkön, hegyeken, mezőkön át, és sokszor sírdogált, mert félt egyedül. De nappal mindig elbújt a bokrok közé, hogy a nap meg ne lássa, és meg ne büntesse.
Egy bokorban talált rá a katonatiszt, aki lovon arra jött. Leszállt a lóról, és azt mondta:
- Micsoda csillag! Kitűzöm. Ilyen kitüntetése nincs a tábornoknak se. Én leszek most már a tábornok.
A csillag égette az ujját, de azért kitűzte. És egyszerre úgy érezte, mintha kardot döftek volna a szívébe, mert igazi csillagot csak a jók és bátrak viselhetnek, ez a tiszt pedig se jó, se bátor nem volt. Fájt, égette a csillag, de nem akarta levenni. Végül aztán mégsem állta tovább, letépte a melléről, és a porba hajította.
Ott találta meg a színésznő, mikor arra jött kocsiján.
- Csillag! Aranycsillag! Kitűzöm a hajamba, és én leszek a legszebb és legnagyobb színésznő!
Neki is perzselte az ujját, de azért tükörrel a kezében feltűzte. Abban a szempillantásban leégett az összes haja, mert a színésznő bátor volt ugyan, de nem volt jó. A kis csillag leesett a földre.
"Furcsa dolgok - gondolta. - Lehet, hogy mégsem vagyok beteg. Egyszerűen csak csillag vagyok."
Vándorolt tovább. éppen egy nagy város széléhez ért, mikor találkozott a tolvajjal. A tolvaj bátor volt, és jó is lett volna, ha nem lopott volna.
- De szép csillag! - mondta. - Jó volna nekem. De nem tudom, az enyém lehet-e, hiszen nem loptam, hanem találtam. Ámbár - és vállat vont - ha az ember talál valamit, és nem adja vissza a tulajdonosának, az annyi, mintha lopná.
Azzal felvette a csillagot. De a csillag tüzes volt, megégette a kezét, s a tolvaj ujjai úgy elmerevedtek, hogy többé nem tudott lopni. Kénytelen volt rendes munkát vállalni, és beállt egy fatelepre éjjeliőrnek.
A kis csillag pedig csak ment tovább. Most már egyre jobban félt, és egyre inkább szeretett volna hazamenni az égboltra. Fáradt is volt, s imitt-amott be is piszkolódott.
Éppen egy sötét erdőn át vándorolt éjjel, mikor valaki rászólt a magasból:
- Hát te mit keresel itt, kis csillag? - A bagoly volt, az éjszaka vándora.
- Te ismersz engem? - kérdezte a kis csillag örvendezve.
- Persze hogy ismerlek. Eleget láttalak odafönn. Csak azt nem tudom, mit keresel itt. Mindenkinek megvan a maga helye. Nekem például eszembe sem jut, hogy felmenjek az égre csillagnak.
A bagoly szeretett bölcselkedni, de a kis csillagot ez nem érdekelte.
- Rokonaimat, a tengeri csillagokat keresem - mondta. - Nem tudod, hol találom meg őket?
- A tengerhez hamar odaérsz, de a tengeri csillagról nem tudok semmit.
A kis csillag másnap éjjel csakugyan odaért a tengerhez. A nagy víz telides-teli volt a fenti csillagok tükörképével.
- Ó - mondta boldogan a kis csillag -, ti vagytok az én rokonaim!
- Nem - felelték a tükörképek -, mi csak a testvéreid képe vagyunk a vízen. Mi vagyunk a csillagok árnyéka.
- És a tengeri csillagok? - kérdezte a kis csillag elszontyolodva.
- A tengeri csillagok - szólt közbe egy kotnyeles repülőhal - lenn élnek a vízben. Majd szólok nekik.
Alá is merült, és kisvártatva előbukkant a legöregebb tengeri csillag : puha testű, csillagforma, szúrós állat.
- A gólya azt mondta, te vagy a rokonom - fordult feléje a kis csillag. - Tudod, a gólya, az a tudós állat.
- A gólya - legyintett egyik ágával a tengeri csillag. - Nem tudós az, csak nagyképű. Annyit beszél és magyaráz, hogy mindenki tudósnak tartja. Minket sose látott, csak hallott rólunk, s azt hitte, hogy a tükörképek a tengeri csillagok. Ide figyelj, kis csillag, nem mindenki rokonod, aki hasonlít hozzád. Nem vagyunk rokonaid sem mi, sem a hópelyhek, se a csillagvirág. A te rokonaid odafönn vannak.
- És hogy jutok oda? - kérdezte a kis csillag pityeregve.
- Nagyon egyszerű - mondta a tengeri csillag. - Ahogy lejöttél.
- A szivárványon? Hol a szivárvány?
- Ott - mutatott egy sziklán túl a tengeri csillag. - A tengeren mindig van valahol szivárvány.
A szivárvány csakugyan ott emelkedett a magasba.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, és elindult fel a szivárványon. De most már alul, a zöld csíkon ment, hogy vissza ne csússzon véletlenül.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2098 db bejegyzés
e év: 17409 db bejegyzés
Összes: 61060 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 285
  • e Hét: 817
  • e Hónap: 9062
  • e Év: 492879
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.